Nagykövetek a szegénység ellen

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium rendezvényén, március 16-án átvették hivatalos megbízólevelüket a 2010 a Szegénység és a társadalmi kirekesztés elle- ni küzdelem európai évének magyar nagykövetei és "arcai". Az eseményről Szegvári Katalin tudósít.

Herczog László szociális és munkaügyi miniszter az eseményen emlékeztetett arra, hogy az Európai Bizottság elnöke január 21-én nyitotta meg Madridban a Szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét, amelynek elsődleges célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a szegénység  társadalmi problémájára és arra, hogy a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem mindannyiunk közös ügye kell, hogy legyen: a kormányoké, a politikáé, a társadalomé, a közösségeké. A miniszter hangsúlyozta:  2010 szegénységellenes évvé nyilvánítása nem oldja meg önmagában a szegénység és a kirekesztés problémáját, arra viszont alkalmas lehet, hogy a szegénységben, kirekesztettségben élők helyzetéről előremutató társadalmi közbeszédet generáljon. Reális képet nyújtson ezekről az élethelyzetekről, okaikról és következményeikről. Csökkentse a szegényekkel szemben fennálló előítéleteket, sztereotípiákat, és módot adjon a jó gyakorlatok, példamutató kezdeményezések megismerésére. Ebben segíthetnek az év nagykövetei és arcai.

Márton Izabella, a Magyar Szegénységellenes Hálózat igazgatója a  "nagykövetekhez" szólva néhány fontos gondolatot ajánlott figyelmükbe: európai civil szervezetek, köztük az európai szegénységellenes hálózat kezdeményezték már évekkel ezelőtt, hogy 2010 legyen a szegénység elleni küzdelem európai éve. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert egy ilyen kezdeményezés a civil társadalom, a civil szereplők aktív részvétele nélkül semmiképpen sem lehet sikeres. Ugyanakkor nem szabad irreális elvárásokat támasztanunk. Nyilván a szegénység mint társadalmi probléma, nem fog megszűnni az év végére. De reális célként kitűzhető, hogy elinduljon a fejekben egy másfajta gondolkodás, és egyre többen higgyenek abban, hogy a szegénység elleni küzdelem fontos, a szegénység legyőzhető. És elégedettek lehetünk az év végén, ha elértük, hogy a szegénység elleni küzdelem társadalmi támogatottsága a jelenleginél nagyobb lesz, és döntéshozóink konkrét kötelezettségvállalásokat tesznek a szegénység elleni küzdelem területén.

Az új nagykövetek

Halász Judit Kossuth-díjas színésznő.
- Amikor gyerek voltam, sokat hallottam, hogy minden embernek joga van a munkához. Nem lehet ez másként ma sem, hiszen itt kezdődik minden. Amíg nem biztosítjuk mindenkinek, hogy munkával keresse meg a kenyerét, addig mindannyian bajban leszünk. Hogy mit tudok én tenni? Adom a nevemet, a művészi hitelemet, és ahogy eddig tettem, elmegyek sok olyan településre, ahol jó, ha a gyerekek naponta egyszer jóllaknak, legalább az iskolában vagy az óvodában. Sok ilyen gyerekkel találkoztam már, és saját tapasztalatomból tudom, hogy köztük számos tehetséges kis ember van, aki az esélyegyenlőség közelébe sem kerül. Fájó szívvel gondolok rájuk. Azt kérem mindenkitől, aki hivatalból tehet értük, hogy minden erejükkel segítsenek rajtuk. Ebben a munkában a magam eszközeivel én is részt fogok venni. Ezért fogadtam el ezt a megtisztelő nagyköveti megbízást.

Molnár Ferenc "Caramel" énekes.
- Az tény, hogy sok a szegény Magyarországon, sajnos már-már evidencia. Mintha olykor el is fogadnák az emberek, hogy ez így természetes. Bárhová megyek fellépni, de civilként is szinte minden nap szegény emberek vesznek körül. Ezért igyekszem olyan koncerteket is szervezni, ahová azok is el tudnak jönni, akiknek nem telik belépőjegyre. Minden héten hazamegyek a szüleimhez Törökszentmiklósra, és azt tapasztalom, hogy hovatovább a szegények is természetesnek veszik, hogy nekik az a sorsuk, hogy éhezzenek, nélkülözzenek, ne legyenek terveik. Én azt szeretném, ha ez nem lenne természetes. Hogy miben tudok segíteni? Húszezreseket nem tudok osztogatni, de ahol tehetem, minden eszközömmel azt hangsúlyozom, hogy a tehetősebbek, a döntéshozók, az egész társadalom feladata, hogy segítsenek az elesetteken. Amióta megnyertem a Megasztárt, már értem, milyen nagy a felelőssége annak, aki sokakhoz tud szólni. Én tudom, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mi a szegénység, s ezáltal talán hitelesnek tűnik majd, amit mondok. Bárhogy alakul is a sorsom, nem szeretnék a saját személyiségemen túllépni. Nem szeretnék milliárdos lenni, hiszen én az vagyok, aki voltam, mert sokszor a szegények gazdagabbak, mint a milliomosok.

Bódis Kriszta író, toleranciadíjas filmrendező, a romák Hétes telepi alkotó és fejlesztő programjának létrehozója.
- Az az igazság, hogy ha csak úgy kértek volna föl, bárhonnan, hogy legyek "arc" akkor én azt, kapásból elutasítom. Nem szeretnék áruvédjegy lenni.  De ez esetben nyilvánvaló, hogy másról van szó. Amióta az eszemet tudom, amióta bármit is tehetek a munkámmal, az előítéletek ellen küzdök, és próbálom másokkal is megértetni a szolidaritás jelentőségét. Itt most varázslatosan összetalálkozott két út: a döntéshozóké és a civil szervezeteké. Én erre már régen vártam, mert nagyon fontos, hogy ezek az erők együtt tudják kifejteni a hatásukat. Sokan vagyunk, akik különféle területeken magányosan küzdöttünk eddig is olyan ügyekért, melyekért a közösségnek, az egész országnak kellene tennie. Abban reménykedem, hogy most egy új út nyílik, ahol ezek az erők együtt, egymást erősítve járnak majd. Szeretném, ha ez az év nem a panaszok éve lenne, hanem a cselekvésé, meg egy picit az előrelépésé is. Nem fogunk nagy dolgokat csinálni, nem fogjuk megváltani a világot, de ez nem azt jelenti, hogy nem akarjuk megmenteni.

Bognár Árpád színész-író-képzőművész, Simó Sándor-díjas rendező.
- Boldog új élet című filmem vetítése után azt kérdezte tőlem valaki, hogy lehetséges-e boldog életet élni. Tudni kell, hogy ez a film nem egy vidám alkotás. A sztori egyszerű: egy nevelőotthonból kikerült roma fiú nem képes boldogulni az életben. Ám egy napon utógondozójától megkapja azt a dossziét, ami a gyerekkorát feldolgozó aktákat tartalmazza. Ezek a dokumentumok talán reményt adhatnak ahhoz, hogy újraértelmezhesse saját, félbemaradt gyerekkorát. Mivel én is állami gondozásban nőttem fel, nem volt idegen számomra főszereplőm közege. Tudom, hogy a szülő nélkül felnőtt gyerekek már egészen kis korukban megtanulják a túlélésnek azt a fajta technikáját, ami kizárja a jövő pozitív lehetőségeit. Nekem továbbra is az a célom, hogy a műveimben ezekről a problémákról, a magam képessége és tudása szerint szóljak még akkor is, ha sokan úgy gondolják, elképzelésem nem éppen közönségbarát.

Elek Dóra, az értelmi sérültek Baltazár Színházának vezetője.
- Tizenkét éve vezetem a színházat. A társulatom tizenkét tagja élő példa arra, hogy igenis lehetséges, hogy valaki hátránnyal indul, de a célba győztesként fut be. Ezek nagy szavak, tudom, de a mi példánk bizonyítja: a személyiség fejlődéséhez, akár egészséges, akár sérült az illető, elengedhetetlen, hogy maga dönthessen a sorsáról. Én a döntő lökést adtam meg a társulat tagjainak. Megkérdeztem, hogy ki akar színházat csinálni és színházból megélni. Minden ezen múlott. Ezek az emberek megtalálták saját útjukat, ahol sikeresek, ahol a tehetségük maximálisan kibontakozhat, és ezt elismeri a többségi társadalom is.

Juhász Veronika kerekesszékes Európa-bajnok vívó.
- Hála istennek azért léteznek olyan emberek, akik segítenek, de sajnos nem sokan. Én háromszoros hátránnyal indultam. Roma vagyok, állami gondozásban nőttem fel és mozgássérült vagyok. Azért vállaltam el, hogy az év  "arca"  legyek, hogy sorstársaim lássák: mindig van kiút. Nem szabad eldobni semmilyen lehetőséget, mert különben ott maradsz, ahol vagy.

Lázár Györgyné, a Szomolyai Cigányokért Egyesület projektvezetője.
- Az egyesületünk bár romákkal foglalkozik, de a kistérségben nagyon sok nem romával is találkozunk. Tapasztalatból mondom: a szegénység nem cigánykérdés. Amikor fölkértek, hogy legyek "arc", sokat gondolkodtam, hogy vajon mit várnak tőlem. Nem vagyok ismert ember, színésznő vagy énekes, mit ér az én arcom? Aztán arra jutottam, hogy ha csak az én kis körzetemben el tudom érni, hogy az emberek ne lépjenek túl azon, hogy van szegénység, ne lépjenek túl azon, hogy van kirekesztettség, akkor már sokat tettem. Ha kell, kiabálok is, hogy meghallják az emberek: tenni kell a szegénység, a kirekesztettség ellen.

Pásztor Eszter, a bódvalenkei Freskófalu projekt vezetője.
Szerencsés embernek mondhatom magam, mert fiatal koromban Kenyában jártam középiskolába. Ha az ember fiatalként elkeveredett egy harmadik világbeli országba a mi szocializmusunk szépen kiegyensúlyozott egyformaságából, akkor ott a szegénységgel találkozni fölért egy gyomorszájra mért kemény balegyenessel, aminek a hatása valahogy ott maradt bennem. Sok év telt el azóta, és jó két és fél évvel ezelőtt kezdett el érdekelni a szegénység kérdése itt, Magyarországon is. És akkor barátaim elvittek Borsodba. Az első olyan falu, amelyet, mint egy katasztrófaturistának megmutattak, Bódvalenke volt. Egy festői környezetben megbúvó kis falu, közel a szlovák határhoz. Kétszáz ember lakik ott. Nyolcvanöt százalékban romák. Se közel, se távol semmilyen munkalehetőség nincs. Ugyanakkor ez a környék Magyarország egyik legszebb része. Mi meg, mintha ottfelejtettük volna. Nem maradt más, mint a teljes reménytelenség és céltalanság. És akkor - durván egy évvel ezelőtt - született az a gondolat, hogy csináljunk valami olyat, amivel mindenkinek a megbecsülését ki lehet vívni. Cigányfestőket hívtunk a faluba, és megkértük őket, hogy fessenek freskókat a házak falára. Eddig elkészült kilenc monumentális mű. Van köztük néhány olyan, ami az egész magyar képzőművészet díszére válik. Ez az akció azonban csak egy keret. Arra jó, hogy a többségi társadalom figyelmét felkeltsük: milyen gyönyörű dolgokra képesek cigány honfitársaink. Azt reméljük, hogy némiképpen hozzájárulunk az előítéletek lebontásához. Bízunk benne, hogy mind többen jönnek el megnézni a házakat. Mi megetetjük őket lecsóval, és utána talán megveszik a szoknyát, amit a mi varrodánkban készítenek majd, meg vesznek például a szárított erdei gombánkból. Magyarul: megpróbálunk munkahelyeket teremteni az embereknek, hogy ne a segélyből kelljen megélni, illetve éhezni. Én egy kicsit "híradónak" érzem magam. Nekem, a középosztályból származó nőnek ez a rejtett Magyarország egy eddig teljesen ismeretlen világ volt. Szeretném másoknak átadni, amit megtanultam erről a világról.

A társadalmi felelősségvállalás* az eredményességet is növeli

Adriány Kincsővel, a HBLF ügyvezető
igazgatójával Szegvári Katalin beszélgetett

- Kiadványaik, programjaik láttán azon csodálkozom, hogy miként tud ebben az anyagias világban egy nonprofit szervezet megélni, dolgozni.
- A Hungarian Business Leader Forumot (HBLF) az a tendencia teszi napról napra eredményesebbé, amely egyre erősödik a világban. A vállalatok kezdik felismerni, hogy harmonizálni kell a gazdaság, a környezet és a társadalom érdekeit. Annak a világnak vége, amelyben csak a profit számít. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy vállalatnak nem kell gazdaságosan működnie. Hiszen ha veszteséges, akkor másra sincs sem embere, sem pénze. A kérdés az, hogy milyen mértékű a profit, meddig kell növekedni egy vállalatnak.

A Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) a felelős vállalatirányítás iránt elkötelezett hazai és nemzetközi vállalkozásokat, vezető üzletembereket és elismert szakértőket tömörítő nonprofit szervezet. Ez a filozófia egyaránt szolgálja a vállalkozások, az egyén és a társadalom érdekeit, így elősegíti Magyarország társadalmi, gazdasági és környezeti fenntartható fejlődését a felnövekvő generációk számára.
A kilencvenes évek kezdetére a globalizáció és a növekvő verseny mellett Magyarországon is egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a szociális és a környezeti problémák. A megoldások keresésére 1992 februárjában jött létre a HBLF - Károly walesi herceg személyes kezdeményezése mellett - a londoni The Prince of Wales International Business Leaders Forum (IBLF) magyar szervezeteként. A HBLF küldetése, hogy a társadalmi felelősségvállalás és a fenntartható fejlődés szempontjai a napi üzleti gyakorlat részévé váljanak. A HBLF tagjai elősegítik az üzleti világ, a társadalom és így az egész ország hosszú távú boldogulását, példát mutatva ezzel valamennyi érintett fél számára.
A HBLF-nek közel 100 aktív tagja van: hazai és nemzetközi nagyvállalatok, kis és közepes méretű vállalatok, non-profit szervezetek és magánszemélyek. A szervezet az IBLF hálózatán keresztül további 50 országgal áll szakmai kapcsolatban, ami lehetőséget teremt tapasztalatcserére, bevált projektek és programok átadására és átvételére.
A tagvállalataink képviselői munkacsoportokba szerveződve, aktívan vesznek részt a munkában.

- Meddig lehet kizsákmányolni a természetet.
- Mi arra ösztönözzük a cégeket, hogy a profit termelése közben vizsgálják meg, milyen hatással vannak arra a környezetre, helyi gazdaságra, az ott élő emberekre, ahol működnek, és folytassanak párbeszédet velük.
- Tizenhét éve fáradoznak ezen. Az alapító, a brit trónörökös Károly herceg - a többi között - erről is eszmét cserélt mostani budapesti látogatása alkalmából.
- Károly walesi herceg aktív szerepet vállalt 1992-es megalakulásunkkor, és azóta is rendszeresen tájékoztatjuk, milyen eredményeket ért el az általa alapított szervezet. Ez a mostani látogatása is alkalmat adott fórumunknak, hogy a három éve sikeresen működő Romaster (roma tehetséggondozó) Programunkat személyesen mutassuk be Károly hercegnek, akivel még a klímavédelemről is tárgyaltunk cégvezetők jelenlétében.
Egy előadáson hallottam, hogy a társadalmi felelősségvállalás ott működik igazán jól, ahol beépül a cég munkatársainak DNS-ébe, vagyis ez egy olyan fajta gondolkodás, aminek felülről kell indulnia, ezért is vagyunk kapcsolatban minden tagvállalatunk vezérigazgatójával és több vezetőjével is. Ha a vezérigazgató markánsan képviseli például a környezetvédelem fontosságát, akkor ez szemlélet lefelé tovább gyűrűzik. Ez bármilyen profilú vállalatra igaz. Bárhol lehet zöld irodát létrehozni, lehet kevesebb áramot használni, fűtést korszerűsíteni. De nézzünk egy másik példát, ami az én kedvencem. Létezik bank, amelyik csak olyan cégnek ad hitelt, amelyik hajlandó környezetvédelmi és társadalmi hatástanulmányt készíteni, persze csak bizonyos projektnagyság felett.
- Izgalmas, de azért tudjuk, hogy a bankoknak a nyereség a legfontosabb.
- A kettő nem zárja, nem zárhatja ki egymást.
- Kicsit szkeptikus vagyok.
- Megértem, hiszen ez a gyakorlat még igen ritka, de azon dolgozunk, hogy ne legyen az. Ezzel persze most egy picit előreugrottam.
- Ha ez a jövő, akkor már hihetőbb. 
- Ez lenne a jövő, de azért már annyival előrébb vagyunk, hogy nyugat-európai bankok aláírtak egy olyan megállapodást, mely szerint az egymillió dollár feletti projekteknél kötelező környezeti és társadalmi hatástanulmányt végezni. Mi azon dolgoztunk, hogy Magyarországon is ez a szemlélet terjedjen el. Sikerülni fog. Ebben biztos vagyok.
- Beszéljünk az esélyegyenlőségről. Mire inspirálják e téren a vállalatokat?
- Hogy először a saját portájukon nézzenek körül: hogyan bánnak a saját munkatársaikkal, mennyire befogadóak, miként viszonyulnak a romákhoz? Nekünk külön programunk van a romák támogatására, amit az IBM-mel kezdtünk el, mégpedig azért, mert sok cég arra hivatkozva nem vesz fel romákat, hogy nincs semmilyen képesítésük, nem tudnak idegen nyelvet. Az IBM vezetése azt mondta, ők segítenek a tehetséges roma gyerekeknek eljutni a kapuhoz. Ez a program a középiskolában kezdi el támogatni a gyerekeket, hogy bejussanak a felsőoktatásba. Mára 43 diákot 17 vállalat mentorál és támogat, és ez a gyakorlat folyamatosan terjed.
- Önkéntes programok is szerepelnek az önök koncepciójában. Ezt mifelénk régen kommunista szombatnak nevezték.
- Ám külföldön nem ismerik ezt a hajdani kifejezést, talán ezért sikeresek az ilyen akcióik. De már itthon is több cég munkatársai vállalják, hogy egy-egy napra elmennek dolgozni valamilyen alapítványhoz vagy egy gyermekotthonba. A HBLF egy nagyon kicsi iroda, hárman vagyunk, viszont önkéntesekből álló óriási holdudvarral dolgozunk. Vezérigazgatók, HR-esek, kommunikációs vezetők jönnek dolgozni a mi hívó szavunkra. Mutatok egy szép kiadványt, amelybe ők készítettek fotókat. A címe: Kép a képességről, az egyenlő esélyekről. Vándorkiállításon mutattuk be.
- Miből tartja fönn magát egy ilyen szervezet?
- A tagvállalatok tagdíjaiból és projektekre kapott támogatásokból.
- Könnyen kinyílnak az ajtók önök előtt?
- Igen. És nem csak pénzt kapunk. A tagok munkánkban is részt vesznek. És ugyanilyen aktívak a rendezvényeken is. Legközelebb kerekesszékes kosárbajnokságunk lesz, ahol különböző vállalatok munkatársai beülnek a kerekesszékbe, és így kosaraznak együtt a mozgássérültekkel.
- Sokszínűség munkacsoportjuk is van. Érdekes elnevezés.
- Ehhez egy kódex is kapcsolódik. Idén - egy kétnapos konferencia keretében - a melegek és leszbikusok helyzetével foglalkozunk, mert tanulmányok támasztják alá, annál a cégnél, ahol nem kell az alkalmazottaknak titkolniuk szexu-ális orientációjukat, a munkában is eredményesebbek lesznek a lojális kollegiális környezetben.
Egy másik munkacsoport aktuális témája a munkába visszatérő kismamák lehetőségeinek feltérképezése, visszatérésük megkönnyítése nemcsak a kismama, hanem a vállalat számára is.
- Magyarországon sok nagyon szegény kistelepülés van. Oda hogyan jutnak el az ilyen kezdeményezések?
- Az általunk szervezett Mesterek Kurzusa arra hivatott, hogy a kis- és közepes méretű vállalkozások vezetői megismerkedjenek a társadalmi felelősségvállalással. Szinte minden régióban ott vannak azok a multinacionális cégek, amelyek már nagy gyakorlatra tettek szert ezen a téren. Például a beszállítók kiválasztásánál már nem csak az ár dönt. Aláíratnak a cégekkel egy nyilatkozatot, mely szerint vállalják, hogy etikusan működnek, távol tartják magukat a korrupciótól, nem diszkriminálnak. A Romaster Program, amit a HBLF 2007-ben indított el, arra hívatott, hogy az egész országban elterjesszen egy oktatási és tehetséggondozó támogatási rendszert a szociálisan rászoruló jó képességű roma diákok számára. A program a roma integrációt az oktatás támogatásán keresztül kívánja elősegíteni. A HBLF ugyanakkor hangsúlyt fektet arra is, hogy egyéb kezdeményezéseket is támogasson. Így kerültünk kapcsolatba Bódis Krisztával, aki romák számára indította el a Hétes telepi alkotó és fejlesztő programot.
- A HBLF-nek van közvetlen kapcsolta az önkormányzatokkal?
- Hogy csak egy példát említsek: több helyen közreműködtünk abban, hogy egy céghez legközelebb eső önkormányzat működtetésében lévő óvoda vagy bölcsőde fogadja a cég munkatársainak gyerekeit is. Cserébe a cég felújítja az intézményt, és a továbbiakban is anyagi támogatást nyújt.

*Társadalmi felelősségvállalás - Corporate Social Responsibility (CSR), avagy a vállalatok társadalmi felelősségvállalása lényegében annak a módja, ahogy az üzleti szféra figyelembe veszi működésének gazdasági, társadalmi, környezeti hatásait, hogy azok miként maximalizálják az eredményeket és miként minimalizálják a negatív következményeket. Egy olyan önkéntes tevékenység, amely túlmutat a szabályozói elváráson, egyszerre teljesítve a vállalat növekedési igényeit és a szélesebb társadalmi elvárásokat.

Egy női vezetőnek nem csak a vállalat profitja jelent sikerélményt

Beszélgetés Szüts Ildikóval,
a Magyar Posta vezérigazgatójával

- Mikor kezdtek a társadalmi felelősségvállalásról gondolkodni?
- Sok éve már ennek. Nagy lökést adott egy 1890-ben született dokumentum, amelyben a Posta akkori vezérigazgatója így fogalmazott: a Posta egy nagy közszolgáltató, amelynek nemcsak az a feladata, hogy a szolgáltatásait az ügyfelek számára megbízható módon, jó minőségben végezze, hanem az is, hogy megmutassa: mi az, amit az országért, az emberekért tenni tud. A 2000-es évek elején, amikor ez a dokumentum előkerült, én voltam a HR vezérigazgató-helyettes.
Talán nem meglepő, hogy nőként igen fogékony vagyok az olyan ügyekre, amelyek mások megsegítésére irányulnak. Amikor elindult társadalmi felelősségvállalás programunk, azon gondolkodtam, miként lehetne olyan nagyszabású, sok embert érintő akciókat szervezni, amelyek méltóak az ország második legnagyobb munkáltatójához.
Azóta mi lettünk létszám szerint az elsők. Harmincötezer embert foglalkoztatunk, és rajtuk keresztül milliókkal vagyunk napi kapcsolatban. Ha az előírtakon túl is törődünk a dolgozóinkkal, az az ügyfeleinknek is üzenet.
Amikor - Magyarországon az elsők között - elindítottuk társadalmi felelősségvállalás programunkat, Európában a fejlettebb postákon már gyakorlatban is láthatók voltak az eredményei. Sok tapasztalatot szereztünk. Ám volt valami, amit  a posták között mi indítottunk el elsőként Európában.
- Ez volt a mellrák elleni küzdelem.
- Ez saját kollégáinknak, nőknek, férfiaknak egyaránt szóló üzenet is volt. Személyes levelet kapott tőlem minden postás, amelyben arra kértem kollegáimat, hogy az információkat osszák meg családtagjaikkal, ügyfeleinkkel, és kérjék meg őket, hogy menjenek el szűrésre. Egy rajzos szórólapon azt is bemutattuk, hogyan kell önvizsgálatot végezni. A fővárosban pedig, ahol a legtöbb nő dolgozik, szűrést szerveztünk.
- Sikeres volt?
- Eleinte nem. Jó, ha kétezren elmentek, de nem adtuk fel. Én magam is agitációba kezdtem, és ennek következtében egyre többen vállalkoztak rá. Egy közvetlen kolléganőm a munkatársainak köszönhetően maradt életben. Szerencsére még korai stádiumban fedezték fel nála a daganatot. Egyedül neveli a kislányát. Képzelheti, milyen hálás azért, hogy erőszakosak voltunk vele. Ahányszor találkozunk, szóba hozza, milyen szerencséje volt.
- A Posta egy szűrőkamiont is üzemeltet, mikor állt munkába?
- Öt évvel ezelőtt. Az akkori ve-zérigazgatónknak sokféle ötlete volt, amelyek csak egy-egy alkalomra szóló akciók lehettek volna. A HR szakterület azonban célirányos, hosszabb távú felelősségvállalási stratégiában gondolkozott. A sokat vitatott mobilposták kapcsán jutott eszünkbe, hogy a távoli kistelepülések lányait, asszonyait - akik nehezen jutnak be a városi rendelőkbe - a saját lakóhelyükön kellene szűrni. Ezért döntöttünk a kamion indítása mellett, amelyben szakemberek méhnyakrák szűrést végeznek.
- Nem kis pénzbe kerül egy ilyen kamiont berendezni.
- Mintegy 40 millió forintunkba került, az éves üzemeltetése is 30-35 millió forint körül van. Két-, két és fél ezer nőt szűrünk évente. Egyszer kiszámoltuk, hogy ezzel az egészségügynek az elmúlt négy évben 440 millió forintot takarítottunk meg. Ha nem végeznék időben szűrést, ennyibe kerülne a súlyos betegek gyógyítása, kezelése.
- Most hol tart a Magyar Posta  társadalmi felelősségvállalás programja?
- A fő programunk, a kamion üzemeltetése mellett különféle akciókat is szervezünk. Minden évben elmegyünk futni a rákkutatásért. Először csak Budapesten vettünk részt a Terry Fox futásokon, de tavaly eldöntöttük, hogy elvisszük Pécsre is, ezzel is támogatjuk az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatot, majd a szegedi kollegáink is rendeztek hasonló akciót.
Természetesen én is futok. Elindítom a rajtot, és beállok a futók közé. Tavaly nem mondták meg, hogy a szokottnál hosszabb a táv, ezért félholtan, de azért beértem a célba. Pécsett vagy ezernégyszázan futottak, hogy felhívják a figyelmet az egészséges életmódra. Büszke vagyok rá, hogy ennyi embert tudtunk mozgósítani a városban.
Én nem azért futok, nem azért megyek el a hagyományos Lánchídi sétára, hogy lefényképezzenek, hanem mert komolyan gondolom, hogy egy felelős vezetőnek példát kell mutatnia. Nekem nem jelent megterhelést, hogy néha elkísérem a kamiont, és akár kézen fogva beviszem szűrésre egy kolléganőmet. Szívesen teszem. Egy női vezetőnek nem csak a vállalat profitja jelent sikerélményt, hanem az is, hogy hány munkatársa egészségét sikerül megőrizni. Nagy élmény számomra az is, amikor karácsonykor gyermekotthonokban csomagokat oszthatunk.
A kommunikációs igazgatóságunkon dolgozók ötlete volt, hogy évről évre kérdezzük meg egy-egy otthonban, mit szeretnének az ott lakó állami gondozott gyerekek karácsonyra kapni. Vezetőtársaim a fizetésükből megveszik az ajándékokat. Eddig még senki nem tartotta be a megbeszélt értékhatárt.
A kommunikációsok elkészítik a névre szóló csomagokat, amelyeket az ünnep előtt elviszünk a gyerekeknek. Mindig úgy szervezem az év végi programomat, hogy elmehessek. Múlt évben a kecskeméti SOS Gyermekfaluban jártunk. A fogadtatás fokmérője, hogy egyre több kolléga jelentkezik, hogy ő is szeretne beszállni az akcióba.
- Úgy tudom, vannak gyerekprogramok is.
- A nők mellett a gyermekek a másik célcsoportunk. A Nemzetközi Posta Egyesület minden évben meghirdet egy levélíróverseny témát, hogy a fiatalok, akik egyre kevesebbet írnak hagyományos, kézzel írott levelet, megismerkedjenek a posta tevékenységével. Ehhez csatlakoztunk öt évvel ezelőtt mi is. Az első alkalmommal egy barátnak kellett levelet írni. A zsűri elnöke a kezdetektől a neves gyermekregényíró, Csukás István, aki - másokkal együtt - értékeli a munkákat, mi pedig értékes díjakat adunk a győzteseknek.
A gyerekek részére rajzversenyt is hirdettünk, az első helyezett munkájából készült el a Segítsük egymást gyerekek feláras bélyegünk, amelynek felárbevételét az Országos Mentőszolgálatnak adjuk, hogy a mentőautókba gyermekmentéshez szükséges életmentő eszközöket és készülékeket vásárolhassanak.
A mentőszolgálatot más módon is támogatjuk. A Karácsonyi Angyal akciónkban a decemberi csomagfeladások árából elkülönítünk egy bizonyos összeget, amellyel szintén a mentők életmentő készülékparkját bővítjük.
- Mik a jövő további tervei, vagy maradnak a már megszokott akcióknál?
- A bevált programelemeken nem szeretnénk változtatni. Szűrni mindig kell, hiszen sok még a fehér folt az országban. A mellrák elleni küzdelemhez kapcsolódó feláras bélyegeket húsz éve árusítják Amerikában. Miért ne tennénk mi is - gondoltuk. Európában elsőként megszereztük a jogot az amerikai postától a hazai kibocsátásra. Mindez hat éve történt, azóta évente utaljuk a felárat az Onkológiai Intézetnek.
- Igaz, hogy ma már presztízskérdés, hogy egy cég, a kötelező penzumon túl is, részt vegyen a társadalmi felelősségvállalásban?
- Igen, egy magára valamit adó társaságnál ez fontos szempont. Másként ítélik meg a társadalomban az olyan cégeket, amelyek környezettudatosan működnek. Ez nálunk is hangsúlyos feladat, hiszen a Magyar Posta rendelkezik az ország legnagyobb gépjárműparkjával, továbbá rengeteg papírral dolgozunk. Ezért indítottunk környezetvédelmi programokat, akciókat és tanfolyamokat, ahol mindenki megismerheti a környezettudatos élet legfőbb kritériumait.
-Vezetőtársai mit szólnak a plusz feladatokhoz?
- Van, amit ők találnak ki. Például a környezettudatosságról szóló tanfolyamot.
- Családi örökség a szolidaritás iránti elkötelezettség?
- Igen. Édesapámék nagyon nehéz körülmények között kezdték újra az életüket Apámat megfosztották a diplomájától, és jogász létére Almásfüzitőn a Timföldgyárban zsákot hordott. Göröngyös utat járt be, mígnem az OTP Komárom-Esztergom megyei igazgatóhelyettese lett.
Sokat mesélt arról, hogy a nehéz időkben hogyan segítették egymást a jóérzésű emberek. Éppen emiatt, a segítőkészség, a segíteni akarás végigkísérte a gyerekkoromat. Sok mással együtt ezt is tanultam a szüleimtől. Ezt gyakorlom vezetőként, és ezt várom el munkatársaimtól is. Nincsen nehéz dolgom, mert a Postán ez az alapértékek közé tartozik.

A mellékletet írta és szerkesztette:
Szegvári Katalin
Készült a Szociális és Munkaügyi Minisztérium
megbízásából.