Mi legyen a címzett támogatási rendszer további sorsa, hogyan érdemes továbbfejleszteni? Kivételezett helyzetben vannak-e a főváros és a megyék a támogatások elosztásánál? Mely műemlékek kerüljenek rá az igen szűkre szabott, államilag védett műemlékek listájára? Ezek voltak a legtöbbet vitatott kérdések az Országgyűlés április-májusi ülésnapjain.
A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatására 1997-ben együttesen 39 milliárd forint fordítható. A rendelkezésre álló összeg 69 százalékát, azaz 27 milliárd forintot, a folyamatban lévő beruházási igények kötik le. Így az 1997. évi előirányzatból a döntési lehetőség az ezévi új, induló címzett és céltámogatásokra összesen 12 milliárd forint. Ebből 2 milliárd forint az új, induló címzett 10 milliárd pedig céltámogatásokra fordítható.
1997-re összesen 287 új, induló címzett támogatási igényt nyújtottak be az önkormányzatok. Az összes támogatási igény 91 milliárd forint, az ezévi ütem pedig 21 milliárd forint. A benyújtott igények közül 90, közel 25 milliárd forint összköltségű beruházás megvalósítását javasolta törvényben a Belügyminisztérium, mintegy 19 milliárd forint össztámogatással. Ebből az ezévi támogatás 2 milliárd forint.
A beruházások közül 33 a vízgazdálkodás, 15 az egészségügyi és szociális ellátás, 42 pedig az oktatás és kulturális szolgáltatás területén az ellátás színvonalának javítását célozza - mondta a javaslatot előterjesztő Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár a vita bevezetőjében. A helyi önkormányzatok közel 6 milliárd forint saját forrást biztosítanak a beruházások megvalósításához, ami az összköltség 24 százalékát jelenti. Sajnálatos, - állapította meg az államtitkár - hogy az elutasításra javasolt igények száma magas: 197. A támogatási javaslat kialakításánál általános szempont volt - folytatta -, hogy a beruházás a központi források hatékony felhasználásával valósuljon meg, a költségtakarékosság követelményének megfelelően. A közösen ellátott feladatok, a területi szolgáltatásokat végző intézmények, a kötelezően ellátandó feladatokat szolgáló beruházások előnyben részesüljenek, valamint az igényt benyújtó önkormányzat lehetőleg saját forrást is ajánljon a beruházás megvalósításához - emelte ki a sorrend meghatározásánál figyelembe vett szempontokat az államtitkár.
Az 1997-ben címzett támogatásra javasolt beruházások korszerűbb szolgáltatást tesznek lehetővé - közelítette meg a döntést más oldalról is Világosi Gábor. Így a vízgazdálkodás területén javasolt beruházások ellátatlan települések, külterületi lakott helyek egészséges ivóvízellátását, valamint a legsürgetőbb ivóvízminőség-javítási feladatok megoldását teszik lehetővé. Az egyre gyakoribb viharkárok megelőzése érdekében a támogatásra javasolt körbe kerültek a belterületi vízrendezésre benyújtott legfontosabb igények is. Az egészségügyi és a szociális területen is a korszerűbb ellátás megvalósítása a cél. Az oktatási és kulturális szolgáltatásnál elsőbbséget kaptak a halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok, a speciális képzési profilú, nagy vonzáskörzettel rendelkező középfokú oktatási intézmények és a kistelepülések többfunkciós létesítményének fejlesztései.
Többségüknél - szám szerint 111-nél, az összes elutasított igény 56 százalékánál - az elutasítás alapvető oka a pénzhiány volt - mondta az államtitkár. Annak ellenére, hogy a beruházásokat szakmailag indikoltnak tartották. Az elutasított igények közül 79-et ( 40 százalék ) dokumentum hiánya, határidő elmulasztása, a jogszabályokban előírt feltételek figyelmen kívül hagyása miatt nem támogattak. 6-tot pedig azért utasítottak el, mert a beruházás célja nem illeszkedett a címzett támogatási rendszerbe.
Az államtitkár a döntési mechanizmus részletes ismertetésével szerette volna megelőzni a támogatottak kiválasztásának körülményeiről, szempontjairól szóló vitát, ám ez nem sikerült. Amint kifejtette: az előkészítés két szakaszra oszlik. Az első szakaszban a szakminisztériumok meghatározzák és közzéteszik szakmai programjuk vagy beruházási koncepciójuk tartalmi követelményeit, aminek figyelembevételével az önkormányzatok elkészíthetik a maguk beruházási koncepcióját. Ezt benyújtják az illetékes miniszériumokhoz. A Belügyminisztérium előterjesztése alapján a kormány kiválasztja az önkormányzatok által benyújtott és a szakminisztériumok által javasolt, a lakosság széles körét érintő, fontos infrastrukturális beruházásokat. A kormány állásfoglalásáról a Belügyminisztérium útján tájékoztatja az önkormányzatokat.
Az előkészítés második szakaszában, a pénzügyi lehetőségek ismeretében, az igénybejelentések alapján, a szakminisztériumokkal történő többszöri egyeztetés után terjeszti a kormány az Országgyűlés elé a támogatásra javasolt beruházások listáját.
Az államtitkár érvelése, tájékoztatója sem győzte meg a kisgazdák frakcióvezetőjét arról, hogy a döntéselőkészítésbe úgynevezett szubjektív elemek kerültek. Torgyán József először is arra hívta fel a T.Ház figyelmét, hogy míg 1997-ben valamennyi önkormányzat 2 milliárdot kap címzett támogatásként, addig a fővárosi metrószárny-bővítésre 98 milliárd forintot szánnak. Úgy vélte, ez aránytévesztés Budapest javára, ahol jelenleg kormánypárti vezetés van. Sőt, véleménye szerint a döntésnél nemcsak pozitív diszkriminációt alkalmaztak, hanem hátrányos megkülönböztetést is, mégpedig az ellenzéki vezetésű települések, megyék kárára. Itt főként Pest megyét emelte ki. Hiányolta a rangsorolás szempontjainak törvénybe foglalását és a célok szűkítését. Kormánypárti képviselők ezekután figyelmeztették Torgyán Józsefet, hogy összekeveri a cél- és a címzett támogatási rendszer működését, de a kisgazda frakcióvezetőt nem ingatták meg véleményében. Lamperth Mónika (MSZP) cáfolta, hogy a kormánypártoknak "maguk felé hajlott volna a kezük", mert az elutasítottak között egyaránt van kormánypárti és ellenzéki polgármester által vezetett önkormányzat. Pártelnöke véleményét azonban az önkormányzati bizottság kisgazda elnöke, Bernáth Varga Balázs is osztotta, mondván: az elosztás valóban szubjektív szempontok alapján történt.
Az ellenzéki felszólalók közül Balsay István (Fidesz-MPP) is úgy találta, hogy Budapest és a megyék aránytalanul nagyobb támogatásban részesülnek, mint a vidéki, helyi önkormányzatok. A tavalyi címzett támogatások összegének 50 százalékát a főváros és a megyei önkormányzatok vitték el - mondta -, amelynek ezévi kihatása már 75 százalék. Az idei mérleg: az összeg 58 százalékát a főváros és a megyei önkormányzatok által jegyzett címzett támogatások viszik el. Jól látható az a taktika is, hogy az első évben ezek az önkormányzatok kisebb összeggel szerepelnek a javaslatban, majd később hirtelen megugranak a költségek. Ezért sem mindegy , hogyan döntünk az induló támogatásokról - figyelmeztetett a képviselő -, hiszen ez jelentős mértékben befolyásolja a következő évek teljesítését, az elosztható pénz mennyiségét.
Balsay István emellett nyomatékosan kérte, hogy - mivel a céltámogatások sorából kikerült - kiemelten kezeljék, és semmiképpen ne utasítsák el azokat a pályázatokat, amelyek az egészséges ivóvíz-ellátás megteremtését szolgálják az adott településen. Fontos támogatási célnak tartotta a belvízrendezést vagy a vízkár-elhárítást is. Több, mint 20 olyan települést sorolt fel, amelynek ilyen irányú kérelmét elutasították, vagy "adminisztrációs okok" miatt pályázatuk nem is került az elutasítottak listájára.
Szász Domokos (SZDSZ), válaszolva az egyik vádra, úgy vélte, nincs abban semmi trükk, sőt, természetes, ha a beruházás az induló évben kevesebb pénzt igényel. A képviselő, Pozsgai Balázzsal (MSZP) egyetemben, méltánytalannak tartotta a többszöri, Budapestre való hivatkozást, hiszen a lakosság döntő része a nagyvárosokban, főként Budapesten él.
Ugyancsak Szász Domokos vetette föl, hogy el kellene gondolkodniuk a címzett támogatási rendszer reformján. Elsősorban a támogatás odaítélésénél szükséges önkormányzati saját erő arányának kérdését emelte ki. Véleménye szerint valahogyan meg kell oldani azon települések támogatását is, ahol elmaradottságuk okán semmilyen saját erőt nem tudnak felmutatni, de nagy szükség lenne a beruházásra. Ám számításai szerint az államnak, vagyis a köznek sokkal jobb befektetés, ha pl. 10 milliárd forint támogatással egy önkormányzat 20 milliárdos beruházást valósít meg. Vagyis, a minél nagyobb arányú, saját erőt felmutatni tudó pályázatokat kell előnyben részesíteni. Felvetette azt is, hogy, hogy ezekkel a beruházásokkal nem évente, hanem - a költségvetés mintájára - hároméves, "csúszótervezésben" kellene foglalkozni.
Balsay István korábbi álláspontját megváltoztatva javasolta, hogy az előkészítésbe vonják be a területfejlesztési tanácsokat is.
Magyarországon a hetvenes évek végén kb. 30 ezer műemlék volt nyilvántartva. Ez a szám később drasztikusan csökkent, 10 ezerre. Ebből pedig mindössze 294 az állami tulajdonú, a legnagyobb védettségét élvező műemlék - tudhattuk meg a műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitájában. Mire lapunkat kézhez veszik, valószínűleg az Országgyűlés már elfogadta a törvényt. Pártállásra való tekintet nélkül a javaslattal kapcsolatban egyébként egyetlen főbb kifogás hangzott el: nem elég széles körű az államilag védett műemlékek listája. Orosz István (MSZP) a legrégibb magyarországi mezőgazdasági műemlék, egy XVII. századi dézsmaház, a debreceni krematórium és a herpályi monostorrom felvételét javasolta még a listára.
Németh Erika