A KALÓZINTÉZMÉNYEKET

bezárják

Az engedély nélkül, illegálisan működő intézményeket bezárjuk, a kormányzat egységes ellenőrző rendszert vezet be az időseknek szolgáltatást nyújtó intézmények felügyeletére – mondta Nyitrai Imre, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának szociális, család- és ifjúságügyért felelős helyettes államtitkára, a július végén tartott budapesti sajtótájékoztatóján. Az eseményen az idősgondozás- ban érintett szakmai szervezetek is részt vettek.

Kemény és határozott lépést ígért a helyettes államtitkár az illegálisan működő intézetekkel szemben. Véleménye szerint "szégyen és gyalázat", hogy az elmúlt négy-öt évben bekövetkezett kontrollálatlan változások a jelenlegi helyzethez vezettek. Nyitrai Imre szerint hatalmas bizonytalanságot okoz az a jogi dzsungel, amely a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások körül kialakult.
Nyitrai Imre megjegyezte, hogy miután az ellenőrző tevékenységet megerősítik, és egységesítik a jogszabályokat, lehetőség nyílik az engedély nélkül működő "szolgáltatókkal" szemben a három csapás elvének érvényesítésére. A helyettes államtitkár elmondta, hogy a működést engedélyező szervek minden tudomásukra jutott ügyben eljárnak és ehhez a jogrendszer által biztosított összes jogi eszközt felhasználják. (Jelenleg 18 illegálisan működő "szolgáltató" ellen indult eljárás.) Hangsúlyozta azonban, hogy mindez nem elegendő a jelenség visszaszorítására. Szükség van az érintettek és azok hozzátartozóinak széles körű tájékoztatására is. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy csak olyan szolgáltatást vegyenek igénybe a rászorulók, amelyek esetében a működtetőnek van érvényes működési engedélye, mert csak így garantálható, hogy a szolgáltatás színvonala megfeleljen az előírt jogszabályoknak. Tájékoztatni kell az érintetteket arról, hogy milyen szempontokra figyeljenek a szolgáltatási szerződés megkötésekor.

Az intézményvezetők dönthetnek arról, hogy kit vegyenek fel az intézményükbe

A helyettes államtitkár leszögezte: az új kormány jelentősen csökkenti az elődje által túlbonyolított adminisztrációt, így augusztusban megszűnik a gondozási szükséglet vizsgálata és az intézményvezetők maguk döntenek arról, ki kerülhet az intézményükbe. Hangsúlyozta, hogy a minisztérium a bizonytalanságok csökkentésében, a tisztességes szolgáltatások megerősítésében érdekelt, de ehhez a tisztulási folyamathoz nagy szükség van a szakma képviselőire, az érintettek jogait védő szervezetekre.

Az idősgondozásban érintett szak mai szer- vezetek felszólítják a kormányt, hogy hala- déktalanul dolgozza ki a csődvédelmi prog- ramot a civil szervezetek számára.

Nyitrai Imre helyettes államtitkár jelenlétében az idősgondozásban érintett hat szakmai szervezet képviselői bejelentették, hogy a szociális szakma, a gondozást végző szakemberek, de legfőképpen a szociális szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok szociális védelme és biztonsága érdekében felhívással fordulnak az Országgyűléshez, a kormányhoz és az ágazat irányításáért felelős miniszterhez.

A felhívásukban Idősek veszélyben! címmel fogalmazták meg elvárásaikat. "A 2010-es esztendő a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve. A szegénység nem egyenlő a vagyontalansággal... Szegény az, aki valamitől vagy valakitől megfosztatott, valamiből vagy valakiből súlyos hibát szenved. ...A demográfiai folyamatok és az egészségügyben zajló változások miatt a bentlakásos intézményi ellátások iránti igény megnövekedett. Az elmúlt évek jogszabályi változásai ugyanakkor részben megnehezítették a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, részint növekvő adminisztratív terhekkel és folyamatos forráskivonással ellehetetlenítették a szolgáltatókat. Teret nyerhettek így a zavarosban halászók. Ezek a működtetők a szociális otthonokra jellemző szolgáltatásokat ígérnek, azonban minden hatósági kontroll és garancia nélkül. Az ellátottakat a legkiszolgáltatottabb személyek köréből választják, akiknek jog- és érdekérvényesítő képességük gyenge, egészségi, fizikai, mentális állapotuk rossz."
A szakmai szervezetek elvárják a szociális kormányzattól, hogy tegyen határozott és kemény lépéseket azok ellen a bűnözők ellen, akik visszaélnek a szegény és kiszolgáltatott emberek helyzetével. Szorgalmazzák az intézmények működését ellehetetlenítő, egymásnak ellentmondó jogszabályok, a költséges, párhuzamos ellenőrzések rendszerének felülvizsgálatát. "A kormány haladéktalanul dolgozzon ki csődvédelmi programot a civil intézmények számára. A drasztikus forráskivonások elsősorban a civil szférát érintették súlyosan, ott is elsősorban a szakellátást. ...Elvárjuk, hogy a gondoskodásra szoruló idősek hosszú távú minőségi ellátása érdekében a szociális ágazat szektorsemleges finanszírozásának feltételeit teremtsék meg." A szakmai szervezetek honlapjaikon tájékoztatást nyújtanak az érintetteknek arról, hogy melyek azok a legfontosabb ismérvek, amelyek a korrekt, szakmai és etikai szabályoknak megfelelő szolgáltatókat jellemzik. Ugyancsak az említett szervezetek fórumot hoznak létre, ahol az érdeklődők választ kaphatnak a kérdéseikre.

Eszközök hiányában behunyjuk a szemünket

"El kell érni, hogy ne csak a gyermekjogi,
gyermekvédelmi törvények tiltsák meg
a testi fenyítés alkalmazását, hanem
a büntetőjogban is jelenjen meg
ez a tilalom."

1997 nyarán, a gyámhivatalok megalakulását megelőzően jártam egy küldöttséggel Németországban, ahol szokásomhoz híven igyekeztem minél több szakmai anyagot, információt gyűjteni. Megleptek, ugyanakkor jóleső helyesléssel töltöttek el az egyik város polgármesterének szavai az önkormányzat munkájáról: a cél, hogy a települések versenyezzenek egymással, melyik milyen szociális ellátásokat és támogatásokat tud biztosítani a lakosaiknak, mert a szociális biztonság az alapja a polgárok elégedettségének. Hazatérve nagy lelkesen előadtam a hallottakat, de sajnos megmosolyogtak, és a válasz sem maradt el, aminek az volt a lényege, hogy remélhetőleg ez nálunk sokáig nem fog bekövetkezni, jobb, ha tudjuk, hogy hol a helyünk a hivatal gépezetében. Azóta tizenhárom év telt el, és a helyzet mit sem változott. A gyámhatósági munka akkor kerül az országos figyelem központjába, ha valami gond van. Ezt régóta így érzik   és nem alaptalanul   a területen dolgozók.
A gyámhivatali, jegyzői gyámhatósági területen jelenleg három olyan neuralgikus pont van, amely országos érdeklődést váltott ki, és a szakma berkeiben vitát indukál ma is.

Ki kapjon családi pótlékot?

Az idei Gyámhivatalok Ba­latonvilágosi Konferenciáján Nagy Gáborné, Dunaföldvár polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének társelnöke arról beszélt, hogy a szociális igazgatás minden területén a jó döntéshez elengedhetetlen a családokkal való jó kommunikáció, a területen élő családok, a helyi körülmények alapos ismerete. Gyakran a juttatások megállapításánál nincs mérlegelési lehetősége az ügyintézőnek, ami nagy hiba, mert ki kellene szűrni a rendszer kihasználóit, és el kell érni, hogy az önkormányzatok valóban a gyengéket támogassák. A polgármester asszony ezzel a kijelentésével érzékeny pontra tapintott, ugyanis az ellátásokra való jogosultság kérdéskörét, gyermekek vonatkozásában a családi pótlék természetbeni juttatását is érinti.
A gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) módosítása e témában  már megtörtént, augusztus 1-jétől a családi pótlék nevelési és iskoláztatási támogatásra bomlik ketté.
Az augusztus 1-jétől ha­tályba lépő Gyvt. normaszövege szerint, ha a tanköteles gyermek a közoktatási intézmény kötelező tanórai foglalkozásai tekintetében igazolatlanul mulaszt, a közoktatási intézmény igazgatója az adott tanévben igazolatlanul mulasztott tizedik kötelező tanórai foglalkozás után jelzi ezt a jegyzői gyámhatóságnak. A gyámhatóság végzéssel felhívja az iskoláztatási támogatásra jogosult szülőt (gyámot) arra, hogy az adott tanévben igazolatlanul mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkozás után   amennyiben a védelembe vétel még nem áll fenn   elrendeli a gyermek védelembe vételét, továbbá a gyermekre tekintettel járó iskoláztatási támogatás teljes összegének hat hónap időtartamra természetbeni formában történő nyújtását. Ez azt jelenti, hogy eseti gondnok   ez lehet a családgondozó   veszi fel az iskoláztatási támogatást, és elszámolási kötelezettséggel a gyermek szükségleteire fordítja. Ez az intézkedés ismételten is elrendelhető.

Szükség van arra, hogy a gyámhivatalban dolgozók évente legalább egyszer országos fórumon találkozzanak, és aktuális kérdésekről tájékozódjanak, hogy a mindennapi gondokat megvitathassák, egymással megoszthassák. Ezt a szellemi bázist és együttgondolkodást biztosítja  az 1998. év óta évente megrendezett Gyámhivatalok Balatoni Konferenciája, amely várva várt esemény a gyámhivatalban dolgozó szakemberek körében. Az eleinte háromnapos konferenciák gazdasági okok miatt már évek óta csak két napig tartanak, sajnos, egyre jellemzőbben többen saját maguk finanszírozzák a részvételt. Ebből is látszik, hogy a szakma sajnos háttérbe szorul a polgármesteri hivatalokban. Ennek oka, hogy a területen kevesen dolgoznak, például az építéshatósághoz vagy más szervezeti egységekhez képest, noha hallgatólagosan mindenki tudja, milyen fontos lenne, hogy a gyermekvédelem és gyámhivatali munka területén felkészült, kompetens és ne agyonhajszolt kollégák találkozzanak az ügyfelekkel, hiszen naponta gyermekek, felnőttek, családok sorsáról döntenek. Ez a méltatlan helyzet azért is alakulhatott így, mert a szakmai standardok máig sincsenek kidolgozva, pedig óriási szükség volna a normatívák meghatározására (hány lakosra, hány gondozott gyermekre és felnőttre mennyi legyen a gyámhatósági létszám). A gyámhivatalokban dolgozó szakemberek összefogására van szükség ahhoz, hogy szakmai kérdésekben hallassuk a hangunkat. Ennek érdekében az idei balatonvilágosi konferencián megalakult a Gyámügyi Egylet.

Ez a módosítás nagy vitát kavart és kavar ma is szakmai körökben, hiszen már korábban is felmerült ennek az intézkedésnek a bevezetése   más és más aspektusból közelítve meg a problémát. A gyermekjogi megközelítés szerint nem büntethető juttatás megvonásával a gyermek, illetve az őt nevelő család, hiszen a gyermek nem lehet felelős szülei cselekedeteiért, és a családi megélhetés veszélyeztetése a gyermek veszélyeztetését is jelenti egyúttal. Éppen ennek a gondolatnak a mentén vezette be a korábbi kormányzat az óvodáztatási támogatást, aminek következtében sok olyan gyermek is járni kezdett óvodába, aki korábban nem került közösségbe. Ez valóban sikernek könyvelhető el, de nagy elégedetlenséget is kiváltott a településeken, hiszen a gyermek iránt érzett szülői felelősséget, illetve a kötelességet pénzzel jutalmazták néhány család esetében, míg mások, akik eddig is önként járatták gyermekeiket az óvodába és hasonló anyagi háttérrel rendelkeztek, nem részesülhettek támogatásban.
A gyermekjogokból adódó megközelítést támogatók hivatkoznak arra a Gyvt.-ben is megfogalmazott alapjogra, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, az önálló életvitelének megteremtéséhez, és pusztán anyagi okokból ne lehessen őt a családjától elválasztani.
Ezzel mindenki egyetért, csakhogy, ha egy szülő nem biztosítja gyermeke iskolába járását, az nem kizárólag anyagi okból történő veszélyeztetettség, ezért a több vagy akár a célzott támogatás sem rendezi ezeknek a gyermekeknek a sorsát. Minden fórumon   ahol  az ügyfelekkel napi kapcsolatban álló szakemberek részt vettek   felmerült az is, hogy a gyermekek után járó pénzbeli segélyezés, támogatás, kedvezmény nem mindig jut el a gyermekekhez, ezeknek az összegeknek a növelése nem szakítja meg a szegénységi láncot, erre csak és kizárólag a felnövő generáció iskolázottságának biztosítása nyújt kitörési lehetőséget. Ez pedig csak akkor érhető el, ha a gyermek iskolába jár, szakmát tanul.
Kérdés, hogy a szülői kötelesség teljesítését jutalmazzuk-e   de akkor mindenki egyenlő mértékben részesüljön ebből   vagy szankcionáljuk a kötelességteljesítés hiányát.
Egyébként ez utóbbi mindig is megvolt a magyar jogrendszerben, csak éppen az alkalmazása sokszor ellentétes hatást vagy éppen semmilyen hatást nem váltott ki, ezért a gyámhatóságok nem szorgalmazzák. Például a közoktatási törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése (közismertebben a tankötelezettség megszegése) szabálysértési eljárást von maga után, de szabálysértési bírság éppen a család anyagi körülményei miatt nem szabható ki. A figyelmeztetésnek   más szankció kilátásba helyezése nélkül   nincs visszatartó hatása sem a szabálysértési, sem a gyámhatósági eljárásban.
A kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény miatti feljelentés hasonlóan többnyire figyelmeztetéssel zárul, illetve csak a visszaesők esetében szabnak ki büntetést, az eljárás viszont hosszú hónapokig elhúzódik.
A hatályos gyámhatósági eljárásban is egyértelműen szerepel, hogy a szülő nem tekinthető együttműködőnek, ha akadályozza a gyermeke közoktatási alapellátásban való részvételét, tehát emiatt a gyermek védelembe vehető. Csak elvétve fordult elő az általam ismert területen az utóbbi 12 évben, hogy a gyermek családból való kiemelését erre hivatkozva javasolták volna. Ezzel persze nem azt akarom hangsúlyozni, hogy ez lenne az egyetlen megoldás, de az iskolába járás hiányának következményei a gyermek életére nézve nagyon súlyosak, és e felett eszközök hiányában jelenleg kénytelenek vagyunk szemet hunyni, legtöbbször a szülő figyelmeztetésével intézve el a konkrét eseteket.

V. D. 12 éves, anyja egyedül neveli bátyjával és húgával. A gyermek hónapokat nem járt iskolába, ami miatt az anya többszöri figyelmeztetésben részült   eredménytelenül. Az apa a gyermek iránt közömbös, nagyszülő, más rokon nincs, így a gyermek máshol történő elhelyezése lehetetlen volt a probléma kezelésére. Végül egy éve javaslat született a gyermek átmeneti nevelésbe vételére. A szakértői bizottság a gyermeket megvizsgálni nem tudta, mert az anya minden felszólítás ellenére sem vitte el a vizsgálatra. Az ügyintéző személyesen kísérte el több ízben is az iskolába az eljárás alatt a gyermeket, de nélküle később ismét nem ment iskolába. Végül ideiglenes hatállyal a jegyzői gyámhatóság elhelyezte a befogadó otthonban, és sor került a szakértői vizsgálatára. Átmeneti nevelését nem javasolták, hanem az anyát felhívták a rendszeres iskolába járás biztosítására a védelembe vétel mellett, aki természetesen mindent megígért. Egy év elteltével ismét a gyámhivatal előtt van a gyermek ügye, mert azóta is igazolatlanul hiányzik az iskolából, már a bátyjáról is hasonló derült ki. Az anya a meghallgatásakor hárít, azzal: én küldöm, de nem akar elmenni. Egyébként otthon van gyesen a legkisebbel. A szakértő szerint a gyermek már annyira lemaradt, hogy olyan, mintha értelmi fogyatékos volna, a hiányok pótlására egyre kevésbé van esély. Döntés még nincs.
Nemrégiben egy kisváros roma kisebbségi önkormányzati vezetőjével beszélgettem erről a témáról, mivel ott is gondot jelent, hogy a roma gyerekeknek nagyon sok igazolatlan hiányzásuk van. Az önkormányzati vezető teljes meggyőződéssel kifejtette, hogy a gyermekeknek nem is kell iskolába járniuk, hiszen már 5 éves koruktól a fiúgyermekek együtt járnak az apjukkal, és megtanulják a kenyérkeresetet, amiből élni fognak, a lányok pedig otthon tanulják meg tennivalóikat. Sokkal többet dolgoznak, mint az iskolába járó társaik, ezt kellene tudomásul venni a társadalomnak, és nem erőltetni az iskolát, amiből gyakorlatilag nincs haszna a gyereknek. Természetesen az ilyen szélsőséges, évszázadok során rögzült életfilozófia megváltoztatása nem lehet a gyámügy feladata, következményei mégis a gyámügyet terhelik.

Az Európai Szociális Hálózat (ESN) 2007. évi Koppenhágában tartott konferenciáján Botkyrka svéd város önkormányzatának képviselői városuk egyik intézményét, a Családi Hálózat Központot mutatták be, ahol a gyermekbántalmazás megelőzésére, illetve megakadályozására koncentrálnak. Felméréseket végezve megállapították, hogy a bántalmazott gyermekek problémái hasonlóak, a legjellemzőbb ezek közül az iskolai lemaradás, amelynek jövőjükre nézve súlyos következményei várhatók.
A Családi Hálózat Központjában megtalálható a Gyermek és Anya Krízisotthon, a Gyermekek Központja, a Családi Tanácsadó, az Apák Központja. Intézményeikben pszichiátriai segítséget nyújtó szakemberek állnak a gyermekek segítségére. Számunkra igazán új és érdekes volt az Apák Központja, ahol a szakemberek a családon belüli erőszak megelőzését, illetve megoldását az apákkal való foglalkozásra is kiterjesztik.
Svédországban, ha családon belüli erőszak történik, a központ első lépése az, hogy a gyermek egy erős pszichés támogatást kapjon, ezt követi az anyák és a gyermekek biztonságba helyezése, majd ezután következik az elkövető apákkal való foglalkozás.
A központban az erőszakot elkövetett apák foglalkozásokon vesznek részt, amely 17 hétig tartó csoportos és 8 hetes egyéni foglalkozást jelent. Kapcsolatban állnak a rendőrséggel, illetve a büntetés-végrehajtással is, ugyanis ha a bántalmazó apa vállalja a részvételt, akkor nem kell végrehajtani ellene a büntető ítéletet. A bíróság is kötelezheti őket ennek igénybevételére. Ezért alapvetően önkéntesen veszik igénybe ezt a szolgáltatást az apák. 2006-ban 38 apával foglalkoztak.

Úgy gondolom, hogy a mai helyzet éppen gyermekjogi megközelítésből teszi indokolttá azt az intézkedést, hogy a tankötelezettséget megszegő szülőt azzal az egyetlen eszközzel kényszerítse rá a jogalkotó kötelességének teljesítésére, ami kézzelfogható hátrányt jelent számára.
Természetesen az új jogi szabályozás hatásairól csak később lehet beszámolni. Ehhez azonban hozzá kellene igazítani az esélyegyenlőséget biztosító oktatási intézményeket is, hogy a gyermekeknek az iskolában jó legyen a közérzetük, és ne csak kudarcok érjék őket, mert ez a javasolt intézkedés csak így érhet el hosszú távú eredményt.

Bántalmazók
és bántalmazottak

Tavaly a gyámhivatalok szakemberei azzal szembesültek, hogy a hozzátartozók közötti erőszakkal kapcsolatos tevékenység koordinációját is hozzájuk telepítették, pedig ez nem is hatósági feladat! A legnagyobb gond mégsem az eljárási szabályok alkalmazásával kapcsolatban jelentkezik, hanem a jogi szabályozás átgondolatlansága, a rendőrség és más szervek közötti feladatok elkülönítésének hiánya és az eszköztelenség okozza a problémát. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a gyámhivatali eljárást követően a bántalmazott helyzete nem változik, tényleges segítséget továbbra sem kap senkitől, csak a róla szóló iratok számát gyarapítjuk, illetve a felelősséggel dolgozó gyámügyesek tehetetlenségérzését fokozzuk. A bántalmazó semmilyen hátrányt nem szenved, sőt! Ha nem hajlandó megjelenni vagy együttműködni, akkor sem szankcionálható. Ezzel magyarázható az is, hogy noha az ország egész területén jellemző a hozzátartozói erőszak, változó, hogy hány eljárás indul ezzel kapcsolatban. Városunkban sok bejelentés érkezik, így van tapasztalatunk a gondokról és a következményekről is.
A 2010. évi gyámhivatali konferencia kiemelten foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, és négy előadó is   más-más aspektusból   bemutatta,  elemezte a jogszabályi hátteret, illetve a gyakorlatot. (Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési és Áldozatvédelmi Főosztályának vezetője, Németh Ágnes, Veszprémből a Városi Gyámhivatal ügyintézője, Staub Borbála, a Családsegítő és Gyermekjóléti Központ vezetője, Horváthné Kecskés Diána és a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának Család- Gyermek- Ifjúságvédelmi főelőadója, Péter Katalin.) Az előadásokat követő hozzászólásokból nyilvánvalóvá vált, hogy a törvény nem átgondolt, így végrehajthatatlan. A gyámhivatalok se embert, se eszközt, de még egyértelmű iránymutatásokat sem kaptak a feladat megoldásához, és hasonló a helyzet a rendőrségnél is.
Ehhez csatlakozott Péli László, a Pécsi Városi Ügyészség csoportvezető ügyészének előadása, amelyben a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményének törvényi tényállását, valamint a joggyakorlatot ismertette.
A gyermekek elleni erőszak érinti a hozzátartozói erőszakkal kapcsolatos feladatokat éppúgy, mint a gyermekbántalmazásokkal összefüggő bűncselekmények miatti feljelentéseket is. Ezzel kapcsolatban is komoly dilemmákkal küzdenek a gyámhivatalok, a kiskorú veszélyeztetése vagy a gyermekeket érintő hozzátartozói erőszak kapcsán tett feljelentések túlnyomó többsége a nyomozás megszüntetésével jár, de ha eljut is a vádemelésig, akkor többnyire figyelmeztetéssel zárul. Ezt megerősítette az ügyész előadása is.
A közelmúlt mindenkit felkavaró bűncselekménye   amikor egy apa fegyelmezési céllal agyonverte a gyermekét   rávilágít a gyermekjóléti szolgálatok, a gyámhatósági és a büntetőjogi intézkedések felülvizsgálatának szükségességére abból a szempontból, hogy mennyire képesek megóvni a gyermekeket a bántalmazástól.
Ennek az ügynek hallatán kétely fogalmazódott meg bennem. Hogy is van ez? A tragédia kapcsán kiderült, a családgondozás eredményesnek bizonyult egy agresszív, bántalmazó szülő esetében, ezért a gyermek már korábban kikerült a szakemberek látóköréből, noha magatartási problémákkal küzdött. Vajon mitől, milyen terápiát követően változott meg az apa viselkedése a gyermekkel szemben? Egyáltalán egy rögzült gyermeknevelési attitűdöt hogyan lehet rövid idő alatt véglegesen megváltoztatni, és hogyan lehet megszüntetni egy korábban bántalmazott gyermek sorsának követését, ellenőrzését? Ez az eset is csak megerősítette álláspontomat: felül kellene vizsgálni a vonatkozó jogi szabályozást, és meg kellene tiltani a családgondozás vagy a védelembe vétel megszüntetését, ha a családban bántalmazó szülő él.
A másik gondolat, hogy a magyar közgondolkodásba mélyen beleivódott   és a bírói gyakorlat is ezt képviseli  , hogy a szülő nevelési célzattal bántalmazhatja gyermekét. Felháborító volt a sajtóban és szinte minden fórumon annak hangsúlyozása, hogy a gyermek magatartása miatt került sor a verésre. Ezzel mintegy enyhítve az apa felelősségét.
Felháborító az is, hogy még a szakemberek sem ismerik fel a fizikailag bántalmazott gyermek magatartási zavarait, így segítséget sem tudnak neki nyújtani.
A Gyermekek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény   amely a magyar jog része   19. cikkében meghatározza, hogy a részes államoknak meg kell tenniük minden arra alkalmas törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás   ideértve a nemi erőszakot is   bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.
Ezt erősíti a gyermekvédelmi törvényünk is, amely többek között kimondja, hogy a gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.
El kell érni, hogy ne csak a gyermekjogi, gyermekvédelmi törvények tiltsák meg a testi fenyítés alkalmazását, hanem a büntetőjogban is jelenjen meg ez a tilalom.
A bántalmazó szülő kezelésére is léteznek külföldi módszerek, amelyeket meg kellene ismerni és át kellene venni.

A gondnokság intézménye

Gyámhivatali szakmai körökben feszült várakozás kísérte az új Ptk. hatályba lépését, mivel a változás több területen is érinti a gyámhivatalok hatáskörét. Ilyen részterületek a szülői felügyeleti jogok, az örökbefogadás és a gondnokság intézménye. Az új szabályozás ez utóbbit olyan gyökeresen alakította át, amely a gyakorlati munka nemcsak jogi, de szemléletbeni megváltoztatását is megköveteli.
A hatályba lépés ugyan elhalasztódott, de a félelem, hogy a gondnokoltak személyi és vagyoni érdekvédelmének szabályozása változatlanul marad   jogos.
Az új szabályozás lényege, hogy megszűnik a cselekvőképességet kizáró gondokság intézménye, azaz a bíróságok csak egyes ügykörökben (pl. egészségügyi ellátás igénybevétele, házasságkötés, lakcímbejelentés stb.) korlátozhatják bárkinek a cselekvőképességét, azokét is, akik korábbi szóhasználattal élve "képezhetetlen szellemi fogyatékosok". A bíróság által meg nem jelölt ügytípusokban mindenki, ők is önállóan járhatnak el. Például, ha a bíróság nem korlátozta a gondnokoltat az ingatlan adásvétellel kapcsolatos döntésben, mert nem volt ingatlanvagyona, de később örökölt, akkor ezt minden ellenőrzés és jóváhagyás nélkül bárkinek bármilyen áron eladhatja.
A jelenlegi szabályozás szerint azt helyezi a bíróság gondnokság alá, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik vagy csökkent. Az új szabályok szerint nem a belátási képességet vizsgálják, azaz hogy megérti-e, amiről döntenie kell, hanem a kommunikációs képességet, azaz, hogy ki tudja-e fejezni akaratát.
Ennek bemutatására egy megtörtént példát idézek, amiből nyilvánvaló, hogy a kommunikáció és a belátási képesség hogyan válik el egymástól:
A bíróság meghallgatta a gondokoltat a tárgyaláson, a bíró feltette a kérdést:   Tudja-e mit jelent, hogy gondnokság alá kerül, és gondnoka fog majd helyette dönteni.   A válasz:   Van csokid?
Jelenleg a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló gondnoka a gondnokoltja nevében és helyette eljárhat, ügyeit intézheti a gyámhivatal ellenőrzése, illetve jóváhagyása mellett, amely során azt kell vizsgálni, hogy az intézkedés a gondnokság alá helyezett személy érdekében áll-e. A cselekvőképességet korlátozó gondnokoltak véleményét a döntéshozatal előtt eddig is ki kellett kérni, ha a gondnokkal ellentétes véleményen volt, a vitában az érdekeinek megfelelően a gyámhivatal döntött.
A jövőben minden ügyben meg kell hallgatni a gondnokoltat függetlenül attól, hogy érti-e a problémát, illetve milyen szinten kommunikál. Az intézményben élő, magát kifejezni nem képes gondnokoltat is, ami rendkívül megnehezíti és meghosszabbíthatja az eljárásokat.
Ezen kívül bevezetik a támogatott döntéshozatal intézményét, ami azt jelenti, hogy ha valaki esetében felmerül a gondnokság alá helyezés szükségessége, de választ magának egy támogatót, akiben megbízik, őt a bíróság kirendelheti számára támogatóként. Ezt követően együttesen járnak el minden ügyben. Ezt a jogintézményt főleg az idősebb emberek esetében képzelik el alkalmazni, ahol nem szükséges a gondnokság alá helyezés, de egyedül már nehézkes az ügyintézés, a döntéshozatal. Ez a támogató bárki lehet, nem csak családtag. A félelmünk csak az, hogy a támogató felett senki nem (a gyámhivatal sem) gyakorol hasonló felügyeletet, mint a gondnok felett, és csak a támogatott kérelmére lehet felmenteni.
Ez semmilyen védelmet nem nyújt az idős embert esetleg támogatóként kihasználó ellen, ezzel megnövelve az úgynevezett csicskáztatás lehetőségét is, ami Magyarországon amúgy is elterjedőben van. Például, ha egy idős és támogatásra szoruló ember bizalmába férkőzik valaki, és kirendeli a bíróság támogatóként, akkor teljesen az ellenőrzése alatt tarthatja az idős ember személyi és vagyoni ügyeit, és ebbe a családnak sem lehet beleszólása, még a felmentése sem lesz lehetséges. Az ő jelenléte nélkül még meghallgatni sem lehet majd a támogatásra szorulót.
A gyámhivatal a gondnok évi rendes elszámoltatása kapcsán hiányt fedezett fel, és felszólította a gondnokot a tételes elszámolásra a gondnokolt pénzével. Ő ennek nem tett eleget. A hivatalban meghallgatták a gondnokság alá helyezett személyt, hogy tisztázzák, és ellenőrizzék, hogy a nyugdíját mire költötte a gondnoka, elégedett-e az ellátásával. Természetesen a gondnoka jelenléte nélkül, hogy befolyásmentes képet kaphassanak a helyzetről. Gondnoka a meghallgatás előtt a következő szavakkal hagyta el a helyiséget:    Ha már életbe lépett volna az új Ptk. és támogató lennék, nem küldhetnének ki, és nem hallgathatnák meg a jelenlétem nélkül!
Végül a bíróság nemcsak a gondnokság alá helyezés kérdésében dönt, hanem a gondnokot is ő rendeli ki, ami eddig gyámhivatali hatáskör volt. A gond ezzel az, hogy a bírósági eljárás a gyámhivatalival ellentétben nem 22 munkanap, hanem hónapokban, sőt nem ritkán években mérhető. A bíróság csak úgy tudja gyakorolni ezt a hatáskörét, ha a gyámhivatal végzi el a szükséges eljárási cselekményeket, tesz javaslatot a gondnok személyére, és a bíróság csak a döntést hozza meg. Ezzel nem csökkent a gyámhivatalok munkája, de leértékelődött. Ráadásul a törvényalkotó nem gondolt az azonnali intézkedést igénylő esetekre, például a gondnok halálára, amikor azonnal kell dönteni, amire a bíróság nem képes.
Az új szabályozást támogatók abból indulnak ki, hogy a gondnokság alá helyezés feleslegesen korlátozza a döntéshozatalban a gondnokoltat, aki az esetek nagy többségében segítséggel önállóan is képes dönteni saját ügyeiben. Véleményük szerint, ha a fogyatékosággal élőket erre nevelik, oktatják, a döntések előtt támogatják, akkor felelősen tudnak majd eljárni, és nem lesz szükség a gondnok önálló eljárására, sőt elég lesz csak támogató kirendelésére. Azt is kifejezésre juttatták, hogy a gondokság alá helyezés legtöbb esetben káros hatású, és jogfosztottságot eredményez.
Ez minden helyszínen   a konferencián is   nagyon felkavarta az érzelmeket, és éles szakmai vitát generált minden fórumon.
A gyámhivatali munkatársak nem értettek egyet azzal, hogy a gondnokság intézménye, és az, hogy a gondnok a gondnokoltak nevében járhat el, csak és kizárólag kártékony hatású, azaz csak jogfosztottságot eredményez. Példák sorával bizonyították, hogy e nélkül a védelem nélkül ugyan teljes jogú állampolgárként, de vagyonától és személyi kapcsolataitól megfosztottan élne sok gondnokolt az országban.
Általános vélemény szerint a támogató gondnokság intézménye kiszolgáltatottá teszi a támogatott rászorulót.
Azzal sem értettek egyet, hogy csak az értelmi fogyatékosággal élők viszonyaiból indul ki a törvénytervezet is, hiszen a gondnokoltak többségét nem ők, hanem a szenvedélybetegek és a pszichiátriai betegek teszik ki, akik esetében nem abban van a megoldás kulcsa, hogy megtanítjuk őket a joggal való élésre, a döntéshozatalra. Ők rendelkeztek ezekkel a képességgel, hiszen sosem voltak fogyatékosággal élők, de ezen képességeiket betegségük miatt elveszítették. (Például az alkoholista el tudja dönteni, hogy eladja-e az ingatlanát, de függősége miatt számára csak az a lényegi kérdés, hogy a vételárból másnap mennyi alkoholt tud vásárolni.)
Ki kell emelni, hogy a gyám­hivatali kollégák éppen nem a gondokoltak érdekeivel ellentétes, hanem azokat védő intézkedéseket szorgalmaznak, ezeket hiányolták az új Ptk.-ból.
Mindenki egyetértett abban, hogy az intézményben elhelyezett vagy akár az otthon élő gondnokoltak ellátásában valóban szükség van szemléletváltásra, és új támogató szolgáltatásokkal, terápiákkal kell segíteni az életkörülményeik javulását, fel kell készíteni őket az önálló döntésekre azokban a kérdésekben, ahol ennek helye van, de ez nem keverhető össze a jogi szabályozással.
Érdekességként hadd említsem meg, hogy az előadásokon mindig szerepel olyan statisztikai adat, amely azt bizonyítja, hogy más országokban   kiemelten Skandináviában   milyen drasztikusan csökkent a gondnokság alá helyezések száma, mióta hasonló szabályozás van életben.
Ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatom is van. Szakmai tanulmányúton jártam Norvégiában a 90-es évek elején. Egyik utunk során nagy üres épületeket, kórházakat láttunk. Vendéglátóink elmondták, hogy amióta az egészségügyi ellátáshoz szükséges a pszichiátriai beteg beleegyezése is, ezek a szakkórházak, gondozó intézmények kiürültek. Ezzel párhuzamosan megsokszorozódott a hajléktalan pszichiátriai beteg vagy fogyatékos emberek száma, akik kilátástalan helyzetben tengődnek az utcákon, mivel senkit nem lehet kezelésre kötelezni. Így ezek ellátására voltak kénytelenek a szakembereket átképezni, akiknek munkája százszor nehezebb és eredménytelenebb, mint korábban. 
Csak remélhetjük, hogy az új szabályozás hatályba lépése előtt a szakemberek által kifogásolt jogintézményeknek a felülvizsgálatára valami módon sor kerül.

Károk, tények, kormányzati intézkedések. Az árvíz okozta károk az eddigi összegzések szerint meghaladhatják a kétszázmilliárd forintot – derült ki a helyreállítást és újjáépítést irányító miniszteri biztos tájékoztatóján, amelyet a veszélyhelyzet kihirdetésében érintett megyék közigazgatási vezetői, polgármesterei és jegyzői előtt tartott. Ezen a fórumon Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője elmondta: a kormány június 30-án hozott döntése alapján megkezdődött a védekezésben részt vett állami szervek személyi kiadásainak pótlása. Ez az összeg 14 milliárd forint, ebből előlegként 9,2 milliárdot már kifizettek. Hozzátette: az önkormányzatok igazolt védekezési költségeit, 5,1 milliárd forintot a vis maior alapból finanszírozzák,  2,4 milliárdot már kifizettek, és a fennmaradó részt is hamarosan kifizetik.
Bakondi György miniszteri biztos arra kérte az önkormányzatok vezetőit, hogy az újjáépítés megkezdéséhez minél előbb hozzák meg a szükséges rendelkezéseket, a különböző, karitatív szervezetektől érkező adományok fajtájáról és szétosztásáról tájékoztassák a lakosokat. Szólt arról is, hogy a Felsőzsolcát ért árvíz miatti büntetőfeljelentés jogi eljárása nem állja útját az újjáépítés megkezdésének.  Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ötmilliárd forint értékű önálló programot indít a kormány az árvízben megsérült közösségi épületek felújítására. A programot Pintér Sándor belügyminiszter koordinálja.  A lakosságot kiszolgáló intézményekről van szó: óvodákról, bölcsődékről, iskolákról, kórházakról. Bakondi György hangsúlyozta: nemcsak a károk rendbehozatala a feladat, hanem egy, a régióra jellemző egységes arculat kialakítása is, neves építészekkel. A Makovecz Imre Kossuth-díjas építész által fémjelzett Kós Károly Egyesülés testületileg vállalta a munkát, amelyben igen sok tervező szervezet és építész vesz részt. Bakondi György tájékoztatása szerint ősszel megszülethet egy, a katasztrófavédelmi rendszert érintő törvénycsomag, amellyel lehetővé válik, hogy a már 10 éve fennálló szabályozásokat átalakítsák. Cél a hatékonyság növelése, és az, hogy határozottabbá tegyék a rendszer működését.
Illés Zoltán környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi államtitkár július 22-i rádió­nyilatkozata szerint a belvízi, árvízi károk fő oka a klímaváltozás, a sok eső, a szélsőséges időjárás, mely hazánkat is elérte. Tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy Magyarország a Kárpát-medence vízgyűjtője, minden víz ide folyik le. Véleménye szerint nem volt helyes az árvízi, belvízi megelőzés, az árvízi védekezés állami feladatát az önkormányzatoknak átadni. A vízügynek állami feladatnak kell lennie. Az egész országra és az egyes településekre vonatkozóan védekezési tervet kell készíteni, és ki kell dolgozni a megelőzés, a csapadékvíz-elvezetés összefüggő rendszerét is.  Az árvízvédelemre biztosított évi egymilliárd forintból nem oldható meg a feladat, a megelőzésre is sokkal többet kell az államnak biztosítania. A Budapesti Műszaki Egyetem illetékes tanszéke 2000-ben a Tiszára tervet dolgozott ki, amely szerint nemcsak a gát a megoldás, nagy hiba az erdők kivágása. Javaslatuk például a víz kivezetése, vagyis a fokgazdálkodáshoz való visszatérés (a fokgazdálkodás, mint a hagyományos ártéri gazdálkodás kulcseleme).

Az árvíz miatt 37 település 317 lakóháza semmisült meg (azóta ez a szám 350 fölé emelkedett)  vagy vált életveszélyessé. Az elemi lakhatás feltételeinek biztosítására 3 milliárd 176 millió forintot ad a kormány, de a támogatás igényléseinek külön feltételeket szabtak, és annak összegével tételesen el kell számolni. A magántulajdonokban keletkezett károk megtérítése nem vonatkozik az ingóságokra, melléképületekre vagy életvitelszerűen nem lakott ingatlanokra, esetleg az árvíz okozta károk kihatásaira. Egy tulajdonos csak egy ingatlanra igényelhet támogatást, és annak építési engedéllyel kellett épülnie, vagy fennmaradási engedéllyel kellett rendelkeznie. Ahhoz, hogy a fedél nélkül maradt emberek lakhatását a lehető leggyorsabban megoldják, a kormány előterjeszti az építési és az illetéktörvény módosítására vonatkozó javaslatát.
Szaló Péter területrendezési és építésügyi helyettes államtitkár elmondta: a kormány  javaslata szerint illetékmentesen, egyszerűsített eljárással adnák ki az építési és bontási engedélyeket az újjáépítésre váró ingatlanokra. A polgármesterek – szakvélemény alapján – kezdeményezhetik új építési területek kijelölését, és a gyorsított eljárással a területen 15 napon belül megkezdődhet az építkezés, nem kell megvárni az esetleges fellebbezés miatti döntés jogerőre emelkedését.
Az önkormányzatoknak kötelező lesz csapadékelvezetési-rendszereket építeni. A bontási és építési engedélyt egyszerre adhatják meg, és az épület használatbavételi engedélyét már akkor megkaphatja a tulajdonos, ha legalább egy helyiség lakható, és a tisztálkodási lehetőségek biztosítottak. A végleges lakhatási engedély megszerzésére két év áll majd rendelkezésre – ismertette a javaslatot a helyettes államtitkár.

A jogszabályok módosításának célja az országot érintő és a kihirdetett veszélyhelyzet folytán bekövetkezett építménykárok felszámolása és elhárítása, továbbá azoknak az azonnali kormányzati intézkedéseknek a bevezetése, amelyek az elkövetkezendő helyreállítási feladatok, valamint az épületek újjáépítésének, helyreállításának építészeti-műszaki előkészítését, engedélyezését és megvalósítását szolgálják. A szabályozást egy hosszabb távú intézkedéscsomagnak kell (II. ütemként) követnie, amely a veszélyhelyzet megelőzése, illetve hatásának mérséklése érdekében szükséges intézkedéseket fogja majd  tartalmazni. Új kormányrendelet megalkotására is sor került, ennek részleteit Szaló Péter helyettes államtitkár sajtótájékoztatón ismertette. Az elfogadott és augusztusban kihirdetésre kerülő új kormányrendelet a kihirdetett veszélyhelyzet folytán bekövetkezett építménykárok helyreállításával összefüggő, engedélyezési és kötelezési eljárásokról, tervdokumentáció tartalmi követelményeiről, kivételes tervpályázati és tervtanácsi szabályokról, továbbá az építőipari kivitelezési tevékenység bejelentésének eltérő szabályairól szól.
A fenti rendeletnek társadalmi és gazdasági hatása is van, mégpedig az újjáépítések felgyorsítása, és az eljárási terhek minimálisra csökkentése (pl. az eljárásokért nem kell illetéket és igazgatási-szolgáltatási díjat fizetni).

Az árvizi cikkeket szerkesztette: Zábránszkyné Pap Klára