2005: a falvak éve?

Elöregedő lakosság
krónikus pénzhiány

"A kistelepülések, azon túl, hogy földrajzi elhelyezkedésük, társadalmi, gazdasági környezetük nagyban befolyásolja az ott élő lakosság lehetőségeit, életkörülményeit, szinte mindenhol - néhány kivételtől eltekintve - ugyanazzal a problémával küzdenek. Elöregedő, a munkaerőpiacról kiszorult, leszakadó társadalmi csoportok otthona lett a kistelepülések többsége."

Ez a körülmény azt a lehetőséget hordozza magában, hogy nagy az igény a szociális és gyermekvédelmi alapellátások iránt; ezeken a településtípusokon kellene a leghatékonyabb szociális munkát végezni.

A szociális és gyermekvédelmi alapellátások nemcsak a lakosság jövedelmi viszonyainak és életkörülményeinek minőségétől függenek, hanem szoros összefüggésben vannak az önkormányzatok általános pénzügyi helyzetével. Más és más számít szociálisan rászorulónak a különböző településeken, a kisfalvakban, a városokban. Nem biztos, hogy ott tudják a legtöbbet szociálpolitikára, gyermekvédelemre költeni, ahol a legtöbb a valós igény.

A legkisebb települések pénzügyi helyzete általában a legrosszabb, s ha oktatási, nevelési intézményeket is fenntartanak, szinte biztos, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került település kategóriájába esnek. Ami azt jelenti, hogy központi állami támogatásai és saját bevételei együttesen nem fedezik kiadásait. Azaz ha nem kapna kiegészítő juttatást, nem tudná ellátni a törvények által előírt kötelező önkormányzati feladatait.

A népességszám
a legmeghatározóbb

A kiválasztott 30 település különbözőségéből adódóan vannak mindegyik településre jellemző, és teljesen egyedi, s csak egy település életére jellemző adottságok. A lakosságszám alapján három kategóriában - 0-500 főig, 501-1000 főig, valamint az 1001-2000 főig - elemezzük e helyszíneket.

A népességszám alakulása döntően befolyásolja egy adott település életét. Természetesen, ennek alakulása más gazdasági, földrajzi tényezőkkel meghatározó összefüggésben van, de vizsgálatunk szempontjából, a szociális és gyermekvédelmi feladatok ellátása szempontjából, a legmeghatározóbb tényező. A központi állami támogatások döntő része lakosságszám alapján illeti meg a településeket. Az adott település korösszetétele pedig meghatározza az ellátandók körét, azaz minél idősebb korúak alkotják a többséget, annál biztosabb a nagyobb számú szociálisan ellátandó ember. Ha arányaiban kevés a gyermekkorú, bizonyára elöregedő településről van szó. Ha kevés az aktív korú népesség, feltételezhető, hogy saját jövedelemtermelő képessége kicsi a településnek, a központi támogatások mellett elenyésző szerepe van a helyi bevételeknek.

Galvács és Perőcsény a két leginkább elöregedő falu, ahol a település lakosainak kétharmada 60 év feletti. Mindkét helyen nagyon kevés a gyermekkorú népesség. A vizsgált települések közül még Egyházashetyén, Bedőn és Döbröntén magas az időskorúak aránya. Kiskutason, Gannán és Magyarmecskén arányaiban magasabb a gyermeklélekszám. Galvács és Perőcsény ugyanazt az okot jelöli lakosságszám csökkenésének: a tanácsi körzetesítés elvette minden intézményüket, megszűnt a helyi iskola, elkezdődött a fiatalok elvándorlása. Megszűntek helyben a munkahelyek. Egyik település sem tartja visszafordíthatónak a folyamatot.

Legszembetűnőbb a települések életében a kedvező infrastrukturális változás. Ugyan eltérő mértékben, de mindenhol vannak pozitív jelek. A települések a rendszerváltás óta eltelt időt, az önállósodásnak köszönhetően, az előzőekhez képest kedvezőbbnek ítélik meg. Még az olyan településeken is, ahol a mutatók rosszak, nincs lényeges infrastrukturális változás, ott is fejlődést tapasztalnak ezen a területen. Négy település kivételével mindenhol bevezették a gázt, az egészséges ivóvízet, villany, telefon mindenhol van, két településen van szennyvízelvezetés és kábeltelevízió is, egy településen most történik a csatornázás, és a legfőbb célnak tartva, többen most pályáznak erre.

Ezt a kedvező változást több kistelepülés a körzetesítés megszűntének, az önálló gazdálkodás, döntés lehetőségének tulajdonítja. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a települések vezetői agilitása, ambíciói nagymértékben járulnak hozzá, hogy az adott településen milyen ütemű, mennyiségű, infrastrukturális fejlesztést "küzdjenek ki" maguknak. A küzdés szó szerint értendő, egyes települések vezetői időt, energiát nem számítva pályázati lehetőségeket kutatnak, lobbiznak kistérségben, megyében, országos szinten. Visszatérő probléma minden kistelepülésen az önerő biztosítása, mivel hiánya a pályázatok döntő többségénél kizárja a pályázhatóságot. Azok a települések, ahol forráshiány van, eleve kiesnek ezekből a lehetőségből, s csak azok számolhatnak vele, ahol az önerőt központi forrásból biztosítják.

A kistelepülések infrastrukturális fejlődés kedvező megítélése nyilván abból fakad, hogy a 90-es években ezeknek a változásoknak óriási jelentősége volt, és nagyon gyorsak voltak az előző időszakhoz képest. A fejlődés fogalma relatív, hiszen még a legrosszabb helyzetben lévő település (Magyarmecske) vezetője is fejlődő településnek látja faluját, nyilván más kiindulási pontból szemléli változást. E település teljes gazdálkodását átszövik a szociális jellegű megfontolások a település társadalmi összetétele miatt.

A népesség terén egy település kivételével (Kiskutas ) mindegyik elöregedő falu, az a település sem "maga termelte ki" a népességszám emelkedést, hanem a kedvező infrastrukturális lehetőség mentén a városból kitelepülők növelik a lakosságszámot. Még egy településnek van lehetősége hasonló jövőre, az összes többinek annak ellenére, hogy három faluba üdülő lakosság költözik, a közeljövőben nincs lehetősége az elöregedési folyamat, a folyamatos lakosságszám csökkenésnek a megállítására. Az egyik polgármester így fogalmazza meg: "azért küzdünk, hogy fönnmaradjunk, nem azért, hogy fejlődjünk, ilyen még eszünkbe sem jut..."

A települések életlehetőségeit nagyban meghatározza a földrajzi elhelyezkedése. A mintánkba az egészen kis települések közül elsősorban hegyvidéki falvak kerültek, hiszen ott jellemző leginkább a kistelepülési szerkezet. A nagyvárosi közelség és bejárási lehetőség minden esetben kedvezően befolyásolja az adott településen a munkaerőhelyzetet.

A rossz közlekedési helyzettel, elzártsággal küzdő településeken magas a munkanélküliség aránya, sok a szociális gondozásra szoruló lakos.

Kicsi a mozgástér

Az önkormányzati gazdálkodás szempontjából az adott tíz kistelepülés legfontosabb és szinte teljes bevételét a központi források adják. Az önkormányzatok összes bevételei között a helyi adók összesen 2 százalékot tesznek ki, ebben benne van a helyi adók minden fajtája. Ez a költségvetési szerkezet azt feltételezi, hogy a településeknek kicsi a mozgástere önként vállalt feladatok elvégzésére, hiszen a jogszabályokban meghatározott kötelező feladatok ellátására van lehetősége finanszírozási szerkezet miatt. A kérdés az, hogy ezek a központi támogatások elegendőek-e a meghatározott feladatok elvégzésére. A települések vezetőinek, szakembereinek egyöntetű véleménye szerint nem.

A kistelepüléseken a kötelező feladatok ellátásán túl az infrastrukturális fejlesztésekre fordítanak a legtöbb energiát, s minden település vezetése úgy érzi, a lakosság körében akkor vált ki elismerést tevékenysége, ha e területen fejlődést tud felmutatni. E fejlesztések mellett az iskola fenntartására, mint lakosságmegtartó erőre fordítanak erejükön túl a kistelepülések. A körzetesítés emlékei, az abból fakadó hátrányok mély nyomot hagytak a települések lakóiban, s még akkor sem keresik a társulás, vagy intézményfenntartó társulás lehetőségét, amikor az iskola fenntartása más feladataik ellátását veszélyezteti. Bár az utóbbi évek alatt változások történtek, hiszen néhány településen olyan mértékben lecsökkent az iskoláskorú gyermekek száma, hogy nem tudták tovább fenntartani az iskolát. A legkisebb település kivételével mindenhol szervezett formában, azaz intézményfenntartó társulás formájában viszik át más településre a gyermekeket. Magyarmecskére a szomszéd településekről jönnek a gyerekek, nincs társulási forma, ezért gondot jelent a finanszírozás, sokszor nem fizetik a települések a kiegészítő hozzájárulást, hiszen az állami normatíva sehol sem elég a fenntartásra. Bár ez az iskola speciális jellegű, kiemelt, Phare-program szerint működik, a roma gyerekek felzárkóztatásában a 70-es évek óta nagy eredményeket ért el. Számos ifjúsági program működik a településen, az iskola gyerekei országos versenyeken sorozatosan érnek el jó eredményeket. A gyerekekkel való foglalkozás mellett a település a családok helyzetével, anyagi körülményeivel is sokat törődik. Ugyanakkor sorozatosan finanszírozási gondokkal küzd az iskola. Van olyan település, ahol a duplájánál is többet kell a településnek a normatívához adni. Az önkormányzat kiegészítése nagymértékben függ az óvodás és iskoláskorú gyermekek számától, hiszen a finanszírozás alapja a gyermeklétszám.

A tíz település fele az önhibáján kívül hátrányos pénzügyi helyzetbe került települések közé esik. Amikor a települések alulfinanszírozásáról, forráshiányáról beszélünk, szükséges áttekinteni nemcsak egy-egy ágazat központilag feladatokra jegyzett normatíváit és támogatásait, hanem az önkormányzat teljes feladatellátását.

Vannak települések, ahol láthatóan megterhelő az intézmények, elsősorban iskolák működtetése, továbbá veszélyezteti más alapfeladat ellátását, de a ragaszkodás nemcsak pénzügyi lehetőségektől függ, hanem szimbolikus és meghatározó jelentőséggel is bír.

A szociális
és gyermekvédelmi
alapellátások

Vizsgálatunk során elsősorban a személyes gondoskodás keretébe tartozó alapellátási formákat vizsgáltuk meg mélyebben, de ezek a gondoskodási formák összefüggésben vannak a szociális és gyermekvédelmi pénzbeli ellátásokkal. Mindegyik településen rendeletben szabályozott e két ellátási forma jogi kerete, egy helyen az SZMSZ-ben szabályozták az ellátások formáját.

Valamilyen típusú szociális segély mindenütt létezik, sőt általánosan az mondható, hogy a törvény által előírt pénzbeli ellátásokból mindenki részesül. A pénzbeli ellátások összefüggésben vannak az adott település társadalmi gazdasági jellemzőivel, így nem meglepő, hogy Magyarmecskén nemcsak számszerűen, hanem arányaiban is a legmagasabb a rendszeres szociális, a természetbeni segély és az összes pénzbeli ellátás. A munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az átmeneti, a természetbeni és a temetési segély. A településen a speciális iskolai ellátás miatt, a gyermekek napközis étkeztetése az önkormányzat gondja. A 158 roma tanuló étkeztetését szinte teljes egészében az önkormányzat finanszírozza. Alapítványoknál, pályázati forrásokból igyekszik a finanszírozást kiegészíteni, de így is nagyon megterhelő, szinte másra a szociális normatívából nem telik. Szintén rendszeres szociális segéllyel és természetbeni juttatásokkal igyekszik a lakosok teljes jövedelemnélküliségén enyhíteni. Magyarmecskét Bedő és Pápasalamon követi. Mindhárom településen magas a munkanélküliség, alacsonyak a jövedelmek, elöregedett a lakosság, mindegyik településen nagyszámú roma kisebbség él. Bár Bedő vezetői ezt nem említik, csak a román lakosságot, s jobbnak láttatják a helyzetet, mint amit a mutatók jelenthetnek. Pápasalamonon a lakók jó része az alacsony nyugdíjából, rokkant nyugdíjából, munkanélküliek jövedelempótló támogatásából, vagy rendszeres szociális segélyből él. A falu helyzetét reménytelennek látják vezetői. Perőcsényben és Döbröntén magas a természetbeni juttatások aránya. Perőcsényben rendszeres szociális segélyt csak ketten kapnak, bár lennének rászorulók, az idősek büszkeségből nem kérnek. Kiskutason az emberek szintén szemérmesek, nem fordulnak szociális segélyért. A mindenki mindenkit ismer, rendszeresen visszaköszön ezeken a kistelepüléseken. Ekképpen fogalmaztak: "Kiskutas olyan, mint egy nagy család, olyan még nem fordult elő, hogy valaki rosszul lett volna, s napokig senki nem vette volna észre."

Más településeken viszont nem szégyen a segélykérés, s egyik polgármester szerint: "sőt inkább sportnak tekinthető, de ezt leépítette." Azaz nem fogadják szívesen a rendszeresen segélykérőket.

Galvácson az önkormányzati költségvetés kétharmada a szociális kiadásokból áll.

A gyermekvédelmi pénzbeli ellátások között legjelentősebb a kiegészítő családi pótlék, melynek jövedelemhez kötöttségét több helyen vitatják, ugyanis nem minden esetben az igazán rászorulók részesülnek ebből az ellátási formából

Személyes
gondoskodás

A mintába került tíz település közül két helyen működik falugondnoki szolgálat. A törvény a 600 fő alatti települések számára teszi ezt kötelezővé, de a későbbiekben látni fogjuk, hogy valamilyen fajta ellátási forma szinte mindenhol létezik, hol körjegyzőség, hol társulás formájában kapcsolódnak a szociális vagy gyermekvédelmi ellátásokra a környező településekre.

A legkisebb településen, Galvácsony önálló falugondnoki szolgálatot lát el a polgármester asszony, fizetés nélküli segítője, a férje. Falugondnoki busszal szállítja a gyerekeket az iskolába, óvodába, a betegeket orvoshoz, végzi az esetleges bevásárlásokat. Magyarmecskén van még falugondnoki szolgálat, a rendelkezésükre álló busz a lakosság szociális ellátása mellett a lakosok rendelkezésére áll, 50 százalék térítés ellenében vehetik igénybe.

Mindkét esetben megfigyelhető, legalábbis az interjúkban nem tesznek másról említést, hogy a szolgálat elsősorban szállítási feladatokat lát el.

Kiskutason kettővel több fő részesül étkeztetésben és házi segítségnyújtásban, Magyarmecskén nemcsak étkeztetést kap az öt fő, hanem házi segítségnyújtást is, Egyházashetyén pedig egy fő kap házi segítségnyújtást, nyolc fő pedig étkeztetésben is részesül.

Perőcsényben szociális szolgáltatásként öregek napközi otthona működik, ahol tíz fő kap napi háromszori étkezést.

Kiskutason szintén szociális szolgáltatás keretében, társulásban működtetnek egy házi gondozói szolgálatot, a gondozó főállású munkaidőben végzi feladatát, jelenleg végzi ezzel kapcsolatos iskoláit. Nemcsak a házi segítségnyújtást végzi, hanem figyelő szolgálatot is ellát. Az idősek étkeztetését szerződéssel oldotta meg az önkormányzat.

Egyetlen településen sincs szociális térkép, minden településen "mindenki ismer mindenkit", s a település vezetői vagy bíznak ebben a szubjektív ismeretanyagban, s azt gondolják, senki sem marad ellátatlanul, vagy olyan nagyarányú szociális problémák léteznek, szinte a teljes lakosságra kiterjedően, hogy a pénzbeli ellátásokon túl a településeknek nincs lehetőségük megszervezni az intézményes kereteket ezekre az ellátási formákra. Ilyen kicsi településeken az önkormányzat dolgozói, a szociális előadó, vagy maga a polgármester látja el - nem szervezett és nem szakértőként - a házi gondozó szerepét. Bevásárol, orvoshoz viszi azt a személyt, akiről tudomására jut, hogy ellátatlan maradt. Ha betegápolásra van szükség, akkor az orvosi ellátás formái lépnek életbe. A pénzbeli ellátások során láttuk, hogy a természetben juttatott szolgáltatások aránya magas. Ez szinte minden településen élelmiszercsomagot és tüzelőt jelent. Egy-egy településen más típusú ellátásra az önkormányzatnak sem pénzügyi, sem szakértői, ellátói lehetősége nincs.

A tíz településen - a kiskutasi társulásban működtetett házi gondozón kívül - összesen két fő végzi ezt a tevékenységet főfoglalkozásként, egy fő félállásban, a többi helyen vagy munkaköri kötelezettségeként, vagy más szolgáltatáshoz kapcsolva nem szakember végzi ugyanezt.

Családsegítés,
gyermekjóléti
szolgáltatás

A vizsgált tíz településen sehol sincs önálló, csak családsegítő funkciót ellátó szolgálat. Egyetlen településen működik családsegítő szolgálat, de feladata a gyermekjóléti szolgálat ellátása is. A kérdőívek szerint öt településen nem működik, három településen önálló, két településen társulásban működik a gyermekjóléti szolgálat (gyjsz).

Bedőn az önálló családgondozó a kiskorú lakosságról szociális térképet készített, pontos ismeretek szerint végzi szisztematikusan a gyermekvédelmi és családsegítési feladatokat. Szakmai segítséget a körjegyzőség székhelyén működő szolgálattól kap.

Egyházashetyén nem gyermekjóléti szolgálatként, hanem a körjegyzőség megbízásából végzi a gyermekvédelmi feladatokat a védőnő. Erre nem kap támogatást a falu az állami költségvetésből, mert nem önálló szolgálatként végzi a tevékenységet. Az észlelő jelzőrendszer tagjai az orvos, az iskola és óvoda gyermekvédelmi felelősei. Az ő feladatuk is a védelemre szorulók felkutatása. Havonta esetmegbeszéléseket tartanak, ahol elemzik az elvégzendő feladatokat. A falu lakosai is bizalommal fordulnak az önkormányzathoz, a problémás esetekre felhívják a figyelmet.

Magyarmecskén társulásban működik a gyermekjóléti szolgálat és a családsegítés. A körjegyzőség keretében működtette 98-ig a szolgálatot, majd új körjegyzőséghez csatlakozott, mert elégedetlen volt annak munkájával. Jelenleg éppen azon gondolkodnak, hogy onnan is kilépnek, de egyelőre nem találtak más megoldást. Ebben a társulásos szolgálatban egy védőnő látja el a feladatot. Egy ideig a szociális pedagógus munkájával elégedetlenek voltak, de most már rendszeresen jár a családokhoz, s elégedettek vele. Az ezért járó normatívát a székhely település kapja, a falu a kiegészítést adja hozzá, ami itt évi 300 ezer forint.

Ezen a településen az iskola keretében speciális integrált oktatás működik több éve sikeresen. Igazából a gyermekvédelmi feladatok ellátásában központi szerepet kap az iskola.

Perőcsény, Ganna, Döbrönte, Pápasalamon, Alibánfa, Kiskutas társulásban működteti gyermekjóléti szolgálatát.

Gyermekek napközbeni ellátása, valamint más átmeneti gondozási formák egyáltalán nem léteznek egyik településen sem. Több település a gyermekek napközbeni ellátásának tekinti az óvodai ellátást, s ilyen értelemben töltötte ki a kérdőívet.

Elöregedő
települések

Bernecebaráti, Egyházasgerge, Mezőpeterd, Csesztreg és Felsődobsza lakosságarányát tekintve elöregedő települések, hiszen Bernecebarátin a lakosságnak szinte egyharmada 60 év feletti. Nyírlövőn és Nagydobszán magasabb a gyermekkorúak száma, és Adásztevelen megközelítik a 60 év felettiek számát.

Ugyanúgy, mint a legkisebb településeknél, az 500 és 1000 fő közötti településeken is a legszembetűnőbb az infrastrukturális fejlődés az elmúlt 12 évben. Minden településen, bár teljesen más földrajzi, gazdasági környezetben található a község, az elmúlt évek változásai ezen a területen a legszembetűnőbbek. Azt lehet látni, hogy nagyon sok energiát és forrást fektetnek ezekbe az infrastrukturális beruházásokba.

Ez idáig villany, egészséges ivóvíz minden településen van, gázközmű két kivétellel szintén mindenhol létesült, s folyamatosan bővül. A telefonhálózat kiépítettsége csak egy helyen jelent problémát. Két település már megoldotta a szennyvízelvezetést, de a többség mint következő legfontosabb célt tartja maga előtt, s kistérségi társulások résztvevőjeként folyamatosan pályáznak az anyagi forrásokért. Két település kivételével (egy nógrádi és egy baranyai) ezek a változások határozottan érzékelhetőek.

Az önkormányzatok gazdálkodása

Bevételeiknek döntő hányadát a központi állami bevételek adják, a helyi bevételek itt is elenyészőek. Két település kivételével mindegyik település forráshiányos. Darvas, intézményei működtetése ellenére sohasem kért "önhiki" támogatást, Nagydobszán igazából nem működik saját intézmény. Nagyon érdekes társulásos forma jött létre, nyolc település közös tulajdonban működteti az összes intézményét, nem forráshiányosak, de a közös tulajdon minden hátrányát viselik. Mint a legkisebb településeknél is láthattuk, az intézményeket működtető települések szinte mindegyike forráshiányos, azaz a feladatellátásainak finanszírozásához nem elegendő a központi állami támogatás. Az helyiadó-bevétel ugyan a duplája a kisebb településekének, de a 4 százalék is elhanyagolható, különösen úgy, hogy ezt a növekményt három település átlagnál nagyobb adója teszi ki.

Az 500 és 1000 közötti lakosú településeink minden tekintetben - gazdasági, infrastrukturális, munkaerőhelyzet - rosszabb képet mutatnak, mint a legkisebb települések. Ebből a szempontból igazán a földrajzi helyzet a meghatározó, hiszen e települések az ország legrosszabb mutatóival rendelkező megyéiből kerültek ki. Borsod-Abaúj, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Nógrád és Baranya megye falvaiban legmagasabb a munkanélküliség, legkisebb az infrastrukturális fejlettség. Ugyanakkor itt is, bár nem egyöntetűen, az elmúlt 12 évet infrastrukturális szempontból fejlődési időszaknak tekintik. Ebből a szempontból három település ebben a tekintetben nem sorolható ide.

Tartós
munkanélküliség

Mindegyik településen jogilag szabályozták mindkét alapellátási forma kereteit. Bernecebarátiban nem derül ki, hogy ennek mi a jogi formája, de a hatáskörök szabályozottak.

Három település, Adásztevel, Csesztreg és Bernecebaráti kivételével minden településen nagyon magas a rendszeres szociális segélyre, a munkanélküliek jövedelempótló támogatására és a természetbeni juttatásokra kifizetett összeg. Felsődobszán egy év alatt különböző pénzbeli ellátásokra a 189 millió forintos költségvetéséből 27 millió forintot fizetett ki. Forráshiányként évközben 25 millió forintot kap a település. Ezeken a kistelepüléseken az önkormányzat egyik legfontosabb feladata, hogy a nem létező jövedelmek hiányában valamilyen megélhetést biztosítson a falu nehéz helyzetbe jutott lakóinak. Az interjúkból kiderül, hogy éppen a mintánkba került települések esetében tűnik a munkaerőhelyzet a legreménytelenebbnek, ezeken a településeken rögzült a tartós munkanélküliség, ami a társadalmi, gazdasági környezet kedvezőbbre válásával is nehezen hoz változást a közeljövőben. A kedvező infrastrukturális beruházásokat pozitívan élik meg, de ez a fejlődés relatív, nem olyan mértékű, hogy ilyen szempontból változtatna a település életén. Talán a lakók számára élhetőbb lesz a falu élete, van járda, nem sáros az út, van közvilágítás, víz, ha nem is a lakásokban, talán a kapu előtt, telefon is egyre több háztartásban működik, talán a segélyekből is jut annyi, hogy nincs nagy éhezés. De éppen ezeknek a falvaknak az életében fog minden pozitív elmozdulás ellenére a leglassabban változni a mindennapi élet.

A segélyek elosztásakor a jogszabályi kereteken túl mindig szerepet játszanak a szubjektív szempontok. Településenként a lakosság és a testület hozzáállása, megítélése mindig döntő szerepet játszik abban, hogy meghatározzák kik is a rászorulók. Ugyanakkor a legszegényebb településeken kénytelenek a rászorulók körét szűkre szabni, maguk is úgy ítélik meg, hogy több rászoruló lenne, mint amennyinek jut.

Minden interjúban felmerül, hogy a jogszabályi előírások szerint járó támogatásoknál sok igazságtalanságot kell végrehajtaniuk, mert a papíron bemutatható jövedelmi viszonyok nem mindig egyeznek a valós rászorultsági viszonyokkal. Ezeken a településeken a mindenki mindenkit ismer helyettesíti a szociális térképet, a szűkre szabott kereteken belül biztosak abban, hogy senki sem marad ellátatlanul.

A mintánkba került településeknél egyedül Csesztregen nem létezik egyik ellátási forma sem. A falu vezetői szerint nem mutatkozott eddig igény rá. Három településen végzi szakképzett gondozó ezt a feladatot. Egyik településen, Bernecebarátiban gondozási központ létesült, 22 gondozott részére bentlakást biztosít, nappali ellátást kap háromszori étkezéssel, hetes ellátást is tud szükség esetén biztosítani. A gondozási központ szakképzett dolgozói végzik ezen túl a településen a házi gondozást és az étkeztetést. Felsődobszán és Darvason is öregek napközi otthona végzi a házigondozást is, orvosi szolgálat, kulturális elfoglaltságok szervezését is magába foglalva. Nyírlövőn terveznek jelenleg hasonló öregek otthonát, egyelőre pénz- és épülethiány nehezíti a munkát.

A szociális
problémák enyhítése

A kilenc település közül három település adta a kérdőívben azt a választ, hogy nem működik gyermekjóléti szolgálat. Ezek: Adásztevel, Felsődobsza és Darvas. Darvason önálló családgondozó működik. Az interjúk alapján csak feltételezhető, hogy azokról a településekről van szó, ahol védőnő látja el nem teljes munkaidőben a feladatot, s a település költségvetésében nem jelenik meg kiadásként a szolgálat működtetése. Az interjúalanyok szerint valamilyen típusú gyermekvédelem mindenhol létezik, s a települések vezetői elégedettek is működésükkel. A kérdés az, hogy mit várnak el e szolgálatoktól a település vezetői és az azt igénybe vevők. Eddigi vizsgálataink azt mutatták, hogy nincsenek tisztában egyik oldalon sem, hogy mi is a feladata a gyermekjóléti szolgálatnak és a családsegítésnek. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy leginkább szociális problémák enyhítésére, segélyek iránti kérelmek jelzésére, ügyes-bajos dolgok intézésére, veszélyhelyzetek jelzésére vehetők leginkább igénybe a szolgáltatások.

Felsődobszán, Nyírlövőn a védőnő és az iskolai gyermekvédelmi felelős van megbízva gyermekvédelmi feladatokkal, a problémákról ők tájékoztatják a képviselő-testületet vagy a szociális előadót. Nyírlövőn a védőnőnek felsőfokú végzettsége van, szoros kapcsolatot tart a közeli kisváros nevelési tanácsadójával. Nagydobszán a védőnő látja el a gyermekjóléti szolgálat feladatait, körjegyzőség keretében, másik három településsel együtt. Elégedettek a munkájával, hiszen agilis és aktív, a problémát a kamaszkorú gyermekek ellátása jelenti. Részmunkaidőben látja el ezt a feladatot, ezért az önkormányzat nem kap állami normatívát. Van irodája váróteremmel, telefonnal, faxszal, saját gépkocsi használatért térítést kap. A három településen összesen 300 gyerek az ellátandó, meg tud bírkózni ezzel a feladattal. A lakosság bizalommal viseltetik iránta, a roma lakosság körében is elfogadott. Gondozottait még elköltözés, esetleg nyaralás során is utánköveti, sorsukat az új helyen is rendezni akarja. A pénzbeli ellátások szükségességére is felhívja a képviselők figyelmét. A munkája eredményének tekintik, hogy az utóbbi időben nem volt példa gyermek családból való kiemelésére. Rendszeresen jár továbbképzésekre, tartja a kapcsolatot a somogyi módszertani gyjsz-al.

Darvason, önálló családgondozó látja el a családsegítés és gyermekvédelem feladatait. Munkáját segíti a védőnő, az orvos, az iskolai és óvodai gyermekpedagógus. Most alakítják ki a szociális térképet, de mindenki mindenkit ismer, tisztában vannak az igényekkel. Az önkormányzat külön helyiséget, várótermet, telefont, faxot biztosít számára, a falu lakosai bizalommal önként is felkeresik a családgondozót, szakképzett. A közeli város gyermekjóléti szolgálata, valamint a megyeszékhely módszertani gyermekjóléti szolgálata nyújtja a szakmai segítséget.

Egyházasgergén félmunkaidőben végzi egy családgondozó a családsegítést és a gyermekvédelmi feladatokat együttesen. Még egy másik településen is ugyanezt a tevékenységet végzi. A település annyira elégedett munkájával, hogy támogatja szakirányú felsőfokú tanulmányait.

Mezőpeterden gyermekjóléti szolgálat működik, feladatait egy pedagógus látja el, mellette dogozik egy házi szociális gondozónő. A gyjsz vezetője napi kapcsolatban áll az iskolai és óvodai gyermekvédelmi felelőssel, a védőnővel, az esetek innen is tudomására jutnak.

A többi településen társulásban látják el ezt a feladatot. Gyermekek napközbeni ellátása, családi napközi, gyermekek átmeneti gondozásának formái egyetlen településen sem működnek.

Nagyobb településen
több a gyerek

Vizsgálatunkban a legnagyobb települések népességeloszlásakor a legszembetűnőbb, de nem látványos a különbség, hogy a települések lakói kevésbé elöregedőek, mint a kisebb településeké. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem magas egyes településeken a 60 év felettiek aránya, mint például Vámosmikolán, hanem valamivel kedvezőbb a helyzet az aktív lakosságot és a települések helyzetét illetően.

A statisztikákban látható, a kisebb településekhez képest kedvezőbb népességeloszlás még majdnem minden településen elöregedést jelent. Egy településen van lakosságszám-emelkedés, három településen stagnál, az összes többi településen magasabb a halálozás, mint az élveszületések száma. A földrajzi helyzete egy adott településnek itt is döntően meghatározza az adott település gazdasági, társadalmi adottságait. A borsodi, békési és szabolcsi helységek életlehetőségei messze elmaradnak egy közel hasonló adottságú nyugat-magyarországi településhez képest.

Mint az összes kistelepülésen, itt is megfigyelhető az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztése. Víz, gáz, villany, telefon minden településen van. Több településen jelent gondot viszont a mellékutak állapota, amit forráshiány miatt nem tudnak önerőből végezni. Elsősorban a dél- és északalföldi, valamint a tanyás szerkezetű települések gondja ez. Szennyvízelvezetés négy településen van, ebből három dunántúli.

A munkanélküliség alakulása szintén a tiszántúli településeken okoz gondot. Legfőképpen abból ered mindez, hogy kialakult a tartós munkanélküliek nagy száma, valamint az a réteg, amelynek semmilyen jövedelemszerző képessége nincs.

Két békési és egy borsodi településen az országos átlagnál jóval magasabb a munkanélküliség, mindegyiknél 20 százalék körüli, vagy fölötti. A munkanélküliség mellett ezeken a településeken a legmagasabb a segélyből élők száma. A települések földrajzi helyzetüknél fogva más okokból kerültek ebbe a helyzetbe, de közös jellemzőjük a mutatókon túl, hogy olyan természeti adottságokkal, történelmileg elmaradott háttérrel, gazdaságilag és fizikailag is a peremre szorult lehetőségekkel bírnak, ahonnan egyelőre nem látszik kiút. Ugyan minden rossz mutatója ellenére a borsodi település környezetében, Miskolcon és más városokban munkalehetőségek teremtődtek, amit ki is használnak a lakosok, de a 90-es évek elején még sokkal rosszabb mutatókkal bírtak.

Ezeken a településeken is meghatározó a központi költségvetés finanszírozási rendszere. Helyi bevételekre nincs lehetőségük, néhány település, amelyik helyi adót tud szedni, de ezek a bevételek elenyészőek teljes költségvetésükhöz képest.

A szóban forgó települések összes állami bevétele 2,1 milliárd forint, míg az összes helyi adó 72 millió forint. Ebből Ugodon 27, Bakon és Bócsán 17-17 millió képződik. Azaz még ennek a kevés helyi bevételnek a 85 százaléka is három településen képződik. E három településen kívül még egynek, Nemesszalóknak nincs forráshiánya, az összes többi település forráshiányos.

Ebben a településkategória típusban már lényegesen nagyobb különbségek vannak egy-egy település élete, lehetőségei, helyzete között. Sokkal jobban megmutatkozik, hogy mit jelent egy többszörösen hátrányos helyzetű régióban ugyanazokat a törvényben meghatározott központi állami feladatokat elvégezni, mint egy gazdaságilag, földrajzilag kedvezőbb környezetben. Feltételezhető, hogy a nagyon rossz munkakerő-helyzettel bíró település pénzügyi lehetőségeit nagymértékben "elfogyasztják" a jövedelempótló támogatások

Segélyekre mennek
a bevételek

Mindegyik településen jogilag szabályozott, azaz rendeletben szabályozott a két alapellátási forma kerete. Van ahol külön rendelet van a szociális és külön a gyermekvédelmi feladatok ellátására. Ezekben a rendeletekben a hatáskörök tisztázva vannak. Zsadány, Alsóvadász és Medgyesbodzás - eddigi ismeretek szerint - nem véletlenül költi jelentős hányadát bevételeinek különböző típusú segélyekre. Mindezek következnek a települések helyzetéből. Egyedül Vámosmikola, ahol kedvező mutatókat mértünk, ott jelentős a természetbeni juttatások aránya, ami adódhat magas számú idős lakosából. Mint annyiszor a vizsgálatunk során, itt is tapasztalható, hogy az idős, nagyon szerény körülmények között élő lakosság szégyell segélyért az önkormányzathoz fordulni. A települések vezetői ezt sok helyen úgy hidalják át, hogy "egységcsomagokat, nyugdíjas csomagokat" juttatnak az idős lakosságnak nagyobb ünnepek előtt.

Vámosmikolán mondja a polgármester: "A vidéki emberek jól tudják, hogy aki dicsekszik, annak adni kell, aki meg panaszkodik, attól meg el kell venni." Sokszor problémát jelent a szociális bizottság tagjainak a segélyek odaítélése vagy megtagadása. Egyrészt nem szívesen segélyeznek olyan szülőt, aki "nem tett semmit, vagy csak ...a gyermeket az állampolgároknak a teherbíró erejére hozta a világra", másrészt egyetlen rászoruló gyermeket sem fosztanának meg a segélyezés lehetőségétől. Olyan kistelepülésen, ahol az emberek jól ismerik egymást, a szubjektivitásnak nagy szerepe van, s a polgármester véleménye szerint a nagyvárosi ismeretlenség, a központi elosztás személytelensége talán nagyobb garanciát jelentene arra, hogy a segélyek mindenhová eljussanak. A kistelepülés közegében a szociális bizottság esetleges negatív döntései nehezen vállalhatók.

A gyermekvédelmi pénzbeli ellátások jelentős kiadásai egyes településeknek. Van olyan település, ahol az összes szociális célú kifizetés között ez a legmagasabb. Zsadány, Alsóvadász, Ormosbánya, Medgyesbodzás, Furta, hogy csak a legnagyobb kifizetéseket soroljuk.

Tiborszálláson ahol a legmagasabb pénzbeli támogatás a kiegészítő családi pótlék, az elmúlt időszakban az önkormányzat egy új ellátást valósított meg: étkeztetési támogatást nyújt a helyi gyermekeknek. Az egy- vagy kétgyermekes családok étkeztetéséhez 50 százalék, a három vagy több gyermekeseknek 75 százalék támogatást nyújt. Forrásai ehhez saját erőből vannak meg. A megyei munkaügyi központ pályázatán a település nyert egy MTZ-t és tartozékokat, cserébe egy kétéves kötelezettségvállalásért. A gép és a tartozékok így az önkormányzat tulajdonában maradtak. Ezt önerőként bevitte a Szociális- és Családügyi Minisztérium szociális földprogram pályázatába, és ennek a programnak a nyereségét fordítja jelenleg az önkormányzat az étkeztetés támogatására. A gép szabad kapacitásainak kihasználásával az önkormányzat további kis hasznot tud termelni, amit a falura tud költeni. A törvényi szabályozással szemben az a kritikájuk, hogy jobb lenne a pénzbeli ellátásokat kötelezővé tenni, s akkor az államnak százszázalékosan finanszíroznia kellene az ellátásokat.

Azokon a településeken, ahol a mi mutatóinkból is láthatóan magas a szociális segélyekre szorulók száma, erős kritika éri az önkormányzati finanszírozási rendszert. Mindenhol sokkal több a kötelező feladat ellátása, mint amennyit finanszíroz az állam. Ezeknek a településeknek a többségében jóval nagyobb a rászorulók rétege, több gondoskodás, magasabb színvonalú ellátásra lenne szükség, de látható módon, a településeknek nincs forrása erre, mert energiáikat leköti a segélyezések kiterjedt rendszere, intézményeik működtetése, a minimális infrastruktúra megteremtése.

Ellátások a nagyobb településeken

Falugondnoki szolgálat egy településen működik ebben a körben, hiszen ezek nagyobb települések, Medgyesbodzáson, ahol a külterületi lakott helyek miatt van szükség a szolgálatra. Érdekes, hogy Bócsán, ahol tanyás szerkezetű a település, nem működik a szolgálat.

Két településen nincs egyik ellátási forma sem. Bócsán a lakosság részéről az étkeztetés iránt lenne igény, de a település finanszírozási problémák miatt nem kezdett még hozzá megszervezéséhez. A tanyás elhelyezkedés miatt a falugondnoki szolgálat segítene ezen a helyzeten, de ez irányban sem történtek lépések. Valószínű nemcsak finanszírozási okai vannak. A három legszegényebb település mellett Ugodon élnek ezek az ellátási formák, miközben más típusú, azaz pénzbeli ellátásokból arányaiban kevesebbet költenek. Vámosmikolán idősek napközi otthona működik 25 fővel. A gondozást három településen látja el szakképzett gondozó.

A kérdőívek adatai szerint 4 településen nem működik gyermekjóléti szolgálat. Az interjúkban mindegyik településen valamilyen típusú gyermekvédelmi ellátásról mindenütt beszélnek. Zsadányban, Nemesszalókon, Alsóvadászon és Ugodon nincs költségvetési kiadás jelzése e szolgálatok működésére. Mint a későbbiekből kiderül, két település közülük társulásban működteti a szolgálatot.

Tiborszálláson működik gyjsz, az észlelő figyelő szolgálat tagjai ezen túl az iskolai, óvodai gyermekvédelmi felelősök, a védőnő és az orvos. Magát a szolgálatot megbízásos viszonyban pedagógiai végzettségű személy látja el, heti két óra foglalkozásban. Tevékenysége elsősorban a segélyre szorulók ügyeinek intézése, a rászorulók megkeresése. Szociális térképe nincs a falunak.

Furtán önálló családgondozó, heti négy órában látja el a gyermekjóléti feladatokat. Az önkormányzat helyiséget, technikai eszközöket biztosít számukra. Elsősorban kiskorúakkal foglalkozik, de ha szükséges, 24 éves korig utógondozást is végez. Képzésekre jár, tartja a kapcsolatot a környező szolgálatokkal. Ugyanakkor "érdekes" problémát vet fel, szerinte a törvényi szabályozás problémája, hogy csak a gyermekek jogai vannak szabályozva, a kötelességeik nem.

Medgyesbodzáson nem működik gyjsz, mint hiányosságot említik, de finanszírozási problémák miatt nem tudják működtetni. Segélyekkel pótolják a szociális problémákat, mindenki mindenkit ismer a településen, értesülnek az esetleges problémákról, a hivatal odafigyel.

Alsóvadászon az önkormányzat és az általános iskola közösen működteti a szolgálatot. Vezetője a jegyző és az iskolaigazgató. Heti két órában látják el ezt a feladatot, mindketten főiskolai végzettségűek. Nem biztosítottak a technikai feltételek, a polgármesteri hivatal helyiségeit és eszközeit használják. Elsősorban a roma gyerekekkel foglalkoznak, fejlesztő foglalkozásokat, kulturális foglalkozásokat is szerveznek számukra.

Vámosmikolán a szociális és gyermekvédelmi feladatokat napi négy órában szociális munkás képzésben résztvevő, fiatal lány látja el, aki - ugyancsak négy órában - a művelődési házat igazgatja. A védőnő és az iskola gyermekvédelmi felelőse segíti munkáját.

A szociális és gyermekvédelmi feladatokra külön intézmény, önálló szervezet nincs a településen. A korábbi években a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, társulásban működött Nagymarossal, jelenleg a polgármester úgy tudja, hogy ez a társulási forma megszűnt, s Tésa községet látják el, bár erről sem megállapodásuk, sem szerződésük nincsen, számukra önként vállalt feladat.

Ormosbányán mind családsegítő és gyermekjóléti szolgálat működik. A családsegítő szolgálatot a Bányász- lakta Települések Országos Szövetsége tartja fenn. A helybeli észlelő, jelzőrendszer tagjai tájékoztatják rendszeresen a szolgálatot a helyi problémákról, amelyek igen jelentősek. Nagyszámú roma kisebbség él, előfordulnak mind az idősek, mind a gyermekek kárára elkövetett bántalmazások, elhanyagolások. A településen gond a bűnözés, az abból fakadó életvitelbeli probléma.

A gyjsz pályázati segítségével jött létre először 8 település együttes ellátására. Jelenleg 18-at lát el 8 fő családgondozó teljes munkaidőben. Az első két évben pályázati forrásokból tudták fizetni a dolgozók bérét, de jelenleg a normatíva csak éppen erre elég, pedig rendszeresen szerveznek gyereküdültetést, gyermekétkeztetést, ruha és játékadást. Folyamatosan szerveznek fejlesztőprogramokat, manuális és személyiségfejlesztő tréningeket, gyermekprogramokat. Legfőbb támogatójuk anyagilag a Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Népjóléti Minisztérium. A dolgozók továbbképzésre, valamint szakmai konzultációkra járnak, jó a kapcsolatuk a közeli szolgálatokkal.

Zsadányban nem tudnak szolgálatot fenntartani, településükön nagyon nagy a munkanélküliség, a segélyek a költségvetés jelentős hányadát teszik ki, a finanszírozás miatt nem látnak lehetőséget a működtetésére a törvényi előírás ellenére.

Bócsán a helyi védőnő látja el a szolgálatot mellékállásban. A településen sok probléma van, magas az alkoholos életmódot folytatók száma, és az abból fakadó problémák. Mégis úgy látják a település vezetői, hogy nincs igény a gyermekjóléti szolgálat munkájára.

Egyetlen településen sem működik a gyermekek napközbeni ellátása, (érdekes, hogy a települések ennek az ellátási formának tulajdonítják az óvodai ellátást, és a kérdőíveket így töltötték ki), valamint más átmeneti gondozási forma.

Egyetlen településen sincs szociális térkép, vagy bármilyen dokumentált adat az ellátandók köréről, a potenciális igénybevevőkről. Mindegyik településen a mindenki ismer mindenkit a legfőbb támpont az igénybe vevőkről.

Krónikus pénzhiány

A vizsgált településeken a szociális és gyermekvédelmi feladatok ellátására mindegyik vizsgált településen alkottak helyi rendeletet, ahol pontosan szabályozták az ellátások igénybevételének feltételeit, valamint a döntési kompetenciákat. Van olyan település, ahol külön szabályozzák a szociális és gyermekvédelmi feladatokat, vagy a nagyobb ellátandói kör, vagy a két törvény időbeli különbsége miatt a szociális feladatok ellátásáról a törvény megjelenése után már megjelent a helyi rendelet, s ezt a törvények módosulásaival helyben is módosították. A legkisebb településen a szervezeti és működési szabályzatban szabályozzák a feladatellátások jogi kereteit.

A harminc település közül egyetlen helyen készült szociális térkép, egy helyen éppen folyamatban van. Az összes többi helyen a kistelepülési létből fakadó ismerettség jelenti a szolgáltatások, a segélyek igénybevételének felmérését.

A települések közül a szociális és gyermekvédelmi pénzbeli ellátások teljes skáláját igénybe veszik, a törvényi kötelezettségeken túl az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági lehetőségei határozzák meg, hogy az ellátandók köre mennyire széles, s a rászorultság határa hol húzható meg.

A személyes gondoskodás keretében végzett szolgáltatások viszont szegényesek. Az átmenti gondozások egyetlen típusára sem találtunk példát a 30 településen.

A szociális és gyermekvédelmi ellátások terén elsősorban a pénzben nyújtott szolgáltatások azok, amelyek az önkormányzat részéről mint a szociális gondoskodás legelterjedtebb s elfogadottabb formáját jelentik. A családsegítés, a gyermekjóléti szolgálat, nem segélyben megfogható munkája, nem kellően ismert a települések számára. Nem ismerik fel kellőképpen a hatékony gyermek- és családgondozás preventív jellegét és szükségességét. Nemcsak a szorító pénzügyi gondok miatt, és néhány nagyon rossz adottságú település más sokkal égetőbb gondjai miatt nem fordítódik kellő figyelem és igény a szolgálatok munkája iránt, hanem mert nem ismerték fel ezeknek az intézményeknek a jelentőségét, fontosságát.

A szociális és gyermekvédelmi alapellátások tekintetében minden faluban érvényesül a kistelepülési lét minden jó és minden rossz oldala. A falu, ahol mindenki mindenkit ismer, s odafigyelnek egymásra, a gyerekekre, az öregekre, szinte jól működő immunrendszerként termeli ki az ellenszert, hívja fel a figyelmet a rászorulókra, s hívja életre szociális intézményeit. A "rossz oldala" szinte ugyanebből ered, mivel mindenki mindenkit ismer, a döntéshozó önkormányzati tisztviselőknek nehéz elfogadtatni a differenciáló döntéseiket a kérelmezőkkel, rászorulókkal, vagy adott esetben a rá nem szorulókkal.

A szociális és gyermekvédelmi alapellátások területén, mint általában az önkormányzatok gazdálkodásában, legnagyobb gond a krónikus pénzhiány.

Az intézményes keretek nagyon sok esetben mint a törvények által támasztott követelmények "letudását" jelentik sok településen, s az elemzett településeinken kevés helyen ismerték fel ennek jelentőségét. Azokon a településeken, ahol nagyon nagy a társadalmi szegénység, ahol a leszakadó rétegek megélhetése nap mint nap veszélyben van, ahol ebből fakadóan termelődnek a családi, iskolai konfliktusok, az igény megteremtődött a hatékony szolgálatok működésére. Van ahol a felismerés és a törvényi előírás ellenére sem tudják létrehozni a gyermekjóléti szolgálatokat, mert nem képesek megteremteni ennek pénzügyi lehetőségeit, s vizsgálatunk ezt alátámasztja.

Vizsgálatunkban találtunk is példát, ahol ugyan külföldi módszerrel, pályázati pénzekkel, minisztériumi segítséggel példamutató felzárkóztató oktatás, kiterjedt családsegítés, a segélyezésen túl mutató program a munkanélküliség megoldására, átgondolt gyerekvédelem történik.

Jó néhány helyen működik szakszerű gyermekvédelem és családsegítés, összesen 13 településen ugyan társulásban, de egymástól különváltan működik a két szolgálat. Mindegyik munkájában képzett és megfelelő végzettségű szakemberek vesznek részt. A problémát az jelenti, hogy túl sok települést kell ellátniuk, ami egyszerűen fizikailag is lehetetlenné teszi a megfelelő működésüket.

Hat településen működik önállóan gyermekjóléti szolgálat. Ezeken a településeken általában megbízásban és nem társulásban látja el olyan személy a feladatot, akinek megfelelő szakmai képzettsége van.

Tizenegy településen nem működik intézményes keretek között gyermekjóléti szolgálat ( két településen falugondnoki szolgálat működik ) vagy családsegítés. Ennek ellenére valamilyen típusú gyermekvédelmi feladatot ezeken a településeken is ellátnak. Legtöbb helyen a védőnő vagy az iskola gyermekvédelmi felelőse van megbízva ezzel a munkával, s heti meghatározott időben, valamennyi többletpénzért látja el a feladatot. Az észlelő jelzőrendszer működéséről mindenhol említést tettek.

Vizsgálatunkban három esetben találtuk meg civil szervezet nyomát a szociális ellátásokba bekapcsolódás folyamatába. A Magyar Vöröskereszt működtette az egyik társulásos család és gyermekjóléti szolgálatot, a Máltai Szeretetszolgálat kapcsolódott az ormosbányai szolgálathoz, s egy alkoholistákat kezelő alapítvány segíti szintén az egyik szolgálat működését.

Vizsgálatunk azt bizonyította, hogy a kistelepüléseken valóban nem marad ellátatlanul senki, a mindenki mindenkit ismer elve alapján követik egymás sorsát, boldogulását. Ugyanakkor ez a szemlélet rengeteg szubjektív elemet hordoz magában, kiszolgáltatottá teszi a közösség lakóit saját ítéleteinek és a saját maga által megszabott korlátoknak. Ha egy településen szégyen a segélyért, segítségért fordulás az önkormányzathoz, vagy más szervezethez, kérdéses, mit jelent az, hogy senki sem marad ellátatlanul.

Az Alapellátási kötelezettségek - kistelepülési stratégiák című
kutatás zárótanulmányának
rövidített változata.
A kutatást vezette
Hodosán Róza

Munkatársak:
Halász Anita, Nagy Irén, Kovács Ágnes, Papházi Tibor,
Posta Lászlóné, Rácz Andrea