Új utak a településtervezésben

Urbanitás, mint osztályzat, avagy az elefánt a nappaliban?

A "Council for European Urbanism (CEU)" elsősorban európai és amerikai településtervezők laza társulása, mely a szociális kirekesztés, a települések szétszóródása, a természeti és kulturális erőforrások pusztítása és a monofunkcionális fejlesztés elleni harcot tűzte zászlajára. A szervezet 2003. évi stockholmi chartája (lásd www.ceunet.org) szerint mindezt vegyes területfelhasználással, a városok szociális sokszínűségével, az erőforrások kíméletes felhasználásával, a mindenki számára hozzáférhető mobilitással, a külterület és a belterület világos elhatárolásával és jó minőségű közterületekkel kell elérni. Végül és nem utoljára: ezen célok olyan építészetet követelnek, mely tiszteletben tartja a helyi történelmi hagyományokat, a táji, földrajzi és éghajlati adottságokat.

Mindez nagyszerű, gondolhatja az olvasó, de vajon felvilágosult európai településtervező körökben nem tartozik-e mindez már réges-rég a bevett alapelvekhez? A válasz: sajnos, nem. Talán Európában részben elfogadottnak tarthatjuk az agenda néhány pontját, noha továbbra is heves viták folynak a "köztes város" ("Zwischenstadt") elsősorban német szószólóival, akik hajlamosak arra, hogy egy városépítészetileg alapjában elfogadhatatlan térbeli szétesési és szétfolyási állapotot normatív elvnek tekintsenek. Másrészt pont az építészeti kérdéseknél bújt el "az elefánt a nappaliban". Nem utolsósorban pedig úgy tűnik, hogy a településtervezésben nem érvényes a szokásos transzatlanti egyirányú út, az amerikai fejlemények átvétele Európában. Éppen ellenkezőleg: az amerikai "New Urbanism" mozgalom inspirációit és példaképeit a "régi" Európából is meríti.

A CEU Berlinben megrendezett szeptemberi kongresszusának első napját Berlin aktuális városfejlesztési kérdéseinek szentelték, mind látványos projekteket - mint a Potsdamer Platz - , mind a kis léptékben folyó, de ezért nem kevésbé fontos napi problémákat taglalva. Manfred Stolpe szövetségi építésügyi miniszter kifejtette: a várospolitika országos szinten is integrált építésügyi, lakásügyi és mobilitási politika formájában állandó feladat. A miniszter nyomatékosan az ökológiai egyensúly városa, a "rövid utak városa" mellett voksolt és méltatta a települések kompakt szerkezetű fejlesztésére irányuló, a szociális kirekesztés ellen is sikeresen küzdő német támogatási programokat. Városainkat nem szabad a térben szétszórni - mondta a miniszter.

A településfejlesztésért felelős brit miniszerelnök-helyettes, John Prescott szerint a kibővült EU-nak új stílusú településfejlesztési politikára van szüksége, amelyre megérett az idő. Az EU agrárszubvencióira utalva, Prescott erkölcsileg elfogadhatatlannak minősítette azt, hogy a harmadik világban rengeteg embernek napi két dollárból kell kijönnie, miközben minden egyes európai tehénre naponta pont ugyanennyit fordítanak. A gazdasági fejlődés és a szociális méltányosság Prescott szerint az érem két oldala, ugyanakkor a gazdasági fejlődés a fenntartható fejlődés előfeltétele. A brit kormánynak sikerült a Kyoto-egyezmény céljait egyidejű jelentős gazdasági növekedés mellett elérnie. Prescott párhuzamot vont egyrészt Észak-Anglia és Kelet-Németország szerkezeti váltással küzdő övezetei, másrészt a továbbra is lakáshiánnyal bajlódó Délkelet-Anglia és Felső-Bajorország között. Nagy-Britanniában a településfejlesztési politikának új súlypontjai vannak, amelyhez hozzájárul a lényegében még 1947-ből származó településtervezési rendszer reformja, a zöldmezős bevásárlóközpontok elleni hatékonyabb fellépés, a tömegközlekedés fejlesztése és a barnamezős területek sikeres visszacsatolása a telekgazdasági körforgásba. Az új lakások kétharmada már barnamezős területen létesül.

John Norquist, Milwaukee volt polgármestere csaknem polemikusan mutatta először az 1945. évi ép Detroit és a lerombolt Berlin képeit, majd a mai - az "autóbarát várostervezés"- következtében önmagát lerombolt Detroit és az újjáépült Berlin fotóit. A városiasság fogalma az Egyesült Államokban a közelmúltig negatív töltetű volt, ma azonban a kereskedelem visszatérésének, a klasszikus amerikai "main street" újjáéledése első jeleinek lehetünk tanúi.

Javier Cenicacelaya (Spanyolország) és José Baganha (Portugália) közös előadásában az annak idején az iskolában osztogatott magatartási osztályzatokra emlékeztetett, melyet Spanyolországban az "urbanitás" nevű jegy egészített ki. Érdemes egy pillanatra elidőzni a fogalom régimódi bájánál - az urbanitásban nyilván az emberi kapcsolatok magasabb, igényesebb formáját látják (látták). A két ibériai félszigeti kolléga előadásának kritikus pontja mégis az építészeti formanyelv volt. Egész sor történelmi környezetbe jól illeszkedő új épületet mutattak be - olyan épületeket, amik megállták helyüket, anélkül, hogy szolgai módon igazodtak volna valamiféle historizáló formanyelvhez. Sok résztvevő nem kis meglepetésére azonban a két előadó ezt a megközelítési módot nyomatékosan elvetette.

Ray Gindroz amerikai településtervező utalt arra a jelenségre, amit az angolszász országokban úgy hívnak: "az elefánt a nappaliban". Mindenki mellébeszél és úgy csinál, mintha az elefánt nem is volna ott, és titokban mindenki azt reméli, hogy az elefánt nem éppen akkor és ott akar könnyíteni magán. Az "elefánt" azon építészeti formanyelv keresése, melyen az urbanitás új formái megfelelő kifejezést nyerhetnek. A CEU további tevékenységének egy további témáját Harald Kegler említette: a "posztfosszilis", az ásványi eredetű energiahordozók elfogyása utáni város kérdését.

Dr. Brenner János
építési igazgató,
(Német Szövetségi
Közlekedési, Építés-
és Lakásügyi Minisztérium, Berlin)

janos.brenner@bmvbw.bund.de

A 2005. évi Pro Architectura díjazottak

A 2005. évi Pro Architectura Díjakat dr. Kolber István, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter adta át az Építészet Világnapján, október 3-án.

A 2005. évi díjazottak:

Csepeli lakótömb 73 bérlakással (Budapest XXI., Rákóczi Ferenc út 93- 105.).Építész tervező: Csernyánszky Gábor.

Az új csepeli lakótömb a szociális bérlakásépítés kiemelkedő példája, meggyőzően bizonyítja, hogy ebben a nehéz műfajban is lehet építészeti értéket és minőséget létrehozni. A tervező építész a korszerű európai irányzatoknak megfelelő formálási, környezetalakítási eszközökkel és funkcionális megoldásokkal, költségtakarékosan humánus épületegyüttest alkotott.

Pannonhalmi Bencés Főapátság Borászata (Pannonhalma, Vár 1.). Építész tervezők: Czigány Tamás, Papp Róbert és Tóth Györgyi.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság borászatának új komplexuma egyrészt harmonikusan illeszkedik a Világörökség részét képező táji és építészeti környezetbe, másrészt példás minőségével tovább gazdagítja azt. A feladat megoldása keretében a tervezők alaposan tanulmányozták a borászati technológiák fejlődésének újabb hazai eredményeit, és ennek alapján a terepadottságokat jól kihasználó, jól működő és eredetien formált építészeti együttest alkottak.

Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (Budapest IX., Páva u. 39. - Tűzoltó u. 26.). Építész tervező: Mányi István, Belsőépítészek: Szenes István és Gergely László. Kertépítész: Török Péter.

A meglévő - gyönyörűen helyreállított - zsinagógát is magába foglaló, de lényegében új épületegyüttes jelentőségéhez méltó, sajátos városképi szerepet tölt be környezetében. Építészeti formálásában és részleteiben szükségszerűen különbözik a szomszédos öreg bérházaktól, mégis, azok háttérben meredő tűzfalaival egységes és festői látvánnyá olvad össze, részben a tetőkert növényzetének jótékony hatására. A tervezők a nagy feladatot a funkcióhoz illő elmélyültséggel, példásan együttműködve, eredményesen oldották meg.

Jézus Szíve Népleányai Társasága Központi Anyaháza és Kollégiuma (Budapest VIII., Horánszky u. 14.). Építész tervező: Major György.

A meglévő régi épületet a tervező az udvari szárny toldásával és egy emeleti szint ráépítésével bővítette, illetve rekonstruálta. A feladat megoldásában példaértékű, ahogyan a tervező összhangba hozta az adottságokat és a lehetőségeket. Szakértelme és gondossága révén a rekonstrukcióval az elavult, öreg házból egy kívül-belül korszerű épület jött létre, szép belsőépítészeti megoldásokkal, igényes részletekkel gazdagítva.

Háromlakásos társasház (Budapest II., Endrődy Sándor u. 20/b.). Építész tervezők: Plájer János és Szabó Tamás János.

A modern építészet klasszikusainak alkotói módszereit követő, azonban több tekintetben azokat újraértelmező tervezői feladatmegoldás mindenképpen pozitív példaként tekinthető a minőségi lakásépítés terén. A hegyvidéki természeti környezetben megvalósult háromlakásos, villa-jellegű épület mind formai megoldásaival, mind pedig belső térbeli elrendezésével mértéktartást, józan visszafogottságot tükröz, emellett egészében és részleteiben is igényesen megtervezett és megépített.

Zsilinszky Gyula,
a Pro Architectura Díj Bizottság titkára

Település a tájban - táj a településben

A X. Országos Fôépítészi Konferencia ajánlásai

Pilisszentkereszt Község Önkormányzata és az Országos Főépítészi Kollégium 2005. szeptember 14- 16-án Dobogókőn rendezte meg a X. Országos Főépítészi Konferenciát. A tanácskozás résztvevői a nyitó plenáris ülésen elhangzottak ismeretében három szekcióban - három, különböző megközelítésben - vitatták meg a konferencia címadó témáját, "Település a tájban - táj a településben" kérdéskörét. A konferencia nemcsak a településsel és a tájjal foglalkozott, hanem tágabb értelemben a térség és a táj összefüggésével is.

A konferencia az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg:

A mostani világban, amikor az embereket válogatás nélkül megszámlálhatatlan információ éri, fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy felismerjék az őket körülvevő táj és épített környezet értékeit, hogy elsajátítsák és megértsék a természeti és épített környezetük közötti kapcsolatokat, maguk is törekedjenek a tájban rejlő harmónia megőrzésére, illetve megteremtésére. Ennek felismerésére és megértésére maguknak a főépítészeknek is határozottabban törekedniük kell. Az ezzel kapcsolatos értékrend megismertetését már egészen fiatal korban meg kell kezdeni és ennek fontosságát minden főépítésznek, minden fórumon hangsúlyoznia kell.

Csak a természetes és az épített táj történeti fejlődésének és változásainak elemzése, tudatos alakítása eredményezheti a tartós harmóniát. Az ezzel foglalkozóknak a mainál szorosabb kapcsolatban kell állniuk egymással. Különösen fontos a tájépítészet eszközrendszerének javítása, a terminológiák egységesítése és a főépítészi munkában - különösen a településrendezésben - folyamatosan bővülő kapcsolat kialakítása a táj- és kertépítészekkel. Velük közösen kell törekedni a természeti és az épített környezet között megbomlott harmónia visszaállítására, a táj és település természetes kapcsolatainak minél szélesebb körű rehabilitációjára. Ehhez a rendelkezésre álló eszközök szélesebb körét kell igénybe venni, és aktívabban kell kezdeményezni ilyen eszközök és lehetőségek megteremtését.

A táj nem feltétlenül jelent csak természeti környezetet. A település a táj része. Egy adott táj településeinek feltétlenül együtt kell működniük környezetük alakításában, formálásában és értékeinek megőrzésében. Annak érdekében, hogy a települések kevésbé legyenek kiszolgáltatva az aktuális, önös érdekeket érvényesíteni akaró táj- és településformáló erőknek, igényeknek, biztosítani kell a közérdeket szolgáló önkormányzatok összefogását és hatékony érdekérvényesítését. E körben jogszabályok megalkotásával is el kell érni, hogy a településszerkezeti változásokat, az ezekkel kapcsolatos terveket csak az érintett térség használóinak, a térségi települések többségének egyetértésével lehessen elfogadni.

Az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata során, nemcsak a jelenleg még hiányzó jogi harmonizációt kell megteremteni, hanem a szakemberek segítségével fel kell dolgozni a térségi és területi rendezési tervek szakmailag is alátámasztott elhatározásait. Mivel a térségi rendezési tervek a jelenlegi eljárásjogi rendben nem tudják betölteni azt az alapvető célt, hogy az ágazati és területi érdekeket optimálisan öszszehangolják - biztosítani kell, hogy a jogalkotó az érdekelt önkormányzatok számára nagyobb mozgásteret és beleszólási lehetőséget adjon. Így lehet elérni, hogy gondosan meghatározott és egyeztetett célok alapján térségeinket-tájainkat harmonikus és humánus környezetként biztosítsuk a jövő nemzedéke számára. Az lenne indokolt, hogy a kiemelt térségek rendezési terveiről az Országgyűlés törvényt alkosson.

A hatályos jogi szabályozás az ágazati szempontokat részesíti előnyben, holott a táj és benne a település használata mindig komplex módon történik. A tájak és települések kapcsolatában a sajátos szempontok érvényesítését ezért komplex jogi szabályozással kell biztosítani, amelynek forrása az azokat használó önkormányzat vagy azok együttese lehet. A gyakorlati tapasztalatok szerint a beépítésre nem szánt területek területfelhasználása az utóbbi időben jelentős mértékben változott. Ez a felhasználás nem kellően összehangolva történik - ami hosszú távú, esetenként jóvátehetetlen hibákat eredményez. Az ország térszerkezetének alakítása során többek között törekedni kell arra, hogy a települések beépítésre szánt területeit a táj jellegzetes természeti elemeit őrző széles sávok válasszák el egymástól. A települések beépítésre szánt területei nem érhetnek össze. Az érdekeltek konszenzusa alapján kell e témát újraszabályozni, mind állami, mind helyi szinten.

Országos Főépítészi
Kollégium

A táj néma kiáltása

Legtágabb otthonunk, a táj veszélyben van. Az erőszakolt és az erőszakos tájhasználat mára már valóság. Megbomlott az épített- és a természeti környezet harmóniája, a tapasztalati építést felváltotta a teoretikus és a profitorientált fejlesztés. Pedig a szép és humánus környezet önmagában is fontos gazdaságépítő tényező. A "megafejlesztések" ütemét és módját a táj nem képes követni. Veszélyben a fenntartható, a szerves fejlődés elve. Tudatosítanunk kell, hogy a táj kultúrát formáló tényező, a táj visszahat az életformára. Ahogy élünk, az a hazánk! Tőlünk függ, hogy a hely, ahol élünk, valóban otthonunk, valóban belső forrásaink alakítója lesz-e, hogy gyönyörű szép magyar tájaink megmaradnak-e.

(Elhangzott Dobogókőn, a X. Országos Főépítészi Konferencián)

Az épített örökség szerepe
a társadalmi-gazdasági fejlesztés
folyamatában

A XXIII. Műemlékvédelmi Konferencia zárónyilatkozata

Az évtizedes hagyományokkal rendelkező országos konferencia ezúttal a fejlesztések és az épített örökség védelmének kapcsolatrendszerét állította a tanácskozás középpontjába. Nagy hangsúlyt kaptak ezen belül az előkészítés alatt álló II. Nemzeti fejlesztési tervet megalapozó országos és regionális koncepciók, különös tekintettel a műemlékekben rejlő fejlesztési-gazdasági potenciálra. Az ország jövőjét döntően meghatározó fejlesztési koncepciók, tervek-programok és örökségünk megőrzésének kapcsolatrendszerét, összefüggéseit illetően a konferencia résztvevőinek álláspontja a következő:

Az épített és a természeti értékeket magába foglaló környezeti örökség Magyarország kiemelkedő jelentőségű, a jelenleginél sokkal jelentősebb szerepre hivatott fejlesztési erőforrása, amely egyaránt szolgálja az életminőség javítását, a létesítményi infrastruktúra és a turisztikai vonzerő fejlesztését, új munkahelyek teremtését.

Ezért:

- a II. Nft.-ben éppúgy, mint az OFK-ban, az OTK-ban, valamint az ezekre épülő regionális, kistérségi és helyi fejlesztési programokban kiemelt módon kell kezelni a környezeti örökség megőrzését, rehabilitációját. Meg kell teremteni az ezzel kapcsolatos projektek nevesített és közvetlen támogatásának lehetőségét;

- a fejlesztések minden esetben részesítsék előnyben a meglévő történeti ingatlanvagyont; továbbá

- a fejlesztési koncepciók és a regionális tervek vegyék figyelembe, hogy a műemlékek helyreállítása során megóvandó rejtett értékek válhatnak ismertté, ezért tegyék lehetővé, hogy az örökségi értékekre épülő fejlesztési programok két ütemben (kutatás-előkészítés-tervezés, illetve kivitelezés-restaurálás) valósulhassanak meg.

Az örökségi értékek megőrzésének, bemutatásának, hasznosításának, a helyi értékekre épülő és tartósan vonzó fejlesztéseknek egyetlen lehetséges útja az értékőrzés és a fejlesztés eszközeinek és céljainak integrálása, összhangja. Hosszú távú, fenntartható fejlesztések garanciája az értékek megőrzésére alapozott fejlesztés, amely a közösségek érdekeit, az életminőség javítását szolgálja.

Az örökségi értékeket figyelembe vevő integrált szemléletű fejlesztések megvalósításához, fenntartásához és üzemeltetéséhez elengedhetetlen feltétel az egyértelmű jogi, szakmai és pénzügyi szabályozás, az értékmegőrzést ösztönző támogatási és adórendszer kialakítása.

A fejlesztési törekvésekkel összhangban álló kulturális stratégia kialakítása halaszthatatlan feladat, kidolgozásánál hangsúlyosan kell érvényesíteni a környezeti örökség szempontjait. Ennek keretében szükséges a pályázatok mellett a hatékonyságot növelő közvetlen finanszírozás lehetőségét is megvizsgálni.

A hosszú távú, fenntartható fejlesztésre vonatkozó koncepciók és a regionális tervek megvalósítása és az örökségi értékek megőrzése egyaránt megkívánja a jelenleginél sokkal szélesebb körű és aktívabb társadalmi részvételt. Ennek érdekében a szakmai állami szervezetek, intézmények feladata, hogy

- segítsék a helyi döntéshozókat metodikai javaslatokkal, útmutatókkal, jó példák, eredményes programok ismertetésével;

- folyamatosan és időben tájékoztassák az érintett közösségeket, szakmai és civil szervezeteket a lehetőségekről és tervekről, vonják be őket a döntések előkészítésébe és a megvalósításába;

- nyújtsanak segítséget a pályázatok szakmai előkészítésében;

- kezdeményezzék közérthető, és mindenki számára hozzáférhető pályázati rendszer kialakítását és vegyenek részt annak megvalósításában,

- kezdeményezzék és támogassák szakmai tanácsadó testületek létrehozását;

- segítsék elő és támogassák az örökségi értékek megőrzését (helyreállítását, fenntartását) és fejlesztését szolgáló oktatást, képzést.

A fejlesztésért és az örökségi értékek megőrzéséért felelős szakemberek közös feladata és felelőssége, hogy együttműködésükkel, az összhang megteremtésével járuljanak hozzá Magyarország fenntartható fejlesztéséhez, az európai uniós tagság által megnyíló pénzügyi források hatékony és eredményes felhasználásához.

Balassagyarmat, 2005. augusztus 27.

A XXIII. OMK résztvevői
Forrás: www.koh.hu