"Azt mondd meg nékem,

hol lesz majd lakóhelyünk.?

A kormány a közelmúltban tárgyalta és fogadta el az utcán élő hajléktalan emberek számának csökkentéséről, ellátáshoz juttatásáról és az utcai léttel kapcsolatos társadalmi konfliktusok kezeléséről szóló programot. A szak-értők több mint két éve foglalkoznak ezzel a kérdéssel, melynek részleteivel a közelmúltban már a közvélemény is megismerkedett. Azonban, a befogadó faluról szóló fals sajtóhírek a társadalom egy részében aggodalmat keltettek, a kormánypolitikusok szerint ártottak az ügynek és ezzel megnehezítették a szak-értők munkáját is.

Mindezek után mi is kíváncsiak vagyunk: mi a kormány szándéka, mire kaptak megbízást a szakértők? Mennyi pénz jut a programra, mitől lesz jobb a szociális munka, mit jelent a fűtött utca és milyen szerepet szánnak a befogadó falunak.? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Vecsei Miklóssal az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium miniszteri biztosával, szociális munkással, a program "megálmodójával".

- Önök olyan komplex programról álmodnak, melyben nemcsak az utcán élő emberek elszállásolásáról gondoskodnának, hanem még szeretnék az érintettek életvitelét is átalakítani. A tervek között szó van még a "küszöb nélküli" fűtött utcáról és a befogadó faluról is. A program szerint a hajléktalanok többsége hajlékhoz jut, az utcai létből adódó konfliktusok pedig enyhülhetnek. mindez álom vagy valóság?

- A társadalmi befogadásról szóló Közös Memorandumot a magyar kormány és az Európai Bizottság 2003-ban írta alá, melyben a hajléktalanságól a következőket fogalmazták meg: "megoldásra vár az ifjúsági és a családos hajléktalanság hatékony kezelése, kiemelt feladat a hajléktalanellátás rendszerének felülvizsgálata, a lakhatás minimum garanciáinak vizsgálata, valamint az intézményen kívül rekedtek ellátási garanciáinak kialakítása. Határterületek (egészségügy, foglalkoztatás, lakhatás) összehangolása érdekében tárcaközi együttműködés erősítése szükséges. ." A kormány által elfogadott társadalmi összetartozásról szóló nemzeti cselekvési terv a hajléktalanok életesélyeinek növelése érdekében elsődlegesen az utcán élők számának csökkentését, valamint a hajléktalanságból kivezető utak megteremtését jelöli ki. Hangsúlyozza a nappali ellátás fejlesztését, és a hatékonyabb diszpécserszolgálatok megszervezését. Feladatként jelöli meg az utcai szociális munka erősítését és a reintegrációt biztosító programok támogatását. Hangsúlyozza a szálláshelytől független, esetkezelői szociális munka fontosságát. Az ön-álló lakhatás megteremtése érdekében az intézményen kívüli férőhelyek bővítését tartja szükségesnek. Mindez hosszabb távú elképzelés, alapjaiban ott van az összehangolt törvényi szabályozás és az ágazatközi komplex fejlesztések indítása, a tényleges igényekre válaszoló, hozzáférhető emberközpontú szolgáltatások biztosítása, a legalább regionális szintű ellátásszervezés és ami a legfontosabb: a feladatarányos rugalmas finanszírozás. A kormányzat szándéka az, hogy összehangolt állami intézkedéseken keresztül megteremtse a hajléktalan emberek számára a társadalmi visszatérés lehetőségét valamint az önálló életvitel alapfeltételeit.

A jelenlegi ellátórendszer általában nem segíti a reintegrációt, a többség számára kényszerpályához vezet. Ez leginkább a fiataloknál látható. Az átmeneti szálláshelyek felülről zártak. Többségében tartós bentlakásos intézményként vagy munkásszállóként működnek. Az itt lévő férőhelyek jelentős hányadát olyan munkaképtelenek foglalják el, akik számára a megfelelő ellátást jobb lenne tartós bentlakásos vagy egészségügyi intézményekben biztosítani. Ugyancsak ezek az átmeneti szállások nyújtanak menedéket azoknak is, akiknek van munkahelyük, de az olcsó szállás hiányában nincs más lehetőségük. Ha a hajléktalan emberek és a fenntartott éjjeli menedékhelyek számát megnézzük, láthatjuk, hogy átlagosan csupán minden hetedik hajléktalannak jut szállás. Ez az arány a nagyvárosokban, különösen a fővárosban sokkal rosszabb: itt egy ágyra harminchárom hajléktalan jut.

Ezért a jövőben a jelenlegi intézménystruktúrától eltérő szemléletű hajléktalan ellátást szeretnénk megvalósítani. A program a jelenlegi ellátórendszeren kívüli alternatív formák, külső férőhelyek kialakítását, működtetését és elérhetővé tételét tervezi, 900 önellátásra képes vagy részben képes hajléktalan ember számára kínál a jelenleginél olcsóbb és hatékonyabb megoldást. A jövőben az átmeneti férőhelyeket a koruk és az egészségi állapotuk miatt tartós gondoskodásra szoruló embereknek tartjuk fenn. Összességében: a program célja a hajléktalanság mérséklése, a megfelelő rehabilitáció és reintegráció megteremtése. Erre a feladatra a költségvetés 2004-ben 100 millió forintot, 2005-ben 500 millió forintot biztosít. A tervezett 900 külső férőhely kialakítása sokkal olcsóbb és hatékonyabb mint az intézményi, amely 3-4,5 milliárd forintot emésztene fel. A feladat összehangoltságát jelzi az is, hogy a Humánerőforrás-fejlesztési Program foglalkozik a hajléktalanok nappali ellátásának bővítésével is.

- Mit jelent az, hogy külső férőhely?
- A külső férőhelyen a hajléktalan ellátó rendszeren kívüli lakhatási lehetőséget értjük. Ilyen lehet az intézmény vagy szolgáltató szervezet által bérelt lakás, albérlet, lakásbérlet, munkásszállás, panzió, intézményi tulajdonban lévő lakóingatlan stb. Minthogy a hajléktalanság városi jelenség, elsősorban városi lakások, szálláshelyek igénybevételére van szükség.

- Nagyon sok civilszervezet és egyház foglalkozik a hajléktalanokkal, össze tudják hangolni a feladatokat?

- A programot szociális szervezetek működtetik, amelyeket Budapesten az Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítvány, az ország többi részén pedig a Hajléktalanokért Közalapítvány pályázat keretében választja ki. A szakmai munkát irányításommal a regionális módszertani központok koordinálják. A szociális munkások legfontosabb feladata a településeken lévő lakhatási lehetőségek felkutatása, az ingatlan tulajdonosával való szerződéskötés és a hajléktalanok elérésének megszervezése és a hajléktalan emberek beilleszkedésének segítése.

- "Befogadó falu"? A társadalom részéről nagy az ellenállás...

- Az utóbbi években elsősorban a természetjáróknak tűnhetett fel, hogy a városok, elsősorban a főváros környéki erdős területeket hajléktalanok lakják. Nagyon gyakori, hogy ezeket a helyeket családok választják lakóhelyül. Szociális ellátórendszerünk jelenleg felkészületlen erre a helyzetre. Tapasztalataink szerint a legtöbb család apró vidéki falvakból menekül a biztos megélhetést kínáló városokba. A vég-állomás a kilátástalanság, de a családok együttmaradnak és reménytelen küzdelmet folytatnak a létükért. Ez a küzdelem az ivóvízhez és az ételhez jutást, a ruházkodást, a mosakodást, az időjárás viszontagságainak valamilyen szinten ellenálló rozoga kunyhó tákolását és a rosszindulatú támadókkal szembeni védekezést jelenti. A küzdelem egyre kilátástalanabbnak tűnik..

A kivezető utat nem újabb intézményi férőhelyekkel, hanem alternatív, a vidékről érkezett családok számára is megfelelő ellátási formával igyekszünk megtalálni. A Befogadó falu modellkísérlet megalkotóival egy hajléktalan család életútját "visszafelé" követve jutottunk el a programot befogadó faluig. Tervek szerint, egy, tíz családot befogadó intézmény éves költségvetésének megfelelő ráfordítással az egész falu helyzetén javítani lehet. Ebben az esetben ez minimum 30 millió forintot jelent. A beköltözőket, a már fővárosi vagy nagyvárosi intézményekben lakó, vidékről érkezett családok közül választjuk ki, akik nem tulajdont kapnak, hanem hosszú távú lakhatási lehetőséget. Minden családdal szerződést kötünk lehetőségeiknek, képességeiknek megfelelően. A családoknak szakemberek segítenek az esetleges konfliktusok kezelésében, munkahelykeresésben, a háztáji gazdálkodás elindításában, a gyerekek beiskolázásában stb. Ez erős, folyamatos szociális munkát jelent. Mi nem akarunk beavatkozni a falu életébe, de segítünk abban, hogy a falu minden lakója jobb helyzetbe kerüljön.

- Ezt hogyan tudják elérni, a falu apraja, nagyja mitől lesz elégedettebb, mitől lesz boldogabb?

- Mitől? - pédául attól, hogy lesz egy autóbusz, amelynek menetrendje a falu igényeihez igazodik. Akkor indul, amikor a gyerekeket iskolába kell vinni, vagy amikor az emberek dolgozni vagy orvoshoz mennek. Lesz egy szociális munkás, aki nemcsak az újonnan érkező családoknak segít, hanem bárkinek, aki azt a faluban igényli. Lesz közösségi élet, lesz mozi. ehhez kell egy nyitott, jó indulatú polgármester, kell egy összetartó képviselő-testület és kellenek az emberek, akik érzékenyek mások szerencsétlen sorsa iránt. Ez a falu nyitott és befogadó. Nem először teszi ezt, hiszen már korábban is befogadott olyan lehetetlen helyzetben lévő családokat, akiknek a házát elmosta az árvíz.
- Melyik ez a falu, találgathatok?
- Nem érdemes, nem mondom meg a programunk sikere érdekében. * Az utóbbi napokban, a napilapokban nagyon sok rosszindulatú írás jelent meg programunkkal kapcsolatban. Kár volna a falu nyugalmát feldúlni. Annyit azért lehet tudni: itt nagyon olcsók a telkek és nagyon sok befejezetlen ház van. Most kötünk szerződéseket, megvesszük a házakat. Nagyon jó adottságú település, az autópályától hét kilométerre van.

- A "Befogadó falu" modellkísérlet megállíthatja az elvándorlást, életre keltheti a falvakat?

- A vidék nyomorúságát nem lehet a nagyvárosi, túlterhelt "bedugult" intézményrendszerrel megoldani. Szerintünk a vidéki nyomort vidéken kell kezelni. A falu rehabilitációjára nincs általános módszer, minden falu problémája más. De abban biztos vagyok, hogy az a falu, amelynek nincs futbalcsapata, az meghal. Fontos, hogy legyen közélet, legyen papja a falunak, legyen egy autóbusz, amely a falu életéhez igazodik..., legyen polgárőrség és legyen egy kedves iskolaigazgató., ahol nincs közösség, ahol gazos a futbalpálya, ahol nincs könyvtár vagy nincs mozi., meghal az élet.

Csiky Ildikó

* Lapzárta utáni hír: a falu neve,
Tarnabod