Minden év új kihívás, nincs ez másként 1998-ban sem. Az év végén nemcsak számvetés készül az elvégzett munkáról, hanem egyben a következő gazdasági évre is fel kell készülni.
Ezért az alábbi írásban a helyi adókról (Htv.), a gépjárműadóról (Gjt.) és az illetékekről (Itv.) szóló törvény legutóbb született módosításait szedtük csokorba azzal a szándékkal, hogy segítsük a képviselőtestületek adózással összefüggő rendeletalkotási feladatait.
A helyi adók rendszerén belül évek óta folyamatos kritika kereszttüzében áll az iparűzési adó alapjának meghatározási módja. A termék-előállító ágazatokhoz tartozó vállalkozások és érdekképviseleti szerveik szerint diszkriminatív, hogy az e típusú vállalkozásoknál az adó alapja - az eladott áruk és az alvállalkozói közreműködés hiányában - lényegében a teljes nettó árbevétel, míg a kereskedelem gyakorlatilag csak a hozzáadott érték után adózik. A termelői szférához tartozó jelentős vállalkozások kiterjedt beszállítói körrel állnak kapcsolatban, amelyek olyan értékes, magas készültségi fokú "anyagokat" szállítanak a vállalkozások részére, amelyeket az esetek többségében lényegében csak végtermékké kell szerelni. Mivel ennek értékesítésekor a termelő árbevételében - így az iparűzési adó alapjában - e magas készültségi fokú részegységek értéke is megjelenik, a fizetendő adó aránytalanul magas a termelő által hozzáadott értékhez képest. Az adó alapjára vonatkozó szabályokat az Alkotmánybíróság az e tárgyban hozott 963/B/1993. AB határozatában nem találta alkotmányellenesnek, a kormányzatra nehezedő nyomás miatt azonban elkerülhetetlenné vált az iparűzési adó alapjának megreformálása, illetve hozzáadott értéktípusú adóvá alakítása. Az iparűzési adó alapjára vonatkozó szabályok 1998-tól a különböző nemzetgazdasági ágazatokhoz tartozó vállalkozások, valamint az önkormányzatok közötti radikális adóteher-, illetőleg adóbevétel-változás elkerülése érdekében 2000-ig - három lépcsőben - módosulnak. Az adóalap megállapításánál a főszabály változatlanul hagyása mellett (a nettó árbevételből levonható az eladott áruk beszerzési értéke, az alvállalkozói teljesítések értéke) fokozatosan levonhatóvá válik az anyagköltség is.
1998-ban az anyagköltségek 33%-ával, 1999-ben 66%-ával csökkenthető az adóalap, a teljes anyagköltség levonására pedig 2000-től lesz lehetőség. Az iparűzési adó törvényi felső mértéke az 1998. évre 1,4%-ban, az 1999. évre 1,7%-ban, 2000-től pedig 2%-ban kerül megállapításra.
Az adóalap-megosztás során gondot jelent, hogy a vállalkozót mely önkormányzatok viszonylatában terheli megosztási kötelezettség, s nehézséget okoz az iparűzési tevékenység jellegének (állandó vagy ideiglenes) megítélése is. A módosítás csak a székhely és a telephely(ek) szerinti önkormányzatok esetében írja elő az adóalap-megosztási kötelezettséget. A jövőben csak ezen önkormányzatok területén végez a vállalkozó ún. állandó jellegű iparűzési tevékenységet. Csak az olyan állandó üzleti létesítmény (iroda, fiók, üzemcsarnok, gyártelep, stb.) minősül telephelynek, ahol tényleges gazdasági tevékenység zajlik. Emellett a jogszabály tételesen felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek ideiglenes jelleggel végzett iparűzési adóval terhelhetők. Ha a tevékenység időtartama a 3 hónapot meghaladja, akkor a munkavégzés helye telephelynek minősül, és ez esetben az adóalap-megosztási kötelezettség is kiterjed rá.
Az olyan tevékenység után, amely nem terhelhető ideiglenes iparűzési adóval, az adóalany kizárólag a székhely és a telephely szerinti önkormányzat számára fizeti az iparűzési adót.
Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő átalányadó - a tevékenység időtartama alapján - ugyan továbbra is napi 5000 Ft-ban maximált, azonban megszűnik az ideiglenes iparűzési tevékenység utáni adó alapjának nettó árbevételben történő - jelenleg alternatív jelleggel működő - meghatározási lehetősége. Az iparűzési adóalap székhely és telephely(ek) közötti megosztásában változás az 1997. december 31-éig hatályos szabályozáshoz képest, hogy csak az állandó jellegű iparűzési tevékenység esetében írja elő az adó alapjának a Htv. melléklete szerinti megosztási kötelezettségét. Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően - a vállalkozónak kell a mellékletben meghatározottak szerint megosztania.
Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységgel összefüggő adókötelezettség teljesítése az adóalany számára jelentős adminisztrációs terhet jelent, ugyanakkor az ebből származó önkormányzati adóbevétel elenyésző. Ez az anomália az állandó és az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység pontos elhatárolásával, valamint az utóbbi tevékenység meghatározásával szüntethető meg.
A számvitelről szóló törvény módosítása következtében 1997-től a kapott kamatok között kell feltüntetni a kamatozó értékpapírok értékesítése során az eladási árban realizált kamatjövedelmet, míg az ezen értékpapírok vételárában felhalmozott kamatot fizetett kamatként kell elszámolni. 1997 előtt az ilyen értékpapírok vételára és eladási ára közötti különbséget - beleértve az előzőek szerinti kamatkülönbözetet is - árfolyamnyereségként, a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kellett elszámolni. A módosítás az előző évinél magasabb iparűzési adófizetési kötelezettséget eredményezett. A nem pénzügyi szektorba tartozó társaságok esetében indokolatlan, hogy az ilyen kamatbevétel az iparűzési adó alapjába tartozzék, mivel az a számviteli törvény módosítása előtt sem képezte az adó alapját. Ennek érdekében a módosítás az eladási árban szereplő kamatbevétellel csökkenti az adó alapját. Mivel - 1997. január 1-je - előtt a biztosítók, befektetési vállalkozások esetében a kamatozó értékpapírok eladása során keletkező árfolyamkülönbözet után is keletkezett iparűzési adókötelezettség, így ebben az adóalanyi körben csak a kamatozó értékpapírok vételárában felhalmozott kamattal kell az adó alapját csökkenteni.
A lakásszövetkezet belső szolgáltatásból származó árbevételét a módosítás kiveszi az iparűzési adó alapjából. A belső szolgáltatás ugyanis nem minősül vállalkozói tevékenységnek.
Az önkormányzatnak minden évben rendeletet kell hoznia, ha a következő adóévben a belföldi gépjárműveknél a törvényben meghatározottnál magasabb adómértéket kíván illetékességi területén alkalmazni. Ennek elmaradása esetén csak a törvényi alsó mértékkel adóztathat. Célszerű lenne azonban, ha az önkormányzat törvényi minimumtételt meghaladó adómértékre vonatkozó rendelete - változatlan mértékkel - mindaddig hatályban maradna, amíg azt a képviselő-testület (közgyűlés) nem módosítja, illetve nem helyezi hatályon kívül. Az új mértéket megállapító rendeletet továbbra is az adóévet megelőző év december hó 15. napjáig kell kihirdetni. Ha ez idáig az új rendelet nem kerül kihirdetésre, akkor nem a törvényi minimum, hanem a korábbi adóévben alkalmazott adómérték lesz érvényes a következő évben is.
A 164/1995. (XII.27.) korm. rendelet csak a súlyosan mozgáskorlátozott személyeket részesíti közlekedési kedvezményben. A jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében a módosítás az adómentességet is a súlyos mozgáskorlátozottsághoz köti. Másrészt az adómentességet a személyszállító gépjárművekre korlátozza.
Egyes környezetbarát tehergépjárművekre jövő évtől adókedvezmény vehető igénybe. Az olyan tehergépjármű után, amelynek a légszennyezése az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága 49.02/A. előírásainak ("EURO-1"-es) megfelel, az egyébként járó adó 75%-át, nyergesvontató esetében 20%-át, míg az olyan tehergépjármű után, amelynek a légszennyezése az ENSZEGB 49.02/B. előírásának, zajkibocsátása pedig az ENSZEGB 51.02 előírásának ("EURO-2"-es) megfelel, az egyébként járó adó 50%-át, nyergesvontató esetében 10%-át kell megfizetni. A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a gépjármű minősítését a vállalkozó a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet által kiadott műbizonylattal igazolja.
Módosul a katalizátoros gépjárművek számára biztosított adókedvezmény is. Az egységes - a fizetendő adó 50%-áig terjedő - kedvezményt a katalizátor jellege és a környezetre gyakorolt hatása szerinti kedvezmény váltja fel.
Az önkormányzatokat leginkább az érdekli, hogy az adóalap és mértékének változása hogyan érinti az iparűzési adóbevétel alakulását. A nemzetgazdasági szinten és a 20 legnagyobb iparűzési adóbevételt realizáló önkormányzatra (ezen önkormányzatok realizálják az iparűzési adóbevétel 71%-át) végzett modellszámítások azt mutatják, hogy az adóalap-csökkentés és a mértékemelés lehetősége lényegében kiegyenlíti egymást és az adóbevétel önkormányzati szinten lényegében azonos marad. Nemzetgazdasági ágazatonként a változás azonban kétirányú. A termelő- és az alapanyag-termelő ágazatokban tevékenykedő vállalkozások adóterhe csökken, a kereskedelemben, szolgáltatásban érdekelt vállalkozók adóterhe viszont növekszik. Ennek alapvető oka az említett ágazatok eltérő anyagigényessége. A helyi képviselő-testületeknek az adórendeletek módosítását megelőzően települési szinten fel kell mérni az adóalap csökkenésének várható volumenét, és a bevételi érdekeket szem előtt tartva, ehhez kell igazítani az iparűzési adó mértékét. Amennyiben a képviselő-testület nem módosítja helyi adórendeletét, úgy mindenképpen csökken a bevétel, mivel a törvény erejénél fogva az adóalap-csökkenés - 1998-ban az anyagköltség 33%-ával - hatályba lép.
A kisebb önkormányzatok szempontjából költségtakarékos adóbeszedést eredményezhet az a módosítás, amely lehetővé teszi, hogy - a helyi rendeletben szabályozott módon, a pénzkezelési szabályok betartásával, 5000 Ft-ot meg nem haladó összegű helyi adóra (adótartozásra) - az adóhatóság készpénzbefizetést is elfogadjon.
A Htv. 45.§-a módosítja az anyagi érdekeltség forrásképzésének lehetőségét és szűkíti az érdekeltségi célú juttatásból részesíthetők körét. A jövőben az anyagi érdekeltség forrásául csak a feltárt és a beszedett adóhiány, illetve a beszedett adótartozás szolgál. Érdekeltségi célú juttatásból csak az adóhatáskör címzettje (jegyző, főjegyző), valamint a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal adóügyi feladatokat ellátó köztisztviselői részesülhetnek.
1998-tól új feladatként jelentkezik a települési önkormányzatoknál a magánszemélyek termőföld bérbeadásából származó jövedelmének adóztatása. A szabályokat (adóalap, mérték, stb.) a személyi jövedelemadó törvény tartalmazza. A termőföld bérbeadásából származó jövedelemadó-bevétel teljes egészben a települési önkormányzatot illeti meg, az tőle nem vonható el. Az adóbevallással és a -nyilvántartással kapcsolatos feladatokat PM-rendelet szabályozza. A helyi önkormányzatoknak a fentiekkel összefüggésben rendeletalkotási feladatai nincsenek.
1998-tól a vagyonszerzési illetékek rendszere, mértéke alapvetően nem változik. Kisebb módosítást jelent, hogy öröklési illetéket akkor is fizetni kell, ha egy magánnyugdíjpénztári számlán felhalmozott összeghez a kedvezményezett vagy az örökös hozzájut. Illetékfizetési kötelezettség azonban csak akkor van, ha az összeget a kedvezményezett (örökös) felveszi. Ha a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja, avagy más magánnyugdíj-pénztárba viszi át, mentesül a fizetési kötelezettség alól.
Az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozók számára a törvény 2%-os vagyonszerzési illetéket állapít meg. A kedvezményre a kizárólag pénzügyi lízing tevékenységet folytató vállalkozók közül is csak azok jogosultak, akiknél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy az éves nettó árbevételük 50%-a ingatlanlízingből származik. Azonos feltételekkel mentesülhetnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozók is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a ma hatályos konstrukció hátrányosan érinti azokat a vállalkozókat, akik ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjével is foglalkoznak, s ennél fogva csak egy jogcímen tarthatnak igényt a kedvezményre. Ezen vállalkozók részére a módosítás akkor biztosítja az ingatlan-, illetve gépjármű-forgalmazással járó előnyöket, ha nettó árbevételük legalább 75%-a e két tevékenységből származik.
Illetékmentesen kiállítható a szülők házassági anyakönyvi kivonata, ha az a gyermek születésének anyakönyvezéséhez, továbbá az elhunyt születési és házassági anyakönyvi kivonata, ha az a haláleset anyakönyvezéséhez szükséges. A módosítás azért szükséges, mert a személyi igazolvány anyakönyvi részt nem tartalmaz, ugyanakkor az anyakönyvről szóló jogszabály kötelezően írja elő az okirati bizonyítást.
1998. január 1-jei hatálybaléptetéssel előkészítés alatt áll a külföldi székhelyű vállalkozók magyarországi fióktelepeiről szóló törvény, amely a fióktelep létrehozását cégjegyzéshez köti. Az említett eljárás illetékfizetési kötelezettsége a hatályos rendelkezésekből nem vezethető le. A szabályozás külföldi vállalkozások fióktelepei esetén a bejegyzésért fizetendő illeték mértékét 200000 forintban határozza meg.
Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illetékfizetésre kötelezett nyilatkozata ismeretében az illetékhivatal állapítja meg.
Az utóbbi időben az ingatlanforgalomba olyan vagyontárgyak is bekerültek (pl. malom, szálloda stb.), amelyekre vonatkozóan - rendeltetésük sajátossága miatt - a fekvés szerinti településen összehasonlító értékadatok nem állnak rendelkezésre. Ilyenkor az illetékhivatal törvényességi okból a vételárat fogadja el akkor is az illeték alapjaként, ha a forgalmi értéktől való eltérés nyilvánvaló. Az ebből adódó anomáliák megszüntetése érdekében a módosítás a forgalmi érték megállapításánál a mérlegelési céllal felhasználható adatok körét kiterjeszti a térséghez tartozó hasonló adottságú településeken fekvő, azonos rendeltetésű ingatlanok adataira. Ezek figyelembevételére azonban kizárólag akkor van mód, ha a megszerzett ingatlan fekvése szerinti településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs.
A névváltoztatási eljárás illetéke 5000 forint lesz a jövőben. Az eljárás több szerv (anyakönyvvezető, Belügyminisztérium, népességnyilvántartás stb.) hatáskörébe tartozik. Az eljáró szerveknél felmerülő és az államot terhelő kiadások többszörösét teszik ki az ügyfél által jelenleg fizetett 1000 forint összegű illetéknek. Indokolt tehát, hogy az eljárás kezdeményezői a felmerült költségekből nagyobb részt vállaljanak.
Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás illetéke szintén az eljárás tényleges költségeihez igazodik, annak mértéke a jelenlegi 1000 forint helyett 3000 forint lesz. A változás alapvető indoka, hogy az ingatlan forgalmi értékét meghatározó hatósági bizonyítvány kiállítása komoly szakmai felkészültséget igénylő, bonyolult és az általánosnál jóval költségesebb eljárás.
Speciális illetékfizetési kötelezettségként jelenik meg a külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély iránti eljárás illetéke, amely 10000 forint. Az ilyen eljárás első fokon a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal hatáskörébe tartozik, ahol magasabban kvalifikált tisztviselők intézik az ügyeket, ebből adódóan az eljárás költségvonzata is lényegesen eltér az általánostól.
F.I.