Egyike volt azoknak, akik szőni kezdték a megye, a város és a régió külföldi kapcsolatait. Emberi nyitottsága környezetére is hatott, munkatársai közül sokan merítettek erőt példájából a nehéz pillanatokban. Talán csak ők tudták, hogy nyugdíjba vonulása nem jelenti a misszió végét. E mondatokkal köszöntötték a közelmúltban Bali Istvánt, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat nyugalmazott külügyi szakreferensét, amikor megkapta a rangos Jász-Nagykun-Szolnok Megye Európa Díjat.

– Úgy gondolná a laikus, hogy 2007 valaminek a vége és valaminek a kezdete. Ekkor vonult nyugdíjba és ekkor alakult meg szolnoki központtal a Közép-Kelet Európai Vidékfejlesztő Központ az ön vezetésével. Pedig a történet nem ekkor kezdődött.
– Jóval előbb. 1990-ben  meg-alapítottuk az Agrár és Falusi Ifjúsági KörökJász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületét. Azóta fáradozunk a vidék jövőjének, értékeinek, versenyképességének megőrzésén. Hisszük és valljuk, a vidék elég tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy felemelje és közelebb hozza egymáshoz Európa népeit. A kontinens szinte minden részében rendelkezünk partnerekkel. Fontos feladatunknak tekintjük a magyar kultúra, a népi hagyományok s a helyi gazdaság megismertetését. 1998 óta tagjai vagyunk az Európai Vidék Egyetemeiért Egyesület (APURE) nemzetközi hálózatának, mely szervezet megbízásából 2007-ben hoztuk létre a Közép-Kelet Európai Vidékfejlesztő Központot.

– Szlogenjük: "Vidéken a vidékért!" Mit tudnak tenni a vidék felzárkóztatásáért?
– Szeretnénk Közép-Kelet Európában olyan központot kialakítani, amely egy hatékony hálózatba igyekszik bevonni a szomszédos és az újonnan csatlakozott 12 ország vidékfejlesztési szakembereit, egyesületeit. Ezért pályáztunk a lengyelekkel együtt, a portugál központú nemzetközi szervezetnél a Közép-Kelet Európai Vidékfejlesztő Központ szolnoki létrehozására. Végül mi nyertünk. 2007. október 12-én ünnepélyesen aláírtuk a szolnoki megyeházán az alapító okiratot a szlovák, lengyel, cseh és román partnerekkel együtt. Még két ilyen központ működik Európában: Portugáliában és Olaszországban. Az APURE kétévente európai vidékfejlesztő nyári egyetemeket szervez. Programja az aktuális agrár- és vidékfejlesztési témákhoz kapcsolódik. Nagyon fontos például a klímaváltozás elleni küzdelem, a megújuló energiák megismertetése, felhasználásuk lehetőségei, a hagyományőrzés, az európai kultúra sokszínűségének továbbadása, a táj- és természetvédelem, a környezetvédelem, a nők helyzete falun és a küzdelem az európai újszegénység ellen. 2006-ban Mezőtúron és Szolnokon rendeztük meg a nyári egyetemet Párbeszéd nyugat és kelet között az európai vidék felemelkedéséért címmel. Több mint 12 országból voltak résztvevők, mintegy kétszázan, akik megismerik és átveszik egymás hasznosítható, jó gyakorlatát, és a sajátosságaiknak megfelelően adaptálják. Az APURE, illetve a vidékfejlesztő központ munkája nagyon hasonlít a népfőiskolai mozgalomhoz, mert nem zárt épületben való oktatást jelent, hanem közel megy az egyes településeken az emberekhez, hiszen ők mondják meg az adott helyen, mire van szükségük. Ebben a munkában partnereink a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtárban – az önkormányzat támogatásával –  működő Európai Információs Központ, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfőiskolai Társaság, a Szolnoki Főiskola Mezőtúri Üzleti Fakultása. Az utóbbival például egy közös projekt keretében – egy dán szervezet támogatásával – energiabusz kialakításán dolgozunk, amely a kistelepüléseket járva szemlélteti majd a napenergia, a szélenergia, a napkollektor működését, a geotermikus energia fontosságát.

– Sok a gond vidéken. Kevés a munkahely, hiánygazdálkodás jellemzi a helyhatóságokat. Mennyire partnerek elképzeléseikhez az önkormányzatok?
– Igyekszünk kétoldalú együttműködési megállapodást kötni az önkormányzatokkal, kistérségekkel. Fogékony programjainkra a kunszentmártoni kistérség, az öcsödi, az újszászi, a martfűi, a jászfényszarui és a jászkiséri önkormányzat. Többen részt vettek a faluházas projektünkben, sok tapasztalatot szereztek, amit kamatoztatni tudtak a munkájukban. Újszász például fejlesztette a helyi szolgáltatásokat, tagja lett az Európai Falvak és Kisvárosok Szövetségének, az Ecovastnak. Ide is szeretnénk minél több települést bekapcsolni. Vidéken megvan a változtatni akarás készsége, és ehhez az innovatív erő, ami egyesek szerint kihalt a magyar agráriumból. Vissza kell adni az emberek önbizalmát. Kiváló szakemberek hálózata működik a vidékfejlesztésben. Nem igaz az a szkeptikus kijelentés, hogy itt vége mindennek. Keresi az útját a helyi civil társadalom. Segíteni kell a családi gazdaságokat, szövetkezni kell, ha így könnyebb. Meg kell találni az értékesítési piacot, helyben kell termelni és értékesíteni. Ki kell találni, hogy két kistelepülés mit tud fejleszteni közösen. Össze kell fogni, akár francia mintára – ahol kosaras farmerok boltja is működik –, de az önkormányzati összefogásra is egyre nagyobb szükség van.
– Hogyan lesz forrás az újszerű fejlesztésekre?
–  Sokszor arra gondolnak az önkormányzatnál, hogy mi adjuk a pénzt, a támogatásokat. Ez nem így van, mi is pályázati pénzekből tartjuk fenn magunkat. De hozzásegítjük az önkormányzatot ötletekkel, ajánlásokkal, olyan nemzetközi projektekben, szervezetekben való részvételhez, ahová már Brüsszel adja a támogatást. A vidékfejlesztő központból főként információkat adunk. Angolul, franciául, lengyelül, németül beszélnek a munkatársaink a hálózatban. Így nagyobb eséllyel lehet pályázni például egy napkollektor építésére. Cserekapcsolatokat, szakmai utakat szervezünk egyesületek, iskolák között, termelési technikákat népszerűsítünk vállalkozóknak. Jövőre Lyonba, a Szakmák Világa rendezvényre utaztatunk majd egy képzéssel foglalkozó szakembergárdát. A helyi polgárokon, civil szervezeteken múlik, hogyan használják ki a lehetőségeiket. Olyan szemináriumot tervezünk a kistelepülésekre, ahol megtanítjuk az embereket arra, hogyan érveljenek, mondjanak véleményt egy falugyűlésen például. A közösségi részvétel erősítése adja a fenntartható vidékfejlesztés esélyét, ezért segíteni kell a helyi közösségek kialakulását, működését, fejlődését. Az egymástól és a másoktól – legyen bármilyen európai nemzetről szó – való tanulás a társadalom érdeke is.

Simon Cs. József