Régi költségvetések,
változatlan gondok
A jövő évi költségvetés előkészítését övező vitákat figyelve nincs sok esély arra, hogy 2005 lesz az önkormányzati finanszírozás várva várt reformjának éve. Régi lapszámainkban tallózva kiderül: immár egy évtizede lényegében ugyanarról folyik a vita. Sőt, Kóródi Mária parlamenti képviselő már 1991-ben azt nyilatkozta lapunknak: az önkormányzati
finanszírozási rendszert új alapokra kell helyezni..
1995
Súlyos gondok
A magyar gazdaságot 1995-ben súlyos strukturális gondok jellemezték. Ezért az általános gazdaságpolitika célul tuzte ki a központi költségvetés egyensúlyának megteremtését, az államháztartás túlfogyasztás
növekedésének megfékezését,a gazdaság stabilizálását.
Ez természetesen meghatározta a helyi önkormányzatok 1995. évi gazdálkodásának feltételeit
is, jelentősen szigorítva azokat. A pénzügyi lehetőségek alakulása arra kényszerítette az önkormányzatokat, hogy a muködtetésre fordítsák bevételeiket. A nagy ellátórendszerek fenntartása és muködtetése - egészségügy, közoktatás, szociális ellátás - a folyó muködési
kiadások közel 67 százalékát tették ki. A felhalmozási és tőke jellegu kiadásokra 1994-hez képest mintegy 26 milliárd forinttal kevesebbet fordíthattak az önkormányzatok.
Ebben az évben első ízben került sor arra, hogy az önkormányzatokat együttesen megillető személyi jövedelemadó-bevétel egy része újraelosztásra került, elsősorban a kistelepülések, az átlagos jövedelemviszonyoknál kedvezőtlenebb helyzetben lévő önkormányzatok javára.
1996
Nincs alapvető változás
Az önkormányzatok gazdálkodásának feltételei 1996-ban alapvetően nem változtak. A pénzügyi lehetőségeket ez évben is behatárolta a nemzetgazdaság helyzete. A gazdaságpolitika továbbra is az egyensúly megteremtésére, a túlfogyasztás fékezésére irányult. Mindezek alapján 1995-ről 1996-ra nem növekedtek az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételei. A személyi jövedelemadó átengedés mértéke az 1995. évi 35 százalékról 1996-ban 36 százalékra módosult.
|
Az elosztás módja változott, mivel a 36 százalékból 25 maradt helyben, 11 százalékot pedig újraosztottak.
Új közoktatási finanszírozási rendszer lépett életbe. A normatív állami hozzájárulások jogcímeinek száma az 1995. évi 28 jogcímről 1996-ban a felére csökkent. A megmaradókhoz azonban - a közoktatási feladatokhoz igazodóan - nagyszámú differenciált szorzószám kapcsolódott. Ettől az évtől lépett hatályba a nettó finanszírozási rendszer. Az önkormányzatok a folyó muködési kiadásaikra az összes kiadás 71 százalékát fordították, továbbra is alapvetően a közoktatási, az egészségügyi és a szociális ellátási feladataik finanszírozására.
A beruházásoknál 1996-ban is erőteljes restrikció érvényesült a gazdaságpolitikai program hatására.
|
Mióta polgámmesterré választottak, többször futott már át az agyamon, vajon sikerül-e teljesíteni a választáskor ígérteket? Vajon eleve kudarcra ítéltetett-e az a polgármester, aki ugyan mindent elkövet annak érdekében, hogy teljesüljenek elképzelései, de mégis kénytelen meghajolni a pénztelenség réme előtt, s alább adni ambícióiból?
Ma már jól látom, hogy a falunak juttatott pénz semmire sem elég. Illetve az alapvető ellátásokat még úgyahogy fedezi, de aztán tessék elfelejteni polgármester úr, hogy mi mindent szeretett volna még csinálni! "Nagy Bandó András: Kilátástalanul (Forrás: Ön-Kor-Kép, I. évfolyam, 1991, 2. szám) |
|
"Mindenekelőtt azt lenne szükséges tisztázni - mutatott rá -, hogy önkormányzataink miből muködnek, miből oldják meg új beruházásaikat (építenek tantermeket, vízellátó, szennyvíztisztító
rendszereket). A finanszírozási kérdések csak együtt vizsgálhatók.A tisztázásra annál is inkább szükség lenne, mert az önkormányzatok finanszírozási rendszere egyelőre nem valódi önkormányzati finanszírozási rendszer, lévén, még 1990-ben, a tanácsrendszerhez alakították. . Kóródi Mária álláspontja szerint az igazi önkormányzati finanszírozási rendszer alapja az, hogy kicsi a helyhatóságok függősége a központi költségvetéstől. Nálunk ezzel szemben az önkormányzatok bevételeik mintegy 85 százalékát kapják a központi költségvetéstől, amely így diktálhat.
A függőséget nem csökkenti - jegyezte meg a képviselőnő -, hogy az önkormányzatoknak bevételeik növelésére helyi adót lehet kivetni. " Késik az új önkormányzati finanszírozási rendszer új alapokra helyezése (Forrás: Ön-Kor-Kép, I. évfolyam, 1991, 7. szám) |
|
1997
Reálérték-csökkenés
A központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek 1997-ben már érzékelhetően emelkedtek. Az önkormányzatok bevételeinek alakulása azonban már jelezte azt a tendenciát, hogy az összbevételen belül nő a saját források aránya, főként a helyi adóbevételek - ezen belül jellemzően az iparűzési adó - dinamikus növekedése révén. A központi költségvetési kapcsolatokból származó jövedelmek elosztásának szabályozásánál befolyásoló tényező volt az iparuzési adóból származó bevétel önkormányzatok közötti megoszlása.A személyi jövedelemadóból ebben az évben az önkormányzatokat együttesen 38 százalék illette meg, amiből 22 százalék maradt helyben, 16 pedig a személyi jövedelemadó kiegészítésére, a népességszámhoz kapcsolódó globális normatívák és a községenkénti 2 millió forint támogatás fedezetére szolgált. A szociális intézményi és a közoktatási normatívák aránya az önkormányzati szféra
költségvetésén belül 1997-ben 64 százalékról 75-re emelkedett.
|
Ebben az évben ismét növekedett a normatíva-jogcímek száma, és továbbra is száz fölötti a közoktatási normatívákhoz
kapcsolódó differenciáló elem. Ekkor szunt meg a bérpolitikai intézkedésekre elkülönített állami támogatási jogcím, a külön keret helyett az átlagkereset- emeléshez a központi forrást a normatív forrásszabályozás juttatta el az önkormányzatokhoz.Az 1997. év kiadásait áttekintve megállapítható, hogy döntően a személyi juttatásokra és azok járulékaira kellett az önkormányzatoknak nagyobb összeget fordítani az előző évhez képest. Ehhez a forrást, a dologi kiadások 1996. évi szintentartása mellett, a felhalmozási és tőkejellegu kiadások terhére lehetett megteremteni. A dologi kiadások szinten tartása - 17-18%-os infláció mellett - jelentős reálértékvesztést jelentett.
1998
Nehéz a bérek kifizetése
A központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek súlya 1998-ban - ha kis mértékben is -, de növekszik az önkormányzatok összbevételében. A személyi jövedelemadó 40 százaléka illeti meg összességében a helyhatóságokat, ebből 20 százalék marad helyben, a másik 20 újraelosztásra kerül.Az átlagkereset az önkormányzatoknál 16 százalékkal növekszik. A kereset-emelkedés átlagosan 2 százalékos létszámfogyással érhető el, kivételt jelentenek a tuzoltóságok, a szociális intézmények és a kistelepülések.
A közoktatás finanszírozásának 1997-ben átalakított rendszerét 1998-ban egyszerűsítették.
Ennek eredményeként a normatíva-jogcímek száma csökkent, valamint a központosított előirányzatokból kiemelték azokat az összegeket, amelyek nem önkormányzati intézmények finanszírozására szolgáltak. Továbbra is külön ösztönző hozzájárulás illeti meg a társulás formájában közoktatási feladatokat ellátó önkormányzatokat.
A felhalmozási és tőkejellegű kiadások - a vizsgált négy év alatt első ízben - 1998-ban 18 százalékkal növekedtek, a fejlesztési célú támogatások körének bővülésével, előirányzatuk növekedésével, továbbá a saját források fokozottabb bevonásával. A dologi és egyéb kiadások együttes növekedése - ugyancsak a saját bevételek bevonásával - 7 százalék körüli lehet, ami ugyan mintegy fele a tervezett 13-14 százalékos inflációnak, de a korábbi évek erőteljes kiadás-visszafogásához képest mégis a pozitív elmozdulás lehetőségét jelzi.
|
Az önkormányzati gazdálkodás modernizációja
A magyar önkormányzati rendszer, illetve a pénzügyi szabályozási rendszer - a makrogazdasági teljesítőképességétől függően - biztosította a helyi közösségek gazdálkodását. Eredményként értékelendő, hogy megszunt az önkormányzatok közötti hierarchikus tagolódás, kialakult az önálló gazdálkodás feltételrendszere, teljessé vált a forrásszabályozás, vagyonhoz jutottak a helyi közösségek. A negatívumok részben a gazdálkodási feltételekből, részben a gyakorlat torzulásából, részben a társadalmi-gazdasági szükségletek átrendeződéséből fakadóak. Mára eljutottunk oda, hogy a korrekciós lépések nem halaszthatók - áll az IDEA munkacsoport 2002-ben elkészült vitanyagában, amelyet megjelenése után lapunk is részletesen ismertetett.A dokumentum leszögezi: a gazdálkodási nehézségek többsége nem hanyagságra, vagy felelőtlenségre, hanem rendszerbeli problémákra vezethető vissza. Ezek megszüntetése nem tekinthető csak önkormányzati feladatnak, a döntéshozóknak vállalniuk kell a nagy hordereju döntések meghozatalát, a közigazgatási reform megkezdését, az önkormányzati feladat- és hatáskörök felülvizsgálatát és modernizálását, a finanszírozási és gazdálkodási rendszer átfogó továbbfejlesztését. Újra kell gondolni az önkormányzatok ellátási kötelezettségét, s ebből fakadóan az önkormányzati törvény modernizációja, illetve a szakmai törvények megújítása során szukíteni indokolt a kötelező feladatok körét és tartalmát. A helyi önkormányzatok szintjén az egyik legfontosabb feladat a saját bevételek körének és összértékének növelése. Ennek hiányában a helyi közösségek nem vehetnek részt pályázati programokon, nem bővíthetik az önként vállalt feladatok körét, s nem bővülhet az önkormányzatok közötti együttmuködés. A saját bevételek növelésében fontos szerepe lesz a helyi adózásból származó bevételeknek, ám ehhez egyrészt módosítani kell a központi és a helyi adóterhek közötti arányokat; másrészt bővíteni kell a helyi adóztatás jogosítványait; harmadrészt egyszerusíteni és átláthatóvá kell tenni a helyi adózás gyakorlatát. A megosztott bevételek körében egyfelől növelni kell a helyben maradó hányadot (szja), másfelől meg kell vizsgálni a megosztott bevételek körének bővítési lehetőségét (áfa, esetleg társasági adó).
|
ÁSZ: Nincs előrelépés a finanszírozási reform előkészítésében
Az önkormányzatok finanszírozási reformjának előkészítésében előrelépést nem tapasztaltunk - foglalta össze a helyzetet Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, amikor az év elején Medgyessy Péter miniszterelnök a kormányzati kiadáscsökkentő intézkedések megalapozásához kérte az ÁSZ javaslatait.
Az önkormányzatok és intézményeik elsodleges kiadásainak aránya az államháztartáson belül 2003-ban lényegében változatlan, 22 százalékos volt az előző évhez képest. Az összesen 3187 helyi önkormányzat és mintegy 1850 kisebbségi önkormányzat kiadásai - az elozo évi 1O milliárd forinttal szemben 117 milliárddal haladják meg a tárgyévi bevételeket, ebbol adódóan nőtt az adósságállomány. Az önkormányzatok romló gazdasági pozíciójára utal, hogy a muködési kiadások a bevételek növekvo részarányát kötik le: 2001-ben 69 százalékát, míg 2002-ben a 73 százalékát. Az önkormányzati forrásszabályozási és támogatási rendszer lényegében nem változott. A jövedelem vonatkozásában a centralizáció eroteljes, míg a feladat, hatáskör és felelosség vonatkozásában a decentralizáció tovább nott. A forrásszabályozás fejlesztésére vonatkozó javaslatok kidolgozása, az ehhez szükséges önkormányzati feladat- és hatáskörök kormányhatározatokban elrendelt felülvizsgálata továbbra is várat magára.A közigazgatási rendszer korszerusítésével kapcsolatos feladatokat tartalmazó kormányhatározat az önkormányzati finanszírozás korszerűsítésének részletes
koncepciója kidolgozására 2004. június 30-ai határidot határoz meg. Az önkormányzatoknak átadott központi költségvetési támogatások és hozzájárulások aránycsökkenése - azok összegének jelentos növekedése ellenére - a központi költségvetés kiadásai között folytatódott. Az önkormányzatoknak nyújtott állami támogatások, hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadóból átengedett bevétel 2003. évi 29 százalékos növekménye nem nyújtott fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai intézkedések körére. |
A közalkalmazotti bérek átlagosan 50 százalékos emelésére a támogatások növelése, az szja helyben maradó részének megemelése, valamint a gépjármu súlyadó teljes egészének az önkormányzatoknál hagyása sem biztosított teljes köruen fedezetet.A dologi jellegu muködési kiadások szinten tartására, az inflációs hatások ellensúlyozására mind ez ideig nem épült be automatizmus a központi támogatásokba.
Az önkormányzati feladatok finanszírozása, az önkormányzatok pénzügyi helyzetének stabilizálása a központi források elégtelensége következtében továbbra is a saját bevételek növelésére ösztönzi és kényszeríti az önkormányzatokat. Az önkormányzati saját források legjelentosebb tételét változatlanul a helyi adóbevételek jelentik. A helyi adót bevezeto önkormányzatok száma tovább nott, 3052 önkormányzat, azaz a helyhatóságok 96 százaléka élt ezzel a lehetoséggel. A helyi adóbevételek 11,3 százalékos növekedése mind az elozo évinél (20,3 százalék), mind pedig a tárgyévi bevételeknél mérsékeltebb volt, így csökkent az önkormányzati bevételek közötti részaránya. Az iparuzési adó növekedésének mértéke eroteljesen csökkent, miközben a legdinamikusabb tételt a telekadó jelentette. Az idegenforgalom visszaesésével párhuzamosan jelentosen csökkent az idegenforgalmi tartózkodás, és építmények utáni adó is. A települések jelentos hányadát még ma is az jellemzi, hogy a feladatok finanszírozását a központi költségvetésbol, illetve annak forrásaiból kénytelen biztosítani. A települések gazdálkodásának egyik jellemzoje, hogy a költségvetés szerkezete a muködés biztosítása miatt eltolódott a fejlesztések rovására. Az önkormányzatok állami támogatásokon kívüli gazdasági erejét befolyásoló saját bevételek sokszor nem a képviselo-testületek hozzáállásán, fejlesztési, beruházási politikáján, hanem olyan objektív tényezokön múlnak, mint a település gazdasági adottságai, vagy a befektetoi szándék. Az önkormányzatok költségvetési egyensúlyi helyzete nem javult, a feladatok és azok teljesítéséhez szükséges pénzügyi feltételek közötti összhang az ellenorzött önkormányzatok csaknem felénél hiányzott. A forráshiány kialakulásában a kedvezotlen helyi adottságokon túl szerepet játszott az intézmények elaprózottsága, nem megfelelo kihasználtsága, esetenként a helyi lehetoségekkel nem arányos feladatvállalás. Nem történt érdemi elorelépés a térségi feladatok pénzügyi finanszírozásában.
A vizsgált idoszakban foként a városi önkormányzatok éltek a nem kötelezo feladatok esetében az intézmények, illetve fenntartói jogosítványaik átadásának lehetoségével a megyei önkormányzatok számára. Az átadások gyakorlatilag a települési önkormányzatok muködésében jelentkezo forráshiány egy részének továbbadását jelentik a megyei önkormányzatok költségvetésébe.
Mindezen eszközök nem alkalmasak a forráshiány tartós rendezésére, amely elodázhatatlanná teszik a feladatok értékelését, a muködési költségek csökkentését, a társulási formák alkalmazását, illetve esetenként az intézménybezárást.A kötelezo és önként vállalt feladatok és a pénzügyi források egyensúlya a vizsgált önkormányzatok felénél csak külso források - hitelfelvétel - és támogatások igénybevételével volt megoldható.
Nott a muködési célú hitelállomány, az önkormányzatok privatizációs bevételeiket nem használták fel e hitelállomány kiváltására, vagyis az eladósodottság folytatódott. A hitelfelvétel összességében mintegy 80 százalékkal több az elozo évinél, s a jelek szerint az eladósodási tendencia tovább folytatódik. |
|
