Az 1994-es önkormányzati választás eredményeit csaknem mindegyik politikai párt saját sikerének könyvelte el, holott a polgármesterek és az önkormányzati képviselők 80 százaléka függetlenként - pártfüggetlenként - indult a választásokon. Újra fölvetődött a kérdés, milyen kapcsolat van a helyi politika és az országos politika között. A helyi vezetésnek szüksége van-e - s ha igen, mennyire - a nagypolitikára, és vice versa: a nagypolitikának, a választási kampányokon kívül, szüksége van-e a települések lakosságának támogatására?
Ma már közhely a helyi politika és az országos politika különbözősége és ugyanakkor egymásra utaltsága. Fejlett demokráciákban a komolyabb politikai pártok határozott területi (településpolitikai, regionális) koncepciókat dolgoznak ki, közvetlenül mégsem avatkoznak a helyi önkormányzatok döntéseibe. A helyi vezetésnek mindenekelőtt a település érdekeit kell szolgálnia, nem pedig a pártpolitikát. Természetesen az önkormányzati vezetők munkájának eredménye vagy kudarca óhatatlanul visszahat pártjuk társadalmi elfogadottságára, mégsem célszerű a lokális és az országos funkciókat összemosni.
A rendszerváltás óta többször tapasztalhattuk, milyen nehezen tisztult le a nagypolitika és a helyi politika játéktere, s milyen anomáliák származtak abból, ha a helyi önkormányzat képviselői összetévesztették a polgármesteri hivatalt a parlamenttel, vagy ha egyes pártok a település irányításának a kisajátítására törekedtek. Az önkormányzati választások második ciklusában érzékelhetően csillapodtak a kedélyek és ellentétek, ma már világosabban látható, hogy mi tartozik a nagypolitika és mi a helyi vezetés kompetenciájába. Hogyan látják mindezt a helyi vezetők? - többek között ezt is vizsgáltuk az Új demokrácia és a helyi hatalom című szociológiai felvételünkben. (A felvétel egyes részleteit az ÖN-KOR-KÉP korábbi számaiban közöltük.)
A kilencvenes évek elején egyes helyi vezetők gyakran megfogalmazták, hogy azok a települések jártak jól, ahol nem alakultak és nem működnek politikai pártok, mert legalább a pártszempontok nem okoznak törésvonalakat a lakosság körében.
Felmérésünk során megkérdeztük, hogy a politikai nézetek most mennyire osztják meg a lakosságot. A megkérdezett vezetők (394) több mint egyötöde (22,5%) szerint egyáltalán nem, viszont 60,4 százalék szerint eléggé, 13,2 százalék szerint pedig nagyon megosztják a lakosságot.
A helyi vezetők véleménye szerint ma leginkább a jövedelmi különbségek differenciálják a lakosságot, 90,8 százalékuk vélekedett így. Ez jól tükrözi a gyorsuló társadalmi polarizálódás hatását. Ugyanakkor az olyan tradicionális ellentétek, amilyen például az életkori, a felekezeti, a származás szerinti, vagy éppen az őslakosok és betelepülők ellentétei, ma már alig osztják meg a lakosságot.
A politikai pártok fontosságát országos szinten és helyi szinten igen különbözően ítélik meg a helyi vezetők.
A pártok fontossága
(a megkérdezettek százalékában)
| nem fontosak | fontosak | nagyon fontosak | válaszhiány | |
|---|---|---|---|---|
| országos szinten | 3,6 | 32,5 | 60,9 | 3,0 |
| helyi szinten | 26,4 | 52,3 | 18 | 3,3 |
Nagyon fontosnak tartja országos szinten a pártokat a megkérdezettek csaknem kétharmada, helyi szinten viszont kevesebb mint egyötöde. Ez is arra utal, hogy a helyi vezetők többsége ma már disztingvál az országos és a lokális pártszerepek között. Afelől is érdeklődtünk, hogy milyen szempontból fontosak a politikai pártok.
Miért fontosak a pártok?
(százalék)
| nem fontosak | fontosak | nagyon fontosak | válaszhiány | |
|---|---|---|---|---|
| hogy személyeket jelöljenek közhivatalokba | 52,0 | 34,5 | 9,1 | 4,3 |
| hogy alternatív politikai programokat fogalmazzanak meg | 6,6 | 47,7 | 43,4 | 2,3 |
| hogy többséget szerezzenek a törvényhozó és végrehajtó testületekben | 19,8 | 43,7 | 32,5 | 4,1 |
| hogy bevonják az embereket a politikába | 20,6 | 54,8 | 20,3 | 4,3 |
| hogy választási kampányokat folytassanak | 21,7 | 50,3 | 23,6 | 4,8 |
| hogy képviseljék választóik érdekeit | 11,9 | 29,7 | 56,1 | 2,3 |
Mint a táblázatból látható, a pártokat elsősorban azért tartják fontosnak, hogy a választói érdekeket képviseljék, és hogy alternatív politikai programokat dolgozzanak ki; viszont az, hogy különböző személyeket jelöljenek közhivatalokba, a többség szerint egyáltalán nem fontos.
Ha vezetőként támogatásra van szüksége, kihez fordul leggyakrabban? - hangzott további kérdésünk. A válaszban preferencia szerint háromféle lehetőséget is megjelölhettek a válaszadók.
Kihez fordul támogatásért?
(százalék)
| elsősorban | másodsorban | harmadsorban | nem említi | |
|---|---|---|---|---|
| helyi pártvezetőkhöz | 1,0 | 0,8 | 4,6 | 93,7 | magasabb pártvezetőkhöz | 0,8 | 1,5 | 1,0 | 96,7 | politikai mozgalom helyi vezetőjéhez | 0,3 | 2,3 | 0,8 | 96,7 | parlamenti képviselőhöz | 1,0 | 2,8 | 6,6 | 89,6 |
Pártvezetők támogatását kevéssé igénylik - a többség, a megkérdezettek háromnegyede a helyi önkormányzati apparátushoz vagy az önkormányzat tagjaihoz fordul leginkább segítségért.
Milyen szempontok motiválják a politikai pártokhoz csatlakozást a helyi vezetők véleménye szerint? (Ezúttal is előre megadott szempontokról kellett eldönteni, mennyire fontosak.)
A pártcsatlakozás motívumai
(százalék)
| motiváció | elsősorban | másodsorban | harmadsorban | nem említi |
|---|---|---|---|---|
| hogy politikai befolyásra tegyen szert | 22,8 | 45,2 | 24,6 | 7,4 | hogy segítsen másokon | 31,2 | 40,4 | 20,8 | 7,6 | hogy személyes meggyőződéséért dolgozzon | 8,6 | 38,8 | 45,7 | 6,9 | hogy hozzájáruljon saját lakóhelye fejlődéséhez | 14,0 | 43,7 | 35,8 | 6,6 | hogy eleget tegyen állampolgári kötelességének | 67,3 | 17,8 | 7,1 | 7,9 | hogy alávesse magát mások akaratának | 75,6 | 13,2 | 3,0 | 8,1 | hogy védje saját érdekeit | 39,6 | 39,3 | 13,3 | 7,6 | hogy elősegítse a demokrácia fejlődését | 14,7 | 40,9 | 36,3 | 8,1 | családi hagyomány követése | 51,5 | 37,6 | 3,3 | 7,6 | hogy találkozhasson hasonló gondolkodású emberekkel | 4,6 | 59,4 | 28,9 | 7,1 | hogy karriert csináljon | 42,7 | 27,9 | 12,5 | 6,9 |
A helyi vezetők úgy gondolják, hogy az egyik vagy másik párthoz való csatlakozást a hasonló gondolkodású emberek társasága iránti igény és a meggyőződés motiválja elsősorban. (Itt a nagyon fontos és a fontos válaszok összesített aránya jóval meghaladja a 80%-ot.) Érdekes, hogy a saját lakóhely fejlődéséhez való hozzájárulás mint pártcsatlakozási motívum ugyancsak magas arányú - megközelíti a 80 százalékot. A saját érdek és a karrier-lehetőség ennél jóval kisebb (52,6, illetve 40,4%-os) aránnyal szerepel.
A rendszerváltás kezdete óta a lakosság közéleti és politikai szerepvállalása, részvétele igencsak ingadozó volt. Az 1994-es választások óta például egyértelműen csökken a részvételi hajlandóság, a választási prognózisok időről-időre 40 százalék feletti távolmaradási arányt regisztrálnak. A politikai botrányok, az életszínvonal romlása, a közbiztonság ellehetetlenülése és több más negatív tényező fölerősödése miatt az állampolgárok bizalma, közéleti érdeklődése, erősen megcsappant, ami az országos politikát illeti. Mi a helyzet helyben? Hogyan látják a helyi vezetők a lokális változásokat? Nos, a lakossági részvétel (a helyi ügyekben) a válaszadók 53,8 százaléka szerint nem változott, egyharmaduk (33,5%) szerint romlott, és csak 12,4 százalék szerint javult. A demokrácia különben is "nálunk működik, de még vannak hibák" - véli 85 százalék, csak kevesen (2%) látják úgy, hogy jól működik, és 12,2 százalék szerint, olyan rosszul működik, hogy ha így folytatjuk, meg fog szűnni.
Ebben a helyzetben hogyan tudja a lakosság a politikai döntéseket befolyásolni? A válaszok:
Ami pedig a helyi vezetők befolyását illeti, a megkérdezettek úgy látják, hogy legkevésbé a politikai szervezetek tevékenységére vannak hatással. Ugyancsak túlnyomó többségük (97,2%) elutasítja azt, hogy az országos céloknak elsőbbséget kell adni a helyi követelésekkel szemben.
A bemutatott példák arról győzhetik meg a olvasót, hogy az önkormányzatiság második ciklusában a helyi vezetők értékrendjében pozitív irányú elmozdulás történt. Fontos számukra a nagypolitika, és fontosak a politikai pártok, de csakis a maguk helyén. Nem lehet és nem szabad összekeverni az országos és a helyi politika céljait, az egyes településeken ugyanis mások a prioritások, s másként működik a politika is. Már 1994-ben sokan furcsállották, hogy miféle "bizarr" helyi pártkoalíciók jöttek létre, s támogattak közös jelölteket. Mindez arra vall, hogy működik az önkormányzatiság, s ez akár optimizmussal is töltheti el a szemlélőt. Ha fogcsikorgatva is, de működik a szisztéma, tisztázódnak a hatáskörök és a frontok, a magyar társadalom pedig országos és lokális szinten egyaránt kezdi elsajátítani a demokrácia játékszabályait. Ez azért is fontos, mert a helyi vezetők véleménye egyben információ- és értékközvetítő, álláspontjuk, felfogásuk jelentős mértékben befolyásolja a lakossági véleményeket, értékeket.
Bőhm Antal