|
Helyzetkép
Azonosulunk a hatékonyabban működő, a polgároknak magasabb "szintű" közszolgáltatásokat biztosító, a közpénzekkel jobban gazdálkodó önkormányzati rendszer kifejlesztésének célkitűzésével (szint helyett inkább színvonal a jó kifejezés, ugyanis nem lehet cél, hogy a polgárok magasabb - ti. nem alap-, hanem középszinten kapjanak kiszolgálást). Az tény, hogy a magyar önkormányzati rendszer rendkívül rövid idő alatt, nem szerves fejlődés következtében, hanem egy előző rendszer váltásaként jött létre. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) messzemenően figyelembe vette az 1985-ben elfogadott Európa Tanács Helyi Önkormányzatok Európai Kartáját.
Az önkormányzati rendszer kialakításakor a legnagyobb hangsúlyt a demokratikus működés, az autonómia, illetve a túlhatalmat megakadályozó garanciák kiépítése kapta. Abban az időszakban ez teljesen természetes volt, de ennek köszönhetően a gazdaságossági, hatékonysági, valamint szakmai szempontokat a szükségesnél kisebb mértékben vették figyelembe. Ez viszont kezdettől fogva magában hordozta azokat az ellentmondásokat, amelyek a rendszert alapvetően jellemzik.
A politikai konszenzus hiánya miatt a szükséges korrekciók rendre elmaradtak.
Az elaprózott struktúra átala-kításra szorul, de ezekben az esetekben a meglévő településszerkezetet kell figyelembe venni. Általános megállapításokat nem szabad tenni, mert eltérő a helyzete az aprófalvas Zala, Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén megyének, mint a nagyobb méretű településekkel rendelkező Bács-Kiskun, Fejér megyéknek.
A helyi önkormányzatok kötelező feladatai ugyanis az állami feladatok sajátos típusát képviselik. A közszolgáltatások igen jelentős részének biztosítása a helyhatóságok feladata, viszont a szükséges anyagi fedezet ehhez nem kielégítően biztosított.
Elfogadható, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését felügyeleti típusú eszközökkel kívánják megerősíteni. A meglévő, valóban kis települések fogyó lakosságszámából eredő gondok kezelésére az érintetteket is bevonva kell megoldást találni.
Kevéssé tér ki az anyag az egyik, ha nem a legfontosabb kérdésre, az önkormányzatok finanszírozására. A normatívák összege 1990 óta folyamatosan csökken, miközben a feladatok és a lakosok elvárásai nőttek. E tekintetben gyors és hatékony változásra van szükség.
A továbbfejlesztés
fontosabb területei
- A vitaanyag megállapítja, hogy "a hazai regionalizmus fejlődése - nem kis részben a Magyar Köztársaság európai uniós tagságából eredő hatásokra és intézményi kényszerekre tekintettel.az Alkotmány módosítását követően lényegében azonnal - elismerhető a régió, mint az állam területi tagozódásának önálló szintje. A közhatalom önkormányzati típusú gyakorlásának eredményesebbé tétele és a területi szintű közfeladatok hatékonyabb szervezése érdekében. Alkotmányba kell foglalni a regionális önkormányzatok létrehozását, és a megyei önkormányzatok egyidejű megszüntetését." Meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió nem írja elő választott regionális önkormányzatok létrehozását. Azt azonban a helyi önkormányzatokról szóló karta és az Európai Regonális Karta tervezete is tartalmazza, hogy a középszintű területi önkormányzatok "tagjait egyenlő, közvetlen és általános választójogon alapuló szabad és titkos szavazással választják", valamint "pénzügyi forrásainak legalább egy részét olyan helyi adók és díjbevételek teszik ki, amelyek mértékének meghatározására - jogszabályi keretek között - e szerveknek van hatáskörük". Ezen kritériumok mellett kell társadalmi-politikai megegyezést találni a hazai középszintű önkormányzatiság problémájára: helyi adó kivetési jogot és forrásokkal megtámasztott területfejlesztési hatáskört adni a megyéknek, vagy a forrásokkal rendelkező statisztikai régiók korporatív testületeit fel kell váltaniuk az európai választási normák szerinti közgyűléseknek.
- Egyet lehet érteni azzal, hogy a város nem kitüntető cím, hanem a törvényben előírt közszolgáltatások térségi ellátója, szervezője. Ezt meg kell fogalmazni az önkormányzati törvényben is, és ehhez indokolt igazítani a várossá nyilvánítás feltételrendszerét is. A mai viszonylatban a községek "kitörési pontot" látnak a várossá nyilvánításban. Az Ötv. megalkotásakor lehetett volna számolni a mezővárosi cím visszaállításával, amely nem pejoratív jelző, hanem a magyar közjog egyik értékes öröksége.
- Az új község alakításának feltételeit ajánlatos hozzáigazítani az önkormányzati közszolgáltatások és a választójogi előírások követelményeihez. Nem "méretgazdaságossági", hanem az elemi feltételeknek történő megfelelőségi kritériumokat értve ez alatt, de tény, hogy korszerűbb szabályozás szükséges.
- A rendszerváltás előtti "közös tanácsok" rossz emléke miatt a törvénnyel létrehozott kötelező önkormányzati társulások típusainak (kötelező kistérségi társulás, kötelező körjegyzőség) kialakítása nem helyeselhető, és jelentős társadalmi ellenállásba ütközne.
- A jogi személyiséggel rendelkező többcélú kistérségi társulást a törvény által meghatározott kistérség települési önkormányzatai hozták létre, a kistérségben egy többcélú kistérségi társulás működik. A jelenlegi ösztönző rendszer továbbfejlesztése indokolt, mert a településeknek a közösen ellátott feladatokhoz hozzá kell járulniuk.
- Helyeselhető a polgármesteri tisztségre vonatkozó szabályok pontosítása és annak meghatározása, hogy mekkora az a településméret, amely alatt nem látható el főállásban a polgármesteri tisztség. Az önálló hivatalt működtetni képes településekkel szemben támasztott követelményeket részletesen meg kell határozni, nem pedig lélekszám alapján "meghúzni a vonalat". Ugyanezen kritériumok alkalmazhatók lehetnek a főállású polgármester foglalkoztatásának kérdéskörénél is (földrajzi elhelyezkedés, üdülők, turizmus stb.).
- A 2006. évi önkormányzati választásokat követő alakuló ülések tapasztalatai alapján az alakuló ülés szabályait rögzíteni kellene, különös tekintettel az önkormányzati képviselők eskütételére vonatkozó szabályokra. Le kell szabályozni - akár végső esetben szankciók kilátásba helyezésével is - az alpolgármester megválasztását, pl. az alakuló ülést követő 60 napon belül. A képviselői összeférhetetlenség eseteit is felül kellene vizsgálni különös tekintettel az önkormányzati képviselő közalkalmazott intézményvezetőkre.
- Elfogadható, hogy önkor--mányzati gazdálkodás ellenőrzési rendszerét felül kell vizsgálni.
- A mai valóban kis települések fogyó lakosságszámából eredező gondok kezelésére az érintetteket is bevonva kell megoldást találni.
- "Aktuspótlás" helyett a közigazgatáshoz jobban illő megnevezést ajánlunk, például a kötelező helytállást.
- Összefoglalva meg kell állapítani azt, hogy nem szabad minden községet "egy kalap alá venni", mert jelentős fejlettségi eltérések vannak azonos méretű települések között is.
- Döntő jelentőségű kérdés a népességfogyás megállítása és a falvakban lakók életminőségének lehetőség szerinti javítása. A falvak elszegényedésének ugyanis természetes következménye a migráció növekedése, és amíg a lakóhelyén még az alacsonyabb színvonalú szolgáltatást is eltűri a falusi polgár, életlehetőségeinek beszűkülésével a városba települve kiköveteli a városi színvonalú közszolgáltatásokat. Ennek kezelése pedig a magyar kis- és nagyvárosok számára teljesíthetetlen kihívást jelentene. Olyan szubkultúra elhatalmasodásához vezetne, ami egyrészt méltatlan történelmi hagyományainkhoz, másfelől a generációnk szégyenét jelentené az elődeink által összehasonlíthatatlanul mostohább gazdasági-technikai és nemzetközi adottságok közepette elért nemzeti sikerekhez mérve.
Szabó Gellért
a Magyar Falu Szövetség elnöke, Szentkirály polgármestere
Tisztújítás
Molnár Gyula, Újbuda
polgármestere a TÖOSZ elnöke
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége tisztújító küldöttgyulésén Molnár Gyulát, Újbuda polgármesterét választotta elnöknek. A rendezvényen részt vett és felszólalt Lamperth Mónika önkormányzati miniszter is.
A korábbiaknál sokkal izgamasabb volt a TÖOSZ idei tisztújító küldöttgyűlése. Azt már korábban is látni lehetett, hogy többes jelölés lesz, az is sejthető volt, hogy ez a verseny szoros lesz, csak azt nem lehetett tudni, hogy a választás napján hány jelölt száll ringbe. A korábbi évek gyakorlatától eltérő titkosszavazás pedig csak fokozta az izgalmat...
Tisztújításkor se a jelölőbizottság elnökének, se a levezető elnöknek nem volt hálás a szerepe, ennek ellenére az eseményt celebráló főtitkár "ember volt a talpán". Persze voltak olyanok, akik ezt másként látták, talán ezért is igyekeztek minél több részletkérdéssel "bonyolítnani" a helyzetet.
A jelölőbizottság - mint erről már előző számunkban beszámoltunk - Molnár Gyula, Újbuda polgármestere mellett jelöltnek állította Molnár Árpádot, Balatonszabadi polgármesterét is. Többen kifogásolták, kevésnek tartották a kettős jelölést, megkezdődött a licit. Figyelemre méltó volt, hogy inkább az első ciklusukat töltő polgármesterek igyekeztek a szövetséget megreformálni, úgy érezték, hogy változásokra van szükség, ezért újabb jelölteket álítottak. Így fordulhatott elő, hogy a jelölőbizottság által előterjesztett kettős jelölés helyett négyes jelölés lett, és felkerült a szavazócédulára Dietz Ferenc, Szentendre és Schrick István, Rácalmás polgármestere is. Polgármesterekkel beszélgetve megtudtam, hogy a felpezsdült hangulatot többek között az okozhatta, hogy Pest megyében nem sikerült közös jelöltet állítani, ezért a küldöttgyűlésen próbálták a kérdést tisztázni. Hogy ez mennyire sikerült?
A szövetség küldöttei összesen 167 szavazatot adtak le, ebből Molnár Gyula 87, Molnár Árpád 35 szavazatot kapott. A helyszíni jelölés után 27 szavazatot kapott Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere és 18-at Schrick István, Rácalmás polgármestere.
Az eredmény azt mutatja, hogy a bizottság tagjai a két jelölt állításával jól mérték fel a helyzetet, a küzdelem a két Molnár között dőlt el. Csak a voksok aránya volt bizonytalan. Kérdezhetjük: ha nem négy jelölt közül kellett volna választani, az eredmény más lett volna? Talán nem, a voksok arányai azt mutatják hogy Újbuda polgármestere egyedül hét szavazattal kapott többet, mint a többi összesen! Szavazati arányokat ismerve abban se lehetünk biztosak, hogy kettős jelölés esetén Rácalmás nagyközség polgármesterére adott szavazatok Balatonszabadi polgármesterét erősítették volna. Az eredmény figyelemreméltó, már csak azért is, mert először van az 1743 tagot számláló országos önkormányzati érdekszövetségnek - tagjai között minden településtípus megtalálható - budapesti illetőségű, országgyűlési képviselő mandátummal rendelkező elnöke.
Tisztújításon társelnöknek választották: Demszky Gábor főpolgármester mellé Nagy Gábornét, Dunaföldvár polgármesterét, illetve Galuska Lászlót, Nyékládháza polgármesterét.
Elnökségi tagnak választották: Szilágyi Menyhértet, Csorvás város polgármesterét, Tóth Józsefet, Polgár város polgármesterét, Oláhné Surányi Ágnest, Velence város polgármesterét, Lakatos Istvánt, Sirok község polgármesterét, Albert Csabát, Lukácsháza község polgármesterét, Dicső Lászlót, Alsómocsolád község polgármesterét. és Pásztor Bélát Veresegyház város polgármesterét.
Felügyelő Bizottság elnökévé választották: Schmidt Jenőt, Tab város polgármesterét.
Felügyelő Bizottsági taggá választották: Czupi Sándornét, Csesztreg község polgármesterét, Tóth Istvánt, Bogyiszló község polgármesterét, Pap Tibort, Dévaványa város polgármesterét, Szalay Imrét, Bősárkány község polgármesterét.
Csiky Ildikó
|
A TÖOSZ korábbi elkötelezettségét megerősítve az önkormányzati rendszer átalakítását szükségesnek tartja, a kormány által megfogalmazott elképzelésekkel kapcsolatban törekszik alternatív megoldási javaslatokat megfogalmazni, ehhez az önkormányzati társszövetségek együttműködésére számít. 