Tiszaújvárosban 1992 és 1994 után, 1996 őszén harmadik alkalommal készült közvéleménykutatás. A városi adatgyűjtés része egy országos vizsgálat-sorozatnak, amely 1995-ben kezdődött.* A legutolsó felmérés szerint Tiszaújváros lakói a vizsgált 14 város közül a legelégedettebbek.
A tiszaújvárosiak városukkal nagyon, az országgal jóval kevésbé (1. sz. ábra), harmadannyira elégedettek (az ország állapotát 20 pontra értékelték, a városét 64 pontra, a különbség tehát nagyon nagy: 44 pont). Időbeni összehasonlításban úgy látják, hogy nagyot változott az élet és a városvezetés: a megkérdezettek 54%-a szerint 1996 októberében jobban mentek a dolgok a városban, mint négy évvel ezelőtt. Mindössze 29 százalékuk érzi vagy gondolja azt, hogy rosszabbul vezetik a városukat vagy, hogy az általános helyzet rosszabbodott. Az ország-város összehasonlítás itt is erősen a város javára billen. Arra a kérdésre, hogy az országban négy évvel ezelőtt vagy most jobb-e (rosszabb-e stb.) a helyzet, mindössze a megkérdezetteknek 7%-a mondta azt, hogy jobban mennek a dolgok. Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy hasonló mértékű elégedettséget a két "átlátható méretű", egykori mezővárosban, Jászberényben (59 pont) és Kalocsán (52 pont) mértünk. Ennek oka a viszonylagos gazdagságban, a városméretekben, a társadalmi összetételben, a városvezetések teljesítményeiben keresendő.
A kilencvenes évek végén talán joggal mondható: a településfejlődés kulcsa a közérzetjavítás. A polgári közérzet egyik fontos mutatója, hogy a mindenkori vezetői elit mennyire ismeri és mennyire veszi figyelembe azt, hogy mit szeretnének az emberek. Vagyis, hogyan látják, van-e lehetőségük a várospolitikai döntések befolyásolására? A helyzet ebben a tekintetben is jó Tiszaújvárosban; a városlakók ugyanis azt mondták, hogy a döntéshozók "teljes mértékben"(8%-6%), "nagyrészt" (50%-44%), "egy kicsit" (26%-32%) ismerik a polgárok javaslatait, vágyait. A kisebbség érzi úgy, hogy mindenből ki van rekesztve: a megkérdezettek mindössze 6, illetve 5%-a mondta azt, hogy "egyáltalán nem" ismerik, illetve nem veszik figyelembe, hogy ők mit szeretnének. Az akaratérvényesítés másik mérőszáma, hogy a véleményeket mennyire veszik figyelembe a döntéseknél. Természetesen minél kisebb a két átlagérték közötti különbség, a civil társadalom helyzete, a beleszólás esélye annál reményteljesebb. Tiszaújvárosban az "ismerik" (56 pont) és a "figyelembe is veszik" (53 pont) közötti - a statisztikai hibahatáron belüli - különbség nagyon kicsi.
Az önkormányzat három legjobb döntése között elsőként a városi dísztó rendbetételét említették. A második helyre a városi szociális támogatási rendszer került. A nyitott kérdésre adott válaszok között 72 féle döntéstípus szerepelt, ebből 16 esetben valamilyen segélyt, támogatást említettek. Ma az önkormányzatok egyik, talán legfontosabb funkciója az alanyi jogon járó segélyezés. (A szociálpolitika természetesen lényegesen több az egyszeri és egyszerű segélyezésnél, de a legtöbb városban átfogó szociálpolitikáról még nem beszélhetünk, inkább válságelhárítás folyik.) A harmadik-negyedik fontossági csoportba sorolták a környezet rendbetételét, a városszépítési és a városfejlesztési döntéseket. Az ötödik helyre kerültek a közösségi-vallási beruházások, az infrastruktúra-fejlesztések; a hatodik-hetedik helyre az oktatási-nevelési, sport és kulturális kiadások, a rendezvények, s utolsó helyre kerültek a várospolitikai döntések. A felsorolásból és a vélemények erős szórásából jól látható: sok pénzt osztottak szét, sokféle célra - sikeresen -, hiszen mindössze három alkalommal hangzott el az, hogy az elmúlt időszakban egyáltalán nem volt jó várospolitikai döntés.
Legfőbb tapasztalat: az Országgyűlés 1994 őszén helyesen döntött, amikor a közvetlen polgármester választást általánossá tette. Az ország tizennégy városában megkérdezett közel nyolcezer polgár a legfontosabb hatalmi szerepet kivétel nélkül mindenhol a polgármestereknek tulajdonította. Az összehasonlításba bevont tizennégy polgármester (város) közül tízben az "első polgárokat" újraválasztották. Ha tehát a polgármesterek nem szegik meg durván egy-egy közösség magatartási és viselkedési szabályait, akkor számíthatnak választóik további támogatására. A helyi közösségekben a stabilitásnak, a megszokásnak, a kiszámíthatóságnak még nagyobb a szerepe és fontossága, mint az országos politikában. Farkas Zoltán polgármester időbeni ismertségi adatai így alakultak: 1992.: 82%; 1994.: 92%; 1996.: 98%. 1996-ban a legmagasabb ismertséggel Wagner András szombathelyi polgármester rendelkezik (99%), őt követi Tiszaújváros polgármestere, Farkas Zoltán (98%) és a tavalyi listavezető, Dióssy László veszprémi polgármester (97%). Az ismertség a legfontosabb. Az újjáválasztott helyi politikusok jóval ismertebbek, s főleg elfogadottabbak, mint a gyakran változó miniszterek. Az ismertséget követi a másik nagyon fontos mutató: a népszerűség. A városokban mért átlagos népszerűségi mutató 1995-ben 64 pont, 1996-ban még magasabb, de három esetben még ezt is jelentősen meghaladták a vizsgálatba bevont városok polgármesterei. A népszerűségi listán Tiszaújváros polgármestere vezet, az országos átlagot jóval meghaladó eredményével (79 pont), őt követi Magyar Levente Jászberény (77 pont), Török Gusztáv Andor Kalocsa polgármestere (77 pont), Vezér Mihály Százhalombatta polgármestere (68 pont). Valamennyien kisvárosban működnek. A kisvárosi társadalmi kapcsolatok intenzívebbek, átláthatóbbak, több a személyes ismertség.
Koscsó Lajos alpolgármester, aki egyben országgyűlési képviselő is, alighanem az ország legismertebb alpolgármestere. A jegyző, dr. Heiszman Géza a 14 összehasonlított városi jegyző között a legmagasabb bizalmi pontszámot kapta. Az önkormányzati képviselők ismertsége két százalékkal haladja meg a városok átlagát (35%-33%). Az országgyűlési képviselő, Kovács Tibor ismertsége viszonylag alacsony (62%), de a szocialista politikus rokonszenv pontszáma (57) a 14 képviselő között a hatodik legjobb. A helyi politikai elit eredményei azért is különösen érdekesek, mert az adatfelvétel az ún. "Tocsik-botrány" közben készült, amely során hirtelen esett a politikusok népszerűsége. E politikai bizalmi válságnak Tiszaújvárosban nincsen nyoma. A probléma persze a helyi adatfelvételben is megjelent, hiszen az "ideális polgármesterre ruházott" tulajdonságok sorába a tiszaújvárosiak is a "tisztességet" tették első helyre. Vagyis, egy politikussal - legyen az helyi vagy országos vezető - szemben támasztható legfontosabb követelmény: a tisztesség és őszinteség.
A helyi politikai szereplők iránti bizalom (százfokú skálán)
1. táblázat
| Tiszaújváros 1996. október | |
| a város polgármestere | 77 |
| helyi sajtó, helyi televízió | 68 |
| jegyző | 68 |
| alpolgármester | 63 |
| saját önkormányzati képviselője | 63 |
| a városi képviselő-testület | 63 |
| országgyűlési képviselője | 57 |
A megkérdezett polgárok szerint az önkormányzat 1994-96 közötti összteljesítménye nagyon jó (71 pont); ha iskolai osztályzatokkal fejezik ki véleményüket, akkor 3% szerint a teljesítmény elfogadhatatlan; a döntő többség (65%) szerint jó vagy egyenesen kiváló. (Tíz százalék alatt maradt a véleménnyel nem rendelkezők aránya.) A helyhatóság és a lakosság kapcsolata - ennyi pozitívum után "csak jó lehet". A százfokú skálára átszámolt érték - 65 pont - a következő osztályzatokból állt össze: mindössze 7% azoknak az aránya, akik szerint a kapcsolat elfogadhatatlan, teljesen rossz; 51%, tehát a polgárok fele viszont úgy vélekedett, hogy a kapcsolat jó vagy egyenesen kiváló. A hivatalnak nagy az ügyfélforgalma, hiszen a megkérdezettek közel harmada "intézkedett" a városházán. Az ügyet 76%-uknak "könnyen" sikerült elintézni, 10% távozott sikertelenül a hivatalból. De a sikeresen távozók szerint is szükség van összeköttetésre (34 pont) az ügyek intézéséhez, s nem árt némi készpénz sem; A hivatali korrupciót emlegetők aránya meglehetősen magas (5 pont); a többieknek nem marad más, mint a kitartás és a türelem (51 pont). Ezek után az ügyintézőkkel való 77 pontos elégedettség meglepően magas (igaz itt nagy - 31% - a véleménnyel nem rendelkezők aránya). A hivatal munkája a kérdezettek szerint az öt évvel ezelőttihez képest "jobb" (54%), "sokkal jobb" (9%); 2% szerint viszont "rosszabb" lett. A városi önkormányzat - egyetlen nem választott - hivatali főnökét, a jegyzőt általában kevesebben tudják értékelni, de alkalmassági eredménye Tiszaújvárosban kiváló. Mint az önkormányzati hivatalszervezet főnöke rátermettségben megelőzi az alpolgármestereket és az egyéni önkormányzati képviselőket is.
A helyi nyilvánosság Tiszaújvárosban fontos és valószínűleg már most is az egyik városi hatalmi tényező. (2. ábra) A helyi tömegtájékoztatásról a megkérdezett városlakók döntő többségének (93%) volt véleménye, mégpedig kedvező (72 pont). Emlékezhetünk, hogy az országos intézmények között az elektronikus média előkelő második-harmadik helyre került. Itt a bizalmi rangsorban a televízió és helyi sajtó a polgármester mögé került (ilyenre a 14 város közül sehol másutt nem volt példa). A helyi információ-piacon a városi tévé az első: a hírek 93%-a innen származik; a városi hetilap is fontos (73%); mivel a személyes kapcsolatok erősebbek, mint másutt, az önkormányzati hírek, információk és "pletykák" fontos forrása maradt továbbra is a munkahelyi illetve a baráti környezet. (53%).
Kiss József - Ferenc Zoltán
* A kutatássorozatot a Politikai Tanulmányok Intézete szervezte és irányította. Az adatfelvételt a Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet Közvéleménykutató Üzletágának munkatársai végezték, 1996. október 11. és 21. között. A mintába került személyekkel – a 400 véletlenszerűen kiválasztott tiszaújvárosi választópolgárral – standardizált kérdőívek segítségével készítettek interjút.