Napra pontosan a második világháború európai befeje zésének ötödik évfordulóján, 1950. május 9-én Párizsban, egy egész Európát elnyelő újabb világháború veszélyének fenyegető árnyékában Robert Schuman francia külügymi niszter a sajtó előtt felolvasta azt a nyilatkozatot, melyben felhívta Franciaországot, Németországot és más európai államokat, hogy egyesítsék szén- és acéltermelésüket, ezzel megteremtve az európai szövetség első konkrét alapja it. Javaslatának lényege egy nemzetek felett álló európai intézmény volt, melynek feladata a szénbányászat és az acélgyártás irányítása, vagyis azoké az ágazatoké, melyek akkoriban mindennemű katonai hatalom alapját képez ték. Mivel az egységes Európa megteremtésének máig tartó folyamata ezzel a nappal vette kezdetét, az EU veze tői 1985-ben, a milánói csúcstalálkozón úgy határoztak, hogy május 9-én ünnepeljük Európa napját.

„Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán vala mely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvaló sításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megterem tésére van szükség.” (Robert Schuman)

Esélyegyenlőség fesztivál

Idén Magyarországon az Európa nap és a vele együtt ünnepelt Esélyegyenlőség napja alkalmából olyan rendezvénye ket és fesztiválokat rendeztek, melyek a szervezők reményei szerint Európát közelebb viszik a polgárokhoz, az unió népeit pedig egymáshoz. Május 8-án Budapesten, az Erzsébet téren két szín paddal és számtalan programmal, kon certekkel, vetélkedőkkel, színházi és tánc előadásokkal, divatbemutatóval, Ability Parkkal, Fair Trade helyszínnel, környe zettudatos játszóházzal, zsonglőr klub bal, civil szervezetek standjaival várták az érdeklődőket. A Millenárison ugyan ezen a napon volt az Esélyegyenelőség fesztivál (Lásd képriportunkat a www. onkornet.hu hírportálon.) Pécsett május 9-én Gondold újra a világod! címmel tartottak EU-utcafesztivált.
Az Esélyegyenlőség napja idén is az Európai Bizottság kezdeményezésére, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával jött létre. Az idei ren dezvények azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy szórakoztató módon, színes és barátságos környezetben, ismere teket átadva teremtsenek lehetőséget mindenki számára az esélyegyelőség melletti kiállásra. A programokban jelentős részt vállaltak a civil és tár sadalmi szervezetek is.
Az esemény nagykövetei, akik egy ben a Millenárison műsorvezetői fel adatot is vállaltak: Lang Györgyi és Hajós András voltak.
A programokat ismertető sajtótájé koztatón azt kérdeztük a megjelent ren dezőktől, szervezőktől és fellépőktől, hogy őket érte-e már diszkrimináció.
Rauh Edit szakállamtitkár: Az eset nem közvetlenül velem történt, mégis mélyen megérintett. Évekkel ezelőtt egy delegációval jártam Spanyolor szágban. Az egyik útitársunk egy roma kolléganő volt. Amikor megérkeztünk Budapestre, a repülőtéri ellenőrzésen egyedül őt emelték ki közülünk, hogy átvizsgálják a poggyászát. Csak ő volt gyanús. Milyen érdekes! Még a lát szatra sem vigyáztak, pedig megte hették volna, hogy egy nem romát is kiválasztanak.
Nagyon rosszul érintett ez az eset, pedig tudom én is, hogy ennél sokkal élesebb helyzetekbe is kerülnek roma honfitársaink.
Császár Rózsa, a Budapesti Esé lyek Háza irodavezetője: Életre szóló nyomot hagyott bennem, hogy kis iskolás koromban Csámpásnak hív tak az osztálytársaim, mert nagyon ügyetlenül futottam. Nem volt, aki megvédjen, ezért egyre frusztráltabb lettem. Nem tanultam, elvesztettem az ellenőrzőmet. Anyukámat behi vatták az iskolába és panaszárada tot zúdítottak rá. Soha többé nem mertem futni. És most, felnőtt fej jel sem merek vele megpróbálkoz ni, pedig tudom, hogy nagyon hasz nos lenne.
Hajós András zenész, műsorve zető: Húszéves korom körül sokat mozogtam együtt roma zenészek kel. Együtt muzsikáltunk, közös fel lépésekre készültünk. Egy alkalom mal a Blaha Lujza téren találkoztunk. Nekem gitár volt a kezemben. Töb ben körbe vettek bennünket. Egyi kük megkérdezte, hogy hívnak. Mikor megmondtam, jött a következő kér dés: Hol muzsikál a papád? Én büsz ke voltam, hogy romának néznek, egészen addig, míg az egyik fiú meg nem szólalt: Hajós...Hajós... ez nem cigány név. Hát így is ki lehet vala kit kirekeszteni... Meg úgy is, hogy naponta rengeteg üzenetet, e-mailt kapok, de kommentekben is szép számmal olvasható, hogy mocskos zsidó vagyok. De ennél „szaftosabb” történeteket is ismerek. Sajnos. Ezért is vállaltam a nagyköveti szerepet. Hiszem, ha a jó oldalon áll az ember, akkor lassan-lassan része lehet az emberek szemléletváltásában.
Vajnai Vilmos a TÁP színház vezetője: Az én szaftos történeteim benne vannak a TÁP színház előadásaiban. Az Esélyegyenlőségi napon is többet láthat ezekből a közönség. Most csak annyit: engem hol cigánynak, hol arabnak, hol zsidónak néznek. És többnyire nem jó szemmel.

AZ ESÉLYEGYENLŐSÉGET SZOLGÁLÓ INTÉZMÉNYRENDSZER.
2006 májusa óta a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban működik az esélyegyenlőségi szakállamtitkárság, emellett az esélyegyenlőség előmozdítását segítik a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány. A civil szférával való kapcsolattartás fórumait és a tárcák közötti koordinációt szolgálják a különböző egyeztető fórumok, melyekben általában a civil és kormányzati tagok mellett jelen van a szakértői oldal képviselete is.

- 2009-ben alakult meg a Három Királyfi,HáromKirálylányMozgalom. Milyen indíttatásból született?

- Hogy elősegítse a kívánt és tervezett gyermekek megszületését, és ezáltal elérje, hogy több magyar gyermek szülessen, mint ahányan meghalnak Magyarországon.

- Ki adta ezt a romantikus nevet a mozgalomnak?

- Én, mert úgy éreztem, ha csatlakozókat kívánunk megnyerni, akkor először az érzelmeikre kell hatni. A magyar népmesék üzenete: a három királylány, a három királyfi,aháromgyermek mentheti meg az országot. A mozgalom legfőbb célja, hogy annyi gyerekünk lehessen, amennyit szeretnénk, és hogy legyen kiben bíznunk akkor is, ha a magunk erejében már nem bízhatunk, hogy derűsen öregedjünk meg, hogy ne csak a bankokba, hanem gyermekeinkbe is befektethessük a pénzünket.

- Az egyik üzenetük rám is erősen hatott. Nevezetesen, hogy a válságban legfőbb támasz a gyermek. Látszólag ellentmondás, hiszen a gyereknevelés manapság sokba kerül.

- Igen, de amit az ember a gyerekeitől kap, pénzben nem mérhető.

- Például erőt. Egyedül neveltem fel a fiam,éstudtam,bármitörténik,nem omolhatok össze, mert nincs, aki átveszi a feladataimat. Nem lett volna se könnyebb, se

- Ezért a mi megközelítésünkben kulcskérdés a „gyermekhez való jog”, mivel a ma születő gyermekek a jövő zálogai, más szavakkal, ahogy Andorka Rudolf mondja, „közjószágok”. Ők a jövő munkavállalói, majdani hozzájárulásuk a nemzeti jóléthez mind a gyermekeseknek, mind a gyermekteleneknek előnyökkel jár, ezért megkérdőjelezhetetlen kormányzati és társadalmi cél annak elősegítése, hogy a kívánt, tervezett gyermekek megszülessenek. Meg kell keresni és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják e szándékok elérését. Ebben kulcsfontosságú a család és a hivatás összeegyeztethetősége, vagyis meg kell szüntetni a magasabb iskolai végzettségű nőkkel szembeni negatív diszkriminációt, hogy ne vesszen kárba a hivatásukba fektetett erőfeszítés akkor sem, ha megszületnek a tervezett gyermekeik.
A család és a hivatás összeegyeztethetősége megteremtésében a munkáltatónak, a munkavállalónak és a kormányzatnak is megvan a maga szerepe. Enyhíteni kell a gyermeket nevelők anyagi terhein, hangsúlyozni kell a munkaadók szemléletváltozásának szükségességét, hogy ne legyenek negatív előítéleteik a (kis)gyermekesekkel szemben. Ugyanakkor a munkavállalói oldal szereplőinek ki kell alakítaniuk egy olyan stratégiát, amely fokozottan veszi figyelembeaz említett problémát, sőt a családok szintjén is akad tennivaló: újra kell gondolni a férfiakszerepétacsaládifeladatok ellátásában.
A kormányzat sokat tehet a munka és a család érdekeinek összeegyeztetéséért, például a valós részmunkaidős foglalkoztatás megteremtésében, a gyermeket vállaló fiataloklakáshoz jutásának támogatásában lehetőleg úgy, hogy a többgenerációs családok továbbra is közel maradjanak egymáshoz. A magunk részéről fontosnak tartjuk, hogy a témával foglalkozó kutatások eredményeiről minden résztvevő kapjon tájékoztatást, hogy a maga területén hasznosíthassa azokat.

- A mozgalom javaslatokat tett a kényszerű szingli lét csökkentésére is.

- Valamint arra, hogy az otthoni gyermekgondozás legyen elismert társadalmi tevékenység. Felhívtuk a figyelmetakeresztszülőségfontosságára, a közbeszéd tudatos megváltoztatásának szükségességére.
Eszmecserét folytattunk arról, hogy hogyan segíthetik a gyermekes családokat azok, akiknek nincsenek saját gyermekeik, valamint arról is, hogy miként lehetne elérni, hogy a nők fiatalabb életkorban, még harmincéves koruk előtt vállalkozzanak az anyaságra, például a felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalokgyermekvállalásának támogatásával.

- Kik csatlakoztak először a mozgalomhoz?

- A Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület, amelynek alapeszméje, hogy a települések megtartó erejének kulcsa a gyermeklétszám megtartásában, növelésében rejlik. A gyermeknevelés öröme nem csupán hivatás, hanem a család, a közösség ereje, gazdagsága. Az egészséges magyar családmodell megismertetése, megőrzése és népszerűsítése mindannyiunk közös érdeke.
Ezek a gondolatok vezérelték az egyesület tagjait arra, hogy megszervezzék Bács-Kiskun megyében a Királykisaszszonyok és KirályfiakOtthonaelnevezésű programot. Minden megszületett gyermek király a saját családjában és a hazában. Válságban a gyermek, a legfontosabb támasz címmel szerveztünk kerekasztal-beszélgetést, és ezt követte a Népesedési Kerekasztal magalakulása.

- Kik vesznek részt a munkában?

- Szakmai, szakpolitikai és civil szervezetek, egyházak, munkaadói és munkavállalói szervezetek, valamint a parlamenti pártok képviselői, akik olyan szabályozások kidolgozásához kívánnak hozzájárulni, amelyek enyhítik a gyerekeket nevelő családok terheit, és segítik összeegyeztetni a gyermekneveléssel kapcsolatos munkahelyi kötelezettségeket.

- Pelenkázz, tovább élsz! - ajánlotta a férfiakfigyelmébe...

- Ugyanis saját követéses vizsgálataink eredményei szerint a kisgyermekükkel szoros kapcsolatban élő apák négyszer nagyobb eséllyel érik meg a 69. évüket, mint azok, akiknek nincs gyermekük, vagy nem veszik ki részüket a gyermek gondozásából.

- Hogyan dolgozik a Népesedési Kerekasztal?

- Nyolc munkacsoportunk van. Ezek kezdeményeznek párbeszédet a családtámogatási rendszerről; a család és a munka összehangolásáról; a férfiakésanőkcsaládonbelüliszerepmodelljeiről; az otthonteremtés feltételrendszeréről; a gyermekek esélyegyenlőségéről; a társadalom- és egészségbiztosításról; a párkapcsolati problémákról és végül, de nem utolsósorban a társadalmi légkör, a közbeszéd alakulásáról. A párbeszéd során sok új információhoz jutnak a részvevők. Itt hallottuk például Spéder Zsolttól, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatójától, hogy ma Magyarországon a tervezett gyermekeknek csak a 30 százaléka születik meg. Nem lehet figyelmenkívül hagyni azt sem, hogy egyre többen vannak azok a harmincas nők, akiknek még nincs gyerekük. Ezt a trendet csakis a családokat támogató társadalompolitikával fordíthatjuk meg, amely nem utalja a problémát a hálószobákba, hanem az okok feltárásával és a lehetőségek megteremtésével hozzájárul ahhoz, hogy a tervezett gyerekek meg is szülessenek.

- A munkacsoportok közül - nem véletlenül - engem az érdekel, amely a média szerepével foglalkozik. Itt olyan kívánalmakat fogalmaztak meg, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a ma látható műsorok többségével, pedig önök kulcsfontosságú szerepet tulajdonítanak annak, hogy a tévék, rádiók miként segíthetik a családtervezést, a gyermeknevelést, a valódi, tartós kapcsolatokat.

- Én optimistább vagyok. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy az emberek igenis vágynak a családi értékekre, és tudják, hogy a kiegyensúlyozott családi élet egészségvédő tényező is. És talán meglepő, de a médiumok munkatársai közül sokan nyitottak már ezekre a témákra. Talán azért is, mert tudják, hogy az ő stresszes életükben milyen nagy szükség van arra a megnyugvásra, amit a család, a gyerekek adhatnak. Az valóban tény, hogy a műsorok mást tükröznek, mert a reklámozók és a bevétel szempontjából a fogyasztói ember „előállítása” a legfontosabb. Az Egyesült Államokban egyre erősebb az igény olyan műsorokra, amelyek a családok szerepét hangsúlyozzák. A médiumok pedig egyre sűrűbben alkalmazkodnak ehhez a kívánalomhoz. Nemrégiben egy kongresszuson éppen az amerikaiak képviselték a legintenzívebben, hogy a boldogság, az egészség, a család milyen fontos tényezők az emberek életében. Teljesen logikus lenne, ha most, amikor a pénztőke szerepe megingott, rádöbbennénk: a fogyasztói társadalom értékrendje, vagyis az, hogy valakinek értékesebb, jobb kocsija, jobb farmerja, dekoratívabb barátnője van, egyáltalán nem teszi boldogabbá az embert. Magyarország ma nagyon boldogtalan ország. Vallom, hogy ez nem alapvető tulajdonságunk, de sajnos pillanatnyilag ez a helyzet. Intézetünk részt vesz egy uniós pályázatban, amelynek kapcsán a boldogság egészségvédő hatását vizsgáljuk. Daniel Kahneman, az első pszichológus, aki közgazdasági Nobel-díjat kapott, szintén ezt kutatta, és kimutatta, hogy a boldog országok sokkal jobb helyzetben vannak anyagilag. Az erős fogyasztói értékrenddel jellemezhető országokban élők rosszkedvűbbek, a férfiakidőelőttihalálozásábanegyértelműen közrejátszik a stressz, a rettegés, hogy lemaradnak a versenyben. Ehelyett újra fel kellene fedezni azt a régi bölcsességet, ami pár évtizede elfelejtődött, hogy a tartós bizalmon alapuló társas kapcsolatok az életmódtényezőknél is sokkal komolyabb egészségvédő hatásúak.

Erről beszélgettünk Fehér Lenkével, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete tudományos tanácsadójával.

- Az Európa Tanács speciális bi-zottságában igen nehezen megoldható kérdésekkel foglalkozik. Prostitúció, emberkereskedelem. Nyomasztó témák...

- Korábban sem foglalkoztam kimondottan lélekemelő témákkal. Hogy közülük csak egyet említsek: a kóros elmeállapotú bűnelkövetők cselekményei, a kezelés, illetve a büntetés kérdései. Amikor megkaptam a felkérést az Európa Tanács speciális bizottságába, azonnal tudtam, hogy fontos, izgalmas feladatra vállalkozom. De amikor 1991-ben elkezdtem behatóbban tanulmányozni a prostitúció és az emberkereskedelem kérdéseit, akkor szembesültem igazán azzal, hogy milyen iszonyatos problémával kell megküzdeni. Hozzá kell tennem, hogy a későbbiek során, amikor az Európa Tanács nők és férfiakegyenjogúságával foglalkozó bizottságában dolgoztam, a számos fontos problémakör sorában szintén kiemelt téma volt a nők elleni erőszak, így különösen a családon belüli erőszak és az emberkereskedelem kérdésköre.

- Amikor elkezdte a kutatást, milyen volt a helyzet Magyarországon?

- Ezek a témák a kilencvenes évek elején még nem igazán voltak a figyelemközéppontjában.

- Annak ellenére sem, hogy a szocializmusban büntetendő cselekedet volt a prostitúció?

- Pontosan, de tulajdonképpen eltoltuk magunktól ezt a problémát. A jelenség rejtve ugyan, de létezett, ám nem olyan nagy számban, mint a kilencvenes évek végétől, vagy akár ma. A prostitúció maga, azaz az üzletszerű kéjelgés 1993 óta nem számít bűncselekménynek Magyarországon. 1991-ben nemzetközi szinten sem volt a topon ez a téma. Az Európa Tanács ez idő tájt kezdett el fokozottabban foglalkozni vele s ezt követően gyorsultak fel az események.

- Vajon miért?

- A rendszerváltás után átjárhatóvá váltak a határok, növekedett a migráció. Mint ismeretes, a migrációra számos toló- és húzóerő hatott. Ezek sorában az átmenet társadalmi-gazdasági nehézségei okozta munkanélküliség, az alacsonyabb életnívó, a nemek közötti esélyegyenlőtlenség és sok más tényező is szerepet játszott. E kiváltó okok, úgynevezett tolóerők miatt megindult a munkaerő áramlása a gazdaságilag fejlettebb országok felé, ahol kereslet mutatkozott a külföldi munkaerőre bizonyos szektorokban, s kedvezőbbek voltak a jövedelmi viszonyok, s jobbak a szociális körülmények.
A külföldön munkát keresők közül azonban sokan kerültek a prostitúció csapdájába. Bűnözők, illetve bűnöző szervezetek tagjai nagyszámú munkaerőt toboroztak Kelet-Közép-Európából, így Magyarországról is jól fizetőkülföldi munkára, aminek azután sokszor az lett a vége, hogy prostitúcióra, vagy más, kizsákmányoló jellegű munkavégzésre kényszerítették őket. A szervezett bűnözés egyre jobban rátelepült a prostitúcióra, mint az egyik legkönnyebb profitszerzésilehetőségre. Ehhez ugyanis nem kell induló tőke, és mégis hatalmas jövedelmet hoz, amelyet aztán igyekeznek tisztára mosni a legális gazdaságba történő befektetések révén. Megjegyzendő azonban, hogy az úgynevezett prostitúciós célú emberkereskedelem mellett, amelynek áldozatai jórészt nők és gyermekek, igen nagy számban fordul elő az egyéb kizsákmányoló jellegű munkavégzésre kényszerítés is. Utóbbi áldozatai gyakran férfiak,akika jól fizetettmunkareményébenindulnak külföldre, s kerülnek szinte rabszolgasorba.

- Mit mutatnak a statisztikák?

- A nemzetközi emberkereskedelem nagyságrendjéről nincsenek pontos statisztikai adatok. A különböző becslések alapján azonban elmondható, hogy Európában évente több százezerre (sokak szerint fél-, egymillióra) is tehető a prostitúciós célú emberkereskedelem áldozatainak a száma. E bűncselekmények egy része rejtett marad, más részét felderítik. Magyarországon az ismertté vált bűncselekmények sorában az emberkereskedelem mint büntetendő cselekmény meglehetősen ritka, a kriminálstatisztika szerint évente nem haladja meg a negyvenet. Ezzel szemben, a prostitúció körüli élősdi jellegű cselekmények (üzletszerű kéjelgés elősegítése, kerítés, kitartottság) száma jóval magasabb.

- Egyre több tragikus esetről hallani, a valahol Európában, emberkereskedők által fogva tartott, megtévesztett nőkről.

- A nők túlnyomó többsége nem önként vállalkozik a prostitúcióra. Az emberkereskedelem haszonélvezői általában hirdetés vagy személyes kontaktus útján, hamis ígéretekkel toboroznak fiatallányokatjólfizetőkülföldimunkára, például bébiszitternek, háztartási alkalmazottnak, modellnek, táncosnőnek. A toborzók sokszor rendkívül kifinomultmódszerekkeldolgoznak,ígygyakran elaltatják az ember egészséges gyanakvását, túlzott bizalmat ébresztenek. Az áldozat az esetek döntő többségében csak a célországba érve szembesül azzal a ténnyel, hogy megtévesztették, és csapdába került. Az elkövetők elveszik az áldozat személyi okmányait, igazolványát, útlevelét, mobiltelefonját, szembesítik azzal a ténnyel, hogy hatalmas összeggel tartozik az utaztatás megelőlegezett költségeiért, és arra kényszerítik, hogy válogatás nélkül nyújtson szexuális szolgáltatást a legkülönbözőbb kliensek számára. A prostitúcióból származó jövedelmet elveszik tőle, személyi szabadságában korlátozzák, illetve ha nem engedelmeskedik, akkor fenyegetik, s a bántalmazásától sem riadnak vissza.

Fehér Lenke Irén

Tanulmányai ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1968-1973 | Amszterdam, nemzetközi öszszehasonlító jog, 1977. Tudományos fokozatai: CSc - 1991 | Habil - 1998

Kutatási területei: Büntetőjog és kriminológia. Az emberkereskedelem, a prostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények, a családon belüli erőszak, a sértett jogai, az áldozatvédelem és az áldozatsegítés kérdései.

Szakmai elismerései: Beccaria-díj ezüst fokozat, 1998 | Vámbéry Rusztem Emlékérem, 2002 | Belügyminiszteri dicséret 2001, 2004 | 2010-ben szakmai elismerésben részesült az emberi jogok védelme, a nemek társadalmi egyenlőtlensége, a diszkrimináció, a női bűnözés és áldozattá válás, a nők helyzete a büntetés-végrehajtásban, a nők elleni és a családon belüli erőszak területén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért.

Tudományos közéleti tevékenysége: Európa Tanács „A nők és férfiakközöttiesélyegyenlőség bizottsága” (CDEG) szakértői csoportja a prostitúcióra kényszerítés és emberkereskedelem problémáiról, 1991-1992 | Európa Tanács CDEG tagja, szakértőként 2002 | MKT Viktimológiai Szekció elnöke 1989 | European Forum for Victim Services elnökségi tagja 1998-1999 | AIDP Magyar Nemzeti Csoportjának tagja, Nőképviseleti Tanács tagja 1999.

- Főként mely országokba kerülnek ki a nők?

- A tapasztalatom, hogy Európában azok a főbb célországok, ahol legalizálták a prostitúciót, vagy ahol megtűrik az illegális prostitúciót. Tudni kell azonban azt is, hogy ma már a legtöbb európai ország, amelyben legális a prostitúció, tiltja a kizsákmányolást, és fellép az emberkereskedelem ellen. Az emberkereskedelem áldozata védelemben és támogatásban részesül. A sértettek segítésében számos áldozatsegítő civil szervezet is tevékenyen közreműködik.

- Azt lehet mondani, hogy a civil társadalomban is erősödik az emberkereskedelem elleni fellépés?

- Igen. A célországban működő civil áldozatsegítő szervezetek körében gyakori az együttműködés, az információcsere az áldozatok segítése érdekében.

- Rajtaütésszerűen lecsapnak a hatóságok?

- Rendszeresek a kampányok, amelyek látványosan stigmatizálják a fizetettszexuális szolgáltatást igénybe vevő klienst. Hiszen ő az, akinek a fizetettszexuális szolgáltatás iránti igénye a keresletet gerjeszti, és aki miatt a nők végső soron az emberkereskedelem áldozataivá válnak. A prostituáltat magát nem büntetik, ez nagyon fontos, hanem segítenek neki új életet kezdeni. Kap valamilyen képzést, hogy el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon, vagy ha szakképzettséggel már rendelkezik, akkor segítenek neki munkahelyet keresni. A svéd szabályozási modell bevezetése után látványosan eltűntek az utcáról a migráns prostituáltak. Hiszen olyan helyen nem érdemes emberkereskedelemmel foglalkozni, ahol a fizetővendéget büntetik, aki hatszor is meggondolja, hogy él-e a lehetőséggel. Természetesen a változás nem egyik napról a másikra következik be.

- Mindez az Európa Tanács hatására?

- Több nemzetközi szervezet is folya-matosan fellépett és fellép az emberkereskedelem ellen, s az utóbbi években a kereslet visszaszorítását megcélzó intézkedések is napirenden vannak. Az emberkereskedelem elleni küzdelemben számos nemzetközi dokumentum született. Ezek sorában, például a 2000-ben, a nemzetközi szervezett bűnözésről szóló delem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló úgynevezett Palermói Jegyzőkönyve komoly előrelépést jelentett az emberkereskedelem fogalmi meghatározása és az ellene való fellépés terén.
Ezt követően 2005-ben, az Európa Tanács égisze alatt létrejött az Egyezmény az emberkereskedelem elleni fellépésről, amely számos területen tovább bővítette a Palermói Jegyzőkönyvben rögzítetteket. Így például kiemelést érdemel, hogy ez az egyezmény az emberi jogi, a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjait, illetve a sértett védelme és segítése, támogatása kérdéseit helyezi a figyelemközéppontjába. Fontos szempont volt az egyezmény úgynevezett monitoring rendszerének a kidolgozása is.
Az Európai Unió is fokozott figyelmet szentel a szervezett bűnözés és az emberkereskedelem kérdéseinek. 2002-ben egy kerethatározatot hozott az emberkereskedelem elleni küzdelemről, amelyben hangsúlyozza: „Az emberkereskedelem súlyosan sérti az alapvető emberi jogokat és az emberi méltóságot, és könyörtelen gyakorlathoz, így a kiszolgáltatott személyekkel szembeni visszaéléshez, e személyek félrevezetéséhez, valamint erőszak, fenyegetés, adósszolgaság és kényszerítés alkalmazásához folyamodik.” Rámutat arra is, hogy „A gyermekek kiszolgáltatottabbak, ezért nagyobb a veszélye annak, hogy az emberkereskedelem áldozataivá válnak.”

- Mi hol tartunk az unió többi tagországához képest?

- Az emberkereskedelmet illető jogi szabályozás alapvetően megfelel a nemzetközi és az uniós normáknak. A szabályozásnak azonban vannak további korrekcióra, pontosításra szoruló részei. A gyakorlatban pedig számos tennivaló van még. Így például többet kellene tenni az áldozattá válás megelőzése, valamint az áldozatsegítés érdekében.

- Laikusként azt érzékelem, hogy kissé farizeus módon közelítünk a prostitúcióhoz. Nem legalizáljuk, de azért egy kicsit mégis legalizáljuk. Adózzanak a prostituáltak, de ne legyen bordélyház, és nem jelölnek ki a hatóságok olyan területeket, ahol legálisan sétálhatnának az ősi mesterség művelői.

- A prostitúció jelenlegi szabályozási rendszere véleményem szerint nagyon ellentmondásos. A probléma gyökere, hogy a törvényhozó egy korlátozottan abolicionista1 rendszert akart létrehozni, de mivel elsősorban a prostitúció közrendvédelmi szabályainak megalkotására összpontosított, kissé átcsúszott a reglementáris rendszer2 irányába. Az eredmény az lett, hogy nem sikerült teljesen megmaradnia az abolicionizmus keretei között, s ugyanakkor teljesen bizonytalanná tette a szabályozási rendszer kereteit.

- Ahogy Amerikában 1863-ban a feketék formális egyenjogúságot kaptak, de a faji megkülönböztetés még sokáig fennmaradt.

- Én úgy fogalmaznék, hogy a prostitúció szabályozásánál a törvényhozó meg akart maradni az emberkereskedelem és a prostitúció kihasználásának visszaszorításáról szóló, 1949. évi ENSZ egyezmény keretein belül, amely alapvetően abolicionista szemléletű, ám ugyanakkor kacsintgatott az úgynevezett reglementált szabályozási modell irányába is. A magyar szabályozás tehát nem egy letisztult filozófiát tükröz.

- Professzor asszony szerint mi a járható út?

- A mostani rendszernek az a problémája, hogy bizonyos keretek között végül is megengedi a prostitúciót, de a kereteket nem biztosítja. Tehát vannak védett övezetek, ahol tilos a prostitúció, illetve az önkormányzatok létrehozhatnak úgynevezett türelmi zónákat, ahol a prostitúció gyakorlása eltűrt, megengedett. (Bizonyos esetekben a türelmi zónák létrehozása nem mellőzhető.) A türelmi zónák kijelölése végül a gyakorlatban nem valósult meg. Néhány megyében ugyan próbáltak kijelölni (pl. voltak erre kísérletek Nyíregyházán, Miskolcon), de mint kiderült, bár elviekben sokan egyetértenek az övezetek kijelölésével, amikor megneveznek egy konkrét utcát, akkor az ott lakók azonnal tiltakozni kezdenek. Az önmagában is ellentmondásos filozófiánalapulótörvény végrehajtása során elmaradt az érintettek tájékoztatása is. Ez bizonyos fokig strukturálta ezt a jelenséget, így gyakran magánházakban, lakásokban, rejtetten zajlik a prostitúció.

- Tehát az önkormányzatok tehetetlenek, bármennyire is meg akarják oldani a helyzetet. Megoldás a bordélyház, a holland modell?

Ami pedig a lehetséges modellre vonatkozó kérdést illeti, sokak szerint, elvileg igen. Én magam azonban nem igazán preferálom a legalizált, reglementált modellt, még akkor sem, ha egyébként a prostitúcióhoz kapcsolódó kizsákmányolást és az emberkereskedelmet büntetni rendeli.
Az úgynevezett svéd modell, amely neo-abolicionista szemléletű, elsősorban a keresletet célozza meg, azaz a prostitúciós szolgáltatást igénybe vevő kliens magatartását stigmatizálja és szankcionálja.
Nekem a svéd modell nagyon szimpatikus. Véleményem szerint világszerte a prostitúció iránti kereslet ellen kellene fokozottabban fellépni. Napjainkban már van erre irányuló szándék, az Európa Tanács 2005. évi, az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye is tartalmaz erről rendelkezéseket. Ha e téren fokozottabb erőfeszítéseket tennénk, akkor nagyot tudnánk előrelépni, és az emberkereskedelem áldozatainak száma is nagyságrendekkel csökkenhetne. E cél érdekében széles körű hazai és nemzetközi összefogásra van szükség. Sz. K.

Sz.K.

A befogadó társadalomért

Esélyegyenlőségi politika Magyarországon 2002-2010

Könyvbemutató

A kötet a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő esélyegyenlőségi szakállamtitkárság, illetve jogelődei által végzett tevékenységet mutatja be. A téma iránt érdeklődő olvasó minden fontosabb törekvésről világos, rendszerezett képet kap, és a hivatkozások segítségével egy-egy területet mélyebben is megismerhet.

A legfrissebb, az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott közvélemény- kutatás, az úgynevezett Eurobarométer- felmérés adatai azt mutatják, hogy összességében a megkérdezett európaiak 16 százaléka állította, hogy elszenvedett már hátrányos megkülönböztetéstéletkora, vallása,etnikaiszármazása, fogyatékossága vagy szexuális irányultsága miatt.
Komoly probléma, hogy három európai lakos közül csak egy van tisztában a jogaival, ami akár a diszkrimináció, akár a zaklatás elleni fellépés lehetőségeit illeti.

Jogi és intézményi keretek

Az 1989/90-es rendszerváltás óta eltelt időszak erőfeszítéseinek eredményeképpen Magyarországon is kialakultak az antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi politika jogi és intézményi keretei. A kezdeti lépéseket megtettük, de az esélyegyenlőségi politika még távol áll attól, hogy a társadalompolitika húzóágazata legyen. Összességében elmondható, hogy az első eredmények már mutatkoznak: az esélyegyenlőség témája a korábbiakhoz képestaközgondolkodásbanésa kormányzati politikában is érezhetően előtérbe került. Mindezek ellenére a hiányosságok és a diszkrimináció még mindig széles kört érintő, alapvető társadalmi probléma, tehát további szisztematikus jogi, kormányzati, társadalmi változásokra van szükség, amiben alapvető szerepe van a civil szférának is.
Sok esetben jelent problémát már a fogalmak helyes értelmezése is. Fontos, hogy különbséget tegyünk az egyenlő bánásmód követelménye és az esélyegyenlőségi politika között. Az esélyegyenlőségi politika az Alkotmány 70/A § (3) bekezdése szerint azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság köteles a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel elősegíteni. Az esélyegyenlőségi politika tehát mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek az élet legkülönbözőbb területein azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen, hogy mérséklődjenek a társadalmi különbségek.
A diszkrimináció az élet számos területén - hasonlóan a többi EU-tagállamhoz - sajnálatos módon Magyarországon is általánosan tapasztalható jelenség. Egyre több konkrét, nagy visszhangot kiváltó diszkriminációs esetről ad hírt a média, például a hátrányos helyzetű csoportok munkához jutásával, a romák egészségügyi ellátásával, lakhatásával, az oktatás területén megnyilvánuló szegregációval kapcsolatban.
A foglalkoztatási diszkrimináció az egyik legsúlyosabb probléma, mert ez alapvetően korlátozza a hátrányos helyzetű egyének társadalmi és gazdasági érvényesülését. Ugyanakkor nyilvánvaló egyenlőtlenségek mutatkoznak az árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint az információhoz való hozzáférésben is. A foglalkoztatás terén megnyilvánuló egyenlőtlen esélyek következményeit a legérzékletesebben a riasztóan alacsony munkaerő-piaci aktivitás mutatja, amely kiemelten sújtja a hátrányos helyzetű csoportokat. Az uniós átlaghoz viszonyítva különösen alacsony az 50 év felettiek és a fiatalpályakezdőkfoglalkoztatottsága. Az életkor szerinti diszkrimináció jelentős hányada is a foglalkoztatás terén jelentkezik. Rendkívül alacsony a megváltozott munkaképességű emberek és a kisgyermekes nők foglalkoztatottsága is. Különösen hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon a romák. A foglalkoztatásban megnyilvánuló egyenlőtlen esélyek mellett vannak olyan speciálisterületek, amelyek kifejezetten egyes társadalmi csoportokat érintenek:
A jogesetek száma alapján a romákkal szembeni diszkrimináció egyik leglátványosabb területe a szolgáltató-, illetve vendéglátóipar. A másik legaggasztóbb probléma az oktatási szegregáció. A világ egyetlen országában sincs olyan nagy különbség a középiskolák között a családi háttér, vagyis a szülők iskolai végzettsége tekintetében, mint Magyarországon. A magyar iskolarendszer már 10 éves kortól szelektál, ami elsősorban a roma gyermekeket sújtja, és már az általános iskolákban is rendkívül magas a leszakadt, szegregált iskolák száma.
A nők esélyegyenlőségét veszélyezteti az „üvegplafon” jelenség, ami miatt a politikai döntéshozatal valamennyi szintjén (parlament, önkormányzatok) és a gazdasági vezetők körében is rendkívül kicsi a nők aránya. További negatív tapasztalat, hogy a munkahelyeken a nők az azonos munkát végző férfiakéhozképest15-20százalékkal alacsonyabb bért kapnak, jellemző a kisgyermekes nők hátrányos megkülönböztetése, megkülönböztetése, és problémát jelent a munkahelyi szexuális zaklatás is, amely a legritkább esetekben kerül nyilvánosságra.

A családon belüli erőszak szintén egy mostanáig még kevéssé vizsgált terület, pedig az áldozatok tipikusan hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott nők, gyermekek, idősek vagy fogyatékossággal élők. A probléma súlyát jelzi, hogy az ismertté vált személy elleni bűncselekmények negyedét családon belül követik el.
A fogyatékos személyek munkaerő-piaci érvényesülését leginkább a komplex akadálymentesítés hiánya gátolja. Bár a jogszabályok 1998 óta kötelezővé teszik az akadálymentesítést,azelteltévekbencsak a közintézmények harmadát tették mindenki számára hozzáférhetővé, míg a közterületeken és a magánszférában még ennél is rosszabb az arány.
A vallásos meggyőződéssel szemben a jogesetek mindeddig csak kismértékű diszkriminációt jeleztek, az e tekintetben veszélynek kitett emberek érdekeinek védelme és annak kommunikálása fontos része a kormányzat célkitűzéseinek.
A melegek jogainak elismerése terén alig történt előrehaladás. A melegek kapcsolatainak a deklaratív szintű jogegyenlőséget biztosító szabályozás elfogadása után a közvetett módon megkülönböztető jogszabályok és diszkriminatív gyakorlat megszüntetése, valamint a családjogi rendelkezések reformja válik indokolttá.

A diszkriminációt tiltó szabályozás és intézményrendszer

A közösségi jogharmonizáció első lépését a Munka Törvénykönyvének 2001. évi módosítása jelentette, amely először szabályozta az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A jogharmonizáció második lépése az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) elfogadása volt, amely 2004. január 27-én lépett hatályba. Az Ebktv. elfogadásával Magyarország gyakorlatilag harmonizálta a magyar antidiszkriminációs jogot az EU irányelveivel, valamint az Európai Bíróság ítéleteivel.
Az Ebktv. olyan általános törvény, amely azonos szabályokkal tiltja a diszkriminációt valamennyi hátrányos helyzetű csoporttal szemben. Az Ebktv. a tagállamokban egyedülállóan széles palettáját teremti meg a hátrányos megkülönböztetési okok folytán védelemben részesíthetők körének. A törvény általános érvényű abban az értelemben is, hogy hatálya kiterjed az élet valamennyi területén előforduló jogviszonyra, részletes szabályokat adva a foglalkoztatásra, a szociális ellátásokra, az egészségügyre, a lakhatásra, az oktatásra és képzésre, valamint az áruk és szolgáltatások igénybevételére.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot (EBH) 2004. évi megalakulása óta egyre többen keresik fel diszkriminációval kapcsolatos jogorvoslatot kérve.
Az EBH vonzereje a panaszosok számára, hogy gyors, ingyenes és a peres eljárásnál kevesebb szakértelmet igényel az ügyféltől. A hatósághoz benyújtott kérelmek nagyrészt a munka világával, főleg a romák, az 50 év felettiek és a gyermeket nevelő nők, valamint a fogyatékossággal élők foglalkoztatásával kapcsolatosak. Emellett sok panasz érkezett az oktatással, különösen a roma tanulók elkülönítésével összefüggésben.
A romákat érinti a szolgáltatások megtagadása a kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységekben, illetve a fogyatékossággal élőket az egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Az elmarasztalások a foglalkoztatás és a szolgáltatás területét érintették legnagyobb arányban. A hatóságokhoz érkezett megkeresések túlnyomó többsége érdemben lezárható egy tájékoztató válaszlevéllel, ugyanakkor tartósan alacsony az érdemi döntések száma. Ebből arra lehet következtetni, hogy a sértetteknek kevés az információjuk a jogi szabályozásról és a jogorvoslati lehetőségekről.
Az Ebktv. elfogadását sajnos nem követte információs kampány, és az EBH működése is csak kevéssé ismert. A közvélemény tájékoztatása mellett hiányzik a magyar antidiszkriminációs jogi szakirodalom is, eddig mindössze egy-két jelentősebb tudományos cikk jelent meg a témáról. Pozitív fejlemény, hogy a 2007. évi egyezséggel megoldott esetek számához képest2008-ban ugrásszerűen megemelkedett a kölcsönös engedményeken alapuló, ily módon a hosszú távú és békés együttéléstbiztosító egyezségek száma.

(További információk a hatóság tevékenységéről: www.egyenlobanasmod.hu, www.antidiszko.hu )

A befogadó társadalomért című kötet a www.onkornet.hu oldalról tölthető le.