JIM - a Társadalmi Befogadásról Szóló Közös Memorandum

Magyarország részvétele az EU szegénység és társadalmi kirekesztés elleni együttműködésében

Az alábbiakban bemutatandó európai uniós együttműködés célja, hogy a tagállamok fokozzák erőfeszítéseiket a szegényég és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem területén. A feladat dr. Göncz Kinga miniszter asszony kinevezésével került át az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumból az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalba. Ez a terület korábban az ESZCSM-ben is az ő felügyeletével működött.

Az Európai Unióban a '90-es évek második felétől erősödött fel a szociális kérdések iránti érdeklődés. Elsőként a foglalkoztatáspolitika, a szociális biztonsági rendszerek koordinációja és a nemek közötti esélyegyenlőség területén fektették le a tagországok az együttműködés alapjait. A szegénység és társadalmi kirekesztődés által fenyegetett társadalmi csoportok (munkanélküliek, fogyatékos személyek, etnikai kisebbségek tagjai, egyéb alacsony jövedelmű csoportok) integrációját célzó uniós szintű együttműködés jogi alapjait az 1999-ben hatályba lépett Amszterdami Szerződés 136. és 137. cikkelye tartalmazza. A szerződés arról rendelkezik, hogy a társadalmi kirekesztődés elleni harcnak az EU új szociálpolitikai célkitűzésévé, az európai szociális modell egyik alappillérévé kell válnia.

A szegénységi küszöb alatt élők

Az Európai Tanács 2000 márciusában megrendezett lisszaboni ülésén azt tűzte ki célul, hogy az EU 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudás-alapú társadalmává váljon, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkahely, valamint erősebb társadalmi kohézió biztosítása mellett. Az ülést előkészítő bizottsági javaslat arról is beszámolt, hogy az EU tagországaiban a szegénységi küszöb alatt élők, és a társadalmi kirekesztődés által fenyegetettek száma elfogadhatatlanul magas: 2000-ben a teljes népesség 18 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt. Célul tűzték ki, hogy ezt az arányt 2005-ig 15 százalékra, 2010-ig 10 százalékra kell csökkenteni, míg a szegénységben élő gyermekek számát ugyancsak 2010-ig felére kell csökkenteni.
E célok elérése érdekében döntés született egy közös társadalmi kirekesztődés elleni stratégia megvalósításáról. Mivel az unió a tagállamok szociális rendszereinek nagyfokú különbözősége és eltérő tradíciói miatt tiszteletben tartja a tagállamok kizárólagos kompetenciáját e területen, a jogi szabályozás helyett egy annál puhább szabályozókon alapuló együttműködést vezetett be - ez az ún. nyitott koordinációs módszer, amely a következőket foglalja magába:

• közös célkitűzések lefektetése - a négy, jelenleg is érvényben levő közös célkitűzést 2000 decemberében fogadták el;
• a közös célkitűzések beépítése a nemzeti és regionális politikákba, az ezek megvalósításához szükséges intézkedésekről kétévente ún. nemzeti cselekvési tervek (National Action Plans - NAPs/incl) keretében kell beszámolni az EU-nak - a korábbi tagállamok 2001-2003-ra, illetve 2003-2005-re készítettek cselekvési terveket;
• közös indikátorok, mutatószámok kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a tagállamok által eszközölt intézkedések hatásainak, és a legjobb gyakorlatoknak az összehasonlítását (a 18 közösen használt mutató az ún. Laekeni-indikátorok);
• a kölcsönös tanulási folyamat részeként rendszeres monitorozás és értékelés - ennek fő eszköze a bizottság által a tagállami cselekvési tervekről készítendő Közös Jelentés a Társadalmi Beilleszkedésről (Joint Inclusion Report - JIR);
• mindezen folyamatokat támogatja egy közösségi akcióprogram. A Társadalmi Kirekesztődés Elleni Közösségi Akcióprogram (Community Action Programme to Combat Poverty and Social Exlusion) 2002-2006 között támogat különböző kutatásokat és civil, nem-kormányzati szervezetek közti nemzetközi együttműködéseket, melyek egymás pozitív gyakorlatainak megismerését teszik lehetővé.

Láthatjuk tehát, hogy ez az együttműködés összességében arra irányul, hogy a tag-államok - felismerve a szegénység elleni küzdelem fontosságát - önkéntes vállalásokat tesznek a szegény-ség és a kirekesztődés csökkentésével kapcsolatban (lehetőleg számszerűen mérhető célok megfogalmazásával), majd a kölcsönös tanulás részeként egymás rendelkezésére bocsátják tapasztalataikat az e célok érdekében hozott szakmapolitikai intézkedéseikről.

Közösségi akcióprogram

Az Európai Unió 2002-ben döntött a tagjelölt országok bevonásáról a fenti folyamatba. Hazánkban - csakúgy, mint a többi tagjelölt országban - 2002 nyarán került sor a közösségi akcióprogram munkájába való bekapcsolódásra, és ekkor indultak el a Társadalmi Befogadásról Szóló Közös Memorandum (JIM) elkészítésének munkálatai is. A JIM a Magyar Kormány és az Európai Bizottság által közösen szövegezett, az együttműködést mintegy megalapozó dokumentum volt, mely 2003 decemberében került elfogadásra, és amely az unió által megadott egységes tartalmi, szerkezeti szempontok alapján készült. A JIM bemutatja a szegénység és a társadalmi kirekesztettség területén jelentkező fő problémákat, a legfontosabb kihívásokat és célkitűzéseket, valamint felméri a jelenleg rendelkezésre álló eszközöket. A JIM-et 2003 decemberében Brüsszelben az Európai Bizottság képviselője, hazánk részéről pedig dr. Göncz Kinga miniszter asszony, akkor még, mint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője írta alá. A memorandum idehaza széles körű tárcaközi együttműködésben, a társadalmi partnerek bevonásával készült.
A JIM az első olyan hazai dokumentum, amely átfogóan tartalmazza e rendkívül komplex és szerteágazó terület - a társadalmi kirekesztés jelenségének - fő hazai tendenciáit, és a rendelkezésre álló eszközöket. A dokumentumban megjelölt legfőbb kihívások és szakmapolitikai prioritások a jövőre nézve a következők:

• az inaktív és hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásban való részvételének segítése;
• a munkaerő-piaci kihívásoknak jobban megfelelő képzés, és a hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi integrációját elősegítő esélyteremtő oktatás, élethosszig tartó tanulás;
• megfelelő és hozzáférhető lakhatás biztosítása;
• a szociális védelmi rendszer modernizációja;
• a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyeinek növelése;
• a területi hátrányok csökkentése;
• a diszkrimináció elleni fellépés;
• kiemelt figyelem a különösen veszélyeztetett csoportokra - célcsoportjaink: romák, fogyatékossággal élők, gyermekek, pszichiátriai- és szenvedélybetegek, hátrányos helyzetű területeken élők, bevándorlók;
• összehangolt ágazati politikák megvalósítása;
• a civil társadalom erősítése és bevonása;
• nemzetközileg is összehasonlítható, a társadalmi kirekesztődés mérésére alkalmas statisztikai rendszer kialakítása.

A JIM elkészítését követően, uniós taggá válásunktól hazánk is a korábbi tagállamokkal megegyező feltételekkel vesz részt az együttműködésben. Ezért 2004. július 31-éig el kell készítenünk az első, 2004-2006-ra vonatkozó, a társadalmi összetartozásról szóló nemzeti cselekvési tervünket. A nemzeti cselekvési terv a JIM-ből kell, hogy kiinduljon, számszerű és konkrét célkitűzéseket kell tartalmaznia, valamint össze kell gyűjtenie mindazokat az intézkedéseket, melyeket az egyes tárcák a 2004-2006-os időszakban ezen a területen kívánnak megvalósítani.
A nemzeti cselekvési terv elkészítése során ismét figyelembe kell vennünk az uniós szempontokat: elvárás a komplex, stratégiai megközelítés alkalmazása, számszerű célkitűzések (target-ek) megfogalmazása, az intézkedéseket pedig - akárcsak a JIM-ben - a közös célkitűzések rendszerében kell bemutatni. Mindezt a rendelkezésre álló/tervezett források feltüntetésével, és a megfelelő mutatók használatával. Mindezekre tekintettel a dokumentum első fejezete áttekintést ad az ország gazdasági és társadalmi helyzetéről. A második fejezet a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem területén megfogalmazott fő célkitűzéseket tartalmazza, valamint olyan számszerű célokat fogalmaz meg, amelyek a későbbi monitorozás alapját jelenthetik. A harmadik fejezet a 2004-2006 között megvalósítani tervezett szakmapolitikai intézkedéseket, programokat összegzi, a közös célkitűzések és a JIM szerkezetében. Szintén az uniós szempontoknak megfelelően a negyedik fejezet bemutatja az úgynevezett intézményi feltételeket, amelyek azt segítik, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen tett intézkedések minél szélesebb körben, "minden érintett szereplő bevonásával" kerüljenek végrehajtásra. Az ötödik fejezet - szintén az uniós elvárásokhoz igazodva - kiemel négy olyan "jó gyakorlatot", amelyek, mint rendszerszerű eszközök, a társadalmi kirekesztés csökkentésére mérhető módon gyakoroltak hatást.

A cselekvési terv az intézkedések megfogalmazása során elsősorban a már elindult vagy tervezett tárca-programokra épít. A legfontosabb kapcsolódások a következők: a Nemzeti Fejlesztési Terv Operatív programjai; az EQUAL Közösségi Kezdeményezés; a készülő Foglalkoztatási Akcióterv; az Országos Fogyatékosügyi Program; a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomag; a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program; a tervezés alatt álló SZOLID program (a szociális törvénykezés megújításáról); a Nemzeti Népegészségügyi Program; a Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája; a Nemzeti Drog Stratégia stb.

A társadalmi kirekesztés elleni bizottság

A cselekvési terv elkészítésére, valamint a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos uniós együttműködésben való részvételből adódó egyéb feladatokra jött létre 2004. elején a Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság. A tárcaközi bizottság elnöki tisztét az esély-egyenlőségi tárca nélküli miniszter látja el, munkájában szinte az összes tárca részt vesz.
A nemzeti cselekvési terv tervezete elkészült. A dokumentum jelenleg áll államigazgatási egyeztetés alatt, azt a kormány várhatóan még júliusban elfogadja. Ezt követően Brüsszelbe kerül kiküldésre, ahol a bizottság jövő év elejére értékelő jelentést készít róla - a többi új tagállam cselekvési tervével együtt. A következő években folyamatos munkát jelent majd a cselekvési terv megvalósulásának nyomon követése, valamint a 2006-2009 közötti időszakra szóló újabb cselekvési terv kidolgozása.

Ehhez elengedhetetlen a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos fokozott társadalmi és szakmai párbeszéd, valamint minden érintett kormányzati és nem-kormányzati szereplő mobilizálása. Fontosnak tartjuk, hogy a szegénységgel és a kirekesztődéssel szembeni fellépéshez 2006-tól a Strukturális Alapokból jövő forrásokat is fokozottabban tudjuk felhasználni.

Vajda Györgyi
Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, Fejlesztés-koordinációs Igazgatóság