Mérlegelve

Az 1990. évi költségvetés már az új pénzügyi szabályozás jegyében készült, de akkor még a tanácsok számára. Az 1990. év őszén lezajlott helyhatósági választások után a korábbi 1634 tanács helyett több, mint háromezer helyi önkormányzat - ezek megközelítően 50 százaléka új - kezdte meg működését. Az alábbi írás annak áttekintésére vállalkozott, hogy az önkormányzatok 1990-1994 között milyen pénzügyi keretek között működtek.

A kiadásokra épülő szabályozást felváltotta az ún. bevételorientált rendszer, ami nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló bevételek határozzák meg az önkormányzat költségvetését. Annyi pénzt lehet elkölteni a kiadások finanszírozására, amennyi képződik.
A változás lényege az volt, hogy az állami támogatás elosztási rendszere alakult át gyökeresen. A támogatás egyik része normatív módon (bizonyos népesség- és korcsoportokhoz, valamint intézménytípusokhoz kötődve), másik része a fejlesztési feladatokhoz rendelt cél- és címzett támogatásokon, harmadik része bizonyos központi adók (személyi jövedelemadó, illeték) átengedése útján jutott el az önkormányzatokhoz. Megemlítendő még a saját bevételek arányának növekedése, amely részben saját tevékenységből, bérbeadásokról, valamint más szervezetektől átvett pénzeszközként került az önkormányzatokhoz.
A cél- és címzett támogatási rendszer 1990-ben még nem működött, mivel a szabályozó rendszer olyan gyökeresen alakult át, hogy az átmenet zökkenőmentessé tétele érdekében a cél- és címzett támogatásra rendelkezésre álló összeget a folyamatban lévő beruházások befejezésére, valamint a működőképesség megőrzésére fordították.
Nagyon lényeges bevétel volt a személyi jövedelemadó, amely 1990-ben még 100%-ig önkormányzati forrást jelentett. A tényleges finanszírozás a megyei/fővárosi önkormányzatok útján történt.
Az 1991. év több lényeges változást hozott. A bevételorientált szabályozást félreértve, s mögötte feladatfinanszírozást látva óriási nyomás nehezedett a Pénzügyminisztériumra, hogy a meglévő normatív hozzájárulási jogcímeket (14 féle volt) bővítsék a lehető legszélesebb mértékben. Mivel annak nem volt értelme, hogy ugyanakkora összegű állami támogatást "szabdaljanak" tovább, s az állami költségvetés helyzete több támogatásra nem adott módot, az önkormányzati pénzek között kerestek forrást.
Ilyen előzmények után történt meg, hogy a személyi jövedelemadó 100%-os mértékét 50%-ra csökkentették, ezzel megteremtve a fedezetét a (25 féle) normatív állami hozzájárulás többletének.
Az 1990. év végén döntött az Országgyűlés a helyi adók bevezetéséről, mely az önkormányzatok számára új, saját bevételi forrást jelentett. Megindult a cél- és címzett támogatási rendszer is, amely elsősorban az egészséges ivóvízellátás biztosítását tűzte ki támogatási célul, összhangban az önkormányzati törvény azon elvárásával, hogy 4 év alatt teremtődjék meg az országban az egészséges ivóvízellátás lehetősége. Az ország infrastrukturális elmaradottságának, valamint az új képviselő-testületek szabad döntésének következtében - a céltámogatás az Ötv. szerint alanyi jogon jár - támogatási kérelmek áradata indult a Belügyminisztérium - mint a cél- és címzett támogatási rendszer kezelője - felé. A meghírdetett feltételeknek megfelelő önkormányzatok számára a támogatást biztosították.

1. sz. táblázat

2. sz. táblázat

Az ez idáig megyei (fővárosi) önkormányzati bevételt jelentő illetékbevétel megosztásra került a megyeszékhelyi városok és a megyei önkormányzatok között, oly módon, hogy a megyeszékhely város illetékességi területén beszedett illeték a megyeszékhelyet, a többi pedig a megyét illette meg.
Egy nagyon lényeges kérdést kell még érinteni. A helyi önkormányzatok 1991. január 1-jétől közvetlenűl - közbenső szervek bekapcsolása nélkül - kapják a támogatást saját bankszámlájukra,
amivel a korábbi finanszírozási gyakorlat (19 megye és a főváros útján jutottak pénzükhöz) teljesen megszűnt, s a közel 3200 önkormányzat pénzügyi helyzete függetlenné vált finanszírozási, pénzellátási szempontból.
Az 1992. évi állami költségvetés sem hagyta érintetlenül az önkormányzati pénzügyi szabályozó rendszert.  A normatív állami hozzájárulás jogcímei közül a színházak támogatása megszűnt és külön módszert dolgoztak ki a színházi finanszírozásra, amely változás pozitívan hatott a kultúra e fontos területére.
Új adóként megjelent a gépjárműadó, amely bevétel 50%-a illette meg az önkormányzatokat.
Az illetékebevétel elosztásában további változások történtek. A megyeszékhely városok mellett a megyei jogú városok is megkapták saját illetékbevételüket, míg a megyei önkormányzatok közel arányosan részesedtek az ország többi részén képződő illetékbevételből. A személyi jövedelemadó mértéke változatlan maradt.
A cél- és címzett támogatások feltételrendszeréről külön törvény született, amely - ma már láthatóan - túlzott mértékben bővítette a céltámogatások körét, és rendkívüli mértékben determinálta a következő évi költségvetést.
Az 1993. évi költségvetési szabályozás a helyi önkormányzatok számára az átengedett adóbevételek drasztikus csökkenését eredményezte. A személyi jövedelemadó 50%-os részesedése 30%-ra mérséklődött.
A cél- és címzett támogatási rendszerben a korábbi elkötelezettségek - folyamatban lévő beruházások támogatási igénye - a rendelkezésre álló éves keret mintegy 70%-át lekötötték, s ez behatárolta az új induló beruházások lehetőségeit. Ezen túlmenően megváltozott a finanszírozás formája is. Az Állami Fejlesztési Intézet közvetítésével történik az állami támogatás folyósítása.
Az 1994. évi költségvetés előkészítése és parlamenti vitája talán minden eddiginél felfokozottabb hangulatban zajlott. Az önkormányzatok számára törvényben előirt feladatok jelentős költségvetési többlettámogatást igényeltek volna, az állami költségvetés helyzete azonban csak minimális összegű támogatásnövelésre nyújtott lehetőséget. Az önkormányzatok egy részének pénzügyi helyzetében súlyos gondokat okoz ez évben.
A korábbiakban már említett céltámogatási rendszerbeli determináció a támogatási célok csökkentését vonta maga után, s új induló beruházásokra csak a községek ivóvízellátási, az életveszélyes iskolák kiváltási és az egészségügyi intézmények gép-, műszer beszerzési céljainál volt mód.
Az új pénzügyi szabályozó rendszer az általános feltételek mellett bizonyos kiegészítő mechanizmusokat is alkalmazott 1990-től. Ezek közül a leglényegesebbek
- a személyi jövedelmadóból országos átlag alatt részesedő önkormányzatok kiegészítő támogatásban részesültek;
- a támogatási rendszer alapelemei mellett működött a központosított előirányzatok rendszere, melynek lényege, hogy különböző feladatokra, évközben külön támogatást igényelhettek az önkormányzatok;
- az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő helyi önkormányzatok évente pályázat alapján kiegészítő támogatásban részesülhettek. Hasonlóan működik a vis maior események következtében nehéz pénzügyi helyzetbe került önkormányzatok támogatására szolgáló külön keret is.
A helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetének alakulását 1990-1994. közötti adatok jól szemléltetik. (1. számú táblázat)
A bevételek közel megduplázódtak az elmúlt 4 év alatt. Legjelentősebben az állami támogatás nőtt a bevételek között 252,5%-ra. A saját és átengedett források 43,5%-kal emelkedtek. A belső megoszlás nagyon változatos képet mutat. Folyamatosan növekvő (közel háromszorosára nőtt) a helyi adóbevétel, valamint a kamatbevételek. A személyi jövedelemadó a többszöri csökkentése (100-50-30%-ra) miatt az összehasonlításnak nincs különösebb jelentősége az évek között.
A cél- és címzett támogatások 9,3 Md forintról 33,0 Md forintra történt emelkedése jól mutatja az önkormányzati beruházások fokozatos bővülését.
Egyre kimagaslóbb a központosított előirányzatban szereplő támogatási összeg, amely a szabályozó rendszer működésének átalakítását célozná, hiszen itt olyan támogatási összegek szerepelnek, amelyeket az általános szabályozás nem tud kezelni.
A kiadások (2. sz. táblázat) között a bér- és bérjellegű tételek emelkedése az összkiadások növekedésén is túlmutat. A beruházásokra fordított kiadások viszonylag egyenletesen emelkednek, ugyanakkor - még nominál értéken is - egyre kevesebbet költöttek az önkormányzatok felújítási célokra, ami az intézményhálózat állagának folyamatos romlásához vezet.
A lakosság egyre nagyobb mértékben járult hozzá (1994-ben már 34 Md forinttal) környezete infrastruktúrájának - különösen a víz-, csatorna-, gáz-, telefonhálózat bővítésének - megteremtéséhez.
Az összkiadásokhoz viszonyítva a hitel összege az 1990. évi 1,6%-ról, 3,7%-ra nőtt az 1993. év végére. Ez nem jelenti összességében az önkormányzatok eladósodását, de egy-egy helyi önkormányzat lehetőségeihez képest túlzott mértékű hitelfelvételt vállalt.
Ha figyelembe vesszük, hogy a helyi önkormányzatoknak milyen gazdasági környezetben kellett gazdálkodniuk (teljes átalakuló gazdaság, infláció, állami költségvetés fokozódó hiánya) elmondható, hogy eredményesen látták el feladatukat.
Remélhető, hogy a gazdaság fellendülésével párhuzamosan a helyi önkormányzatok számára is több lehetőség nyílik majd. Az önkormányzati szabályozásnak is meg kell újulnia, párhuzamosan az államháztartással.
Keményné Koncz Ildikó
(1994. június)

KOR - KÉP KÖLTSÉGVETÉS 1991-1994

A helyi adók alakulása

1991-től az önkormányzatok élhetnek az alkotmányban biztosított adómegállapítási jogukkal. Közismert, hogy ennek törvényi kereteit a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény teremtette meg. Ennek alapján az önkormányzatok megalkották a helyi adórendeleteket.

A helyi adók bevezetését nagyban befolyásolta (befolyásolja) a nemzetgazdaság állapotának alakulása, ezzel összefüggésben az életkörülmények változása. Nem mindegy, hogy a gazdaság felszálló ágában, az életszínvonal növekedésének körülményei mellett, vagy recessziós állapotok (termelés visszaesése, munkanélküliség növekedése, infláció) közepette vezetik-e be az új adókat.
A helyi adók bevezetésére és működtetésére egy olyan folyamat keretében került sor, amelyet alapvetően az önkormányzatok gazdasági helyzete, valamint a helyi adópolitika gyakorlásának lehetősége és ennek birtokában annak felelőssége befolyásol.

Működési tapasztalatok

Az önkormányzatok a helyi sajátosságok, a vállalkozók és a lakosság teherbíró képességéhez igazodóan saját területükön helyi adókat (építményadó, telekadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó és iparűzési adó) vezethetnek be.
A helyi adók bevezetésének folyamatában alapvetően két szakasz különböztethető meg. Az első szakasz az 1991 végéig tartó időszak.
Az indulási helyzetből következően (a törvény elfogadására 1990. december 28-án került sor) az 1991-es év a helyi adók bevezetése szempontjából átmeneti évnek minősült. Az 1991. december 31-i állapot szerint 304 önkormányzat élt a helyi adók bevezetésének lehetőségével. A szóban forgó évben a helyi adókból származó összes bevétel kb. 4 milliárd Ft volt. Ezen túlmenően 5,5 milliárd Ft származott a még hatályban tartott más adókból.
A helyi adóztatásban a második szakaszt 1992-től lehet számítani. Ettől az évtől kezdődően lényeges mennyiségi változás következett be, amikor az év végi állapotnak megfelelően
már 1461 önkormányzat - az összes önkormányzat kb. 47%-a - működtetett a területén helyi adókat, 1993-ban a számuk meghaladta az 1500-at.
Az önkormányzatok helyi adókat bevezető munkáját (rendeletek előkészítése, elemzések, hatásvizsgálatok, tanácsadás stb.) jelentős mértékben segítették a megyei TÁKISZ-ok.
A helyi adókat bevezető önkormányzatok száma és aránya 1994-ben 1993. évhez képest lényegesen nem változott, számuk összességében 1578-ra, arányuk pedig 50%-ra növekedett. A helyi adókat bevezető önkormányzatok számának és arányának területi alakulását a melléklet tartalmazza.

A "legnépszerűbb"
a kommunális adó

A legnagyobb számban megállapított adónem a magánszemélyek kommunális adója, amelyet 834 önkormányzat vezetett be. E körben az adó az építmény vagy a belterületi beépítetlen telek után állapítható meg.
A helyi adót bevezető önkormányzatoknak több mint fele élt ezzel a lehetőséggel.
A magas bevezetési arány alapvetően annak tudható be, hogy az adó megállapítása, adminisztrációja viszonylag kevés ráfordítással jár, a kisebb településeken ezt az adónemet könnyebben el lehetett a lakossággal fogadtatni.

Vállalkozók kommunális adóját 587, iparűzési adót 592, napi átalánydíj alapján iparűzési adót 247, építményadót 648 (nem lakás céljára szolgáló építmények után 495, lakás után 153), idegenforgalmi adót tartózkodási idő után 232, építmény után 132 és telekadót 316 önkormányzat állapított meg. Az iparűzési adót, a magánszemélyek és a vállalkozók kommunális adójának mértékét az önkormányzatoknak kb. 40%-a az adómaximumban határozta meg. Az építményadónál és a telekadónál az adótételeket igen tág határok között (1- 100 Ft/nm) állapították meg az önkormányzatok.
Az 1992. évi központilag tervezett önkormányzati adóbevételi előirányzat a helyi adókból 25 milliárd Ft, az önkormányzatok által  "visszatervezett" összeg pedig 14 milliárd Ft volt.
Az 1992. évi előirányzatból ténylegesen 17,2 milliárd Ft realizálódott.
Az 1993. évi önkormányzati adóbevételi előirányzat a helyi adókból 20,2 milliárd Ft, a tényleges teljesítés 27 milliárd Ft. Legjelentősebb bevételi forrást a helyi iparűzési adó képviseli 21,7 milliárd Ft bevétellel. Ebből 12,5 milliárd Ft a fővárosi önkormányzatnál realizálódott ( a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztási szabályok értelmében az említett összegből 52, illetve 48%-os arányban részesedett a főváros, illetve a kerületek ). A többi helyi adóból összesen 5,4 milliárd Ft bevétel (építményadó 2,3 milliárd Ft, kommunális adó 1,7 milliárd Ft, tartózkodás utáni idegenforgalmi adó 510 millió Ft, telekadó 474 millió Ft és építmény utáni idegenforgalmi adó 407 millió Ft) keletkezett.
A bevételek területi megoszlására az a jellemző, hogy annak kb. 60%-a a fővárosban és Pest megye területén realizálódott. Ennek ellenpontjaként ugyanakkor megemlítendő, hogy az önkormányzatok 93%-át kitevő nagyközségi, községi önkormányzatok a helyi adóbevételeknek nem egészen 9%-ához jutottak hozzá.
Mindez jól szemlélteti azt a fontos körülményt, hogy az önkormányzatok lehetőségei a helyi adók megállapítása és a bevételek realizálása terén eltérő attól függően, hogy a településstruktúrában hol helyezkednek el.

Következtetések

- Az elmúlt években erősödött az önkormányzatoknak a helyi bevételek növelésére irányuló törekvése. Egyre több önkormányzat ismerte fel ennek jelentőségét, illetve gazdasági lehetőségek mérlegelése alapján az arányos helyi közteherviselés szükségességét.
- A magyar településstruktúrát figyelembe véve (az önkormányzatoknak kb. 52%-a 1000 fős, vagy annál kisebb lélekszámmal, kb. 30%-a pedig 500 fő alatti lélekszámmal rendelkezik) a helyi adókat működtető önkormányzatok száma és aránya számottevően nem változhat. Ez tükröződik a helyi adókat bevezető önkormányzatok számának alakulásában. Az 1994. január 1-jei állapot szerint 1993-hoz képest csupán 60-nal növekedett a számuk.
- A jelenlegi helyi adórendszer működése során számolni kell azzal, hogy a helyi adók saját és összes bevételeket differenciáló hatása fokozódhat. Erre utal az a körülmény, hogy az 1993. I. félévi tényadatok szerint a helyi adók aránya a saját bevételeken belül 40 önkormányzat esetében meghaladja az 50%-ot. Ezt nagyobb részben az iparűzési adónak a helyi adókon belüli domináns szerepe idézi elő. Az előbbiek ellenpontjaként említendő, hogy 325 önkormányzatnál az említett arány 1%-nál kisebb.
- Az önkormányzatok gazdasági helyzetének erősítése az államháztartási rendszer reformjának keretében azt igényli, hogy a költségvetésükben növekedjen a saját bevételek, ezen belül a helyi adók aránya.              
Fehérvári István
(1994. június)

KOR - KÉP KÖLTSÉGVETÉS 1994-1998

Az erő forrásai

A helyi önkormányzatok megalakulása óta  már közel nyolc év telt el. Az alábbi elemzésünkből kiderül, hogy ez az időszak az önkormányzatoknak gazdálkodás szempontjából súlyos terheket jelentett. Saját döntései következtében néhány önkormányzat tartós fizetésképtelenség állapotába került. A kialakult helyzet kezelésére szolgált a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény és az ennek végrehajtására kiadott kormányrendelet...

Az önkormányzatok számára csak törvények adhatnak feladatot. 1994- 1998 között - az államháztartási reform folyamatában - pontosabban körvonalazódott az önkormányzatok feladata a közszolgáltatások több területén (pl. közoktatás, egészségügy, szociális ellátás, tűzvédelem). Az önkormányzati törvény 1994-ben pontosította - többek között - a megyei önkormányzatok kötelező feladatait.
A helyi önkormányzatok gazdálkodásbéli önállósága - törvényi keretek között - továbbra is széles körű. Ez azt is jelenti, hogy a felelősség is a döntést hozó önkormányzatot terheli. Az eddigi gazdálkodási tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági ellenőrzése, illetve a kiegyensúlyozott gazdálkodást elősegítő felelősségteljes kötelezettségvállalás rendje nincs megnyugtatóan szabályozva.
Ezért vált szükségessé az önkormányzati törvény és az államháztartási törvény módosítása. Ezáltal az önkormányzatisághoz való jogok nem csorbulnak, de ezek az intézkedések elősegítik a racionálisabb gazdasági döntések meghozatalát, a hatékonyabb eszközfelhasználást.
A jogszabályi változtatásokról:
- A módosítás szerint az önkormányzatoknak jogszabályban meghatározott képesítésű ellenőr útján kell gondoskodniuk gazdálkodásuk belső ellenőrzéséről. Az önkormányzatok pénzügyi bizottságának feladat- és hatásköre is pontosabbá vált az ellenőrzés terén.
- A jelentősebb teljesítőképességű, illetve hitellel gazdálkodó önkormányzatoknál a képviselő-testület köteles könyvvizsgálót alkalmazni.
- Az önkormányzati törvény az önkormányzatok hitelfelvételi és kötvénykibocsátási szándékainak megalapozottabbá tétele, a körültekintőbb döntéshozás, valamint a közpénzek védelme érdekében korlátozza, pontosítja ezek fedezetéül szolgáló források körét...
- Saját döntései következtében néhány önkormányzat tartós fizetésképtelenség állapotába került. A kialakult helyzet kezelésére szolgált a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény és az ennek végrehajtására kiadott kormányrendelet...

Lehetőségek az önállóságra. Gazdálkodási önállóság azt jelenti, hogy az önkormányzatok szabadon dönthetnek a feladatellá-tás módját illetően. Közülük most csak az önkormányzati körben maradó feladatellátás módozatait tekintsük át!
Az intézményalapítás - megszüntetés esetében az általános tendencia az, hogy az önkormányzatok által működtetett intézmények száma, mérsékelt ütemben ugyan, de tovább csökken. A társulások sokféle formája terjedt már el (pl. hatósági igazgatási, intézményfenntartó társulások, körjegyzőségek), de ezt a lehetőséget még nem merítették ki.
Az önkormányzatok társulási hajlandóságának ösztönzésére a társulásokról szóló törvény, a társulási formák széles körét tárja az önkormányzatok elé.
...A vizsgált időszakban is több önkormányzat vált és válik szét. 1997. október 1-jéig a helyi önkormányzatok száma már 3172. A folyamat mérséklését szolgálja az önkormányzati törvény azon intézkedése, amely megszigorítja egy új község alapításának feltételeit (a lakosságszám alsó korlátja, a szétváló önkormányzatok a működőképességük fenntartásához nem igényelhetnek kiegészítő támogatást).
- A privatizációs folyamat keretében ebben az időszakban a helyi önkormányzatok vagyona tovább gyarapodott.
A helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozórendszere továbbra is a bevételek által meghatározott és a normatív elosztási rendszeren alapul. A szabályozórendszerben a központi források alapvetően normatív elosztási rendje a kiegészítő rendszerekkel együtt alkot egységes egészet.
Az önkormányzatok kötelező feladatainak ellátásához az anyagi feltételeket az Országgyűlés biztosítja.
Az előző kormányzati ciklusban kialakult arányokhoz képest - ha nagyon mérsékelt ütemben is, de - növekszik a súlya a saját bevételeknek, amelyek legdinamikusabb eleme a helyi adóbevétel. Ennek részaránya az előző ciklus arányaihoz viszonyítva az összbevételben megduplázódott. 1995- 1998 között az arány hatról kilenc százalékra növekedett.
Az államháztartási reformfolyamat részeként tovább folytatódik a döntési hatáskörök decentralizációja. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény alapján 1996-ban megalakultak a megyei területfejlesztési tanácsok. Ettől az évtől kezdve a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatásokat, 1998-tól pedig a céljellegű decentralizált támogatásokat kormányrendeletben osztják föl a területfejlesztési tanácsok között. A támogatási keretből a tanács döntése alapján részesedhetnek az önkormányzatok elsősorban fejlesztési célból.
Az államháztartási reformfolyamat keretében, az Államkincstár létrehozásával egyidejűleg 1996-ban került bevezetésre a nettó finanszírozás. Ez több önkormányzatnál komoly likviditási gondot idézett elő. A likviditási helyzet javítása érdekében több támogatási formánál (pl: gyermeknevelési támogatás, Munkaerőpiaci Alapból történő támogatás, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok támogatása) - egy éven belüli utólagos elszámolási kötelezettség mellett - 1997-től előleg felvételére nyílt lehetőség.
Tekintsük át ezek után a helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozó rendszerét, gazdálkodási feltételeket jellemző fő vonásokat 1995-től 1998-ig évenként!
Az önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi lehetőségeit csak a nemzetgazdaság általános helyzetének, a gazdaságpolitika fő céljainak, az államháztartás szerepe változásának ismeretében lehet és kell minősíteni.
A helyi önkormányzatok GDP-ből való részesedése 14- 15%-ról 12- 13%-ra mérséklődik.

Többletfeladatok,
már 1995-ben! Mint ismert, a magyar gazdaságot 1995-ben súlyos strukturális gondok jellemezték. Ezért az általános gazdaságpolitika célul tűzte ki a központi költségvetés egyensúlyának megteremtését, az államháztartás túlfogyasztás növekedésének megfékezését, a gazdaság stabilizálását. Ez természetesen meghatározta a helyi önkormányzatok 1995. évi gazdálkodásának feltételeit, szigorította azokat.
1995 főbb jellemzői:
- A pénzügyi szabályozás az önkormányzatok többletfeladatainak finanszírozásához szükséges pénzügyi fedezet megteremtésére és feladatarányos elosztására irányult. Első ízben került sor arra, hogy az önkormányzatokat együttesen megillető személyi jövedelemadó-bevétel egy része újraelosztásra került, elsősorban a kistelepülések, az átlagos jövedelemviszonyoknál kedvezőtlenebb helyzetben lévő önkormányzatok javára.
Feladathoz kapcsolódóan kiemelt támogatást nyújtott a központi költségvetés:
- a köztisztviselők előmeneteléhez és illetményrendszerének teljes körű bevezetéséhez 90%-os mértékig,
- a közalkalmazotti törvény végrehajtása miatt felvett hitel kiváltására, az illetménykategória emelése miatti többletköltség fedezetére,
- az energiaár-emelés lakossági és intézményi részleges kompenzációjára,
- az áfa-visszaigénylés megszűnése miatt a lakásgazdálkodás többletköltségeinek finanszírozásához,
- év közben a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokkal kapcsolatos feladat- és hatáskör átvétele miatti működési kiadásokra.
1995-ben a helyi önkormányzatok számára 33,6 milliárd forint állt rendelkezésre címzett- és céltámogatásra, ami jelentősen hozzájárult a társadalmilag kiemelt fontosságú infrastrukturális beruházások megvalósításához.
Az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) önkormányzatok kiegészítő támogatásából az év során összesen több mint 800 önkormányzat részesedett közel 6,4 milliárd forint összegű támogatásból, biztosítva ezen önkormányzati körben a működőképesség fenntartását.
A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedések és a pótköltségvetés következményeképp került sor a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalása felső határának szabályozására. Az önkormányzatok meghatározott körében hatályba lépett a gazdálkodás ellenőrzésének javítására a könyvvizsgálói jogintézmény.
Az intézkedések másik köre - az államháztartási reform részeként - az önkormányzati szférában meghatározó nagy elosztási rendszerek (pl: közoktatás) működésének áttekintését és a korszerűsítési javaslatok kidolgozását szorgalmazta. A pótköltségvetés plusz támogatást biztosított az önkormányzatok számára a szociális ellátó rendszerek tervezett átalakításából adódó többletköltségek finanszírozásához. A pénzügyi lehetőségek alakulása arra kényszerítette az önkormányzatokat, hogy a működtetésre fordítsák bevételeiket. A nagy ellátórendszerek (egészségügy, közoktatás, szociális ellátás) a folyó működési kiadások közel 67%-át tették ki. A felhalmozási és tőke jellegű kiadásokra az 1994. évhez képest mintegy 26 milliárd forinttal kevesebbet fordíthattak az önkormányzatok.

A helyi önkormányzatok gazdálkodásának feltételei 1996-ban alapvetően nem változtak.
A pénzügyi lehetőségeket ez évben is behatárolta a nemzetgazdaság ismert helyzete. A gazdaságpolitika továbbra is az egyensúly megteremtésére, a túlfogyasztás fékezésére irányult. Mindezek alapján a helyi önkormányzatok 1996. évi gazdálkodása pénzügyi szabályozásának, pénzügyi lehetőségeinek főbb jellemzői a következők voltak:
- 1995-ről 1996-ra nem növekedtek a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek.
- Új közoktatási finanszírozási rendszer lépett életbe.
- Új szabályozó elemként került bevezetésre a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás.
- A személyi jövedelemadó átengedés mértéke az 1995. évi 35%-ról 1996-ban 36%-ra módosult. Az elosztás módja változott, mivel a 36%-ból 25% maradt helyben, a 11%-kot pedig újra elosztották. Az elosztás fő szempontjai a szolidaritás és a biztonságos feladatellátás elve voltak, a jövedelemkülönbségek mérséklése, a közoktatás finanszírozási rendszerének átalakítása miatti forrásátrendeződés kezelése mellett.
- Változott a gépjárműadó konstrukciója az adó minimális mértéke a kétszeresére emelkedett. 1996-tól teremtődött meg továbbá annak a jogszabályi lehetősége, hogy ha az önkormányzat az alsó adótételnél magasabb adómértéket állapít meg, úgy a különbözetből származó bevétel 100%-ban az önkormányzatot illeti meg.
- A személyi jövedelemadó- és a gépjárműadó- bevétel növekedésével párhuzamosan - a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek részeként - az állami támogatások és hozzájárulások összege mérsékeltebben növekedett.
- Lényeges változásra került sor a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának forrásainál. 1996-tól ugyanis a támogatás 50%-át már nem a központi költségvetés, hanem a Munkaerőpiaci Alap finanszírozta.
- A normatív állami hozzájárulások jogcímeinek száma az 1995. évi 28 jogcímről 1996-ban a felére csökkent. A megmaradókhoz azonban - a közoktatási feladatokhoz igazodóan - nagyszámú differenciált szorzószám kapcsolódott.
- A közoktatás finanszírozásának új rendszere kiemelt jelentőségét jelzi az is, hogy 1996-ban - az 1995. évi összeghez képest - az egyes közoktatási feladatok támogatására közel hatszoros összeg állt az önkormányzatok rendelkezésére a központosított előirányzatok között.
- Fennmaradt a központosított előirányzatok között önálló támogatási jogcímként a bérpolitikai intézkedés.
- Címzett- és céltámogatásokra 34 milliárd forint volt az előirányzat. A támogatható célok közül a költségvetési törvény alapján kiemelt hangsúlyt kapott a környezetvédelmet szolgáló beruházások támogatása.
- Hatályba lépett a nettó finanszírozási rendszer.
- Hét önkormányzatnál kezdődött meg és volt folyamatban adósságrendezési eljárás a szabályozás hatálybalépését követően.
- Az önkormányzati gazdálkodás működőképességének biztonsága érdekében 1996-ban 740 önkormányzat részesült 4,4 milliárd forint kiegészítő támogatásban.
- Az önkormányzatok a folyó működési kiadásaikra az összes kiadás 71%-át fordították, továbbra is alapvetően a közoktatási, az egészségügyi és a szociális ellátási feladataik finanszírozására.
- 1996-ban - 1995-höz viszonyítva - minimálisan, mintegy 8 milliárd forinttal többet fordítottak az önkormányzatok felhalmozási és tőkejellegű kiadásokra. A nominálérték növekedése 6%! Ezen kiadáson belül a tárgyi eszközök beszerzése gyakorlatilag az 1995. évi nominális szinten teljesülhetett 1996-ban. A beruházásoknál tehát 1995-ben és 1996-ban erőteljes restrikció érvényesült a gazdaságpolitikai program hatására.

A feladatellátáshoz 1997-ben is pénz kell. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozó rendszerében 1997-ben is az alapvető cél, hogy elsősorban a kötelező feladatokhoz igazodóan teremtse meg a megfelelő jövedelemviszonyokat, a forrásszabályozáson alapuló normatív elosztási rend és a kiegészítő rendszerek együttesében.
A pénzügyi szabályozás, a pénzügyi lehetőségek és a gazdálkodás főbb jellemzői 1997-ben a következők:
- A nettó átlagkeresetek reálértékét az önkormányzati szférában is meg kell őrizni 4%-os létszámcsökkenés mellett.
- 1996-hoz képest a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek 1997-re már érzékletesen emelkedtek.
- A személyi jövedelemadó és a normatív állami hozzájárulások elosztásának szabályozása során olyan módszert kellett kialakítani, ami lehetővé tette a személyi juttatások 17%-os mértékű emelését és érzékelhető segítséget nyújtott a gyenge jövedelmi háttérrel bíró önkományzatoknak.
- Az önkormányzatok bevételeinek alakulása már jelezte azt a tendenciát, amely szerint az összbevételen belül növekszik a saját forrás aránya, főként a helyi adóbevételek (ezen belül jellemzően a helyi iparűzési adó) dinamikus növekedése révén. A központi költségvetési kapcsolatokból származó jövedelmek elosztásának szabályozásánál tehát (modellszámításokkal megalapozva) 1997-ben is befolyásoló tényező volt az iparűzési adóból származó bevétel önkormányzatok közötti megoszlása.
- A személyi jövedelemadóból az önkormányzatokat együttesen 38% illette meg, amiből 22% maradt helyben, 16% pedig a személyi jövedelemadó-kiegészítésére, a népességszámhoz kapcsolódó globális normatívák és a községenkénti 2 millió forint támogatás fedezetére szolgált.
- A normatív állami hozzájárulások még inkább eltolódtak a feladatarányos finanszírozás irányába. Ezt jól jelzi az, hogy 1996-hoz képest 1997-re a szociális intézményi és a közoktatási normatívák aránya 64%-ról 75%-ra emelkedett, valamint az, hogy 1997-ben ismét növekedett a normatíva-jogcímek száma (20-ra) és továbbra is száz fölötti a közoktatási normatívákhoz kapcsolódó differenciáló elem.
- Az új közoktatási törvény megvalósítása érdekében - kötött felhasználással - kiegészítő normatív állami hozzájárulást igényelhettek az önkormányzatok a nemzeti, etnikai kisebségekhez tartozó óvodai, iskolai neveléshez, oktatáshoz, a két tannyelvű középiskolai oktatáshoz, továbbá a központosított előirányzatok között már hat jogcímen nyílt támogatásra lehetőség (pl: pedagógus szakkönyvvásárlás, pedagógus szakképzés, térségi feladatok ellátása).
- Új feladatot jelentett az önkormányzatok számára az egészségügyi hozzájárulás rendszerének bevezetése. Az új feladat többletkiadásainak fedezetét részben a szociális normatíva, részben a központosított előirányzatok között nevesített közgyógyellátás támogatása biztosította.
- A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényből adódó új önkormányzati feladatok finanszírozására - a törvény hatálybalépését követően - a szociális normatíva összegének növelése volt hivatott.
- 1997-ben megszűnt a bérpolitikai intézkedésekre elkülönített állami támogatási jogcím. A külön keret helyett az átlagkereset emeléshez a központi forrást a normatív forrásszabályozás juttatta el az önkormányzatokhoz.
- 1997-ben a munkanélküli jövedelempótló támogatásnak már 75%-át fedezte a Munkaerőpiaci Alap, a támogatás 25%-a a szociális normatíva része.
- A címzett- és céltámogatási előirányzat 1997-ben 39 milliárd forintra emelkedett. 1996-ról 1997-re a támogatható célok köre és rangsora nem változott. Változást jelent viszont a támogatási rendszerben az, hogy a címzett- és céltámogatásokból 1997. június 30-áig lemondással felszabaduló előirányzat visszaforgatható lett azokra az 1997. évi új céltámogatási igényekre, amelyek az első körben - pénzhiány miatt - már nem voltak kielégíthetők.
- Az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) önkormányzatok kiegészítő támogatási keretéből 840 önkormányzat részesült mintegy 6 milliárd forint támogatásban.
- A kiadási struktúrát áttekintve az állapítható meg, hogy döntően a bérmegállapítások teljesítése miatt a személyi juttatásokra és azok járulékaira kellett az önkormányzatoknak nagyobb összeget fordítani 1997-ben 1996-hoz képest. Ehhez a forrást, a dologi kiadások 1996. évi szintentartása mellett, a felhalmozási és tőkejellegű kiadások terhére lehetett megteremteni. A dologi kiadásoknak nominálisan az 1996. évi szinten tartása - 17- 18%-os infláció mellett - jelentős reálértékvesztést jelentett.

4. táblázat

5. táblázat

Egyensúly-javulás 1998-ban. 1998-ban a stabilizációs intézkedések hatása, az egyensúly javulása, a gazdasági növekedés alakulása reális esélyt teremt arra, hogy a nemzetgazdaság növekedési pályára álljon. A gazdasági növekedés mellett is azonban tovább folytatódik az államháztartás jövedelemcentralizációjának és újraelosztó szerepének mérséklődése. A központi költségvetésbe - a szűkülő bevételi lehetőségek mellett - differenciált támogatáspolitika valósulhat csak meg.
A helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozását, pénzügyi lehetőségeit és gazdálkodását 1998-ban a következők jellemzik:
- Az átlagkereset az önkormányzatoknál 16%-kal növekszik. Kivétel a helyi önkormányzatok hivatásos tűzoltósága, ahol a szolgálati törvényből adódóan kell az keresetemelést végrehajtani.
- A keresetemelkedés átlagosan 2%-os létszámfogyással érhető el az önkormányzatok összességében. Kivételt képeznek a tűzoltóságok, a szociális intézmények és a kistelepülések.
- A központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek jelentősége, súlya - az előző évekkel ellentétben - ha kis mértékben is, de növekszik az önkormányzatok összbevételében.
- 1998-ban a személyi jövedelemadó 40%-a illeti meg összességében az önkormányzatokat. Ebből 20% marad helyben, a másik 20% újraelosztásra kerül. Az újraelosztás fő célja a szolidaritás elvén alapulva a területi fejlettségben meglévő különbségek mérséklése, a kedvezőtlen jövedelmi háttérrel rendelkező önkormányzatok jövedelemviszonyainak javítása. A 20% újraelosztható részből lehetővé válik a szociális és gyermekjóléti normatíva nagy részének finanszírozása. A személyi jövedelemadó megosztása összességében az önkormányzatok feladat- és forráseloszlásának összhangját javítja.
- A szociális ellátórendszerek átalakítása miatt bővül az önkormányzatok szociális feladata, amit igyekszik követni a forrásszabályozás a differenciáltabb normatívarendszerrel, valamint a központosított előirányzatok között megjelenő új támogatási jogcímmel.
- A közoktatás finanszírozásának 1997-ben átalakított rendszerét 1998-ban egyszerűsítésítették. Ennek eredményeként a normatíva-jogcímek száma csökkent, valamint a központosított előirányzatokból kiemelték azokat az összegeket, amelyek nem önkormányzati intézmények finanszírozására szolgáltak.
Továbbra is külön ösztönző hozzájárulás illeti meg a társulás formájában közoktatási feladatokat ellátó önkormányzatokat.
Új típusú támogatási jogcím 1998-ban a pedagógusok minőségi munkavégzésért járó kereset-kiegészítése. A támogatás igénybevételi feltételeit a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jelenteti meg 1998. március 31-ig. A törvényi szabályozás az 1998. évi költségvetési törvényben található meg.
- Az 1998-ban hatályba lépő kulturális szaktörvény szerinti önkormányzati feladatok finanszírozásához normatív állami hozzájárulás illeti meg az önkormányzatokat.
- Új normatíva jogcímként jelenik meg a körzeti igazgatási feladatok normatív állami hozzájárulása a gyámügyi és az építésügyi igazgatási feladatokkal arányosan.
- A létszámfogyás költségeihez rendelkezésre áll - pályázati úton - állami hozzájárulás. A feltételek már megjelentek a Magyar Közlöny 1998. január 30-ai számában.
- A helyi önkormányzatok számára 1998-ban 42,8 milliárd forint a címzett- és céltámogatási előirányzat. A támogatási célok és rangsoruk nem változik 1997-hez képest. Lehetőség van a címzett- és céltámogatások 1998 június 30-áig lemondással felszabaduló előirányzatának visszaforgatására is, a jogszabályi feltételeknek megfelelt, de az első ütemben ki nem elégített céltámogatási igényekre.
- A címzett- és céltámogatás, valamint a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás mellett 1998-ban az önkormányzatok beruházásainak finanszírozását újabb támogatási forma is segíti. Ez a céljellegű decentralizált támogatás.
- Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) önkormányzatok támogatására 6,7 milliárd forint áll rendelkezésre. A támogatás elosztási rendszere - a normatívitás erősítése érdekében - változik. Az önkormányzat által számított forráshiány - és így az igényelt támogatás - összege annak figyelembevételével csökkenthető vagy növelhető, hogy az önkormányzat fajlagos működési kiadása milyen irányban tér el az országos, településkategóriánkénti fajlagos kiadásoktól.
- A felhalmozási és tőkejellegű kiadások - a vizsgált négy év alatt első ízben - 1998-ban 18%-kal - ezen belül a tárgyi eszközök beszerzése 20%-kal - növekedhetnek a fejlesztési célú támogatások körének bővülésével, előirányzatuk növekedésével, továbbá a saját források fokozottabb bevonásával.
- A dologi és egyéb kiadások együttes növekedése - ugyancsak a saját bevételek bevonásával - 7% körüli lehet, ami ugyan mintegy fele a tervezett 13- 14%-os inflációnak, de a korábbi évek erőteljes kiadásvisszafogásához képest, mégis egyfajta pozitív elmozdulás lehetőségét jelzi.
Költségtakarékosabb, hatékonyabb önkormányzatokat.
Összességében a helyi önkormányzatok az 1995- 1998. évek közötti gazdálkodási feltételeinek, gazdálkodásának főbb jellemzőit áttekintve fejlődés tapasztalható, amely szoros összefüggésben van a nemzetgazdaság teljesítményével, a gazdaságpolitika fő céljaival, az államháztartás, a központi költségvetés szerepének és súlyának alakulásával.
A vizsgált időszak áttekintéséből megállapítható, hogy a kormánynak, az Országgyűlésnek folyamatosan törekednie kell az önkormányzati gazdálkodás finanszírozási rendszerének javítására a költségtakarékosabb, hatékonyabb feladatellátásért, a kötelező feladatok ellátási színvonalának biztosításáért. Ehhez szükség van az önkormányzatok társadalmi és a helyi tartalékainak feltárására, a racionálisabb gazdálkodásra. Ezért át kellene tekinteni a feladataikat, meg kellene vizsgálniuk az intézményi struktúrát, a feladatellátás módozatait, a vagyongazdálkodási lehetőségeket. Hiszen csak a makró és a helyi erőforrások összehangolásával lehet a lakosság életminőségét érzékelhetően javítani.
Darázs Imréné
(1998. március)

KOR - KÉP HELYI ADÓK 1994 - 1998

Növekvő népszerűség

Az elmúlt négy évben a helyi adók jogi szabályozása, eszközrendszere alapvetően nem változott, időközben néhány, a rendszer egészét nem érintő korrekcióra a gyakorlati végrehajtás során szerzett tapasztalatok alapján azonban sor került. A helyi adók a magyar adórendszer szerves részévé váltak, az önkormányzati költségvetésen belül a saját bevételek egyre növekvő hányadát teszik ki. Jelen összeállítás a helyi adóknak az önkormányzati szférában betöltött szerepét, súlyát, az adóbevételek alakulásának legfontosabb tendenciáit vázolja fel.

Érték a mérték

"Ezt a kormánynak
nem szabadna csinálnia...!"

...különös találkozóra került sor Pécsett, a Baranya megyei közgyűlés dísztermében. A KÖSZ Baranya megyei tagozata találkozott a TÖOSZ képviselőivel. A tanácskozásra meghívást kaptak a megye többi településének polgármesterei is. Dr. Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke üdvözölte ezt a szokatlannak ugyan nem mondható, de mégis meghatározó jelentéssel bíró találkozót. Úgy értékelte, hogy új típusú, egymást erősítő együttműködésről van szó, ahol a két meghatározó erő - a KÖSZ és a TÖOSZ - , feloldhatja azokat a görcsöket, amelyek a szövetségek közötti együttműködést jellemzik.

Dr. Zongor Gábor - a TÖOSZ főtitkára - szerint ideje felismerni a valós helyzetet, az önkormányzatoknak el kell dönteniük, hogy mit képviselnek. Csak a célok felismerése, azok pontos meghatározása után lehet kijelölni a feladatokat és a partnereket. Ahhoz, hogy az önkormányzatok összefogjanak, azonos célok kellenek. A cél: a települések autonómiájának megőrzése, és a működési feltételek biztosítása. Ma sajnos mindkettő veszélyben van.
A polgármesterek előtt két út van: az egyik a börtön, a másik a járhatatlan. Vészhelyzet alakult ki, a közéletre egyre sötétebb árnyék vetül, holott a polgármesterek többsége üvegzsebű, tisztességes, amit cselekszik, azt a települése érdekében teszi, még akkor is, ha a jogszabályok között ügyeskedik.
Sajnos tetteiket bizalmatlanság és gyanúsítgatás kíséri, fejük felett ott lebeg a börtön lehetősége.
A másik út azért járhatatlan, mert az állam nem biztosítja a működés feltételeit, sem megfelelő forráselosztásról, sem önkormányzatbarát jogszabályalkotásról nem beszélhetünk. Az autonómia erősítésére volna szükség, pl. arra, hogy ne a törvény mondja azt ki, hogy az 500 fő alatti településeken nem lehet főfoglalkozású polgármester. Ezt döntsék el ott helyben, amennyiben a szükséges feltételek adottak, és a helyi közszolgáltatás ezt indokolttá teszi.
Nádor Rudolfné, Hosszúhetény polgármestere (a KÖSZ elnöke 2002. decemberig - szerk.) szerint fejtől bűzlik a hal. Visszaemlékszik arra, hogy a szövetségek már 1992-ben foglalkoztak az összefogás gondolatával, akkor tagozatok kialakítására gondoltak, de a tárgyalások különböző szakmai és személyes ellentétek miatt mindig elsorvadtak. Ő 1995-től a szövetség elnöke, azóta szorgalmazza maga is a szövetségek közötti együttműködést, de, mint ahogy mondta, sajnos nem sok eredménnyel. Látszateredmények ugyan voltak, sok-sok vitával, de igazi egységes fellépésről nem beszélhetnek. Visszaidézve a történéseket, sem az 1998-ig létező ÖSZT - a hét szövetség társulása - , sem az utána létrejött "ötök" nem váltották be a reményeket...
"Ott ülnek a polgármestereink a parlamentben, és még sincs érdekképviseletünk. Layer József, a MÖSZT elnöke, Endre Sándor, a MÖOSZ elnöke, és ott ül az országgyűlésben a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Gémesi György is!" - hangsúlyozza a KÖSZ elnöke. "Ott ülnek a Parlamentben, és szavaznak! Meghatározott körben ülnek, kettős szerepben vannak, pártjukat, szövetségüket képviselik. Micsoda erős jellem kell a megfelelő döntéshez...! Úgy látszik, a jövőjüket nem az önkormányzatok határozzák meg, hanem a pártjuk...!"

"Én már többet nem hazudok!

A gyanakvás szörnyű dolog, lehetnek tiszták a szándékok, de azokat megmérgezi a bizalmatlanság, legalább a községek között legyen párbeszéd. Akár lesz kormányváltás, akár nem, többé nem fordulhat elő, hogy ilyen gyalázatos költségvetés készüljön. Egy út van, a közös gondolkodás, egyéni ambíciók háttérbe szorításával. Nélkülünk nem lehet dönteni, községek nélkül nincs Magyarország. ..."

"A központi akarat nem egyezik a miénkkel,
ezért nem tudunk előre jutni...!"

Grünwald Géza 68 éves, megfontolt, tapasztalt ember, Görcsöny polgármestere. Nem ez az első ciklusa, de ez lesz az utolsó, nem mintha fizikailag vagy szellemileg nem bírná, csak hát ennyi elég volt. Sorolja a település adottságait és a gondokat. Szerinte ünnepelni akkor kell, ha a gondok megszűntek! - majd folytatja az ehhez hasonló gondolatokat. Nem másról van szó, mint a külsőségekről, a tűzijátékokról, meg ilyesmi. Mit kezdjen annak a kistelepülésnek a polgármestere az efféle cifraságokkal, akivel naponta csak a hétköznapok jönnek szembe - kérdezi, majd példát mond: - Géza bácsi! Holnap kórházba megyek, de nincs pizsamám...! Géza bácsi azt is mondja, hogy Németországban a polgármester 4000 márka tiszteletdíjat kap, de nem támogatják a külföldieket. Megtudjuk azt is, hogy az önkormányzat három ciklus alatt összesen 1,2 millió forintot nyert pályázatokkal, többre nem futotta, mert nincs "önerejük", igaz, kultúrházuk sincs...
Dr. Szekeres János, Magyartelek polgármestere azt mondja, hogy a forráshiányos polgármestereknek "szerencséjük van", őket nem fenyegeti az a veszély, hogy börtönbe jussanak. Egyszerűen azért, mert ők olyan feladatról, hogy csatornázás, álmodni sem mernek... Más: ugyanez a polgármester a szubszidiaritás elvét is vitatja, az személyi jövedelemadó  helyben maradó részét illetően. Szerinte a kistelepülések itt is hátrányt szenvednek. Javasolja, hogy az 500 fő alatti településeknek legyen külön fórumuk.

"Ne csak mi húzzuk meg
a nadrágszíjat!"

"A ló közepén próbálok ülni" - mondja a KÖSZ elnöke, majd számol. Legutóbb Hosszúheténynek 19 milliót kellett hitelként beállítani a költségvetésbe. Soha sem volt tiszteletdíja a képviselőknek, mégis, ma már a vagyonát éli fel az önkormányzat. "Most is egy ingatlanunkat - öreg iskolánkat - adtuk el, hogy a feladatokat el tudjuk látni. Ezt a kormánynak nem szabadna csinálnia ..., hogy a települések ilyen lépésre kényszerüljenek.... Hová lesz az, ami a személyi jövedelemadóból tőlünk elkerül? Tudjunk róla, hogy amit elvesznek tőlünk, az hova kerül! Ne csak mi húzzuk meg a nadrágszíjat! Vissza kell állítani az önkormányzatok autonómiáját, meg kell erősíteni az önkormányzatokat!

Megzsarolt önkormányzatok

Egyházaskozár "jó üzletet" kötött. A DÉDÁSZ-szal szerződve a falu korszerű közvilágításra tett szert. A megtakarítás jelentős, 2,5 millió forint helyett csak 600 ezer a rezsi, de sajnos a tulajdonjogtól meg kellett válnia az önkormányzatnak.
A polgármester szerint megzsarolták őket. Kiszolgáltatottak, mert nem volt választásuk, csak az, hogy vagy elfogadják a tízszázalékos kedvezményt - és a tulajdonjogot átadják a DÉDÁSZ-nak - , vagy a szolgáltató az elavult lámpatesteket könyvszerinti értékben számítja meg az önkormányzatnak, ami nyolcszázötvenezer forintot jelentett volna. Így most ingyen leszerelték...De van más probléma is, csak az már a gázról szól. Itt sem jobb a helyzet, itt is a szolgáltató a "nyerő"... A történet mindennapos. Egy idős, nyolcvanéves néni megkéri a polgármestert, hogy segítsen neki abban, hogy a nehezen összegyűjtött 90 ezer forintjáért vezessék be hozzá is a gázt. Néhány évvel korábban nem volt erre pénze, de most már van. A csonk a háza előtt van, csak 2,5 m-es csővezetékről van szó, meg a belső szerelésről.
A polgármester német nyelven intézi az ezzel kapcsolatos itthoni ügyeket, de sajna, nem sok sikerrel. Nem a nyelvi nehézségek akadályozzák, hanem az árak, amelyek az utóbbi években elszaladtak. Azt mondta a (szolgáltató)tulajdonos magyarországi képviselője, hogy az akkori annyi, ma már ennyi, vagyis 147 ezer forint. Ugyanis a szabály az úgy szól, hogy aki később csatlakozik, az már többet fizet a kevesebb szakaszért...
"Miért teremtettek ilyen helyzetet, miért kiszolgáltatottak az önkormányzatok?" - kérdezte Weisz Péter, Egyházaskozár polgármestere...
Csiky Ildikó
(2002. január)

Leltár 1992 (karikatúrák)
Leltár 1994 (karikatúrák)