Pusztuló emlékek

A tradicionális épített környezet védelme nem létezhet helyi értékteremtés nélkül

A helyi értékekről és azok védelméről a 70-es évek végétől, a 80-as évek elejétől kezdtünk beszélni. Hála az úttörőknek, a helyi érték fogalma a jogszabályokban is kezdett érvényesülni, a rendezési tervek örökségvizsgálatai fokozottabban figyeltek a lokális értékekre. A védelem jogszabályi hátterét a helyi önkormányzati rendeletek biztosították és biztosítják, bár a változó testületek akaratainak kiszolgáltatva.

Az intézményes műemlékvédelem szakemberei ebben az időben kerültek szembe azzal a ténnyel, hogy a műemlékjegyzék befogadó képessége és az állami támogatások mértéke véges, ugyanakkor az épített örökség olyan mennyiségben tartalmaz értékesebbnél értékesebb épületeket, köztéri alkotásokat, amelyekkel feltétlenül kell valamit kezdeni. Megszülettek az első helyi értékvédelmi rendeletek, a szakma és a közigazgatás olyan épületekre, épített emlékekre kezdett felfigyelni, amelyeknek annak előtte nem volt jelentőségük a központi megítélésekben.

A helyi érték fogalma bekerült a köztudatba, kérdés azonban, hogy ez milyen hatással van a helyi értékteremtés folyamatára? Létezik-e egyensúly az értékvédelem és az értékteremtés között? Mielőtt ezt a kérdést részletesebben tárgyalnánk, nézzük meg milyen elemekből áll össze a helyi érték fogalma. Első helyen van a település és a táj kapcsolata, az épített és a táji környezet harmóniája, rendje. Azért ez az első, mert a település látványa az első élmény, amellyel az utazó találkozik, és amelyet a helyi emberek nap mint nap látnak. Nevezzük el tehát a helyi értéket meghatározó első elemet SZILUETT-nek.

A település második lényeges és lokálisan mindig jellemző eleme a településszerkezet, amelynek érzékelhető térélménye a gyalogos ember számára az utcák és terek kapcsolata, a térfalak, az átláthatóságok, a térbeli áttünések, dimenzióváltások és kitekinthetőségek. Nevezzük el tehát a helyi értéket meghatározó második elemet TEREKnek.

A helyi értékek következő nagyon sérülékeny ugyanakkor nagyon is meghatározó elemei a tereket határoló és a közlekedő embert kordában tartó, a tulajdonhatárokat abszolút kifejező kerítések vagy ahogy itt a környékünkön nevezik - bástyák. Ezeket bontják el leghamarabb, ezek a legsérülékenyebbek, pedig ezek már olyan épített elemei a településeknek, amelyek az utcaképeket, a tereket, a jó érzést alapvetően befolyásolhatják. Ezek takarják el a rosszat vagy engedik láttatni a szépet. Nevezzük el tehát a helyi értéket meghatározó harmadik elemet BÁSTYÁ-nak, illetve kerítésnek.

A terek díszítésének szerepe

A terek, utcák, kiegészülnek különböző, mára már jelentőségüket elveszítő tárgyakkal, valamikor az ember ellátására és az állatok itatására szolgáló kutakkal. Stratégiai jelentőségük mellett komoly múlthordozó szerepük is volt, hiszen a polgárok nevet adtak nekik, amelyeket sok generáción keresztül megőriztek. Fényes kút, Falukút, Városkút, Hősök Kútja, Árpád kút, Bosnyák kút, és még sorolhatnám, ma is meghatározó eligazító pontjai a településnek. A kútásáson kívül ipari tevékenység is megjelent mögöttük, hiszen például Tapolcán kútkávakészítő műhelyek léteztek. Ellátási szerepükön túl művészeti értékük is volt, hiszen ezeket a kutakat, kútkávákat, gyakran figurális és ornamentális díszítésekkel is ellátták. Nevezzük el tehát a helyi értékeket meghatározó negyedik elemet KÚT-aknak.

A terek kapcsolódási pontjainak szintén elemei a külterületi útszéli vagy a belterületi keresztek, sír- jelek, szentségházak. Tájékoztató, eligazító szerepeiken túl jelentős kultikus, esztétikai értékeket hordoznak. Általános névadójukon -Nepomuki Szent János, Szent Demeter, Szent Vendel, Szent Flórián, Fájdalmas Krisztus - túl sokszor az azokat állító családok neveit is tartalmazzák, itt személyeken keresztül kötődnek a településekhez. Gondoljuk el, hogy a felelőtlen útkorrekciók következtében hány és hány ilyen emlék pusztult el. Nevezzük el tehát a helyi értékeket meghatározó ötödik elemnek, KULTIKUS JELEK-nek.

Természetesen a helyi értékeket legmarkánsabban képviselő elemek maguk az épületek, hiszen az utcakép, a felismerhető település ezek összessége. A településfejlődés, a folyamatos átalakulás, az épületeken, a lakóházakon mérhető legjobban. Ezek a tükrei a bent lakó embernek és ezek a tükrei a központi szabályzóknak, törvényeknek. Magukon hordozzák az íratlan szabályokat és az azokkal sokszor nem törődő szabványokat, paragrafusokat. Ezek mögött már nagy számok és jellemző általánosságok húzódnak, ezek adják a tájegységi karaktereket, a határokon áthúzódó földrajzi és etnikai jellemzőket. Évezredek óta alakuló rendszerekről van szó, sokszor egy generáción belüli többszöri változásokról. A leggyorsabb és a legkönyörtelenebb átalakulásról. A legtöbb külső behatás az épületeket érinti. Elemi károk, háborúk, stílus korszakok, gazdálkodási váltások, gazdagság, szegénység, rosszul átgondolt településpolitika, rossz rendezési tervek egyik pillanatról a másikra szűntethetnek meg helyi értéteket, település karaktereket. Nevezzük el tehát a helyi értékeket meghatározó hatodik elemet ÉPÜLETEK-nek.

Sokszor az épület úgy átalakul, hogy az utcakép értékeit is elveszíti, de mégis marad rajta néhány olyan jellemző, amely helyi értékeket képviselhet, megmenthető vagy átmenthető értéket. Néha ez nem más, mint egy-egy kémény, ablak, rács, vakolatdísz-maradvány, kapu, bástya töredék, bádog díszítmény, cserép felület, mellék építmény, vagy csak egy kilincs. Mégis a településre jellemző apró értét, melynek eltűnése siváríthatja és szegényítheti az épített környezetet. Nevezzük el tehát a helyi értékeket meghatározó hetedik elemet porta- vagy ÉPÜLET TARTOZÉKOKnak.

Hagyománytisztelet
és értékteremtés

A különböző korszakok nem bántak kesztyűs kézzel elődeikkel. A gótika bontotta a román stílust, a reneszánsz nem törődött a gótikával, a barokk és az eklektika radírozott, a panel és a modern településpolitika nem törődött semmivel, pusztított. Ugyanakkor a legutóbbi kivételével mégis az évszázadok során értékteremtő, követhető, sokszor másolható stíluskorszakok jöttek létre és szemünknek tetsző, használható települések, helyi értékű településképek jöttek létre. Az egymásra épülő stílusokból - különösen faluhelyen - nem következett be tragédia, a hagyománytisztelet és az értékteremtés mérlegének nyelve valahol mindig középen mozgott. Ezt a mérleget próbáltuk az elmúlt évtizedekben a helyi érték fontosság kihangsúlyozásával valahogy egyensúlyban tartani. Hiszen a divat mindig magába hordozza a helytelen és szakszerűtlen átalakulás lehetőségeit. A fényes, a csillogó, az üveggyöngy és a műanyag hamar követendő példává válhat a laikus számára.

Azt gondolná az ember, hogy egy olyan tradicionális környezet, mint a Balaton Felvidék vagy a Káli-medence bőven szolgálhat annyi előképpel, hogy nagy tévedés, léptékváltás vagy stílustörés ne történjék. Természetesen vannak jó példák, de valahogy a jó példák vagy nem elég fényesek vagy nem meghatározóak, mert a laikus valahogy azokat nem szereti követni. Ott ahol még fellelhető a tradicionális tudás, ott ahol tucatjával válogathatnak a klasszicista, barokk, eklektikus, paraszt és polgár házak között, mint a búvó pestis feltűnnek az őrületek, a laikusok által követhetőnek, szépnek titulált épületek, épületelemek.

Jóvátehetetlen
aránytévesztések

A kőfelületek, a vakolatdíszek felelőtlen, torzult használatával, az indokolatlan térdfalazás következtében fellépő lépték váltásokkal olyan torzszülemények jönnek létre, amelyekről egyre többen hajlandók elhinni, hogy ez az igazi népi, a szép és a követni való. Az évszázados renddel rakott bástyákat felváltják az ormótlan kövekből rakott és vakolattal lehányt tetejű kőfalak. A soha nem látott falfelületeket elnagyolt, és aránytalan tagozatok tarkítják. A nádfedésekre csatornát illesztenek, a homlokzatokból geil és gusztustalan marcipán tortákat csinálnak. Kőből falazott hengereket építenek kémények gyanánt, rajtuk idomtalan szélkakassal és kőbóbitával. A homlokzaton vörös kővel keretezett padlásnyílások és szoborfülkék jelennek meg. Idétlen álhomlokzatokat alakítanak ki macskalépcsővel és rossz arányú vakolatdíszekkel.

Néha feltűnik egy-egy átgondoltabb tervezői produktum, de ez ritka, mint a fehér holló. Kőfalak, térdfalak, padlásterek, jóvátehetetlen aránytévesztések következnek be. Van, ahol az építtetői szándék tisztességes és a végeredmény is lokális léptékeket, értékeket hordoz, de ugyanabban a faluban mégis felüti a fejét a soha nem látott, rossz anyag használatú idétlenség. Pedig néhány méterre tőle ott sorjáznak a követhető léptékű és esztétikájú műemlékek és helyi értékű épületek, az előképek. A kis település helyi és országos értékű emlékei.

Ki az, aki megálljt parancsolhat ezeknek?! A falu vezetése nem, mert maga is rosszat épít, az építész nem, mert kiszolgálja a múlttal és a helyi hagyományokkal nem törődő pénzeszsákokat. A hatóság nem, mert nem hajlandó kioperálni a fekélyeket. A központi szabályzók nem, mert nem törődnek a lokális értékekkel. Akkor kicsoda, aki megálljt parancsol?!

Már pedig helyi értékvédelem nem létezhet, ha a helyi értékteremtés beteg. A mérleg egyik serpenyőjében lévő hét alapérték ellensúlyaként a másik serpenyőben legalább hét új értéknek kell megjelennie. Véleményem szerint az értékvédelem és az értékteremtés egyensúlyának megteremtése és gondozása napjainkban az építészszakma egyik legégetőbb és legfontosabb feladata.

Kerner Gábor
építész-néprajzkutató

(Elhangzott Sümegen,
a IX. Országos Főépítészi
Konferencián)

Idei konferenciák

- 2005. augusztus 1- 6. XXXVIII. SAVARIA Urbanisztikai Nyári Egyetem - Szombathely
A Nyári Egyetem részeként Főépítészi Fórum.

Szervező: Vas Megyei TIT Egyesület

Résztvevők: önkormányzati és kormányzati főépítészek, építésügyi hatósági szakemberek, önkormányzati képviselők, a főépítészek partnerei, főhatóságok, tervezők, egyetemi, főiskolai hallgatók, határon túli magyar szakemberek

További információ: SAVARIA Nyári Egyetem Titkársága
H-9700 Szombathely, Kőszegi u. 2.
Tel/fax: 94/509-500, 330-605, 508-205
E-mail: vasitit@axelero.hu
http://web.matavnet.hu/vasitit

- 2005. szeptember 14-16. - X. Országos Főépítészi Konferencia - Dobogókő
Település a tájban - táj a településben

Témák: aktuális, a főépítészeket is érintő szakmai előadások és azok szekciókban való megvitatása, az Országos Főépítészi Kollégium újraválasztása, AZ ÉV FÔÉPÍTÉSZE DÍJ átadása, szakmai párbeszéd.
Szervezők: az Országos Főépítészi Kollégium a rendező község, Pilisszentkereszt - Dobogókő a Főépítészi Titkárság

Résztvevők: önkormányzati és kormányzati főépítészek, építésügyi hatósági szakemberek, a főépítészek partnerei, főhatóságok, tervezők

További információ: B. Nagy Helga Pilisszentkereszt főépítésze
E-mail: bnagy@ornus.axelero.hu
Mob: 20/965-8151, Fax: 26/329-578