Milyen Magyarországot akarunk?

Megkezdődött a társadalmi egyeztetés a fejlesztési koncepcióról

Megkezdődött a Nemzeti Fejlesztési Hivatalban elkészült Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció háttéranyagának társadalmi egyeztetése. Ez a koncepció szolgál majd a 2007 és 2013 közötti időszak európai uniós forrásainak felhasználását körvonalazó II. Nemzeti fejlesztési terv alapjául. Magyarország az Európai Unió tagjaként 2007 és 2013 között előreláthatólag csaknem nyolcezer milliárd forintnyi közösségi fejlesztési támogatásra lesz jogosult. A hazai saját erővel együtt ez tizenötezer ötszáz milliárd forint fejlesztési forrás felhasználását teszi lehetővé.

Az uniós források igénybevételéhez terveket kell készíteni. Jövő év elejére össze kell állítani a legfontosabb terveket: a fejlődés fő irányait kijelölő országstratégiát - ez lesz a II. Nemzeti fejlesztési terv - , valamint a pénz felhasználásának részletes szabályait meghatározó központi és regionális operatív programokat. A kormány ezért megkezdte több olyan dokumentum összeállítását, amelyek megfogalmazzák, milyen Magyarországon szeretnénk élni. Az egyik egy általános elképzelés arról, hogyan tehetjük sikeressé Magyarországot, melyek legyenek a fejlesztés fő iránya. Az erről szóló - több ezer oldalnyi tanulmányon, számos szakértői véleményen és egyeztetésen alapuló - dokumentumot, az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) anyagát társadalmi vitára bocsátották. A koncepciót várhatóan 2005 őszén fogadja el az Országgyűlés. A következő lépés az országstratégia összeállítása lesz 2005 végén, melynek kapcsán újabb egyeztetés várható. Várhatóan a jövő év elején véglegesítik a megvalósítás gyakorlati, úgynevezett operatív programjait a minisztériumok és a régiók, ekkor ismét alkalom nyílik a véleménynyilvánításra. A jövő év második felében kell pontosítani az európai uniós támogatások felhasználásának részleteit, meghatározva a pályázati kiírások konkrét feltételeit is.

A fejlesztéspolitika jövőképe

A fejlesztéspolitika jövőképe, hogy 2020-ra Magyarország Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa legyen, ahol nő az életszínvonal, javul az életminőség, ahol a jelenleginél lényegesen több a munkahely, magasabbak a jövedelmek, biztonságosabb, tisztább és jobb minőségű a lakókörnyezet, egészségesebb és hosszabb az élettartam. Ennek megvalósítása érdekében el kell érni, hogy a megtermelt érték tartósan növekedjék, a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősödjék, és hogy a jövő generációk számára szükséges erőforrások rendelkezésre álljanak. A jövőkép az ország fejlettségének az Európai Unió átlagos szintjéhez történő közelítéséről, a teljes foglalkoztatás megteremtésére való törekvésről, az oktatásról mint legjobb befektetésről, az iskoláról mint a mobilitás csatornájáról szól. Budapestről és a nagy egyetemi városokról mint az innováció központról, a feldolgozóiparról és a szolgáltatásokról mint a középvárosok gazdasági fejlődésének motorjáról, az informatikának a gazdasági és társadalmi teljesítményt megsokszorozó lehetőségeiről, a vidéki térségek új arculata által kínált új szerepekről, az országról mint ökológiai mintaállamról, a testi-lelki egészség javulásáról, a hosszabb életről, és az állami szerepvállalás újragondolásáról vizionál. Az általános fejlesztéspolitikai elveken túl kijelöli a magyar fejlesztéspolitikai rendszer minden szintjén, azaz a tervezés, szabályozás, megvalósítás, nyomonkövetés és az ellenőrzés során érvényesítendő horizontális szempontokat is. Ezek a következők: az esélyegyenlőség, a fenntarthatóság, az információs társadalom széles körű kiépülésének elősegítése, a foglalkoztatás növelése és a biztonság.

A dokumentum - összhangban az Országos Területfejlesztési Koncepcióval - az ország modernizációjához szükséges feltételként határozza meg a területileg kiegyensúlyozott fejlődés igényének megfelelő hosszú távú területpolitikai célokat. Ezek között szerepel a térségi versenyképesség ösztönzése, a területi felzárkózás megteremtése, a fenntartható térségfejlődés és örökségvédelem, a területi integrálódás Európába, valamint a decentralizáció és regionalizmus.

A fejlesztéspolitika középtávú stratégiai célkitűzései az EU költségvetési periódusához igazodva a 2007- 2013-as időszakot fogják át, figyelembe véve az OFK-ban vázolt európai uniós fejlesztéspolitikai irányokat és a helyzetértékelésben felvázolt magyar viszonyokat. Magyarország középtávú stratégiai céljai: a magyar gazdaság versenyképességének tartós növelése, a foglalkoztatás, a versenyképes tudás és műveltség növelése, a népesség egészségi állapotának javítása, a társadalmi összetartozás erősítése, a fizikai elérhetőség javítása, az információs társadalom kiteljesítése, a természeti erőforrások és a környezeti értékek védelme és fenntartható felhasználása, valamint a "kiegyensúlyozott" területi fejlődés.

Prioritások elnevezésű rész a megvalósítás területeit - a fejlesztéspolitika stratégiai céljainak figyelembevételével - három fő csoportba rendezi.

A három fő csélkitűzés

A "Befektetés az emberbe" prioritáscsoport elemei a munkavállalók és a szervezetek - vállalkozások, közigazgatás, civil szektor - alkalmazkodóképességének javítása az egész életen át tartó tanulás megvalósítása révén, az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése, folyamatos összehangolása a munkaerőpiac igényeivel, valamint a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése, a foglalkoztathatóság javítása. Ide tartozik még a társadalmi és területi zárványok oldása, az oktatáshoz, képzéshez és műveltséghez való hozzáférés, az esélyegyenlőség feltételeinek a javítása, a társadalmi és kulturális tőke erősítése, a korszerű népegészségügyi szakmapolitika kialakítása, az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének korszerűsítése, illetve a közigazgatás és a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítése.

A "Befektetés a gazdaságba" prioritáscsoport elemei az innováció, a kutatás-fejlesztés ösztönzése és infrastrukturális hátterének megerősítése, a technológiai modernizáció előmozdítása, a vállalkozások működési és üzleti környezetének javítása, a hálózatosodás elősegítése, a dinamikus és interaktív IT tartalom- és szolgáltatásfejlesztése, valamint az IT alapvető infrastrukturális feltételeinek biztosítása, fejlesztése.

A "Befektetés a környezetbe" prioritáscsoport elemei a természeti értékek és erőforrások megőrzése, a tiszta települések, a biztonságot teremtő környezetvédelem és a környezetileg hatékony innováció általános érvényesítése, hazánk nemzetközi elérhetőségének javítása, a logisztikai csatlakozások fejlesztése, a térségi-regionális elérhetőség javítása, valamint a helyközi közösségi és a települési közlekedés fejlesztése.

Növekvő uniós források

Az OFK céljainak elérését szolgáló eszközökkel/forrásokkal kapcsolatos kérdések című részben a 2007- 2013 közötti időszakban elérhető uniós forrásokat és a hazai társfinanszírozás hozzávetőlegesen becsült nagyságrendjét, valamint az OFK szerepét mutatja be. Többek között definiálja, hogy az OFK koncepcionális keretül szolgál majd az uniós strukturális alapok és a Kohéziós Alap forrásait - és azok hazai társfinanszírozását - magába foglaló Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK 2007- 2013), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv célrendszerének meghatározásához.

A fejlesztéspolitika hatékonyságának megalapozásáról szóló rész a sikeres fejlesztéspolitika megvalósításához, az ismertetett célok eléréséhez szükséges, még 2007 előtt elvégzendő feladatokat összegzi.

Versenyképesség és decentralizáció

Cél a kiegyensúlyozott területi fejlődés

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) nem kíván önálló területpolitikát meghatározni. Az ország fejlesztéspolitika területi hátterét és feltételrendszerét az OFK-val szoros összhangban készült Országos Területpolitikai Koncepció (OTK) jelenti, amely kijelöli az ország hosszú és középtávú területpolitikai cél- és prioritásrendszerét. A területpolitikai koncepció tehát területi jelenségekre és folyamatokra vonatkoztatva értelmezi az OFK fejlesztési elveit. A Magyar Terület- és Regionális Feljesztési Hivatalban elkészült Országos Területpolitikai Koncepcióval az Ön-Kor-Kép idén áprilisi számában részletesen foglalkozott, így most a területpolitika főbb elemeire térünk ki.

A területpolitika öt átfogó célkitűzést határozott meg. A hatékony területi struktúrát és területrendszerenként (régiónként, térségenként) hatékony, eredményes működés biztosítását, vagyis a versenyképesség következetes erősítését az ország egésze szintjén és a régiókon belül egyaránt. Cél a kohézió jegyében az esélyegyenlőtlenséget sértő és a hatékony működést korlátozó legsúlyosabb területi elmaradottságok felzárkóztató mérséklése. Régióink, térségeink és tájaink olyan fenntartható rendszerekké kell, hogy váljanak, amelyek értékeiket, örökségüket, erőforrásaikat és belső összetartozásukat nem csak megőrzik, de azokat tovább erősítik, a társadalom, a gazdaság és a természeti-környezeti elemek összhangját helyi-térségi rendszereikben biztosítják. A társadalom, gazdaság és a fejlesztéspolitika térbeli szerveződése többé nem szakadhat meg a határoknál, az ország területileg integrálódik a Kárpát-medencébe, Közép-Európába és az egész európai térbe. Ma az Európai Unión belül valamennyi régiónk elmaradott, ezért valamennyi régiónk felzárkóztatása alapvető nemzeti célkitűzés. Ehhez hatékony fejlesztéspolitika szükséges. E hatékonyság csak úgy biztosítható, ha a fejlesztések a helyi térségi adottságokhoz igazodnak, és a különböző fejlesztéspolitikai beavatkozások térségenként összehangoltak területi szinergiákat eredményezve, valamint képesek biztosítani a helyi-térségi társadalmi-gazdasági, szereplők hatékony bevonását és mozgósítását a célok elérése érdekében. E feltételeket csak decentralizált fejlesztéspolitika biztosíthatja, amelynek megteremtése az ötödik területpolitikai célkitűzés.

Kulcsszereplők a régiók

Az ország területpolitikájának fő funkciója az ország területileg hatékony működésének megteremtése, kiegyensúlyozott területi fejlődésének megvalósítása, amely a fejlesztéspolitika hatékonysága mellett magában foglalja a területi leszakadás mérséklését is. Az új megközelítés szerint országos szinten minden tárcának el kell sajátítania a térségi gondolkodást, és térérzékenyen kell terveznie. Ebben a területfejlesztésért felelős kormányzati szerv (hivatal) területi koordinációs feladatokat lát el. Ugyanakkor a területfejlesztési folyamatokban meghatározó szerepet kapnak a régiók is. Az ország régiói jelentik az ágazatok (szakpolitikák) és a területi érdekek összehangolásának elsődleges szintjét. A területpolitika érvényesülését a területrendezés és a regionális, illetve területfejlesztés mellett valamennyi, területileg integrált szakpolitikának, vagyis a teljes fejlesztéspolitikának szolgálnia kell.

Bekapcsolódni
az uniós vérkeringésbe

Magyarország európai uniós csatlakozását követően a területi tervezés hatóköre nem állhat meg az ország határainál. Az új, nyitott területpolitikának kiemelten kell kezelnie az ország nemzetközi kapcsolataiból, ezen belül különösen az európai uniós tagságunkból, valamint a Kárpát-medence sajátos történelmi-földrajzi helyzetéből adódó lehetőségeket és kötelezettségeket.

A politikai integráció után a feladat az ország szűkebb és tágabb környezetével való funkcionális integrálódás erősítése, az ország fizikai bekapcsolása az európai vérkeringésbe, valamint az uniós kohéziós, regionális és szakpolitikákkal való minél erősebb összhang megteremtése. Szomszédaink az EU-integráció különböző fokán állnak, hazánk fontos kapu lehet az unió további balkáni bővítése során, ami egyedülálló szerepet nyújt számunkra az unión belül. A határon túli magyarság sorsa iránti felelősségvállalás megköveteli a szomszédsági kapcsolataink erősítését, ugyanakkor a nyelvi, kulturális azonosság esélyét is kínálja a határ menti együttműködések erősítése.

A fejlesztéspolitikának ezért kiemelten kell kezelnie az ország nemzetközi kapcsolataiból, európai uniós tagságunkból adódó lehetőségeket és kötelezettségeket, valamint az ország sajátos történelmi fejlődéséből adódó nemzeti sajátosságokat és feladatokat is. A napjainkig megvalósult politikai és gazdasági integrációval az ország beilleszkedése, a gazdasági lehetőségek kihasználása, a térbeli kapcsolódások kialakítása még nem fejeződött be, így az elkövetkező évek feladata lesz Magyarország még intenzívebb bekapcsolása az európai gazdasági-társadalmi együttműködésekbe.

E célok elérésében kiemelt szerepe lesz az ország geopolitikai elhelyezkedésének, az országot átszelő és egymást keresztező nagyszámú európai közlekedési folyosónak, valamint Budapest jó adottságainak, amelyek segítségével bekapcsolódhat az európai nagyvárosok hálózatába.

Versenyképes metropolisz: Budapest
és agglomerációja

A "térségi versenyképesség ösztönzése" átfogó területpolitikai célhoz kapcsolódóan két fontos fejlesztési csomópont határozható meg, melyek közül az első egy európai szinten versenyképes metropolisz létrehozása. A budapesti agglomeráció, a fővárossal és tágabb vonzáskörzetével együtt az ország legversenyképesebb területe, "kapu" és kapocs, melyen keresztül hazánk bekapcsolódhat az európai és a nemzetközi, globális gazdasági, illetve kulturális vérkeringésbe. Az ország egyetlen nemzetközi városa, versenytársai Kelet-Közép-Európa más fővárosai. Budapest nemzetközi versenyképessége és az ország többi régiójához fűződő kapcsolatrendszerének (munkamegosztás, elérhetőség, kooperáció) hatékonysága alapvetően befolyásolja az ország egészének s minden egyes régiójának fejlődési pályáját.

Alapvető célkitűzés, hogy Budapest, agglomerációjával harmonikus együttműködésben, nemzetközi gazdasági, kereskedelmi-pénzügyi, szellemi-innovációs és kulturális-idegenforgalmi szerepköre révén a közép-európai térség meghatározó központja, a Kárpát-medence gazdasági centruma, logisztikai és gazdaságszervezési funkciói révén pedig a Balkán térségének gazdasági értelemben vett kapuja legyen. Cél továbbá, hogy az ország többi térségével szerves, a fejlődést továbbáramoltatni képes, munkamegosztáson alapuló kapcsolatokat ápoljon.

A "térségi versenyképesség ösztönzése" átfogó területpolitikai célhoz kapcsolódó másik fontos fejlesztési csomópont a regionális növekedési pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése. A Közép-magyarországi Régión túl az ország egészének dinamizálása és felzárkóztatása csak a legnagyobb versenyelőnyt jelentő, a települések adottságaira építő és a funkciókat, kompetenciákat megosztó, valamint együttműködő városhálózat fejlesztése révén érhető el. A fejlődési potenciállal rendelkező városok fejlesztési irányainak meghatározását a szubszidiaritás elve alapján és a területi szereplők bevonásával, a regionális fejlesztési tervekben kell kijelölni.

Regionális növekedési pólusok

Annak érdekében, hogy a fejlődés ne korlátozódjék a főváros térségére, oldódjék a Budapest-központú térszerkezet, illetve a társadalom és gazdaság működése hatékonyabbá váljék, szükség van az ország egészének versenyképességét erősítő olyan növekedési pólusokra, melyek egy policentrikus városhálózat elemei. A növekedési pólusok funkciója az, hogy a fejlődési a növekedés erőforrásait (innovációt, tőkét) közvetítsék tágabb - a területfejlesztési régiók határait túllépő - térségük, egyes velük szomszédos határon túli térségek számára. Fontos, hogy képesek legyenek térségi környezetük minél nagyobb részét bekapcsolni az európai globális gazdasági, innovációs rendszerekbe, elősegítve a regionális és országos versenyképesség növelést, illetve a gazdaságitársadalmi kohéziót. A pólusok legfontosabb szerepe az innováció megjelenítésében és terjesztésében van.

Az ország - lakosságarányosan is meghatározó - jelentős növekedési pólusai: Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr. A nagyobb - megyei jogú - városoknak mint regionális decentrumoknak a hálózatos együttműködésével alakulnak ki a póluscsoportok.

A pólusok, nagyvárosok hálózatának jellemzője, hogy lakosságukra és az ingázókra építve meghatározó a szerepük a foglalkoztatásban, miközben a fővároson kívül a felsőoktatási, a kutatási tevékenységek, valamint a különösen nagy hozzáadott értéket előállító gazdaság koncentrációja jellemzi.

A főbb közlekedési tengelyek mentén egymáshoz közel kerülő városok és környezetük gazdaságilag dinamizálódó és fokozottan urbanizálódó települései gazdasági növekedési tengelyekké szerveződnek. E tengelyek fontos szerepet töltenek be a településközi kapcsolatok megerősödésében a fejlődés közvetítésében. Cél, hogy az egyes növekedési tengelyek intenzívvé váló közlekedési és gazdasági kapcsolataiba mind több központ kapcsolódjon be, illetve a városok kapcsolatai is erősödjenek a tengelyek mentén, illetve e tengelyek mind jobban elérhetővé váljanak az ország többi térségéből is. Az ország egésze nemzetközi tengelyek mentén illeszkedik az európai térstruktúrába. Ugyanakkor az ország harmonikus belső térstruktúrája és a régiók belső kohéziójának megerősödése érdekében szükség van regionális tengelyek kialakítására, illetve megerősítésére.

A fővároson kívül nagy népességük és a környező településekről ingázók révén a nagyvárosok, megyeszékhelyek az ország meghatározó foglalkoztatási területei. Ahhoz, hogy a Budapest-centrikusság oldódjék, és erősödjék az ország többi térségének a foglalkoztatásban betöltött szerepe, erősíteni kell azokat a tengelyek mentén szerveződő településközi együttműködéseket, amelyek révén nő a munkaerő kínálata az adott térségben tevékenykedő vállalkozások számára. Ennek eredményeként a munkavállalóknak több lehetőségük nyílik lakóhelyük közelében elhelyezkedni, másrészt a munkáltatók szélesebb munkaerő-kínálatból választhatják ki munkatársaikat. Ma nem számíthatunk a lakosság országon belüli nagyobb arányú vándorlására; ennek ösztönzése nem is célja a területpolitikának. Ilyen városközi együttműködések az alábbi térségekben képzelhetők el: Debrecen- Nyíregyháza; Miskolc- Eger; Szeged- Kecskemét; Pécs- Kaposvár- Szekszárd körzete; Veszprém- Székesfehérvár; Győr- Sopron; Szombathely- Zalaegerszeg- Nagykanizsa viszonylatában. A munkaerőpiaci együttműködéseknél érdemes figyelembe venni az országhatáron átnyúló településközi kapcsolatok fejlesztése nyújtotta lehetőségeket.

Az elmaradott térségek
felzárkóztatása

A "területi felzárkózás megteremtése a kohézió érdekében" átfogó területpolitikai célhoz kapcsolódik az elmaradott térségek, területek, külső és belső perifériák, leszakadt városi területek felzárkóztatásának elősegítése. Az elsősorban az északkeleti, délnyugati országrészben koncentrálódó, tartósan elmaradott térségek (Cserehát, Ormánság) válságának sok oka van. Fontos magyarázó elem a gyenge elérhetőség, a határ elválasztó jellege, a környezetüket ellátni képes érdemi térségi központok hiánya, a népesség kedvezőtlen kor-, illetve képzettségi összetétele és rossz gazdasági szerkezete (egyoldalú agrárszerkezet), valamint az erőforrások szűkössége (tőkehiány, a képzett munkaerő elvándorlása). E területeken az elöregedés, elnéptelenedés mellett a szegregáció, illetve a magas termékenység, az alacsony iskolázottságú fiatalok nagy aránya miatt a szegénység újratermelődése komoly veszélyt jelent. A kialakuló vidéki nyomornegyedek a munkaerőpiacról és a városokból kiszorult rétegek gyűjtőhelyeivé válnak. A kedvezőtlen szociális és gazdasági helyzetből adódóan a lakosság elhanyagolja, sőt gyakran kényszerűen feléli az épített és természeti környezeti és kulturális értékeket.

A "fenntartható térségfejlődés és örökségvédelem" átfogó területpolitikai célhoz kapcsolódik a természeti, táji értékekben gazdag, környezetileg érzékeny területek fejlesztése. Természeti, táji értékekben gazdag, környezetileg érzékeny területeken a természeti erőforrásokra építő, komplex, az ágazati beavatkozásokat integráló fejlesztéseket kell megvalósítani. Országos szinten három ilyen térséget emel ki az Országos Területfejlesztési Koncepció. A további térségek kijelölése a regionális programok feladata.

A Balaton a természeti, táji, kulturális, turisztikai, valamint szőlő- és bortermelési adottságaira építkező gazdasága révén a nemzetgazdaság jelentős tényezője. Fejlesztése országosan kiemelt cél. A Balaton törvényben meghatározott térsége olyan természeti és gazdasági egységet képez, amelynek kezelése nem bontható meg. A Balaton térségének vonzereje a megváltozott keresleti oldal (csökkenő igény a tömegturizmusra, a zsúfolt üdülőterületekre) és a romló környezeti állapot miatt csökken. A turizmus szezonalitása és területi koncentrációja azonban változatlan, ezért a balatoni turizmus a jelenlegi állapotában nem versenyképes.

A balatoni térség fejlesztésének alapvető célja, hogy a környezeti, táji, kulturális értékek megőrzésével és ésszerű használatával, a turisztikai kínálat minőségi és mennyiségi bővítésével, valamint az érintett intézmények, szereplők együttműködésével fenntarthatóan fejlődő, versenyképes térség alakuljon ki.

A Tisza-térség integrált fejlesztésének alapvető célja a Tisza által meghatározott táji rendszer működőképessége és az ökológiai kritériumoknak megfelelő fenntartható társadalmi, gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése.

A Duna-térség fenntartható fejlesztése az európai jelentőségű ökológiai, közlekedési tengely hasznosítását jelenti. A Duna komplex rehabilitációs koncepciója és programja magában foglalja a Duna teljes magyarországi szakaszának, kapcsolódó mellékágainak az uniós víz-keretirányelv szerinti rehabilitációját, a térség területfejlesztési, infrastrukturális, turisztikai fejlesztését, a vízkészlet-gazdálkodási és árvízvédelmi rendszerek kiépítését és megerősítését, valamint a fenntartható hozam elveire épülő mező- és erdőgazdálkodási, halászati hasznosítást. E fejlesztések során kiemelt figyelmet kell fordítani az ökológiai-természetvédelmi szempontokra.

Határ menti
együttműködések

A "területi integrálódás Európába" átfogó területpolitikai célt segíti elő - többek között- a határ menti területek együttműködésének erősítése. Magyarország határ menti térségei - az északnyugati országrész kivételével - többnyire elmaradott, alacsony társadalmi-gazdasági státusú részei az országnak. Ezeknek a perifériális helyzetben lévő térségeknek sajátos elhelyezkedésük, az átértékelődő szerepű országhatár jelenléte kitörés lehet amennyiben ennek lehetőségeit, mint erőforrást ki tudják használni. Éppen ezért cél, hogy a felértékelődő határ mentiségből adódó előnyöket a megújulás erőforrásaként kamatoztatva tudják fejlődésük motorjává formálni e térségek. Ennek részeként szükséges a tradicionális határ menti együttműködések, városi kapcsolatok, hagyományos vonzáskörzetek, természetes régiók újjáélesztése. Ezen belül a legfontosabb célkitűzések a határokat nem "ismerő" ideális elérhetőség megteremtése, környezetvédelmi-tájvédelmi kooperációk, közös gazdaságfejlesztési rendszerek, illetve turisztikai kínálati rendszer megteremtése, speciális kereskedelmi előnyök hasznosítása, az átmenő-határforgalommal kapcsolatos logisztikai szolgáltatások kiépítése, a képzési rendszerek összehangolása, s a mindezt megalapozó közös területi tervezés.

Decentralizáció
és regionalizmus

A "decentralizáció és regionalizmus" átfogó területpolitikai cél elérését segíti a funkciómegosztáson alapuló térségfejlesztés, a regionális hálózatosodás, valamint a közszolgáltatások hatékonyságjavításának elősegítése.

A decentralizáció jegyében az ország fejlesztéspolitikájának tervezésében és megvalósításában fontos szerepet kapnak a területi szintek, kiemelten a NUTS II. szintű régiók. Éppen ezért a régiós fejlesztéseknek alkalmazkodniuk kell regionális tervek stratégiai célkitűzéseihez, prioritásaihoz.

A különböző térségek számára alapvető, hogy versenyelőnyeikre építve és a piaci lehetőségeket kihasználva alakítsák ki fejlesztéspolitikájukat annak érdekében, hogy térségükben ösztönözzék új munkahelyek teremtését, új vállalkozások indítását, illetve letelepedését, valamint a meglévő vállalkozásaik működési környezetének a javítását. A fentiek érdekében a policentrikus térségfejlesztés logikája alapján minden térségnek a sajátos identitását, kultúráját is figyelembe véve kell megtalálnia azt a gazdasági ágazatot, tématerületet, amelynek fejlesztésére koncentrál.

A vidéki Magyarország jövője

Az Európai Unió az 1999. évi berlini fórumon fogalmazta meg az "Agenda 2000" részeként a vidékfejlesztés állami politikájának szükségességét. Tudatossá vált, hogy a vidéket vállalkozássegítő és munkahelyteremtő akciókkal kell támogatni, mert a vidék lakottsága csak akkor biztosítható, ha a vidéken munkaalkalom adódik. Ezért is a közös agrárpolitika úgynevezett második pilléreként fogalmazódott meg a vidékfejlesztés uniós támogatása, mivel a vidék természeti környezetét karbantartani közhaszon.

A most csatlakozó közép-kelet-európai államoknak - így Magyarországnak is - tehát aktív vidékfejlesztő politikát kell folytatnia. Ha ez nem is európai uniós előírás, de az EU ebbe az irányba kényszerít bennünket azzal, hogy az uniónál megpályázható - és így visszaszerezhető - pénzek kiírásánál preferálja a környezetgazdálkodást, a területfejlesztést, a vidékfejlesztést.

Az unió
keleti kiterjesztése

Az Európai Unió keleti kiterjesztését ellenzők két érvet hangsúlyoztak. Az egyik: a közép-kelet-európai térség átalakulóban lévő politikai rendszerei "közbizonytalanságot" idéztek elő, ezért félő, hogy a térségben felerősödött megélhetési bűnözés átterjed Európa nyugati területeire is. A másik érv: a közép-kelet-európai térség mezőgazdálkodásától való félelem. Ez részben félelmet jelent a közép-kelet-európai élelemtermelők versenyétől, és félelmet jelent attól, hogy az Európai Unió agrártámogatási alapját többfelé kell szeletelni. Mindezt a veszélyérzetet csak fokozta az a tény, hogy a térségben - mindenekelőtt Lengyelországban - az élelemtermelésből élő népesség hányada jóval magasabb, mint a nyugat-európai államokban.

E félelmeket tükrözi az is, hogy az új tagállamok agrártámogatása csak hét év alatt érheti el a nyugat-európai uniós támogatások nagyságát. Ami ismeretes módon azt jelenti, hogy a magyar agráriumban élők a hasonló német vagy francia parasztok uniós támogatásának egyelőre csak 25 százalékát kaphatják. Vagyis a magyarországi mezőgazdálkodó negyedannyi uniós támogatással kell hogy egyenrangú vetélytársa legyen a nyugat-európai gabonatermelőnek, állattenyésztőnek vagy éppen bortermelőnek. Előnytelen feltételekkel lép tehát piacra a közép-európai élelemtermelő közösség. Ki nem mondott nyugat-európai remény: a támogatások növekedése olyan lassú lesz, hogy mire kiegyenlítődnek, addigra a térség élelemtermelői tönkremennek, és nem jelentenek már versenyt a nyugat-európai termelőknek. A vidéki élhetőségek egyéb tényezőihez azonban az új tagállamok vidéki emberei már kezdettől a nyugatiakkal azonos esélyekkel férhetnek hozzá. Ilyenek többek között a biotermelés vagy a környezetgazdálkodás. Az új közép-kelet-európai vidékpolitikának az egyik célja éppen az lehet, hogy a vidéken folyó mezőgazdálkodás termékszerkezet-váltását elősegítse.

A vidékpolitika
nem agrárpolitika

Az európai uniós vidékpolitika azonban nem azonos az agrárpolitikával - tágabb annál - , és nem azonos az élelemtermeléssel. Noha a vidéki lakosság első számú feladata a szállásterület karbantartása: akár élelemtermeléssel, akár környezetgazdálkodással, akár a bioenergia alapanyagának termelésével, az öko- és faluturizmussal. Mégis a vidék a helyszíne az európai kis- és középvállalkozásoknak.

Az európai kontinensen, Amerikához hasonlóan, az alapvető technikai tömegcikkek előállítása a globális nagyvállalatok üzemeiben történik. Erősíti azonban az európai kis- és középnagyságú ipari vállalkozásokat a sok speciális, kis sorozatokban igényelt termék előállítása. A mezőgazdálkodás mellett ezek a vállalkozások kínálnak mind nagyobb arányban munkahelyeket a vidéki lakosságnak. Ezért is az új uniós vidékpolitika ugyan a közös agrárpolitika egyik pillére, de nem korlátozódik kimondottan a mezőgazdálkodásra, és külön erősíti például a mezőgazdálkodási cikkek helyi feldolgozásához kötődő iparágakat.

Az európai vidék ugyanakkor az új típusú szolgáltatások színtere is. Az informatikai-technikai eszközkészlet erősödésével mind kevesebb emberre lesz szükség a közigazgatási apparátusban. De növekszik az egészségügyi, kulturális és infrastrukturális szolgáltatásokban foglalkoztatottak száma. És ismét növekszik a környezetgazdálkodáshoz szükséges alkalmazottak száma. Kevesebb embert a közigazgatásba, de több embert az infrastrukturális (utak, vasutak, közműrendszerek stb.) ágazatokba, és több embert az erdő, mező, vízi élőhelyek karbantartására.

A magyar vidék:
vesztesből győztes?

Magyarországon a vidék a rendszerváltás és az unió kiterjesztésének nagy vesztese. Egyelőre. De reméljük, hogy ezen változtatni tudunk, amennyiben az új európai politikát felismerve, kihasználjuk az új lehetőségeket.

A rendszerváltás és az uniós csatlakozás során általában sokat nyertünk. Politikai demokrácia van a térségben. Az összeütközésekhez vezető térségbeli nemzeti konfliktusok fokozatosan mérséklődnek. Szabadpiaci körülmények uralkodnak, és ezek a magyar gazdaság modernizációjához spontán erővel is hozzájárulnak. Hosszú távon mindenképpen előnyt fog jelenteni számunkra is az unió gazdasági "nagytere", a beáramló fejlettebb technika és a hatékonyabb munkaszervezet. Az áruellátást az országba jövő nagy kereskedelmi áruházláncok magas szintre emelték. Kiválóan sikerült a bankrendszer modernizálása is. De nem tagadható, hogy a modernizáció elsősorban azokban az ágazatokban és azokon a tereken (városokban) érvényesül, ahol a nemzetközi tőke szabad mozgását biztosítottuk 1990 után, ahol tehát a gazdaság spontán modernizálást hajt végre. Hosszú távú tervezés, és azt célzó cselekvő adminisztrációs aktivitás jóval kevesebb látszik, mint a szomszédos Szlovéniában, Csehországban vagy akár Szlovákiában.

Azokon a térségeken, így vidéken, ahol nincs nemzetközi tőkebefektetés, ott éppen fokozatos elszegényedés következik be. A magyar vidéken pedig a nemzetközi tőkére nem várhatunk. S ha még mindehhez hozzávesszük azt, hogy az élelemnyersanyagok hazai feldolgozó üzemeit nem éppen szerencsésen privatizáltuk, akkor érthető, hogy miért érzi a vidéki lakosság úgy: a rendszerváltás és az uniós csatlakozás vesztese lett. Ez is okozza azt, hogy az európai megítélésben ma Magyarország rosszabb helyen áll a közép-európai volt szocialista államok sorában, mint állott 1989- 91-ben. A rossz közbiztonság, a széles társadalmi rétegek elszegényedése, a szociális különbségek növekedése, a műveltségi-erkölcsi közállapotok süllyedése, az infrastruktúra lassú fejlődése, a földtulajdonviszonyok rendezetlensége lefokoz bennünket. És e lemaradásunk tényezőinek jelentős része a vidékhez köthető, ott fejti ki hatását.

Mindenekelőtt vesztese a rendszerváltásnak és az EU-csatlakozásnak a magyar mezőgazdálkodás. Mind az élelemtermelés, mind a környezetgazdálkodás. Egy politikailag meghatározott földtulajdonreform oda vezetett, hogy a magyarországi termőterületek tulajdonosainak 90 százaléka 5 hektár alatti tulajdonos. Akkor, amikor az Európában versenyképes élelemtermelést már nem lehet a húzóágazatokban 50- 100 hektár alatt folytatni.

De nem készítette fel a lakosságot az uniós csatlakozásra sem a politikai, sem az értelmiségi vezető réteg. És ennek hiányát elsősorban a vidéki ember látja. Az uniós csatlakozásban túlságosan is diplomáciai, illetve külpolitikai szakirányú aktivitást kerestünk, és azt - megítélésem szerint - jól is teljesítettük. De nem képeztünk ki elegendő ágazati Európa-szakembert, és főként nem tudtuk az egyszerű emberek előtt közérthető formában világossá tenni: milyen előnyöket várhatnak, de milyen hátrányokat is szenvedhetnek az uniós csatlakozástól, a verseny kiszélesedésétől. Nem számoltunk azzal, hogy az európai uniós csatlakozás nem a pénz ideáramlását fogja jelenteni, hanem csak annak lehetőségét. Nem készítettünk föl arra, hogy az uniós csatlakozás kegyetlen versenyt hoz a legkisebb település lakóinak ugyanúgy, mint a városlakóknak, s hogy ebben a versenyben éppen a vidéki emberek járhatnak rosszul, amennyiben az állam vezetése erről a felkészítésről nem gondoskodik.

Következtetés: az új vidékpolitika célozza azt, hogy részben az uniós lehetőségek kihasználására alkalmassá és fogadóképessé tegye a magyar vidéket, nem utolsósorban az állami fejlesztések meglévő eszközeinek okosabb elosztásával és a vidékfejlesztés preferálásával.

Párbeszéd a vidékért

Ne legyen a vidéki Magyarország a rendszerváltás és az európai uniós csatlakozás vesztese! Sem a vidéken élő emberek, sem a vidékhez tartozó természeti környezet. Ez a célja vállalkozásunknak, a Párbeszéd a vidékért mozgalomnak. Célunk, hogy a társadalom egészének és a politikai elitnek a figyelmét a vidék társadalmi, gazdasági és környezetgazdálkodási konfliktusaira irányítsuk. És célunk az, hogy a vidékben rejlő új lehetőségekre a figyelmet felhívjuk. Mind a politikusok, mind a városban, mind a vidéken élő emberek figyelmét. Célunk az, hogy megfogalmazzunk egy Charta a vidékért felhívást, amelyet átadunk az ország vezető politikusainak, és amelyre alapozva az Országgyűlés határozatot hozhat a vidékfejlesztés alapelveiről. Országgyűlési határozatot, amelyik a négyéves kormányzati periódusokon átívelő, hosszú távú vállalást tartalmaz az országgyűlés minden pártja részéről. Ez a vállalás szögezze le a vidék preferenciáját a költségvetési eszközök hovafordításakor: mindenekelőtt az infrastrukturális (közlekedés, informatika, közműfejlesztés), oktatási és közművelődési, természetgazdálkodási-tájvédelmi beruházásoknál, az állami eszközökkel történő vállalkozásélénkítésnél, mind a mezőgazdálkodás, mind az ipar területén. És célunk az, hogy a fentebb jelzett módon, hosszú távon együttműködve a szomszédos államokkal, fogalmazzunk meg egy javaslatot az Európai Uniónak a közép-kelet-európai kistérségek (vidék) preferenciája érdekében. Hogy ugyanis a mi közép-kelet-európai - így magyar - érdekeink is megjelenjenek az előnyben részesített uniós támogatások között.

(Részletek Glatz Ferenc
vitairatából)

Párbeszéd a vidékért

A Párbeszéd a vidékért mozgalomban szakemberek, civilek (gazdálkodók), helyi vezetők és politikusok vesznek részt.A cselekvési prog- ram három pilléren nyugszik: a helyzetfelmérésen,az európai,a regionális és a községi szintű lehetőségek feltárásán, illetve a fejlesztőpolitika kiépítésén országos és helyi szinten egyaránt. A cél az, hogy a mozgalom segítse a különböző érdekekből és különböző politikai szándékokból kiinduló erők érdemi együttműködését.
Az európai politikusok és értelmiségiek egyik legnagyobb gondja:hogyan segíthetik előnyök juttatásával,lehetőségek teremtésével a vidéki lakosság versenyképességét. Annak a vidéki lakosságnak az erejét és helyben maradását, amelytől természeti adottságaink - a föld, a víz,az erdő, a növény-és állatvilág - karbantartását elvárjuk. Európában ugyanúgy, mint Magyarországon arra kell törekedni, hogy közpénzekből is ösztönözzük a vidéki úthálózat,az informatikai eszközállomány, az egészségügy,az iskolaviszonyok fejlesztését, és segítsük a korszerű,egészséges élelemtermelés és környezetgazdálkodás kialakítását. Magyarországon is fennáll a vidék és város szembeállásának veszélye. Ha gazdag a város és szegény a vidék, akkor az egész ország teljesítőképessége és életminősége jelentősen leromlik,az egész ország vonzereje csökken. Ha magas kulturális szinten áll a város, de kiürülnek a vidéki iskolák, művelődési házak, templomok, akkor az egész magyar nemzeti kultúra színvonala hanyatlik, és felfeslenek az anyaország magyarságának érintkező szálai a környező államokban élő magyarsághoz. Ha nemzetközi szintre emelkednek nagyvárosaink ipari és kereskedelmi központjai, de tönkremegy a mezőgazdálkodás, akkor lesz ugyan néhány korszerű és a világgazdaságban jól szereplő településünk, tájegységünk, de leromlanak erdeink, elgyomosodnak domboldalaink, tönkremegy a víz- gazdálkodásunk.
A Párbeszéd a vidékért mozgalom új vidékpolitikát sürget. A vidékpolitika nem tárcaügy, hanem alapvető szempont a kormányzati politika egészében. A vidék előnyhöz juttatása - mind a munkahelyteremtésben, mind az oktatásban, az infrastrukturális és egészségügyi hálózat építésében, sőt a tudománypolitikában is - kiindulópont a társada-- lomról való gondolkodásban. Vidéktámogató politikai alapelveket szükséges kidolgozni, amelyek beépülnek a 2007 - 2013 közötti európai fejlesztési tervbe. Javasolják a kormánynak, hogy ezen alapelvek minél előbbi kidolgozá- sával bízza meg a vidékpolitikában érintett civil szervezeteket, kamarákat, érdekegyeztető tanácsokat, megyei,városi és falusi önkormányzatok képviselőit és a tudományos köztestületeket.
A vitákat a munkacsoportok egy-egy akadémiai vezetője szervezte, majd dokumentumban foglalták össze eddigi munkájuk tapasztalatát. Az anyagok alapján készül el a Charta a vidékért című dokumentum. Május köze pén került sor az egyeztetésre a civil szervezetek képviselőivel az MTA Társadalomkutató Központjában.A részt- vevők a helyszínen megkapták a vidéki fórumokon és a szakmai munkacsoportokon elhangzott javaslatok alapján összeállított programcsomagot.