Június végén tartották Gödöllőn a Magyar Polgármesterek VIII. Világtalálkozóját. A kétnapos találkozó házigazdája Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke volt. Az eseményen részt vett Sólyom László (azóta leköszönt) köztársasági elnök és Tállai András, a Belügyminisztérium államtitkára is.

A kormány célja az erős állam, az erős nemzet létrehozása

Az államtitkár előadásában hangsúlyozta, hogy a Fidesz-KDNP-szövetség kormányzásával kettéválik a közigazgatás és az önkormányzatok irányítása. Az önkormányzatokat érintő feladatok felügyeletére a Belügyminisztériumban önálló államtitkárságot hoztak létre, amelyet ő irányít.
Tállai András a jelenlegi önkormányzati rendszerrel kapcsolatosan széttagoltságról, túlburjánzásról, feladatok dzsungeléről beszélt. A Fidesz-KDNP-szövetség kétharmados többsége lehetővé teszi, hogy az önkormányzati rendszert átalakítsák, és ezt meg is teszik - mondta.
Bejelentette, hogy szeptembertől visszaállítják a megyei közigazgatási hivatalokat, amelyeknek később még óriási feladatuk lesz. A hivatalok szeptembertől felkészülnek a feladatok átvételére, az egyablakos ügyintézésre. A kormány szándékának megfelelően integrált államigazgatási rendszer kidolgozását kezdik meg. Cél a megyei szinten erős feladat- és hatáskörrel rendelkező kor-mányhivatalok létrehozása. Működésükre már 2011-ben lehet számítani.
Az önkormányzatok helyzetét elemezve elmondta, hogy a jövőben tisztázni kell a feladatokat és a hatásköröket, meg kell szüntetni a „túlburjánzó bürokráciát”. A hiányosságok között említette, hogy elmaradt a közszolgáltatások reformja, az állami és az önkormányzati feladatok szétválasztása. Véleménye szerint át kell vizsgálni az önkormányzati hatásköröket, és bizonyos feladatok (pl. egészségügy, oktatás) tekintetében az államnak át kell vállalnia a felelősséget. Meg kell határozni a közszolgáltatási minimumot, hiszen ez alkotmányos kötelessége az államnak.

 

Tállai András hangsúlyozta, hogy hiányzik az erős középszint, és nagyon gyenge a társulási hajlam. A többcélú kistérségi társulások működését jónak tartja, viszont problémaként említette a nehézkesen működő fővárosi önkormányzati rendszert, valamint a főváros, illetve a kerületek közötti forrásmegosztást. Problémát lát abban is, hogy még mindig hiányzik a polgármester és a jegyző viszonyának tisztázása és a polgármester jogállásának rendezése.
Az államtitkár említést tett a 6/3-as támogatási rendszer ellentmondásairól, megjegyezte, hogy magas az önhikisek száma. Az önkormányzatok hitelállományáról szólva elmondta, hogy drasztikusan emelkedett az önkormányzatok eladósodása, a 2005-ben jegyzett 300 milliárdos hitelállomány mára eléri az 1020 milliárdot!
Az őszi önkormányzati vá-lasztásról szólva ismertette, hogy 30-40 százalékkal csökkenhet az önkormányzati képviselők száma, rövidebb lesz a kampányidőszak. A testületen kívüli alpolgármester meghívásáról még nincs döntés. (Azóta a kérdés már eldőlt. - a szerk.)
Tállai András bejelentette, hogy a jövőben az önkormányzatok dönthetnek arról, hogy ki szedi be a helyi iparűzési adót, eldönthetik, hogy helyben szedjék be ezt az adónemet, vagy ha erre nincs apparátusuk, megbízást adhatnak az adóhatóságnak arra, hogy ők intézzék helyettük.

 

A jövőben a mennyiség helyett
a minőségen legyen a hangsúly!

A Magyar Polgármesterek Világtalálkozója alkalmat adott arra is, hogy a településüzemeltetési szekcióban polgármesterek és szakértők a közszolgáltatásokról és azok minőségéről tanácskozzanak. A szekció elnöke Kovács Zoltán, Pápa város polgármestere, az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottságának elnöke volt.

A szekcióülésen a vitaindító előadásában Bencsik János, a Nemzetgazdasági Minisztérium energiaügyi és otthonteremtési államtitkára, Tatabánya volt polgármestere az önkormányzati településüzemeltetési feladatok kapcsán kifejtette: problémát okoz, hogy az önkormányzatokat érintő kérdések nem tartoznak egy kézbe, az egyes feladatokat más-más minisztérium koordinálja, így a településüzemeltetés kérdése is több tárcánál jelenik meg.
Legfontosabb feladatának tekinti, hogy a településüzemeltetés biztonságos, ugyanakkor takarékos legyen, ebből következően a mennyiségi helyett minőségi fejlesztésekre kell törekedni. Az eddig alkalmazott pályázati rendszert felülvizsgálják és átcsoportosítják a biztonság és a takarékosság követelményének figyelembevételével. Ennek következtében a jelenlegi mintegy 500 pályázatból mindössze 100-150 marad, amelyeket áttekinthetőbbé tesznek. A pályázati rendszer átláthatóbbá tétele, valamint egyszerűsítése érdekében sor kerül a közbeszerzési törvény módosítására annak érdekében is, hogy az önkormányzatoknak a jelenleginél nagyobb mértékben legyen lehetőségük a fejlesztések során a helyi vállalkozások bevonására. Az államtitkár fontosnak nevezte, hogy az energiafelhasználást csökkentő beruházásokra, fejlesztésekre kerüljön sor az elkövetkezendő időben az önkormányzatok esetében is.
Zongor Gábor, a TÖOSZ főtitkára reményét fejezte ki, hogy Bencsik János államtitkárként sem feledkezik majd meg az önkormányzatokról és tapasztalatai alapján a földközeli, életszerű megoldásokat fogja keresni. A főtitkár előadásában kitért arra, hogy a településüzemeltetés ügye nem vizsgálható az önkormányzati rendszer általános problémájától függetlenül. Hangsúlyozta, hogy működőképesebb, a feladatokra jobban koncentráló önkormányzatokra van szükség. Az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény alapvető belső ellentmondásának feloldására most megvan a politikai lehetőség, a kérdés csak az, hogy lesz-e hozzá kellő politikai bátorság. Az általános problémák között kiemelte az önkormányzatok eladósodottságának problémáját, és az ebből adódó veszélyekre hívta fel a figyelmet.
A településüzemeltetési közszolgáltatások hármas típusát különítette el:
- Intézményhez kötött közszolgáltatások (közoktatás, egészségügy, szociális ellátás, közművelődés)
- Infrasrtukturális típusú közszolgáltatások (víz, csatorna, útfenntartás, közvilágítás, hulladékkezelés, energiaellátás, távhőszolgáltatás, lakásfenntartás, temetőüzemeltetés)
- Közigazgatási közszolgáltatások (jegyzőségek, körjegyzőségek, térségi igazgatás, e-közigazgatás).
Felhívta a figyelmetarra,hogy valamennyi közszolgáltatási és településüzemeltetési területen az egyes önkormányzatok nagyon sok jó megoldást alkalmaznak, így fontos, hogy ezek az alkalmazások minél szélesebb körben ismertté váljanak, ezért a TÖOSZ a Norvég Alap támogatásával a Polgármester Akadémia részeként négy közszolgáltatás, köztük a geotermikus energia önkormányzati felhasználása tekintetében hozott létre tapasztalatcsere programot. A széles körben hasznosítható tapasztalatokat az ősz folyamán módszertani füzetben teszik közzé, ezzel is segítve az önkormányzatok munkáját. A főtitkár felhívta a figyelmet a Legjobb Önkormányzati Gyakorlatok pályázati programjára, amelynek keretében a 2009-es kiírás alapján versenyeztek a megújuló energiaforrásokat használó, valamint energiahatékonyságot elérő legjobb gyakorlatok. Hangsúlyozta, hogy a hatékony településüzemeltetés megvalósítását jelentősen segíti, ha a jó megoldásokat alkalmazó önkormányzatok tapasztalatukat közzé teszik, hogy ezáltal energiát és időt megtakarítva egymástól tanulhassanak az önkormányzati vezetők.

 

Az önkormányzati érdekképviselet

20 éve

Miközben 2010. szeptember 30-án megemlékezünk a legújabb kori magyar önkormányzati rendszer létrejöttének húszéves évfordulójáról, érdemes talán röviden áttekinteni az önkormányzati érdekvédelem több mint két évtizedét. Annak ellenére, hogy az önkormányzatiság „hivatalosan” a jelzett időpontban megtartott helyi választások első fordulójával vette kezdetét, tudjuk, hogy a politikai rendszerváltoztatás folyamatában már 1989 tavaszán létrejött a Tanácsi Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) és még ugyanebben az évben, ősszel a Magyar Faluszövetség (MFSZ). Így az átalakulás folyamatában nem csupán a pártpolitikai erők, hanem a helyi politika képviselői is igyekeztek részt venni.

Az önkormányzatok érdekvédelmének jogi garanciái és formái

A magyar önkormányzati rendszert megalapozó köztársasági alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló törvény a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának megfelelően rögzíti az önkormányzati jogok védelmére, valamint az önkormányzatok érdek-képviseleti szervezeteinek létrehozatalára vonatkozó leglényegesebb előírásokat. A jogi szabályozás az önkormányzatok és szövetségeik részére alapvetően lehetőségeket állapít meg, míg a megvalósítás részletszabályaira nem terjed ki, ezáltal a jogosítványok érvényesítésének mértéke és tartalma korszakonként változik.
Az 1990-ben létrejött önkormányzatok éltek az Alkotmányban és az önkormányzati törvényben biztosított azon jogukkal, mely szerint az önkormányzati jogok és érdekek kollektív képviseletének, védelmének és érvényesülésének előmozdítása, valamint az önkormányzati működés fejlesztése céljából érdek-képviseleti szerveket hozhatnak létre. Mint ismeretes, 1991 tavaszára kialakult az az önkormányzati érdekvédelmi szervezeti struktúra, amely eredményeként - tartósan - hét országos érdek-képviseleti szövetség jött létre Magyarországon.
Az elmúlt két évtizedben nyilvánvalóvá vált, hogy a sajátos önkormányzati érdekek feltárása, képviselete és érvényesítése nem csupán az önkormányzati szféra számára fontos, hanem a kormányzat is érdekelt ebben, ugyanis nem lehet olyan kormány, amelyik számára közömbös az önkormányzatok helyzete. A jól működő demokrácia feltétele a hatalom megosztása, a decentralizáció és a végrehajtásban érintettek bevonása a döntések előkészítésébe az eredményesebb végrehajtás megvalósítása érdekében. Természetesen az egyes kormányok hatalomgyakorlási filozófiájuknakmegfelelőeneltérő módon viszonyultak és viszonyulnak az önkormányzatokhoz, így eltérő a jogi kötelezettségen túli kapcsolattartás módja is.
Ebben a folyamatban külön érdemes szólni a 2006 decemberében létrejött és 2009 szeptemberében felfüggesztett intézményről, a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórumáról (KÖEF). A második Gyurcsány-kormány a 2007. évi költségvetés kudarcos egyeztetési hiánya hatására intézményesítette a párbeszéd fórumát. A KÖEF csaknem hároméves történetének egyik jelentős eredménye volt az önkormányzati szövetségek közötti együttműködés és munkamegosztás erősödése. A felfüggesztés óta ez a szövetségközi munka esetlegessé vált. A másik hozadéka volt a KÖEF-nek, hogy nem csupán az önkormányzatokért felelős miniszterrel és munkatársaival alakult ki rendszeres kapcsolat, hanem az önkormányzatok számára fontos egyéb funkcionális és ágazati minisztériumokkal is.
Az önkormányzati jogok védelme szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy az önkormányzatokat érintő központi jogszabályok változásairól időben értesüljenek az önkormányzati szövetségek és rajtuk keresztül az önkormányzati szféra.
Az önkormányzatokat érintő jogszabályok véleményezése ügyében örökös időzavar mutatkozik, tekintettel arra, hogy a kormányzati elképzelések többnyire az utolsó pillanatban jutnak el az önkormányzati érdek-képviseleti szervekhez, ami megnehezíti, vagy adott esetben lehetetlenné teszi a szakmailag megalapozott, valamint az egységes álláspont kialakítását.
Ugyancsak megnehezíti az önkormányzati érdekek megfelelő képviseletét az a körülmény, mely szerint az országgyűlési képviselők egyéni indítványaira nincs mód megfelelően reagálni. A 2010-ben megalakult Országgyűlés kormánypárti képviselői minden eddigi gyakorlathoz képest lényegesen több törvényjavaslatot terjesztettek be, amelyeknél nem került sor előzetes érdek-képviseleti egyeztetésre.
Az önkormányzati érdekek megjelenítésére a legmarkánsabban minden évben a költségvetés készítésének időszakában kerül sor. Az Országgyűlés költségvetési döntései tekintetében az önkormányzati törvény némileg hangsúlyosabban fogalmaz az érdekszövetségekkel lefolytatott egyeztetésről, mert nem csupán a vélemény kikéréséről rendelkezik, hanem a költségvetést érintő törvényt a véleményük figyelembevételével kell meghozni.
Jelképes ugyan, de az önkormányzatiság jelentőségének, az önkormányzatok szerepének elismerését jelenti, hogy az Országgyűlés - az országos önkormányzati szövetségek 2000-ben, az önkormányzati rendszer tízéves jubileuma kapcsán közösen tett kezdeményezését támogatva - határozatban döntött, hogy az önkormányzati törvény hatálybalépése, egyben az első szabad önkormányzati választások napja, szeptember 30-a a Helyi Önkormányzatok Napja.
Természetesen az önkormányzati szférával kapcsolatos kormányzati magatartást jelentősen befolyásolja, hogy várható-e az országos önkormányzati érdekszövetségek közötti intézményesített együttműködés. A töredezett érdek-képviseleti munka mindenképpen gyengíti az önkormányzati szféra érdekérvényesítő képességét. A hét szövetség egységes szervezetbe történő integrálására irányuló törekvések viszont ez idáig nem jártak tartós sikerrel.
Az önkormányzatok többségének az a véleménye, hogy egységesüljenek a szövetségek. Ez hosszabb távon képzelhető el, miközben a különféle eltérő önkormányzati típusok szerinti szerveződések az együttműködő szövetségen belül viszonylagos önállósággal továbbiakban is fennmaradnak majd.

Az országos önkormányzati szövetségek

Az önkormányzati érdekszövetségek 1989-91-es megalakulása óta 2009-ig nem történt lényeges változás az országos önkormányzati érdek-képviseleti rendszerben. Ugyan volt kísérlet újabb országos érdekvédelmi szövetség létrehozatalára, amikor 2000. március 6-án, öt szövetség közös kezdeményezést írt alá a Helyi Önkormányzatok Napjáról. Ugyanaznap megtörtént annak a bejelentése is, hogy megalakult a Polgári Önkormányzatok és Polgármesterek Érdekvédelmi Szervezete (PÖPÉSZ). Ez az új érdekvédelmi szervezet azonban csupán egy ízben jelent meg a Belügyminisztériumban egy egyeztetésen, és azóta sem hallatja hangját, létezéséről sincsen újabb információ. A hét önkormányzati szövetség időnkénti összefogással, de mindig széttagoltan működött. Lássuk röviden az egyes szövetségek jellemzőit, létrejöttük időrendjében.

Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

A jelenleg is tevékenykedő országos önkormányzati érdek-képviseleti szervek közül kettő, még a politikai rendszerváltást megelőzően, de már az átalakulási folyamat részeként jött létre. Elsőként 1989. március 10-én, Budapesten másfél száz progreszszív tanácselnök aktív részvételével 152 tanácstestület döntése alapján jött létre a Tanácsi Önkormányzatok Országos Szövetsége. Természetesen a szervezők már az alakuláskor tudták, hogy tanácsi önkormányzatok nem léteznek, viszont a kezdeményezés célja az újonnan létrejövő önkormányzati szféra érdekérvényesítő képességének megteremtése volt. A TÖOSZ-ban a névváltoztatásra és a tisztújításra csak 1991 januárjában került sor, ekkor lett a tanácsiból településivé a szövetség. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége megalakulása óta az általános önkormányzati érdekek képviseletére és az eltérő önkormányzati érdektípusok összehangolására törekedett. A TÖOSZ alapító elnöke Ács János, Debrecen tanácselnöke volt, az önkormányzati választásokat követően Szirtes Lajos, Zalakaros polgármestere ügyvezető elnökként vezette a szövetséget, az önkormányzati választások után megtartott tisztújításig. Őt követte az elnöki székben - nyolc éven keresztül - Ott József, Kistelek polgármestere, majd a szövetség tízéves jubileumi közgyűlésén Dióssy Lászlót, Veszprém polgármesterét választották elnöknek, aki ugyancsak két ciklusban volt a szövetség vezetője. A 2006-os önkormányzati választást követően Szilágyi Menyhért, Csorvás polgármestere megbízott elnökként vezette a 2007 tavaszán megtartott tisztújításig a szövetséget. Ekkor választotta a TÖOSZ küldöttgyűlése elnökké Molnár Gyulát, Budapest XI. kerület, Újbuda polgármesterét.
A TÖOSZ tevékenységében kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott a szakmai megalapozó munka, melyet elődlegesen a főtitkár vezette titkárság jelenített meg. A szövetség alapító főtitkára Köllner Ferenc volt, aki országosan is elismerésre méltó tevékenységét 1999. július 15-i tragikus haláláig gyakorolta. A TÖOSZ főtitkárává pályázat útján 1999. október 13-tól, Zongor Gábort nevezte ki a küldöttgyűlés. A TÖOSZ tagjainak informálása céljából 1989 őszétől Hírlevelet adott ki, melyet 1990 januárjától Önkormányzat címmel tett közzé. Ebből alakult ki, és 1991 második felétől havonta jelenik meg az ÖNkormányzat című újság, melyet nem csupán a tagszervezetek, hanem valamennyi megyei és települési önkormányzat ingyenesen megkap. A TÖOSZ országos sikerét és ismertségét elsődlegesen az önkormányzati vagyonért vívott sikeres küzdelmének köszönheti. Tagjai között megtalálható a fővárosi közgyűlés, valamint a kerületi önkormányzatok éppúgy, mint megyei közgyűlések, megyei jogú városok, városok, továbbá nagy- és kisközségek.
A szövetség tevékenységét nyomon követhetik a világhálón - www.toosz.hu -, itt a szervezet tagjai is megtalálhatók, a jelenlegi tagönkormányzatok száma több mint 1600, vagyis a magyar önkormányzatoknak több mint fele TÖOSZ-tag. A szövetségen belül 2002 márciusára valamennyi megyében megalakultak a tagozatok, így az országos szintű érdekképviseletnek megteremtődtek a megyei szerveződései is. A TÖOSZ a felügyelő bizottságon kívül szakmai bizottságokat nem működtet, helyette a küldöttgyűlés 10 tanácsnokot választ egyes szakterületi munkák koordinálására és képviseletére. A TÖOSZ 2009-ben a Norvég Alap támogatásával létrehozta az önkormányzati vezetők képzésére a Polgármester Akadémiát.

Magyar Faluszövetség

Ugyancsak a rendszerváltozás lázában született 1989. október 11-én, Budapesten a Magyar Faluszövetség. Az alapító kistelepülések száma 136 volt, és a kezdeményezők, szervezők többnyire a HazafiasNépfront(HNF)mozgalommal voltak szoros együttműködésben. A faluszövetség első elnöke Inzsel Ottó, a HNF Országos Tanácsa osztályvezetője volt. Alelnöke Becze Lajos, Tar község tanácselnöke, később polgármestere. Az önkormányzati választásokat követően lett a szövetség elnöke, tisztségét a 2006-os önkormányzati választásokig töltötte be. A legutóbbi tisztújítást követően a Magyar Faluszövetség elnöke Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere.
A szövetség munkáját főfoglalkozású szakmai apparátus nem segíti, tevékenységük elsődlegesen a társszövetségekkel közös rendezvényeken való megjelenésben, illetve egyes jogszabályok véleményezésében merül ki. A Magyar Faluszövetségnek újságja nincs, honlapjuk - www.faluszovetseg.hu - alapján a tagönkormányzatok száma: 190, valamenynyi megyében van legalább egy, a szövetséghez tartozó önkormányzat.

Magyar Önkormányzatok Szövetsége

Az első önkormányzati választásokat követően alapvetően kormánypárti, pontosabban MDF támogatással jött létre 1990. november 18-án a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetsége, melynek ideiglenes központja Lakitelek lett. A megalakuláskor, mint a névből is kitűnik, nem csupán önkormányzati testületek lehettek az új szövetség tagjai, hanem polgármesterek és önkormányzati képviselők is. A harmincöt alapító tiszteletbeli elnöknek Philippovich Tamást, az egykori Európai Önkormányzati Szövetség nyugalmazott főtitkárát, a belügyminiszter szaktanácsadóját, míg elnöknek Bárdi Miklóst, fővárosi kerületi képviselőt, az MDF budapesti irodavezetőjét választotta. A szövetség 1991-ben átalakult, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) ekkor Gémesi Györgyöt, Gödöllő polgármesterét választotta elnökévé, aki az elnöki tisztséget azóta is betölti. A szövetséghez kapcsolódó alapítvány 1996-tól kétévente megrendezi a Magyar Polgármesterek Világtalálkozóját, amelyen a határon túli magyar polgármesterek jelentős számban vesznek részt. A MÖSZ 1998-ban ingyenes havilapot indított Magyar Polgármester címmel, mely folyóirat jelenleg negyedévente jelenik meg, online változata a www.magyarpolgarmester.hu. A MÖSZ által 2002-ben létrehozott Önkormányzati Oktató Központ Kht. - www.onok.hu - tevékenységéről kevés információ áll rendelkezésre. A szövetség honlapja - www.moszlap.hu - szerint a MÖSZ-tag önkormányzatok száma több mint 300. A legutóbbi önkormányzati választásokat követően a MÖSZ főtitkára Fábián Zsolt, Gödöllő korábbi alpolgármestere.

Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége

Az 1990-es ősz az önkormányzati szövetségek alapításának időszaka volt. November 22-én Jászberényben 32 városi polgármester megalapította a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségét (KÖOÉSZ). 1991. február 21-én Pakson, a szövetség közgyűlésén a tagság elnöknek Magyar Leventét, Jászberény polgármesterét, alelnöknek Bodrogi Györgynét, Nagykáta polgármesterét és Sütő Lászlót, Marcali polgármesterét választották. A tagság a választmányt területi elv szerint állította össze, így minden köztársasági megbízott körzetében dolgozott egy választmányi tag. A KÖOÉSZ elnöke az alakulástól 2006-ig Magyar Levente, Jászberény polgármestere volt. A legutóbbi tisztújításon a szövetség elnökévé Sütő Lászlót, Marcali polgármesterét választotta. A szövetség képviselteti magát a közös önkormányzati rendezvényeken, kormányzattal folyó tárgyalásokon, részt vesz esetenként a jogszabályok véleményezésében. A KÖOÉSZ évente kétszer tart kétnapos közgyűlést, melyre többnyire kormányzati előadókat hívnak meg és szakmai vitát folytatnak. A szövetség újságot nem jelentet meg, viszont 2001 óta rendelkezik internetes honlappal - www.kisvarosok.hu -, melyet viszonylag ritkán frissítenek. A szövetség taglétszáma a honlap adatai szerint 106.

Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége

Pécsett 1990. november 24-én 113 - többségében Baranya megyei - polgármester alapította meg a kistelepülések képviseletében a Községi Önkormányzatok Szövetségét (KÖSZ). A létrehozatalban jelentős szerepet vállalt Wekler Ferenc, az Országgyűlés önkormányzati bizottságának akkori elnöke, aki előbb a Baranyai Faluszövetséget hozta létre. A szövetség első elnöke Kovács Sándorné, Sásd polgármestere lett, megbízatását települése várossá nyilvánításáig töltötte be. Őt követte a 2002-es választásig Nádor Rudolfné, Hosszúhetény polgármestere. A KÖSZ elnökévé Wekler Ferencet, Mecseknádasd polgármesterét választották, egyben megváltozott a szövetség neve - Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége - ezzel bővült a tagsági köre is. A szövetséghez tartozó községek, kistelepülések és kistérségek számáról, a szövetség honlapjáról - www.koesz.helyinfo.hu - nem érhető el nyilvános adat. A KÖSZ főtitkári feladatát kezdetektől Csefkó Ferenc alkotmányjogász látja el. A szövetség fővárosi irodával, megyei tagozatokkal igen, újsággal nem rendelkezik.

Megyei Jogú Városok Szövetsége

Az új önkormányzati típust alkotó nagyvárosok, miután a fővárosi kerületekkel tervezett közös szervezet létrehozását elvetették, 1990. december 19-én, Kecskeméten megalakították a Megyei Jogú Városok Szövetségét (MJVSZ). Az MJVSZ kezdetektől fogva teljeskörűen magába foglalja a magyarországi nagyvárosokat. Létszámuk az 1994-es önkormányzati törvénymódosítást követően 22-re, majd Érd megyei jogú várossá nyilvánításával 23-ra növekedett. A szövetség székhelye a mindenkori soros elnök városa. Eddig az elnöki tisztséget az első ciklusban Merász József, Kecskemét és Balsay István, Székesfehérvár, a másodikban Hevessy József, Debrecen, a harmadikban előbb Kobold Tamás, Miskolc, majd Szita Károly, Kaposvár polgármestere látta el. A negyedik ciklusban mindvégig Toller László, Pécs polgármestere volt az MJVSZ elnöke. A szövetség jelenlegi elnöke Kósa Lajos, Debrecen polgármestere 2006-tól tölti be ezt a tisztséget. A szövetség vezetői többnyire kormánypártiak. A szövetség Budapesten is működtet kis létszámú irodát, a munkaszervezet vezetője a kezdetektől Papp Erika ügyvezető. A szakmai munkát 13 bizottság, valamint a jegyzői kollégium segíti. Az MJVSZ egy belső információs rendszerrel rendelkezik, folyóirata nincs, internetes honlapja: www.mjvsz.hu.

Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége

Az országos önkormányzati érdekképviseletek közül értelemszerűen a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (MÖOSZ) alakult meg utoljára, tekintettel arra, hogy az 1990-es megyegyűlési elektori választásokra csak a települési képviselő-testületek megalakulását követően kerülhetett sor. A megyei elnökök első találkozóján, 1991 februárjában a Veszprém megyei Vörösberényben kis szavazatkülönbséggel döntöttek az önálló szövetség mellett, míg a másik alternatíva a TÖOSZ megyei kamarájának megalakítása volt. Végül a MÖOSZ 1991 márciusában, Tokajban alakult meg, melynek mind a 19 megyei önkormányzat a tagja. A szövetség székhelye 2006-ig Kecskemét volt, mivel az elnöki tisztséget az addigi gyakorlat szerint a mindenkori Bács-Kiskun megyei elnök töltötte be. A szövetség első elnöke néhai Kőtörő Miklós volt. A második ciklusban Balogh László, a harmadikban Endre Sándor, míg a negyedikben ismét Balogh László lett a MÖOSZ elnöke, aki ezt a funkciót 1994-98 között már gyakorolta. A legutóbbi önkormányzati választásokat követően lett a szövetség elnöke Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke, így jelenleg a MÖOSZ székhelye Miskolc. 1991 júliusától havonta jelenik meg Agg Zoltán alapító-főszerkesztő gondozásában a megyék folyóirata, a Comitatus önkormányzati szemle. A MÖOSZ szervezésében évente - előbb Harkányban, majd Pécsett - megrendezik a megyekonferenciát, mely eredetileg az „Európába megy a megye?” címet viselte. A szövetség szakmai munkáját kis létszámú titkárság - élén a titkárral - koordinálja. A munkabizottságokon túl aktív szerepet tölt be a Főjegyzői Kollégium is. A jelenlegi ciklus óta a szövetség honlappal rendelkezik: www.moosz.hu. A 2010-es országgyűlési választások óta a 19 közgyűlési elnökből 18 parlamenti - közülük 17 kormánypárti - képviselő lett, így a sajátos megyei érdekek képviselete új dimenzióba került.

Hét + egy

Egészen 2009. május 16-ig hét országos önkormányzati szövetségről beszélhettünk, viszont ezzel a nappal a bíróság nyilvántartásba vette a Budapesti Kerületek Országos Önkormányzati Szövetségét. A szövetség jogelődje a Budapesti Külső Kerületek Önkormányzati Szövetsége, amelyet 1994. április 15-én a főváros tíz kerülete, nevezetesen Budapest IV, X, XII, XV, XVI, XVII, XVIII, XX, XXI, XXII. kerület hozott létre.
A kibővült szövetség kifejezésre kívánja juttatni, hogy a főváros kerületeinek sajátos helyzeténél fogva részt kívánnak venni általában az önkormányzatiságot érintő kérdések országos szintű megvitatásában, továbbá az önkormányzatokat érintő jogszabálytervezetek és egyéb állami döntésekkel kapcsolatos határozattervezek véleményezésében, állásfoglalások kialakításában. A szövetség székhelye megegyezik az elnöki tisztséget betöltő tagönkormányzat székhelyével. A jelenlegi soros elnök Hajdu László, a XV. kerületi önkormányzat polgármestere. A szövetség honlappal rendelkezik: www.bkoosz.hu.
Annak ellenére, hogy elnevezésében országos szövetségről van szó, eddig a hét szövetséggel nem sikerült még rendezni kapcsolatukat. Így jelenleg hét + egy országos szövetség van jelen az érdekvédelmi munkában.

Az önkormányzati szövetségek együttműködésének tapasztalatai

Tekintettel arra, hogy az elmúlt húsz évben hét országos érdek-képviseleti szövetség tevékenykedett, így alapvetően az együttműködésüket elemzem. A szövetségek megalakulása 1991 tavaszára befejeződött, ugyanakkor megkezdődött közöttük egyfajta sajátos versengés is, amelyben az egyes szövetségeknek a változó politikai összetételű kormányokhoz való viszonya jelentősen befolyásolta az együttműködési készségüket.
A hét szövetségből öt önkormányzati típus szerint szerveződött, közülük az MJVSZ és a MÖOSZ rendelkezik teljes tagsággal, míg a KÖOÉSZ esetében a kisvárosi tagok száma mintegy egyharmada a városi jogállású településeknek. A községi jogállású települések érdekeinek képviseletére szerveződött MFSZ taglétszáma nem éri el a falvak 7 százalékát, míg az ugyancsak kistelepülési érdekeket képviselő KÖSZ tagságának száma sem haladja meg a községek 20 százalékát.
Két szövetség nem önkormányzati típus szerint, hanem az általános önkormányzati érdekek mentén szerveződött, így a települési önkormányzatok több mint felét (51,5%) magában foglaló TÖOSZ tagjai között szerepel a főváros 8 kerületi önkormányzata, 2 megyei jogú város, több mint 150 város, hét megyei önkormányzat, valamint a községek 55 százaléka. A MÖSZ tagjai között szintén van kerületi és megyei önkormányzat, valamint község és város egyaránt. (A MÖSZ teljes tagságának ismerete nélkül nem lehet megállapítani a szövetség tényleges súlyát az egyes önkormányzati típusokon belül és összesítve sem.)
A teljes adatok hiányában nehéz megállapítani, hogy a települési önkormányzatok hány százaléka nem tagja egyetlen érdek-képviseleti szövetségnek sem. Ugyanakkor szép számmal vannak olyan városok és községek, amelyek egyidejűleg két-három szövetségnek is a tagjai.
Az egyesülési kísérletek közül az el-múlt időszakban kiemelkedik az Ön-kormányzati Szövetségek Tanácsának 1996. május 31-i létrehozása. Az ÖSZT 1996-99 között, rövid időre képes volt a hét szövetség együttműködését koordinálni. A jogi személyiséggel rendelkező tagszervezetek megtartották önállóságukat, és a közös ügyek vitelére létrehozták az ugyancsak önálló jogi személyiségű közös szervezetüket. Az ÖSZT viszonylag hamar működésképtelenné vált, ugyanis minden döntés teljes konszenzust igényelt, ugyanakkor mindvégig megoldhatatlan kérdés maradt, hogy az egyes, eltérő számú tagságot tömörítő és szakmai háttérrel, valamint anyagi bázissal rendelkező szövetségek miképpen vehetnek részt a döntéshozatalban.
Az ÖSZT 1999. január 31-i jogutód nélküli megszüntetése után, március 29-én, Debrecenben öt önkormányzati szövetség - az MJVSZ, a MÖOSZ, a KÖSZ, a KÖOÉSZ és a MFSZ - úgy döntött, hogy létrehozza az önkormányzati szövetségek társulását, és 1999 szeptemberében meg is alakult a Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása (MÖSZT*), amelynek nem lett tagja a TÖOSZ és a MÖSZ, mivel úgy ítélték meg, hogy alapvető elvi kérdések nem tisztázódtak, aminek következtében nem látszott biztosítottnak a hatékony érdemi együttműködés. Az új társulás, a MÖSZT lényegében - hasonlóan az ÖSZT-hez - nem tudta tartósan integrálni a részt vevő szervezeteket, és nem tudott egységesen megjelenni, aminek következtében a társulást alkotó tagok is és a MÖSZT is gyakran önálló életet élt.
Ugyanakkor a társulást alkotók és a kimaradt szövetségek is fontosnak tartották, hogy legyen együttműködés az önkormányzati érdekképviseletek között. Ennek eredményeképpen 2000. március 27-én Jászberényben volt az önkormányzati egyeztető fórum létrehozásával kapcsolatos első megbeszélés, ahol egyértelműen tisztázódott, hogy a TÖOSZ és a MÖSZ mellett az „ötöket” megjelenítő MÖSZT együttműködéséről lehet csak szó. Kialakultak a fórum elsődleges hatáskörébe tartozó témák. A jelenlévők megállapodása értelmében a fórumot létrehozó egyezmény aláírására április 19-én, Gödöllőn került sor. Az önkormányzati egyeztető fórum csupán néhány ülést ért meg, és gyakorlatilag 2001-től már nem működött. Ugyanakkor a társszövetségek együttműködése a nemzetközi kapcsolatok területén - köszönhetően a belügyminisztériumi anyagi támogatásnak is - viszonylag rendszeresen működött, és sikerült a legalapvetőbb ügyekben szervezetten megjelennünk a nemzetközi fórumokon.
A 2002. október 20-i önkormányzati választásokat követően történt szövetségi tisztújítások után munkába álló új szövetségi tisztségviselők ismeretében várható volt az önkormányzati szövetségek jobb együttműködése. Ennek egyik kézzelfogható példája, hogy a 2003. évi önkormányzati költségvetés tervezetével kapcsolatban - a TÖOSZ szakmai állásfoglalására alapozva - a hét szövetség egységes állásfoglalást fogadott el. Ezt követően minden évben, 2009-ig sikerült az éves költségvetés tervezetével kapcsolatban a hét szövetség egységes álláspontját kialakítani.
A MÖOSZ kezdeményezésére 2003. február 19-én, Kecskeméten a hét önkormányzati szövetség vezetőinek részvételével egyeztető megbeszélésre került sor. A tanácskozáson a következő együttműködési lehetőségek körvonalazódtak:
a) egy egységes, új önkormányzati érdekszövetség létrehozása, amelyben az egyes önkormányzati típusoknak megfelelően (község, város, területi szint) tagozatok működnének;
b) egy egyesülési folyamat, melyben az egyes önkormányzati típusoknak megfelelő szövetségek egyesülnek, például: kisváros-megyei jogú város, község-falu, és az így létrejövő szervezetek működnek együtt egy laza „ernyőszervezet” alatt.
A kétféle városi szövetség között májusban létrejött a megállapodás, hogy 2004. január 1-jével, megalakítják a Magyar Városok Szövetségét (MVSZ). Az új városszövetségnek nem a városok lettek a tagjai, hanem az alapító két szövetség, így ezzel a megoldással gyakorlatilag nem csökkent a szövetségek száma. Az MVSZ megalakulása óta érdemi tevékenységet nem fejtett ki, és az alapítást szorgalmazó Toller László tragikus balestét követően a szervezett együttműködés elhalt.
Ugyancsak nem járt sikerrel a KÖSZ kezdeményezése a magyar kistelepülések egységes országos érdekszövetségének létrehozására, mivel a Magyar Faluszövetség nem kívánt egyesülni a Községi Önkormányzatok Szövetségével;
c) a legnagyobb önkormányzati szövetség, a TÖOSZ magába olvasztja a többi szövetséget;
d) megmarad a jelenlegi önálló szövetségi rendszer valamilyen laza együttműködési koordinációban.
A tanácskozás résztvevői megállapodtak a tárgyalások folytatásáról, a nemzetközi tevékenység új szervezeti keretei kialakításának, valamint a szakmai együttműködés feltételrendszerének szükségességéről. A tanácskozáson részt vevő „ötök” elnökei állást foglaltak a Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulásával kapcsolatban is, és kezdeményezték a MÖSZT jogutód nélküli megszüntetését, amelyre 2004. március 1-jén került sor.
Végül is maradt a d) változat, vagyis nem történt átfogó változás, bár 2007-től a közös nemzetközi tevékenység koordinálását a KÖOÉSZ helyett a TÖOSZ látja el. Az e tekintetben folytatott együttműködés, ha nem is zavartalan, de megfelelő.
A kormány és az önkormányzatok közötti intézményesített együttműködés új formájának, a KÖEF-nek a léte jótékonyan hatott a hét szövetség kapcsolatára is. A szövetségek tevékenységének összehangolása érdekében a MÖSZ kezdeményezése alapján 2009. február 25-én a Pest megyei Megyeházán első ízben tartották együttes elnökségi ülésüket az országos önkormányzati szövetségek, és létrehozták az Önkormányzati Szövetségek Konzultatív Tanácsát. A tanács még kétszer, 2009. június 16-án és 2009. szeptember 30-án ülésezett, és fogadott el közös nyilatkozatokat, megfogalmazva az önkormányzati szféra elvárásait. A tavalyi önkormányzati napi megemlékezéssel záruló együttes ülést követően a szövetségek közötti együttműködés esetlegessé vált.
Legutóbb 2010. április 30-án, majd május 26-án találkozott a hét szövetség elnöke, de lapzártánkig még nem sikerült kialakítaniuk a szeptember 30-i, a 20 éves önkormányzati rendszerről szóló megemlékezéssel kapcsolatos közös álláspontot. Jelenleg a hét szövetség együttműködése ismét döcög, miközben új partnerként jelentkezett a nyolcadik szövetség, a Budapesti Kerületek Országos Önkormányzati Szövetsége. Ezen túl az új kormánnyal való tárgyalások sem indultak még meg. Úgy tűnik, húsz év elteltével érdemes az érdekképviselet ügyét is újragondolni.
Ahhoz, hogy az önkormányzati érdekek képviseletére hivatott szervezetek közössége valódi tárgyaló partnere legyen a kormányzatnak, mindenképpen meg kell erősíteni a szakértői bázisát az önkormányzati oldalnak. Az a mindennapok gyakorlatából jól látható, hogy a hét szövetség jelen állapotában nem képvisel átütő szakmai erőt. Annak nincs is értelme, hogy valamennyi szövetség valamennyi szakmai kérdésben külön szakértőket foglalkoztasson. Az viszont elkerülhetetlen, hogy közösen álljon rendelkezésre olyan szakértői stáb, amelyik minden felmerülő, az önkormányzatok életét befolyásoló kérdésben képes gyorsan, szakszerűen és a gyakorlatra orientáltan választ adni. Ehhez viszont az kell, hogy a szövetségek osszák meg egymás között a munkát, vagyis pontosan lehessen tudni, hogy melyik szövetség melyik típusú ügyet gondozza.
Megfelelő munkamegosztás és annak megfelelő munka esetén hatékonyabbá válhatna a közös érdekképviselet. Ehhez természetesen a szövetségek vezetői között bizalomra van szükség, illetve a közös érdekből végzett munkáról folyamatosan tájékoztatni kell a többieket, valamint lehetőséget kell adni a munkába való bekapcsolódásra. Az egyes szakterületekért felelős szövetség egyben betöltené az adott érdekegyeztetési tanácsban is a képviselői, illetve szóvivői szerepet. Ehhez viszont szükség van az egyeztetési rendszer átfogó áttekintésére és a szerepek racionális újraosztására.
A teljes körű együttműködésre tett eddigi kísérletek többnyire kudarccal végződtek. Nyilvánvaló, hogy az eltérő súlyú és rendeltetésű részekből öszszerakni az új egészet, ami már más minőséget képvisel, nem könnyű feladat. Az együttműködésben kiemelkedően fontos a szövetségek elnökeinek szerepe, egyéni és politikai ambíciójuk, törekvéseik. Megfelelő előkészítés után elengedhetetlen az egyeztetési folyamat megkezdése, valamint a tudatosan, közösen szervezett aprómunka folytatása.
Tekintettel a közelgő október 3-i önkormányzati választásokra, az elkövetkezendő néhány hónapban érdemi változásra már nem kerülhet sor, talán a választások utáni szövetségi tisztújításokat követően lehetőség nyílik az összefogás erősítésére.

Zongora Gábor