Az Európai Uniós csatlakozás küszöbén fel-fellángolnak a szakmai, politikai viták a régió és a megye szerepéről. Wekler Ferenc, országgyűlési az alábbi vitacikkben Zongor Gábor, Veszprém megyei Közgyűlés elnökének Népszabadságban megjelent véleményére reagál. A képviselő a cikket a napilaphoz is eljuttata.
Meglehetősen disszonáns, ellentmondásos és (sajnos) személyeskedő interjút közölt a Népszabadság október 3-i száma Zongor Gáborral, a Veszprém megyei Közgyűlés elnökével. A riporter - túlnyomórészt - az EU csatlakozással összefüggésben tette föl kérdéseit a megyék - régiók, s általában a hazai regionalizáció helyzetéről, melyekre az Elnök úr - (enyhén) szólva - vitatható, a kellő átgondolást nem tükröző válaszokat adott. Az SZDSZ-t és saját személyemet érintő megalapozatlan kritikai észrevételeket tett a párt önkormányzati politikájáról, a regionalizmussal összefüggő álláspontjainkról. E miatt, de azért is, hogy több, mindezekkel összefüggő és a következő években valószínű, még sokszor vitatott kérdésben kifejthessük a magunk véleményét vagyok kénytelen a válaszcikket megfogalmazni.
Kezdjük az egyszerűbb kérdéssel, bár nem értem, hogyan került egyébként a csizma az asztalra, azaz mi köze van az én tanácselnök múltamnak a régiókhoz. Ma is vállalom mindazt, amit abban az időszakban (1985-90) tettem Mecseknádasdon, Ófaluban, Óbányán, miután a hivatalos nomenklatúra jelöltje ellenében megválasztottak az akkori közös tanács elnökévé. Az akkori megyei vezetés nem támogatta az önálló településfejlesztési elképzeléseket, akadálya volt a helyi önállóság kibontakozásának, gátolta a kistelepülések fejlődését. Ezért is hoztuk létre a falvak érdekében fellépő Baranya megyei Faluszövetséget - ellensúlyozva az akkori központi irányítást végrehajtó megyei tanácsot. "Büntetéseket" - ellentétben Zongor Gábor állításával - nem mertek nyíltan adni, ám a falu vezetőjét sokszor akadályozták a helyben hozott döntések végrehajtásában, a helyi akarat érvényre juttatásában. Ám azt feltételezni az SZDSZ-ről, s rólam, hogy ezek miatt foglal állást egy, az ország jelenét - jövőjét sorsdöntően befolyásoló kérdésben, már kimeríti a politikai sértegetés fogalmát, s nem hiszem, hogy méltó egy Európába igyekvő vezetőhöz.
Az persze már igaz és vállalható, amit az önkormányzati rendszer kiépítéstől kezdve vallunk, hogy mi település-centrikus modellben gondolkodunk, együtt a polgárokkal, akik elsősorban falujukban, városukban élnek, s csak másodlagos vagy harmadlagos számukra a térség, a megye, de akár a régió is. Amit tehát el lehet racionálisan végezni helyi szinten, az kerüljön oda, s a megye csak ezt követően léphessen a sorba, együtt más lehetőségekkel, mint a társulások - például oly ügyekben, mint amiről Zongor G. is említést tesz, - azaz bizonyos szolgáltatások, fejlesztések, beruházások megszervezésével, ha így a lakosság nagyobb közmegelégedésére oldhatóak meg ezek a feladatok.
A Veszprém megyei elnök "megye-féltésének" a saját szemszögéből (székéből) nézve igaza lehet, s bizonyára megfelelő szakértelemmel látja el feladatát, de megjegyzem, ezzel a szabaddemokraták is rendelkeznek, s "ismerik a közigaztatás alapvető szabályait". Éppen ebből vonunk le Önnel ellentétes, de a helyi lakosokkal, polgármesterekkel azonos véleményt, amikor hangsúlyozzák (hangsúlyozzuk), hogy nem akarnak (és akarunk) maguk fölé egy újraelosztó hatalmat ültetni az önkormányzati rendszerben.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy az önkormányzati feladat és hatáskörök bármikor is ne mozoghatnának, s azt sem, hogy például a dekó-rendszer további reformja kapcsán innen ne kerülhetnének olyan újabb feladatok a középszintre, amelyek helyi szinten nem végezhetők el. Arra a középszintre, amelyet éppen az Ötv. 1994. évi módosítása, majd a területfejlesztési törvény (az egyszerűség kedvéért nevezem így) erősített meg a megyék területi jellegének rögzítésével, a megyei önkormányzatok és a megyei területfejlesztési tanácsok (melynek úgyszintén Ön az elnöke Veszprém megyében) szerepének kibontásával a térségi feladatmegoldásban, térségfejlesztésben.
S mivel lassan egy évtizede annak, hogy rám ragasztódott egy bélyeg, hadd zárjam le e vitát azzal, hogy nem vagyok a megyék ellensége (az SZDSZ, mint koalíciós párt pedig úgyszintén nem az), én a települések barátja vagyok.
Az európai integrációs folyamatok regionális összefüggéseinek egyik lényeges kérdése valóban az, amiről Zongor Gábor hosszasan érvel, nevezetesen, hogy a Magyar Köztársaság esetében az EU-csatlakozás, a Sturktuláris Alapok szempontjából a jelenlegi megyék lesznek-e azonosak a régiókkal, avagy az európai országok túlnyomó részének megfelelő nagyobb területű és lakosságszámú regionális egységek.
A magunk részéről (SZDSZ) az előbbi mellett foglalunk és foglaltunk állást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenlegi helyzetben a közigazgatási-önkormányzati régió kialakítását tűznénk ki célul. (Bár megjegyzem, az új alkotmány előkészítése során ez igen komolyan felvetődött).
A szabaddemokraták tehát - egyetértve a szocialista miniszter által vezetett KTM-nek a területfejlesztési törvény alkotása során, s most az Országos Területfejlesztési Koncepció tervezetében is megjelenített álláspontjával - a NUTS-II szintet nem a mai megyékben, hanem a régiókban látjuk, ezt tekintjük a Kormány regionális politikája meghatározó egységének.
"A második dimenzió ugyancsak az EU harmonizációs követelményekből adódik. Az Európai Unió strukturális támogatásainak címzettjei azok a megyénél nagyobb térségek, amelyek rendelkeznek a regionális fejlesztési stratégiák és programok kidolgozására, de főleg azok megvalósítására alkalmas információs és tervezési kapacitásokkal. Magyarországon öt-hét területi statisztikai, illetve programozási egység, nagyrégió (az EU-terminológiai szerint NUTS II.) kialakítása reális az EU normáknak megfelelően." (Lásd a parlament elé terjesztet Országos területfejlesztési koncepcióban foglaltakat.) (Itt és most nem részletezhető kérdés a lehatárolás, avagy hogy a régiók száma: 6 vagy 7 legyen). Ez nem érinti és nem sérti sem a megyei önkormányzat, sem pedig a megyei területfejlesztési tanácsok jelenlegi kompetenciáit. Sőt, pontosan a strukturális alapokból való támogatások kapcsán valószínűsíthető, hogy a megyei szintnek is jelentős újabb feladatai lehetnek. "A megyei területfejlesztési és rendezési tevékenység nagyon fontos szereplői a megyei önkormányzatok. A megyei önkormányzatoknak:
Abban igaza van Zongor Gábornak, hogy a területfejlesztési törvény nem kellő módon kezeli, szabályozza a regionális szintet, s a regionális fejlesztési területet sem, ezért - az EU-tárgyalások függvényében is - a törvény ezt érintő rendelkezéseit újra kell majd gondolni.
De, hogy az állami, önkormányzati vagy párt megközelítéseken túl másfajta nézőpontokról is szóljak - alátámasztandó részben a fentieket - engedtessék meg, hogy két nemzetközileg is (el)ismert szakértő, (Horváth Gyula, Illés Iván) azon munkájából idézzek néhány fontos gondolatot, amely nemrég jelent meg az Integrációs Stratégiai Munkacsoport gondozásában (Európai Tükör- Műhelytanulmányok).
A szerzők (mintegy válaszolva is e disputára) fölhívják a figyelmet, hogy: "nem célszerű lehetőséget adni olyan, kizárólag intézményi, szervezeti kifogásoknak, amelyek az integrációt késleltetik". Véleményem szerint a Zongorral készült cikk sajnos e körbe tartozik.
Érdemes pontosítani azt is, hogy miről is vitatkozunk, hogy mitől tartanak, s mit is akarnak a megyék, mint álláspontjuk szerinti régiók? A szerzők szerint "az újonnan létrehozandó régióknak kizárólag információs, tervezési és program-management szerepük van".
További fejtegetéseik arról szólnak (témánkat illetően), hogy a "Strukturális alapok a magyar intézményi rendszer modernizációját is eredményezik, ilyenek a regionális szintű statisztikai, tervezési programozási és monitoring funkciójú területi egységek létrehozása a megyék együttműködésével."
Én is hangsúlyozom, a megyék együttműködésével, amelyek között persze lehetnek olyan fejlesztési jellegű társulások is, amelyekről Zongor szól, csakhogy ezek nem keverendők össze azzal, amiről Horváth Gy. és Illés I. végül úgy adja meg összegző válaszát, hogy "Magyarország EU-csatlakozásának, illetve az Unió Strukturális alapjaiból történő támogatások igénybevételének előfeltételei olyan nagyrégiók (NUTS II. egységek) kialakítása, amelyekre fejlesztési koncepciók és azok megvalósulását szolgáló programok dolgozhatók ki."
Zongor Gábor hosszasan ecseteli, hogy milyen kritériumok alapján lehet egy területi egységet régiónak tekinteni - hivatkozva az Európai Régiók chartájára. Anélkül, ahogy itt most eldönthetnénk a kérdést, hadd idézzek most én is a Regionalizáció Közösségi Chartájának első cikkelyéből, mely szerint:
"a régió olyan terület:
- amely földrajzi szempontóbl nyilvánvaló egységet képez, avagy olyan területek homogén komplexuma, melyek zárt szerkezetet alkotnak, és amelyeknek lakosságát bizonyos közös elemek jellemzik, akik az ebből származó tulajdonságokat szeretnék megőrizni és továbbfejleszteni azért, hogy elősegítség a kultúrális, társadalmi és gazdasági fejlődést.
- A lakosság "közös elemei" a nyelvet, kutúrát, történelmi tradiciót és közlekedést érintő közös jellemzői értendők. De nem feltétlenül szükséges, hogy ezen elemek egyidejűleg érvényesek legyenek.
- Ezen egységeknek a különböző államokban más-más elnevezése, jogi, politikai helyzete lehet (autonom közösségek, tartományok, nemzetiségek), ami a jelen chartában lefektetett megfontolásokból nem zárja ki őket."
Magam a fentiekkel (a szerzők véleményét is beleértve) nem csupán egyetértek, de a kormány egyik lényeges feladatának is tekintem, aminek eleget kell tenni mihamarabb. De - jelzem - ez elsősorban saját véleményem, hiszen az SZDSZ-en belül (épp úgy, mint valamennyi parlamenti pártban) ezzel ellentétes, azaz Zongor Gáboréval azonos vagy kissé hasonló nézetek megfogalmazódnak, sőt erős lobbizás eredményeképpen a kormányzati döntéselőkészítésbe is beáramolnak.
Számomra úgy tűnik, hogy mint annak idején a megyéjét, úgy most ezt a vitát is ki kell hordanunk. Ehhez kíván hozzájárulni ez az írás, mely azzal a felelősséggel született, amelyet mindannyiunknak tanúsítani kell, amikor arról döntünk, fejtjük ki véleményünket, hogy miként tudunk együtt menni nem ellenségként, hanem társként: megyék és régiók (térségek, tájak, s ne feledjük, a településeket) az európai úton.
Budapest, 1997. október 6.
Dr. Wekler Ferenc
országgyűlési képviselő
SZDSZ Frakció