Fontos döntések születtek az Országgyűlésben az elmúlt két hónapban. A képviselők elfogadták a területfejlesztési támogatásokról, a decentralizáció elveiről, és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló határozatot, emellett megváltoztatták a címzett és céltámogatások beadásához kapcsolódó határidőket.
A parlament április 8-án 206 igen, 34 nem szavazattal, 9 tartózkodás mellett fogadta el - az eredeti javaslathoz képest némileg módosítva - a területfejlesztési támogatásokról, a kedvezményezett területek besorolásáról szóló országgyűlési határozatot.
Az elfogadást megelőzően mind ellenzéki mind kormánypárti oldalról bírálat érte a kormányelőterjesztést, főként azért, mert a döntés az országos területfejlesztési koncepciót megelőzve született. Előző lapszámunkban részletesen ismertettük a javaslat tartalmát, a pártok véleményét. Az általános és részletes vitában ehhez képest csak néhány új gondolat fogalmazódott meg.
Veres János (MSZP) a megyék többsége nevében azt kérte, hogy a decentralizált források alapszerűen működhessenek, lehetővé téve azt, hogy a visszatérítendő támogatások újbóli odaítéléséről a megyei területfejlesztési tanácsok dönthessenek. Frakciótársa, Nacsa János a fenntartható regionális fejlődés kulcsaként az agrárgazdaság versenyképességének megteremtését jelölte meg. Arra kérte az előterjesztőt, hogy a fejlesztési források felhasználásánál különös tekintettel vegyék figyelembe az agrárágazat érdekeit.
A szabaddemokrata Hatvani Zoltán aggodalmának adott hangot amiatt, hogy sokan az elmaradott régiók, települések "magánügyének" tekintik a területfejlesztést. Holott ennek célja - mondta a képviselő - a területi kiegyenlítés is. Hisz lassan már az a paradox helyzet áll elő - folytatta -, hogy például a gázinfrastruktúra-fejlesztést tekintve vannak szabolcsi térségek, amelyek jobban ellátottak, mint a mindenki által fejlettként emlegetett dunántúli régió. Felhívta a figyelmet arra is, hogy jobban kell törekedni a területi erőforrások kihasználására, vagyis a tudatos területgazdálkodásra. A képviselő túlnyomórészt egyetértett a javaslatban foglalt besorolási elvekkel.
Szabó Sándorné (MSZP) ezzel szemben úgy vélte, hogy sokkal nagyobb a szakadék Budapest, Győr-Moson-Sopron és Vas megye területi GDP-je között, mint a Nyugat-Dunántúl és Kelet-Magyarország között. Az 1994. évi KSH-adatok szerint Budapest az országos átlag 180, a dunántúli megyék 105-106 százalékát érik el. Míg a legalacsonyabb Szabolcs-Szatmár Bereg megye GDP-je, az országos átlaghoz viszonyítva 59 százalék A gazdasági fejlettségi mutatók ilyen aránya tehát nem indokolja, hogy a keleti térség a decentralizált eszközökből évente 10-15-ször kapjon többet, mint a nyugati. Nem beszélve arról, hogy a statisztikai mutatók közül kimaradt a vezetékes gázellátás figyelembevétele - állpította meg a dunántúli képviselőnő.
A véleményekre reagáló környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter figyelmeztette a képviselőnőt arra: kétségtelen, hogy ebből a területfejlesztési eszközrendszerből Kelet-Magyarország kap nagyobb összeget, de más típusú támogatásokból, ahol jelentős saját erő szükségeltetik, inkább a Dunántúl tud állami forráshoz jutni. Baja Ferenc az ország jövője szempontjából szintén kulcskérdésnek tartotta az agrártámogatási és a területfejlesztési támogatási rendszer rugalmas együttműködését.
Czuczi Mihály (SZDSZ) szerint nincs semmi, ami integrálná a különböző ágazatok fejlesztési elképzeléseit. Így a legfontosabb cél nem valósulhat meg az elmaradott térségekben: a munkahelyteremtés. A képviselő nem értett egyet a statisztikai körzetek jelenlegi meghatározásával sem. Helyette a természetes vonzáskörzetekre épülő támogatási rendszer kialakítását támogatta. A minisztérium politikai államtitkára azonban ezt kivitelezhetetlennek tartotta, mert az önkormányzatok egy része nem tagja egy társulásnak sem, mások viszont több közös kezdeményezésben vesznek részt.
Szili Katalin a kiegyenlítettebb támogatási arányok mellett érvelőknek válaszolva kijelentette: a kormány továbbra is amellett foglal állást, hogy a területfejlesztési támogatásokat az elmaradott térségek segítésére kell felhasználni. Az államtitkár ellenben elfogadhatónak tartotta azt a módosítást, amely nem a lakónépesség, hanem a tényleges gazdasági helyzetet legjobban mutató, egy főre jutó személyi jövedelemadó alapján tesz különbséget a támogatandók között.
A rendszerváltozástól 1995-ig 6300 beruházás valósult meg a címzett és céltámogatásokról szóló törvény alapján nyújtott támogatással, körülbelül 300 milliárd forint összértékben. A támogatás mértéke ezen belül 170 milliárd forint volt. Ilymódon 2500 önkormányzatot és az ország lakosságának 94 százalékát érintette a jogszabály. Kormánypárti képviselők - a kormány támogatása mellett - azonban úgy találták, hogy a törvény és a rendszer reformra szorul. Mint azt az egyik előterjesztő, Szász Domokos (SZDSZ) elmondta: meg kell szüntetni a törvény nyomán kalakult hólabda-effektust - az ígérvényes rendszert. Azt, hogy a korábbi évek döntései miatt egyre kevesebb és kevesebb pénz jut a tárgyévi fejlesztések támogatására. Ebben az évben például a rendelkezésre álló 39 milliárd forintos keretet 26,8 milliárd forint "terheli". Ebből az 1997. évi új, induló címzett támogatás 21 milliárd forint. Az április 14-ei határidőig 287 igény érkezett, amelyből a kormány 90-et tart támogatandónak. (A támogatásra javasolt önkormányzatok névsorát és az összegeket lásd a keretben.)
Reformra szorul a határidők kijelölése is. Az előterjesztők - Miakich Gábor, Pozsgai Balázs (MSZP), Szász Domokos és Szentkuti Károly (SZDSZ) úgy látják, hogy a jelentkezési és a döntési határidő között túl sok idő telik el. Ez márcsak az infláció és az ezzel összefüggő számítási nehézségek miatt is kedvezőtlen.De indokolja a változtatást az is, hogy e jogszabályt össze kell hangolni a nemrég született területfejlesztési törvénnyel.
A címzett támogatások esetében a támogatási kérelmek benyújtási határideje a javaslat alapján április 15-éről november 15-ére változik. A céltámogatásoknál a beadási határidő március 14-éről február 2-ára módosul.
A képviselők úgy vélték, hogy 1998-ban is ugyanazok a célok legyenek érvényesek, mint 1997-ben, és az azt megelőző években. Ezáltal lehetővé válna - fogalmazott Szász Domokos -, hogy az önkormányzatok a megszokott ritmusban, némi határidőtöbblettel ugyanúgy pályázhassanak és hasonló beruházásokat hozzanak létre. Kuncze Gábor belügyminiszter az előterjesztést követően egyetlen mondattal jelezte, hogy a kormány támogatja a kezdeményezést.
Ezt azonban kifogásolta Demeter Ervin (MDF), mondván, hogy ilyen fajsúlyos indítványt a kormánynak kellett volna beterjesztenie, de annyi a minimum, hogy legyen véleményük e koncepcióval, a célok meghatározásával kapcsolatban. Az eljárásból azt a következtetést vonta le, hogy a jelenlegi koalíció el akarja sorvasztani ezt a támogatási rendszert.
Nem értett egyet a határidőmódosításokkal sem. A novemberi határidő véleménye szerint azért rossz, mert a kormánynak szeptember 30-áig kell a parlament asztalára letennie a költségvetést, így az önkormányzatok támogatásának összegét az igények ismerete nélkül határozzák meg.
A koalíciós javaslatot hozzászólásában Balsay István (Fidesz-MPP) is támogatta.
A véleményekre reagáló Kuncze Gábor belügyminiszter határozottan cáfolta, hogy a kormány el akarná sorvasztani a címzett és céltámogatási rendszert. Úgy vélte, hogy egy későbbi, átfogó módosításra mindenképpen szükség lesz az ígérvény-rendszer átalakítása miatt, hiszen a költségvetésből nem tudnak minden igényt kielégíteni. Ez indokolja azt is, hogy előbb igenis a központi költségvetés lehetőségeit kell figyelembe venni és az önkormányzatoknak ehhez képest kell költségvetésükben meghatározni beruházásaikat, támogatási igényeiket.
A változatlanul maradt célok támogatását azzal indokolta, hogy ezek - főként a szennyvízzel kapcsolatos beruházások - igen nagy költségigényűek. Ezek mellett nem lehet olyan új akciókat indítani, amelyek hasonló súlyúak. Az Országgyűlés végül 291 igen, 1 nem szavazattal, tartózkodás nélkül fogadta el a képviselői indítványt.
Németh Erika