A stabilitás érték, azt nem szabad veszélybe sodorni

Európa "térségben" gondolkodik

A rendszerváltás sikertörténete volt az önkormányzatok létrehozása, de ez a szféra évről évre egyre több belső ellentmondással terhelt, s ma már sok tekintetben változtatásra szorulna. Elsősorban a feladatok és hatáskörök újragondolása, s ezzel összefüggésben a finanszírozás reformja az, amelyet egyik kormányzati ciklusban sem tudtak végigvinni. Miért maradt el ez ismét?

Nagy jelentőségű tény, hogy az önkormányzati rendszer széles körű nemzeti konszenzussal valósult meg. Kívánatos, hogy ez az egyetértés hosszú távon megmaradjon és a továbbfejlesztés minden lépésében megnyilvánuljon.

Az önkormányzati rendszer életre hívása a rendszerváltoztatás egyik meghatározó jelentőségű eleme volt és történelmi hivatást tölt be mind a mai napig. A stabilitás érték, azt nem szabad veszélybe sodorni.

Ma a hatáskörök újraszabályozásában nagy vita van. Én jelentős szerepet szánok a regionális önkormányzatoknak, az ellenzék nem. Sorolhatnám tovább a vitás kérdéseket...

A pénzügyi szabályozás, a feladat- és hatáskör-telepítés, a normatívák rendkívül bonyolult és ellentmondásos rendszerének átalakítása azonban csak ezután, lépésről lépésre valósulhat meg. De azért sokat haladtunk, pl. a kistérségek finanszírozásában.

A Lendületben az ország című kormányprogram kijelöli a hangsúlyokat és az időkereteket. 2006-ig teljesítendő legfontosabb feladat - a teljesség igénye nélkül - a hivatali egyablakos rendszer elterjesztése, az okmányirodai hálózat kapacitásának bővítése, a gyors, modern, polgárbarát ügyintézés informatikai feltételeinek bővítése, a modern technológia használatának elterjesztése. A középtávú program súlyponti eleme az állampolgárok életminőségének és a társadalmi-gazdasági versenyképességnek a fokozása. Pénzügyi szempontból máris fontos változás, hogy végre áttörés következett be a fejlesztési források decentralizációjában.

Úgy vélem, az elmúlt három évben az önkormányzati rendszer megerősödött, politikai értelemben stabilizáló tényezővé, a közszolgáltatások valódi színterévé vált.

A közigazgatási, tudományos műhelyeknek az az egybehangzó véleménye, hogy a hatékonysággal, szakszerűséggel szemben támasztott növekvő állampolgári igények indokolttá teszik az összegyűlt tapasztalatok átfogó rendszerezését, és ezt a kormányzat megtette.

Gyakorlatilag az első ciklus óta jellemző, hogy az állam folyamatosan egyre több feladatot ad át kötelező jelleggel az önkormányzatoknak, miközben nem biztosítja a feladatok ellátásához szükséges pénzt. Számíthatnak ebben változásra az önkormányzatok?

Az 1990-ben kialakított rendszer óta valóban megtöbbszöröződött a helyi önkormányzatok feladatainak száma. A felvetett probléma azonban nem vizsgálható kizárólag abból a szempontból, hogy az állam nem biztosítja a szükséges forrásokat.

A költségvetés a forrásszabályozás - és nem a feladatfinanszírozás - elvét érvényesíti. Az Alkotmánybíróság is megerősítette, hogy az önkormányzatok kötelező feladatainak végrehajtása nem kizárólag központi költségvetési támogatások, hanem helyi bevételek és a szabályozórendszer egésze révén valósulhat meg. Belügyminiszterként természetesen mindent megteszek annak érdekében, hogy a kötelező feladatok megállapításának növekvő tendenciája megálljon.

Nehezíti a kiegyensúlyozott gazdálkodást, hogy az önkormányzatok finanszírozása döntően a központi költségvetéstől függ, s a bevételeknek csak töredéke származik helyi forrásokból, például a helyi adókból. Véleménye szerint miért nem történt ebben változás egyik ciklusban sem?

Ez nem igaz. A költségvetés e részében pl. fele-fele az arány. Ugyanakkor jelentős különbségek mutatkoznak a községek, városok, illetve a főváros bevételi szerkezete között. Éppen a helyi adók - különösen az iparűzési adó - szerepe miatt növelésének eredményeként számottevően nőtt az egyes települések jövedelemtermelő képessége közötti különbség. Az iparűzési adó egy lakosra jutó összege ugyanis a fővárosban több mint 9-szerese, a megyei jogú városokban 4,5-szerese, az egyéb városoknál csaknem 2,5-szerese a községekének! A helyi adók szerepe a települési önkormányzatok életében 1991 óta felértékelődött. Ha csak az elmúlt egy évtizedre visszatekintünk, akkor azt látjuk, hogy jelenleg az önkormányzatok helyi adóbevétele közel 11-szerese az 1994. évben beszedett helyi adóknak.

Az önkormányzatok helyesen mérlegeltek, mivel - esetenként adókedvezményekkel - vonzóbbá tették a települést a befektetők számára, másrészt pedig ezen adóforintokból jelentős infrastrukturális beruházásokat valósítottak meg.

Fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzati pénzügyi szabályozórendszer továbbfejlesztése során a jövőben elsődleges cél lehet a saját források - ezen belül a helyi adóbevételek - növelése. Ám csak a "reális közteherviselés" követelményének figyelembevételével lehet dönteni a helyi adóbevételek növeléséről, egyidejűleg a központi adók csökkentésével.

Ahogy múltak az évek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sok település - elsősorban a kisebbek - nem tudják egyedül ellátni alapfeladataikat, ezt a szisztémát nálunk gazdagabb országokban sem tudják finanszírozni. Az önkormányzatok mégis nagyon nehezen szánják el magukat a társulásra, mert féltik önállóságukat.

Európa "térségben" gondolkodik: ezt a gondolkodásmódot alapozza meg az önkormányzatok közötti hosszú távú együttműködés. A térségi társulási forma Magyarországon még "gyerekcipőben" jár, hiszen az első többcélú kistérségi társulások alig múltak egyévesek. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban bátran kijelenthetem, hogy a társulásban résztvevő települések mára már érzik az együttműködés előnyeit. A társulás segítette a fejlődésüket. Ha csak az egyik legfontosabb tényezőt emelem ki, hogy elkerülhetővé válnak a párhuzamos fejlesztések, már akkor is óriási hozadéka van ennek a gondolkodásmódnak. A többcélú kistérségi társuláson belül elérhető, hogy pl. az egyik településen az oktatási intézmény fejlesztése valósulhasson meg, míg egy másik településen a szociális intézményt részesítsék előnyben. Az idei évben a támogatási rendszer már jóval átláthatóbb lett, a társulások támogatása - a tavalyi évhez képest - duplájára növekedett. Ez valódi siker.

Bízom abban, hogy az eddigi tapasztalatok ösztönzőleg hatnak a még hezitáló önkormányzati vezetőkre.

Mik a többcélú kistérségi társulások eddigi eredményei?

A társulások megalakulásával fontos állomásához érkezett a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítési programja.

A reform támogatottságát az is bizonyítja, hogy 152 kistérségben jött létre többcélú társulás, tizenegy pedig kistérségi területfejlesztési társulás. Ez minden előzetes várakozásunkat felülmúlja. A példák azt igazolják, hogy a szellemi és anyagi erők koncentrálása elsősorban az oktatási, az egészségügyi és a szociális szolgáltatások megszervezésénél lehet gyümölcsöző.

Különböző fórumokon sokszor ejtettünk már szót a konkrét eredményekről, most csak címszavakban sorolnám fel a legfontosabbakat: javult a közszolgáltatások színvonala, ... a kisebb teljesítőképességű önkormányzatok "megszabadulhattak" azoktól a kötelező feladatoktól, amelyeket eddig nem, vagy csak rossz hatásfokkal tudtak ellátni. Az így felszabaduló pénzt és energiát a helyi ügyek intézésére, megoldására fordíthatják, javulnak az életfeltételek, az EU támogatások igénybe vétele "együtt könnyebb".

A kormányzat továbbra is ösztönözni kívánja a többcélú kistérségi együttműködést.

Hogyan látja a kistelepülések jövőjét?

Az országban rendkívül nagy azoknak a településeknek a száma, amelyek a kistelepülési kategóriába sorolhatóak. A szakemberek között is megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy milyen lakosságszám alatti településeket tekintünk kistelepülésnek, és jogszabályi kategóriák sem ismerik. Én ezt az 1000- 800 fő alatti településekre értem.

Évek, de nyugodtan mondhatjuk, hogy évtizedek óta sok és legtöbbször megalapozott panaszszó hallatszik a kistelepülések nehéz helyzetéről. Pedig nehéz helyzetben nem általában a kistelepülések, hanem az ott élő egyes emberek vannak. A felelős kormányzás egyik jellemzője, hogy külön figyelmet fordít a sajátos, az átlagtól eltérő, hátrányos helyzetben lévő polgárai gondjainak orvoslására, az állampolgári esélyegyenlőség feltételeinek megteremtésére.

A többcélú kistérségi társulás éppen az elaprózott településszerkezetből adódó hátrányok enyhítésére, a település nagysága és a széles körű feladat- és hatáskörből fakadó ellentmondás feloldására, a kistelepüléseken felgyülemlett problémák orvoslására kínál megoldást.

Jelenleg is széles körű eszközrendszer áll rendelkezésre a települések hátrányos helyzetének mérséklésére, Pl. kiegészítő normatív támogatás - ez 3600 Ft/fő - , a jövedelemkülönbségek mérséklése, csak kedvezményezetteknek járó előirányzatok, hátrányos helyzetűeknek járó kedvezmények, és még sorolhatnám... Mégis a Nemzeti Fejlesztési Terv - az NFT I.- pályázatain e kistérségek települései ma jóval kevesebb forrást igényelnek, mint fejlettebb társaik. Ezért a Belügyminisztérium EU Információs Szolgálatánál külön segítséget, információt kap a 48 leghátrányosabb kistérség.

A jövő évi költségvetés tervezésénél figyelembe kell venni e kistérségek helyzetét, és a hátrányos helyzetűeket privilegizáltan kell kezelni, pl. speciálisan a felzárkóztatásukat elősegítő pályázatok kiírásával.

Mi lesz az ÖNHIKI-vel?

Az ÖNHIKI az önkormányzatok gazdálkodásában fontos - de a bevételi szerkezetet megvizsgálva nem meghatározó mértékű - támogatást jelent. Az önkormányzatok központi költségvetési támogatási rendszere normativitáson alapul, de a települések jövedelmi viszonyai között jelentős eltérések vannak, így elkerülhetetlen valamilyen jövedelemkiegyenlítő mechanizmus működtetése. Ez egyébként számos más országban is így van.

Mindezekre tekintettel az ÖNHIKI támogatás a jövőben is segítséget fog nyújtani a rászoruló önkormányzatoknak, mert úgy látjuk, hogy e nélkül nem lenne biztonságos a finanszírozás.

Milyen fejlesztési forrásokhoz juthatnak az önkormányzatok a következő években?

A fejlesztési támogatások körében a hazai forrásokon túl, egyre nagyobb arányban jelennek meg az Európai Uniós források. A 2 éve létező EU Önerő Alapot az önkormányzatok teljes köre igen kedvezően fogadta. Erre tekintettel a forrás a jövő évben és azt követően is rendelkezésre fog állni.

Az összesen 57,1 milliárd forintot kitevő decentralizált támogatási előirányzatokból közel 42 milliárd forint a lakosság életkörülményeit közvetlenül befolyásoló önkormányzati fejlesztési és felújítási feladatokat szolgálja. A jövőben természetesen folytatni kívánjuk a fejlesztési források decentralizációját.

Jelenleg nagy bizonytalanságot okoznak az iparűzési adó megszüntetésével kapcsolatos hírek. Mire számíthatnak az önkormányzatok?

Az iparűzési adó szabályozásának megváltoztatásával kapcsolatos kérdések, aggodalmak érthetőek, hiszen a helyi önkormányzatok legnagyobb helyi adóbevételét jelentő adónemről van szó. Az önkormányzatok 2004. évi iparűzési adóbevétele meghaladta a 310 milliárd forintot.

Az iparűzési adót érintő szakmai javaslatok kidolgozása jelenleg is zajlik a Pénzügyminisztériumban. Ezen javaslatok megismerése után lehet érdemben nyilatkozni arról, hogy esetlegesen milyen változások várhatók a szabályozásban. Szeretnék azonban mindenkit megnyugtatni, a Belügyminisztérium csak olyan javaslatot tart elfogadhatónak, amely alapján az esetlegesen kieső bevételek az önkormányzatok részére pótlásra kerülnek.

A törekvések ellenére igen jelentősek a különbségek a közszolgáltatások színvonalát tekintve az ország egyes részei között. Reálisan mikor várható ebben változás?

A kistérség ideális terepe a területi kiegyenlítést segítő támogatások felhasználásának is, hiszen a társulás ismeri a térségi problémákat, megfelelő lépéseket tud tenni azok kezelésére.

Már az első ciklus után egyértelművé vált, hogy az önkormányzati középszint megerősítésére nagyobb hangsúlyt kell helyezni, de ezt a kérdést sem sikerült rendezni. A rendszerváltás utáni kormányok deklaráltan az önkormányzati régiók mellett foglaltak állást a megyékkel szemben, de még most is csak területi-statisztikai régiók működnek, míg sok állami feladatot is megyei szinten látnak el. (közigazgatási hivatalok, földhivatalok, illetékhivatalok)

Továbbra is meggyőződésem, hogy választott régiókra van szükség.

Úgy vélem, sikerült jelentős lépéseket tennünk a regionalizmus megalapozása és kiteljesítése felé. Ez az út vezet el a korszerű, demokratikus és hatékony államberendezkedés, a magas színvonalú és az állampolgárok közmegelégedésére működő közigazgatás, a széles körű, ugyanakkor differenciált hatáskörökkel felruházott önkormányzati rendszer és az uniós követelményeknek mindenben megfelelő területfejlesztési intézmények kiépítéséhez. Sokat várok a Dél-Dunántúli Regionális Társulás tapasztalataitól.

A regionalizmus létrehozásával alapvető jelentőségű változás kezdődik a magyar társadalom térszerkezetében: megszűnik a túlzott Budapest-központúság és a főváros mellett a regionális központok is meghatározó jelentőségű centrumokká válnak. Feloldódik a főváros és a vidék közötti hagyományos, esetenként mesterségesen gerjesztett ellentét.

Ma az országban működő hét tervezési-statisztikai régió elsősorban területfejlesztési funkciót lát el. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni. Cél, hogy a régiók a területfejlesztés mellett a gazdaságfejlesztés, -tervezés, és koordináció, valamint az európai uniós támogatások fogadásának legfontosabb területi szereplőivé váljanak.

A regionalizmus jegyében az évek során folyamatosan növeltük a fejlesztési tanácsok hatáskörében elosztható, decentralizált összegek nagyságát.

Véleménye szerint melyek a közigazgatási reform konkrét eredményei és kudarcai?

A 2002-ben megalakult kormány olyan önkormányzati rendszert örökölt elődjétől, amely a belső ellentmondások ellenére működőképes volt, de számos téren változtatásra szorult.

A kormányprogram világos és határozott célokat jelölt meg az önkormányzati rendszer egészére: a kistérségek szerepének újrafogalmazása, határozott lépések tétele a regionalizmus kiteljesedése irányában, az önkormányzatok finanszírozási reformjának megalapozása, a KET új szabályainak megalkotása, az Eu-pályázatokhoz való segítségnyújtás, a kormányzat és az önkormányzati érdekszövetségek kapcsolatának új alapokra helyezése. Ezek mindegyikénél konkrét eredmények születtek.

Mit vár a dél-dunántúli mintarégió programtól?

A modellkísérlet célja feltárni azokat az új lehetőségeket, módszereket, amelyek a jelenlegi jogszabályi környezetben - pl. a hatályos társulási törvény alapján - is lehetővé teszik a megyei önkormányzatok, illetve a megyei jogú városok szorosabb együttműködését, a regionális összefogásban rejlő tartalékok mozgósítását; modellezni, hogy - a társulási rendszer továbbfejlesztésével - milyen lehetőségei és feltételei vannak a szorosabb integrációnak, a regionális szintű feladatellátásnak.

A feladat- és hatáskörök közül 10 közös ellátására vállalkoznak, melyek a társulási megállapodás szerint a következők: szakosított szociális szolgáltatások, gyermekvédelmi szakellátás, közoktatási feladatok, közművelődési feladatok, egészségügyi ellátás, idegenforgalom, környezetvédelmi és természetvédelmi feladatok, hulladékgazdálkodás, sportfeladatok, közúti közlekedési feladatok.

Reményeim szerint kiderül majd, hogy a jelenlegi struktúrához képest a regionális társulás milyen feladatokat tud magasabb színvonalon ellátni, milyen közös döntéshozó, végrehajtó testületek, szervezetek szükségesek még, a társulás működtetése milyen pénzügyi, gazdálkodási, vagyonjogi kérdéseket vet fel, hogyan alakul a régióközpont és alközpontok közötti együttműködés a gyakorlatban, életképes-e az együttműködés jogi kötelező erő hiányában és a modell fejleszti-e a régiós identitást, illetve milyen hatása van az együttműködő partnerekre, az állampolgárokra.

Mi a véleménye a kormány és az önkormányzati szövetségek közötti kapcsolatokról?

A kormányzat úgy tekint a helyi önkormányzatokra, mint a demokratikus jogállam fontos tartópilléreire. Szabad és törvényes működésük az ország előrehaladásának, az állampolgárok jólétének és kiegyensúlyozott közérzetének egyik záloga.

Ennek a társadalmi alapnak egyik meghatározó elemét alkotják és számunkra a legtermészetesebb partner szerepét töltik be az önkormányzati érdekszövetségek.

A kormánynak érdeke a tőle független autonóm civil érdekképviseletek megerősödése, hiszen pusztán kormányzati eszközökkel a társadalmi célok nem elérhetők. De érdeke a kormánynak az is, hogy működését tőle független intézmények kritikus figyelme kísérje. A jól működő demokráciának az a lényege: segíti létrejönni, kiteljesedni a munkája felett őrködő társadalmat. Ezt írtuk a kormányprogramba s ezt ma is nagyon komolyan gondolom.

A rendelkezésre álló információk, illetve az önkormányzati érdekszövetségektől kapott jelzések elemzésével megismerjük az önkormányzati működés anomáliáit, hiányosságait, valamint ezek okait. Ennek eredményeként - a szerzett tapasztalatok, következtetések alapján - javaslatokat, intézkedéseket fogalmazunk meg a hiányosságok megszüntetése érdekében.

Az említett intézkedések mellett fontos, hogy a helyi önkormányzati vezetők, különösen a polgármesterek tevékenységét segítsük: a települési érdekek közös képviseletével, a jogértelmezés napi gyakorlatával.

Befejezésül szeretnék néhány szót szólni a Helyi Önkormányzatok Napjáról...

Az e naphoz kötődő ünnepségsorozat immár nemes hagyománnyá érlelődött az elmúlt évek során. Eleget téve az Országgyűlés felhívásának és saját meggyőződésünknek, ezen a napon mindent megteszünk azért, hogy közösen, méltó keretek között emlékezzünk meg a demokratikus jogállam kiépülésének e meghatározó, jeles eseményéről, a helyi önkormányzati rendszer létrejöttéről.

Az idei azonban hatványozottan fontos, hiszen 15 esztendős lett az európai mércével mérve is korszerű, a jogállamiság legszigorúbb követelményeit is kielégítő, legnemesebb demokratikus hagyományainkra építő önkormányzati rendszerünk. Helyénvaló és igazságos az a sok méltató szó, mélyreható elemzés, előremutató gondolat, amely ilyenkor elhangzik, megfogalmazódik. Időnként mégis mintha hiányérzetünk támadna. Talán a kelleténél kevesebb figyelem jut az "emberi tényezőre", azokra a szó legnemesebb értelmében közéleti személyiségekre, akik lelket lehelnek a rendszerbe, élővé teszik a törvény betűjét, kibontakoztatják a helyi közösségek alkotóerejét. A polgármesterekre, a helyi önkormányzati képviselőkre gondolok... Illesse külön tisztelet azokat a polgármestereket, képviselőket, akik 15 éve látják el feladatukat. Ott bábáskodtak önkormányzati rendszerünk születésénél, gyógyították gyermekbetegségeit, és most együtt örülnek a jól fejlett ifjú sikereinek.

Az ő áldozatkészségük, embert próbáló helytállásuk nélkül nem sokra mennénk a még oly kiválóan felépített, garanciákkal körülbástyázott rendszerrel sem. Örömmel teljesített kötelességemnek tartom, hogy a kormányzat és a magam nevében köszönetet mondjak nekik. Kívánom, hogy polgármestereink, helyi képviselőink, jó egészséggel, eredményesen végezzék továbbra is munkájukat, kiérdemelve választóik megbecsülését, bizalmát.

Csiky Ildikó