Hulladékprés

A parlament 2000. november 14-i ülésén módosította a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt. A módosítással a törvényhozás eddig példátlan módon válaszolt az Alkotmánybíróság határozatára, amely felszólította a kormányt, hogy a mulasztásban megvalósuló alkotmányellenes helyzetet 2004. december 31-ig szüntesse meg.

Mi is volt ez a mulasztás?

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. 26. §-a, a hulladékkezelési közszolgáltatás ingatlantulajdonost terhelő díjhátralékát adók módjára behajtandó köztartozássá minősítette. A behajthatatlan köztartozás fedezetéül pedig a feladathoz kötött állami támogatást jelölte meg. A támogatással kapcsolatos részletszabályok megállapítására a kormány kapott felhatalmazást (59. § (1) n) pont).

Az Alkotmánybíróság elmarasztalása ennek a kormányrendeletnek a hiányából fakadt, ugyanis a hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépését követően (2001. január 1.) egyik kormány sem tett eleget ezen kötelezettségének!

Az idézett, 35/2004. (X. 6.) sz. AB határozat kapcsán joggal várta el minden érintett, hogy a kormány a költségvetési törvényben biztosítja a behajthatatlan köztartozás fedezetét.

Azonban nem ez történt!

A kormány 2005 júniusában, a 100 lépés program önkormányzatokat érintő lépéseinek egyik alapvető céljaként határozta meg, hogy a normatív állami hozzájárulások és támogatások száma csökkenjen, hatékonyabban szolgálja a kötelező feladatok ellátását, ösztönözzön a kistérségi összefogásra. Ennek egyik elemeként terjesztette elő a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény olyan értelmű módosítását, hogy a lakosság behajthatatlan köztartozása esetében megszűnjön a települési önkormányzatok megtérítési kötelezettsége...

A kormány-előterjesztés hatalmas visszhangot váltott ki mind az önkormányzatok, mind a közszolgáltatók körében, hiszen ez a "megoldás" a kormányzati fedezeti kötelezettség megszüntetésén kívül minden tekintetben a legrosszabb eredményt produkálta volna.

A szolgáltatók részéről a Köztisztasági Egyesülés levélben fordult a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez, kérve a kormány-előterjesztés visszavonását, a közszolgáltatással kapcsolatos díjhátralék ügyének áttekintését. Levelünkben tájékoztattunk arról, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás - különösen az önkormányzatok számára biztosítandó állami fedezet hiánya - a közszolgáltatás folyamatos ellátásának zavarához, súlyosabb esetben pedig ellehetetlenüléséhez vezethet.

Bemutattuk azt a felmérést, melyet az egyesülési tagszervezetek körében végeztünk a 90 napot meghaladó tartozások alakulásáról, amely 2004. június 30-i állapotnak megfelelően 1,4 milliárd forint, míg 2005. június 30-án már 1,7 milliárd forintra rúgott. Ez a kép még súlyosabb, ha a hulladékkezelési közszolgáltatás éves árbevételéhez hasonlítjuk, így ugyanis az összes árbevételhez viszonyítottan az előző évi 10 százalékról, mostanra 17 százalékra növekedett!

Megkeresésünkre a minisztérium kinyilvánította, hogy nem ért egyet a hulladékgazdálkodási törvény módosításával, ami egyébként nincs is napirenden.

Kiszolgáltatott
közszolgáltatók?

Ehhez képest mondhatni villámcsapásként értesült a szakmai közvélemény arról, hogy a kormány törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé az egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról (T/17643). Ebben a módosításban már teljes részletességgel olvashatóvá vált a korábbi, 100 lépés programban felvázolt szándék!

A törvénytervezet mentesítette volna az önkormányzatokat a behajthatatlan díjhátralék rendezésének mögöttes felelőssége alól, törölte volna a kormánynak a fedezetről szóló kötelezettségét. Ezek a lépések azonban együtt jártak volna a közszolgáltató teljes kiszolgáltatottságával és annak az alapvető korábbi jogalkotói szándék semmibe vételével, hogy ne állhasson elő az az egyoldalú kötelezettség, ami abból fakadna, hogy amikor az önkormányzatok, illetőleg a közszolgáltató folyamatos teljesítésre kötelezett, akkor sem állhat le a közszolgáltatás működtetése, amennyiben az ingatlantulajdonos díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget! Ezen egyensúly megteremtése érdekében biztosította az eredeti törvény az esedékességkor meg nem fizetett díj adók módjára való behajtásának a lehetőségét, továbbá a behajthatatlan köztartozás fedezetét.

Ezek az alapvető elvek semmisültek volna meg a törvénytervezet elfogadásával!

A parlamenti bizottsági viták, sok-sok egyeztetés és a benyújtott módosító javaslatok eredményeképpen a törvény úgy módosul, hogy a díjhátralék adók behajtható köztartozása továbbra is fennáll. Azzal a kiegészítéssel, hogy a díjhátralék mellett az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei is köztartozássá minősültek.

A közszolgáltató, a tartozó ingatlantulajdonos felszólításának igazolása mellett kezdeményezheti a jegyzőnél az adók módjára történő behajtást. A jegyző a kezdeményezést követő nyolc napon belül köteles lesz megindítani az eljárást. Amennyiben a behajtás eredményes, úgy a behajtott díjhátralék, a késedelmi kamat és a felmerült költségeket nyolc napon belül át kell utalni a közszolgáltatónak.

Tulajdonosi felelősség

Új elemként lépett be a tulajdonosi mögöttes felelősség. Amennyiben a közszolgáltatást igénybe vevő nem tulajdonosa az ingatlannak, nemfizetés esetén a tulajdonos, vagy több tulajdonos esetében a tulajdonosok közösségének egyetemleges felelőssége áll fenn. Amennyiben a díjhátralék behajthatatlan, úgy ennek tényéről és okáról a jegyző, a behajtás eredménytelenségét követő nyolc napon belül igazolást ad a közszolgáltatónak. A jegyzői igazolás hatósági igazolásnak minősül és a külön jogszabályokban meghatározott igényérvényesítés alapjául szolgálhat, vagyis a közszolgáltató a behajtatatlan díjhátralékot az adózás előtti eredménye terhére leírhatja.

Fontos elem, hogy a módosult törvényt, a kihirdetést követően indult eljárásokban kell alkalmazni, eljárásjogi rendelkezéseit viszont a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is.

Fentiek elolvasása után ki-ki eldöntheti, hogy mit szolgált a törvénymódosítás, és milyen következményei lesznek! Abban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hogy némi csűr-csavar után a korábbi állami kötelezettség az ingatlantulajdonos (lakos) nyakára tekeredett...

A kérdés, az, hogy ezt a szorítást ki, és meddig bírja?

Nagy György igazgató

Köztisztasági Egyesülés