Keresztes Sándor

A hazai falumegújítás múltja és jövője *

Bevezetés

A meghirdetett program szerint ennek az előadásnak a hazai falumegújítási mozgalomról kellene szólnia. Ha megnézik előadásom írott szövegét, láthatják hogy - némileg önkényes módosítással - a címből elhagytam a 'mozgalom' szót. Ennek egyszerű, de súlyos oka van. Visszatekintve az elmúlt évekre - ha becsületesen akarjuk értékelni a tényeket - azt kell megállapítanunk, hogy Magyarországon ebben a tárgykörben mozgalomról nem beszélhetünk. Sok minden, vagy legalábbis jó néhány dolog történt ezen a téren, de ezek - legalábbis megítélésem szerint - nem érik el azt a területi kiterjedést és azt az intenzitást, hogy országos értelemben mozgalomnak lehessen minősíteni.

Éppen emiatt fontos, hogy ezen a fórumon - amely legalább annyira konferencia, mint továbbképzés - beszéljünk a falumegújítás múltjáról és jövőjéről. Ha az elhangzott és elhangzó előadások fel tudják tárni ennek lehetőségeit, ha meg tudják fogalmazni a feladatokat - minden érintett és szereplő számára -, akkor talán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy már valóban létező falumegújítási mozgalomról beszélhessünk hazánkban is.

Ezen cél érdekében vállaltam el szervezők felkérésére ezt az előadást. Haboztam ugyan egy ideig, hiszen e témakörben nálam hivatottabbak is vannak. Hogy mégis elvállaltam, annak két fő oka van.

Egyik oka Fazakas Péter - róla később lesz még szó - aki a kilencvenes évek elején kitartó munkával rávett arra, hogy megismerkedjem ezzel a területtel és - miniszterként - támogassam is azt.

A másik ok is személyes természetű. A nyolcvanas évek közepén hosszú ideig falvak rendezési terveinek készítésével foglalkoztam, és - területi főépítészként - most is évente több tucat község fejlesztési és rendezési tervét, valamint támogatási pályázatát véleményezem. A tapasztalatok, a tapasztalataim arra mutatnak, hogy falvak helyzetében csak akkor várható lényeges javulás, ha gyökeres változás következik be a velük foglalkozók szemléletében, a fejlesztésük és rendezésük során alkalmazott módszerekben.

A szemlélet változásának szükségességét és a különbséget jól érzékelteti egy szópár: falufelújítás versus falumegújítás. Évek óta hangoztatom különböző fórumokon, hogy az eredeti 'Dorferneureung' kifejezést az utóbbi szóval fordítsuk magyarra, illetve használjuk magyarul. Gondolom, mindenki - az építészek bizonyosan - érzékelik a két szó tartalmi különbségét: a 'felújítás' valaminek az eredeti formájában, funkciójában való helyreállítását jelenti; a 'megújítás' kifejezésben viszont benne van valami többlet: alkalmazkodás, hozzáigazítás a megváltozott körülményekhez, mondhatnám új életre keltése valaminek.

És éppen ebben van a lényeg: ha falvaink sorsán változtatni akarunk, nem a helyreállításukat, hanem a megújulásukat kell elősegítenünk. Azaz - építészeti, városrendezési analógiát alkalmazva - nem rekonstrukcióról, de nem is csupán rehabilitációról, sokkal inkább revitalizációról kell beszélnünk. Erről kívánok szólni, és ezért örülök, hogy a mai délelőtt programjának címében ez a kifejezés - falumegújítás - szerepel.

Előadásomban először a falu helyzetének alakulásával foglalkozom az elmúlt évszázad tükrében, kitérve a velük kapcsolatos politikai szándékokra és intézkedésekre; majd áttekintem a falumegújítási mozgalom hazai adaptálására tett kísérleteket, azok eredményeit; végül - felhasználva az osztrák és német példák tapasztalatait - a következő évek tennivalóira nézve fogalmazok meg néhány szempontot és javaslatot.

Az előadás korlátai nem teszik lehetővé, hogy minden kapcsolódó kérdéssel azonos súllyal foglalkozzam, de a teljesség kedvéért igyekszem minden olyan momentumot érinteni, vázolni, amely a kontextus értelmezéséhez szükséges.

Falvaink sorsa a XX. században

Ahhoz, hogy a mai értelemben vett falumegújítás igényét és motivációit pontosan értsük, érdemes egy nagyon rövid történelmi áttekintéssel kezdeni.

A magyar településhálózat, az egyes települések története arra utal, hogy azok fejlődése többé-kevésbé mindig összekapcsolódott valamifajta állami beavatkozással. Gondoljunk csak azokra a különböző szabadságokra és kiváltságokra, amelyeket egyes uralkodók biztosítottak némely városok számára. És itt fontos hangsúlyozni, hogy városokról volt, van szó. A politikát mindig elsősorban a városok érdekelték és a juttatott jogok általában valamilyen érdemek elismeréséül szolgáltak, és valamilyen reagálásként jellemezhetők.

A településhálózat fejlődésébe való, strukturális célzatú tudatos beavatkozásról talán akkor beszélhetünk először, amikor a monarchia kormányai az egységes Budapest fejlesztését fogalmazták meg prioritásként. A 19.-20. század fordulóján a mai országterület infrastrukturális beruházásainak 40 %-a koncentrálódott a fővárosra, miközben az ország lakosságának csak alig több mint egy hatoda élt itt.

Ez persze jelentős feszültségeket gerjesztett, ami politikailag is megfogalmazódott. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1910-ben röpiratban fogalmazta meg a következőket: " Nemzeti érdek, hogy az a távolság, ami a város és a falu között gazdaságilag, jóléti és közegészségügyi intézményileg és műveltség tekintetében ma megvan, lehetőleg kiküszöböltessék, hogy ilyenképpen a falusi élet vonzóvá tétetvén, a lakosság kivándorlása, városokba özönlése lehetőleg mérsékeltessék, mert különben félő, hogy meggyengülnek, sőt elapadnak azok a források, melyekből a városok erőiket szívják és veszítenek azok a piacok, melyeken készítményeiket értékesítik. Evégből szükségesnek tartjuk, hogy a vidéki népesség terhei könnyíttessenek s a teherviselés városban és falun arányban legyen a törvényhozás, a kormány és a közigazgatás által nyújtott előnyökkel és hátrányokkal."

Ha volt is, vagy lett is volna szándék az akkori politikusokban valóra váltani valamit ezekből a követelésekből, annak lehetőségét elmosta az első világháború, majd a Trianon okozta társadalmi és gazdasági katasztrófa.

A falu a harmincas években került ismét - némileg - reflektorfénybe, köszönhetően az akkor kibontakozó népi és falukutató mozgalomnak. Viszonylag konkrét javaslatot fogalmazott meg a vidéki települések számára a Kert-Magyarország idea. Érdekességként jegyzem meg, mert talán kevesen tudják, de a szervezett falusi turizmus - amelyet ma sok település afféle csodafegyvernek tekint - gyökerei is erre az időszakra nyúlnak vissza: 1934-ben jelent meg Budapesten Sági Ernő könyve "A falusi vendéglátás mesterségé"-ről, amit a szerző egyébként már a századelőn írt.

Ha a falumegújításról a bevezetőben említett komplex értelemben beszélünk, akkor joggal ide sorolhatjuk azokat a katolikus szociális mozgalmakat, amelyek ugyancsak ez idő tájt terjedtek el viszonylag gyorsan és széles körűen. Mindenekelőtt a jezsuiták által szervezet KALOT és a KALÁSZ voltak azok az intézmények, amelyek a paraszti társadalom fiatal csoportjainak nevelésével készítették elő a falvak és a vidék megújulását. Hasonló szerepet töltött be a népfőiskolák széles körben és eredményesen működő hálózata. Mindkét kísérletet kettétörte a háború, pedig az azt megelőző mezőgazdasági fellendülés és az érlelődő társadalmi reformok bíztató jövőt vázoltak föl.

A második világháborút követő földreform, az erőltetett iparosítás, majd a szövetkezetesítés alapvetően új helyzetet teremtett. A szocialista terület- és településfejlesztési politikában a város és a falu évszázados dichotómiája egészen új jelleget kapott. Még a hetvenes évekből is találtam olyan szakmai írást, amely a településhálózat értékelése kapcsán szükségesnek találta idézni Leninnek azt a megállapítását, miszerint ". a város elkerülhetetlenül vezeti a falut. A falu elkerülhetetlenül követi a várost." Amiben persze van némi igazság is.

A faluval kapcsolatos szocialista állami vagy inkább párpolitikát mindvégig egyfajta kettősség jellemezte. Ahogy Illés Iván fogalmazta meg: "Miközben a parasztságot mint termelőt tudatosan lehetetlenné tették, véglegesen kizsarolták - hogy bekényszerítsék az újonnan létesítendő termelőszövetkezetekbe -, magának a falunak a civilizatorikus fejlődésében voltak határozott előrelépések." Nem részletezem most a falut érintő, valóban jelentős infrastrukturális és intézményi fejlesztéseket, de az okozott mentális pusztulást sem. Többnyire átéltük, vagy tapasztalatból ismerjük azokat.

Témánk szempontjából egy momentumot emelnék ki: a vázolt folyamat egyik súlyos következménye, a faluból a városba tartó tömeges népességáramlás indukálta - kényszerítette ki - a rendszer területfejlesztési politikájának kialakulását. Ennek eredménye lett a kormány és az Országgyűlés által 1971-ben elfogadott Településhálózat-fejlesztési Koncepció. Benne a települési hierarchiával és a sokat emlegetett és kárhoztatott szerepkör nélküli településekkel. (Tegyük hozzá a szakmai hitelesség kedvéért, hogy a dokumentum a legalsóbb fokú településeket "központi szerepkör nélküli" jelzővel definiálta.)

Ez a merev hierarchiarendszer a nyolcvanas években ugyan felülvizsgálatra került, de teljes egészében akkor még nem vesztette érvényét.

Nem mehetünk bele most a településhálózat fejlődésének, fejlesztésének a vidéket érintő kérdéseibe, nem is ez a témánk. Ami a falvak problémáit alapvetően okozta ebben az időszakban, annak oka az volt, hogy az állami elosztási mechanizmust alapvetően a lakásépítés dominálta, mégpedig a házgyári technológia. Ez viszont a nagyvárosokba koncentrálódott. Ahol nem épült állami lakás, ott nem épült semmi. Állami támogatás hiányában egyes települések és vidékek teljesen ellátás nélkül maradtak és elnéptelenedtek.

Ezekkel a gondokkal kell szembenéznünk ma még akkor is, ha a tendencia a nyolcvanas évek végétől változott is: az állami lakásépítés radikális csökkenése kevésbé érintette a falut, ahol mindig is a magánerő volt túlsúlyban.

A helyzet súlyosságát érzékelték az akkori hatalmi szervek is. Az elemző anyagok megállapították, hogy a falvak fejlesztése az egész népgazdaság fejlesztésének szerves része, mégpedig olyanformán, hogy nem lehet különválasztani a falvak és a városok fejlesztését. Ebben jelentős feladatokat szántak részben a központi, a népgazdasági és a tanácsi szerveknek, másrészt építeni kívántak a fejlesztésben érdekelt falusi népesség sokirányú aktivitására.

A célokat az MSzMP XI. Kongresszusa fogalmazta meg. Néhány jellemző mondat az 1975-ös határozatból:

"Az ország, a főváros, a megyék kiegyensúlyozott fejlesztésére törekszünk, az új létesítmények telepítésében ez legyen irányadó. A termelőerők elhelyezése feleljen meg a gazdasági hatékonyság követelményeinek. A különböző körzetek dolgozóinak életkörülményei, szociális ellátottsága és jövedelmi színvonala közeledjen egymáshoz."

Láthatjuk, hogy ha az akkori kutatók érzékelték és a körülményeknek megfelelően jelezték is a falvakban tapasztalt anomáliákat, a politikai döntések csak az akkori egalitáriánus szemléletet tükrözik. (Volt azonban a határozatban egy 'korszerű' mondat is: " A fejlesztési célok megvalósításakor tekintettel kell lenni a természet- és környezetvédelemre". Íme, a fenntartható fejlődés szocialista előszele.)

Ennyi volt nagyon röviden a magyar falu múltjának áttekintése, amire csak azért volt szükség, hogy a fiatalabbak és a távolabbról jöttek is értsék azt az örökséget, amivel most kezdenünk kell valamit.

A folyamatot és a helyzetet nagyon szemléletesen jellemezte Kovács Dezső egy tanulmányában:

"A homokórához hasonlítható az a jelenség, ami a magyar falvakban a második világháborút is beleszámítva háromszor is megtörtént az elmúlt fél évszázadban. Háromszor következett be teljes vagy nagyon jelentős részleges vagyonvesztés, a felhalmozott kisebb-nagyobb tőkék, termelőeszközök, emberi tudások leértékelése vagy megsemmisülése, és háromszor történt újrakezdés, igazodás az egyik napról a másikra gyökeresen megváltozó új szabályokhoz és értékekhez. Mint amikor a homokóra lepereg és 180 fokos fordulat után nulláról indulva kezdődik újra a folyamat. Valami hasonló játszódott le nagyon sok falusi család életében az elmúlt ötven évben, amelynek utolsó fejezete, a kilencvenes évek hosszan elnyúló újrakezdése már belecsúszik az EU csatlakozásba."

Új tendenciák: a falumegújítás közelmúltja és jelene

De ne ugorjunk ennyire előre. A falvak sanyarú helyzetének kezelését illetően a módosulás a nyolcvanas évek végén kezdődött, összefüggésben nyilván a rendszerváltozást előkészítő hazai folyamatokkal.

A Hazafias Népfront hozta nyilvánosságra 1989-ben az Országos Tervhivatal javaslatát a következő címmel: "Falufejlesztési (felújítási) programra van szükség". (Érdemes megemlíteni, hogy a szöveg a FALU c. folyóiratban látott napvilágot, a Faluvédelem-Faluszépítés rovatban.) A tanulmány 15 év távlatából visszanézve is dicséretes a szerzőkre nézve és számos mai is érvényes gondolatot tartalmaz.

Érdemes idézni a dokumentum helyzetértékelését:

"A problémakör lényege abban foglalható össze, hogy a főbb társadalmi-gazdasági folyamatok, mint az iparosítás, a mezőgazdaság fejlődése, egyes térségek tartós gazdasági visszaesése, az urbanizáció, a településfejlesztés aránytalanságai, a népesedési folyamatok (.), a környezetvédelem hiányosságai (.), bizonyos mértékben a fejlődési folyamatok ellenőrizetlensége (.), a helyi társadalmak egyensúlyvesztése és értékzavara, az építészet és életstílus megváltozása (!) stb. nyomán a hagyományos vidék és falukép, a társadalmi együttélés kultúrája felbomlott. (.) Megállapítható, hogy a területek értékcsökkenése pótolhatatlan veszteségeket jelentene a természeti és kulturális örökség szempontjából az eljövendő generációk, a városi és falusi lakosok számára egyaránt."

A bevezető a tanulmány célját a következőkben fogalmazza meg:

"" Jóllehet az ezzel (mármint a falvak felújításával - szerk.) kapcsolatos tevékenység jelentős mértékben megélénkült, ugyanakkor megállapítható, hogy e törekvések egymástól függetlenül, elszigetelve és csak részben tudták az e téren tapasztalható negatív, nemkívánatos, spontán tendenciákat mérsékelni.

Ezért indokolttá vált, hogy - a kormányzati szervek támogatásával - egy olyan komplex falufejlesztési-falurekonstrukciós és közösségépítő mozgalom szélesedjen ki, amely integrálja az ez irányú kormányzati, szakmai elgondolásokat és törekvéseket és fokozottan támaszkodik a lakosság helyi öntevékenységére, önszervező erejének ösztönzésére és kibontakoztatására."

Sok érdekességet tükröz a szöveg stílusa és tartalma egyaránt, de ezekre kitérni most nincs idő. Az akkori politikai áthallásokon kívül csak szövegben is érzékelhető forrásra, az aktuális nyugat-európai szemlélet és módszerek átvételére hívnám fel a figyelmet. Erre egyébként utal a tanulmány is, amikor hivatkozik az Európai Tanácsnak a "European Campaign for the Countryside 1987-1988" néven meghirdetett kezdeményezésére.

"Mindezek alapján - folytatódik a dokumentum szövege - az Országos Tervhivatal egy integrált falufejlesztési (-felújítási) program beindítását és módszereinek kidolgozását szándékozik kezdeményezni az érintett kormányzati, társadalmi és politikai szervek, a Hazafias Népfront, a tanácsok és a bevonható különböző szakmai intézetek és egyesületek részvételével."

Érdemes lenne a dokumentumot részletesen ismertetni, mert - ismétlem - számos megszívlelendő - és még ma is aktuális - javaslat található benne. Megint csak az idő szűkösségére hivatkozva a fejezetcímeket emelem ki a tanulmányból, valamint ezekből egy-két jellemző mondatot:

Modernizáció - hagyományos alapon

"Az életminőség és a társadalmi közérzet javítását az egészséges, esztétikus , ökológiailag kiegyensúlyozott épített környezet létrehozásával is segíteni kell." A szöveg egyébként hivatkozik a terület- és településfejlesztés (!) hosszú távú koncepcionális irányelveiről szóló 12/1980-85 számú, 1985-ös országgyűlési határozatra, amely mintegy politikai hátteret biztosít a kezdeményezésnek.

Az egyesületek szerepe

A fejezet elsősorban a lakossági, helyi közösségekről és a lokálpatriotizmusról szól, de világossá teszi, hogy a helyi, a spontán kezdeményezés a önmagában még kevés. "Meg kell teremteni azokat a szervezeti kereteket és pénzügyi feltételeket, valamint azokat az országos, regionális és helyi szakmai segítségnyújtási, támogatási koordinációs formákat, amelyek a lakossági kezdeményezések eredményességét hosszú távon biztosítják. (.) A helyi falufejlesztés (-felújítás) eredménye egy olyan települési terv, településkép-tár készítése, amely a falu fejlődésének jövőképét, stratégiáját is képezheti, s amelyet folyamatosan karban tartanak."

Foglalkoztatás, turizmus

Témája elsősorban a falusi turizmus szerepének és az idegenforgalomban rejlő foglalkoztatási lehetőségek hangsúlyozása. Itt is fontosnak tartja kiemelni, hogy nem ötletszerű aktivitásokra van szükség. " A falufejlesztési (-felújítási) mozgalom kezdeményezése, beindítása és koordinálása, segítő menedzselése országos szintű összefogást - egy programot - igényel."

A népfront szerepe

A tanulmány a Hazafias Népfrontot jelöli meg a mozgalom lehetséges koordinátoraként és az állami segítség szervezőjeként, elosztójaként. Érdekes az indoklása:

"A mozgalom a teljes falusi társadalmat kívánja felújítani, ezért célszerű ágazati szempontból semleges szervezetre ruházni a feladatok országos szervezését,, amely elfogultság nélkül képes az ágazatköziség integrálására, szintézisére.

Figyelemre méltó a pénzügyi támogatásra vonatkozó javaslata is:

"A támogatás elosztásánál elsősorban az objektívabb pályázati rendszert célszerű működtetni, ugyanis az elbírálásnál követelményeket és feltételeket lehet és kell támasztani a pályázó egyesületek tevékenységével szemben."

Ütközések, vétójog

Itt többek közt egy ma is mindennapos konfliktusra hívják föl a figyelmet a szerzők:

"Ütközési pont alakulhat ki a település lakossága, gazdálkodó szerve, a tanács és a társadalmi szervek vonatkozásában. Míg az egyesület szükségképpen a település hosszútávú szempontjainak hordozója, a többi szereplő elsősorban a rövidebb távú érdekek megtestesítője." Az esélyeket és érdekérvényesítési képességeket ismerve tartják szükségesnek - egyes esetekben - a társadalmi szervezetek részére vétójogot biztosítani.

Elsősorban helyi érdekek

Világosan kell látni, írja a tanulmány, hogy " a falufejlesztési (-felújítási) program nem elsősorban ágazati, szakmai szükségletekre, hanem olyan helyi igényeket hozó, helyi érdekeket érvényesítő és integráló, olyan közösségi szintű településképet formáló 'tervezési' tevékenységre épül, amelyben a helyi lakosság és a belső szellemi élet játssza a fő szerepet (.)"

Majd ezzel zárja a gondolatmenetet: ". az integrált falufejlesztés nem jelenti a szakmai oldal integrálását egyfajta alá-fölérendeltség alapján. Az integrált jelző csupán egy interdiszciplináris megközelítés igényére és egy partneri, mellérendelt alapon történő kapcsolódásra vonatkozik."

Ez volt tehát a kivonata az OT 1989-es falufelújítási javaslatának. Érdekes szöveg. Nyilvánvalóan kiolvasható belőle a nyugat-európai falumegújítási mozgalom szellemi hatása. A hangsúlyok eltolódása - a mintához képest - tükrözi az akkori hazai átalakulás kontextusát, amelyben társadalmi, politikai aspektusok voltak fontosabbak: a lokalitás erősítése a központi hatalommal, a civil szféráé az állammal, a helyi érdek az ágazatival szemben. Ettől függetlenül a javaslatnak óriási jelentősége lehetett volna a vidék, a falvak szempontjából, ha születik róla politikai döntés és történnek intézkedések.

A dolgozat így sem maradt visszhangtalan, mert született részletes - és publikált - tanulmány két Csongrád megyei község - Rúzsa és Zsombó - falufelújítási koncepcióinak, programjának elkészítésére és a végrehajtásuk feltételrendszerének kidolgozásra. Ezeket modellkísérletnek szánták egy szélesebb körű alkalmazás számára.

De jött a rendszerváltozás - harmadszor fordult a homokóra, hogy ismét Kovács Dezsőt idézzük - és a tanulmány, úgy tűnik, feledésbe merült.

Pontosítanék. A dokumentum konkrét javaslatai nem intézményesültek ugyan (a rendszerváltás egy részüket elévültté is tette), de a gondolat egy másik ágon tovább élt. És itt egy nevet kell mondanom. Egy olyan ember nevét, akinek nemcsak a mai témánkhoz van nagyon sok köze, de aki a Savaria Nyári Egyetemhez és Szombathelyhez is sok szállal kötődik. Fazakas Péterről van szó. Az, hogy a falumegújítás a kilencvenes években a köztudatban megmaradt - még ha korlátozottan és főleg szakmai körökben is -, az elsősorban neki köszönhető. És hozzá kapcsolódóan annak az intézménynek, amely gazdája ennek a rendezvénynek is.

Falumegújítás - Savaria Nyári Egyetem : a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején ezek összetartozó nevek, fogalmak voltak. Az Egyetem ezekben az években sorozatban foglalkozott a falu kérdéseivel. Csak ízelitőül:

1988 A falusi települések átalakítása és tervezése

1989 A falusi települések fejlődésének lehetőségei és korlátai

1990 A falvak jövője - érték és hagyományőrzés

1992 A falvak együttműködése

E témák és rendezvények mindegyike mögött valamilyen mértékben és minőségben ott volt Fazakas Péter is, aki Vas megye főépítészeként szinte a falumegújítás magyar apostolának szerepét töltötte be. A személyes adottságokon és érdeklődésen túl persze kellett ehhez a megye határmenti fekvése és azok a burgenlandi kapcsolatok, amelyek építésére ezekben az években egyre több lehetőség nyílott. Ezeknek a bővülő politikai és szakmai kapcsolatoknak köszönhető, hogy itthon is ismertté vált a falumegújítás: az a mozgalom, amely Ausztriában akkor már többéves tapasztalattal és némi felmutatható eredménnyel rendelkezett.

A mozgalom hazai adaptálásának megértéséhez érdemes néhány mondattal kitérni annak történetére.

A vidéki települések a huszadik század második felében Nyugat-Európában is gyökeres átalakuláson mentek keresztül, sok helyütt válságba is kerültek. Ennek hátterében jórészt a mezőgazdaság strukturális átalakulása állt, leegyszerűsítve: a gépesítés és a racionalizálás. Ez természetesen nem csak a mezőgazdasági termelést - és ezen keresztül a tájat - alakította át, hanem alapvetően érintette a falvak társadalmát: radikálisan csökkent az agrárfoglalkoztatás, és mivel a helyi munkahelykínálat nem nőtt, megindult a munkaerő elvándorlása és növekvő mértékű ingázása. Ami persze előbb-utóbb az ellátó intézményrendszer térbeli átrendeződését is maga után vonta.

A folyamat a falvakat a társadalmi hatások mellett fizikailag és településképileg is súlyosan érintette. A mezőgazdasági épületek a termelési körülmények átalakulása miatt váltak kihasználatlanná, a lakásállomány állapotát pedig az elvándorlás és a népesség elöregedésének következményei rombolták. Hozzájárult ehhez a tulajdonviszonyok átrendeződése, valamint az ingatlanok értékének csökkenése.

Mindez a falvak egyre szélesedő és mélyülő ökológiai, településépítészeti és társadalmi átalakulásához, mondhatni válságához vezetett. (Zárójelben, de nem mellékesen jegyzem meg, hogy - mint látjuk - a vidék hazai átalakulásának folyamata nagyon hasonló az elmondottakhoz, még ha időben némileg másként alakult, vagy a háttérben eltérő mozgatóerők működtek is.)

Ez a kihívás vezetett - most nem részletezhető előzmények után - az Európai Vidékfejlesztési és Falumegújítási (!) Mozgalom megalakulásához 1988-ban, azzal a céllal, hogy támogassa a települési önkormányzatok falumegújítási tevékenységét. Erről az utóbbi években több írás jelent meg , ezért csak emlékeztetőül idézem föl a mozgalom fő céljait:

Láthatjuk, hogy a mozgalom éppoly komplex feladatnak tekinti a falvak revitalizációjára irányuló tevékenységet, mint amilyen összetettek azok a társadalmi, gazdasági, ökológiai, kulturális, műszaki-fizikai tényezők, amelyek a falvak korábban vázolt helyzetének kialakulásához vezettek.

Mi is tehát akkor a falumegújítás? Az osztrák lexikon a 'Dorferneuerung' címszó alatt a következő definíciót közli:

"Falumegújítás - gyűjtőfogalma azoknak a fejlesztési-rendezési intézkedéseknek, amelyek a falvak olyan átalakítását célozzák, hogy azok megfeleljenek a mai társadalmi igényeknek. A városmegújítás pandantja. A 80-as évek elején falumegújításon mindenekelőtt a településkép karbantartását célzó tevékenységeket (településformálás, homlokzatkialakítás, eredeti falusi épületegyüttesek helyreállítása és gondozása) értették. A 80-as évek végétől átfogó szellemi-lelki-kulturális falumegújításra törekszenek, amely magában foglalja a vidéki térségekben az életminőség javítását. A falumegújítási projektek kiterjednek a településképre, a szomszédsági segítségnyújtásra, a falu kultúrájára, a forgalomcsillapításra, a falvak gazdasági megerősítésére stb."

A szócikket nem elsősorban eléggé eklektikus tartalma miatt idéztem - bár abból is érdekes következtetéseket lehet levonni. Inkább azt kívántam demonstrálni, hogy ez a fogalom a szomszédban már olyan ismertségre és jelentőségre tett szert, ami nálunk még jócskán várat magára.

Várat magára, annak ellenére, hogy Magyarország formálisan - az osztrák-magyar kormányközi területrendezési kapcsolatoknak köszönhetően - kezdetektől rész vesz a Munkaközösség (közismert német rövidítésével: ARGE) tevékenységében. Sőt, az Európai Falumegújítási Díjat - amelynek köszönhető, hogy a hazai közvélemény egyáltalán hallhatott erről a fogalomról -, szóval ezt a díjat az 1989-ben Keszthelyen rendezett konferencia javaslatára alapították.

A kétévenként - pályázat alapján - kiosztásra kerülő díjban (illetve különdíjban és oklevélben) egyébként az elmúlt másfél évtizedben több magyar település is részesült. Nevezetesen:

1990 Györköny (Tolna megye)

1992 Szanticska (BAZ megye)

1994 Kapolcs és Vigánpetend (Veszprém megye)

1996 Pusztamérges (Csongrád megye) és Bük (Vas megye)

Itt jegyzem meg, hogy 1996 óta Vas megye saját jogán tagja a Munkaközösségnek, így önállóan is nevezhet.

1998 Somogydöröcske

2000 Szalkszentmárton (Bács-Kiskun m.) és Szentgyörgyvölgy (Zala m.)

2002 Dunapataj (Bács-Kiskun m.) és Őriszentpéter (Vas m.)

Nehéz helyzetben vagyok, ha értékelni próbálom ezeknek a pályázatoknak a tapasztalatait és bizonyára szubjektív is leszek. És nem szeretném megbántani a felsorolt településeket sem. De.

A Munkaközösség minden kiírásban meghatároz különböző kritériumokat és prioritásokat a pályázatok bírálati szempontjaként. De ami mindig közös alap: a komplex eszközökkel megcélzott társadalmi, gazdasági és kulturális falumegújítás érzékelhető eredményének bemutatása. A nevezés előkészítésében területi főépítészként évek óta különböző intenzitással rész veszek. Saját - és ismétlem, talán esetleges - tapasztalatom az, hogy nagyítóval kell keresni azokat a településeket, amelyek produktuma megközelíti a kiírás követelményeit. Igen, kaptunk díjakat, még ha ezek esetenként különdíjak, vagy csak elismerő oklevelek is. De ha őszinték akarunk lenni magunkkal szemben - és a jövőnk érdekében erre szükség van -, akkor be kell vallanunk, hogy ez az elismerés az esetek többségében inkább csak bátorító gesztus, mint valódi teljesítmény díjazása.

Félreértés ne legyen, ezzel nem az említett települések érdemeit szeretném kisebbíteni. Azok a lehetőségekhez és a környezetükhöz képest valóban kiemelkedőt, vagy legalábbis többet tettek és értek el. Ám ha összehasonlítjuk eredményeiket az osztrák, vagy a bajor településekéivel, akkor látjuk a különbséget.

De mindjárt hozzá kell tennem, hogy ez nem a településeken múlik elsősorban, hanem a falumegújítást meghatározó eszközrendszeren, az azt befolyásoló feltételeken. Röviden: az állam pénzügyi, jogi és logisztikai támogatásának elégtelenségén. Ezekre a kérdésekre később még visszatérek.

A falvak, a falumegújítás támogatása ott kezdődik - és ez még túl sokba sem kerül -, hogy animáljuk ezt a tevékenységet. Végül is ez a mozgalom lényege: útjára indítani, elterjeszteni és életben tartani egy eszmét. És itt kell visszatérnem Fazakas Péterre.

Amíg az állami szerepvállalás a falumegújítás terén kimerült a díjra történő kétévenkénti nevezésben, addig Vas megye főépítésze konferenciák és rendezvények sorozatával próbálta elültetni gondolatot, fölkelteni az érdeklődést - mondhatnám széles e hazában, de - mindenekelőtt Nyugat-Dunántúlon.

Már 1989-ben megszervezte az első 'Falumegújulási és faluképvédelmi napot' Zsennyén. Ezt követően évente sor került a mozgalmat népszerűsítő rendezvényre. Először csak dunántúli kistelepüléseken, majd 1995-től az ország keleti felében is.

A zsennyei esemény 10. évfordulóját Bükön ünnepelték a Magyar Falufejlesztési Találkozó keretében. (Tudomásom szerint ez volt egyben az utolsó 'falumegújulási' nap is.)

Számos Vas megyei polgármester és szakember részvételével - több éven keresztül- konferenciasorozat keretében foglakozott a falvak fejlesztésének, rendezésének kérdéseivel. Néhány cím a tucatnál is több vándorgyűlés témáiból:

Nem véletlen tehát, hogy a Munkaközösség magyar díjazottjai között dominálnak a nyugat-dunántúli települések. Fazakas Péter és tevékenysége a példa arra, hogy milyen módszerek alkalmazására lenne szükség - többek között - a falumegújítás eredményességéhez.

Ha már a személyes elkötelezettségről esett szó, nem tehetem meg, hogy ne említsem meg az ebben a témában szintén kiváló példát nyújtó Kemény Bertalan nevét. Ő a Falufejlesztési Társaság létrehozásával, a falugondnoki hálózat kiépítésével tett rengeteget a magyar falu érdekében.

Bármennyire eredményes volt is - egyes területeken - az említettek tevékenysége, nyilvánvaló, hogy néhány megszállott ember lelkes munkája nem pótolja a jogi és szervezeti intézmények súlyos hiányát. A falumegújítási mozgalom intézményesülését, beágyazódását a kilencvenes évek elején Magyarországon - talán paradox módon - éppen a rendszerváltozás késleltette, mindmáig.

Emlékezzünk rá, 1989-ben készült egy koncepciózus, szakmai szempontból megalapozott javaslat (az OT berkeiben), amely az akkori viszonyoknak megfelelő eszközrendszert és metodikát is tartalmazta. Ám éppen ezek a feltételek és keretek változtak meg radikálisan 1990-ben. Számos tényező közül csak két fontosat emelnék ki.

Először is gyökeresen átalakult az önkormányzati rendszer. A települések a rájuk szakadt önállóságnak ugyan nagyon örültek, de kielégítő eszközök hiányában nemigen tudtak élni vele - legalábbis ami a fejlesztést illeti. Mert mi kell a komplex és eredményes falumegújításhoz: szakértelem, távlatos gondolkodás, jelentős önkormányzati tapasztalat és mindemellett sok pénz. A települések rendszerváltó politikai elitje ezekkel - sajnálatosan, de érthető módon - általában nem rendelkezett.

Másodszor: az újonnan kiépülő kormányzati struktúrában nem jött létre az a szervezet, amely a falumegújításhoz nélkülözhetetlen állami logisztikai támogatást biztosítani tudná. Az 1990-ben létrehozott Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium elvben alkalmas lett volna erre, hiszen több oda tartozó szakkérdésnek gazdája lett. Ám ott el voltunk foglalva a néhány évvel korábban szétzilált építésügy újjászervezésével, valamint a területfejlesztés jogi és intézményi megalapozásával. (Nem beszélve a természet- és környezetvédelem számos konfliktusáról.)

Reményt keltő fejlemény volt - legalábbis témánkat illetően -, amikor az 1998-ban FVM-be került a KTM területfejlesztési és építésügyi blokkja. Ebben a minisztériumban együtt volt szinte minden, ami a komplex falumegújítás kérdéskörében kormányzati szintre tartozik - a településügy kivételével. Annál sajnálatosabb, hogy ebben a négy éves időszakban sem történt érdemi előrelépés ezen a téren. Ennek személyi, politikai okaira most nem szeretnék kitérni (köztisztviselőként ezt nem is tehetem).

Az azonban megállapítható, hogy a kérdés kezelését, megoldását jelentősen hátráltatta a kompetenciák bizonytalansága. Más szóval: azt kellett először tisztázni, hogyan határolható el egymástól - és kapcsolható össze egyúttal - az agrárpolitika és a vidékfejlesztés, a vidékfejlesztés és a területfejlesztés, a vidékfejlesztés és a falufejlesztés, a falufejlesztés és a településfejlesztés stb. Ezek fontos és bonyolult kérdések, de korábbi előadásokban volt már szó róluk, ezért most nem térek ki rájuk.

Mindenesetre mire a feladatok tisztázódtak és megfogalmazódtak, jött az újabb kormányváltás, és a kormányzati struktúra megint átalakult. A falumegújítás pedig - valódi kompetenciák és eszközök nélkül - a Belügyminisztériumhoz reszortja lett.

Említést kell tennem még egy most formálódó kezdeményezésről, az EuroFalu programról. Amennyit tudok róla, ez céljait tekintve kissé hasonlít a falumegújítási mozgalomra és élvezi az FVM elvi egyetértését. Öt bihari település ez év tavaszán létrehozott egy közhasznú társaságot, többek közt a klasszikus mezőgazdasági tevékenység fejlesztésére, felnőttoktatásra, a lakosság életkörülményeinek javítására, a szociális ellátás erősítésére. A minisztérium támogatni kívánja tíz hasonló mintaprogram indítását. Itt tartunk most.

A jövő feladatai

Az előadásom címe szerint a következőkben a falumegújítási mozgalom jövőjéről kellene beszélnem. Természetesen nem tudok egy víziót fölvázolni arról, hogyan alakul falvaink sorsa a következő években, évtizedekben, hiszen nem vagyok jós. De arra kísérletet teszek, hogy röviden listázzam azokat a tennivalókat, feladatokat, amelyekkel a továbblépés érdekében minél hamarabb foglalkoznunk kellene. Megemlítek néhány fontos szempontot is, amelyet ennek során célszerű figyelembe venni. Mindezekhez kellő alapot szolgáltatnak az elmúlt évek hazai történései és főleg az osztrák és bajor tapasztalatok.

Kezdjük azzal a magától értődő megállapítással, hogy a falvak megújulása ugyan elsősorban az ott élők ügye és ennek elősegítése az azokat irányító önkormányzatok feladata, de egyúttal nemzeti érdek is. Ha pedig nemzeti érdek, akkor a kérdéssel kormányzati szinten is foglalkozni kell. Ehhez pedig mindenek előtt meg kell nevezni a hatáskörrel rendelkező felelős szervezet.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kormányzaton belül egy olyan szervezetet kell létrehozni, amelynek kompetenciájába tartozik valamennyi a falumegújítással összefüggő állami feladat kezdeményezése, döntéselőkészítés és koordinálás. zekhez sorolható többek közt

- a jogszabályi környezet megteremtése,

- a pénzügyi támogatások és egyéb intézkedések összehangolása,

- a kérdéskörben érintett közigazgatási szervezetek irányítása,

- a mozgalomnak és az önkormányzatoknak logisztikai támogatást nyújtó háttérintézmény megszervezése és működtetése,

- a falumegújítási tevékenység és a falvak megújulásának figyelemmel kísérése (monitoring) és intézkedési javaslatok készítése,

- a nemzetközi kapcsolatok fenntartása.

A felsoroltakkal összefüggésbe hozható feladatok közül szeretnék kiemelni néhányat:

Sürgős feladat a falumegújítás hazai irányelveinek - célrendszerének és feladatainak - kidolgozása a témakörrel foglalkozó nemzetközi és hazai dokumentumok adaptálásával. A teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül hivatkozva néhányra ezek közül:

Európai Tanácsnak a "European Campaign for the Countryside 1985-1988" címen kiadott, korábban már említett felhívása,

A hazai dokumentumokról a vidékfejlesztés kapcsán itt a Nyári Egyetemen már többször volt szó, ezért csak utalok az olyan átfogó anyagokra, mint az Országos Területfejlesztési Koncepció, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv és a Nemzeti Fejlesztési Terv.

A felsoroltakon kívül persze számos egyéb is van, amelyek alapul szolgálhatnak egy 'Nemzeti Falufejlesztési és Falumegújítási Koncepció' kidolgozásához.

Miért lenne szükség egy ilyen, a Kormány vagy még inkább az Országgyűlés által elfogadott dokumentumra?

Elsősorban azért, mert a falvakat érintő pénzügyi támogatások és a mögöttük lévő fejlesztési célok még mindig szektorális vagy térségi szemléletet hordoznak. A falvak viszont települések, amelyekről tudjuk, hogy rendkívül bonyolult organizmusok, nagyon komplex és interaktív társadalmi-gazdasági viszonyokkal és az ezeket maghatározó, szintén összetett fizikai és természeti környezettel. Ebbe hatékonyan és eredményes beavatkozni csak akkor lehet, ha világosan meghatározzuk azokat a prioritásokat, követelményeket és célterületeket, amelyeket nemzeti szempontból fontosnak tartunk. Ehhez a döntéshez lehet igazítani aztán a jogszabályi környezetet és a támogatások szinergikus rendszerét.

Ezzel elérkeztünk a jogalkotási feladatokhoz, amely teljesítése nélkül nemigen lehet ebben a témában sem tovább lépni. Több hiányt is pótolni kellene rövid időn belül.

Mindenekelőtt szükség van egy települési vagy településügyi törvényre. Tudom, sokan vitatják ezt a szakmából is. A lassan három évtizedes településtervezői és igazgatási tapasztalatom alapján azonban úgy gondolom, számos probléma megoldásához hozzájárulna egy ilyen jogszabály. Igaz, van önkormányzati törvény, de az főleg azzal foglakozik, hogy hogyan működik a település, annak is elsősorban az irányító testülete.

De ha lakható és - hogy divatos kifejezést használjak - fenntartható településekben kívánunk élni, akkor annak a minimumát is meg kellene határozni, hogy mit kell tudnia, mit kell teljesíteni egy településnek. És itt nem csak mennyiségről, de minőségről is szó van. És meg kellene határozni azt is, hogy mivel kell foglalkoznia a testületnek, miről, milyen témában kell - a költségvetésen túl - döntéseket hoznia. Tudjuk persze, hogy a települések működésének, fenntartásának és fejlesztésének kérdéseiről számos jogszabály rendelkezik. Csak éppen az a keret hiányzik, amely ezeket a komplexitásnak megfelelően összerendezné egy cél érdekében.

Akik a kérdéssel foglalkoznak, számos példát tudnának arra fölhozni, milyen anomáliákat oldana meg ez a törvény. Én most ezekből csak két, egymással összefüggő problémát említek. Az építési törvény közel hét éve elvárja - legalábbis indirekt módon - az önkormányzatoktól településfejlesztési koncepció készítését. A valóság viszont az, hogy ha készül is egy formailag annak nevezhető dokumentum, tartalmi szempontból gyakran a nullával egyenlő. Ennek háttérében a szakmai hiányokon túl ott van - és ez a másik probléma - a rövid távú érdekek és a hosszú távú gondolkodás konfliktusa. Jogos tehát a kérdés és az aggály: lehet-e feladatokat és eszközöket bízni olyan önkormányzatokra, testületekre, amelyek semmilyen jövőképpel nem rendelkeznek. Ám ezt a jövőképet csak akkor lehet számon kérni, ha annak tartalmát, formáját és egyáltalán készítésének kötelezettségét törvény írja elő számukra.

Ha egy ilyen kerettörvény rendelkezésre áll, akkor kell és lehet megalkotni azt a falumegújítási jogszabályt - mondjuk kormányrendeletet - amely az erre a tevékenységre vonatkoztatva specializálja és kiegészíti az általános rendelkezéseket. Ez a következőket tartalmazhatná:

A fenti témakörök részleteibe most nem megyek bele, később talán visszatérhetünk ezekre.

Beszélnünk kell még a falumegújítás intézményrendszeréről. Egy felelős kormányzati szerv megnevezésének, létrehozásának szükségességéről volt már szó. Az valószínűsíthető, hogy ennek valamilyen formában kell legyenek területi szervezeti egységei is, legalább regionális szinten.

Ám a nyugat-európai tapasztalatok - és az eddigi hazai viszonylagos eredménytelenség - arra mutatnak rá, hogy ez önmagában kevés. Az önkormányzatoknak ugyanis nem csak - sőt, elsősorban nem - államigazgatási irányításra, hanem segítségre van szükségük. A pénz mellett metodikai, szakmai, logisztikai támogatásra. Tudjuk, hogy az igazgatási rendszer erre képtelen.

Létre kell hozni tehát egy olyan háttérintézményt (akár nem-kormányzati, közhasznú szervezetet - ilyen az ARGE is) amely elvégzi ezt a munkát. Előállítja azt a tudás- és információs anyagot, szükség esetén biztosítja azt a szakember állományt, amelyek rendelkezésre bocsátásával az önkormányzatok el tudják látni falumegújítási feladataikat. Úgy gondolom, ez lenne az első lépés, amire most szükség lenne.

Ennek keretei között kellene többek között

Több kérdés van még, amiről lehetne és kellene beszélni, de ennyi fért a mai előadásba.

Befejezésül és mintegy összefoglalásul egy javaslatot teszek. Egy ajánlást a falumegújítás definíciójára, amelyet néhány évvel ezelőtt egy FVM-es műhelybeszélgetés alkalmával fogalmaztam meg. Eszerint:

A javasolt meghatározás nyilván vitatható, módosítható és kiegészíthető. De ha beszélünk róla, közelebb jutunk az előadásban vázolt kérdések megválaszolásához.

Irodalomjegyzék:

Illés Iván: Város és falufejlesztés dichotómiája a magyar településhálózat-fejlesztésben (MTA RKK - Budapest, 1992)

Kovács Dezső: Dilemmák az EU vidékfejlesztési politikájának alkalmazásáról - VI. Falukonferencia - Pécs, 2003

Turi, Rocco: Európai falvak (Róma - Szombathely, 1995)

Zettler, Lothar: Dorferneuerung vor neuen Herausforderungen - www. geo.uni-augsburg.de/sozgeo

Ausführungeen zu den Dorferneureungsrichtlinien -1998, Amt der Nö Landesregierung

Misley - Tompai : A fenntartható fejlődés területi dimenziója - Falu-Város-Régió, 2004/1-2

Az Eurofalu program a gyakorlati megvalósulás útján - Kistelepülések.hu

Dr. Kovács Teréz: A Magyarország számára elérhető alapok - In: Bevezetés a területfejlesztés kérdéseibe, é.n.

Leitbild für Landentwicklung und Dorferneuerung in Europa - ARGE, 1996

Tassi Ilona: Polgári kezdeményezés a falvak megújításáért - A falu, 1997/2

Bender, Oliver: Dorferneuerung und Dorfentwicklung - Zeitschrift für Angewandte Geographie, 1/1997

Bayerisches Dorfentwicklungsprogramm - .csu-schwanfeld.de

Redevelopment of villages - which is actually? - babelfish.altavista.com

Lun Zsuzsanna: Falufelújítás Európában, falumegújítás Magyarországon - Falu-Város-Régió, 2001/8

Eigenstandige und nachhaltige Regionalentwicklung des Landlichen Raumes - Landesamt für Agrarordnung,

Nordrhein-Westfalen, 1999

* A SAVARIA Urbanisztikai Nyári Egyetemen 2004. aug. 4-én elhangzott előadás szövege