Megkezdte nyári szünetét a parlament. A képviselők – a szokásos félévi összegző jelentés szerint– 162 döntést hoztak 53 nap alatt. A július a szavazások hónapja volt, amelynek eredményeként leginkább a szociális ellátórendszerrel kapcsolatos jogszabályok módosultak.
Zárószavazásához érkezett a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A módosítás célja, többek között, a szociális juttatásokkal történő visszaélések szigorúbb szankcionálása.
A javaslat harmadik paragrafusa kimondja, hogy ha valaki jogosulatlanul és rosszhiszeműen jut szociális ellátáshoz, azt kötelezni lehet az ellátás – kamattal megemelt –pénzbeli visszafizetésére, természetbeni juttatás esetén a dolog visszaszolgáltatására vagy azzal egyenértékű összeg megfizetésére. Ha ilyen eset a szociális hatáskört gyakorló szerv tudomására jut, három hónapon belül rendelkezhet a szankcióról. Nincs lehetőség erre, ha az igénybevételtől, illetőleg folyamatos ellátás esetén, annak megszűnésétől számítva egy év már eltelt. A jogszabály alapján a társadalombiztosítási igazgatási szerv gondoskodik a megtérítendő szociális ellátás összegének levonásáról és az önkormányzat részére történő átutalásról. De az önkormányzat – a hatáskörébe tartozó szociális ellátás esetén – méltányosságból elengedheti vagy csökkentheti a visszatérítés összegét, annak kamatterhét.
Az önkormányzattól függő szociális alapellátások: időskorúak járadéka, munkanélküliek jövedelempótló támogatása, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély. Az időskorúak járadéka esetében a szabály a következőképpen módosul: az önkormányzatnak járadékban kell részesítenie azokat, akik elérték a rájuk érvényes nyugdíjkorhatárt vagy betöltötték 62. évüket, s havi jövedelmük, valamint saját és vele együttlakó házastársuk, élettársuk jövedelme alapján számított egy főre jutó havi jövedelmük nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékát. Egyedülálló esetén a 95 százalékát. A jogosultság feltételeit az önkormányzatnak kétévente legalább egyszer felül kell vizsgálnia.
Változik a rendszeres szociális segély megállapításának egyik feltétele is. Eszerint a segély megállapítható, ha a jogosult elmúlt 18 éves, aktív korú, de munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette, illetve vakok személyi járadékában részesül.
Rendszeres szociális segély megállapítása feltételeként aktív korú, de nem foglalkoztatott személy esetében az önkormányzat előírhatja a családsegítő szolgálattal vagy a kijelölt szociális intézménnyel való együttműködési kötelezettséget.
Határidőmódosításokat, új időpontokat tekintve a javaslat a következőket tartalmazza: a rendszeres szociális segélyben részesülők időskorúak járadékára való jogosultságát az önkormányzatnak 1997. december 31-éig kell megvizsgálnia és 98. január 1-jétől kell megállapítania az összeget. Közgyógyellátás jogosultságának megállapításánál ugyanez a határidő.
1997. végétől pedig nem állapítható meg jogosultság házastársi pótlékra, jövedelempótlékra, továbbá a 62. évét – a nyugdíjkorhatárt – elérő személy esetén rendszeres szociális járadékra.
Zárószavazáshoz érkezett az az országgyűlési határozati javaslat is, amely a megváltozott munkaképességűek, rokkantak ellátása módosításának alapelveit rögzíti. Eszerint a szociális ellátó-rendszerben meg kell jelennie a megváltozott munkaképességet figyelembe vevő, rászorultsági elemet is tartalmazó ellátási formának. Ennek finanszírozói a központi, az önkormányzati költségvetések, a nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási és a munkaerőpiaci források. Az Országgyűlés a javaslat szerint arra kéri a kormányt, hogy – a szükséges törvénymódosításokat is figyelembe véve – ezt az új rendszert legkésőbb 1998. márciusáig hirdessék ki és 1999. január 1-jétől vezessék be.
Az utolsó napokban szavaztak az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról. A javaslatot 209 igen, 39 nem szavazat és 28 tartózkodás mellett elfogadták. Kisebb huzavona után így 1999. január 1-jétől Budapesten, Szegeden és Pécsett kezdhetik meg működésüket az ítélőtáblák. A fővárosi illetékességi területe megyék szerint: Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas, Veszprém, Zala. A szedié: Csongrád, Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok. A pécsié: Baranya, Somogy, Tolna.
Ezen ítélőtáblákon kívül 2003. január 1-jéig újabbak alakulnak Győr és Debrecen székhellyel.
Más jellegű, de szintén területi szinten érinti az önkormányzatokat az az önálló képviselői indítvány, amelyet Páva Zoltán (MSZP) nyújtott be július elején, de a nyugdíjreformmal kapcsolatos törvénymódosítások tárgyalása miatt még nem foglalkoztak vele a bizottságok. Pedig a képviselő azt szerette volna, ha a határozat még az első félvében megszületik.
A módosítás a hosszú nevű, a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozatot változatná meg. Vagyis az ipari szerkezetátalakítás térségei közé sorolná azokat is, amelyekben az ipari foglalkoztatottak aránya 1990-ben meghaladta az országos átlag másfélszeresét. Továbbá, az iparban foglalkoztatottak arányának csökkenése 1990-1995. között, valamint a munkanélküliség 1996. december 20-án meghaladta az országos átlagot.
A képviselő szerint ugyanis az eredeti indítvány alapján olyan térségek maradnának ki az ipari-szerkezetátalakításból, mint a közismerten válságproblémákkal küzdő Komló vagy Salgótarján. Az előzetes számítások szerint ezen térségeken kívül még az oroszlányiak és a bátonyterenyeiek kerülnének be a hátrányos kategóriába.
Nem sűrűn fordul elő a T.Ház történetében, hogy egy interpelláló ellenzéki képviselő – esetünkben Rapcsák András (KDNP) – elfogadná az érintett miniszter válaszát. Legutóbb pedig, amikor a képviselő a területfejlesztési törvény anomáliáiról kérdezte Baja Ferenc, környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, ez történt.
Rapcsák András megállapította, hogy a törvény elve jó, szándéka előremutató, csak az alkalmazásával vannak gondok. Mégpedig a megyei területfejlesztési tanácsokat tekintve, amelyek jogi státusza véleménye szerint nem kellőképpen tisztázott. Igaz, hogy önálló költségvetési szervek, de nem rendelkeznek önálló bankszámlával. Ezért Csongrád megyében az a sajátos helyzet alakulhatott ki – mondta –, hogy a tanács tagjai működési hozzájárulásukat a megyei önkormányzat számlájára fizetik be, így az összeg elkülönített kezelése, felhasználása nem biztosított. A képviselő úgy vélte, hogy nem megoldott a törvényességi ellenőrzés sem. Az Állami Számvevőszék a működési kiadások számszaki adatait, nagyságát nem vizsgálja, így az adminisztrációs költségek jóval a normális szint fölé kerülhetnek. Csongrádban például ez 20 millió forint.
A másik gond a decentralizált területfejlesztési keretekre benyújtott pályázatoknál kikötött határidők rövidsége, törvényellenes határozatok megszületése. Másrészt, hogy a véleményező szakcsoport által felállított rangsort menet közben megváltoztatták. Szükség van a pályázatokat elbíráló megfelelő szakértői bázis létrehozására is – vélekedett a képviselő. Tervezi-e a tárca az alkalmazási problémák megszüntetését? – tette fel a kérdést.
A miniszter válaszában először leszögezte: minden új törvény végrehajtásánál értékelni kell a tapasztalatokat, de ehhez azért hosszabb időszakra van szükség, mint ami az érintett jogszabály hatályba lépése óta eltelt. A megyei területfejlesztési tanácsok státuszával kapcsolatban úgy vélte, hogy azt a törvény egyértelműen rögzíti: önálló jogi személyként. A számlavezetés átmeneti problémája egyedi eset, máshol nem jelentett gondot a befizetés. Ebben a vitában nem kívánok állást foglalni – mondta Baja Ferenc. A törvényességi ellenőrzést megoldottnak nevezte, de azzal egyetértett, hogy ennek hatékonyságán lehet javítani. Elfogadta a képviselőnek a határidők rövidségére vonatkozó felvetését is. Olyan esetről viszont nem tudott, amelynek során a megyei területfejlesztési tanács törvényellenesen hozott volna döntést, ítélt volna oda pályázati összegeket. Támogatta a megfelelő szakértői bázis kilakítását is. Válaszát azzal zárta a miniszter, hogy a visszásságokkal kapcsolatban nyitott minden javaslatra.
Az Országgyűlés 1997. első félévi összesítő jelentése szerint 48 új törvényt, 36 törvénymódosítást, 76 orzsággyűlési határozatot hozott és 2 politikai nyilatkozatot adott ki. Összesen tehát 162 döntés született 53 ülésnapon. A február 3-a és július 15-e közötti ülések időtartama 479 órára rúg, amelyből a tiszta tárgyalási idő 439, a szünetek ideje pedig 40 óra. A tárgyalási idő százalékos megoszlása a következő: napirenden kívüli felszólalás:19,8, napirend szerinti felszólalás: 58,8, interpellációk, kérdések, egyéb: 21,4.
Az Országgyűlés szeptemberben, az őszi ülésszakon folytatja a munkát, előreláthatóan az egészségügyről, a társasházakról és a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával.
Németh Erika