
Vadász János
A közszolgálat reformja alapvetően négy pontból indul
ki - fejtette ki Vadász János kormánymegbízott
a Brit Nagykövetség és a Közszolgálati Reform
Kormánymegbízotti Hivatal által
szervezett nemzetközi konferencián. Az
első, hogy a racionálisan szervezett, hatékonyan
működtetett állam biztosítson megfelelő
színvonalú közszolgáltatásokat
az emberek számára.
|
A közszolgálati reform alapkérdéseiről
A gazdasági kabinet elé kerül a finanszírozásról szóló javaslat
Mivel ez az állam szociális-szociáldemokrata gondolkodást képvisel, ebből követke-zően
esélyteremtő módon kell biztosítani a közszolgáltatásokat
minden magyar állampolgár számára.
Alapvető, hogy a közszolgálatnak a jelenlegi gyakorlathoz képest versenyképesnek,
teljesítményorientáltnak kell lennie. A közszolgálat van az
emberekért és nem megfordítva, éppen ezért itt az ideje, hogy
változtassunk az elmúlt 40 - 50 év gyakorlatán -
jelentette ki a reformért felelős kormánymegbízott. Szintén
lényeges, hogy a közszolgálat pártatlan, méltányos és szakszerű
legyen, s folyamatosan reagáljon a változásokra. Emellett
a modern közszolgálatnak stabilitást kell biztosítania a közszolgálatban
dolgozók számára a jó teljesítményekért cserébe.
|
Vadász János elmondta: a kormány 2003/117-es határozata alapján elkészítették
az egységes közszolgálati törvény normaszövegének általános,
minden közszolgálati dolgozóra vonatkozó részét. Elkészítették
a háttérszámításokat, a társadalomkutatást, tehát mindazokat
a megalapozó munkákat, amelyek a jogalkotásról szóló törvény
által előírt feladatok, s megkezdték a feladatalapú közszolgálati
foglalkoztatás kiépítését.
Elkészült az egységes közszolgálati törvény új, három elemű bérrendszerének
bértáblája és az ezzel kapcsolatos számítások is a rendelkezésre
állnak. Fontos feladat a szociális juttatások kialakítása,
illetve bővítése, például a lakásvásárlási kedvezmények kiszélesítése.
A legnagyobb vitát várhatóan a közszolgálati dolgozók nyugdíj-
és egészségbiztosítási rendszerének kialakítása váltja majd
ki.
|
Közszolgálati pénzügyi érdekegyeztető tanács alakult
Országos és ágazati szinten egyaránt szükség van az érdekegyeztetésre -
mondta Draskovics Tibor pénzügyminiszter, a Közszolgálati
Pénzügyi Ágazati Érdekegyeztető Tanács (KPÉT) június
10-ei megalakulásakor, amikor a résztvevők együttműködési
megállapodást írtak alá. A pénzügyi érdekegyeztető tanács
a kialakítandó 2005-ös költségvetés során érdemi kérdésekről
fog dönteni - jelentette ki a pénzügyminiszter. A tanács
csaknem 24 ezer pénzügyi dolgozót képvisel - fejtette
ki Fehér József. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak
Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára rámutatott: a testület
megalakításának ötlete először 1992-ben vetődött fel. A KPÉT
munkájában részt vesz a Pénzügyminisztérium szakszervezete,
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal dolgozóinak szakszervezete,
a Vám- és Pénzügyőrség független szakszervezete, a Magyar
Államkincstár, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, valamint
a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete dolgozóit
képviselő MKKSZ és a Pénzügyminisztérium vezetése.
|
A közepesnél kedvezőbb a megítélés
Vélemények a közszolgálatról
A lakosság körében a közepesnél kedvezőbb a közszolgálat megítélése.
Legnagyobb társadalmi presztizse a tűzoltóknak,
az egészségügyben dolgozóknak és a könyvtárosoknak
van. A rangsor végén a köztisztviselők állnak, összességében
hármas átlagosztályzatot kaptak.
A lakosságnak kevés ismerete van a közszolgálatban dolgozókról. Legtöbben a tanárok,
az orvosok és az ápolónők munkájáról mondták azt, hogy elég
jól ismerik (29, 26 és 24 százalék). Néhány tevékenységről
viszont alig tudnak az emberek. A köztisztviselők, a pénzügyőrök,
vámőrök és a polgári védelemben dolgozók munkájáról mindössze
4 - 6 százalék tekinti magát jól tájékozottnak -
derül ki a magyar lakosság és a közszolgálati dolgozók körében
készült közvéleménykutatásokból.
A közszolgálatban dolgozók tájékozottak a munkájukat szabályozó törvényekről,
de azok tartalmáról, részleteiről már csak a kisebbség rendelkezik
információkkal. A közszférában dolgozók 32 százaléka ismeri
a rá vonatkozó törvényt, 23 százaléka tisztában van azzal,
hogy melyik rendelkezés vonatkozik rá, de nem ismeri pontosan.
A dolgozók 31 százaléka tudja, hogy több törvény vonatkozik
rá, de nem mindegyiket ismeri, míg 13 százalékuk egyáltalán
nincs tisztában a rá vonatkozó jogi szabályozással.
A lakosság körében a közepesnél kedvezőbb megítélése van a közszolgálatnak -
ezt egy ötfokú skálán a 3,6-os átlagosztályzat fejezi ki.
Legnagyobb társadalmi presztízse a tűzoltóknak, az egészségügyben
dolgozóknak (a mentősöknek, az ápolónőknek és az orvosoknak)
valamint a könyvtárosoknak van - ezt a 4,1-től a 3,8-ig
terjedő presztízsmutatók jelzik.
A rangsor végén a köztisztviselők állnak, a róluk kialakult vélemény közepes,
összességében 3-as átlagosztályzatot kaptak az emberektől.
|
Ősszel a parlament elé kerülhet a közszolgálatról szóló törvénytervezet
Várhatóan a nyár végén tekinti át a kormány a közszolgálatról szóló törvénytervezetet,
amely a tervek szerint ősszel kerülne az Országgyűlés elé,
elfogadása esetén pedig 2005 júliusában hatályba lépne. A
kabinet szándékai szerint egy egységes közszolgálati törvény
készül, amely a közalkalmazottakra, köztisztviselőkre és a
szolgálati jogviszonnyal rendelkezőkre egyaránt vonatkozik.
A jogszabály felszámolja a közszolgálati dolgozók közötti
hátrányos megkülönböztetéseket, s bérük 6 - 8 év alatt
megközelíti majd az Unió közszolgálati bérszínvonalát. A közszolgáltatások
átfogó fejlesztésének programja akkor válhat sikeressé, ha
a modernizációt támogatják a közszolgálati dolgozók is, ezért
a kormány a közszolgálat humánpolitikai reformjának megvalósítására
törekszik. Az elképzelések szerint a reform eredményeként
egyszerű, áttekinthető, finanszírozható és kontrollálható
rendszer jön létre 2005-től. Magyarországon a közelítőleg
négymillió munkavállalóból nyolcszázezer dolgozik a közszolgálatban,
négyszázezerrel kevesebb, mint a rendszerváltás évében.
|
A közszolgálatban
dolgozók inkább erkölcsi megbecsülést éreznek, s kevésbé anyagi
elismerést. Jónak minősítik az ügyfelektől és a munkahelyi
vezetőktől kapott erkölcsi megbecsülést (4,1 és 4-es átlagértékkel
fejezték ki egy ötfokú skálán). A munkáltató államtól vagy
önkormányzattól közepes mértékű (3,1-es átlagérték) morális
elismerést érzékelnek. Az anyagi megbecsülést közepes körülire
értékelik a közszolgálati szférában dolgozók.
Az ország ügyeit szem előtt tartva a lakosság is úgy gondolja,
hogy a közszolgálat a politikától független, szakszerű és
stabil legyen. Az emberek többsége, 73 százaléka szerint a
kormányváltások után megfigyelhető köztisztviselői cserék
rossz döntések, míg ezzel ellentétes álláspontot csak 13 százalék
foglal el.
Az érintettek a közszolgálat legvonzóbb elemének munkájuk,
foglalkoztatásuk biztonságát tartják, de lényegesnek tekintik
tevékenységük társadalmi hasznát is. A dolgozók 56 százaléka
munkája lényegét a foglalkozási biztonságban ragadja meg,
míg 19 százalék a megfelelő fizetést véli elsődlegesnek. A
közszolgálati dolgozók 12 százalékának a munkavégzés megfelelő
eszköztára, 9 százalékának pedig a társadalom számára végzett
tevékenysége a leglényegesebb összetevő. A közszolgálati
tevékenység leggyakrabban említett motivációi között is a
feladat fontossága, közösségi haszna, valamint a foglakoztatás
stabilitása emelkedik ki: 75, illetve 70 százalék tekinti
ezeket vonzó tényezőnek. A dolgozók 61 százalékának a 13.
havi fizetés is motiváló tényező, s még viszonylag sokan,
49 százaléknyian szakmai tapasztalatok szerzésére is megfelelő
terepnek tartják a közszolgálatban eltöltött éveket. A közszolgálatban
dolgozók állásuk biztonságát illetően megosztottak, de a bizakodók
aránya magasabb, mint a kétkedőké: 12 százalék teljesen, 26
nagyon valószínűnek tartja, hogy állása megmarad, 36 százalék
többé-kevésbé biztosnak véli ezt, míg 14 szerint előfordulhat,
hogy megszűnik az állása, 10 pedig teljes mértékben bizonytalannak
ítéli azt.
A lakosság véleménye megosztott volt arról, hogy a közszolgálatban
dolgozók közül kik és milyen mértékű fizetésemelést kapjanak.
A megkérdezettek 41 százaléka támogatná, 44 százaléka elutasítaná,
ha a közszolgálatban dolgozók fizetése utolérné a piaci szférában
dolgozókét. Hasonlóak az arányok az uniós bérszínvonal elérése
vonatkozásában is. Az emberek 43 százaléka egyetértene azzal,
ha az állam külön erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy
a közszolgálati dolgozók fizetése minél hamarabb elérje a
hasonló munkakörben dolgozó uniós bérszínvonalat. Az
emberek fele minden közszolgálati dolgozóra kiterjesztené
a fizetésemelést, míg 42 százalékuk csak azokra, akik az érdemi
munkát végzik. A bérfejlesztés melletti érvek közül leggyakrabban
a munkaerő elvándorlása, az "agyelszívás" megakadályozása
kerül elő (84 százaléknál), de sokan gondolják azt is (59
százalék), hogy csak így lehet megtartani a felkészült szakembereket,
idevonzani a fiatalokat, azaz megakadályozni a kontraszelekciót.
Az ellenérvek közül az bizonyult a legnyomósabbnak, amely
szerint nem szükséges kiemelten kezelni a közszolgálatot,
hiszen nem a munkahely jellege, hanem a végzett munka, a teljesítmény
számít (85 százalék.) Az is széles körben elfogadott nézet
(71 százalék), hogy más költségvetési célok fontosabbak, az
állam szűkös pénzeszközeit inkább ezekre (nyugdíjra, egészségügyre,
infrastruktúrára) kell fordítani.
A közszolgálatban dolgozók fizetésemelésének lakossági megítélését
nem befolyásolja, hogy a válaszadó mennyire tájékozott az
egyes munkakörökről, s milyen véleménnyel van ezen foglalkozások
képviselőinek munkavégzéséről. Az állásfoglalást a személyes
érintettség és a közszolgálati dolgozóktól való társadalmi
távolság befolyásolja. A fizetésemelési törekvés méltánylása
vagy elutasítása elsősorban azon múlik, hogy a véleményalkotó
vagy valamely családtagja közszolgálati dolgozó vagy sem.
Másodsorban a társadalmi helyzet bizonyos elemei - mint
például az iskolázottság, a gazdasági aktivitás, a foglalkozás,
a kereset, a család anyagi helyzete, a lakóhely - befolyásolják
a közszolgálati ágazatok fizetésemelésének kérdésében való
állásfoglalást.
A közszolgálatban dolgozók mérsékelten elégedettek a fizetésükkel,
az a létfeltételek megteremtésére elegendő, de a minőséget
jelentő életfeltételek kialakítására nem. A dolgozók 5 százaléka
rendszeresen, 23 alkalmanként félre tud tenni jövedelméből,
míg 43 százaléknyian éppen hogy kijönnek a pénzükből. Nagyjából
felerészük teljesítményarányosnak ítéli a jövedelmét: 14 százalék
szerint a fizetése teljes mértékben, 39 szerint többé-kevésbé
megfelel a befektetett munkának. Ugyanakkor a béreket emelni
szeretnék. A teljesítményükkel arányos fizetésemelést 64 százalékosnak,
a tisztes megélhetéshez szükségeset 93 százalékosnak gondolják.
A fizetésemelési igény a dolgozók fejében a bér szerkezetének
szakmai pótlékot és a teljesítményt is preferáló kialakításával
jár együtt: az előbbinek 20, az utóbbinak 27 százalékos súlyt
adnának. Az alapbér súlyát 53 százalékosnak gondolják.
A közszolgálatban
dolgozók jelentős többsége (78 százaléka) támogatja a reformot.
Mintegy 55 százalék azért látja szükségesnek, mert az uniós
csatlakozás megköveteli az előrelépést, 23 pedig azért, mert
elavultnak tekinti az aktuális rendszert. A reformtól elsősorban
a közszolgálati feladatok ellátásának színvonal-emelkedését,
anyagi és szociális helyzetük javulását, gyermekeik számára
jobb körülmények megteremtésének esélyét várják (67 és 62
százalék közötti arányban). Az érintettek a közszolgálati
reform várható következményeiként tartják számon a szakmai
továbbképzést (89 százalék), az uniós követelményekhez való
alkalmazkodást (72 százalék), az idegennyelvtudás bővítését
(62 százalék), a lelkiismeretesebb, jobb munkát (53 százalék)
- összefoglalva: a teljesítmény növekedését.
A közszolgáltban dolgozók szükségesnek látják a feladatellátás színvonalának
javítását, a teljesítmények növekedésével összhangban a bérek,
juttatások növekedését, az életfeltételek javulását magában
foglaló közszolgálati reformot.
A lakosság szerint olyan közszolgálati szférára van szükség, amely a jelenleginél
jobban működik: a olitikától független, szakszerű, méltányos,
stabil, nyitott és állampolgárbarát.
|
A lakossági felmérés 2003 szeptemberében készült, személyes interjúk segítségével.
A megkérdezett 1500 fő a legfontosabb társadalmi-demográfiai
jellemzők szerint a felnőtt magyar népességet reprezentálta.
A közszolgálatban dolgozók körében készült vizsgálat 2003
novemberében készült, ugyancsak személyes interjúk segítségével.
A megkérdezett 800 fő a közszolgálati szférában foglalkoztatottakat
reprezentálja.
A két felmérést a Szonda Ipsos készítette a Közszolgálati
Reform Kormánymegbízotti Hivatal megbízásából.
|
|