Ebben a ciklusban a polgármesteri poszt megüresedése miatt minden huszadik településen időközi választást kellett tartani. A tízezernél nagyobb lélekszámú városok közül viszont mindössze háromban, illetve a főváros XV. kerületében szólították a polgárokat az urnákhoz, míg a választások hetven százalékát a kistelepüléseken írták ki. Emellett mintegy kéttucatnyi helyi népszavazást rendeztek, felében egy-egy településrész kiválása érdekében, hét esetben pedig környezetvédelmi kérdésekben.
A mintegy 3200-ból 1995-ben harminc, tavaly 82, míg ez év szeptemberéig 47 településen írtak ki időközi önkormányzati választást a polgármester lemondása, nyugállományba vonulása, vagy halála miatt, illetve azért, mert a képviselő-testület feloszlatta önmagát. Mindez elsősorban a kisközségeket érinti: az időközi választások kétharmadát az ezer főnél kevesebb lakosú falvakban tartották. Hat helyen a választópolgárok száma a százat sem éri el, de egy Borsod megyei községben 1995-ben mindössze 37 polgár járulhatott az urnákhoz, hogy – miután a testület leköszönt – új polgármestert és helyi képviselőket válasszon.
A városokban lényegesen stabilabban működnek az önkormányzatok: mindössze négy, tízezernél nagyobb településen, valamint az egyik fővárosi kerületben írtak ki időközi választást. Az ok egyik esetben a polgármester halála, másutt egészségi állapotának megromlása, majd lemondása volt. A település első embere Gyomaendrődön más okból állt fel, míg Nagykanizsán pénzügyi visszaélések miatt kényszerült a polgármester a lemondásra. A XV. kerületben pedig egy utóbb hibásnak bizonyult pénzkihelyezés miatt kirobbant vita vezetett a helyi koalíció felbomlásához, illetve az időközi választáshoz. A képviselő-testület azonban egyetlen nagyobb városban sem oszlatta fel magát, és csupán néhány viszonylag nagyobb, két-háromezer fős település található e sorban.
A polgármesteri poszt többnyire haláleset, betegség, illetve nyugdíjba vonulás miatt üresedett meg. A más okból távozók többsége társadalmi megbízatású, vagyis “mellékállású” vezető, akik közül többen nem mérték fel, hogy mit vállalnak. Gyakori az is, hogy az önkormányzat vezetője és a képviselő-testület közötti nézetkülönbségek vezetnek a polgármester lemondásához, s többségében a 47 önfeloszlató határozatot is személyes torzsalkodások előzték meg. Korántsem bizonyos azonban, hogy az újabb választás megoldást hozott: a lakosság nemritkán a korábbi polgármesternek és részben hasonló összetételű testületnek szavazott bizalmat. Ezt történt például Badacsonytomajon, Dormándon, Nyírtasson és Rákócziújfaluban is.
Olyan eset viszont csupán elvétve fordult elő, hogy a település vezetője a gazdálkodással összefüggő nehézségek okán, vagy azért mondott volna le, mert választási ígéreteit nem tudta teljesíteni. Ez utóbbi okból távozott például Nagyberény polgármestere. Néhány alkalommal – idén eddig három településen – pedig amiatt kellett időközi választást kiírni, mert a polgármestert valamilyen bűncselekményért elmarasztalták. Egyébként egy közokirat-hamisítás miatt pénzbüntetésre ítélt szabolcsi vezető ismét indult és győzött, miután korábbi manipulációival jelentős állami támogatást szerzett a község fejlesztéséhez.
A rendelkezésre álló adatok szerint a helyhatósági választásokon rendkívül alacsony a pártok és a különféle társadalmi szervezetek által támogatott jelöltek aránya: míg 1994-ben a polgármesterek hetven, az időközi választáson már kilencven százaléka indult függetlenként, ami főként azzal magyarázható, hogy zömében olyan kistelepülésekről van szó, ahol a pártok korábban sem működtek aktívan. Így a jelöltek zömét nem politikai hovatartozása alapján választották meg; ennél fontosabb a helyi közéletben betöltött szerepük. A pártok alig több mint tucatnyi polgármester-jelöltje nyert az időközi helyhatósági választásokon, s az ellenzék némileg jobban szerepelt, mint a koalíció. Volt azonban olyan független jelölt, akit a Fidesz-MPP, az FKGP, az MDF és az MSZP is támogatott.
A legutóbbi polgármester-választást viszont az MSZP és az SZDSZ közös jelöltje nyerte, ami nem mond ellent az előzőeknek. A városokban ugyanis az 1994-es választáson is többségében politikai pártok jelöltjei indultak, és ellenükben a függetlenek lényegesen gyengébben szerepeltek, mint a kistelepüléseken. A részvételi arány viszont lényegesen alacsonyabb volt, mint a községekben: mindössze a polgárok ötöde vett részt a szeptember elején tartott választáson.
Az első népszavazást ebben a ciklusban 1994 decemberében Dunakeszin írták ki, mert az ötezres lélekszámú alagi városrész polgárai azt kezdeményezték, hogy a település hivatalos neve Dunakeszi-Alag legyen. Ám csak a szavazásra jogosultak harmada adta le voksát, a köztársasági megbízotti hivatal pedig egyébként is kifogást emelt, miután vitatta, hogy a helyhatósági választással egyidőben lehet-e népszavazást tartani.
Nyolc népszavazást tartottak 1995-ben, s ezek közül négy bizonyult érvénytelennek. Így Petőfibányán az akkumulátor-feldolgozó felépítése ellen kezdeményeztek referendumot, de a 2500 polgár közül csak 1171-en szavaztak, s bár kétharmaduk a létesítményt elutasította, a részvételi arány nem érte el az ötven százalékot. Egyébként az önkormányzat korábban már állást foglalt a feldolgozóüzem létesítése mellett, de később a képviselő-testület minimális többséggel elvetette a tervet. Az Ócsán tervezett hulladéklerakó ügyében kiírt népszavazáson még ennél is alacsonyabb volt a részvételi arány: mindössze a polgárok negyede nyilvánított véleményt, igaz, többségük nem kívánta a budapesti kommunális hulladék lerakására szolgáló telep felépítését.
A településrészek önállóvá válására 1995-ben kiírt öt népszavazás közül kettő eredménytelennek bizonyult, két esetben a polgárok a kezdeményezést elutasították, míg egy alkalommal a lakosság a kiválás mellett foglalt állást. A 6300 lélekszámú Lőrinci erőmű-telepi városrészében a szavazásra jogosultak nyolcvan százaléka nyilvánított véleményt, s 54 százalékuk elutasította a kiválást. Nem vált el Széphalom sem Sátoraljaújhelytől, miután a lakosok kétharmada nem kívánta az önállóságot.
A Pásztóhoz tartozó Hasznoson az alacsony részvételi arány miatt érvénytelenek bizonyult a referendum: a polgárok 47 százaléka adta le voksát, bár háromnegyedük az önállósulást támogatta volna. Zamárdiban sem sikerült az első próbálkozásra döntésre vinni a szántódi településrész kiválásával kapcsolatos kérdést, miután néhány szavazat hiányzott az érvényességi küszöb eléréséhez. Itt egyébként választási csalás alapos gyanúja miatt eljárás is indult, miután a referendumot megelőzően több tucatnyi zamárdi polgár átjelentkezett a szántódi részbe, s így távolmaradásukkal hiúsították meg az eredményes szavazást. Szamosangyal polgárai viszont az önállósulás mellett határoztak, így kiváltak az 1990-ben Csengerrel, Komlódtótfaluval és Szamostatárfalvával létrehozott közös önkormányzatból.
Tavaly tíz helyi népszavazást kezdeményeztek, amelyek közül mindössze egy bizonyult sikertelennek. Nem volt érvényes a szedresi referendum, miután csak a polgárok 48 százaléka nyilvánított véleményt arról, hogy meghosszabbítsák-e a község háziorvosának szerződését, amelyet az önkormányzat felbontott. Pécelen viszont a voksok 93 százalékával utasították el, hogy veszélyeshulladék-lerakót létesítsenek. Igaz, a helyi választási bizottság az eredményt utóbb megsemmisítette, mert egy szavazókörben manipulációt vélt felfedezni, ezzel pedig nem volt meg az érvényességhez szükséges ötven százalékot meghaladó részvételi arány. Ugyancsak környezetvédelmi ügyben járultak az urnákhoz Németkér polgárai, akik elutasították, hogy a településen a paksi erőmű radioaktív hulladékát helyezzék el.
Az elmúlt évben a lakosság döntött arról, hogy Csárdaszállás Mezőberénytől, Farkaslyuk Ózdtól, Algyő Szegedtől, Szántód Zamárditól, Hodoscsépány és Somsály pedig ugyancsak Ózdtól válik el. Ez utóbbi referendum érdekessége, hogy a lényegesen kisebb településrész polgárainak szavazatai döntöttek. Ezért Hodoscsépány lakói aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy továbbra is Ózdhoz tartozhassanak. Keszthely-Kertváros polgárai ugyanakkor elutasították, hogy a városrészt Hévízhez csatolják. A Szolnok megyében levő Tiszazug lakossága viszont többségében támogatta, hogy Bács-Kiskun megyéhez tartozzék, amelyhez eddig is több szállal kötődött.
Ebben az évben hét népszavazáson nyilváníthattak a polgárok valamilyen helyi ügyben véleményt. Így döntöttek, hogy Zichyújfalu elválik Gárdonytól, az üveggyári lakótelep pedig Tokodtól. A lakosság döntő többsége egyetértett abban is, hogy Lőrinci a közeli Petőfibányának egyetlen hektár külterületi földet se adjon át. Egyébként a két település között már korábban vita bontakozott ki a földek megosztásáról, és ezért bírósághoz is fordultak, ám illetékesség hiányában nem született döntés. A referendumot követően Petőfibánya polgármestere a házelnöktől a parlament állásfoglalását kérte. Érvénytelen volt viszont a Miskolc melletti Sajókeresztúron kiírt népszavazás, ahol arról kérdezték a polgárokat, hogy megkezdjék-e a felhalmozott vashulladék feldolgozását.
A ciklus minden bizonnyal legköltségesebb népszavazását tartották idén tavasszal Szombathelyen. Itt egy tervezett benzinkút felépítése ellen tiltakoztak a környék polgárai, ám az önkormányzati képviselők egy része felvetette: az üzlet meghiúsulása – az egyik kútlánccal korábban megkötött szerződés felbontása miatt fizetendő több százmilliós kártérítés – a város minden lakóját érintené. Ezért a referendumot az egész településre kiterjesztették, de a részvételi arány csak 24 százalék körül volt. A szavazás érvénytelen, de a közvetlenül érintett polgárok az Alkotmánybíróságnál panaszt tettek. Ugyancsak sikertelen volt a népszavazás Hajdúszoboszlón, ahol egy önkormányzati tulajdonú ingatlan értékesítése miatt tiltakozásul kezdeményeztek referendumot.
Lencsés Károly