Zsebre érzékeny döntések
"...a közszolgáltatás fedezetéül szolgáló díjak, a megfelelő lakossági fizetőképesség, a fizetési hajlandóság összehangolása és a díjak kompenzációs rendszerének kidolgozása nélkül belátható időn belül a hatalmas nemzetközi és állami támogatással, önkormányzati önrésszel kiépülő korszerű települési hulladékkezelés működtetése ellehetetlenül, összeomlik!" - írja a szakértő az itt közölt írásában.
Mindezt feltételezve, a következő hónapokban az üzemeltetésről, ezek költségeinek lakossági díjakra gyakorolt hatásairól indítunk párbeszédet. Kérjük olvasóinkat, hogy a felvetett kérdésekkel vagy más hasonló problémákkal kapcsolatban írják meg véleményüket. A hozzászólások, véleménynyilvánítások lehetőségét biztosítjuk olvasóink számára.
Állapotrögzítés
Bővült az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény értelmében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez, és tart fenn. A törvény hatálybalépését követően bővült tehát az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata.
A települési önkormányzatokról szóló 1990. LXV. törvény rögzíti, hogy a helyi önkormányzatnak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat, ugyanakkor előírja, hogy a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról. Ugyanezt a hulladékgazdálkodási törvény is megfogalmazza, amikor kimondja, hogy a települési önkormányzat e törvény alapján kötelezően ellátandó feladataihoz kapcsolódó és azok végrehajtását biztosító állami támogatásról elsősorban a költségvetési törvényben kell gondoskodni. Továbbá: a települési önkormányzatokat a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezéséért - figyelemmel a közszolgáltatás színvonalára - a költségvetési törvényben biztosított módon és összegben feladathoz kötött támogatás illeti meg. A támogatás megállapításának részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.
 1999-ben A hulladékgazdálkodásról szóló törvénytervezet gazdasági hatásvizsgálata és vizsgálati elemzése című tanulmány külön fejezetben foglalkozott a települési szilárd hulladékkezelés lakossági terheinek értékelésével. Ez a tanulmány kimutatta, hogy ha a törvény szerinti, az egész országra kiterjedő, teljes hulladékgazdálkodási rendszer bevezetésre kerül, akkor az 1999. évi hulladékkezelési lakossági díjak 4515 forint/lakás/év mértékről 5281 forint/fő/év mértékre emelkednek! Összegzésképpen megállapítja, hogy a díjak legkevesebb két és félszeresére, de akár ötszörösére is emelkedhetnek! A tanulmány rámutatott, hogy a hulladékkezelés rendszerének kiépítése a fokozatosság elvének szigorú betartása, valamint a költségvetési törvénnyel garantált normatív támogatás együttes alkalmazása mellett lehetséges.
Ezen elvek mentén a hulladékgazdálkodási törvény felhatalmazta a kormányt, hogy rendeletben szabályozza a közszolgáltatás ellátásáért a települési önkormányzatot megillető támogatás megállapításának szabályait.
A 2000-ben elkészült kormányrendelet-tervezet, környezetvédelmi hatékonyság alapján differenciált normatív támogatásra tett javaslatot, melyre az akkori költségvetési törvényben 11,0 milliárd forintos előirányzatot javasolt. A költségvetési törvény sem akkor, sem az-óta - számunkra ismeretlen okok miatt (a szerk.) - ilyen jogcímen előirányzatot nem biztosított!
Az önkormányzatok helyi
rendeletet alkottak
Az önkormányzatok a közszolgáltatási díjat és a díjalkalmazás feltételeit helyi rendeletében határozzák meg a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló rendelet alapján.
A kormányrendelet által szabályozott, elismerhető költségek között a közszolgáltató szerepeltetheti a közszolgáltatással kapcsolatosan felmerülő indokolt költségeket, beleértve a kezelő létesítmény bezárását, és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és a harminc évig történő monitorozás költségeit is. A díj tartalmazza a tartós működéshez szükséges nyereség fedezetét is.
A folyamatos és biztonságos hulladékkezelési közszolgáltatás működtetését tehát az önkormányzatok által meghatározott díj hívatott biztosítani.
Annak érdekében, hogy helyrebillenjen ez az egyoldalú kötelezettségi helyzet, - hogy a közszolgáltató folyamatos teljesítésre kötelezett, az ingatlantulajdonos díjfizetésének végrehajtatása viszont hosszadalmas - a hulladékgazdálkodási törvény rögzítette a közszolgáltatást igénybe vevő ingatlantulajdonos ugyanilyen szintű kötelezését a meg nem fizetett díj adók módjára való behajtásával. A behajthatatlan díjtartozás fedezetére a törvény pénzalap létrehozását rendelte el. Viszont, ezt a fedezetet - hasonlóan az üzemeltetés normatív támogatáshoz - egyetlen költségvetési törvény sem biztosította!
A normatív támogatás és a fedezet biztosításának elmaradását kifogásoló közszolgáltatói beadványra született 35/2004. (X. 6.) AB határozat kötelezte a kormányt a hulladékgazdálkodási törvényben előírt rendelet megalkotására.
Erre válaszul a 2005. évi CXXXI. törvény úgy módosította a hulladékgazdálkodási törvényt, hogy törölte a kormányrendelet megalkotásának kötelezettségét
2006. január 1-jétől a díjhátralék behajtása a jegyzői adóhatóság jogkörébe került. A behajtás új szabályozása már eddig is számos, nemegyszer egymásnak ellentmondó gyakorlatot produkált. Egyes értelmezések szerint a közszolgáltató a behajthatatlan díjtartozáshoz csak abban az esetben jut hozzá, ha a jegyzői adóhatósághoz befizet kérelmezőnként 5000 forint költségelőleget. Az adóhatóság ekkor megvizsgálja, hogy a hátralék mértéke meghaladja-e az 5000 forintos értékhatárt, és azt, hogy a kérelem a negyedévet követő hó 15. napjáig beérkezett-e. Ha a fenti feltételek nem teljesülnek, az adóhatóság a behajtást megtagadja.
Más esetben az adós személyi adatainak - mint az adóbehajtás megindítási feltételének - hiányára hivatkozva nem indul meg a behajtási eljárás!
Fentiekből egyértelműen következik, hogy míg 2004-ben a hulladékkezelési közszolgáltatók kintlévősége az összes árbevétel 10,010 százalékát tette ki, addig 2005-ben ez az arány már 17,58 százalékra nőtt.
Úgy tűnik, a jelenlegi
helyzet tarthatatlan!
Nem szabad azt gondolni, hogy ez az egyes közszolgáltatók és az önkormányzatok és/vagy a lakosság helyi problémája! Ez a fenntartható hulladékgazdálkodás alapvető kérdése!
A hulladékdíjak alakulása 2001- 2006 között
 A vizsgált nagyvárosok közül mindösszesen kettő (Debrecen, Szeged) tudott elfogadtatni a fejlesztések belépése miatt szükséges, átlagon felüli díjemelést. A többi város esetében infláció mértéket meghaladó díjnövekedés nem mutatható ki.
A legsúlyosabb problémát a legalacsonyabb és a legmagasabb díj közötti különbség adja. Ha az ország hulladékgazdálkodási rendszerét ma azonos szintre emeljük, akkor a legkisebb díjat közel háromszorosára kellene emelni 2006-ban!
Ha viszont a jelenlegi szabályozás szerinti teljes körű hulladékgazdálkodást vezetnénk be, s azt a lakossági díjakba is beépítenénk, akkor a legkisebb díj közel ötszörös, a legnagyobb pedig majdnem másfélszeres emelésével kellene számolnunk!
A grafikonból jól látható: a közszolgáltatás fedezetéül szolgáló díjak és a nem megfelelő lakossági fizetőképesség, fizetési hajlandóság összehangolása, a díjak kompenzációs rendszerének kidolgozása nélkül belátható időn belül a hatalmas nemzetközi és állami támogatással, önkormányzati önrésszel kiépülő korszerű települési hulladékkezelés működtetése ellehetetlenül, összeomlik!
Következő alkalommal bemutatjuk a különböző hulladékkezelési elemek költségvonzatait, s a gyakorlat számára járható, biztonságos megoldásokat.
Nagy György
igazgató
Köztisztasági Egyesülés
|
