Új törvényjavaslatok és módosítások sora került a T.Ház elé októberben, amelyek alapvetően érintik az önkormányzati rendszer működését. Csak a legfontosabbakat említve: a címzett és céltámogatási rendszer módosításáról, az önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről, az ingatlannyilvántartásról, az illetékekről, a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvényjavaslatok. S nem utolsó sorban az 1998-as költségvetési büdzsé javaslata.
A kistelepüléseknél a korábbi közös községi tanácsok, a vagyon szétosztása, az ehhez kapcsolódó érzelmi múlt akadályozta, hogy az alkotmány, az önkormányzati törvény alapján, de nem utolsó sorban az ésszerűségnek megfelelően létrejöhessenek a helyi önkormányzatok társulásai. A vagyonmegosztást követően az önkormányzatok szerették volna látni, mi az övék és mi nem, területben, inézményekben, értékpapírokban. Ez a folyamat még mindig nem zárult le véglegesen, bár már egy másik szinten zajlanak a pénzügyi viták. Nem önkormányzat és önkormányzat, hanem főként önkormányzat és állam között. S úgy tűnik, amíg ezek a kérdések nem tisztázódnak, addig nem minden település próbál meg az együttműködés formáiról gondolkodni.
A kormány 1994 után az önkormányzati önállóság csorbítása nélkül próbálta többféle módon is ösztönözni a társulásokat - változó sikerrel. A közoktatási törvény útján az iskolafenntartó, a területfejlesztési törvény által a kistérségi területfejlesztési társulások számát kívánták növelni. 1997. január 1-jétől pedig jelentősen emelkedett a körjegyzőségek központi költségvetési támogatása. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjesztő Kuncze Gábor belügyminiszter ezzel kapcsolatban megállapította: az intézkedés eredményeként megállt a körjegyzőségek felbomlási folyamata, sőt, a számuk a korábbihoz képest növekedett.
A társulási törvény megalkotására azért van szükség, - mondta előterjesztésében a miniszter - mert az önkormányzatoknak nincs elég támpontjuk a társulási megállapodások tartalmi és formai részeinek meghatározásához. A társulások működésével kapcsolatos viták eldöntése a bíróság hatásköre. Ennek megtartása mellett azonban az - új jogszabály által is - elő kell segíteni az önkormányzatok közötti viták peren kívüli megnyugtató rendezésének lehetőségét.
A törvényjavaslat a társulási megállapodások ötféle típusát különbözteti meg, lehetőséget teremtve arra, hogy az önkormányzatok a helyi sajátosságoknak megfelelő, a közös feladat ellátásához legjobban igazodó megállapodást válasszák. Az első alapján az egyik önkormányzat egy vagy több szolgáltatás ellátását rendelheti meg a másiktól, ha neki nincs meg a szükséges infrastruktúrája. A második forma, amikor egy szervezetet (intézmény vagy közösen foglalkoztatott munkavállalók) hoznak létre közös fenntartásra, működtetésre. A harmadik forma abban különbözik ettől, hogy a közös szervezet működtetésének feltétele a társulási tanácsot. A negyedik megoldás jogi személyiséggel rendelkező társulás alapítását teszi lehetővé, ha indokolt, hogy a társulásnak saját vagyona legyen. Az ötödik pont - többek szerint a jövő paragrafusa - lehetővé teszi, hogy egy önkormányzat nem önkormányzattal, hanem más jellegű jogi személyiséggel is társulhasson. Ezáltal intézmény-ellátó feladatait "kiviheti" a civil szférába is.
A kormány által benyújtott törvényjavaslatot mind a hét önkormányzati szövetség támogatta. Alapvetően az ellenzéki pártok szónokai sem a célokat kifogásolták, hanem a társulások ösztönzésének módszereivel nem értettek egyet. Többek szerint a legmeggyőzőbb érv a jelenleginél is nagyobb pénzügyi támogatás lenne.
A szocialisták vezérszónoka, Lamperth Mónika a változtatás szükségességét a hatékonyság, a gazdaságosság javításával indokolta. Úgy vélte, hogy az önkormányzati feladatellátás jelenlegi rendszerét nem lehet tovább így finanszírozni. Angolszász, skandináv és francia példával igyekezett bizonyítani a társulások létjogosultságát. A franciáknál a miénkhez hasonló, széttagolt helyi önkormányzati rendszer van, az integrációs formát pedig a településszövetségek jelentik. Ezek a szövetségek látják el azokat a térségi szolgáltatásszervezési funkciókat, amelyek túlmutatnak a települések határain. Az angolszász és a skandináv rendszer nincs tekintettel a településhatárokra, nem az "egy önkormányzat-egy település" elvét mintázza, hanem településcsoportokra mondja azt, hogy önkormányzat. Ezen önkormányzatok fő feladata a gazdaságfejlesztés. A képviselőnő e példákkal azt kívánta bizonyítani, hogy tőlünk nyugatra is államilag szabályozva és törvények útján ösztönzik a minél hatékonyabb önkormányzati együttműködést.
A kisebbik kormánypárt, az SZDSZ vezérszónoka hozzászólásában hangsúlyozottan szögezte le, hogy pártja a kényszertársulás bevezetésének korábbi lebegtetésével szemben továbbra is az önkormányzatok deklarált szabad társulási jogát támogatja. Az önkormányzatok döntő többsége érdekelt abban, hogy feladatait az ott élő emberek számára a lehető legjobb színvonalon és költségtakarékosan lássa el - mondta Szentkuti Károly. A törvényhozásnak ehhez kell segítséget adni - nem kényszert, hanem ösztönzést. A képviselő szerint erre a jelenlegi törvényjavaslat alkalmas. Egyrészt enyhülhet az önkormányzati feladatellátás túlzottan intézménycentrikus jellege, másrészt felerősödhet az önkormányzatok közötti szolidaritás. Ám arra is felhívta a figyelmet, hogy e jogi keretek csak akkor nyernek tartalmat, ha a társulások pénzügyi ösztönzőrendszere is folyamatosan bővül. Fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy egy társulás létrehozásával nem szűnik meg a helyi önkormányzat feladatellátási kötelezettsége.
Balsay István (Fidesz) dícsérte az előterjesztést, mert - remélhetőleg szándékosan - megfeledkezett a megyehatárok emlegetéséről, lehetővé téve a határokon túlnyúló társulások megalakítását. Ellenben több helyen javasolta a szöveg pontosítását. Például a negyedik társulási forma esetében szerinte részletesebben kellene kifejteni azt, hogy az önkormányzatok milyen felhatalmazással adhatják át a helyi közügyek gyakorlását a közös képviselőtestület számára.
Bírálta viszont a "lopakodó" jogalkotást, azt, hogy a kormányzat gyakran az ágazati törvényekben módosít olyan kérdéseket, amelyek a kétharmados önkormányzati törvényt is érintik. Leszögezte azt is, hogy továbbra sem támogatják a megyei önkormányzatok "településfőnöki szerepének" továbbfejlesztését.
A társulásnak megvannak a polgári törvénykönyvben előírt szerződéses szabályai. Ha a kormányzat ezt ösztönözni kívánja, akkor erre teremtsen érdekeltséget és ne jelszógyűjteményt hozzon a T.Ház elé, mert az - vélekedett a javaslatról Boross Péter (MDF) - csak pótcselekvés. Hasonló állásponton volt Torgyán József (FKGP) is, aki még kifogásolta azt is, hogy a törvényjavaslat hatásvizsgálata elmaradt.
Az 1991 óta működő címzett és céltámogatási rendszer reformjának szükségességét egyik párt képviselője sem vitatta. Bár nem kis nézeteltérések mutatkoztak a módosítás útjainak megítélésében. Lapunk októberi számában részletes ismertetőt olvashatnak a kormány által előterjesztett változásokról, ezért itt most csak néhány elemet emelnék ki. Azokat, amelyekkel kapcsolatban kifogás merült fel. Mindenekelőtt azonban idéznék a belügyminiszter bevezetőjéből: " A támogatási rendszer jelentősen hozzájárul az önkormányzatok infrastruktúrájának kiépítéséhez, fejlesztéséhez. Ennek alátámasztására néhány adat: 1991-97 között az önkormányzatok összkiadása mintegy 5000 milliárd forint, amelyből több mint 830 milliárd forint a felhalmozású és tőke jellegű kiadás. Címzett és céltámogatással több mint 7200 beruházás valósult meg, kezdődött el, összköltségük 482 milliárd forint, amelyből közel 262 milliárd forint a támogatás. Ez több mint 2700 önkormányzatot érint, ahol a lakosság közel 96 százaléka él." A rendszerváltozás utáni egyik "legsikeresebb" törvényt a közbeszerzési törvény, a 98-as költségvetési törvényjavaslat rendelkezései és egyes döntések "leadása" miatt kell módosítani. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a javaslat elfogadása esetén a megyei területfejlesztési tanácsok döntenének 4,3 milliárd forint címzett támogatás sorsáról. Azokról a fejlesztésekről, amelyek 200 millió forintnál kevesebbe kerülnének.
Mint azt Szentkuti Károly (SZDSZ) az önkormányzati bizottság vezérszónoka elmondta: egyetértettek abban, hogy a döntéseket arra a szintre kell telepíteni, ahol az legpontosabb információk állnak a döntéshozó rendelkezésére, biztosítva ezáltal a pénzek hatékony felhasználását. Csakhogy sokan kifogásolják, hogy ezt a feladatot a még "csecsemőkorban" lévő területfejlesztési tanácsokra bíznák, amelyek alapvető feladata nem a pénzelosztás, hanem a gazdaságfejlesztés. S ebből a szempontból szerencsésebb lenne ezt a munkát a pénzügyi alapokra kiosztani. Emellett szól az is, hogy az országos és a megyei területfejlesztési koncepciók hiányában a tanácsokban rendkívül erősek a helyi lobbiérdekek, amelyek megkérdőjelezik az objektivitást. Felvetődött az is, hogy szabad-e egy alapvetően állami, önkormányzati fejlesztéseket szolgáló ösztönzőrendszert egy többpólusú - önkormányzatok, kamarák, kormány - testület döntési jogkörébe adni. Másrészről viszont érvként hangzott el, hogy a jelenlegi döntéshozatali rendszerben gyakorlatilag nem a képviselők, hanem a minisztériumi bürokrácia kezében van a döntés, mert a parlament képtelen normálisan kezelni több ezer címzett támogatási pályázatot. Így a minisztériumi előkészítésnél a képviselők csak lobbizni tudnak egy-egy ügyben.
A vezérszónokok közül a szocialista Jauernik István jó megoldásnak tartotta a megyei területfejlesztési tanácsok bevonását a döntéshozatalba. Nem utasította el ezt a lehetőséget a fideszes Balsay István sem. Frakciójuk többek között javasolni fogja, hogy a vidékfejlesztési programok kiemeltebb szerepet kapjanak a támogatások odaítélésénél. A szabaddemokrata Szász Domokos fenntartásokat fogalmazott meg a döntés leadásával kapcsolatban, ám dícsérte a törvényjavaslat többi elemét. Demeter Ervin (MDF) úgy vélte, hogy ez a rendszer "legyűri" az eddig sikeres működéséről ismert törvényt és rendszert. A kisgazda Bánk Attila szerint nem engedhető meg, hogy a decentralizáció nyomán 19 megyében 19 féle feltételrendszer alakuljon ki. Pártja egyébként támogatta a javaslat célkitűzéseit.
Lapunk xxx oldalán olvashatnak még a köztisztviselői törvény elfogadásáról, következő számunkban pedig kitérünk az illeték és adótörvények módosításának, az 1998-as költségvetés javaslatának vitájára.
Németh Erika