Az Európai Unió államaiban különböző civil szervezetek tanítják a társadalmi szektorok közötti kapcsolatteremtés fogásait. Ezeket a kipróbált módszereket azonban nem lehet változtatások nélkül alkalmazni a társadalmi átalakulás folyamatát átélő középkelet-európai országokban.
1996 februárjában öt szervezet – a Göncöl Alapítvány, a Living Earth, az FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ Alapítvány, a Field Studies Conucil és a Pro Natura – Nemzetközi programot indított KapTár néven.
Kaptár – e szó hallatán minden bizonnyal eszünkbe jut az állatvilág talán legjobban együttműködő társadalma. A méhek között megfigyelhető feladatmegosztás és kommunikációs képesség – mely gazdag mézterméssel ajándékoz meg minket, embereket is – genetikailag kódolt tulajdonság. Az emberek társadalma sokkal összetettebb és változatosabb a méhekénél, a felmerülő problémák megoldásához nagy szükség van a társadalmi szektorok összefogására. Különösen érvényes ez napjaink környezeti problémáira.
A bevezetőben említett civil szervezetek célja az volt, hogy összegyűjtsék és kiadják a korábban kipróbált, de a hazai viszonyokhoz igazított kapcsolatteremtő, problémamegoldó módszereket és ezek oktatási formáit.
A módszerek alkalmazásával 1996 májusában hat mintaprogram indult, ezek folyamatos értékelése során választódtak ki azok, amelyek az itthoni alkalmazásra a legmegfelelőbbnek bizonyultak.
A mintaprogramok közül kettő az oktatási szektor bevonásával valósult meg. Az egyik az FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ Alapítvány Libegő programja, a másik a Süni Egyesület Természetes Oktatás című oktatási segédanyagának megjelentetése volt.
A Libegő program tulajdonképpen “tanösvény a levegőben”, hiszen az a lényege, hogy életkornak és témáknak megfelelő feladatlapokat oldhatnak meg a gyerekek, miközben a Libegő két állomása között a magasban lebegnek.
És hogy miért jó ez?
Talán többen is emlékeznek a hajdani Illés együttes egyik régi slágerének refrénjére: “láss, láss, láss, ne csak nézz.”
Ahhoz, hogy a környezetük, a hazájuk, a Föld környezeti problémáira fogékony generációk nőjenek fel, ahhoz ”környezettudatossá” kell tenni őket. Olyan feladatokra, gyakorlatokra, módszerekre, újfajta szemléletre van szükség az oktatásban, mely segít megoldani ezt a komoly feladatot.
Az annyi vihart, vitát megért új NAT felismeri ennek szükségességét, hiszen a környezeti nevelést -- kereszttantervként -- a Tanterv egyik legfontosabb elemévé teszi. De a megvalósításához szükséges megoldást a tanároknak, a tantestületeknek maguknak kell kitalálni és megoldani, ami bizony nem könnyű.
S ezen a ponton nyújthat segítséget a társadalmi szektorok -- az oktatási szféra és a civil szervezetek (NGO-k) -- összefogása, hiszen országszerte egyre több a környezeti neveléssel foglalkozó egyesület, alapítvány, szervezet, melyeknek lelkes tanár, tanító, óvónő, környezetvédő tagjai, iskolákban, múzeumokban, művelődési házakban dolgoznak az új szemlélet kialakítását segítő módszerek kidolgozásán, és fontos lenne számukra az oktatási szektorral kialakítható szorosabb együttműködés. Ez az iskolák módszertani problémáin is enyhítene.
Sajnos az iskolák többnyire olyan zárt világok, melyek nehezen engednek magukhoz külső segítőket. (Ennek nem csupán az iskolákat erősen sújtó pénztelenség az oka!)
Reméljük, hogy a KapTár program eredményeképpen létrejött kapcsolatteremtő, problémamegoldó tréninganyag segít oldani a szektorok együttműködését gátló bizalmatlanságot.
A Libegő mintaprogram létrehozója, az FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ (1121 Bp. Konkoly T. M. u. 21.) igen jó kapcsolatot alakított ki a Libegő vezetőjével és dolgozóival, akik szimpátiával és segítőkészen fogadták a környezettudatos gyermekutasokat -- néhány iskolai gyermekcsoportot --, akik kipróbálták a lebegő tanösvényt.
A XII. kerületi önkormányzat is szimpatikusnak találta ezt az újfajta tanulási lehetőséget, és jó lenne, ha az iskolák is élnének vele, hiszen a budapesti iskolák számára egyszerűbben megközelíthető és használható, mint egy költségesebb és időigényesebb erdei iskolai nap megszervezése.
A tanösvény kitalálója, az FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ az angliai Field Studies Council magyar leszármazottja. Működésének célja, hogy az 54 évnyi angol tapasztalaton alapuló módszereket és anyagokat magyar viszonyokra adaptálva segítse, fejlessze a magyarországi környezeti nevelést, és próbálja megvalósítani az FSC jelmondatot: “Környezeti tudatosságot mindenkinek!”
A Természetes oktatás olyan oktatási segédanyag-sorozat, mely a Süni Egyesület lapjában, a Természet Magazinban olvasható. Elsősorban tanároknak, diákoknak szól ez a 8 oldalas melléklet, melyből eddig kettő látott napvilágot.
A program célja, hogy bemutassa és elismertesse a hazai állatkerteket, vadasparkokat, botanikus kerteket és természettudományi múzeumokat. Ismertesse azokat a tantermen kívüli ismeretterjesztési és ismeretszerzési lehetőségeket, amelyeket ezek az intézmények nyújtanak. Bemutassa azokat az eszközöket, feladatlapokat és egyéb segédanyagokat, amelyek az ott tartott órán igénybevehetők. Háttérolvasmányt és vezérfonalat nyújtson az ott folytatható interaktív tevékenységekhez, illetve a felkészüléshez (egy-egy téma sokoldalú, konkrét kibontásával). Eddig márciusban a Szegedi Vadasparkot, májusban pedig a Budakeszi Vadasparkot és a Dunakanyar Erdei Iskolát mutatta be ilyen formán a Természet Magazin.
A két mintaprogram jól mutatja, hogy mennyire sokoldalú és konkrét segítséget kínál az iskoláknak ez a két civil szervezet. De más szervezetek is vannak, hasonló jó programokkal, amik segíthetnének a túlterhelt, a NAT-szabta feladatok súlya alatt is nyögő pedagógusoknak. Együtt kéne működni, hiszen a környezettudatos magatartás mindnyájunk ügye és feladata. Az együttműködést pedig ki kell próbálni, és az óhatatlan buktatókat, ha lehet kikerülni. Ebben segít a KapTár program tréninganyaga.
Urbán Ágnes - Fliegl Mónika
FSC Süni Egyesület