A történeti városrészek védelmében

A korszellem áldozatai

A hely szelleme, a genius loci egy ideje fontos témája a szakmai diskurzusoknak. Christian Norberg-Schultz azonos című könyvében arról beszél, hogy a hely szelleme a hely atmoszférájában és karakterében rejlik, ami mindig egyedi, és független az embertől. Martin Heidegger számos időskori írásában fejtegeti a hely és a tér közti különbséget. Legutóbb nálunk Cságoly Ferenc nagydoktori értekezésében írt a hely szelleméről, amit kiegészített a korszellem és az emberi szellem kategóriájával. Hamvas Béla a következő, sokszor idézett sorokban foglalja össze a hely és a tér közti viszony lényegét: "A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, hacsak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal lehatárolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térképnek képlete, a helynek géniusza van."

Hamvas szerint a Kárpát-medence öt, egymástól jól megkülönböztethető, saját arculattal rendelkező genius locival, azaz szellemiséggel jellemezhető. Ez az öt szellemiség: észak, kelet, dél, nyugat és Erdély géniusza csaknem mindenütt jelen van, de különböző arányú, helyről-helyre változó összetételekben, és a tájban éppúgy megnyilvánul, mint a településekben és az emberek mentalitásában. "Dél - oldottság, derű, nyugalom, félálom, egyensúly, csökkent aktivitás, aranykor-ösztön (a történet küzdelmeiben nem részt venni), ritmikus életigény, idealitás, közvetlen életélvezet. Nyugat - civilizáltság, fejlődéseszme, hétköznapi munkaétosz, szociális tagozottság, intenzív művelés, ráció, állandó tanulás, tevékenység, praktikum, lojalitás. Észak - provinciális életrend, természetközelség, önálló kultúra nélkül, félműveltség, laza szociális kapcsolatok, melankólia, gyakorlatiatlanság, szekták, irrealitás. Kelet - a nomádság és az állandó letelepedés között, szabadság-sóvárgás, letargia és kitörő indulat, tiltakozás minden ellen, ami nem ő, hiúság, kevélység, zaklatottság, irreligiozitás, bomlott szocialitás (egyéniség-fragmentumok), a tanulás és az alkalmazkodás nehézsége, uralmi ösztön, lázongás, ellenkezés, ideiglenesség. Erdély - szakadékosság, mély ellentétek és azok áthidalhatatlansága, humor (groteszk), sokrétűség, kettősség, megalkuvás, bonyodalmak, okos gyakorlatiasság, magas életigény, ízlés, rafinéria."

Miután Hamvas Béla leírja az öt géniuszt, arról elmélkedik, hogy a déli, a nyugati, az északi, az alföldi és az erdélyi géniusz a magyar ember objektív pszichéjének archetipikus szerkezete. Ennek az öt alakzatnak a szövevénye teszi a magyar embert magyarrá. "Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni." És itt kezdődnek a problémák. Engedjék meg, hogy néhány mondat erejéig ismét őt idézzem: "Magyar földön az egymáshoz tartozó öt elem, amely az egységet itt egyedül megteremti és megteremtheti, évszázadok folyamán nem vált egységgé. .... A géniuszok, amelyek egymáshoz tartoztak és tartoznak, egymástól független életet élnek, egymást nem felismerve, egymással szemben ellenségesen, mindig egymástól elválasztva és külön. .. Az erők, ha hatásuk nem lehet pozitív, negatívvá lesznek, és nem egységet teremtenek, hanem felbomlást. A géniusz másik oldala, hogy démon. A magyar nép életének irányítója történetének legnagyobb részében, kifelé is, de főképpen befelé démoni gyűlölködés volt." ..."Mert az itt élő ember legelső ösztönszerű mozdulata a magyarral szemben az elutasítás és a negatívum és a nem. ... Az egységnek ez a hiánya akadályozta meg a népet nemcsak abban, hogy történeti céljait elérje, hanem abban is, hogy önmagában ... elviselhető életet éljen".

Az urbanisztika szerepe

A megidézett sorok döbbenetesen aktuálisak - aktuálisabbak, mint keletkezésük idején 1940-ben, illetve 1959-ben. 2004. december 5-e számomra nemcsak a szétszakadt nemzettest integrálásának kudarca, hanem a hazai társadalmasulás ellehetetlenülésének szimbóluma is. Hamvas Béla arról beszél, hogy a szellemi kaszt nélkül minden nép szétszóródik és elvész. Nem akarom a szellemi kaszt hamvasi fogalmát vulgarizálni, de az urbanisztikai gondolkodás - ha valóban az, és nem üzleti tevékenység csupán - bizonyos értelemben közel áll ennek a szerepnek a betöltéséhez. Ez a szerep nemcsak a prófétálásban, hanem a fennálló korrupt döntési mechanizmusok elleni lázadásban is testet ölthet - annak ellenére, hogy a tiltakozások arcéle csaknem mindig lokális jellegű: sohasem általános elvek, hanem mindig egy-egy konkrét, valós ügy, egy értékes történeti jellegű terület vagy épület megmentése, egy konkrét fejlesztés megakadályozása érdekében, vagy éppen annak elmaradása miatt. Így van ez a magyar nemzeti színház szomorú építéstörténetével és még szomorúbb eredményével, így van ez most a budapesti zsidó negyed kapcsán, a fehérvári rommező tetőépítményének botrányával, de így váltott ki indulatokat a kecskeméti Malom pláza ügye is. Az ehhez hasonló esetek csaknem mindegyikében megfigyelhető a magán- és közérdekek konfliktusa, amiben a hatóságok hol pártolóan, hol ügyetlenül tiltakozva, hol titokban asszisztálva nem mindig játszanak pozitív szerepet. És tegyük hozzá, hogy az esetek többségében a főépítészek tehetetlenségre vannak kárhoztatva. Pedig a szellemi kaszt feladata az, hogy a szellemi értékek és a környezet integritásának kérlelhetetlen apostola legyen.

A hely szelleme
és a városvírus

Ami szemünk előtt zajlik, az a korszellem és a hely szellemeinek háborúja. A harc egyáltalán nincs eldöntve. A korszellem ugyanis változik, de a hely szelleme marad. Ez azonban sajnos nem óvja meg településeinket attól, hogy a korszellem áldozataivá váljanak: a korszellem ugyanis minden esetben nagyon is lokálisan, egy-egy konkrét település arculatának és jövőképének megváltoztatásában, "fejlesztésében" jut kifejezésre. Ennek a korszellemnek néhány olyan megnyilvánulására szeretnék rámutatni, amik a lokális géniuszok érvényesülését veszélyeztetik. Ezek közül az egyik a városvírus - hogy ismét Cságoly Ferenc kifejezését használjam. Őt idézem:

"A városvírus a szélsőséges egyediség építészeti szüleménye, a darabjaira, elemeire szakadt városi társadalom építészeti vetülete. Felemészti a kapcsolatokat a város épített elemei, a házak között, és a házak - csakúgy, mint az emberek - magányossá válnak. Elveszítik kapcsolatteremtő képességüket, elvesztik kapcsolataikat, egyedül maradnak. A városvírus hatásaként a város elemei között megszűnik a kohézió, a város immár nem szövet, nem összefüggés, hanem független elemek laza halmaza."

A városvírus olyanná teszi településeinket, mint egy nagyon alacsony felbontású digitális fotó: ami eddig egész volt, az most szétesőben van - olyannyira, hogy lassan már nem lehet ráismerni, miközben az önállósult elemek egyre inkább hasonlítanak más települések hasonló elemeihez.

A genius loci ellentéte a genius globalis. Valójában a városvírus is a globalizáció egyik megnyilvánulása, mintegy a globalizáció AIDS-e, ami csak szaporodásra képes, de közben elpusztítja az őt fenntartó szervezetet. Ezúttal néhány olyan ismert jelenségre is szeretnék rámutatni, ami ennek a háborúnak a következménye. Ide tartozik a szenvtelen és agresszív ingatlanspekuláció, aminek képviselői legtöbbször arctalan, nemzetközi pénzintézetek mögé bújva végül is azt tesznek városaink legértékesebb részeivel, amit akarnak, mert módjukban és hatalmukban áll a hatóságok kijátszása és az érintettek megnyerése. Tájkép csata után. A nemzetközi tőke nem a történeti városrészek megőrzésében és továbbfejlesztésében, hanem az abba való parazita beférkőzésben érdekelt, aminek révén annak haszonélvezője lehet - anélkül, hogy azt az értékrendet ténylegesen gazdagítaná.

Egy ilyen akció, mint a kecskeméti Malom pláza, nem csak annyi helyet foglal el egy vitán felül történeti városrészben, amennyit, hanem - forgalmi, parkolási vonzatai miatt - legalább háromszor akkorát. És mindenki tudja, hogy ez a történeti városrész lassú, de biztos halálát is elindítja - nem beszélve a főtér ma még eleven életéről, amit a pláza, mint valami parazita szörnyeteg magába fog szívni. És erre nem mentség az, hogy a hasonló barbár beavatkozások sorában itt nem ez az első. Egy ilyen kezdeményezésre Európában ma már csak nálunk kerülhet sor; úgy látszik, hogy megint utolsó csatlósok akarunk lenni egy vesztésre álló, öngyilkos csatában. Félő, hogy ez a döntés precedens értékű lesz. A terrorista lelkületű beruházók ezek után tudni fogják, hogy bombájukat lehetőleg a történeti város szívében, vagy legalább annak közvetlen szélén kell elhelyezniük - és hogy ezt már csak nálunk lehet. És aki azt hiszi, hogy az a valóság, amit a valóság show-ban látni, és az az érték, amit a plázában pénzen meg lehet venni, azon beteljesedik a keleti mondás, miszerint amit eszel, azzá leszel. Ezt nevezi Heidegger létfeledésnek, Hamvas Béla pedig azt mondja, hogy ez a létrontás tipikus esete. A történeti városrész addig tart, amíg tartani tudjuk a létrontás erőivel szemben.

A globalizáció
negatív tendenciái

Hamvas Béla azt mondja, hogy az öt géniusz együttes jelenléte a Kárpát-medence sajátja; Európa többi tájain a helyzet egyszerűbb, mert csak egy, esetleg két szellemi dimenzióval kell dolgozniuk. Ez a virtuális gazdagság azonban fokozott veszély forrása is, ha ezek a géniuszok egymással hadakozva pusztító démonokká válnak. Ez utóbbi ideális táptalaj a globalizáció negatív tendenciáinak érvényesüléséhez. Ennek árnyékában értelmezném azt is, hogy megnő az igénytelenség, a látszat- és félmegoldások iránti kereslet, az ezzel való visszaélés egy diznilendes építészeti csomagolástechnika szemfényvesztésének árnyékában, ami a tömegek tájékozatlanságára és félműveltségére épít, és ezzel támogatja a fenntartható bornírtság egyébként rendkívül jövedelmező posztulátumát. De ide sorolnám azt a jelenséget is, amit a közösségi érdekek és közösségi képviseletek tényleges hiánya vagy éppen korrumpálhatósága jelent. Ma csak egyéni és szűk csoportérdekek vannak, de egy település, pláne egy nagyobb város már ritkán alkot olyan értelemben közösséget, hogy az a hely szellemeinek, az egészséges és elmélyült lokálpatriotizmusnak, vagy egy értéktudatos jövőképnek a hordozója lehetne. Az értékek világát felváltja az érdekek világa, és ahogy Louis Mumford mondja a kapitalizmus kibontakozásáról: a hit átadja helyét a hitelnek - és erre még büszkék is vagyunk, mondván, hogy ez a demokrácia.

Mindehhez hozzá jön, hogy a településrendezés egyelőre nem tudja áthidalni a szakmai szempontok érvényesülésének jogi szakadékait, és tevékenysége gyakorlatilag a spontán kialakult helyzetek legalizálására szorítkozik. A helyi főépítészek működésének jogi feltételei egyelőre nem teszik lehetővé a valóban hatékony ráhatást, és még mindig késik a településügyi törvény. És végül hadd utaljak arra is, hogy ez a szakma erodálóban van. A felsőoktatási képzés elmúlt években kiépülő bástyáit a bolognai folyamatra hivatkozva szétverik, az építészet és a településtervezés közti konfliktus nem oldódik, az építész alapú egyetemi képzésben generáció- és rendszerváltás előtt állunk, amitől a komplex településtervezés szerepének további gyengülésére - ha ugyan nem eltűnésére - lehet számítani.

A fejlődés
szolgálatában

Pedig a globalizáció olyan erő, amit a fejlődés szolgálatába is lehet állítani. Az urbanizáció olyan időszakát éljük, amikor a városok szétrobbanása mellett új típusú települési tájak jönnek létre. Ebben semmi rossz nincs, sőt, ha néhol szorongva is, de alapjában véve lenyűgözve állunk a fejlődés távlatai előtt. E távlatok az épített emberi környezetek olyan pluralizmusát hozzák létre, aminek nem a történeti városrészek elsorvadásához, hanem éppen ellenkezőleg: azok megújulásához kellene hozzájárulnia. És ha figyelembe vesszük a megújulás világszerte örvendetesen bővülő tendenciáját, nem csak pesszimizmusra van okunk. Az a tény, hogy Budapest egyre több régi utcája születik újjá, nyíltan annak a várospolitikának is köszönhető, amelyik az agglomerációba kivándorló középosztály egy részét szeretné visszacsábítani. A pluralizmus természetszerűleg hozza magával a versenyt, de ez a verseny nem szükségszerűen kell, hogy veszteseket produkáljon. A versenynek vannak olyan stratégiái is, amik együttműködésen alapulnak, és a részt vevő felek kölcsönös megerősödéséhez vezetnek.

Befejezésül hadd próbáljak meg megfogalmazni egy gondolatot a globalizáció negatív hatásaival szembeni lehetséges stratégiákról. Ha már az idei MUT-konferencia témája a Kárpát-medence léptékében fogant, akkor először is komolyan kellene szembesülnünk saját géniuszaink természetes forrásvidékeivel. Nemcsak a határokon átívelő fejlesztési projektekre gondolok, hanem arra is, hogy az együttműködés során tudatosan vállalnunk kell szomszédaink másságát - hiszen ebben saját összetett másságunk egy-egy dimenziója ölt testet, ezek a másságok saját nemzeti karakterünk alkotó részei. Egy olyan szerencsés történelmi konstellációban kerülhet erre sor, amikor már nincsenek nagyhatalmak, amik az oszd meg és uralkodj elve alapján egymás ellen játszhatnának ki bennünket; csak saját magunkban kell legyőzni a széthúzás szellemét. Hamvas Béla sötét nemzetkarakterológiájának kivilágosodása talán éppen a korszellem jegyében és a bővülő Európai Unió keretében válhat aktuálissá. Föl kell fedezni, hogy annak a sokszor emlegetett híd szerepnek, amit kelet és nyugat között tölthetnénk be nem csupán geopolitikai, hanem karakterológiai, kulturális és szellemi dimenziói is vannak. Ezek a dimenziók sokkal életképesebbek, ha nem a tudat alatt, mint fenyegető és pusztító archetípusok, hanem a szomszéd magyar és nem magyar népek valóságos közösségében és együttműködésében jutnak szóhoz. A globalizáció ellenszere nem az apró lokális közösségek, a kistelepülések magába fordulása, hanem a lokalitások szövetsége: az egyediség ugyanis csak a másságok közösségében életképes. És nem vitás, hogy ennek a közösségnek a kerete nem egy esetlegesen meghúzott államhatár, hanem az a természetes földrajzi-szellemi táj, amit Kárpát-medencének hívunk, és ami közös géniuszaink otthona.

Dr. Meggyesi Tamás
egyetemi tanár

(A Magyar Urbanisztikai Társaság 2005. április 7-én, Kecskeméten tartott konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata.)

SAVARIA URBANISZTIKAI NYÁRI EGYETEM

Nagyközségek, kisvárosok jelene és jövôje

XXXVIII.évf.,Szom bathely,augusztus 1 - 6.,Fôvédnök:Dr.Bozóki András miniszter,
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem sokat foglalkozott a falvak helyzetével. A falvak azonban átalakulóban vannak, miközben kevesebb figyelmet szentelünk azoknak a kistelepüléseknek, amelyek nem falusi jellegűek, de nem tartoznak a városhálózathoz sem. A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem a 2005-ös évben a nagyközségekkel és a kisvárosokkal kíván foglalkozni. A kistelepülések jellege, szerepe jelentősen különbözik az országon belül, de településfejlesztési problémáik közt sok hasonlóság van. Csaknem minden térségben meg kell küzdeni a spontán fejlődés erőivel, és kezelni kell az új típusú településformákat is. A közös problémák közé tartoznak a regionális kapcsolatok kiaknázása, az eltartóképesség megtartása, a közös fejlesztési programok, a környezeti minőség javítása és a település arculatának megőrzése. Az EU-tagországok határ menti térségein fekvő településeknek ki kellene használniuk az együttműködés új lehetőségeit. A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem ismét be szeretné vonni munkájába a nagyközségek és kisvárosok vezetőit, valamint támaszkodni szeretne a hazai és a szomszéd országok szakembereinek tapasztalataira.

Augusztus 1. hétfő:
11.00: Megnyitó: Prof. dr. Meggyesi Tamás egyetemi tanár, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem Tanácsának elnöke. Merre a lejtőn: nagyközségek és kisvárosok a magyar településhálózatban: Dr. Dövény Zoltán, a MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgató helyettese. A kistelepülések helyzete: elnök: Keresztes Sándor, nyugat-dunántúli területi főépítész

14.00: A településhálózat átalakulása Magyarországon, Dr. Kara Pál ny. helyettes államtitkár. A nagyközségek és kisvárosok, az átalakulás, Szilágyi István, Szombathely ny. főépítésze. Kerekasztal-beszélgetés és esettanulmányok, vendégeink: határon túli magyar szakemberek, moderátor: az aznapi elnök

Augusztus 2. kedd:
A kistelepülések helyzete (folytatás), Elnök: Dr. Meggyesi Tamás egyetemi tanár.

9.00: A kisváros és a nagyvilág, Miklóssy Endre településtervező. Nagyvárosi régiók kistelepüléseinek fejlesztési stratégiái, Dr. Locsmándi Gábor egyetemi docens, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Kerekasztal-beszélgetés és esettanulmányok, vendégünk: Csák László egyetemi oktató, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszereda, Moderátor: az aznapi elnök. Az urbanizáció új jelenségei és kezelésük, elnök: B. Nagy Helga, Dorog, Piliscsaba, Pilisszentkereszt főépítésze.

14.00: Az alternatív vitarendezés szerepe a települések, önkormányzatok társadalmi céljainak megvalósításában, Dr. Krämer András PhD, az Oktatásügyi és Közvetítői Szolgálat igazgatója. A menedzsment szerepe a nagyközségek és kisvárosok igazgatásában, Nógrádi Zoltán, Mórahalom város polgármestere, országgyűlési képviselő. Kerekasztal-beszélgetés és esettanulmányok, vendégünk: John Anderson településtervező (Egyesült Királyság), moderátor: az aznapi elnök

Augusztus 3. szerda:
Az urbanizáció új jelenségei és kezelésük (folytatás), elnök: Portschy Tamás okl. építészmérnök.

9.00: Természeti erőforrások és új energiaforrások megjelenése és hatása a települések fejlődésére, Dr. Ernst Scheiber, a Vidékfejlesztési és Falumegújítási Európai Munkaközösség elnökhelyettese, Wien. Nagyközségek és kisvárosok a budapesti agglomerációban - a közszféra szerepe a települési fejlődési folyamatokban, Dr. Perger Éva, a Közigazgatási Intézet főigazgatója. Kerekasztal-beszélgetés és esettanulmányok, vendégeink: határon túli magyar szakemberek, moderátor: az aznapi elnök. A kistérségi együttműködés, elnök: Győrffy Gábor, ügyvezető igazgató, Nyugat-dunántúli Regionális, Fejlesztési Ügynökség

14.00: A város és a városkörnyéki kistelepülések viszonya, Philipp Frigyes, Vác város főépítésze. A határmenti együttműködés eredményei és gondjai a Neogradiensis Eurórégióban, Holles Miklós, a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kht. igazgatója. Kerekasztal-beszélgetés és esettanulmányok, vendégeink: határon túli magyar szakemberek, moderátor: az aznapi elnök

20.00: Főépítészi Fórum, vezetik: Dr. Tóth Zoltán egyetemi tanár, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke, területi főépítész, Zábránszkyné Pap Klára, az Országos Főépítészi Kollégium titkára. Téma: Szentgotthárd fejlesztése és rendezése, előadók: Viniczay Tibor, Szentgotthárd város polgármestere, Czeiner Gábor, Szentgotthárd város főépítésze, Godavszky Beáta településrendező vezető tervező

Augusztus 4. csütörtök:
A kistérségi együttműködés (folytatás), elnök: Ádám Károly, a Vas Megyei Önkormányzati Hivatal Területfejlesztési és, EU Kapcsolatok Titkárságának vezetője,

9.00: Partnerségi bázisú együttműködés a térségfejlesztésben, Rajnai Gábor, a Falvak és Kisvárosok Magyarországi Műhelye Egyesület elnöke, Európai alelnök. Kistelepülések együttműködésének lehetőségei, a fenntarthatóság elvének érvényesítésével, Guitprechtné Molnár Erzsébet, a Zalai Falvakért Egyesület elnöke, a ZALA-KAR Térségi Innovációs Társulás tiszteletbeli elnöke. Kerekasztal-beszélgetés és esettanulmányok, vendégeink: határon túli magyar szakemberek, moderátor: az aznapi elnök

14.00: Polgármesterek fóruma, elnök: Zábránszkyné Pap Klára okl. építészmérnök. A települések humán erőforrásai, Majthényi László polgármester, Egyházashetye, a Vas Megyei Közgyűlés, Közművelődési és Ifjúsági Bizottságának elnöke. Polgármesterek beszámolója és probléma felvetése, Patyi Elemér, Bögöte polgármestere, Laczó László, Magyarszombatfa polgármestere, Dr. Németh Kálmán, Répcelak polgármestere, Moderátor: az aznapi elnök.

18.00: A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem diplomáinak átadása, Dr. Meggyesi Tamás, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem Tanácsának elnöke és Dr. Banga Lajos, a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület elnöke

Augusztus 5. péntek:
Egész napos szakmai kirándulás Zalalövő, Őriszentpéter, Szentgotthárd, Güssing útvonalon