Idén minden új tagállamnak, köztük hazánknak is, el kellett készítenie a társadalmi befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervet. Az elkészült tervezet összegezte az Európai Bizottság munkájában részt vevő tárcák azon főbb célkitűzéseit és intézkedéseit, amelyek segítik a hátrányos vagy speciális élethelyzetben élők társadalmi integrációját. A tervezetet társadalmi vita után, július végén a kormány is megtárgyalta, és azt elfogadta.

Később a megkülönböztetett figyelem kiterjedt, a migránsokra, a fogyatékosokra és az etnikai kisebbségekre is, ahol szintén szükség van a segítségre.
Az EU felismerte, hogy az egyenlő bánásmód nem elég. Nem elég, ha csak jogszabályokkal biztosítjuk, hogy nem lehet diszkriminálni embereket, ahhoz, hogy a rendszer működjön, az érintett csoportoknak szükségük van a segítségre. Innen az esélyegyenlőség elve.
Tavaly Magyarországon is megszületett az egyenlő bánásmód elvét megfogalmazó ún. antidiszkriminációs törvény, ehhez még létre kell hozni azt a hatóságot, amely az említett törvényben megfogalmazottaknak érvényt szerez. Fontos, hogy legyenek jelzőrendszerek, fontos, hogy legyenek jogosítványai az említett hivatalnak, hogy szankcionálni tudjon, azokkal szemben, akik a törvényt nem tartják be.

Az Európai Unió 2002-ben döntött arról, hogy a tagjelölt országokat bevonja, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni együttműködésbe. Első lépéseként 2003 decemberére elkészítettük a társadalmi befogadásról szóló Közös Memorandumot (JIM), ebben megfogalmaztuk a társadalmi kirekesztettség területén jelentkező legfontosabb problémákat és feladatokat, megjelölve azokat a társadalmi csoportokat amelyek figyelemre, segítségre szorulnak.
A cselekvési terv elkészítésével kapcsolatos feladatok koordinálására Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság jött létre. A kormány most tárgyalja a társadalmi összetartozásról szóló Nemzeti Cselekvési Tervet, ami leegyszerűsítve nem más, mint egy feladatgyűjtemény arról, hogy mely társadalmi csoportok milyen segítséget kapnak 2006-ig.
Fontos megemlíteni, hogy megkezdődik az Európa-terv második fázisának tervezése is, amelyhez EU-források rendezhetők. Ez 2007-2013 közötti időszakra határozza meg a feladatokat. Ennek társadalmi kohéziója, a nemzeti szolidaritás koordinálása az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal feladata.
- Magyarország lakosságának több mint egyharmada falvakban él, a 3178 település többségében az ott élők száma nem éri el a kétezret. Van olyan település, ahol összesen tizenketten laknak. Az ott élők számára lehetetlennek tűnik az esélyegyenlőség.
- Magyarországon a rendszerváltás nagy lehetőséget jelentett az önkormányzatok számára. Minden település megválaszthatta saját testületét, saját polgármesterét, aki valóban felelős és valóban számon kérhető azért, hogy azon a településen mi történik, aki személyes kapcsolatban van az ottaniakkal, neki is az fáj mint az ott élőknek. Mára azonban többé kevésbé látható, hogy a decentralizációnak milyen az akadályai vannak. Én szociális területen azt látom, hogy egy csomó szolgáltatást a legkisebb önkormányzatok nem tudnak fenntartani, pont ott szegény az önkormányzat, ahol az emberek is szegények. Ott a legsúlyosabbak a szociális problémák, ahol nagyon sok az idős ember, és esetleg van néhány sokgyermekes család, de nincs infrastruktúra, nincs munkahely...ezek a települések nem kapnak segítséget attól a környékbeli nagyobb településtől, amelyik jobban áll, mert nincs informális kapcsolat. A nagyobb települések jobb helyzetben vannak, de nem szolidárisak a kisebb településekkel. Ha az ellátás szegényes is, de működik az ellátórendszer a fogyatékosok számára, van bölcsőde. A kisebb települések jobban hajlanak a társulásokra. Nagyon sokszor elhangzik az a kérdés: mi lesz azokkal a településekkel, ahol nincs posta és nincs iskola. Érthető, ha egy kistelepülés ragaszkodik az iskolájához, de az is érthető, ha egy szülő azt szeretné, ha a gyermeke olyan iskolába járna, ahol van internet-hozzáférés, ahol van angoltanár, ahonnan olyan középiskolába és egyetemre lehet kerülni, ahol piacképes szakmát tanulhat.. Sajnos azt látjuk, hogy néhány száz fős településen nem lehet fenntartani ilyen iskolát. Ha környező országokból Ausztriát nézzük, azt látjuk, hogy gyakran élhetőbb az élet a faluban, mint a városban, mert van közlekedési eszköz, van infrastruktúra és van munkába járási lehetőség. Nem feltétlenül a településen kell lennie az iskolának vagy a postának, fontos az, hogy a levelet el lehessen küldeni, és a gyerekek úgy érezhessék jól magukat a településükön, hogy közben jó iskolába járhatnak. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy mind a 3200 településre mindent odatelepítünk. Annyi pénz nincs a költségvetésben. persze, ez nem azt jelenti, hogy nincs szolgáltatás! A korszerű közszolgáltatás megteremtésével a feladatellátást minden településen biztosítani kell. Inkább azon kellene gondolkodni, hogy mitől marad meg a falvak megtartó ereje, mitől érdemes ott élni, mitől érdemes oda költözni, akár gyerekekkel. Ezekre a települési hátrányokra elsősorban a regionális tervezésnek kell választ adnia, ehhez lehet uniós forrásokat találni.
- Halmozottan hátrányos helyzetűek a romák. Esetükben, a kormány által meghatározott stratégiai célok mindegyike indokolt. Foglakoztatás, oktatás, egészségügy, telepek felszámolása. Korábban, Teleki László egyik sajtótájékoztatóján, a telepfelszámolásról szólva azt mondta, hogy az, még idén elkezdődik. Elkezdődik?
- Magyarországon ma azt látjuk, hogy főleg a romák - nemcsak a romák - többsége iszonyú körülmények között él. A házak nagyon rossz állapotúak, nincs csatorna, nincs egészséges ivóvíz..., gyakran egészségre ártalmas szennyezett környezetben, a szeméttelepek mellett élnek, az ott élők többsége tartósan munkanélküli, nincsenek tartalékaik, a gyerekek iskolázatlanok.
A telepfelszámolás nem csak az uniós csatlakozás miatt indokolt, de ne is telepfelszámolásról beszéljünk, mert az nem fejezi ki a kormányzat szándékát! Itt többről van szó, igazi integrációs programot kell végrehajtanunk. Olyat, amely komplex módon kezeli a problémákat: az adósságkezelést, a lakhatást, a telepeken, telepszerű lakóhelyeken élők lakhatási feltételeinek javítását, az oktatást, a foglalkoztatást az egészségügyi és a szociális ellátást. Nem elég a lakást biztosítani, ha nem tudják fizetni a lakbért. Egyszerre kell segíteni abban, hogy a rászorultak tartósan munkához jussanak, a gyerekek pedig iskolába járjanak, így az ő munkavállalási esélyeik javulhatnak. A dolog szociális munkáról is szól, arról, hogy hogyan lehet a családokon segíteni. Meg kell mutatni, hogy az ilyen reménytelen élethelyzetből, segítséggel, a saját erejük mozgósításával, a helyzet nem reménytelen. Van esélyük, van lehetőségük a felzárkózásra, de mindez hosszú folyamat. Erről szól a spanyolok programja is, ez számunkra jó példa.
A tervezés megkezdődött, az elkészített program tartalmazza majd a hozzárendelt forrásokat is, amely már a jövő évi költségvetésben szerepelnek. Magyarország hitelajánlatot kapott az Európa Tanács Fejlesztési Banktól, tárgyalásban vagyunk ....bankkal. Ha a program elindul, pályázatokat írunk ki az önkormányzatok számára, de ezt megelőzően, még szeretnénk az önkormányzati érdekképviseleti szövetségek képviselőinek a véleményét is meghallgatni.
- 2005. január elsejéig a közintézmények akadálymentesítésének meg kellett volna történnie.
- Meg kellett volna, de sajnos nem történt meg. Dönteni kell az újabb határidőről, de pontos ütemezéssel. Sajnos, az akadálymentesítésben még nagyon messze vagyunk a céltól, a közintézmények 20-30 százaléka felel meg a feltételeknek, az önkormányzatok forráshiány miatt még rosszabbul állnak.

Csiky Ildikó