Önkormányzati reform a kormányprogramban

A második Gyurcsány-kormány programja lényegében követi a Medgyessy-kormány³, illetve az első Gyurcsány-kormány programjában⁴ foglaltakat, és kiemelten foglalkozik két új közigazgatási szint, a régió és a kistérség létrehozatalával, és az átalakulás legfőbb indítékának az együttműködést és a hatékonyság növelését tekinti.
- A  reform keretében kezdeményezik a választott, önkormányzattal rendelkező régiók létrehozását. A régiós önkormányzati választások időpontját a kormányprogram 2008-ban jelöli meg, míg a kapcsolódó törvényjavaslatok között az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat szerint a regionális közgyűlés tagjainak általános választását első alkalommal a 2009. évi európai parlamenti választás napján kell megtartani.
A kormányprogramhoz kapcsolódó önkormányzati törvénymódosítás részletesen szabályozza a megszüntetendő megyei önkormányzatok helyébe lépő regionális önkormányzatra vonatkozó szabályokat (VIII. fejezet).
- A kormányprogram kiemeli a kistérségi társulások megerősítésének fontosságát. A kapcsolódó Ötv. módosítás alternatív javaslatot tartalmaz. Az A) változat az önkéntes társulási formát fenntartja, viszont bizonyos feltételek esetén a többség akaratát kiterjeszteni javasolja a társulásból kimaradó kisebbségre. A B) változat a kötelező társulást szabályozza.
- A közigazgatási reform részeként a kormányprogram növelni kívánja a kistérségi közigazgatási szolgáltató szerepet, melynek következtében 1000 fő alatti településeken nem kíván önálló jegyzői hivatalt működtetni. A kapcsolódó Ötv. módosítás kevésbé kategorikus, mivel 500 és 1000 lakos között bizonyos feltételek fennállása esetén lehetővé teszi az önálló hivatal létesítését.
- A kormányprogram végezetül kinyilvánítja, hogy törölni kívánják az állam által az önkormányzatokra és hivatalaikra testált értelmetlen feladatokat, az ágazati törvények felesleges előírásait.
A strukturális változtatások mellett megjelennek olyan módosítási javaslatok is, amelyek a politika szereplői létszámának és javadalmazásának korlátozására irányulnak. Ennek részeként a 2006-ban megválasztásra kerülő polgármesterek és települési önkormányzati képviselők választását hat évre kívánják kiterjeszteni, melynek eredményeként 2012-ben az önkormányzati választásokra - kívánatos módon - a parlamenti választási ciklus felező idejében kerülne sor.
Az önkormányzati képviselők létszámának csökkentése ügyében a jelenlegi kormányzati javaslat csupán a fővárosi és a megyei önkormányzatokat érinti⁵, mivel a választások közeli időpontja miatt nem lehet csökkenteni a - 10 ezer lakos feletti, egyéni választókerületekkel rendelkező - települési önkormányzati képviselő-testületek létszámát. Ezzel egyidejűleg a kormány kezdeményezi a képviselői tiszteletdíjak mértékének csökkentését.

A kormányprogram és a kapcsolódó törvényjavaslatok ismeretében megállapítható, hogy mind a program, mind az azt kibontó törvényjavaslatok lényegesen kisebb változtatást irányoztak elő, mint amire az önkormányzati szféra felkészült. A változtatási javaslatok tartalmi szempontból nehezen értékelhetők, mivel többnyire strukturális jellegűek, és nem lehet megítélni, hogy milyen működési változtatásokat eredményeznek.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége 2005 őszén kezdeményezte, hogy szülessen négypárti egyetértéssel országgyűlési határozat a közigazgatást és az önkormányzati rendszert érintő változtatás irányáról, lényegéről, ütemezéséről és bevezetésének módjáról, körülményeiről, melyhez kapcsolódóan megfogalmazta az eldöntendő kérdéseket, de sajnálatos módon nem sikerült a pártok megállapodását⁶ elérni. Ugyancsak elutasításra került az önkormányzati választás időpontjának 2007-re történő meghosszabbítása is, melynek egyik indoka az volt, hogy legyen kellő idő a parlamenti választásokat követően a szükséges változások törvényi szabályozására.

A parlamenti pártok passzivitása a kampány során is érvényesült, ugyanis a parlamentbe igyekvő pártok a 2006-os választások során az önkormányzati rendszer átalakítására vonatkozó elképzeléseiket többnyire⁷ nem jelenítették meg a kampányukban, és a különféle nyilvános vitáknak sem volt témája az önkormányzatiság kérdése.
Bár az Orbán-kormány közigazgatás-korszerűsítési programja és az azt követő szocialista-liberális kormányok programjai sok tekintetben hasonlítanak egymásra, mégis kérdéses volt, hogy miképpen viszonyul a jelenlegi parlamenti ellenzék a kormánynak az önkormányzati rendszer strukturális átalakítására vonatkozó terveihez. Az ellenzék álláspontja az államreformra vonatkozó alkotmánymódosítás általános vitája során nyilvánvalóvá vált, melynek lényege, hogy nem támogatják a kormány elképzeléseit, nem járulnak hozzá a megyei önkormányzatok megszüntetéséhez és a régió új, alkotmányos közigazgatási szintként való létrehozatalához. Az ellenzéki megnyilatkozásokból úgy tűnik, hogy nem lesznek kétharmados törvénymódosítások, így még az önkormányzati választási ciklus hat évre szóló egyszeri meghosszabbítása is elmarad, noha a TÖOSZ azon javaslatával kapcsolatban egyetértés volt, hogy kívánatos lenne, hogy a jövőben az önkormányzati választásokra a parlamenti választási ciklusok felező idejében kerüljön sor⁸.

A parlamenti álláspont kialakításának befolyásolása céljából az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek kialakították közös álláspontjukat a kormány programjával kapcsolatban. Ez a közös nyilatkozat megkésettnek tekinthető, mivel nem a szövetségek fogalmazták⁹ meg elvárásaikat, hanem az eléjük tárt programról alkothattak véleményt.  
Végül is a hét országos önkormányzati szövetségből hat közös nyilatkozatban támogatta a kormányprogram önkormányzatokra vonatkozó reform elképzeléseit. Az önkormányzati és területfejlesztési miniszterrel közösen aláírt nyilatkozat alapvetően deklaratív jellegű. Dr. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke nem írta alá a nyilatkozatot, míg a TÖOSZ záradékkal látta el a dokumentumot. (A közös nyilatkozat és a TÖOSZ záradék mellékelve.)
n
A minősített törvények módosításához szükséges parlamenti támogatottság hiánya miatt az önkormányzati rendszeren belül alkotmányosan nem jönnek létre az új közigazgatási szintek, a kérdés ezután az, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel kívánja a kormány mégis megvalósítani a tervezett súlypont áthelyezéseket.

Az új kormányprogram nem beszél decentralizációról, hanem a hatékonyság növelésének igényéről és a célszerűség vezényelte koncentrációról. Miután a kormányzati döntési kompetenciákat az önkormányzati törvény módosítása szerint a regionális önkormányzatokhoz kívánta decentralizálni a kormány, most kérdés, hogy lesz-e valóságos decentralizáció, avagy a megyei dekoncentrált szervek integrációja és regionalizációja révén a decentralizáció helyett a dekoncentráció fog tovább erősödni. A jelek szerint erre kell számítani, mivel az illeték ügyek intézése a tervek szerint az APEH regionális igazgatóságaihoz kerül, a megyei illetékhivatalok helyett. Ez a változtatás egyben a megyei önkormányzatok egyetlen saját bevételi forrását vonja el, ezáltal a területi önkormányzás alapjaiban kérdőjelezhető meg.
Az eddigi lopakodó regionalizáció nyíltan és szervezetten fog megvalósulni. A megyei államigazgatási szervek regionalizációja is számtalan kérdést vet fel, azonban e területen a kormány mozgástere szabad, egyben a felelőssége is egyértelmű. A regionális igazgatásra már van példa az elmúlt tizenhat év történetében, gondoljunk csak a köztársasági megbízotti rendszerre. A megyei közigazgatási hivatalok jogelődjeként, 1990-94 között működött szervezet létrehozatalának és megszüntetésének indokait, valamint a működés tapasztalatait érdemes elemezni a mostani átalakítási tervek során. Az igazgatási feladatok racionalizálása során nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a közigazgatási szervezetek megszűnésének milyen hatása van (vagy lesz) azokra a városokra, ahonnan kivonul a középszintű igazgatás. Ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül a lakosság, az ügyfél szempontja sem, hogy hol és hogyan éri el a közigazgatás másodfokát. A megyei önkormányzatok megmaradása mellett az államigazgatási szervek regionalizációjával, ezen szervek társadalmi kontrollja méginkább elvész, fennáll a bürokrácia tovább erősödésének veszélye.
A regionális közigazgatási intézményrendszer kiépítésénél el kell kerülni azokat az anomáliákat, amelyek a megyei közigazgatási hivatalok finanszírozásánál, működtetésénél jelentkeznek. A másodfokú hatósági munkát és a törvényességi ellenőrzést, felügyeletet ellátó szervezet fenntartását a kormányzatnak garantálnia kell, nem pedig a hivatalokat bevétel szerzésére kötelezni.

A hatékony igazgatási munka feltételeit biztosítani kell, mert az olcsó igazgatás, amennyiben kiszolgáltatott a pénzszerzés kényszerének, könnyen válhat "olcsón" megszerezhetőnek.
Az e-közigazgatás tekintetében sürgősen új, működőképes helyzetet kell teremteni, annak érdekében, hogy a lakosság és az ügyfelek érdeke ne sérüljön.
Természetesen amennyiben sikeres és eredményes lesz az állami igazgatás regionalizációja, abban az esetben a megyei önkormányzatok regionális önkormányzatokkal való felváltása egyszerűbbé válik. Ellenkező minősítésű eredmény esetén, viszont újra kell gondolni a területi önkormányzás megyei szinten történő megerősítésének kérdését. A települési önkormányzatok és a kistérségi társulások kapcsolatában várhatóan folytatódni fog a pénzügyi eszközökkel történő "meggyőzés", ami számtalan veszélyt jelenthet, főleg a kistelepülések számára, mivel gazdasági autonómia hiányában kérdésessé válhat az önkormányzatiságuk valóságossága.

A mostani kormányprogram részleges kisiklása is bizonyítja, hogy az önkormányzati rendszer átalakításának együtt kell járnia az államháztartás egészének, valamint az oktatás- és egészségügy átalakításával. A változtatás igényli az alkotmány és egyéb alkotmányos törvények módosítását, ezért széles körű politikai konszenzusra van szükség, hogy az átalakításra a lehető legszélesebb egyetértés mellett kerüljön sor.
Az átalakítás során arra kell törekedni, hogy valamennyi állampolgár pontosan meghatározott önkormányzati közszolgáltatásban részesüljön, függetlenül attól, hogy milyen településen él. Meghatározandó, hogy egyes településtípusokon milyen jellegű közszolgáltatások biztosíthatóak. A differenciált hatáskör telepítéshez nincs szükség kétharmados törvényekre, csupán a valóságos folyamatok megfelelő és differenciált értékelésére.
Amennyiben egy-egy feladat az adott településen nem érhető el, garantálni kell a helyben nem nyújtható szolgáltatás elérhetőségét, vagyis meg kell teremteni a szolgáltatáshoz való hozzáférés feltételeit, akár virtuálisan, elektronikus, akár valóságosan, közlekedési úton.
Az egyes feladatok és hatáskörök felülvizsgálatát követően oda kerüljenek a hatáskörök (állam, önkormányzat, civil szféra, gazdaság), ahol a legnagyobb a többlethozzáadott érték, és ahol a legszínvonalasabb lehet a közszolgáltatás. 
A meghatározott önkormányzati minimum-közszolgáltatás biztosítását és elérhetőségét úgy kell garantálni, hogy azért ne kelljen pályázni. Ezért kistérségi terveket kell készíteni az alap közszolgáltatások teljes körű biztosítása érdekében.
Mivel nincs konszenzus a strukturális átalakítás tekintetében, ezért a működés gyakorlatát, színvonalát, hatékonyságát kell előtérbe helyezni; ne a közigazgatási, hanem a feladatellátási szint legyen a meghatározó. A közigazgatási határok ne akadályozzák az önkormányzatok ésszerű együttműködését a közszolgáltatások szervezése és a fejlesztési programok esetén.
A hatáskör telepítés szintjének meghatározásánál ne a lakosság száma, illetve az önkormányzat státusa (község, város, megyei jogú város, megye), hanem a feladat jellege és az érintettek körének nagysága legyen a meghatározó.
Az egyes önkormányzati feladatok körzetesítésénél szükséges figyelembe venni a foglalkoztatási helyzetet. (Sok kistelepülésen az önkormányzat az egyedüli helyi foglalkoztató.)
Az önkormányzatok anyagi fedezet nélkül újabb állami feladatot már nem tudnak vállalni. A feszültség decentralizációja helyett a felelős munkamegosztás elve érvényesüljön.
Meg kell erősíteni a polgármesterek döntési szerepét és súlyát. A polgármesteri felelősséghez kell mérni a polgármesterek döntési kompetenciáját. Jelenleg a polgármesterek a képviselő-testületek foglyai, ami megnehezíti a társulások működését is.
Sürgető, hogy az e-közigazgatás rendszerének kiépítésével egyidejűleg teremtődjön meg az e-önkormányzás feltételrendszere is. Az elektronikus közszolgáltatáshoz való hozzáférés alanyi jogon kerüljön biztosításra és ne az egyes önkormányzatok teherbíró képességétől, illetve szándékától függjön. Szükséges biztosítani a személyi feltételeket az e-közigazgatás működéséhez a jegyzőséggel, illetve intézménnyel nem rendelkező településeken.
A pályázatok a minimum-szolgáltatási szint feletti minőségű fejlesztések megvalósítására vonatkozzanak. Az éves pályázati kiírások a tárgyévet megelőzően, az új költségvetés készítésével egyidejűleg készüljenek el. A forráshiány miatt elutasított pályázatok a következő pályázati időszakban automatikus résztvevői legyenek.
Az önkormányzati vezetők túlnyomó többsége egyetértett azzal, hogy a parlamenti képviselők számának csökkentésével egyidejűleg csökkenteni kell az önkormányzati képviselők számát. Különösen a 10 ezer lakos feletti települések és a megyei önkormányzatok képviselő-testületeinek létszáma csökkenthető, mivel itt lehet jelentősebb költséget megtakarítani a tiszteletdíjakból, és egyéb működési költségekből.
A változtatás szükségessége nem szűnik meg azáltal, hogy nem lesz jelentős változás az önkormányzatokat érintő alaptörvényekben, ugyanis szükséges növelni az önkormányzatok mozgásterét, és feles törvényekkel átalakítható a feladatok és hatáskörök telepítésének rendje. A decentralizáció, a szubszidiaritás, a demokrácia és a hatékonyság szempontjainak együttes érvényesülését kell számon kérni az elkövetkezendő idők kormányzati lépésein.
Az önkormányzatok finanszírozási helyzetének újraszabályozása, a feladatok, hatáskörök differenciált telepítésével együtt elkerülhetetlen. Szükséges megerősíteni a helyi adózás rendszerét a települések fejlesztési lehetőségeinek biztosítása érdekében.
Az önkormányzatok mindennapi működésének megváltoztatása ugyan kevésbé látványos, mint a strukturális változtatások végig vitele, és ezek révén történő működési változtatások előidézése, viszont hosszú távon stabilabb együttműködést eredményezhet az  önkormányzatok között mind kistérségi, mind regionális szinten.

Sajnálatos, hogy a parlamentet alkotó politikai erőknek ismételten nem sikerült megállapodniuk az ésszerűbben és hatékonyabban, ugyanakkor kiszámíthatóbban működő önkormányzati rendszer megteremtésében. A konszenzus hiányáért a politikusokat terheli a felelősség. A politikai pártok együttműködésének hiánya nehezíti az önkormányzatok közötti együttműködéseket is, kihat az egész társadalom partnerségi viszonyrendszerére.
Természetesen a kormányzatnak joga van az államigazgatás részleges átalakításához, de nem terjeszkedhet túl az alkotmányos kereteken. A közigazgatási és önkormányzati rendszer átfogó, hosszú távra szóló átalakítása széles körű társadalmi és politikai konszenzus nélkül nem valósítható meg. A politikai elit felelőssége, hogy megállapodásra jusson, viszont arra kell törekedni, hogy a pártok konszenzusa ne eredményezhessen, olyan változást, amely ellentmond a szakszerűségnek, célszerűségnek és hatékony működésnek, ugyanakkor a változtatás irányáról és az új struktúráról ki kell(ene) kérni az önkormányzatok véleményét is. A reform nem képzelhető el az önkormányzati finanszírozási rendszer átfogó átalakítása és az önkormányzatok egyetértő támogatása nélkül.
Úgy tűnik, az államot képviselő kormány számára az ésszerűsítés már elkerülhetetlen, vagyis úgy ítéli meg, hogy minden más lehetőségét kimerítette. Ugyanakkor ez a felismerés az emberek részéről még nem vált teljessé, ezért fontos, hogy a kormányzat és a lakosságot közvetlenül képviselő önkormányzatok közötti párbeszéd folytatódjon, hogy az ésszerűség az önkormányzatok működőképességet erősítse oly módon, hogy a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásának minősége javuljon. Az ésszerű változtatásokhoz szükséges megnyerni valamennyi politikai erő támogatását is, hogy továbbra is alkotmányos keretek között működjön az önkormányzati rendszer.
A varázsütéssel való gyors átalakítás helyett, az aprómunkával végzendő átépítés ideje érkezett el.

Zongor Gábor

JEGYZETEK:
1 Lásd: Dr. Lőrincz Lajos: A hatékony állam - Magyar Közigazgatás 2005. augusztus; Zongor Gábor: Államreform kéne régen - Ön-Kor-Kép, 2006. január-február; Pálné Kovács Ilona: Államreform most vagy soha? - Ön-Kor-Kép, 2006. március; Péteri Gábor: "Adó, lakbér.nem csekélység!" - Ön-Kor-Kép, 2006. március; Szegvári Péter: Államreform hogyan és mikor? - Ön-Kor-Kép, 2006. április.
2 Új Magyarország / Szabadság és szolidaritás - a Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért - 2006-2010.
3 Lásd Medgyessy Péter kormányának programját (5.2.)< A kormány egyik alapvető feladata a decentralizáció, a túlzottan központosított kormányzati hatalom ésszerű lebontása. Ebből a szempontból alapvető feladat a települési önkormányzatok hatásköreinek bővítése és hatáskörük pénzügyi alátámasztása önkormányzati finanszírozási reform útján. Az európai uniós csatlakozás határozottan megköveteli - az egyébként is szükséges, de politikai okokból rendre elhalasztott - önkormányzati reform végrehajtását. A kormány elképzelése szerint a reform három részből áll. Az alap a községi és városi, azaz a lakossághoz legközelebb álló önkormányzatok autonómiájának megerősítése, ezt követi az úgynevezett "kis térségek" - alapvetően az önkormányzatok társulásával való - kialakítása, végül pedig a regionális közigazgatás létrehozása. Így a kormányzati periódus végére a jelenlegi megyei önkormányzatok helyett kiépíthető a választott regionális önkormányzatok rendszere. A kormány ezzel összhangban álló önkormányzati finanszírozási reformot dolgoz ki."
4 Lásd az első Gyurcsány- kormány programját: "Európai uniós csatlakozásunk is megköveteli a közigazgatás átalakítását. A közigazgatás átalakításának iránya a decentralizáció és a regionalizáció lehet. A kormány vallja, hogy a döntéseket a lehető legközelebb kell meghozni az emberekhez. Bízunk a polgárokban, bízunk a helyi közösségekben, hiszen ők, az érintettek tudják legjobban, mire van szükségük. A döntéshozatal decentralizálása, az önkormányzatiság erősítése egyben a lehetőségek és felelősségek kiterjesztését is jelenti. Magyarország közigazgatását ennek megfelelően úgy kell átalakítani, hogy központi szerepet kapjanak benne a régiók. Hosszú távon választott régiókra van szükség."
5 A tervezet szerint a fővárosi közgyűlés tagjainak száma 66-ról 55-re csökkenne, míg a megyei közgyűlési képviselők száma 20%-kal 835-ről, 663-ra csökkenne. Ez az egyes megyéket eltérő mértékben érintené, például Pest megyében 80-ról 55-re, míg Veszprém megyében 40-ről csupán 36-ra csökkenne a létszám. (Lásd: táblázat)
6 A pártok szakpolitikusai és az országgyűlési képviselő polgármesterek között egyetértés volt a változtatás szükségességében az önkormányzati rendszer stabilitásának fokozása érdekében, viszont a pártok vezetői végső soron nem tartották olyan súlyúnak a kérdést, ami lehetővé tette a négypárti konszenzust.
7 Az SZDSZ egyik kampányfilmjében ugyan egy "taxisofőr" kirohant az elavult vármegyerendszer ellen, de a pártok többnyire más témájú üzenetekkel izgatták a választópolgárokat.
8 Mint a parlamenti vitából kiderült a hat éves önkormányzati ciklussal meglepő módon az SZDSZ sem ért egyet.
9 A közös önkormányzati álláspont hiánya különösen érzékelhető volt a szövetségek vezetőinek Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnökkel 2006. május 23-án folytatott megbeszélésén. Lásd: ÖNkormányzat 2006. május - címlap. 

Melléklet

Közös nyilatkozat a közigazgatási reform tervezett lépéseiről

Az európai uniós csatlakozás után Magyarország esélyt kapott egy új fejlődési pályára, amelynek beteljesülését minden lehetséges eszközzel segíteni kell. Az állam, a magyar közigazgatás reformja az átalakulás motorja lehet. A reform fontos eleme az önkormányzati rendszer megújítása, mely a magas színvonalú közszolgáltatásokat biztosító, hatékony helyhatósági feladatellátás kialakítását szolgálja.
A reform jelentse a települési önkormányzatok megerősítését, a többcélú kistérségi társulások továbbfejlesztését, és egy erős középszint kialakítása érdekében választott regionális önkormányzatok létrehozását.

• A szolgáltatások színvonalának emelése, a hatékonyság fokozása érdekében indokolt a törvénnyel létrehozott többcélú kistérségi társulások kialakítása.
• A kistérségi társulásokat ösztönző, stabilitást biztosító finanszírozási rendszer mellett az együttműködés erősítését az államigazgatási feladatok kistérségi koncentrációjával is elő kell segíteni.
• Az önkormányzatok érdekszövetségei támogatják a kormány javaslatát, hogy az ezernél kevesebb lakosú, megyén belül egymáshoz közel fekvő községek a polgármesteri hivatal közös fenntartására - különleges eseteket kivéve - körjegyzőséget alakítsanak.
• Erős területi önkormányzatként működő választott regionális önkormányzatokat kell létrehozni, amelyekhez a központi hatalom ésszerű lebontása révén érdemi hatáskörök decentralizálandóak, és amelyek saját bevételekkel rendelkeznek.
• Az önkormányzatok érdekszövetségei támogatják a kormány javaslatát, hogy 2006-ban 6 évre válasszanak a települések önkormányzati képviselőket, a regionális önkormányzatok megválasztására 2009-ben, az európai képviselők választásának napján kerüljön sor, a 2006-ban megválasztott megyei képviselők mandátuma a regionális önkormányzatok megválasztásáig tartson.
• A reform járjon együtt az önkormányzati képviselők számának és juttatásainak (ezzel is a közigazgatás költségeinek) csökkentésével.
• Szükséges, hogy a helyi önkormányzatok megszabaduljanak a fölösleges ágazati feladatok terhétől. Az önkormányzatok érdekszövetségei a kormány részére erre vonatkozó szakmai javaslatot tesznek
• Mindezek mellett a szövetségek kiállnak a minden települést megillető önkormányzás jogának megtartása mellett azzal, hogy ennek tartalmát a differenciált feladat- és hatáskör alapján törvényben kell szabályozni.

A reform nem lesz konfliktusoktól mentes. Az önkormányzatok érdekszövetségei bíznak abban, hogy a reform törvényi feltételeihez megteremthető a politikai konszenzus. Az Országgyűlés döntéseit követően készek részt vállalni a reformok előkészítésében, végrehajtásában, folyamatos kontrolljában. Elvárják, hogy ennek érdekében a kormány biztosítsa számukra a tervezett lépések előtt az előnyökre, hátrányokra, kockázatokra, pénzügyi háttérre vonatkozó szükséges információkat.
Történelmi a nemzet felemelkedésének esélye, melynek megragadása az állam, a közigazgatás reformja kapcsán is összefogást igényel. Az önkormányzatok érdekszövetségei készek erre az összefogásra.

Budapest, 2006. június 16.
Becze Lajos, Magyar Faluszövetség; Dióssy László, Települési Önkormányzatok  Országos Szövetsége; Gémesi György,  Magyar Önkormányzatok Szövetsége; Dr. Gyenesei István, Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének társelnöke; Dr. Magyar Levente, Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdek Szövetsége; Dr. Toller László,  Megyei Jogú Városok Szövetsége; Dr. Wekler Ferenc, Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége

"Záradék: A TÖOSZ Elnöksége támogatja az önkormányzati rendszer megújításának gondolatát, és megfelelő feltételek esetén készen áll a választott régiók létrehozásának támogatására. Az önkormányzati törvény módosításának jelenleg ismeretes tervezete azonban nem tartalmaz elegendő információt arra vonatkozóan, hogy a tervezett lépések milyen módon és mértékben támogatják a decentralizációt, a szubszidiaritást, a demokráciát és főleg a hatékonyságot. A TÖOSZ kezdeményezi, hogy a kormány pontosan fogalmazza meg a régiók működéséhez szükséges részletes feladat- és hatáskört, illetve a működőképesség biztosításához szükséges forrást.
A TÖOSZ elnöksége megerősítette a kötelező kistérségi társulások létrehozásának fontosságát, amennyiben egyértelműen meghatározásra kerülnek a közösen ellátandó feladatok és hatáskörök, valamint a kistérségi társulások működőképességének hatékonysága biztosított és javul az önkormányzati közszolgáltatások színvonala.
A TÖOSZ a közigazgatási és önkormányzati rendszer átalakításának tárgyában készült közös nyilatkozatban foglaltakat csak azzal a feltétellel tudja támogatni, amennyiben a reformmal kapcsolatban megfogalmazott előzetes elnökségi állásfoglalásokat a TÖOSZ 2006. június 27-én megrendezésre kerülő küldöttgyűlése is megerősíti.
A TÖOSZ elnöksége nevében:

Ott József, a Települési Önkormányzatok
Országos Szövetsége társelnöke

AZ ÚJ EGYENSÚLY PROGRAMJA 2006- 2008
Az államháztartás
egyensúlyának
tartós megteremtése*

Mára világossá vált, hogy a 2001- 2003. között - két kormány intézkedései nyomán - megbomlott államháztartási egyensúlyt, a hagyományos eszközökkel nem, vagy csak ahogy a múltban, átmenetileg lehetne helyreállítani. A kormány a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében azonnali és határozott intézkedésekkel olyan kiadáscsökkentő és bevételeket növelő döntéseket hoz, amelyek idén mintegy 350 milliárd forinttal, 2007-ben pedig az intézkedések nélkül kialakuló trendhez képest több mint 1000 milliárd forinttal javítják az államháztartás egyenlegét...

"A politika magán kezdi"  - csökkenő állami kiadások

Az állam a reformot, a költségek csökkentését önmagán kezdi. A központi közigazgatás, az önkormányzati rendszer átalakítása csak egy-két év alatt eredményezi a költségek lényeges csökkenését, de ehhez a döntéseket és ezek megvalósítását azonnal meg kell kezdeni. Ilyen a minisztériumok működési költségeinek csökkentése: a kormány 14-ről 11-re csökkentette a minisztériumok, és 17-ről 12-re a miniszterek számát. Felére csökkentette a minisztériumi felsővezetők létszáma, az új minisztériumok számára engedélyezett dolgozói létszám pedig több mint 20 százalékkal csökken. A közpénzekkel való takarékosság érdekében 751-ről 433-ra, 42 százalékkal csökken a minisztériumok által használt gépkocsik száma.

A költségvetés intézményrendszerének átalakítása

Több mint 192 megyei szervezet kerül regionális átszervezésre, összesen 119 hasonló feladatot ellátó intézményt vonnak össze. Harminckét olyan intézmény van, amelyek feladataik indokolatlansága miatt megszűnik. A megszűnő intézmények révén a létszámcsökkenés 12 500 fő, megtakarítás 37 milliárd forint.

Az önkormányzatok hatékonyabb működése

Az önkormányzati reform megvalósítása, az önkormányzati feladatellátás ésszerű és hatékony átszervezése javuló szolgáltatások mellett biztosítja a működési költségek csökkentését. A regionális önkormányzatok kialakulása - ami kétharmados támogatottságot igényel - jelentősen csökkentené az igazgatás költségeit. Ma a megyei önkormányzatok - az illetékhivatalok nélkül - mintegy 35 milliárd forintot költenek igazgatásra. Feladataik regionális szintre koncentrálása 11- 13 milliárd forintos megtakarítást eredményezhetne, az intézményeik átszervezése pedig további érdemi megtakarítást hozhat.
A kistérségi társulás kötelező előírásával több tízmilliárd forint megtakarítást lehetne elérni, lehetővé válna az egyszerűbb, átláthatóbb finanszírozás kevés számú összevont normatívával és több átengedett jövedelemmel. Amennyiben nincs meg hozzá a parlamenti kétharmados többség, úgy továbbra is a kistérségi összefogást ösztönző, illetve szabályozási eszközökkel lehet a színvonalasabb szolgáltatást és költségmegtakarítást eredményező együttműködést erősíteni.
A kormány kezdeményezi, hogy a jövőben az 1000 fő alatti településeken ne működhessenek önálló polgármesteri hivatalok, és legyen kötelező körjegyzőséghez csatlakozniuk. Jelenleg 300 olyan 1000 fő alatti település van, ahol az önkormányzat önálló hivatalt tart fenn, működési költségük 6 milliárd forint. Körjegyzőség esetén ezen önkormányzatok megtakarítása legalább 2 milliárd forint lesz. A kormány az ehhez szükséges kétharmados támogatás híján is ösztönözni fogja a körjegyzőségek további elterjedését.
Indokolt, hogy a helyi önkormányzatok is 5 százalékkal csökkentsék igazgatási költségeiket. Ez a 2005. évi 450 milliárd forintos önkormányzati igazgatási kiadások figyelembevételével 20- 25 milliárd forint megtakarítást eredményezhet.
Jelenleg 25 ezer helyi önkormányzati képviselő évente bruttó 20 milliárd forint tiszteletdíjat és mintegy 5 milliárd forint költségtérítést kap. Amennyiben sikerülne a képviselők létszámát és/vagy tiszteletdíját csökkenteni, úgy ez az önkormányzatoknál 8- 10 milliárd forintos megtakarítást eredményezhetne.

A kiadások idei csökkentése

A teljes egészében csak 1-2 év alatt ható, reform értékű változások mellett a kormány azonnali intézkedéseket tesz a kiadások már ebben az évben érvényesülő - mintegy 150- 170 milliárd forintos - csökkentésére. Ezek között zárolást hajt végre a központi költségvetési szerveknél és a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatoknál, valamint az államháztartási tartaléknál, intézkedéseket tesz a gyógyszerkassza és a gyógyító-megelőző ellátások jelentős többletköltségeinek mérséklésére.

(*A kormány Új egyensúly programjának rövidített szerkesztett változata.
Forrás: www.magyarorszag.hu)