Régen volt már olyan zsúfolt az Országgyűlés őszi napirendje, mint ez év végén. Mindez érthető, hiszen mindenki tudja: amelyik javaslat tárgyalása a következő évre húzódik, abból kétséges, hogy - a választási kampány közepette - lesz-e kihirdetett törvény. Nem is beszélve az ahhoz kapcsolódó, s a jogszabályokat sokszor tartalommal megtöltő, alacsonyabb szintű rendeletekről. Igen jelentős, az önkormányzatokat is érintő törvények, törvénymódosítások megszületése várható októberben és novemberben.
Elsőként emelném ki a társasházi törvényt, a köztisztviselői törvény módosítását, az egészségügyi törvényt, az adótörvény-módosításokat. A T.Ház asztalán fekszik a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről, az ingatlannyilvántartás módosításáról szóló jogszabály-javaslat is. Nem beszélve azokról a jogszabályokról, amelyek tárgyalását tervbe vették, vagy el is kezdték, ám a határozathozatal időpontja még nem ismert: például a földtörvény.
Mivel minden javaslat vitáját nincs lehetőségünk ebben a hónapban összefoglalni, azokról tájékoztatjuk olvasóinkat, melyekről október végén, november elején határozat születhet: a társasházi, a köztisztviselői és az egészségügyi törvények.
Hazánkban a mintegy 5 billió forintnyi nemzeti vagyonnak kb. 20 százalékát teszik ki a lakások és azok felszerelései. Az összlakásállomány mintegy egynegyede pedig társasház. Becslések szerint ezekben a társasházakban 3,5-4 millió ember él. Nem meglepő tehát, hogy a társasházi törvénytervezet megalkotása előtt a kormányzat lehetőséget adott széleskörű társadalmi vitára. (Néhány jelentősebb fórumról, pl. a közös képviselők budapesti több ezres találkozójáról lapunk is beszámolt.) Egy éves párbeszédet követően az őszi ülészak 2. napján került sor a javaslat vitájára. Vastagh Pál igazságügyminiszter előterjesztésében azokat az elemeket emelte ki, amelyek az eredeti kormányzati elképzeléshez képest megváltoztak. Elsőként a tulajdonosok elővásárlási és -bérleti jogának szabályozását, amely a törvény erejénél fogva illette volna meg őket. Ez azonban akadályozta volna a forgalomképességet. Így javasolták azt a megoldást, hogy az alapító okirat tartalmazhat ilyen jellegű szakaszokat, ha a ház lakóinak kétharmada úgy gondolja.
Marad a közös képviselői intézmény is, bár sokan javasolták, hogy ezt a feladatot csak szakképesítéssel lehessen ellátni. De ezt csak ott követeli meg a törvényjavaslat, ahol a házkezelést üzleti alapon, hivatásszerűen űzik. Nem tették kötelezővé társasházi szövetség alakítását sem, amely - a bírósági lépcsőfokot megelőzően - a vitás ügyek rendezésében játszott volna szerepet.
Módosul a társasházi döntéshozatalok rendje: a korábbi egyhangú döntést előíró - a viták megoldását lebénító - rendelkezések helyébe az a szabály lép, miszerint az alapító okiratban kell meghatározni, mely kérdésekben akar a társasház kétharmados többségű döntést hozni. Ezentúl a jelzálogjog kiterjesztésével lehetségessé válik a hat hónap múltán sem fizető lakó felelősségének érvényesítése.
A törvényjavaslatot alapvetően minden párt támogatandónak minősítette, elismerően szóltak a kormányzat szándékáról, ám csaknem minden hozzászóló képviselő jelezte a módosítás további szándékát, amelyre az előterjesztő nyitottnak mutatkozott. A szabaddemokrata Dióssy László sajnálattal állapította meg, hogy a lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat nem került a parlament elé, így nehéz lesz összhangot teremteni a két különböző, ám egyenértékű tulajdoni forma között. Ugyanis - több képviselő szerint is - a lakásszövetkezetek indokolatlanul több kedvezményben részesülnek, mint a társasházak. Nem kell például társasági adót fizetniük, ha vállalkozói tevékenységből elért bevételük nem haladja meg az összes bevétel 10 százalékát. Nem így a társasházak, amelyek a közös tulajdon hasznosításából származó bevételük után 20 százalék adót fizetnek.
A képviselő emellett megkérdőjelezte, hogy az alapító okirat elfogadásánál, módosításánál előírt egyhangú döntés nem akadályozza-e továbbra is a közös tulajdonú lakások, más helyiségek elidegenítését. Ebben az esetben pedig nem jelent igazi megoldást, hogy a közösség a bíróságtól kérje a közös tulajdon megszüntetését - ha az a kisebbség méltányos érdekeit nem sérti -, mert ezek az eljárások évekig elhúzódhatnak, az esetleges vevő pedig már messze jár.
A kisgazda Lányi Zsolt arra hívta fel a kormányzat figyelmét, hogy nem foglalkoztak kellő mélységben azok problémáival, akik az államosított lakások gyors privatizációja révén jutottak tulajdonhoz, ám az elmaradt és most a nyakukba szakadt házfelújításokat képtelenek kifizetni. Hasonlóan vélekedett Sasvári Szilárd (Fidesz-MPP) is. A képviselők szerint az állam saját érdekében sem vonulhat ki teljesen ebből a szférából: felújítási adókedvezmények, áfa-visszaigénylés és kedvező hitelek biztosításával kellene segítenie e hatalmas, ám gyorsan romló és értéktelenedő lakás-állomány megmentését. Kónya Imre (MDNP) a kérdés másik oldalát is vizsgálva rámutatott, hogy a nem fizető lakók otthonának jelzáloggal terhelése korántsem jelenti majd az elmaradt költségek behajtásának biztosítását. Az ellenzékiek hangsúlyozták azt is, hogy a gettósodás veszélyének elkerülése érdekében a kormányzat, az önkormányzatok és a társasházak együttműködésével mielőbbi tömbrehabilitációkra volna szükség.
Hegyi Gyula (MSZP) a pénzügyi engedmények sorát gyarapítva azt javasolta, hogy az állam tekintsen el a többnyire rossz és hevenyészett alapító okiratok megváltoztatásánál fizetendő illetéktől. Úgy vélte, hogy meg kellene oldani a társasházi tulajdonosok nyilvántartását is, mert enélkül az egész törvény írott malaszt lehet, ha a végrehajtásra kerül a sor. Koalíciós társa, Szalay Gábor (SZDSZ) pedig arra hívta fel az előterjesztő figyelmét, hogy amíg 660 ezer lakás távfűtéssel van ellátva, s ezek túlnyomó többsége társasházi formában működik, addig nem lehet a két törvényjavaslatot külön tárgyalni: Pontosabban a kormányzat a választások előtt már nem merte vállalni, hogy legtöbb gondot okozó távfűtési probléma megoldását megkísérli.
A köztisztviselői törvény működésének tapasztalatait hasznosítva a kormány lényeges pontokban kívánja módosítani az öt éve született jogszabályt. Például a jövőben azokat a köztisztviselőket, akiknek munkája, pozíciója közvetlenül a politikusokéhoz kapcsolódik csak határozott időre lehetne kinevezni, amíg felettese megbízatásának ideje le nem jár. A módosítás hasonló szabályokat állapít meg az önkormányzatok képviselő-testülete, bizottsága, illetve a polgármester mellett működő tanácsadók, főtanácsadók esetében is. A javaslat szigorítja az összeférhetetlenségi rendelkezéseket is. Bevezeti a köztisztviselői tartalék-állomány intézményét, amely szerint az állástalanul maradót kiközvetítik egy máshol megüresedett hasonló munkakörbe. A nyugdíjkorhatár kitolódásával változnak az előmenetel szabályai is.
Az illetmény-rendszer módosítása elsősorban az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők helyzetének rendezésére szolgál - mondta Kuncze Gábor belügyminiszter a javaslathoz fűzött bevezetőjében. A jegyzők illetményének megállapításánál a módosítás a település lélekszámához köti a jegyző díjazását és bevezeti a körjegyzői pótlékot.
Az ellenzéki képviselők - az érintett érdekképviseletek véleményét is tolmácsolva - megállapították, hogy a bértábla szorzói túl alacsonyak. Elsikkadt az a törekvés is, hogy a polgármesteri hivatalokban dolgozó köztisztviselők béréhez a központi költségvetés hozzájáruljon. Zwack Péter (független) megállapította: a területi és helyi államigazgatási szerveknél, a helyi önkormányzati igazgatási szerveknél és a területi köztestületi önkormányzatoknál közel 87 ezer köztisztviselő dolgozik, míg a központi közigazgatásban mintegy 19 ezer. Mégis, a tervezet jelentős része úgy fogalmazódott meg, mintha csak a központi közszolgálatnak szólna - jelentette ki a képviselő. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az országon belüli köztisztviselői mobilitásnak nincs infrastrukturális háttere, nincs erre szolgáló lakásállomány.
Többen - köztük koalíciós képviselők is - kifogásolták a túlmunka szabadidőben történő ellentételezését. Mindenki egyöntetűen úgy vélte: a túlmunkát meg kell fizetni, mégpedig azonnal. A kormánypárti képviselők védelmükbe vették a javaslatot, mondván, hogy a korábban elképzelt átfogó reformhoz sajnos nincs elég költségvetési forrás. Voltak, akik viszont nem értettek egyet a köztisztviselők közötti megkülönböztetés törvényben történő megfogalmazásával. Az ellenzékiek azonban nagyon is helyénvalónak tartották, hogy külön rendelkezzenek a politikusokhoz kötődő köztisztviselők státusáról.
Az Önök előtt fekvő törvényjavaslat legfontosabb elve, hogy az állampolgár szempontjait, érdekeit tartja szem előtt. Azt írja le, hogy a polgárnak egészségesként és betegként milyen lehetőségei, jogai vannak ahhoz, hogy egészségét megőrizze, visszanyerje, s hogyan élhet ezekkel a jogokkal - többek között e szavakkal vezette be az egészségügyi törvényjavaslat vitáját Kökény Mihály népjóléti miniszter. Ám a szabályozási tervet sem a kormánypártiak sem az ellenzékiek nem tartották kielégítőnek. Egyebek mellett azért, mert több ponton ellentmond az egészségbiztosítási törvénynek. Az utóbbi szigorúan korlátozza az orvosok jogát a vizsgálati és terápiás módszerek megválasztásában, és a betegek, egyébként már korábban lefektetett, szabad orvos-választási jogát is. Szolnoki Andrea (SZDSZ) figyelmeztetett arra is, hogy a kórházak többségében jelenleg nem teremthetők meg a feltételei a hozzátartozók állandó otttartózkodásának sem, amelyet a javaslat jogként fogalmaz meg. A képviselőnő úgy vélte: a minisztériumnak szélesebbkörű vitát kellett volna kezdeményeznie az eutanázia bevezetéséről, mielőtt a törvényjavaslatot a Ház elé terjeszti. Az előterjesztésről bővebben lapunk másik részében olvashatnak. A vita részleteiről pedig következő számunkban adunk hírt.
N.E.