Vigyázz, kanyar!

Az alábbi gondolatok a tavaszi parlamenti ülés egyikén hangzottak el, részben a miniszterelnök ciklust záró, kormányzati munkát értékelő beszédéből, másrészt az erre reagáló pártelnökök, frakcióvezetők megszólalásaiból idézünk.

Az ország jelentős része, ha eszével el is fogadja, szívével-lelkével nagyon sokszor hadakozik e bonyolult, új Magyarországgal - értékelt a kormányfő. Gyurcsány Ferenc szerint sokan lélekben még most is a két világ határán állnak. Pedig nincs út vissza a szocializmusba. És nincs út előre, a polgári szocializmus fából vaskarika rendszerébe sem. Magyarországon szociális piacgazdaságot szeretnénk teremteni.
Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője az elszalasztott lehetőségek négy évének nevezte a kormányzati ciklust, mert mint mondta, nem tudtunk élni az uniós csatlakozás adta lehetőségekkel.
Hiller István, az MSZP elnöke azt mondta: a választások tétje, hogy felfordulás, vagy nyugalom és biztonság lesz Magyarországon.
Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet: kevés szó esik arról, hogy vajon jól használták-e fel ezt a pénzt, vagy egyáltalán kellett-e ennyit elkölteni?
Tavasszal, a Fidesz elnökétől hallottuk: az országjárás legvilágosabb mondatát Pécsett fogalmazta meg valaki, aki azt mondta: "az előttünk álló évben az a fő kérdés, bekanyarodunk-e, amikor jön a kanyar, vagy bátran megyünk tovább egyenesen. Egyenesen a falnak". Most egy igen éles kanyar következik az úton. Ezt mutatják a veszélyt jelző táblák. 
Október elseje a választás napja. A - Fidesz elnöke által megidézett - pécsi gondolkodó tavaszi jóslatai beigazolódtak: itt a kanyar! Ezt mutatják a veszélyt jelző táblák. Úgy tűnik, hogy a miniszterelnök is látta ezt, és nem akart a falnak rohanni. Bátran az egyenes utat választotta, holott tudhatta volna, hogy a girbegurba tovább vezetne. A pécsi gondolkodó csak tudja.
Mi csak abban bízhatunk, hogy a választás eredménye nem hoz olyan változást, amely az alkotmányos demokráciát kétségbe vonja.

 

A TÖOSZ elnöksége ez év januárban kezdeményezte, hogy az általános önkormányzati választásokat és az általános parlamenti választásokat ne egy évben rendezzék meg. A kezdeményezés - a korábbi években megfogalmazottakhoz hasonlóan - egyben arra irányult, hogy később az önkormányzati választások a parlamenti választási ciklusok felező idejében történjenek. A javaslat csak átfogó és széles körű politikai egyetértés esetén valósulhatott volna meg. A TÖOSZ elnöksége ezért a parlamenti pártokhoz fordult, a kezdeményezést azonban az ellenzéki pártok elutasították. Vajon ők látták a veszélyt jelző táblákat?

 

 

 

 


Arcok, harcok.

Teljes a káosz, a zűrzavar, felgyorsult a világ körülöttünk, figyelünk jobbra, figyelünk balra, mindenhol "készültség". Mindenki véd valamit: kormánypártiak a tavaszi választási eredményeket, az ellenzékiek egyre hangosabban harsogják, hogy a kormány hazudik, mást ígértek a kampánykor, és másként cselekszenek ma. 

A politikusok korábban is csak ígértek és ígértek. Ez nem meglepő, a kampányok már csak ilyenek. Idáig többnyire a választást az nyerte, aki színesebbet és meggyőzőbbet tudott álmodni: például, hogy milyen volna az ország, ha a gazdaság fejlődne, ha az egészségügyi reform végre megvalósulna, vagy ha az oktatás színvonala legalább olyan jó volna, mint a rendszerváltás előtt, hiszen akkor még a diákok többsége megtanult helyesen írni és folyamatosan olvasni, akkor még a szakképzésnek volt becsülete, akkor még rang volt valamelyik hazai felsőoktatási intézménybe bekerülni és tanulni, akkor még a fiatal diplomás pályakezdőnek is volt állása és jövője .
Mára mindez megváltozott, a kampány eldurvult, ez most már vérre megy. A hatalomra törők nem cicóznak, az önkormányzati választást a kormányváltással mossák össze. Nincs könnyű helyzetben Gyurcsány és kormánya, ráadásul a kommunikációt is elszúrták. A mindennap más mesét nehéz követni, még a gyakorlott, sokat látott politikusok és a kifinomult hallású, éles látású, tapasztalt szakemberek is elbizonytalanodnak.
Hiába a jó szándék, ha hiányzik a szakemberekkel való tartalmi egyeztetés, a folyamatos párbeszéd (vagy mindez csak egészen szűk körben történik.) Aggodalommal mondhatják az elégedetlenkedők, hogy még mindig bizonytalan a közigazgatási/közszolgálati reform, még mindig hiányzik a teljes feladat- és hatáskör tartalmának, finanszírozásának áttekintése. Ezt a regionális vitafórumokkal, társadalmi párbeszédekkel nem lehet pótolni. Sajnos lépéshátrányban van a kormány, hiszen szeptemberben, nem sokkal az önkormányzati választás előtt, még mindig nem tudni, hogy miként alakul az irányító hatóságok köre, nem tudni, hogy az ágazatok racionalizálása után milyen intézmények szűnnek meg, vagy kerülnek összevonásra? Még mindig kérdéses, hogy milyen lesz a viszony az újonnan alakult Nemzeti Fejlesztési Tanács és az Országos Területfejlesztési Tanács között, és miként vesznek részt a közös munkában az országos önkormányzati érdekszövetségek képviselői? Mindez a területfejlesztési források elosztása szempontjából sem lényegtelen.
Az elmúlt napok történései erősen befolyásolhatják az önkormányzati választás kimenetelét. Félő, hogy olyan hatalmas nyomás nehezedik a választókra, hogy sokan inkább otthon maradnak. De a jelöltek sincsenek könnyű helyzetben. Gondoljunk akár a jelöltek többségének tájékozatlanságára, felkészületlenségére, akár a települések érdekében megoldásra váró feladatokra. S akkor még nem beszéltünk a politikai csatározásokról, az egymás legyűrésére szerveződő szkanderezőkről.
A meccs elkezdődött, hogy ki kit győz le, azt még nem tudni, de bárhogy is lesz, az említett feladatokat meg kell oldani.

Csy-kó 


 

Önkorkép


Tartalomjegyzék * tizenhatodik évfolyam, 9. szám * 2006. szeptember
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.