1. Az ÁSZ 2003-tól
- az Országgyűlés egyetértésével - választási ciklusonként minden
helyi önkormányzatnál legalább egy alkalommal - téma, teljesítmény,
illetve átfogó - ellenőrzést végez. Az átfogó ellenőrzéseken belül
a számvevői kapacitást a jelentős költségvetéssel, illetve vagyonnal
rendelkező önkormányzatokra összpontosítja. Az önkormányzatok
kiemelt körének: megyei, megyei jogú városi, fővárosi és fővárosi
kerületi önkormányzatok ellenőrzési tapasztalatairól - ugyancsak
az Országgyűlés egyetértésével - külön-külön számvevőszéki jelentés
keretében a közvéleményt tájékoztatja.
A jövőben a jelentős költségvetési kapcsolattal
rendelkező megyei, megyei jogú városi önkormányzatok átfogó ellenőrzéseiről
önálló számvevőszéki jelentés készül, melyről - az Országgyűlésnek
történő megküldéssel egyidejuleg - közvetlenül tájékoztatást kívánunk
adni a megyei médiának is.
Az ÁSZ az önkormányzati ellenőrzések során kettős célt kíván elérni.
Egyfelől tájékoztatja az Országgyűlést az ön-kormányzatok feladatellátásáról,
a költségvetési támogatások felhasználásáról, a források és feladatok
összhang-járól, a kontrollrendszerek muködéséről, másfelől a gazdálkodás
törvényességére, szabályszeruségére és célszerűségére vonatkozó
megállapításokkal, javaslatokkal közvetlenül - és lehetőség szerint
preventív módon - segíti az önkormányzat képviselő-testületének
tevékenységét.
2. Az ÁSZ az ellenőrzéseit, így az önkormányzati
vizsgálatokat is, azok típusa szerint három fő csoportba sorolja,
úgy mint szabályszerűségi, átfogó és teljesítmény-ellenőrzések.
Az ellenőrzéseinket nemzetközi (INTOSAI) standardok alapján a
nemzetközi gyakorlat figyelembevételével végezzük. Az éves, kétéves
és rendszeres ellenőrzési feladatokat jellemzően szabályszeruségi
és átfogó ellenőrzésekkel teljesítjük.
A szabályszerűségi ellenőrzések mellett egyre több figyelmet fordítunk
a gazdaságossági, hatékonysági és eredményességi szempontok érvényesítésére.
Az önkormányzatok ellenőrzési struktúrájára vonatkozó továbbfejlesztési
koncepciónak megfelelően 2003-ban - arányaiban - meghatározóvá
vált az önkormányzatok gaz-dálkodásának átfogó ellenőrzése.
Az Országgyűlés 35/2003. (IV. 9.) határozatának megfelelően a
jelentős költségvetési kockázatot hordozó önkormányzatokról (megyei,
megyei jogú városi, fővárosi és fővárosi kerületi önkormányzat)
a múlt évben már öt önálló jelentés készült és 2004-ben várhatóan
további tizennyolc készül.
3. A helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi
önkormányzatok 2002- 2003. évi gazdálkodásáról a számvevőszéki
tapasztalatok ismeretében az alábbiak összegezhetők.
- Az önkormányzatok és intézményeik elsődleges kiadásainak
aránya az államháztartáson belül 2003-ban lényegében változatlan
volt (22%). A központi költségvetés által az önkormányzatoknak
átadott költségvetési támogatások és hozzájárulások aránycsökkenése
- azok összegének jelentős növekedése ellenére - a központi
költségvetés kiadásai között folytatódott. A 3187 helyi önkormányzat
és mintegy 1850 kisebbségi önkormányzat kiadásai összesen
117 milliárd forinttal haladták meg a tárgyévi bevételeket.
Az önkormányzatok romló gazdasági pozíciójára utal, hogy a
működési kiadások a bevételek növekvő részarányát kötik le
(2001-ben 69 , 2002-ben 73 %-át).
- Az önkormányzati forrásszabályozási és támogatási rendszer
az elmúlt két évben lényegét illetően nem változott. A jövedelem
vonatkozásában a centralizáció erőteljes, míg a feladat, hatáskör
és felelősség vonatkozásában a decentralizáció tovább nőtt.
A forrásszabályozás fejlesztésére vonatkozó javaslatok kidolgozása
megtörtént, de sajnálatosan az ehhez szükséges önkormányzati
feladat- és hatáskörök kormányhatározatokban elrendelt felülvizsgálata
továbbra is várat magára.
Nem könnyíti a helyzetet az önkormányzati feladatok finanszírozása,
az önkormányzatok pénzügyi helyzetének stabilizálása. A központi
források elégtelensége továbbra is a saját bevételek növelésére
ösztönzi és kényszeríti az önkormányzatokat. Továbbra is tendencia,
hogy az önkormányzati saját források legjelentősebb tételét
a helyi adóbevételek képviselték. A helyi adót bevezető önkormányzatok
száma tovább nőtt, 3052 önkormányzat (96 %) élt a helyi adókivetés
lehetőségével. Az iparűzési adó erőteljes volument (85 %)
képvisel az összes helyi adóbevételen belül.
Az önkormányzatok - állami támogatáson kívüli - gazdasági
erejét befolyásoló saját bevételek sokszor nem a képviselő-testületek
hozzáállásán, fejlesztési, beruházási politikáján, hanem olyan
objektív tényezőkön múlnak, mint a település gazdasági adottságai,
vagy a befektetői szándék.
- Az önkormányzatok költségvetési egyensúlyi helyzete nem
javult, a feladatok és azok teljesítéséhez szükséges pénzügyi
feltételek közötti összhang az ellenőrzött önkormányzatok
közelítőleg felénél hiányzott. Tény, hogy 2002-ben 1483 önkormányzat
vált működésképtelenné és részesült 19,2 milliárd forint kiegészítő
támogatásban.
A működésképtelen helyzetek kezelésére igénybe vehető támogatások
az önkormányzatok pénzügyi helyzetét ugyan átmenetileg javították,
de esetenként szükségessé vált a forráshiány egyéb eszközrendszerének
alkalmazása is (helyi bevételek növelése, vagyonértékesítés).
Közismert tény, hogy mindezen eszközök külön-külön és együttesen
sem alkalmasak a forráshiány tartós rendezésére, amely elodázhatatlanná
teszi a felada-tok értékelését, a muködési költségek csökkentését,
a társulási formák alkalmazását, illetve esetenként az intézmény-
bezárást.
A forráshiány kialakulásában a kedvezőtlen helyi adottságokon
túl szerepet játszottak strukturális problémák is, mint például
az intézmények elaprózottsága, nem megfelelő kihasználtsága,
esetenként a helyi lehetőségekkel nem arányos feladatvállalás.
Meg kell említeni azt is, hogy nem történt érdemi előrelépés
a térségi feladatok pénzügyi finanszírozásában.
- Az ellenőrzött megyei és városi önkormányzatoknál a társulásokban
rejlő lehetőségek felismerése és a társulási hajlandóság a
községekhez képest szerényebb mértékben volt tapasztalható.
Kedvezőnek értékelhető, hogy a társulások körében megjelent
a környezeti és természeti értékek védelme. A községekben
a közös feladatellátásra irányuló együttmuködés jellemző területe
az intézményfenntartás, ezen belül az alapfokú oktatás, a
családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatás, valamint az egészségügyi
alapellátás volt. A társulások további területei a település-üzemeltetési
feladatok, a település- és területfejlesztés, a kistérségi
fejlesztések és nagyobb beruházások, főként a hulladékgazdálkodás
és szennyvíztisztító rendszerek területén.
A települési és a helyi kisebbségi önkormányzatok az együttműködési
megállapodásokat nem kötötték meg teljes köruen, illetve azokat
csak formális kötelezettségnek tekintették. A települési önkormányzatokkal
a költségvetési tervezés, az operatív gazdálkodás, a beszámolás
és a zárszámadás területén szükséges munkamegosztás számos
esetben teljes köruen nem alakult ki.
A vizsgált időszakban főként a városi önkormányzatok éltek
a nem kötelező feladatok esetében az intézmények, illetve
fenntartó jogosítványaik átadási lehetőségével a megyei önkormányzatok
számára. Sajnálatos azonban, hogy az átadások gyakorlatilag
a te-lepülési önkormányzatok muködésében jelentkező forráshiány
egy részének továbbadását jelentik a megyei önkormányzatok
költségvetésébe (a feladatellátás túlnyomórészt továbbra is
a középfokú oktatási intézményekkel kapcsolatos, de érinti
a zeneiskolai képzést, a szociális ellátást, valamint a fogyatékos
gyermekek alapfokú oktatását, nevelését is). Új jelenség,
hogy feladat- és intézményátadás az állami s az alapítványi
szféra között is történt az elmúlt évben.
- Nőtt a működési célú hitelállomány, az önkormányzatok privatizációs
bevételeiket nem használták fel e hitelállomány kiváltására,
vagyis az eladósodottság folytatódott. A hitelfelvétel 80
százalékkal több az előző évinél az önkormányzatok összességében.
A rövid lejáratú muködési célú hitelállomány összege 17 milliárdról
26 milliárdra emelkedett. Aggodalomra ad okot a beruházási,
fejlesztési célú hosszú lejáratú elkötelezettséget jelentő
hitelállomány erőteljes növekedése (105 milliárdról 174 milliárd
forintra). Az eladósodási tendencia 2004-ben tovább folytatódik.
Az ÁSZ a 2004. évi költségvetési törvény véleményezésekor
jelezte, hogy az önkormányzati feladatokhoz nem kapcsolódik
megfelelő mértéku pénzügyi forrás.
- Kedvező, hogy az előző évekhez képest javult az önkormányzatok
gazdálkodási tevékenységének szabályo-zottsága, de a gyakorlatban
továbbra is sok a jellemző hiba: elmaradt, vagy nem arra jogosultak
végezték a kötelezettségvállalást, utalványozást, ellenjegyzést,
teljesítésigazolást, érvényesítést. Ugyanilyen általánosítható
hiba, hogy a több éves kihatással járó kötelezettségek évenkénti
előirányzatának bemutatása és a költségvetés végrehajtásával
kapcsolatos részletes szabályok megalkotása a vizsgált önkormányzatok
mintegy harmadánál - főként a községeknél - elmaradt.
- Az önkormányzati vagyon értéke a tárgyév végére közelítőleg
kétszeresére nőtt. A növekedés mértéke mind a megelőző évit,
mind az elmúlt tíz év átlagát messze felülmúlta. E kiugró
mértéku vagyongyarapodás döntően a korábbi években érték nélkül
nyilvántartott ingatlanok értékmegállapításának - főként az
ingatlan va-gyonkataszter felülvizsgálatának - , az önkormányzati
tulajdonban lévő ingatlanok (elsősorban belterületi földek)
állományba vételének, egyidejuleg az értékelés elvégzésének
a következménye. A változást jelzi, hogy a tárgyi eszközök
- mindenekelőtt az ingatlanok - értéknövekedése az előző évi
több mint kétszerese, miközben a befektetett pénzügyi eszközök
mértéke és részaránya csökkent. Jelentős az üzemeltetésre,
kezelésre átadott eszközérték növekedése is.
4. Végül az önkormányzati szervezetirányítás
legelhanyagoltabb területéről kell szólnom, ugyanis a felügyeleti
és belső ellenőrzés tekintetében évek óta nem történik érdemi
előrelépés. A városi, nagyközségi és községi önkormányzatoknál
a felügyeleti jellegu és belső ellenőrzés dokumen-táltsága továbbra
is hiányos, elmaradt a megállapítások összegzése, a javaslatok
megfogalmazása. Felügyeleti jel-legu ellenőrzési kötelezettségének
a vizsgált önkormány-zatok fele tett eleget. A kisközségek esetében
alacsony a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések száma, nem kielégítő
a gyakorisága.
Az ÁSZ éves beszámoló jelentésében átfogó értékelést ad az Országgyulésnek
a feladat teljesítéséről, az államháztartás egyes területeinek
muködésével kapcsolatos ellenőrzési tapasztalatokról, a folyamatokról,
a kezdeményezett és megtett intézkedésekről. Ezt tettük az államháztartás
helyi szintjéről, azaz az önkormányzatok gazdálkodásáról is, és
ennek kívántam eleget tenni én is, hogy a helyi önkormányzatok
2002- 2003. évi muködéséről - igaz, "számvevői szemüveggel" - összegző
áttekintést adjak a tisztelt lapolvasóknak.
Dr. Lóránt Zoltán |