EGYENLŐ ESÉLYEK MINDENKI SZÁMÁRA
EURÓPAI ÉV - 2007

Az Európai Unió a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés és a társadalmi egyenlőség előmozdítása terén hosszú múltra tekint vissza. Az egyre fejlettebb antidiszkriminációs jogszabályi keret azonban még nem eléggé közismert és széles körben alkalmazott. Az európai év célja, hogy az unió polgárai még inkább tisztában legyenek az egyenlőséghez és a megkülönböztetés mentes élethez kapcsolódó jogaikkal és kötelezettségeikkel. A kitűzött célok elérése érdekében a 2007-es év során figyelemfelkeltő akciókra, találkozókra és eseményekre, információs és népszerűsítő kampányra, valamint kutatások és tanulmányok elkészítésére kerül sor. Az európai év fókuszában az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 13. cikkében felsorolt hat diszkriminációs ok, vagyis a nemi, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdése áll.

Az európai év közösségi szintű célkitűzése, hogy a diszkrimináció elleni fellépés és az esélyegyenlőség elősegítése terén elért eddigi eredményekhez képest minden résztvevő állam további lépéseket tegyen az igazságos társadalom irányába, ahol a törvényekben garantált (de jure) és a megélt (de facto) egyenlőség egyre inkább közelít egymáshoz.

A program szintjei

Az európai év programja a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján közösségi és nemzeti szintű intézkedésekből áll. A nemzeti szintű programokat tartalmazó nemzeti stratégiákat a tagállamok maguk készítik el, ezeket az Európai Bizottság központilag hagyja jóvá. A végrehajtást a tagállamok által kinevezett Nemzeti Végrehajtó Testületek felügyelik. Az európai év teljes költségvetése 15 millió euró, ennek körülbelül felét osztják szét a résztvevő 30 ország között, a másik felét központi programokra és kutatásokra fordítják. Ebből a pénzből finanszírozza az unió az európai év központi információs és promóciós kampányát is. A tagállami szintű események megvalósításának költségeit az unió és a tagországok 50-50 százalékban viselik. A magyar programokra az európai év keretében hozzávetőlegesen 130 millió forint áll rendelkezésre.

Mindenki érintett

Az egyik legfontosabb törekvés, hogy az üzenetek a tagállamok minden társadalmi rétegéhez eljussanak, és minden embert megtaláljanak. Csak ezáltal nőhet a téma ismertsége és tudatosulhat mindenkiben az egyenlő bánásmód joga, illetve kötelezettsége.
Az európai év érintettje és résztvevője ezért minden állampolgár, a hátrányos megkülönböztetés potenciális áldozatai, az őket képviselő civil szervezetek, jogvédő szervezetek, a munka világában a szociális párbeszéd résztvevői, valamint az antidiszkriminációs politikáért és esélyegyenlőség előmozdításáért felelős intézményrendszer. Fontos, hogy az üzenetek eljussanak a közbeszéd alakítóihoz, hiszen ők azok, akik pozitív véleményükkel, ismertségükből fakadóan az ügyet előrevihetik, valamint a témát folyamatosan napirenden tarthatják. Ebből a szempontból is kiemelt jelentősége van az európai év keretében kiválasztott nemzeti nagyköveteknek, akik arcukat adják a közös célkitűzésekhez.

Egyértelmű mutatói lesznek az európai évnek a rendezvényeken résztvevők száma és összetétele, a programok megvalósításába bevont szervezetek száma, a kulcsfontosságú témák napirendre tűzése és releváns szakmapolitikai javaslatok, továbblépési lehetőségek felvázolása.

Négy közösségi célkitűzés

Az európai év programjai négy közösségi célkitűzés mentén valósulnak meg. Ezek a szempontok mintegy összefoglalják a megkülönböztetés-mentesség terén kívánatos általános fejlődést és továbblépést, valamint szemléletmód-, illetve attitűdváltást.

A jogok tudatosítása kiemelten fontos. Mindenkinek joga van az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetés-mentességhez, az ezekről való tudás elsajátításához, valamint a jogorvoslati lehetőségek megismeréséhez.
A képviselet vagy részvétel elve a megkülönböztetést elszenvedők hatalommal való felruházásának szükségességét, valamint a nők és férfiak kiegyensúlyozott társadalmi szerepvállalását jelenti.
Az elismerés, mint a sokféleség és az egyenlőség ünneplése, leginkább a hétköznapok szintjén, az emberek együttélése során jelentkezik. A sokféleség egyre inkább megélt napi valóság Európa-szerte, ezért fontos, hogy a sokszínűség pozitív oldala is előtérbe kerüljön a társadalmi diskurzus során.
A tiszteletben tartás, a másság elfogadása, a sztereotípiák, az előítéletek és az erőszak felszámolása alapvető elvárás a társadalom minden tagjával szemben. Az európai év során a társadalmi kohézió, mint fontos érték jelenik meg.
Nemzeti stratégia és prioritások
Az európai év - természetéből adódóan - az antidiszkrimináció elleni fellépés teljes eszköztárának csak egyes elemeivel tud élni. A diszkrimináció szerteágazó és mélyen gyökerező problémájára egy korlátozott időtartamú és finanszírozású program keretei nem jelenthetnek teljes megoldást. A nemzeti stratégia ezért a rendelkezésre álló források és eszközök leghatékonyabb felhasználása mellett az egyéb esélyegyenlőségi kormányzati, önkormányzati és civil kezdeményezésekkel való szinergiára törekszik. 

Forrás: Nemzeti stratégia és prioritások dokumentum  www.szmm.gov.hu

Esélylatolgató

Beszélgetés Rauh Edit szakállamtitkárral

Január végén volt Berlinben az európai év hivatalos nyitókonferenciája, a hazai delegációt Rauh Edit vezette. A berlini nyitókonferenciáról hazaérkezve interjú készült az esélyegyenlőségi szakállamtitkárral az európai év célkitűzéseiről, a megvalósítás  eszközeiről, programokról, együttműködésekről.

 "2007 - az esélyegyenlőség éve". Időszerű és kiemelten fontos kérdéskör, ami a társadalom minden területére kiterjed. Mi előzi meg egy "speciális" év meghirdetését? Kik vesznek részt a célok és feladatok megfogalmazásában?
Az Európai Unió hétköznapjaiban megélt valóság a sokszínűség. A XXI. század európai társadalmát kultúrák és vallások nagyfokú eltérése, több generáció és különböző életstílusok egymás mellett élése jellemzi. Az esélyegyenlőség biztosításának célját jelölte ki az Európai Unió a 2007-es évre, hogy rámutasson az európai társadalmak különbözőségének előnyeire és tudatosítsa az állampolgárokban, hogy joguk van az egyenlő bánásmódra és a diszkriminációtól mentes életre, függetlenül nemüktől, faji vagy etnikai származásuktól, vallásuktól vagy meggyőződésüktől, fogyatékosságuktól, koruktól vagy szexuális orientációjuktól. Az unió esélyegyenlőségi politikájának alkotói számára nyilvánvaló volt, hogy bár egyfelől a társadalmi sokszínűségben rejlő potenciál jelentős hasznot hozhat a közösségnek, azonban ez a meglévő közösségi és tagállami antidiszkriminációs jogszabályok és alkalmazott intézkedések ellenére sem érvényesülhet kellőképp.
Ezen a felismerésen túl szempont volt, hogy idén ünnepeljük annak a Római Szerződésnek az 50. évfordulóját, amely nagyon határozottan leszögezte már akkor az emberi jogok biztosításának fontosságát. Az esélyegyenlőség évét két korábbi hasonló tematikus év is megelőzte: 1997-ben a rasszizmus elleni fellépés, 2003-ban a fogyatékossággal élő emberek európai éve zajlott.
A 2007-es évnek az egyes emberek szempontjából két fontos célja van: meg kell, hogy ismerjék jogaikat és élni tudjanak a meglevő jogorvoslati lehetőségekkel, valamint hogy mindenki tiszteletben tartsa mások másságát. Ez utóbbiról talán kevesebbet beszélünk, de fontos leszögezni, hogy senki sincs úgymond "beoltva" a diszkrimináció ellen. Természetes dolog, hogy mindenki a saját személyes közegében érzi otthon magát, de a nyitottság, a másik elfogadása, a sztereotípiák, előítéletek lebontása, illetve ezek kialakulásának megelőzése tanulható és tanulandó feladata mindannyiunknak. Véleményem szerint bőven van tehát indok, amiért ezekről a kérdésekről ebben az évben beszélnünk kell.  
Ön szerint elegendő lesz egy év arra, hogy azok a prioritások, amelyek mentén megfogalmazódott az európai év meghirdetése, jelentős horderejű, látványos eredményeket hozzanak? 
Csak a program, a témára fókuszáló kampány egyéves, az elinduló folyamatok, együttműködések, meghirdetett projektek átívelnek az éven. Több éve végzett munka eredménye van mögöttünk, hiszen az esélyegyenlőséggel kapcsolatos feladatokat már évek óta teljesíti az ország és a többi tagállam kormányzata is. Ebből a szempontból nagyon fontosnak tartom a 2003- 2004-es évet, amikor létrejött az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény Lévai Katalin tárcanélküli miniszter előterjesztésében, aki "zászlajára tűzte" az esélyegyenlőséget. Az esélyegyenlőségi szakpolitika egyes területei és prioritásai akkor alakultak ki, akkor kerültek a köztudatba az egyes szakterminológiák magyar nyelvű megfogalmazásai is, illetve kialakult az államigazgatáson belül egy intézményrendszer, amely keretet adott a további munkának. Ez a folyamat egyébként azóta is tart, hiszen a szakmai tartalmak elmélyülése folyamatos, az élet újabb és újabb kihívásokat állít elénk, amelyeknek meg kell felelnünk. A törvény egyes részeit például azóta már felülvizsgálta, pontosította, illetve ki is egészítette az Országgyűlés.
A berlini nyitókonferencia milyen személyes és szakmai benyomásokat tett Önre? 
Nekem személy szerint nagyon tetszett a konferencia szervezésében az, hogy protokolláris szabályoktól mentes volt. Úgy értékelem, hogy már ez is egy üzenete volt az európai évnek, mivel szabad légkörben, amolyan egyenlő esélyekkel mozgott minden résztvevő. Megnyilvánult mindez például abban, hogy - a nagyon magas szintű képviselet ellenére - nem voltak kijelölt helyek, a kör alakú térben mindenki ott ült, ahol neki jól esett.
A megnyitó beszédek közül kiemelném Ursula von der Leyen szövetségi miniszter és Vladimír Spidla biztos beszédét. Érdekes és mindenki számára új információt jelentett annak az Eurobarométer felmérésnek a kiértékelése, amelyet minden tagállamban 2006 során vettek fel. Ez az európai év kérdéskörei mentén vizsgálta a diszkriminációs helyzetet, és megmutatja az európaiak véleményét a diszkriminációról. Magyarország értékei hasonló képet mutatnak, mint a többi tagországé. Az érdekesség az egyes célcsoportokat érintő diszkrimináció érzékelésének eltérésében, illetve ezek időbeli alakulásában rejlik. Az év során tervezzük, hogy valamilyen formában feldolgozzuk ezeket az eredményeket. 
A berlini nyitókonferencia magyar szemponból azért is jelentős, mert három EP-képviselő is aktívan részt vett a szekciók munkájában. Dr. Lévai Katalin az egyik szekció vezetőjeként, míg dr. Gurmai Zita és Mohácsi Viktória a panelbeszélgetések résztvevőiként tették a magyarországi tapasztalatokat a közös párbeszéd részévé.
Az első nap estéjét egy díszvacsora zárta, amely szintén protokollmentes volt. Az egyes  fogások között fiatal fogyatékossággal élő és ép táncosok és zenészek szórakoztatták a résztvevőket. A "lazaságot" az is jelezte, hogy az egyik zeneszám alatt valaki gondolt egyet és felkérte a német miniszter asszonyt egy táncra, ami szintén fokozta a hangulatot és könnyeddé tette az egymás közti közlekedést is.
Sokszínűség kontra egyenlőség. Változik-e a sokszínűség az esélyek kiegyenlítődésével?
Egy esélyesebb világban, egyenlő elbírálások mentén a sokszínűség megélt napi valósággá válik. A sokszínűséget nem eltüntetni kell, hanem utat kell nyitni áramlásának. Tehát nem szabad asszimilálni a különböző identitásokat, hanem inkább meg kell erősíteni azokat. Azt gondolom, hogy egy sokszínű társadalomban mindenkinek joga van a saját egyéniségét, "másságát" megtartani, de ugyanakkor részt is kell vállalnia a közös értékek megteremtésében. Mindenki lehetőségeihez és eszközeihez mérten kell, hogy részt vegyen ebben a közös alkotó tevékenységben. Elfogadó, támogató hozzáállást kell kialakítanunk és a sokszínűséggel élnünk kell, ez lehet e téren a feladatunk.
Milyen pályázati források segítik a megvalósulást?
A 2007-es európai év előmunkálatai már 2006-ban elkezdődtek. Múlt év májusban elfogadták azt a tanácsi határozatot, amely az év kereteit megteremtette, december közepére kellett elkészítenünk a nemzeti stratégiát, amelynek mentén tervezzük az évet. Bár az év keretében tervezett hat intézkedésre mindössze 130 millió forintunk van, de szerencsére rendelkezésünkre állnak egyéb kiegészítő források is.
A munkaerőpiaci alapforrásaiból 300 millió forintot fordítunk önkormányzati dolgozók egyenlő bánásmóddal és esélyegyenlőséggel kapcsolatos továbbképzésére, míg egy másik pályázat keretében a női munkavállalók karriertervezését, a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolását kívánjuk elősegíteni. Ez utóbbira 500 millió forintos keret áll rendelkezésünkre.
Az európai év célkitűzései mentén is kiírunk pályázatokat, 40 millió forintot különítettünk el olyan civil pályázatokra, amelyek célja antidiszkriminációs munkaerőpiaci szolgáltatások biztosítása, illetve ugyanennyit tervezünk a téma médiában való megjelenésének támogatására is.
Az esélyegyenlőség kérdésében többnyire a férfiak és a nők társadalmi egyenlőségének megteremtése jut az ember eszébe. Mennyire lesz hangsúlyos ennek megoldása az európai év során?
Az a törekvés, hogy az év során egyenlő arányban kapjanak hangsúlyt a különböző típusú diszkriminációs élethelyzetek. Erre az unió is nagy hangsúlyt fektet. Emellett természetes, hogy az egyes diszkriminációs okok háttere, a probléma társadalmi beágyazottsága más és más. Legkevésbé eddig talán a szex-uális orinetációról volt társadalmi párbeszéd, a különböző vallások is úgy tűnik harmonikusan élnek egymás mellett, míg például az akadálymentesítésről, vagy a roma telepek felszámolásáról, az oktatási szegregációról eddig több szó esett.
A nemek társadalmi egyenlősége az európai év keretében kiemelt téma, külön stratégiát kellett róla írnunk, a monitorozás szempontjából is külön figyelmet kell rá fordítanunk. De a kérdés azért is jelentős, mert a többszörös diszkrimináció is az év kiemelt témája. Vagyis tisztában kell lennünk azzal, hogy aki roma és nő, vagy fogyatékossággal élő és nő, az duplán olyan nehéz helyzetben van, mintha férfi lenne. Egyszer s mindenkorra le kell számolnunk tehát azzal, hogy nagy kategóriákban, homogén embercsoportokról beszélünk. Ugyanúgy el kell végre fogadnunk, hogy az identitása mindenkinek sok-sok személyiségrészből áll össze, így alkot teljes egységet. Csak akkor tudunk harmóniában lenni magunkkal és a világgal, ha minden szempontból teljes életet élhetünk, és képesek vagyunk minden tulajdonságunkat és képességünket egyszerre kibontakoztatni és kamatoztatni.   
A jogi szabályozások, elméleti megoldások hogyan ültethetők át a gyakorlatba?
A legfontosabb feladatunk elérni azt, hogy a meglévő jogi szabályozás érvényesüljön. Ehhez közérthető nyelven kell beszélni a sokszor bonyolult jogi tartalmakról, és minden olyan fórumot és információs lehetőséget szükséges felhasználni, ami rendelkezésre áll. Ebben a munkában nagyban számítunk a civil szervezetek, a jogvédő szervezetek és a munkavállalói képviseletek, a szakszervezetek segítségére is. Az év során aktívan együttműködünk az Egyenlő Bánásmód Hatósággal is, amely a konkrét, hozzá beérkezett jogeseteket vizsgálja meg és hoz róluk döntést.
Nemrég partneri együttműködést írtunk alá az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat esélyházai között. Ennek keretében a megyei szinten megtalálható esélyházak hálózata segítséget nyújt a jogesetek generálásában, illetve a jogvédő munkában. Fontos tudni, hogy minél több a jogeset, a jogértelmezés, annál jobban körvonalazódik mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók számára az egyenlő bánásmód valódi jelentéstartalma, annál többen és hatékonyabban fogják használni a jogérvényesítés egyes eszközeit, annál több és nagyobb volumenű elmarasztaló bírósági döntés születik, amelyek aztán visszatartó hatásuknál fogva érzékelhetően csökkentik a diszkriminációs esetek számát. Sajnos jelenleg még nem tartunk itt, de bízom benne, hogy például a közvetlen diszkrimináció esetein túl előbb-utóbb a közvetett vagy indirekt diszkrimináció eseteire  is fény derül majd.  
Márciusban lesz a hazai nyitókonferencia. Mi lesz a konferencia programja? 
Komoly szakmai műhellyel indul a hazai európai év nyitókonferenciája március 5-én a Művészetek Palotájában, amelyet Kiss Péter miniszter nyit meg. A program összehangolása a végéhez közeledik, a koncepciónk szerint a négy kiemelt célkitűzés alapján vitatjuk meg a diszkrimináció és esélyegyenlőség kérdéskörét. Ez azért is jó, mert a hat terület közös pontjainak megtalálását valamint, az egyes szakterületek és képviselők együttműködését segíti elő. A konferencián bemutatjuk az Európai Bizottság által hivatalosan is jóváhagyott Nemzeti stratégia és prioritások dokumentumot, valamint felvezetjük azokat a témákat, amelyekre az európai év során szorgalmazott társadalmi párbeszédben kiemelt figyelmet fordítunk. A rendezvények célcsoportja a lehető legszélesebb spektrumú: a döntéshozók, a szakma, jogvédő szervezetek, szakszervezetek, munkáltatók, valamint az egyes társadalmi csoportok esélyegyenlőségét szolgáló civil szervezetek és a média.
Milyen szerepet kapnak a civil szervezetek a programok megvalósításában? Pályázniuk kell vagy más együttműködéseket terveznek?
Nagyon fontos szereplői a civilek az európai évnek. Képviselői részt vesznek a szakértői munkacsoportban, segítenek a kommunikációs munkálatokban, a civil és kormányzati/önkormányzati kezdeményezések és programok összehangolásában, illetve szeretnénk, ha minél több és jobb minőségű pályázatot nyújtanának be a pályázati felhívásainkra. Mint korábban említettem, lesznek olyan pályázatok, amelyek kifejezetten civil szervezetek számára készülnek, és lesznek "meghívásos pályázatok" is. Szeretnénk, ha a civil szervezetek az európai év során minél élőbb kapcsolatot alakítanának ki az esélyházakkal, amelyek sok szempontból tudják a munkájukat segíteni. Ilyenek például az ingyenes jogi tanácsadás, pályázat-írás segítése, rendezvények helyszínének biztosítása. Az év keretében fontos ezeknek a megyei/helyi együttműködéseknek a megerősítése és támogatása, hiszen az erőforrások koncentrálása mindig több sikerrel jár.
Milyen szerep jut az önkormányzatoknak a célkitűzések megvalósításában?
Az önkormányzati képviselet egyrészt megjelenik a szakértői munkcsoportban a TÖOSZ-on keresztül, másrészt az esélyegyenlőségi képzésben, amelytől sokat várunk. Egy konkrét javaslat már elhangzott részükről, amelyet a szakértői munkacsoport el is fogadott. E szerint az év során kiírandó esélyegyenlőség terv díj egyik kategóriája legyen az önkrományzatoké, ezáltal is elismerve az önkormányzatok ezen a téren tett erőfeszítéseit.
Itt szeretném megjegyezni, hogy bár az anyagi erőforrások az európai év keretében korlátozottak, mégis minden olyan kapcsolódó programot és rendezvényt örömmel fogadunk amelyek a közös célkitűzések mentén szerveződnek az év során. Számukra az Esélyév Programiroda az év logóját, illetve a nyilvánosság lehetőségét tudja biztosítani. 
Milyen tárcaközi, háttérintézményi, szakértői szintű "hivatalos" együttműködői lesznek a programnak itthon?
A kormányzati oldal, a civil társadalom, a társadalmi párbeszéd szereplői és a további érdekelt felek együttes konzultációja szükséges és elengedhetetlen az európai év sikerességének szempontjából. A velük kialakított kapcsolat nagyban befolyásolja az eredményességet, az aktivitást. Mivel a megkülönböztetés-mentesség és az esélyegyenlőség csak teljes társadalmi összefogással érhető el, az európai év keretében történő együttműködés minden érintett szereplő közös érdeke. A március 5-én zajló hazai nyitókonferenciát követően minden további részletről, kapcsolódási pontokról tájékoztatást adunk. Ez az év elsősorban egy antidiszkriminációs szemléletalakításról, értékválasztásról és nem csak pénzről szól. Vladimír Spidla nyitókonferencián elhangzó gondolatával magam is egyetértek: Nem elég, ha nem diszkriminálunk. Tettekre van szükség! 

Vajda Márta

Sikeres első forduló

Telepeken élők programja 2005- 2006

A kétéves program zárókonferenciája február 12-én volt a Duna Palotában, amelyet Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter és Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár nyitottak meg, köszöntőt mondott Alexander Marc, a Roma Oktatási Alap igazgatója.

Kiss Péter megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a rendszerváltás óta a telepen, telepszerű lakókörnyezetben élők lakhatási és szociális integrációja érdekében az első konkrét kormányzati lépés, a 2005-ben elindított modellértékű program volt, amelyhez 680 millió forint költségvetési keret állt rendelkezésre. Elmondta, hogy a komplex program a 28 leghátrányosabb település felzárkóztatására terjed ki, ahol a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP, a képzettségi szint és a foglalkoztatás. Az első részében, meghívásos pályázat keretében kilenc kistelepülés önkormányzata nyert támogatást: Uszka, Kisvaszar, Tiszabő, Kerecsend, Dencsháza, Szentgál, Galambok, Hencida, Táska.
Alapvető célkitűzés volt, hogy a telepeken, telepszerű lakókörnyezetben élők társadalmi integrációjának feltételeit megteremtse, vonzó kép kialakításával mintát adjon a "sorstársak" számára. A tényleges integráció érdekében olyan helyi mobilizációs stratégiák készültek, amelyekben a lakhatási problémák megoldása mellett más elemek is fontos szerepet kaptak, mint a gyerekek és fiatalok iskolai integrációja, hogy az átlag állampolgárhoz hasonló esélyekkel induljanak az életben. Segítette a program a felnőttek munkaerőpiacra történő beilleszkedését, elősegítette a szociális és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint a közösségfejlesztést. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzatokkal és a program megvalósításában közreműködőkkel együttműködésben elért eredmények mellett, mindezek megteremtéséhez és fenntartásához nélkülözhetetlen a társadalmi többség támogatása, hiszen mindannyiunk érdeke a rendezett és biztonságos lakókörnyezet kialakítása, közös célunk az életminőség javítása.
Rauh Edit bemutatta a 2006. november 30-án lezárult program keretében eddig elért eredményeket, és röviden vázolta a folytatást is. A megvalósult programok alapján a következő eredmények emelhetők ki: Galambokon és Táskán teljesen megszűnt a telep, Hencidán és Kisvaszaron jelentősen enyhült a romák lakhatási elkülönülése. A két év alatt összesen 38 önkormányzati bérház épült, amelyekben a korábban telepen élő roma családok kaptak otthont; 8 házat vásároltak a települések belső részein, 174 házat újítottak fel. 197, addig telepen élő embert vontak be a foglalkoztatási programba, és 25 fő tartós foglalkoztatása oldódott meg. Két településen újították fel az iskolát, hat oktatási intézményben eszközfejlesztésre került sor, az iskolákban integrált oktatást vezettek be (pl. Galambokon felszámolták a szegregált, cigány osztályokat), az összes településen tanoda-program indult a roma gyerekek iskolai sikerességének elősegítése érdekében. Kisvaszaron és Dencsházán közösségi házat alakítottak ki. Öt településen épült járda, pormentes út, bekötötték a családokhoz a vizet, két településen megoldották a közvilágítást. Kerecsenden gáz-gerincvezetéket építettek ki.
A programban elért eredmények fenntarthatósága érdekében mindegyik településen szociális munkást alkalmaznak. A 2005-ben indult program közel 4000 - rendkívül rossz élethelyzetben élő - ember számára nyújtott közvetlenül segítséget. 2006 tavaszán elindult a program második köre, amelyben már nagyobb lélekszámú települések is - Ózd, Sátoraljaújhely, Monor, Halmajugra - részt vehettek. 2006 novemberében újabb 11 települést  - Egercsehi-Szúcs, Garabonc, Hangony, Hidas, Rudabánya, Sajóhídvég, Sóshartyán, Szomolya, Tunyogmatolcs, Vasboldogasszony - hívott meg a tárca, ahol 2007. elején kezdődhet meg a munka.

Átadták az Esélyek Házát Battonyán

Az avatási ünnepségen a nemzeti színű szalagot Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi szakállamtitkára vágta át. Karsai József, Battonya polgármestere (felvételünkön) az Esélyek Házát a térség szempontjából lehetőségnek nevezte, ugyanis Battonya az ország délkeketi, román határészélén fekszik, ahol a mezőgazdaság kivételével szinte minden más ipari és gazdasági tevékenység elsorvadt. Mára jelentősnek mondható a munkanélküliek száma, a település lehetőségekre és befektetőkre vár, ehhez viszont jó szakemberek és jó pályázatok kellenek... Rauh Edit szakállamtitkár köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az Esélyek Háza a régió számára nem szimbólum, hanem valóság, egy lehetőség a térség felzárkóztatatására. Békés a 18. megye, ahol a minisztérium megnyitja az Esélyek Házát, ez a helyszín felszereltségében és szakemberei által megfelelő a közös gondolkodásra, a rászorultak felzárkózatására és a sikeres pályázatok elkészítésére. A szakállamtitkár megerősítette, hogy folytatják a pillanatnyilag 18 koordinációs irodával működő Országos Esélyegyenlőségi Hálózat bővítését, amelyre 45,5 millió forintot fordítanak. Az európai év magyar nemzeti stratégiájának keretében az intézkedések egy jelentős részét regionális, megyei szintre viszik, az Országos Esélyegyenlőségi Hálózaton keresztül.         (Forrás:ÖNkorNET)

A 38. Magyar  Filmszemlén dokumentum kategóriában a zsüri döntése alapján Esélyegyenlőségi díjat kapott Zsigmond Dezső, az Élik az életüket című munkáért. A filmben egy család leépülésének drámai pillanatait, a nyomor világát  mutatják be az alkotók. Az Esélyegyenlőségi díjat - 500 ezer forint kíséretében -   Rauh Edit, a szociális minisztérium szakállamtitkára adta át.

Párbeszéd

Melyek az európai identitás elemei? Hogyan erősíti az európai kohéziót a kulturális sokszínűség? Miben segíthet a 2007-es európai esélyegyenlőségi év?

Ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat a Szabó Ervin Központi Könyvtárban február 16-án, az  Európai Identitás Megerősítéséért címmel rendezett konferencián. A rendezvényt Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter nyitotta meg, részt vett számos kiváló európai szakember: David Martin, a British Council igazgatója, Suzanne Stainisiere, a Social Sans Frontieres képviselője, John Van Til professzor mellett, a magyar politikusok: Lévai Katalin EP-képviselő, Baja Ferenc államtitkár.
Kiss Péter megnyitó beszédében a "2007 - az esélyegyenlőség éve" alapvető uniós célkitűzéseit, valamint a diszkrimináció és az egyenlő esélyek megteremtésének területeit mutatta be. Ismertette a hazai foglalkoztatás aktivitási rátáit, eszerint a többségi társadalom 64- 65 százalékos arányban van jelen a munka világában. Kiemelte a hátrányos helyzetűek, főként a romák alacsony, 15 százalékos elhelyezkedési arányát, ami alapján a foglalkoztatási diszkriminációt emelte ki hangsúlyos horizontális problémaként. Ugyanakkor hozzátette, hogy vannak speciális területek, amelyek kifejezetten az egyes társadalmi csoportokat érintik, ilyenek a romákkal szembeni megkülönböztetés egyes szolgáltatások esetében, a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek, a fogyatékossággal élők érvényesülését jelentő akadálymentesítés, a melegek jogainak elismerése, a családon belüli erőszak kérdése, amelyek szintén kiemelt kérdései az európai évnek. Beszédében hangsúlyozta, hogy az esélyegyenlőséget széles körű, társadalmi megrendeléssé kell tenni, megteremtésébe minden csoportot be kell vonni. Pénz, paripa, fegyver és párbeszéd kell, amiben fontos szerep jut a civil szervezeteknek és az önkormányzatoknak egyaránt.
Az elmúlt három év alatt az Európai Unió 15-ről 27 tagúra növekedett - kezdete a ténnyel Lévai Katalin EP-képviselő megnyitóbeszédét. Hozzátette, hogy a csatlakozással az integráció nem zárult le, mivel az új tagállamok csatlakozásával negyedszázadon keresztül a folyamatos változás állapotában lesz az unió. Kérdés, hogy hogyan egyeztethető össze az állandó változással az integrációs törekvés? 
Konkrétan, hogy összetartozónak érzi-e magát egy szabolcsi roma egy brüsszeli eurokratával? Milyen közös azonosságtudata van az olasz pizza-sütőnek és a svéd heringhalásznak, egy angol, francia, magyar és román munkavállalónak? Támpontokat adhatnak az uniós összetartozás kifejezésére szolgáló szimbólumok: a közös zászlónk, himnuszunk; ünnepeink, a hasonló útlevél és rendszámtábla, s legtöbbünk közös pénzzel fizet, amelyek mind az összetartozást erősítik.A résztvevők egymás eredményeit tizenegy esettanulmányból ismerték meg. A szervezők bemutatták és Kiss Péter miniszternek is átadták a Meséld el gyermekeidnek című kisfilmet, amely mondanivalójával segíti a közös gondolkodást, nemzetek és emberek egymással való megbékélését. A konferenciát a Szociális Innováció Alapítvány szervezte az NCA és a British Council támogatásával.