Mozgalmas hónap volt a február. A képviselők megkezdték a területfejlesztésről szóló törvénytervezet vitáját. Nem kevés szó esett az épített környezet átalakításáról és védelméről, és a műemlékvédelemről szóló törvényjavaslatokról.
Az Országgyűlés 1996. március 19-én fogadta el a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényt. Az azóta eltelt idő a területfejlesztéshez kapcsolódó - a törvény szellemének megfelelő - intézményrendszer kialakulásának éve volt.
A határozati javaslat expozéjában Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter kijelentette, hogy az alakulóban lévő rendszer eddig jól vizsgázott. A megyei fejlesztési tanácsok - a megfelelő kormányrendelet alapján - 9,7 milliárd forint odaítéléséről, háromezer pályázat elbírálásáról döntöttek. 1997. januárjában megalakult az első regionális fejlesztési tanács, öt megye - Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves - részvételével. Február közepén Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyék hozták létre a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsot.
A miniszter úgy vélekedett, hogy a mostani határozattervezet azért történelmi jelentőségű a magyar Országgyűlés történetében, mert először próbál a területfejlesztés területén normatív intézmény- és eszközrendszert megfogalmazni.
Azt, hogy a határozattervezet tárgyalásakor miért nem várták meg az országos területfejlesztési koncepció végleges kialakulását Baja Ferenc azzal magyarázta, hogy így a megyei fejlesztési tanácsoknak lehetőségük lesz az ezévi pályázatok mielőbbi kiírására.
Az Országgyűlési határozati javaslat első pontja szerint a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerében nem csak közvetlenül a területfejlesztéshez kötődő forrásokat lehetne felhasználni, hanem - a térségi integráció érdekében - az elkülönített állami pénzalapokat, fejezeti célelőirányzatokat és egyéb állami pénzeszközöket összehangolva kell működtetni.
A második pontban az előterjesztők leszögezik, hogy szükségesnek tartják "a decentralizált döntési rendszerben működő eszközök növelését és egyidejűleg a központi döntési körben működő eszközöknek a legsúlyosabb helyzetű térségek többlettámogatására való koncentrált felhasználását". Ezen túl egyetértenek azzal, hogy a decentralizált eszközöket a megyék között is úgy osszák el, hogy az az eddiginél fokozottabban segítse a hátrányos helyzetűeket. Az átfedések kiküszöbölése érdekében indokoltnak tartanák, ha a területi gazdaságfejlesztési-, munkahely-teremtési célokat elsődlegesen a területfejlesztési előirányzat, az önkormányzatok kommunális jellegű infrastrukturális fejlesztését pedig a területi kiegyenlítést szolgáló támogatás finanszírozná.
A javaslat kimondja: a területfejlesztési támogatásoknál fokozatosan át kell térni a programfinanszírozásra. A támogatások odaítélésének folyamatába be kell vonni a megyei területfejlesztési tanácsokat is.
Az országos jelentőségű, több megyét érintő fejlesztések támogatását központi, a térségiekét a megyei területfejlesztési tanácsok keretéből kívánják megoldani. A megyék közötti különbségtételnél három szempontot vesznek figyelembe: a népességet, egy főre jutó bruttó nemzeti terméket (GDP), a kedvezményezett térségek népességét.
A benyújtott anyag szerint kiemelten támogatni kell: az elmaradott területek gazdaságának megerősödését, az ezzel összefüggő infrastrukturális fejlesztéseket, a munkahelyteremtést, biotermékek előállítását, mezőgazadsági termékek feldolgozását, vállalkozói övezetek kialakítását, határmenti térségek fejlesztését. Elsősorban pedig azokat a kezdeményezéseket, amelyek térségi összefogással valósulnak meg.
Az állami támogatások elérhető felső határát a megyénként egy főre jutó GDP figyelembevételével kell meghatározni. A javaslat négy esetet ismertet:
- Ha a GDP nem éri el az országos átlag 75 százalékát, a felső határ az önkormányzati és nonprofit szervezeti fejlesztéseknél, beruházásoknál a költségek 100 százaléka. Vállalkozásban megvalósuló fejlesztésnél, beruházásnál az elismerhető költségek 75 százaléka.
-Ahol a GDP az országos átlag 75-100 százaléka között van , önkormányzati, nonprofit beruházás, fejlesztés esetén a kérhető támogatás felső határa a költségek 80 százaléka. Vállalkozásban az elismerhető költségek 70 százaléka.
- Azokban a megyékben, ahol a GDP az országos átlag 100-125 százaléka között van az első esetben a költségek 70, második esetben az elismerhető költségek 60 százaléka kérhető támogatásként.
- Ha a GDP meghaladja az országos átlag 125 százalékát, önkormányzatok és nonprofit szervezetek esetében 60, vállalkozásoknál 50 százalék a támogatás felső határa.
Mint azt expozéjában Baja Ferenc miniszter is jelezte: a legvitatottabb kérdés: hogyan határozzák meg, mely területek is számítsanak hátrányos helyzetűnek? A tervezet az Európai Unióban már bevált módszert követi, amely egyrészt a területi GDP-számításra, másrészt egy olyan típusú mutatórendszerre - több mint 27 mutatóval - alapoz, amely megpróbálja körülírni egy-egy térség fejlettségét, illetőleg fejletlenségét. A miniszter azonban azt is hozzátette, hogy a kormányzat nyitott a feltételrendszer megváltoztatására. Ahhoz ellenben ragaszkodnak, hogy a rendszer normatív legyen.
Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a határozat rögzíti: összesen csak a területek egyharmada kerülhet a hátrányos helyzetű térségi besorolásba. Kedvezményezett térségtípusként a következőket kell meghatározni: a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek, a tartós munkanélküliséggel sújtott térségek, az ipari szerkezet-átalakítás térségei, a mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei.
A javaslat emellett lehetőséget adna arra is, hogy a Dunántúlon, vagy fejlettebb régiók ellátátatlan területein orvosolják a problémákat. A határozat három évig lenne érvényben. De ha az országos területfejlesztési koncepcióban jelentős eltérés mutatkozik a határozathoz képest, ez utóbbin változtatni fognak.
Az általános vitában elsőként megszólaló gazdasági bizottsági előadó, Tokár István (MSZP) felhívta a figyelmet arra, hogy az anyag ellentmondásos. Mégpedig ott, ahol a decentralizáció szintjének a megyei szintet - ezen belül is a megyei területfejlesztési tanácsokat - jelöli meg. Márpedig az Európai Unióval való tárgyalások során az esetleges csatlakozás után a tárgyalási szint a régió. A javaslat a régiót a megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörébe rendeli. Pozitívumként könyvelték el a képviselők, hogy az elosztási rendszert a kormányzat igyekszik "objektív alapokra helyezni".
Az előadó elmondta, hogy többen hiányolták azt a mellékletet, amely magába foglalná azokat, a költségvetésben a tárcáknál elkülönített forrásokat, amelyek az elfogadás után e rendeletnek a hatáskörébe kerülnek. Ugyancsak hiányolták a működő kisvállalkozások támogatását, tekintettel arra, hogy ezek a térségi foglalkoztatásnál jelentős szerepet töltenek be.
A kisebbség véleményének tolmácsolója, Kósa Lajos (Fidesz-MPP) egyebek mellett arra mutatott rá, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az elmúlt időszakban mely térségekbe milyen nagyságrendű pénzek folytak be és ezt hogyan hasznosították.
A környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként szereplő Balsay István (Fidesz-MPP) kijelentette, hogy a tervezet alkotmányellenes, mert a kormánynak ezt törvényben kellett volna a Ház elé terjesztenie.. Úgy vélte, hogy ez a forma lehetőséget ad arra, hogy kikerüljék a tárcaközi egyeztetést. Másrészt vitatkozott a miniszterrel abban, hogy az elmúlt évben kialakult intézményrendszer jól működött volna, sőt egyáltalán kialakult volna. Hiszen a regionális fejlesztési tanácsok nem álltak fel. S amelyek létrejöttek, azok sem eurokonformak, mert pusztán megyék társulását, nem pedig regionális együttműködést jelent. Egyetértett viszont abban, hogy a javaslat nyomán minél hamarabb kiírhatóak lesznek a pályázatok, el tudják osztani a pénzeket.
Rozgonyi József (MSZP) szerint az önkormányzati bizottság többsége elfogadta az egy főre jutó GDP-t, mint szintetikus mutatót a támogatások odaítélésének meghatározásánál.
Az SZDSZ szónoka, Szentkuti Károly úgy vélte, hogy a javaslatnak sok eleme jó és sok eleme vitatható. Ô is hiányolta az országos területfejlesztési koncepciót, amely nélkül nehéz irányelveket meghatározni. Újabb bizonytalanság, hogy nincs megfelelő gyakorlat a regionális pénzek elosztásának, felhasználásának és az államháztartási rendszerben lévő területfejlesztési pénzeszközök felhasználásának szinkronjára - mondta. Ekkora bizonytalanságban pedig nehéz megfogalmazni a normativitás szempontjait. A képviselő nem értett egyet avval sem, hogy a pénzek 80 %-a jut a hátrányos helyzetű térségekbe és csak 20 %-a terítve az ország különböző térségeire. A GDP-számítás is túl éles határokat von megye és megye között - vélte. Mert ha Szabolcs megye 56 %-on áll, Győr pedig 106 %-on, akkor az elosztásnál a különbség akár 15-szörös is lehet, ami túlságosan sarkított. A szabaddemokraták emellett hiányolják az infrastrukturális mutatók közül a gázellátottság szerepeltetését.
A kereszténydemokrata Ivanics István véleménye szerint nem lehet 1999-re biztonsággal felállítani egy feltételrendszert, ha a szükséges és lehetséges pénzeszközöket nem ismerjük. Milyen területfejlesztési koncepció az - kérdezte -, amely kimondja, hogy a programfinanszírozás felé kell elmozdulni, de a pénzügyi feltételrendszert még nyomokban sem igazítja hozzá? A képviselő figyelmeztetett a pénz folyósításának előzetes és utólagos ellenőrzésének szükségességére, hogy azok ne szolgálhassanak pártpolitikai célokat.
Kovács Tibor (MSZP) jónak találta a rendszert, annak ellenére, hogy vannak hibái. Ezek közül, véleménye szerint, az egyik az, hogy a szabad pénzeszközök nem minden esetben vihetők át a következő évre. A másik: működési tapasztalataik azt mutatják, hogy a munkahelymegtartás, mint feltétel eléggé nehezen szabályozható. Hiszen azt, hogy a munkahely attól marad-e meg, mert támogatást adunk vagy különben is megmaradt volna - nehéz előzetesen eldönteni és ennek a kontrollja utólag is eléggé nehézkes - mondta.
A Fidesz-MPP részéről Balsay István fogalmazta meg aggályait. Úgy vélte: így is túlsúlyos a megyei területfejlesztési tanácsok szerepe és ez tovább fokozódik akkor, amikor ezek vezetői határozzák meg a régiók kialakításának főbb irányelveit. Figyelmeztetett arra is: ahhoz, hogy a multinacionális cégek ne csak szigetként kiemelkedve működjenek egy-egy térségben és nyereségüket visszaforgassák, előre kiszámítható adó- és kedvezménypolitika szükséges. S többek között azt sem tartotta szerencsésnek, hogy a kiemelten támogatandó célok között az előterjesztő szinte mindent felsorolt, amit csak lehetett. Véleménye szerint így nem lehet elsődleges célokat megfogalmazni.
A kritikákra reagálva Baja Ferenc miniszter elmondta: nem tartja megalapozottnak az alkotmányossági aggályt, mert a területfejlesztési törvény felhatalmazást ad arra, hogy ezekről a kérdésekről országgyűlési határozatban döntsenek. Nem értett egyet avval sem, hogy a javaslat nem eurokonform, hiszen azt EU-szakértők nézték át. A miniszter lehetségesnek vélte, hogy a mutatók között szerepeljen a gázközmű is, s, hogy a megyei jogú városok ne szerepeljenek a térség GDP-jében. Azt pedig, hogy a fejlesztési tanácsok kvázi saját kasszaként kezeljék-e e támogatási forrásokat, vagyis legyen-e visszatérítendő , illetve kamattámogatási rendszer, azt az Országgyűlésnek kell majd eldöntenie - mondta Baja Ferenc.
Az Országgyűlés február elején kezdte meg az épített környezet alakításáról és védelméről, majd a műemlékvédelemről szóló törvényjavaslatok tárgyalását. Az előbbi attól más, mint a korábbi építésügyi törvény, hogy egységesen vizsgálja és szabályozza a természeti és az épített környezet kölcsönhatását. Az elgondolás egyébként nem új, a szakmai szervezetek évek óta vitatják a javaslatba foglalt elképzeléseket. Talán leglényegesebb az anyagnak az a része, amely az építésügyi hatósági rendszerrel foglalkozik, s amelyről a parlamenti általános vitában igen eltérően vélekedtek a képviselők. Azt senki nem vonta kétségbe, hogy új törvényre szükség van.
Tamássy István (SZDSZ) a vitában javasolta, hogy részletesebben foglalkozzanak a döntéseknél meghatározó főépítész tevékenysége feltételeinek rögzítésével. Fontos lépésnek minősítette, hogy az építészeti-műszaki és a mérnöki-műszaki tervezést a törvényjavaslat megkülönbözteti. A jelenleg működő építésügyi hatósági rendszert - amely az építéshatósági feladatokat a jegyzőkhöz telepítette - rossznak ítélte. Helyette a már korábban elvetett, és véleménye szerint a szakma által támogatott Állami Építési Hivatal felállítását javasolta. Szót emelt azért is, hogy az UNESCO világörökség-listájára felvett települések megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban részesüljenek, hogy megvédhessék értékeiket.
Balsay István (Fidesz-MPP) támadta azt, hogy a decentralizáció kellős közepén egy új állami hivatalt hozzanak létre, mint építésügyi hatóságot. Kijelentette: minden olyan elképzelést, amely akár a megyei önkormányzat, akár egy regionális tervezés során az önkormányzati jogokat és kötelezettségeket csorbítja, ellenzik és meg fogják támadni. A települési önkormányzatot kell alkalmassá tenni arra, hogy törvényi keretek között, szakemberek bevonásával a településrendezés általános és konkrét szabályait megalkossa.
Baráth Etele (MSZP) a javaslattal kapcsolatban leszögezte, hogy az állam és önkormányzat építésügyhöz való viszonyát tekintve ő a kompromisszum pártján van. Elfogadja, hogy a helyi közösség gondoskodjon a környezeti feltételekről, de ezt szerinte csak egy általános szabályrendszer keretei között tehetik, amely viszont állami, ágazatközi együttműködésen alapulhat. Kiemelte, hogy az építésügyhöz kapcsolódó oktatás milyen mélyponton van, amely hátráltatja az átalakulást ezen a területen is. A javaslatot egyébként rendkívül korrektnek és jól szerkesztettnek minősítette.
A műemlékvédelmi törvényjavaslat sem most érett meg, már 5 éve tart a megalkotása. Mint azt az általános vitában Szentkuti Károly (SZDSZ) elmondta: nincs meg az összhang az épített környezetről szóló és e javaslat között. Az előterjesztők nem rendezték a hatósági jogköröket sem. Az elsőfok a Műemlékvédelmi Hivatalnál maradt, de nem jelöltek meg másodfokú hatóságot. Pártja szerint ezt a szerepet a közigazgatási hivatalok tölthetnék be, s a műemlékvédelmi szervezetek szakhatóságként vennének részt a döntésekben.
Módosító javaslatot nyújtanak be a pénzügyi támogatási rendszerrel kapcsolatban is. Avval egyetértenek, hogy a Környezetvédelmi Alapon belül hozzák létre a Műemlékvédelmi Alapot, ám úgy vélik, a műemléképületek használóit, tulajdonosait egyéb eszközökkel is ösztönözni kell arra, hogy azokat gondozzák, fenntartsák. Ehhez a kezdeményezéshez a kisgazda szónok, Gyimóthy Géza is csatlakozott. Orosz István (MSZP) pedig arra tett javaslatot, hogy emeljék fel a műemlékvédelmi bírságokat, s ebből az önkormányzatok az eddiginél nagyobb mértékben részesüljenek. A kereszténydemokrata Fekete György veszélyesnek tartotta, hogy a kormánynak lehetősége van az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek listájának módosítására a költségvetési törvényjavaslat benyújtásánál.
A vitáról részletesebben következő számunkban tudósítunk.
Németh Erika