|
Számomra az államreform a jelenlegi szervezeti rendszer olyan átalakítása és olyan új állami szervezeti rendszer kialakítása, amely ellenőrizhető módon biztosítja és szolgálja az ország gazdasági fejlődését, és a jogállamiság követelményei szerint az ország területén élő polgárok és szervezetek jogainak érvényesítését, továbbá az igazságos közteherviselés alapján a kötelezettségeinek teljesítését.
A közteherviselés alatt itt nemcsak az adóügyi és egyéb állambevételt jelentő kötelezettség határidőben történő teljesítését értem, hanem hogy a polgár (és minden állami szervezet a polgár irányában) a nem hatékony, diszfunkcionális, felesleges költséggel járó eljárásáért anyagi felelősséget is viseljen, a közösség javára (közterhelés).
Az államreform tehát nem kiigazítást jelent, hanem gyökeres szervezeti és működtetési "rendszerváltás"-t.
Ezeket a szervezeti, mű-köd-tetési változásokat az alábbiak szerint kell létrehozni és végrehajtani: a jelenlegi struktúrát fokozatosan kell felváltani az új szervezeti rendszerrel és szabályokkal; az új rendszer és a régi rendszer párhuzamos működését egy ideig biztosítani kell, és az új rendszernek a régi rendszert meghaladó szabályainak végrehajtásához átmeneti szabályokat kell megalkotni; megfelelő időt kell biztosítani arra, hogy az új rendszer teljesen önállóan - megújult formában - működtethető legyen.
Az államreform a működtetési-finanszírozási oldaláról pénzügyi és jogi (szabályozási) reformot is jelent.
A fentiekből kiindulva - néhány területet kiragadva - az alábbiakban vázolom az államreformnak a területigazgatás, az esélyteremtés és a közterhelés területén általam fontosnak vélt szempontjait.
Nyilvánvaló hogy terjedelmi korlátok miatt a kérdések teljes kifejtésére nem kerülhet sor, csupán a gondolatok vázlatszerű megjelenítése lehetséges.
Területpolitika
Véleményem szerint a területpolitikához tartozik: az ország területi beosztásának kialakítására vonatkozó stratégia, illetve ennek végrehajtásával kapcsolatos eljárások (törvények, tervek stb.) kialakítása; a kialakított területi egységekben az állami szerepkör, az állami feladatok ellátásának kialakítása, integrálása, koordinálása, a végrehajtás figyelemmel kísérése, az állami és nem állami tevékenység harmonizálásának elősegítése; az állami beavatkozások területeinek és területi szintjeinek meghatározása (fókuszpontok kialakítása), az ezzel kapcsolatos döntés előkészítése és a végrehajtás koordinálása.
Az állami fejlesztéspolitika (területi beosztás, állami feladatok, állami beavatkozások) mint az állami szerepkör egyik lényeges szegmense az Európai Unióhoz való csatlakozás következtében hangsúlyossá vált.
Az állami fejlesztéspolitika végrehajtásáért felelős eszköz- és intézményrendszer tekintetében tehát különösen fontos az uniós szabályokhoz való alkalmazkodás, ugyanakkor ezen rendszer viszonylagos önállóságának fenntartása.
A területpolitika véleményem szerint magába foglalja:
egyrészt: a területi beosztás kialakítása tekintetében az egyes társadalmi, természeti tényezőknek, jellegzetességeknek, funkcióknak a vizsgálatát, a beosztás tekintetében a koncepciók kialakítását és a döntések előkészítését, illetve ezen tevékenységgel kapcsolatos koordinációt,
másrészt: a meghatározott területi dimenziókban (régiókban, megyékben, kistérségekben) a különféle ágazati (építésügyi, közlekedési, kereskedelemi, vízgazdálkodási, egészségügyi, oktatási stb.), valamint funkcionális-horizontális (környezetvédelem, foglalkoztatáspolitika, esélyegyenlőség, területfejlesztés stb), feladat- és hatáskörök ellátásának komplex, együttes érvényesülésével kapcsolatos vizsgálatát,
továbbá a területi dimenzióban a helyzet jobbítása érdekében a folyamatok számbavételét, a szükséges intézkedések kidolgozására vonatkozó koordinációt. Éppen ezért a területpolitikától a támogatáspolitika nem választható el.
Területigazgatás alatt a területpolitika megvalósítása érdekében szükséges cselekvések rendszerét értem.
A területigazgatás magában foglalja:a szabályozás kialakítását, a szervezeti intézményrendszerrel történő kapcsolat kialakítását, a területpolitikai intézkedések végrehajtását, a hasznosítható javaslatokat.
A területigazgatás működésére a tényszerűségnek, a tervszerűségnek, a koordinációnak, a kooperációnak és a partnerségnek kell hatnia.
A területigazgatás két jellemző beavatkozási szintje a régió és a kistérség.
A regionális szint
A regionális szint véleményem szerint, nem feltétlenül önkormányzati (autonóm) szint. Nemcsak abból az okból, hogy (területi) önkormányzati szint létrehozása kétharmados törvényi szabályozást igényel,
hanem azon okból is, hogy a magyar sajátosságokra tekintettel - az ország mérete, hagyományai, történeti fejlődése stb. - a regionális szint nem jelenik meg önkormányzati szintként a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt Egyezményben sem (kihirdetve az 1997. évi XV. törvénnyel).
Mindebből következően a magyar regionális fejlődést közigazgatási és fejlesztési regionalizációként kellene felfogni és szabályozni.
Be kell látni, hogy a jelenleg több megyéből álló régióban megvalósuló igazgatási és fejlesztési, tervezési jellegű döntések meghozatala - különösen az eltérő fejlettségi szint és települési háttér miatt - nem tartozik a helyi közügy kategóriájába; ezek területi állami közügyek (1997. évi XV. törvény 4. cikk. 5. pont).
A "regionális fejlesztés" bár a regionális szinten elkülönített forrásból valósul meg, nem nélkülözheti az állami szerepvállalást és gondoskodást a tervezésben, a koordinációban a végrehajtás ellenőrzésében.
A hátrányos helyzetű régiók, megyék, kistérségek felzárkóztatása - az ország nyugati részében levő régiókhoz, megyékhez, kistérségekhez - nem nélkülözheti ezt az állami szerepvállalást, amelynek a több forrás juttatása mellett, az ezekhez való hozzáférésre történő esélyteremtésben is meg kell nyilvánulnia: a szervezési, a szakértői és igazgatási háttér érősítésével.
A különféle törvényekben jelenleg szabályozott regionális szinttel kapcsolatos rendelkezéseket tehát a régiókról szóló szótöbbséggel elfogadott külön törvényben kellene egységes regionális szintként és közigazgatási-fejlesztési állami egységként szabályozni.
A regionális szint ebben az aspektusban nem a választópolgárokat érintő helyi közügyként jelenik meg, hanem olyan állami közigazgatási feladat- és hatáskörök telepítésében, a fejlesztési tervek végrehajtásában és mindezeknek közigazgatási ellátásában, szervezésében, amely hatásköröket az állam a központi szintről decentralizál a regionális szintre.
Mindebből következik az is, hogy a kormányzati struktúrában a közigazgatási-fejlesztési regionális szintnek külön kormányzati felelőse (minisztere) legyen, mégpedig olyan a költségvetésbe beépített regionális szinttel, amelyből a regionális feladatokat önállóan el lehet látni.
Ebben a struktúrában a régió élén a kormány által kinevezett felelős tisztségviselő áll az állami feladatok ellátására.
Természetesen a régiókról szóló törvényben - a regionális lehatárolás mellett - szabályozni szükséges a központi és regionális állami szerveknek az együttműködését egymással, valamint a területi (megyei) és települési önkormányzatokkal, továbbá a kistérségben működő szervekkel.
E szabályozás keretében lehet rendezni azokat a régióhivatal keretében működő egyeztető bizottságokat, amelyek megalakításával lehetőség nyílik a helyi érdekeknek (fejlesztési tervek, éves költségvetés egyeztetése stb.) a regionális szintre történő transzformálására.
E közigazgatási-fejlesztési regionalizáció működésének tapasztalataival, a megfelelő struktúrák kialakításával és szerves fejlődésével (identitás, táji-kulturális értékteremtés, regionális gazdaság stb.) válik majd lehetővé a magasabb minőségi szintű regionális önkormányzat feltételeinek és működésének megteremtése.
A regionalizáció keretében is szükséges azonban egyértelműen elválasztani a hatósági (közigazgatási) funkciót ellátó szervezeteket, azoktól a költségvetésből működő szolgáltató szervezetektől, amelyek alapvetően nem vesznek részt a döntéshozatali eljárásokban.
Természetesen a fenti megoldás a jelenlegi regionális (terület)fejlesztési tanácsokra vonatkozó szabályozás átalakításával kell, hogy történjen, a párhuzamos megoldások és működés kiiktatásával.
A kistérségi szint
Az elkövetkező időben álláspontom szerint meg kell oldani a kistérségi szinten az állami hatósági feladatok és szolgáltatási feladatok elkülönítését, az önkormányzati menedzser feladatoktól. Az önkormányzati menedzserfeladatokat - településfejlesztés, önkormányzati szervek működésének biztosítása, kistérségfejlesztés, önkormányzati vállalkozás, önkormányzati effektív szolgáltatási feladatok (szemét és hulladék, oktatási, kulturális, szociális, sport és egészségügyi intézmények fenntartása, gazdasági és költségvetési szervezet fenntartása) - a továbbiakban is a polgármesteri hivatalt vezető jegyző feladatkörében kell meghagyni.
Az állami feladatokat azonban a jegyzőről a kistérségi egységes igazgatási hivatal létrehozásával, ezen állami szervezetre kell telepíteni, amely koncentrált, szakszerű és hatékony működést tenne lehetővé. E szervezet feladata lenne a településekre kihelyezett közigazgatási információs- és ügyfélcentrumok működtetése.
Ezen hivatal keretében vélem elláthatónak a kistérségi szinten hozott határozatok állami végrehajtását, illetve e mellett ún. magánköztisztviselői - a közigazgatás személyi állományából kiszervezett - jogállás megteremtésével fizetős, szolgáltatási feladatok ellátását.
A hátrányos helyzetű, az aprófalvas, a tanyás, a nagyobb roma népességgel rendelkező, a határ menti területek felzárkóztatása érdekében - amiatt hogy az európai uniós forrásokhoz való hozzáféréshez egyenlő esélyek legyenek - szükségesnek tartom a tájékoztatási-fejlesztési-szolgáltatási feladatokat ellátó személyi állomány további létszámmal történő megerősítését.
A kistérségi működés fejlesztése szempontjából fontosnak tartom olyan új típusú részben költségvetési eszközökből finanszírozott, az önkormányzatok az állam - és egyes esetekben a magántőke - együttműködésén alapuló ügynökségi típusú szervezetek jogállásának megteremtését (helyi fejlesztési ügynökség), amelyeknek feladata alapvetően szolgáltatás nyújtása és szervezési tevékenység ellátása.
A nem bevétel orientált, de a szolgáltatásokért államilag rögzített díjat felszámító - tulajdonképpen - non profit szervezet keretében lehetőség nyílna az önrészt pótló konstrukciók megoldására, a fejlesztésekkel összefüggő szerződés felei közötti egyeztetésre, illetve kisajátítási eljárások végrehajtásának lefolytatására, a tanácsadást nyújtó hálózatok koordinációjára, fejlesztési projekteknél az állami hatósági tevékenység közvetítői feladatinak ellátására, a projektek nyilvántartásba vételére.
Egyes hátrányos helyzetű kistérségben (több kapcsolódó kistérségben) célszerű a vállalkozási övezet feltételrendszerének újragondolása, és törvénnyel történő szabályozása.
A vállalkozási övezetet működtető szervezet láthatná el az övezetbe betelepült vállalkozások számára az állammal szembeni kötelezettségeknek a vállalkozások által közösen végzett teljesítését, illetve ezek ellenőrzését, a fejlesztési kedvezmények igénybevételét és annak ellenőrzését.
A központi, a regionális (megyei) állami szint összekötése a kistérségi és települési szinttel - az egyes területek eltérő fejlettségi szintjére tekintettel - igényli a továbbiakban is az állami hálózatok működését. A hálózati működés sajátossága, hogy külön munkáltatói szervezet és közvetlen vezetői irányítás nélkül, a központtól eltérő helyen képesek önállóan egyes feladatok rendszerszerű ellátására.
Az európai források felhasználásához kapcsolódó fejlesztési menedzser hálózat, az agrár- vidékfejlesztési források felhasználásához kapcsolódó vidékfejlesztési menedzser hálózat, valamint a kistérségi koordinációs, vidékpolitikai információszolgáltatási tevékenységet ellátó kistérségi megbízotti hálózat működését egy központi közigazgatási centrumba helyezve, átlátható módon szükséges szabályozni és finanszírozni.
A kistérség a fejlesztési források felhasználásának alapvető színtere, akkor is, ha Európai Unióból érkező forrásokról vagy akár hazai forrásokról van szó, de abban az esetben is, ha a döntéshozatal más-más szinten: a központi, a regionális, a megyei, a kistérségi, a települési szinten történik. Mellőzhetetlennek tartom hogy a kistérségekben a kialakuló projekthalmaz (projektötlet, projektkezdeményezés, benyújtott projekt, elnyert projekt, megvalósuló projekt, átadott projekt, elszámolt projekt, kötelezettséggel már nem terhelt projekt) egységes projektmátrixba kerüljön a megvalósítás ütemezése, a forrás biztosítása, a projekt települési (térbeli) elhelyezkedése, a projekt bekerülési költségvetése és támogatottsága, előrehaladottsági szintje, illetve más lényeges sajátosságok tekintetében.
Szükséges olyan informatikai bázisú integrált nyilvántartás megteremtése és működtetése, amely mind a támogatást nyújtók, mind a kedvezményezettek oldaláról az állami források felhasználásának területi aspektusait mérni tudja, továbbá a vállalkozásoknak, társadalmi szervezeteknek, önkormányzatoknak lehetőséget ad arra, hogy a projektekről információt szerezzenek, ugyanakkor a saját projektjeik tervezése megfelelő jogi védelemben részesüljön.
Közterhelés
Az államreform szervezeti és eljárási rendszerének kialakításánál véleményem szerint érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a lezárt jogerős ügyekben az államnak járó bevételeket a törvényes határidőben beszedjék, míg az állammal szembeni kötelezettségeket az állam határidőben teljesítse a jogosultak részére.
Ezért olyan ellenőrzési és felelősségi rendszer kialakítása szükséges, amely ha a fenti követelmények nem teljesülnek, megalapozzák a többletköltségben a mulasztó szerv, illetve személy szerint is a köztisztviselő felelősségét.
Az ellenőrzés során feltárt hibák, hiányosságok esetében pedig az ellenőrzött szerv a hiba kijavításán, illetve a kiszabott törvényes szankciókon felül viselje az ellenőrzéssel felmerülő költségeket is.
Ugyanakkor az államnak is szükséges minden olyan többletköltséget megtérítenie az ügyfél részére, amely a szerv mulasztásából vagy a határozat szakszerűtlenségéből eredt.
Mindezek az elvek természetesen nemcsak az állami közigazgatásnak, hanem a többi állami szerv működésének alapelvét is kell, hogy képezze.
Az esélyteremtés alapvető feltétele a munkalehetőségek minél szélesebb körben történő biztosítása. A munkalehetőség pedig vagy vállalkozási keretben, vagy az állami szféra által létesített keretben (költségvetési intézményfoglalkoztató, állam részéről vállalat létesítése, állami támogatás új munkahelyek létesítésére) valósulhat meg. Ez a prioritás független a nemtől, kortól, politikai és kisebbségi hovatartozástól.
Mivel az esélyegyenlőség a munkaerőpiacon a munkaerő költség, illetve ezek között a bérrel kapcsolatos terhek ráfordításának azonosságában is megjelenik, ezért szükséges átgondolni azt, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatása esetén indokolt-e eltérő szabályozás a tekintetben, hogy ehhez milyen terhek kapcsolódnak, ha nyugdíjasról van szó, vagy nem nyugdíjasról. A járulékfizetéssel szerzett jogot, valamint azt, hogy a nyugdíjas foglalkoztatása esetén milyen terhek kapcsolódnak a munkavállaláshoz, eltérően kell kezelni.
Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti elgondolások - részletesebb kifejtés nélkül - sok kritikára adnak alapot. E felvetésekkel az volt a célom, hogy hozzájáruljak ahhoz a közös gondolkodáshoz, amelynek célja mindegyikünk számára Magyarország modernizációja és felemelkedése, egy igazságosabb és hatékonyabb államszervezeti rendszer és eljárás megteremtése, működtetése.
Dr. Galambos Károly
Területpolitikai
Kormányzati Hivatal
hivatalvezető
|
