| A honatyák
elfogadták a területfejlesztésről és a területrendezésről
szóló törvény módosítását. A regionális fejlesztési
tanácsokról szóló javaslatá ban a két kormánypárt
nem tudott megegyezni, a szabad demokraták
másként képzelték a területfejlesztési tanácsok
összetételét, szerepét, a megye sorsát, mint
a szocialisták. Az elfogadott módosítások
azonban fontos változásokat jelentenek a területfejlesztés
intézményrendszerét és jövőbeni tevékenységét
illetően. |
A
megyék megerősítése helyett...
kistérségi, regionális, és országos
szintet
Az Országos Területfejlestési Tanács
súlya jelentősen megnő az országos döntéshozatalban. Létre
kell hozni a kistérségi fejlesztési tanácsokat, illetve
meg kell alakítani a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési
Tanácsot. A regionális fejlesztési tanácsokat és munkaszervezetüket,
a regionális fejlesztési ügynökségeket is megerősíti a
törvény.
Az Országgyűlés 1996 tavaszán fogadta el a területfejlesztési törvényt. Fontos
lépés volt ez a területpolitika intézményrendszerének
hazai kialakításában, hiszen ez a jogszabály fogalmazta
meg az önkormányzati társulások, a megyei és regionális
fejlesztési tanácsok, valamint egyebek mellett az Országos
Területfejlesztési Tanács feladatait, illetve hatáskörét.
A törvényt 1999-ben módosították: az Európai Unió regionális
politikájára is tekintettel törekedtek megfogalmazni a
területfejlesztés céljait, kialakítani intézmény- és eszközrendszerét.
|
|
Az elmúlt évtized
tapasztalatai azt mutatják, hogy egyes célok nem vagy
csak részben teljesültek - indokolta a módosítás
szükségességét a Parlamentben Nagy Sándor, a Miniszterelnöki
Hivatal politikai államtitkára. Nem csökkentek, inkább
tovább növekedtek a relatív területi gazdasági különbségek.
A támogatásra fordított források elaprózottak. Sok a párhuzamosság
a támogatáspolitikában, nem megfelelően koordináltak a
források. Nem erősödtek meg kellőképpen a regionális döntéshozó
testületek és azok munkaszervezetei, így jelenlegi formájukban
nem alkalmasak arra, hogy az uniós források felhasználása
érdekében önálló, az EU által is elfogadható regionális
programokat dolgozzanak ki, és az így elnyert forrásokat
saját döntéseikkel használják fel. A '99-es törvénymódosítás
túlsúlyos kormányzati képviseletet biztosított a regionális
fejlesztési tanácsokban. Nagy Sándor szerint nem kapott
kellő figyelmet a kistérség, mint fejlesztési színtér
sem. A törvénymódosítás mindezekkel kapcsolatban kezdeményez
változásokat. |
|
Az
Országos Területfejlesztési Tanács összetételét úgy javasolták
megváltoztatni, hogy abban szavazati joggal a fejlesztéspolitikában
érintett tárcák vezetői, a regionális fejlesztési tanácsok
elnökei, az országos gazdasági kamarák elnökei, az Érdekegyeztető
Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalának egy-egy
képviselője, valamint az országos önkormányzati érdekszövetségek
összesen három képviselője vegyen részt. |
Nagy Sándor: A '99-es törvénymódosítás túlsúlyos kormányzati
képviseletet biztosított a regionális
fejlesztési tanácsokban. Nem kapott kellő
figyelmet a kistérség, mint fejlesztési színtér
sem.
|
|
Kezdetektől viták övezték a fenti javaslatot - mondta az államtitkár -, mert
például a gazdasági kamarák, illetve a szociális partnerek
szavazati jogú részvételét többen indokolatlannak tartották,
illetve megfogalmazták, hogy a javaslat nem következetes,
mert regionális és megyei szinten az említett szervezetek
tanácskozási joggal rendelkeznek.
Ugyancsak viták kereszttüzében fogalmazódott meg a regionális
fejlesztési tanácsok összetételére, hatáskörére vonatkozó
javaslat. A kormány erőteljesen mérsékelni kívánta az
egyes minisztériumok képviselőinek számát, és jelentősen
növelte volna az önkormányzati választásokon mandátumot
szerzett személyek számát, súlyát oly módon, hogy növelte
volna a megyei közgyűlések, megyei jogú városok testületeiből
delegáltak számát, de meghatározott keretek között képviseletet
biztosított volna a kistérségeknek is.
Azok döntsenek, akik a régióban élnek
A regionális tanácsokkal összefüggésben új vonása a törvénynek, hogy kötelező
jelleggel írja elő a közép-magyarországi régión belül
az agglomerációs tanács létrehozását, tekintettel a főváros
és az azt körülvevő agglomeráció sajátos problémáira.
A megyei területfejlesztési tanácsok szerepét illetően
a javaslat kisebb változásokat kezdeményezett, amit sokan
bíráltak. Szembe kellett néznünk azzal, hogy nem a területfejlesztésről
szóló törvény feladata a megyét általában, illetve a konkrét
részleteket illetően beilleszteni az államszervezetbe,
meghatározni közjogi státusát, alkotmányos helyét, szerepét,
amelyek a választójogi törvényig terjedő kérdések egész
sorát vetik fel - fejtette ki ezzel kapcsolatban
az államtitkár. |
|
Mikes Éva: A törvényjavaslat nincs összhangban
a kistérségi társulásokról szóló törvénnyel,
amely végül nem tette kötelezővé az összefogást.
|
A kistérségekre
vonatkozó szabályokat illetően mutatkozott a legnagyobb
egyetértés. Az önkormányzati társulások tapasztalataiból
is kiindulva fontosnak tartják, hogy valamennyi kistérség
rendelkezzen átgondolt, reális fejlesztési koncepcióval,
programmal, s az általuk fontosnak tartott fejlesztési
elképzeléseket képesek legyenek menedzselni. |
|
Ezáltal erősödjön tőke-, illetve forrásvonzó képességük és a megszerzett források
felhasználásának hatékonysága. Mindez akkor működőképes
a kormányzat szerint, ha stabil térségi keretek között
és minden településre érvényes módon történik. Ezért javasolták,
hogy valamennyi kistérségben jöjjenek létre fejlesztési
tanácsok, amelyek teljes körűen, az ország egész területét
lefedően gondozhatnák a kistérségi fejlesztéspolitika
egyes kérdéseit. Mindez nem a kistérségi társulások ellen
irányulna - tette hozzá az államtitkár. Hangsúlyozta,
hogy ahol teljes körű, többcélú önkormányzati társulás
jön létre, ott ezek látják el a javaslatban leírt területfejlesztési
funkciókat is. Nincs szó tehát az intézményrendszer megduplázásáról,
és arról sem, hogy a kistérségi fejlesztési tanács a fejlesztő,
felzárkóztató politika jelentős forráselosztó színterévé
válna, ami a szocialisták szerint szakmailag teljesen
elhibázott koncepció lenne. Úgy vélik, hogy a fejlesztési
forrásokról nagyobbrészt a régióknak, kisebb mértékben
a megyéknek, indokolt esetben a kormányzati szintnek kell
továbbra is döntenie. A területfejlesztés szakmai koncepciójának
országos és területi szinteken megfelelően kiérleltnek
kell lennie, egyebek mellett azért is, hogy a 2007. január
1-jétől megnyíló, jelentős uniós források fogadására az
ország és térségei felkészüljenek - figyelmeztetett
az államtitkár.
Vita a bizottságokban
Az már a bizottsági üléseken is érezhető volt, hogy a törvénymódosítás részleteit
illetően nincs összhang. A területfejlesztési bizottság
például 11 nem és 10 igen szavazat mellett nem is tartotta
általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Alapvető
kérdésként merült fel, hogy a területfejlesztés kiragadható-e
az államigazgatás és az önkormányzati rendszer megreformálásának
kérdésköréből. A többségi álláspont szerint nem, hiszen
aki önmagában a területfejlesztést próbálja megreformálni,
az légüres térbe kormányozza magát - hangzott el
az első ellenérv. Szükségesnek tartották továbbá, hogy
a területfejlesztés és az azzal foglalkozó intézmények
törvényileg garantált forrásokkal rendelkezzenek. Fejlesztési
koncepciók, programok készítéséhez, projektek menedzseléséhez,
szakértők alkalmazásához, a munkaszervezetek működtetéséhez
ugyanis erre szükség van.
Az önkormányzati bizottságban döntetlen lett az állás, 11 igen és 11 nem szavazat
született a javaslat általános vitára való alkalmasságáról,
ami azt jelenti, hogy az általános vitára bocsátást itt
sem támogatták. Vita elsősorban a kistérségek körül zajlott,
ezen belül is a megalakulás, a szervezeti és működési
szabályzat elfogadása, az ottani döntési arányok körül.
A sok települési önkormányzatot összefogó kistérségek
között az együttműködés szinte lehetetlen, amit a kormány
képviselője is elismert. A megyei jogú városok vonatkozásában
a vétójogot, mint többletjogosítványt kifogásolták. Bírálták
azt is, hogy szűkült az önkormányzati szereplők és a szakmai
szervezetek szerepe a fejlesztési tanácsokban, amelyre
példa, hogy kikerült onnan a Magyar Tudományos Akadémia,
illetve a KSH.
Szabó György, az MSZP képviselőcsoportjának szónoka a
módosítás legfőbb okaként egyebek között a szétaprózott,
sok kistelepülést tartalmazó településhálózatot hozta
fel, amely nem alkalmas arra, hogy a fejlesztési feladatokat
megoldja. |
|
Ma Magyarországon nagyjából ezer jogcímen lehet különböző fejlesztési támogatáshoz
jutni, és az is biztos, hogy a nagy számú fejezeti kezelésű
fejlesztési forrás lehetetlenné teszi bármilyen jó szándék,
bármilyen kormányzati felelősség mellett is az érdemi
koordinációt, és ez pazarló, rossz felhasználást eredményez
- mondta. Ezért nemcsak a kistérségek, de a megyék és
a régiók között is növekedtek a különbségek. |
Wekler Ferenc: A területfejlesztés egysége Magyarországon
a kistérség, a regionális szint és az
országos szint. Nincs szükség a megyei
szint megerősítésére.
|
|
Az ellenzék egyik kifogása az volt, hogy a "pártkatonákat, akiket kineveztek
kistérségi megbízottaknak, most bebetonozzák". Az
új fejlesztési tanácsokban pedig szerintük kormányzati
mozgástér-növekedés következik be az önkormányzatokkal
szemben, a székhely-település polgármestere vétójogot
kap, a kistelepülések mozgástere szűkül. A javasolt rendszer
drágább, bürokratikusabb és növeli az adminisztrációt
- foglalta össze Kovács Zoltán (Fidesz), miért nem
támogatják a kormány elképzelését.
A Fidesz szónoka, Mikes Éva arra mutatott rá, hogy a törvényjavaslat nincs összhangban
a kistérségi társulásokról szóló törvénnyel, amely végül
nem tette kötelezővé az összefogást. A fejlesztési tanácsok
szervezési és működési szabályzatának elfogadásához teljes
körű konszenzust ír elő ez a törvényjavaslat, amit a politikus
szintén nem tartott reálisnak. Ugyanígy végiggondolandónak
nevezte az úgynevezett súlyozott szavazásokat, mert ezek
a fejletlenebb térségek kistelepüléseit még kiszolgáltatottabb
helyzetbe hozzák. Olyan szabályokat alkalmazni, amelyek
helyettesítéssel, más polgármesterek megbízásával lehetővé
teszik 5-9 tagú bizottság megalakítását a sok kistelepülést
tartalmazó térségekben, egyértelműen azt jelenti, hogy
az aprófalvas részeken az igazán kicsi települések kiszorulnak
a döntésekből - vélte a képviselő.
Kifogásolta azt is, hogy a budapesti agglomerációs térségi
tanácsban mind a központi régió elnökének, mind a főpolgármesternek
egyetértési joga van, ami lehetetlenné teheti ennek a
tanácsnak a működését, ha nem sikerül konszenzust kialakítaniuk.
|
|
Mennyi jut parlagfűirtásra?
Számon kérte a mezőgazdasági miniszteren Selmeczi Gabriella fideszes képviselő,
hogy mi történt a parlagfű-mentesítési programra szánt
pénzekkel. Minimum 8 milliárd forintra lenne szükség
a gyomnövény elleni eredményes küzdelemhez. A költségvetésben
erre 1,5 milliárd forintot terveztek, plusz a személyi
jövedelmadóból felajánlott 1 százalékokat. Ám
ezt az ellenzék szerint "elvitte" a Draskovics-féle
megszorítócsomag, így mindöszsze 700 millió maradt.
Ezután jött az újabb hidegzuhany, nem találták az adófizetők
1 százalékából befolyt pénzt - mondta a képviselő.
Németh Imre földművelésügyi miniszter válaszában
elmondta: hogy a polgárok 2003-ban a népegészségügyi
programra és a parlagfűirtásra az adójuk 1 százalékaként
összesen 835 millió forintot ajánlottak fel. Az Országgyűlés
határozata értelmében parlagfű-mentesítésre ebből 500
millió forint fordítható. Ehhez az FVM a saját költségvetéséből
még 200 millió forintot hozzátesz, tehát az idei esztendőben
700 millió forint áll rendelkezésre parlagfű-mentesítésre.
Ezen túl a növényvédelmi közérdekű védekezésre 340 millió
forintot szánnak. Az európai uniós támogatási feltételek
szerint Magyarországon 4 millió 355 ezer hektáron szigorúan
a helyszínen leellenőrzik azt, hogy a gazdálkodók betartják-e
a jó mezőgazdasági és környezeti állapotnak megfelelő
előírásokat.
|
A kormánypártok sem értenek egyet
Koncepcionális problémák merültek fel a vita során, és ez az oka annak, hogy
az SZDSZ képviselőcsoportja nem támogatja ezen javaslat
elfogadását - adott magyarázatot a kisebbik kormánypárt
hozzászólója a bizottsági üléseken történtekre. A '90-es
önkormányzati rendszer létrejötte pillanatában nem tűnt
rossznak, ám az utóbbi években kiderült, hogy ez a szétaprózott
önkormányzati szisztéma a demográfiai és egyéb okok miatt
nehezen finanszírozható, és a települések egymásra utaltsága
ma fontosabb, mint ahogy annak idején tűnt - mondta Wekler
Ferenc.
Szükség van az önkormányzati rendszer átfogó felülvizsgálatára, és nem választható
szét a területfejlesztés, illetve az önkormányzati rendszer
reformja. Különösen akkor nem, amikor a beterjesztett
javaslat egyértelműen az önkormányzati szereplők dominanciáját
teremtené meg kistérségi, megyei és regionális szinten
- szögezte le a képviselő. Az SZDSZ álláspontja
szerint ebben a törvényjavaslatban olyan kezdeményezések
vannak, amelyek a kormányprogrammal szemben más struktúra
megerősítését, kiépítését kezdeményezik. Jelesül a megyei
színtér megerősítését, illetve az ott legitimen megválasztott
politikusok szereplését, egyrészt regionális szinten,
másrészt megyei szinten, harmadrészt kistérségi szinten.
Ez az alapvető problémánk a beterjesztett törvényjavaslattal
- jelentette ki a szónok. |
|
Az SZDSZ továbbra is azt mondja, hogy a területfejlesztés egysége Magyarországon
a kistérség, a regionális szint és az országos szint.
Nincs szükség a megyei szint megerősítésére.
Nem tudják támogatni azt sem, hogy a kistérségi szereplők
súlya csökken, s a városi, a megyei jogú városi és a
megyei közgyűlési szereplők súlya nő oly mértékben,
hogy egymaguk dönthetnek a fejlesztési koncepciókról,
s így a források elosztásáról is. A kistérségi megbízotti
rendszerrel kapcsolatban megjegyezte: érdekes volt hallgatni
a Fidesz előadóját, aki politikai komisszárként aposztrofálta
ezt a hálózatot, amelyet az ő idejükben hoztak létre,
s ők ugyanúgy a saját embereiket ültették ebbe a pozícióba.
Az SZDSZ ezért azt javasolta, hogy a kistérségi megbízotti
hálózatot forrásokkal együtt adják át a létrejövő többcélú
területfejlesztési társulásoknak.
A regionális szintet tekintve nem tartják szerencsésnek, hogy a kormány teljes
mértékben kivonul a regionális tanácsokból, s csak egy
miniszter képviselője lesz jelen. Nem szerencsés, ha
azoknak a minisztériumoknak a képviselői, amelyek operatív
programokkal uniós forrásokat kezelnek, nincsenek ott
azon a színtéren, ahol a program végrehajtását ellenőrizni
és döntésekkel segíteni kell - indokolta álláspontjukat
Wekler Ferenc.
Németh Era
|
Vita a bérkiegészítő támogatásokról
Az ország egyik leghátrányosabb helyzetű térségében egy nyolcszáz lelkes kistelepülés,
Nagyrév panaszát tolmácsolta Lezsák Sándor (MDF). A
probléma szerinte még nagyon sok falut érint. A hatályos
törvény szerint ugyanis az önkormányzatot akkor illeti
meg a bérkiegészítő támogatás, ha a 2003. évi forrásainak
növekménye nem fedezi a bérkiadások növekményének 98
százalékát. A képviselő szerint ezt a növekményt a 2002.
évi tényleges bevételekhez kellene viszonyítani, nem
az eredetileg tervezett bevételekhez. Miért nem a tényszámok
döntik el a támogatás szükségességét? - fordult
a pénzügyi tárca államtitkárához az ellenzéki képviselő.
Mi a logikája annak, hogy a tervezettől való eltérést
súlyosan büntetni, szankcionálni kell? - tette
még hozzá. Ráadásul ezt a sajátos, az előirányzotthoz
igazodó elszámolási kötelezettséget csak utólag vezették
be. Azok a helyi önkormányzatok, amelyeknél a költségvetési
törvény által részletezett bevételek növekményei nem
érték el a bérnövekedésből adódó kiadási kötelezettségeket,
kiegészítő támogatásra váltak jogosulttá - fejtette
ki válaszában Veres János. A költségvetési törvény szerint
a forrásnövekmény bázisául a 2002. évi eredeti előirányzatokat
kell figyelembe venni, és ehhez viszonyítva kell meghatározni
a kiegészítő támogatás nagyságát. Miután a törvény így
szabályozta, ezért sem a Pénzügyminisztériumnak, sem
bármelyik másik tárcának nem volt lehetősége ettől a
későbbiekben eltérni.
|
|
|