"A kormány mindannyiunké lesz..."

Szép új világ...

Megalakult az Orbán-kormány

A rendszerváltozás utáni demokratikus átalakulás - mindenki által elismert - alappillérei, az önkormányzatok válaszúthoz érkeztek. A működésének tizenhatodik évébe lépő rendszer átfogó reformra szorul, azért mert a korszakos jelentőségű, kétharmados jogszabályt megalkotó politikusok - akarva-akaratlanul - már a második évben megkezdték a rendszer "kvázi" lebontását. Az önkormányzatoknak biztosított teljes gazdasági önállóság legfontosabb elemét, a személyi jövedelemadó helyben maradó száz százalékát évről-évre vonták el. Mára alig maradt eszköz a kezükben, amellyel a helyi gondokon segíthetnének. Ha végigtekintünk az elmúlt 15 éven - ahogy azt most mi is hónapról-hónapra megkíséreljük - , tisztán nyomon követhetjük, milyen negatív következményekkel járt minden területen ez a központosítás. Előző két számunkban az 1990- 1994-es és az 1994- 1998-as időszakot tekintettük át. Most a 1998-2002. évi eseményeket vesszük sorra. Teljesség igénye nélkül szemlézünk, olyan pillanatokat idézünk, amelyek hatásai nem múltak el nyomtalanul, az önkormányzati rendszerre ma is befolyással vannak, s tanulságul szolgálhatnak a jövőre nézve.

A harmadik szabadon választott Országgyűlésre az a feladat várt, hogy mindenekelőtt megoldja a kisebbségek parlamenti képviseletét, kiteljesítse a közoktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás ésszerűsítésének, korszerűsítésének művét - vélekedett Göncz Árpád köztársasági elnök, amikor június 18-án, az alakuló ülésen köszöntötte az eskületételre összegyűlt 386 parlamenti képviselőjelöltet.
A köztársasági elnök megállapította: az 1998. évi képviselőválasztás időben, tisztán és lebonyolítását tekintve kifogástalanul zajlott le.
A köztársasági elnök arra kérte a pártokat, lépjenek fel a széthúzás ellen. Az egymást kiegészítő sokféleség erőt is jelenthet, az egymást emésztő sokféleség akár nemzetpusztítást is - mondta.  Végül bejelentette, amire mindenki számított: Orbán Viktornak, a Fidesz-MPP elnökének adja a kormányalakítási megbízást.

Vihar az új korszak kezdetén

A tisztségviselők megválasztásáig az ülés vezetését ellátó korelnöknek, a Fideszes Varga Lászlónak a beszéde indulatokat kavart.
Több képviselő elhagyta a termet. "Kívánom, hogy új korszak kezdődjék Magyarországon, ahol azok kapjanak megbízást a szakértelemmel összefüggő tisztségekre, akik a legjobbat a legjobban oldják meg a magyar nép javára! Eljött az ideje annak, hogy eltűnjenek a minden kormányt kiszolgáló, mindenkin átgázoló törtetők, és azok is, akiknek egyetlen tehetségük van: pártigazolványuk vagy rokoni, baráti, családi kapcsolatuk van!"
- szögezte le a korelnök beszédében. Beszélt a korrupció elleni harcról és az úgynevezett "szellemi környezetvédelemről" is. Vagyis véleménye szerint a közszolgálati médiában meg kell szűnnie az elfogult és félrevezető hírszolgálatnak. Sugározzák az igazságot - adta meg az iránymutatást. Ezt azonban szerinte úgy lehet végrehajtani, ha tehetséges, jellemes emberek végzik a munkájukat, akik soha nem szolgálták ki az elnyomókat és a kommunista diktatúrát.
Miután a választási szervek vezetői és Kuncze Gábor belügyminiszter beszámoltak az általuk végzett munkáról, a parlament igazolta a képviselők mandátumát, akik ezt követően letet-ték az ünnepélyes esküt. Megkezdődhetett az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztása. Országgyűlés elnökének Áder Jánost (Fidesz-MPP), alelnöknek a szocialista Szili Katalint, a kisgazda Gyimóthy Gézát és a szabaddemokrata Wekler Ferencet választották.

Kormányzati dilemma

Négy éven át a kormányzatnak az volt a legsúlyosabb dilemmája, hogy egyszerre kellett a gazdaságot rendbe tenni és a lakosság emberhez méltó életfeltételeit biztosítani. Nos, a kettő sajnos nem mehetett együtt - állapította meg némi szomorúsággal a hangjában a leköszönő kormányfő, Horn Gyula. A kívánságok és az óhajok helyett a kormányzat abból indult ki, aminek volt anyagi alapja: vagyis csak azt lehet elosztani, amit az ország megtermel - folytatta.
A rendszerváltás óta eltelt több mint nyolc év alatt a miniszterelnök szerint olyan feladatokat kellett és kell a jövőben is megoldani, amelyek százévenként akadnak. Alapvető célokat tekintve nem volt lényegi különbség az előző és a mostani, még hivatalban lévő kormányzat között - vélte. Kiemelte viszont azt a paradoxont, hogy épp egy magát szocialista- liberálisnak valló kormányzati koalíciónak kellett véghezvinnie a gazdaságban az "államtalanítást", a magántulajdon túlsúlyának megteremtését. A miniszterelnök úgy értékelte, hogy a gazdaságot tekintve az országot a kormány fejlődési pályára állította, kihúzta az adósságcsapdából. Ez volt a rendszerváltás második szakasza Magyarországon - állapította meg.
"A most leköszönő kormány nem avatkozott be senkinek a felfogásába, értékrendjébe, senki ellen nem folytatott boszorkányüldözést, és senkit sem kényszerített nézeteinek megváltoztatására" - ezzel az útravalóval adta át a kormányzást.

A kormány mindannyiunké lesz

Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt igen rövid beszédében megköszönte a kormányalakítási megbízást a köztársasági elnöknek és mindazoknak, akik szavazatukkal erősítették pártját. Köszönetet mondott továbbá azoknak is, akik politikai állásfoglalástól függetlenül vallják magukénak a polgári jövő programját. A kormány mindannyiunké lesz - jelentette ki - , s nem a választások során összegyűjtött szavazatokra, hanem a mindennapokban is együttműködő, tenni vágyó, elképzeléseit, vágyait valóra váltani akaró emberekre épít - tudatta a kormányfőjelölt.
A harmadik szabadon választott Országgyűlés kisebb politikai vitát követően, június 25-ei rendkívüli ülésén megnevezte a Magyar Köztársaság minisztériumait és a parlament bizottságait. A határozati javaslat elfogadásával megválasztották a tisztségviselőket is. A Magyar Köztársaság minisztériumainak száma: 13, az országgyűlési bizottságok száma 20.

Szabadság és Jólét -
a Fidesz programja

Július első napjaiban tárgyalta az Országgyűlés az új koalíciós kormány programját. Az ellenzékiek óhajok gyűjteményének minősítették a dokumentumot, mert véleményük szerint kevés konkrétumot, a feladatok megoldására vonatkozó megoldást tartalmazott. A kormánypártiak azonban úgy vélekedtek, hogy a programnak nem kell mindent megoldania, csak iránymutatóul szolgál. A kézzelfogható eredményeket az ellenzék majd az 1999. évi költségvetésben találja meg, ha a kormány elegendő információt kapott munkája folytatásához.
Orbán Viktor július 6-án tette le a parlamentben az ünnepélyes esküt, miután a képviselők 222 igen, 119 nem voks és 8 tartózkodás mellett bizalmat szavaztak az új kormányfőnek. A szokatlanul hideg nyári hetekben vált ismerté a Szabadság és Jólét címet viselő, a Fidesz választási programjából kinőtt kormányprogram . A dokumentum egy általános, elvi megállapításokat tartalmazó részt és öt fejezetcímet tartalmaz. Nézzük, miből áll a dokumentum!
"A múlt politikailag bevált receptjei már nem képesek megfelelni az ország előtt álló kihívásoknak. Fantáziával és bátran kell új utakat keresnünk. Sok megszokott eljárásmód, norma és struktúra ma már nem alkalmas közösségi életünk alakítására. Ezért fontos feladat az állam átépítése, a közösségi lét feltételeinek és szabályainak módosítása.a kormány törekszik a társadalom kohéziós erőinek növelésére, a nemzetnek, mint a közös anyanyelven, közös múlton, közös kultúrán, közös tapasztalatokon alapuló érzelmi-érzületi közösségének az erősítésére; a nehéz helyzetbe kerültek iránti szolidaritás fenntartására; annak a képességnek a kialakítására, hogy szükség esetén a társadalom és a nemzet egységes egészként lépjen fel. A kormány törekedni fog a társadalom kulturális és érdektagoltságának megjelenítésére, a minél nagyobb mozgástér és a szabadság biztosítására." - ezek voltak a preambulum első mondatai.

Karcsú, de hatékony állam

A program első részében a kormányzás és az állam felépítésének módjairól szóltak a szerzők. Az új polgári kormány élettel, tartalommal kívánja megtölteni a kancellári rendszerű kormányzás szellemiségét. Ennek értelmében a miniszterelnök nem pusztán az alkotmányos és politikai felelősséget viseli a kormányzat teljesítményéért, hanem felvértezi magát a jelen dokumentumban foglaltak megvalósításához nélkülözhetetlen jogokkal is - olvashatjuk. Eszerint nem cél az eddig kiépített gazdasági, jogi és intézményi rendszerek újraalapozása, ellenben cél ezek működőképessé tétele.
A közigazgatás átalakításánál az elsődleges feladatnak a szakmai színvonal emelését tartották. Ennek érdekében kidolgozzák a pályát tehetséges szakemberek számára is vonzóvá tevő javadalmazási és kompenzációs mechanizmusokat. Teljesítmény szerinti, differenciáltabb bérezést ígérnek. A közigazgatási intézmények legfontosabb követelményeként az állampolgárokkal és a társadalmi mozgalmakkal történő folyamatos kapcsolattartást tartják. Egyetlen mondat szólt az általános részben arról, hogy: a kormány átgondolja a területi közigazgatás átalakításának lehetőségeit, és kidolgozza ennek koncepcióját.
Ígérték, hogy elkészítik a szakmai és erkölcsi normákat tartalmazó köztisztviselői Etikai Kódexet is. Határozott fellépésről beszéltek a korrupcióval és a hivatali befolyással való visszaéléssel szemben. A kormányzati tevékenység stratégiai irányítójának és központi koordinátorának a megerősített Miniszterelnöki Hivatalt jelölték meg.

Gazdaság, költségvetés
és a vagyonrendelet ellenőrizhetősége.

"A következő kormányzati ciklusban a magyar gazdaságban nem válságkezelésre van szükség, hanem olyan gazdaságpolitikára, amely kedvező feltételeket biztosít a polgárok alkotóerejének, szorgalmának kibontakozásához - határozza meg az irányt a kormányprogram. Reális lehetőség van arra, hogy gyors ütemű felzárkózás valósuljon meg a polgárok életszínvonalában."
A gazdaságpolitika kialakítása a Pénzügyminisztérium (PM) és a Gazdasági Minisztérium (GM) együttes feladata volt. A két intézmény közötti munkamegosztás lényege az volt, hogy elsősorban a PM felelt a pénzügypolitikáért, a GM a gazdaságfejlesztési stratégiáért. Az előbbi tett javaslatot azokra a makropénzügyi keretszámokra, amelyekből származtatható a gazdaságfejlesztési célokra fordítható pénzforrások összege. Az utóbbi pedig arra vonatkozóan dolgozott ki javaslatokat, hogy ezen forrásokat milyen célokra és milyen mechanizmusokon keresztül célszerű felhasználni. Az esetleges vitás kérdések eldöntésére a miniszterelnök volt hivatott.
A kormány a gazdasági növekedés motorjának, a jólét növekedése elsőszámú feltételének a munkahelyteremtést tekintette. Ehhez szükségesnek tartotta az adó- és járulékrendszerek módosítását is. Egy kezdeti, bizalomerősítő, néhány százalékpontos csökkentés után 2000-re a kormány nagyobb szabású adóreformot készít elő - ígérték. Céljuk nem új adónemek bevezetése, hanem az adóbeszedés és az ellenőrzés hatékonyságának növelése volt, ami lehetőséget nyújt a terhek további csökkentésére. Az egységesített bért terhelő adók beszedését célszerű egyetlen adóhivatalra bízni - szólt a program. Ugyanakkor, meg kell teremteni a családi adózásra való áttérés feltételeit is - írták.
A kormány arra törekszik, hogy visszaszorítsa a gyanús módon, illegális tevékenységből, a közteherfizetés alól kivont jövedelmekből keletkező vagyongyarapodást, ugyanakkor bátorítja a tisztességes módon szerzett vagyon felhalmozását és befektetését - határozzák meg távlati céljukat. Szeretnék megteremteni a vagyoneredet ellenőrizhetőségének alkotmányos feltételeit is.
A központi költségvetés kialakításával kapcsolatban a dokumentum leszögezi: erősíteni kell a feladatok, funkciók és a finanszírozás közötti kapcsolatot. Növelni kell a feladatfinanszírozás szerepét, és nagyobb teret kell adni a programfinanszírozásnak. Az önkormányzatok számára segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a fenti elvek az önkormányzati költségvetés tervezésekor és végrehajtásakor is szélesebb körben érvényesüljenek. Határozott szándékuk a stratégiai energetikai cégek többségi nemzeti tulajdonban tartása; s hogy az energiahordozók árnövekedése ne haladja meg a gazdasági szempontból elengedhetetlenül szükséges mértéket. 

A vidékfejlesztés

A kormány tudatában van annak, hogy a mezőgazdasági tevékenység nem elegendő a magyar falvak népességmegtartó képességének és fejlődésének megalapozásához. A fokozott támogatást igénylő térségekben átfogó fejlesztési programot indítanak be. Ezek része a munkahelyteremtés, a háttéripari vállalkozások és szolgáltatások, az induló vagy már működő vállalkozások segítése. A kormány fontos célkitűzése a falusi turizmus kiszélesítése és az infrastruktúra fejlesztése. Ígéretük szerint azonnal tárgyalásokat kezdenek a koncessziós autópálya-társaságokkal az országosan egységes, elfogadható mértékű autópálya-díjak, díjcsomagok és a bérletrendszer kialakítása érdekében. 
Nagy figyelmet fordítanak - írják - a főutak településeket elkerülő szakaszainak kiépítésére is. Ennek biztosítására fokozatosan növelik az Útalap részesedését az üzemanyagok árában. Az összekötő utak, önkormányzati utak és kerékpárutak pályáztatási rendszerét továbbfejlesztik. A környezetszennyezés csökkentése érdekében támogatják a tömegközlekedés fejlesztését is, igénybevételének vonzóbbá tételét. Folytatják az új magyar- szlovén vasútvonal építését.
A területfejlesztés alcím alatt a kormányprogram szerkesztői a következőket írják: különösen a területi egyenlőtlenségek kezelése jellegzetesen az a terület, ahol elkerülhetetlen a kormányzati szerepvállalás. A rendelkezésre álló pénzeszközök sem ma, sem a jövőben nem teszik lehetővé, hogy közvetlenül változtassa meg egy-egy kistérség, megye vagy régió helyzetét. De a kormány vállalja, hogy esélyt ad a lemaradó térségeknek arra, hogy javítsanak jelenlegi helyzetükön. A területfejlesztés legfontosabb feladata a helyi és regionális bővített újratermelés biztosítása. A kormány olyan területfejlesztési finanszírozási gyakorlatot vezet be, amely segíti a helyi kezdeményezéseket. Mert semmiféle állami jó szándék nem képes helyettesíteni a helyi erőket és kezdeményezéseket.
A kormány áttekinti a kistérségi, megyei és regionális szinten testet öltő társadalmi, gazdasági és infrastrukturális térbeli kapcsolatrendszer alakulását. Az összegzett tapasztalatok alapján 2000. december 31-éig beterjeszti az Országgyűlés elé a tapasztalatokat feldolgozó koncepciót - ígéri a kormányprogram. 

A polgárok önszerveződését támogató önkormányzatok

A kormányprogram negyedik fejezetének - közjog, belügy, igazságügy, önkormányzatok - majdnem utolsó alcíme így szól: A polgárok önszerveződését támogató önkormányzatok. A kormány a program szerint a helyi önkormányzatok megerősödését a helyi kezdeményezéseken alapuló gazdaság- és területfejlesztési politika megvalósításának elengedhetetlen feltételének tartja. Határozott szándéka, hogy biztosítsa az önkormányzás feltételeit és garanciáit. Fontos szerepet szánnak ezen a szinten is a korrupció elleni harcnak. Ehhez meg kell alkotni az önkormányzati képviselők jogállásáról és összeférhetetlenségéről szóló törvényt. Hangsúlyos feladatnak tartják az önkormányzati tisztviselők továbbképzését is. A régóta feszültséget okozó állami-önkormányzati feladatmegosztásról így írnak:
a kormány olyan szabályozásra törekszik, amely a helyi közösség ügyeit elsődlegesen az önkormányzatokra bízza, míg a társadalom jelentős részét érintő feladatokat az államra. Véleményük szerint törekedni kell arra is, hogy azokat a feladatokat, amelyeket hatékonyan központi szintről nem lehet jól megoldani, azt az önkormányzatok társulásai átvállalhassák. Az államilag garantált, kötelezően ellátandó feladatokhoz biztosítani szükséges a finanszírozás feltételeit is. Tovább kell pontosítani az önkormányzatok feladatkörét - állapítják meg. És meg kell alkotni az önkormányzatok átfogó külső pénzügyi, illetve gazdasági ellenőrzéséről szóló törvényt.
Nagyobb szerepet szánnak az önkormányzatoknak a közbiztonsági feladatok megoldásában. Ezen elv figyelembevételével a kormány megalkotja a közterület felügyeletéről szóló törvényt. A bűnmegelőzésben egyértelműbbé teszik az önkormányzatok és a rendőrség közötti felelősség- és kompetenciahatárokat.
A tervek szerint a kormány a központi elvonások fokozatos mérséklésével megteremti a helyi adók részaránya növelésének lehetőségét. Támogatják az önkéntes társulások elterjedését is. A területi igazgatásról szólva a program megjegyzi: a kis- és nagyrégiók kialakításában a középszint valamennyi szereplőjét egyenrangú partnerként kell bevonni. Szorgalmazzák és támogatják az önszerveződésen alapuló régiók kialakulását is. Ígéretük szerint 2001-ig koncepciót dolgoznak ki a városkörnyéki, kistérségi, térségi és regionális közigazgatás átalakítására.
Már 1998. július első hetében, a kormányprogram alapján, törvényjavaslatok kerültek a Ház asztalára, melyből a legfontosabbak tárgyalását a képviselők még a nyáron elkezdték. Pintér Sándort belügyminiszternek jelölték.
A miniszterjelölt első feladatai között említette az önkormányzati választásokra szükséges pénz előteremtését.
Az önkormányzatok finanszírozásában már nem lehet az ÁPV Rt.-től bevételekre számítani, ezért olyan feladatokat kell róni rájuk, amelyek teljesítéséhez megvannak a pénzügyi és technikai feltételek - állapította meg. Elképzelése szerint az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzését egy nagyobb létszámú Állami Számvevőszéknek kellene végrehajtani. Fontosnak ítélte a szervezett bűnözés elleni törvény megalkotását, valamint a hatékonyabb harcot a korrupció ellen.

Érdekegyeztetés hiánya

Még a költségvetési irányelvekkel sem ismerkedhettek meg az önkormányzati érdekszövetségek augusztus utolsó napjáig, miután a büdzsé parlamenti vitájának elhalasztására készült a kormány. 
A Pénzügyminisztérium főosztályvezetője is egyelőre csak általánosságokat mondhatott. E szerint: a kormány 11 százalékos inflációt ígér, a közszféra bevételeinek 13 százalékos növekedését prognosztizálja, hasonló arányú béremelés várható, az önkormányzatok dologi kiadásai pedig öt százalékkal emelkedhetnek.
Az önkormányzatok üdvözlik a kormánynak az infláció csökkentésére, az adórendszer átalakítására, a területfejlesztés rendszerének újragondolására irányuló törekvéseit - hangsúlyozta Sulyok József, az ÖSZT elnöke. Azt viszont sajnálatosnak tartotta, hogy a költségvetés előkészítése késik, ezért az egyeztetések sem kezdődhettek meg. A helyhatóságok érdekszövetségei mindazonáltal leszögezik: igényt tartanak rá, hogy az 199. évi költségvetés kialakításának minden fázisában részt vehessenek. 

Költségvetés: módosított határidők

A kormány törvénymódosítást készít elő, amelynek értelmében a választás évében a költségvetés előterjesztésének határideje - amennyiben a kormány június végéig nem alakul meg - mindenkor október 31-e lenne - jelentette be a Pénzügyminisztérium egyik illetékese. 
A költségvetés előkészítése a korábbiakhoz képest késett, így az önkormányzatok szakértői csak általánosságban beszélhettek a '99. évi elképzelésekről. A GDP növekedési üteme 1999-ben 5,5 százalék körül alakulhat, a közszféra bevétele 1 százalékkal nő, s a foglalkoztatottak körében két százalékos reálbér-emelkedésre lehet számítani.
Az őszi parlamenti ülésszakon több kérdésben kinyilvánított kormányzati álláspont borzolta a kedélyeket. A politikusokét és az önkormányzati szakemberekét az, hogy a kormány törvénymódosítással halasztotta el a költségvetés benyújtásának határidejét. Fellángolt a vita a gázközmű vagyon sorsával kapcsolatban is.
A polgárokat azonban leginkább az foglalkoztatta, hogy a kormány nem a korábbi, törvényben előírt mértékű nyugdíjemelést javasolt.

'98. évi önkormányzati választás indulatokkal

A rendszerváltozást követő önkormányzati választásokon soha nem volt olyan magas részvételi arány, mint a harmadik önkormányzati ciklusban. 1990-ben a választópolgárok 40,2, négy évvel később 43,4, 1998 októberében pedig 48 százalékuk vett részt a voksolásban. Legtöbben Szabolcs megyében járultak az urnákhoz: 56,7 százalék. Legkevesebben pedig Pest megyében: 43 százalék. A fővárosban 43,68 százalék volt a részvételi arány. Orbán Viktor miniszterelnök az eredményt úgy értékelte, hogy a szavazók kedvező véleményt mondtak a kormányprogram végrehajtásáról, a kabinet eddigi száz napjáról. A szocialisták elnöke ellenben úgy vélte: a két fideszes "erődítmény", Székesfehérvár és Pécs elvesztése jelzés az elégedetlenségre.
A parlamentben, még az önkormányzati választásokat megelőzően, indulatokat kavart Orbán Viktor miniszterelnöknek egy, az önkormányzatok szerepével kapcsolatos nyilatkozata. Ellenzéki politikusok ezt úgy értelmezték, hogy a kormány maga alá akarja gyűrni a helyi önkormányzatokat és pusztán a kormányzati akarat, a kormányprogram végrehajtójának tekinti azokat. Ennek jegyében felszólította a fideszes vezetőket, hogy megválasztásuk esetén lássanak hozzá a helyi közélet megtisztításához.
Lamperth Mónika(MSZP) reményét fejezte ki, hogy a kormányfő ezzel nem valamiféle boszorkányüldözésre szólított fel. Emlékeztetette a miniszterelnököt, hogy ellenzéki politikusként még úgy vélekedett: az önkormányzatok a kormánnyal szembeni hatalmi ellensúlyt jelentik. A felszólalásra Pintér Sándor belügyminiszter reagált, leszögezte: a kormányfő a helyi közélet megtisztításán pusztán a korrupt személyek leváltását értette. Az önkormányzatokkal kapcsolatban pedig a kormányzattal történő együttműködés fontosságát hangsúlyozta.
Az önkormányzati választásokon, egyik párt sem jutott nagyobb előnyhöz. A fővárosi és a megyei közgyűlésekben a jobboldali pártok koalíciója 39,63 százalékot ért el, míg a szocialista- szabaddemokrata összefogás 35,9 százalékot. A MIÉP-nek 5,8 százalék jutott, a függetlenek, a parlamenten kívüli pártok és szervezetek pedig a szavazatok 20,2 százalékát gyűjtötték be. Budapest főpolgármestere harmadszorra is a szabaddemokrata Demszky Gábor lett.

Gáz van!

Az Alkotmánybíróság - az önkormányzati gázközmű vagyon sorsával kapcsolatos - határozata borzolta a kedélyeket az Ország Házában is. Kormányzati oldalon úgy vélték: a döntés súlyos, a központi költségvetést több évre megterheli. Véleményük szerint a testület nemcsak azt mondta ki, hogy az előző kormányzat törvénytelenül járt el a közművek privatizálásakor, hanem azt is, hogy az önkormányzatoknak, a helyi közösségeknek a privatizációs, többszörös névértékű milliárdokból csupán alamizsnát, filléreket juttattak. Ezzel is hozzájárultak néhány önkormányzat működőképességének megrendüléséhez. Az MDF szónoka egyetlen megoldásnak a vagyon sorsának törvényben történő szabályozását látta. Olyan egyértelmű, egységes és méltányos szabályozásra van szükség, amely nem csak a szolgáltatók, de az önkormányzatok és a fogyasztók érdekeit is figyelembe veszi.

Költségvetés - halasztást kért a kormány

A pénzügyminiszter volt az előterjesztője annak a javaslatnak, amelyben a kabinet kezdeményezte: a választások évében az államháztartásról szóló törvényben meghatározott, a költségvetési, illetve társadalombiztosítási alapok költségvetésére vonatkozó törvények előkészítésének és benyújtásának határidejét egy hónappal hosszabbítsák meg. Járai Zsigmond indoklásában elmondta:
a szabályozás nincs tekintettel arra, hogy a mindenkori új kormánynak körültekintően, alaposan fel kell készülnie a gazdaságpolitikáját tükröző költségvetési javaslat kidolgozására. Erre tekintettel négyévente feltétlenül indokolt a jegyzőknek, illetve a polgármestereknek is lehetőséget biztosítani arra, hogy az eredeti időponthoz képest 15 nappal később nyújthassák be a képviselő-testületnek a következő évre vonatkozó költségvetési koncepciójukat.
A költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója, a szabaddemokrata Bauer Tamás elutasította, és indokolatlannak minősítette a kormány előterjesztését. Indoklása szerint az előterjesztés elsődleges célja az volt, hogy az önkormányzati választások előtt korlátozza az Országgyűlés lehetőségét abban, hogy a költségvetésről megalapozott vitát folytathasson - mondta. Továbbá, hogy az önkormányzati választások előtt nyilvánvalóvá váljon az is, hogy a kormány a költségvetési törvénnyel kívánja módosítani a nyugdíjtörvényt.
A halasztás nem indokolt azért sem, mert tavaly épp azért módosították az alkotmányt, azért rögzítették májusra a választások időpontját, hogy a megalakuló kormánynak elég ideje legyen az új költségvetés kidolgozására.
Elutasította azt a hivatkozást is, amely szerint négy évvel ezelőtt is előfordult ilyen eset. Csakhogy, akkor a kormány kénytelen volt a gazdaság, különösen az állam súlyos pénzügyi gondjai miatt pótköltségvetést készíteni. Jelenleg azonban szó sincs válsághelyzetről, mint ahogy azt a kormány vezető politikusai is vallják.

Ki fizeti a révészt?

A hatályos törvény szerint a nyugdíjemelésnek követnie kell a nettó keresetek növekedését, amely várhatóan húsz százalék körül alakul. A kormány azonban 13- 14 százalékos nyugdíjemelést és annak differenciált elosztását javasolta a parlamentnek. Az érintettek tiltakoznak, az ellenzéki erők törvényszegéssel vádolják a kormányt. Az indulatok mederbe terelése érdekében az Országgyűlés külön vitanapot szentelt a kérdésnek.
A vitát bevezető Orbán Viktor miniszterelnök leszögezte: a kormány következő évi elképzelései arra épülnek, hogy 1999-ben legalább 5 százalékos lesz a gazdasági növekedést. Ezért is döntött úgy a kormány, hogy alacsonyabb mértékben határozza meg az adóterheket és járulékokat. Négy esztendő alatt felére csökkentik a tb-járulékok összegét. A vállalás egynegyedét már teljesítették, amikor hat ponttal mérsékelték a járulékok mértékét - állapította meg a miniszterelnök. Terveik szerint jövőre az infláció 11 százalékos lesz.

Családban marad

A miniszterelnök példákon keresztül elemezte a családok anyagi helyzetét, abból az alapelvből kiindulva, hogy ha a társadalom alapsejtjében javulnak a megélhetés feltételei, az kedvezően hat a családban élő nyugdíjasokra is. Elsőként a gyermekneveléssel kapcsolatban visszaállított kedvezményeket sorolta fel, melynek eredményeként, a kormány számításai szerint, három gyermek után évi 82 800 forintot lehet majd leírni az adóból.
Felzúdulás kísérte Orbán Viktor azon kijelentését, miszerint: "A miénk, a polgári koalíció politikája családbarát, a másik, az előző kormánypártok gondolkodása nem."
Orbán Viktor leszögezte: az érintett törvény nem kétharmados, így, ha úgy látják jónak, igenis módosíthatják, egyáltalán nem követnek el törvényszegést. Beszéde végén ellenzéki képviselőtársaitól arról érdeklődött, hol voltak akkor, amikor a Bokros-csomag a magyar családok többségét a tönk szélére sodorta.
A szabaddemokrata frakcióvezető emlékeztetett arra, hogy már a választási kampányban világos volt: a Fidesz összes ígérete teljesíthetetlen lesz. Ennek levét isszák most a nyugdíjasok.
Kuncze Gábor más ellenzéki felszólalókkal egyetemben figyelmeztetett arra, hogy a nyugdíjasok általában nem családban, hanem egyedül élnek, ezért is hamis az ő szempontjukból a családi adózás bevezetése. Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor pedig arra mutatott rá, hogy az intézkedések következményei az önkormányzatoknál csapódnak le.

Oldódó rejtélyek

Az ellenzék részvétele nélkül zárta az 1999. évi költségvetés részletes vitáját az Országgyűlés december elsején.
"Jövőre a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága a magyar lesz" - e szavakkal vezette be az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat vitáját Járai Zsigmond, akkori pénzügyminiszter. Csökken az infláció 10- 11 százalékra, javulnak a gazdaság egyensúlyi mutatói, és csökken a hiány. A költségvetés átláthatóbb lesz, előtérbe kerül a család, a gyermeknevelés, az oktatás, kultúra, közbiztonság, a vidék- és vállalkozásfejlesztés, valamint az euroatlanti integráció.
A miniszter reális célkitűzésnek tartotta az 5 százalékos gazdasági növekedés elérését. Bejelentette, hogy a gazdaság motorja az export lesz, s 12- 14 százalékos kivitelnövekedés mellett a beruházások 11- 12 százalékkal bővülnek
A közszférára vonatkozóan 13,3 százalékos béremelést, a nyugdíjak esetében 14,2 százalékos átlagos emelést jelentett be. Ezzel szemben a fegyveres testületeknél 20,9, a pedagógusoknál 17, az igazságszolgáltatásban 22,5, az egészségügyi dolgozók esetében pedig 14 százalékos emelésre készülnek. A költségvetési intézményeknél meg kell gátolni a pazarlást - szögezte le a miniszter. Hozzátette: a 3 százalékos létszámleépítést az intézmények saját kiadásaik növelésére használhatják. Összességében, az államadósság 6460 milliárd forintra nő az 1998. évi 5900-ról, a GDP-hez képest azonban 59-ről 56 százalékra csökken az eladósodottság mértéke.

Az ÁSZ szerint feszített követelmények.

Az önkormányzatokkal összefüggésben a pénzügyi tárca vezetője megjegyezte: elsődleges feladat a területi aránytalanságok mérséklése, amelynek fő eszköze lehet a beruházások, fejlesztések növelése. A helyi önkormányzatok közfeladataik teljesítéséhez jövőre 648,2 milliárd forintra számíthatnak a költségvetésből, amely 14,1 százalékos növekedést jelent. A személyi jövedelemadó átengedése továbbra is 40 százalék, de ezen belül várhatóan 15 százalékra csökken a helyben maradó rész, és 25 százalék lesz a jövedelem-kiegészítés formájában és a normatívában elosztott támogatás.
Az Állami Számvevőszék elnöke úgy értékelte a benyújtott javaslatot, mint amely minden területen feszített követelményeket támaszt, ezért folyamatos ellenőrzést igényel. Kovács Árpád nehezményezte, hogy az ellenőrző testület csak akkor ismerhette meg a tervezet szövegét, amikor a kormány már az Országgyűlés elé terjesztette azt.

Önkormányzatellenes
költségvetés

Mint azt Balsay István, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára is megállapította: a költségvetés legtöbbet bírált részei az önkormányzatokat érintő paragrafusok voltak. A politikus fontosnak tartotta leszögezni, hogy átmeneti finanszírozásról van szó, amelynek rendszerét a jövőben alaposan át kell gondolni. Dicsérte az előterjesztést többek között azért, mert a tb-járulékok csökkenése következtében az önkormányzati fejezetben visszamaradó 10 milliárdos tétel gazdagítja az önkormányzatokat.
A szocialisták önkormányzatellenesnek nevezték a költségvetést, és tiltakoztak az ellen, hogy a kormány befagyasztja a közalkalmazotti bértáblát, s tartalékképzés címén 8,1 milliárd forintot elvon az önkormányzatoktól.
A szabaddemokratákkal egyetértve trükknek minősítették a pedagógusbérek emelésének ismételgetését, hiszen ehhez nem biztosítják a központi fedezetet. És ezt nem tudja pótolni egyetlen önkormányzat sem. Figyelmeztették a kormányt: a szegény és gazdag önkormányzatok közötti különbséget nem szabad úgy mérsékelni, hogy szembeállítják egymással a településeket. Minden ellenzéki hozzászóló kifogásolta, hogy a kormány nem biztosítja a normatíváknál inflációkövetést. Ezzel párhuzamosan viszont túlértékelik a saját bevételek növekedési ütemét, amikor 130 százalékos teljesítést határoznak meg. Wekler Ferenc (SZDSZ) egyike volt azoknak, akik kifogásolták, hogy
a hatalmon lévők nem egyeztették elképzeléseiket az önkormányzati szövetségekkel. Hiányolta hatásvizsgálatokat, és bírálta az önkormányzatok gazdasági mozgásterének tovább szűkítését azzal, hogy az személyi jövedelemadó helyben maradó aránya 5 százalékkal ismét csökken. Nem találta a javaslatban a gázközmű-vagyon privatizációja nyomán az önkormányzatokat megillető 90-100 milliárd forintot sem.
Balsay István később közölte: módosító indítvány formájában 50 milliárdos juttatás szerepel a büdzsében, melynek elfogadását támogatja a kormány. A fennmaradó tartozást 2000-ig próbálják kiegyenlíteni.
Gidai Erzsébet bejelentette: kezdeményezik a Magyar Nemzeti Bank elnöke és más vezetők felelősségre vonását és menesztését. Kifogásolta, hogy a költségvetés bevételeinek 68 százalékát lakossági befizetések teszik ki, míg a társasági adók - többek között a külföldiek adómentessége miatt - a bevételek 1 százalékát sem érik el. A képviselőnő pénzügyi és gazdasági "nagytakarítást" javasolt.

Háromhetenként ülésezik
az Országgyűlés

Áder János, az Országgyűlés elnöke 1998. végén javasolta, hogy 1999-től kezdve, háromhetes rotációban ülésezzen a Tisztelt Ház. Az ellenzék nem értett egyet a kezdeményezéssel, ennek ellenére e munkarend szerint kezdte meg munkáját a parlament. Először a bizottsági tárgyalások indultak meg.
Az új parlamenti munkarend lényege: a képviselők az egyik héten a bizottságokban foglalkoznak az Országgyűlés elé kerülő javaslatokkal, a másik héten a plenáris ülés zajlik és egy következő hetet szánnak az egyéni kerületi képviselői munkák ellátására. Az új rendszerben a házelnök várakozásai szerint a kormány törvényelőkészítő tevékenysége és a parlamenti munka is javulni fog. Erre azért is szükség van, mert a kabinet 1999 első felében 22 törvény megszavazását várja a képviselőktől.
Áder János, az Országgyűlés elnöke leszögezte: az ülésnapok száma így sem csökken. Ha a következő félévben a parlament és a kormány is belerázódik az új munkastílusba, ötnapos munkahét mellett a tárgyalásra fordított idő az előző ciklusokban biztosított plenáris időkeret szerint alakul, s kellő óraszám áll rendelkezésre a javaslatok megvitatására. Ellenben arra nem látott lehetőséget, hogy februártól a házszabály módosítása nélkül a hét első két napján túlmenően is elhangozzanak napirend előtti felszólalások.
A választókerületi hét bevezetésére vonatkozóan felidézte Szabó Lajos Mátyás szocialista képviselő megegyező tartalmú módosító javaslatát, aki már 1994-ben kérte a parlamenti munkarend ilyen értelmű módosítását. Az Országgyűlés elnökének hosszas tárgyalásokat követően sem sikerült meggyőznie az ellenzéket az új munkarend bevezetésének ésszerűségéről. Egyedül a Csurka István vezette MIÉP állt ki az elképzelés mellett, feltéve, ha biztosítékot kapnak arra, hogy a bizottsági üléseken történtekről a nyilvánosság megfelelően értesülhet. A szocialisták és a szabaddemokraták egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy a javaslat célja: a parlament ellenőrző szerepének csökkentése, s az ellenzéki megnyilvánulások visszaszorítása a sajtóban. A szocialisták frakcióvezető-helyettese alibi-javaslatnak minősítette azt is, hogy a házelnök az eddigi két és fél óra helyett négyórás interpellációs időszak bevezetését ígérte. A szabaddemokraták több olyan ellentmondást fedeztek fel az Áder János indítványában, amely véleményük szerint alkotmányellenes.

40 milliárd zárolása

Több mint 8 milliárdot vettek el az önkormányzatoktól
A költségvetési törvény még szinte hatályba sem lépett, máris drasztikus lépésre kényszerült a kormány. Negyvenmilliárd forint különleges tartalék végleges zárolására került sor. Ez az intézkedés az önkormányzatok költségvetési, pénzügyi pozícióját tovább rontja. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok száma és az igényelt támogatás összege minden valószínűség szerint növekedni fog.
A központi költségvetés szerint a költségvetés általános tartalékát meg kell emelni a nemzetgazdaság minden szereplőjének - így a helyi önkormányzatoknak - nyújtott támogatás 1,9 százalékos csökkentésével. Ez a költségvetési törvényben - július 31-ét követően - mint a gazdaság helyzetének jelentős, előre ki nem számítható romlásának kezelésére szolgál. A kormánynak ezt a javaslatát az MSZP- és az SZDSZ-frakció egyaránt támadta. Dr. Gémesi György (MDF) is, pártja véleményét ismertetve, a zárolás törlését javasolta. Ahhoz képest, hogy az 1999. évi költségvetési törvényt a parlament 1998. december 28-án fogadta el, ezt követően igen rövid időn belül megtette a kormány azt a lépést, amivel a törvényben csak fenyegetőzött.
A költségvetésben rögzített 40 milliárd forintos különleges tartalékot a kormány 1999. február 18-án végleg zárolta. A gyors intézkedésből arra lehet következtetni, hogy a kormány már a törvényjavaslat megszavazásakor tudatában volt ennek az intézkedésnek a szükségességével, de adott a látszatra, és nem szándékozott az első költségvetésében máris szigorú intézkedéseket bevezetni. Ennek szellemében tehát egy pozitív költségvetést fogadtak el a képviselők, egy olyan "záradékkal", ami az elfogadás pillanatától időzített bomba volt.

Megsemmisítési kísérlet

Az önkormányzatoknál az 1,9 százalék elvonására vonatkozóan az MSZP nem állt meg tiltakozását illetően a parlamenti vitánál. Dr. Lamperth Mónika országgyűlési képviselő, a Baloldali Önkormányzati Közösség akkori elnöke az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a költségvetési törvény ezen részének megsemmisítését. A feszültség fokozódott. Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat parlamenti vitája során az önkormányzatok költségvetési pozícióinak romlása miatt az MSZP-  és az SZDSZ- frakció tiltakozott, elutasította a kormány ez irányú javaslatait. Mindhárom ellenzéki párt nevesítve utasította el azt a kormányjavaslatot, mely szerint az önkormányzatok támogatásának 1,9 százalékát zárolni kell. Indokuk az volt, hogy ez az intézkedés tovább súlyosbítaná az önkormányzatok pénzügyi helyzetét. Dr. Lamperth Mónika (MSZP) hangsúlyozta, hogy ez a büdzsé tudatosan önkormányzatellenes. Az önkormányzatoknál az infláció mértékét sem éri el a költségvetés növekedése, és a zárolás, elvonás újabb 10 millió forintot vesz el minden egyes önkormányzattól. Törvénysértőnek minősítette azt az eljárást, hogy a zárolt összeg felhasználásáról nem törvény, hanem a kormány dönt. Dr. Wekler Ferenc (SZDSZ) kiemelte, hogy az önkormányzatok alulértékeltek az állami szférával szemben az éves költségvetésben. Mozgásterük tovább csökken, csakúgy, mint a GDP-ből való részesedésük...

Martfű perelt

Martfű perelt. Úgy tűnik, hogy az 1999. évi költségvetési törvény több sebből vérzett. Még csak március volt, de már két alkotmánybírósági beadványról is hallhattunk. Íme az egyik! Martfű város önkormányzatának képviselő-testülete 1999. február 18-án az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérte az 1999. évi költségvetési törvény 20. § (4) bekezdéseknek megsemmisítését. A nevezett jogszabály-hely szerint az önkormányzatokat együttesen megillető személyi jövedelemadó meghatározott részéből a személyi jövedelemadó és az iparűzési adóból elérhető bevétel meghatározott hányadának együttes összege alapján az önkormányzatot kiegészítés illeti meg, vagy a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásai csökkenek.
A beadvány szerint a sérelmezett szabályozás: azokat a településeket érinti hátrányosan, amelyek bevezették az iparűzési adót, és azoknak az önkormányzatoknak nyújt kiegészítést, ahol valamilyen okból nem éltek ezzel a lehetőséggel; nem a kötelezően ellátandó feladatok nagyságát veszi figyelembe az állami támogatás elosztásánál, hanem az egyes önkormányzatok adóerő-képességét, az önkormányzat alapjogát érinti, melyet az Országgyűlés alkotmánysértő módon, a költségvetési törvény részeként egyszerű szótöbbséggel fogadott el. A Települések Önkormányzati Szövetsége is kérte az Alkotmánybíróság állásfoglalását a költségvetésben zárolt céltartalék miatt. 

Itt a piros, hol a piros?

Nem aratott osztatlan sikert a Fidesz vezette kormány által kimunkált millenniumi költségvetés a parlamentben. A bevételek elosztására benyújtott elképzelést nem csak az ellenzék bírálta élesen, de a vezető kormánypárt szövetségesei is.
A legtöbben az egészségügyet és az önkormányzatokat jelölték meg, ahol a források bővítésére lenne szükség. A személyi jövedelemadó helyben maradó részének 5 százalékra csökkentését, a Fideszt kivéve, mindenki elutasította.
Az október közepén megkezdett általános vitában sokan és sokféleképpen jellemezték azt a javaslatot, amelyet a kormány a parlament elé terjesztett. Többek között a reménytelenség, a csalódottság, a hazugság költségvetésének nevezték. A MIÉP egyenesen nemzetellenesnek minősítette. Egy szocialista képviselő pedig úgy vélekedett: ami itt forráscsere címén történik, az már nem is a csendes ulti kategóriája, hanem egy jóval hazardírozóbb játéké. A kormány "Itt a piros, hol a piros"-t játszik a társadalommal.
A pénzügyminiszter ezzel szemben expozéjában az elsők között tartotta fontosnak leszögezni: jövőre megfelelő keretet teremtenek nemcsak az állami, hanem az önkormányzati intézmények működéséhez, az állami feladatok ellátásához. Véleménye szerint a beterjesztett javaslat nem tartalmaz felesleges és értelmetlen megszorításokat, de kényszerítő erőt jelent valamennyi intézmény számára az ésszerűbb gazdálkodáshoz. Az államháztartás elsődleges kiadása 6390 milliárd forintra nő, ami a tavalyi évhez képest az inflációt leszámítva 2,5 százalékos emelkedést jelent. Az átlagos növekedés mellett azonban a kormány egyes területekre jóval több pénzt szán, másokra kevesebbet jelentette be Járai Zsigmond. Az előbbi körbe tartozik a családok, az új munkahelyeket teremtő kis- és középvállalkozások, a vidék- és az agrárgazdaság fejlesztésének támogatása. Kiemelt figyelmet fordítanak a nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozásra is. A miniszter azokról a területekről nem szólt, ahová kevesebb támogatást szánnak.

További adó-átcsoportosítás várható

A helyi önkormányzatok 2000-ben 1500 milliárd forint felhasználható forrással rendelkeznek az előterjesztő szerint. 681 milliárd származik a központi költségvetési kapcsolatokból, amely számításaik alapján 8,9 százalékkal haladja meg az előző évi előirányzatot. Vagyis, reálértékük évek óta most először közel 3 százalékkal növekszik vonta le a következtetést a pénzügyminiszter. 
Az önkormányzatok esetében a hangsúlyt az esélyegyenlőségre és a feladatorientáltságra helyezik, ezért
csökkenne 5 százalékra a helyben maradó személyi jövedelemadó aránya, miközben nőnének a normatívák.
A miniszter jelezte: még így is többszörös különbségek vannak települések között, ezért további javaslatokat fognak tenni a források átcsoportosítására. Lehetetlen és értelmetlen helyzet az, hogy például a helyi iparűzési adóbevételek függvényében néhány városban kiemelkedően magas jövedelmek keletkeznek, míg több mint háromezer kisebb önkormányzat alig jut ilyen bevételekhez  indokolta kezdeményezésüket. A pénzügyminiszter értékelése szerint az állami folyamatok decentralizációját segíti elő, hogy az önkormányzatok feladata lesz a "segély helyett munka" elvű munkanélküli ellátórendszer működtetése. Itt említette a lakástámogatási finanszírozási rendszer reformját is, amely bevezetésétől időközben visszakoztak.

ÁSZ: halaszthatatlan
az önkormányzati reform

A javaslatot véleményező Állami Számvevőszék vezetője nem tartotta szerencsésnek, hogy e büdzsével a kormány 62 helyen módosítaná az államháztartási törvényt.
Az 1992. évi hatálybalépése óta ez már 21 alkalommal történt meg. Vagyis, megérett az idő az államháztartás egészének átfogó áttekintésére mondta Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke. Az önkormányzatokat érintő forrásátcsoportosítással, kiegyenlítéssel kapcsolatban a célt támogatandónak ítélte, s nem vitatta a törvényjavaslatban szereplő módot sem. Összességében azonban azt a következtetést vonta le, hogy nem lenne szerencsés halogatni az önkormányzati gazdálkodás feltételeinek, a feladat- és hatásköri rendszernek teljes körű felülvizsgálatát és reformját.
A bizottsági véleményeket tolmácsoló kormánypárti képviselők természetesen arról számoltak be, hogy a többség vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést, míg a kisebbségi véleményt tolmácsolók ezzel ellentétesen foglaltak állást.
Szekeres Imre, a költségvetési bizottság szocialista képviselője a javaslat visszavonását kérte, mondván, a parlament asztalán most a reménytelenség költségvetése fekszik. Az, amely tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, elveszi a reményt és az esélyt a felzárkózni akaróktól.
Még a kiemelten támogatandó kis- és középvállalkozók zsebéből is kivesznek százmilliárdot azzal, hogy nem adják vissza az áfát. A gazdasági miniszter viszont mindösszesen ötmilliárd forintot szán támogatásukra mondta a képviselő. Az önkormányzatok személyi jövedelemadó elvonásával kapcsolatban megjegyezte: az elvonással nem a szegényebb települések felzárkózását támogatják, mert a tervezetből kiderül, hogy az így keletkező 60 milliárdból a kormány csak ötöt forgat vissza a hátrányos helyzetű térségek támogatására. 
Más ellenzéki bizottsági hozzászólók arra figyelmeztettek, hogy az infláció alulbecslésével a központi kormányzat milliárdos többletforráshoz jut, míg a közszférában dolgozókat, a nyugdíjasokat, akiknek a juttatása inflációkövető, becsapják és megrövidítik. Az ÁSZ elemzése szerint a helyi önkormányzatok forrásai a beígért csaknem 9 százalék helyett csak 6,3 százalékkal bővülnek. Az oktatással foglalkozó ellenzékiek leginkább amiatt aggódtak, hogy a kormány a közszférában beígért 8,25 százalékos béremelésből csak 5 százalékot garantál. A többit az önkormányzatoknak kellene kigazdálkodniuk. Értetlenül fogadták, hogy az 1100 fő alatti települések nem kapják meg alanyi jogon az alapfokú oktatás kiegészítő normatíváját.

Nem lesz energiaár-emelés?

Az önkormányzati bizottság többségi véleményét tolmácsoló Perlaki Jenő, fideszes képviselő úgy vélte: senki nem fog rosszul járni. Ragaszkodott ahhoz, hogy 9 százalékkal több pénz jut az önkormányzatokhoz, a címzett-támogatások pedig 48-ról 52,3 milliárdra nőnek. Ez pedig azt jelenti, hogy egyes települések legfeljebb nem azzal a sebességgel fejlődnek, mint ahogy tervezték. Számításai szerint a községek 16- 18 százalékkal kapnak többet, a nagyvárosok  Nyíregyháza, Miskolc, Debrecen, Békéscsaba  "nullszaldósak" lesznek. Csabai Lászlóné (MSZP), a bizottság kisebbségi véleményének előadója felhívta képviselőtársa figyelmét, hogy a 3173 önkormányzat többsége és a hét önkormányzati érdekszövetség egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a 2000. év költségvetése forrásoldalról nem biztosítja a feladatok ellátását. Az ÁSZ-t idézve megállapította, hogy 1994-hez képest a központi szervek költségvetése 22 százalékkal nőtt, az önkormányzatoké 25 százalékkal csökkent. A különbség 47 százalék. Emellett a központi szervek dologi kiadásaira a mostani javaslat 16- 22 százalékos növekedést tervez, ám az önkormányzatoknál a kiadások növekedésével egyáltalán nem számolnak. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknál nem lesz energiaár-emelés? - kérdezte a képviselőnő. Állítása szerint a számokkal való bűvészkedés révén látszik úgy, hogy a települések 7,3 százalékkal fogják növelni összbevételüket. A kormány a viszonyítási alapot változtatgatja, amikor az 1,9 százaléknyi, tavaly elvett pénzt hol beleszámítja, hol pedig nem a bázisadatba.

Vissza a 35 százalékot!

A szabaddemokraták költségvetési javaslathoz benyújtott módosító indítványait november közepén Wekler Ferenc ismertette. Pártja összesen 72 milliárd forinttal juttatott volna többet az önkormányzatoknak, s a politikus bejelentése szerint ennek forrását meg is találták a költségvetési javaslatban. Minden településnek többletforrásra van szüksége, hiszen Magyarországon nincs gazdag önkormányzat, csak szegény és még szegényebb, beleértve a fővárosi önkormányzatot is. Javasolják, hogy jövőre 15 százalék legyen a személyi jövedelemadó helyben maradó aránya, s ez 2002-re emelkedjen újra 35 százalékra. Infrastruktúrafejlesztésre újabb 40 milliárd forint átcsoportosítását javasolják.
A honatya figyelmeztetett arra is, hogy a normatív támogatás elmaradása miatt egyes önkormányzatok, akárcsak Martfű az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak. A kormány nem tehet különbséget az egyes iskolába járó gyermekek között attól függően, melyik településen laknak jelentette ki.  
A szocialisták az önkormányzati szférára szánt forrás 36 milliárd forintos bővítését javasolták, amely minden önkormányzatot egyformán érintene. A települések ebből biztosíthatnák a közalkalmazottak 8,25 százalékos béremelését. Kezdeményezték azt is, hogy az önkormányzatok lakástámogatása 16,5 helyett 20,6 milliárd legyen. Ez véleményük szerint nem igényelne többletforrást, mindössze a PM költségvetéséből kellene átcsoportosítani.

Kiemelt területfejlesztés
Kelet-Magyarországon

A MIÉP-es Gidai Erzsébet az önkormányzati források 50 milliárdos emelését indítványozta. Az előterjesztéshez számos koalíciós, köztük fideszes képviselő is nyújtott be módosítást. Balsay István bejelentette: a területfejlesztési források elosztásánál három kelet-magyarországi régiónak kiemelt támogatást javasolnak. Pontosabban: azt indítványozzák, hogy az egy főre eső GDP országos átlagának 70 százaléka alatti megyék esetén történjen különleges támogatás. 1997-es adatok szerint ez Borsodot, Nógrádot, Szabolcsot és Somogy megyét érintené. A megyén belüli kistérségek közötti különbségek mérséklése érdekében pedig felhatalmaznák a kormányt, hogy állítson fel rangsort a térségek között, s ennek figyelembevételével jelöljék meg a támogatási mértéknek azt a felső határát, amelyre a vállalkozások pályázhatnának. Módosító indítványt nyújtottak be autópálya és Duna-híd építésére fordítandó 20 milliárd forint elkülönítésére.

Össztűz a fővárosra

Két kormánypárti képviselő is kiállt amellett, hogy a költségvetésben pénzt csoportosítsanak át a kerületeknek a főváros rovására. Perlaki Jenő és Juharos Róbert fideszes honatyák, egyben a Fővárosi Közgyűlés tagjai, kezdeményezték, hogy a Budapest önkormányzatához érkező állami juttatások a fele illesse automatikusan a kerületeket. Emellett a kerületek érdemben is beleszólhassanak a forrásmegosztásba. Szocialista képviselők pedig arra tettek javaslatot, hogy a kormány 2,9 milliárd forinttal szálljon be a nagyvárosok tömegközlekedésének rekonstrukciójába, ha már erre normatívát nem biztosít, s nem engedi 6 százaléknál magasabb összeggel emelni a viteldíjakat.

TÖOSZ-észrevételek
és javaslatok a 2000. évi költségvetéséről szóló
törvényjavaslathoz

A tervezett 45 százalékos gazdasági növekedés mellett a helyi önkormányzatok részesedése a GDP-ből tovább csökken. Folytatódik az önkormányzatok alulértékelődése, a központi költségvetési szervekkel szembeni folyamatos háttérbe szorítása. A központi költségvetési szervek kiadásainak közel 19 százalékos növekedésével szemben az önkormányzatok kiadási Iehetősége mindössze 7 százalékkal növekedhet. Az önkormányzatok számára a folyamatosan bővülő feladataikhoz nem biztosítottak a többletforrások az önkormányzati törvény rendelkezéseinek megfelelően. A törvényjavaslat a többletkiadások finanszírozásához a fedezetet, többletforrás helyett, forráscserével teremti meg. Ez a javaslat ellentmond az önkormányzati törvénynek, ezért azt elutasítjuk.
A jövedelemkülönbségek mérséklésére a személyi jövedelemadó (szja) további központosítása és újraelosztása történik meg az iparűzési adóerő-képesség alakulásának számításba vételével. Ez a metodika alkotmányossági aggályokat vet fel.
Hiányoljuk az önkormányzatok gazdálkodása 2000. évi pénzügyi feltételeinek alakulását bemutató hatásvizsgálatot, modellszámítást.

A 2001- 2002-es, kétéves törvényjavaslatról: áttörés
vagy átverés?

Az ellenzék tízmilliárdokat hiányol az önkormányzati juttatásokból. Álságos, rossz szándékú, átverés. Ezek voltak a legjellemzőbb minősítések, amiket az ellenzéki oldalról hallani lehetett a kétéves, 2002-ig szóló állami költségvetésről a parlamenti vitában.
A 2000 novemberében tárgyalt kétéves költségvetési törvényjavaslat szerint az államháztartási kiadások 2001-ben átlagosan 11,8 százalékkal nőnek, 2002-ben pedig 6,3 százalékkal. A minisztériumok kerete 18,75 százalékkal lesz nagyobb, 2002-ben pedig további 7,1 százalékkal gyarapodik. Az Orbán-kormány számításai szerint az önkormányzatok 2001-ben 12, 2002-ben pedig 10 és fél százalékkal gazdálkodhatnak több központi támogatásból az ez évi forrásokhoz képest. A helyi testületek így 2001-ben együttesen - a központi forrásokat és a saját bevételeket is beszámítva - 1670 milliárd forinttal, 2002-ben pedig 1770 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. A kormányzat képviselői több fórumon is hangoztatták: az önkormányzatoknak ezen túl is jelentős pénzek állnak rendelkezésre az egyes ágazati alapokból, illetve a Széchenyi-terv központi forrásaiból, s megkapják régi jogos jussukat, a 61 milliárd forintot a gázközmű vagyonért.
Az ellenzék és néhány kormánypárti képviselő a viták során arra mutatott rá, hogy továbbra is tízmilliárdok hiányoznak a meglévő önkormányzati feladatok ellátásához. Az MSZP számításai szerint - amelyet az ÁSZ megállapításaira is alapoztak - több feladat forrása hiányzik az önkormányzati szférában.
Nincs fedezete a pedagógusok béremelésének, erre a célra 2001-ben 4 milliárd, 2002-ben pedig 10 milliárd forint hiányzik a költségvetésből. A szocialisták indítványozták, hogy a tervezett infláció mértékét 6-ról 8 százalékra emeljék.
Erről a kormánypárti képviselők és a kormányzat hallani sem akart. Az ellenzék azt is kérte, hogy az elemi károk enyhítésére hozzanak létre egy 10- 20 milliárd forintos alapot. A tervezetből nyilvánvalóvá vált, hogy lakásprogramra is nagyságrendekkel kevesebb pénzt költ a következő két évben a kormány, mint azt a nemzeti fejlesztési programba foglalták. Korábban még úgy gondolták, hogy a következő két évben 200 milliárd forint jut lakástámogatásra. A büdzsében viszont csak 134 milliárd forintot különítettek el erre a célra. Vagyis, a Széchenyi-tervben szereplő összegnél 33 százalékkal kevesebbet. A "legnagyobb növekedés" az információs társadalom és gazdaságfejlesztési program címén tapasztalható, amely teljesen új cél a Széchenyi-tervben. A parlamenti vitából az is kiderült, nem tudni, a következő két évben mennyi pénzt fordítanak autópálya-fejlesztésre. A nemzeti program eredeti tervében 120 milliárd forint szerepel, de ez nem jelenik meg a büdzsé tervezetében.
A szabaddemokratáknak változatlanul az volt az álláspontjuk, hogy a kormány két évre benyújtott javaslata törvénytelen. Bauer Tamás szerint a legnagyobb átverés a költségvetésben az infláció alátervezése, a kormány, a költségvetésben számításba nem vett és a parlament által nem ellenőrzött jövedelmek elköltésére készül.
Ezért ők csak a 2001-es költségvetéshez nyújtottak be módosító indítványokat. Kovács Kálmán (SZDSZ) elemzése szerint a négyéves ciklusnak az egész közlekedési ágazat az egyik legnagyobb vesztese. Példaként említette: a kormány többször jelezte, hogy továbbépül az M7-es, noha a múzeológiai feltárások befejezéséig nincs rá lehetőség, és a költségvetés sem biztosít forrást a projektre. A kormányprogram ígéretei ellenére nem fog megépülni a Balatont megkerülő kerékpárút sem. Ezért az SZDSZ módosító indítványt nyújtott be, hogy legalább annyi pénzt fordítson a költségvetés ilyen célokra, mint 1998-ban. Az árvízvédelemről szólva kifogásolta, hogy a költségvetési törvényjavaslatban az árvízkár-elhárítási művek fenntartására kevesebbet szán a kormány, mint két évvel ezelőtt. A környezetvédelemmel kapcsolatban is kritikát fogalmazott meg. Az ellenzéki frakció azt javasolja, hogy a szennyvízkezelésre legalább az 1998-es előirányzat jelenlegi reálértékének megfelelő összeget fordítson a kormány, mivel ennél 40 százalékkal kevesebb szerepel a költségvetésben.
A szocialisták azzal vádolták a kormánypártokat, hogy hitbizományukká tették a területfejlesztési tanácsokat és osztogatásra, klientúraépítésre használják fel azokat.
Ez a bukás költségvetése lesz - fogalmazta meg a MIÉP képviselője, aki szerint a kormány nem ura a helyzetnek, s emiatt félő, hogy a maradék állami vagyon is a privatizáció prédájává válik. Az államnak így, a még meglévő minimális ráhatása is megszűnik a gazdasági életre.
A koalíciós pártok közös módosító csomagot nyújtottak be a kétéves költségvetéshez, amelyek húszmilliárd forint többletkiadást jelentettek. Mádi László (Fidesz) azért nyújtott be módosító indítványt, hogy növekedjen az 500 lakos alatti falvak alanyi jogon járó támogatásának mértéke. Így el tudnák látni a kultúrához és az oktatáshoz kapcsolódó feladataikat. A települések működését könnyítendő eltörölnék azt a szabályozást, amely előírja: legfeljebb öt községnek lehet közös körjegyzősége.

Botrányos záróra

Utoljára 2002. február végén ülésezett a harmadik szabadon - az 1998- 2002 közötti időszakra - választott Országgyűlés.  A politikai vezetők nyilatkozataiból kiderül, a kormánypártiak maradéktalanul elégedettek voltak az elvégzett munkával, az ellenzék többsége - a MIÉP-et kivéve - azonban a rendszerváltozás utáni parlament rövid történetének mélypontjaként élte meg ezt az időszakot.
 Még az utolsó napok sem múltak el botrány nélkül...  A négyéves parlamenti ciklus ünnepélyes lezárása helyett a finis  is botrányosra sikeredett. A szocialisták a státustörvénnyel kapcsolatos javaslat tárgyalásánál kivonultak az ülésről. Azt állították: Orbán Viktor kormányfő lehazaárulózta őket - aki viszont nem ismerte be - , ő kiabálta be Keller László (MSZP) hozzászólása közben az említett minősítést. Az ellenzéki képviselő később újra szót kért, és magyarázatot várt a miniszterelnöktől. Mivel ezt nem kapta meg, az MSZP-frakció kivonult az ülésről. Az SZDSZ a teremben maradt. A parlamenti jegyzőkönyv miniszterelnöki bekiabálást nem rögzített. Az MSZP végül a február 26-ai utolsó ülésen azért vett részt, nehogy a koalíció módosíthassa a médiatörvényt.
Az Országgyűlés az elmúlt négy évben - 1998. június 18-tól 2002. február 26-ig - 252 ülésnapot és 83 ülést tartott. Ez idő alatt 9 képviselő hunyt el, 4-en mondtak le mandátumukról, ám ennél jóval nagyobb volt a frakciók közötti mozgás: a listás képviselők közül 22-en, az egyéni választókörzetből bejutottak közül 4-en váltottak pártot.
A ciklus végére megváltozott a képviselő-csoportok mandátumának aránya: míg az alakuló ülés időpontjában a Fidesz 38,34; az MSZP 34,71; az FKGP 12,44; az SZDSZ 6,22; az MDF 4,40; a MIÉP 3,63; a függetlenek pedig 0,26 százalékkal rendelkeztek, addig a ciklus végére a legnagyobb kormánypárt 37,24; a szocialisták 35,42; a kisgazdák 8,59; a szabad demokraták 6,25; az MDF 4,17; a MIÉP 3,12; a függetlenek 5,21 százalékkal bírtak.
A Tisztelt Ház a fenti időszakban 273 új törvényt, 191 törvénymódosítást, 394 országgyűlési határozatot, 2 politikai nyilatkozatot, összesen 860 döntést hozott. A négyéves ciklus elsőként elfogadott - 1998. június 25-én - törvénye, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvény volt. Az Országgyűlés 14 politikai vitát tartott, melyek közül az elsőnek a bérek és nyugdíjak vásárlóerejének növelése és helyzete volt a témája, az utolsó pedig az Országimázs Központról szólt. A parlament 23 bizottsága a négy év alatt összesen 1989 alkalommal ülésezett, s 170 esetben tartottak kihelyezett ülést.

Szerkesztette: Csiky Ildikó