A rendőrség feletti külső kontroll kiépítésének folyamata még nem tekinthető lezártnak: a helyi rendőrség tevékenységének befolyásolására az önkormányzatoknak és a civil szerveződéseknek a jelenleginél lényegesen nagyobb lehetőséget kell biztosítani - vélekedik Kacziba Antal. A Belügyminisztérium rendvédelmi helyettes államtitkára szerint a pályázati rendszer megváltoztatása, a kapitányságvezető kinevezésével kapcsolatos önkormányzati jogok korlátozása elhibázott lépés volt.
Bár az ORFK már 1990-ben kivált a Belügyminisztérium szervezetéből, a rendőrséggel kapcsolatos irányítási jogköröket törvényben csak 1994-ben szabályozták - mondta Kacziba. A parlamenti és kormányzati felelősség, illetve az országos főkapitány vezetői önállósága között pedig a megfelelő egyensúly csak a legutóbbi esztendőben alakult ki, s a rendvédelmi felügyelet felállításával az is tisztázódott, hogy hol húzódik meg a külső irányítás és a rendőrség vezetése közötti jogi határ. A törvény szerint az országos főkapitány a jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által meghatározott keretek között önálló felelősséggel vezeti az ORFK-t, irányítja, ellenőrzi a rendőr-főkapitányságok működését. A rendvédelmi felügyelet célja így nem az, hogy meghatározza a szakmai feladatokat, s azok végrehajtásának módját; tevékenységi körébe elsősorban a jogszabályi háttér kimunkálása, a rendelkezések végrehajtásának figyelemmel kísérése, illetve a szükség szerinti korrekciók előkészítése tartozik.
A rendőrség felügyelete csak a stratégiai kérdésekre terjed ki, s ennek keretében figyelemmel kísérik a bűnüldöző tevékenység egészét és néhány jelentősebb részterületét, de nem csak a kriminálstatisztikai mutatókon keresztül; legalább ennyire fontos információk származhatnak az önkormányzatoktól és a civil szerveződésektől. A bűnügyi mutatók romlása ezért önmagában nem alapozhatja meg a felügyelet irányító jellegű beavatkozását, a felelősség felvetését, de minden esetben tényfeltáró, ellenőrző tevékenységre sarkall. Ha ugyanis elfogadnánk, hogy például a bűncselekmények számának tavaly regisztrált tíz százalékos növekedését a belügyminiszter vagy a rendőrség vétkes mulasztása idézte elő, azt is állítanánk: a bűnözést az erőszakszervezet útján tetszőlegesen befolyásolhatjuk - hangsúlyozta Kacziba. Ez pedig alapvetően hibás premissza, hiszen olyan társadalmi tömegjelenségekről van szó, amely ellen legfeljebb komplex intézkedések sorával lehet eredményesen fellépni.
Érdemes inkább abból kiindulni, hogy mit vár a polgár a rendőrségtől. A helyettes államtitkár kiemelte: elsősorban azt, hogy szükség esetén azonnal kapjon segítséget, és a hatóság egy-egy konkrét jogsérelem esetén mindent tegyen meg az elkövető kilétének felfedése érdekében. Ezért megengedhetetlen, hogy a rendőrők a bűncselekmény helyszínére csak órákkal később érkezzenek ki, vagy a feljelentőt a kapitányságról egyszerűen eltanácsolják, amint arra még mindig akad példa.
A lakosság biztonságérzete szempontjából alapvető a rendőri jelenlét is, ám ez nem azonos azzal, hogy a hatóság az embereket folyamatos és cél nélküli ellenőrzésekkel a szorongás állapotában tartsa. Így kifejezetten irritáló lehet például egy-egy nagy erőkkel végrehajtott akció, amely Kacziba tapasztalatai szerint igen csekély eredménnyel kecsegtet. Súlyos tévedés azt hinni, hogy a polgárt az nyugtatja meg, ha naponta többször is igazoltatják; a rendőrre akkor tart igényt, ha bajban van, de akkor azonnal. A rendvédelmi felügyelet éppen ezért kíséri fokozott figyelemmel az önkormányzatoktól és a helyi közösségektől érkező jelzéseket, hiszen ezek a statisztikáknál érzékenyebben és árnyaltabban reagálnak a rendőri szervek teljesítményének romlására.
A rendőrség feletti külső kontroll kiépítésének folyamata még nem tekinthető lezártnak: a helyi rendőrség tevékenységének befolyásolására az önkormányzatoknak és a civil szerveződéseknek a jelenleginél lényegesen nagyobb lehetőséget kell biztosítani - mondta Kacziba. A kapitánynak ugyan évente be kell számolnia a képviselő-testület előtt, s a rendőri vezető kinevezését megelőzően a helyhatóság véleményt nyilváníthat, ám nem elég. A helyettes államtitkár utalt arra is, hogy miközben az önkormányzatok finanszírozhatnak új státusokat, pénzt adhatnak technikai eszközök beszerzésére vagy örs létrehozására, a befolyásuk a rendőrség szolgálatszervezésére, a helyi bűnügyi feladatok meghatározására, a közbiztonsági helyzet értékelésére, sőt még a bűnmegelőzésre is kevés és esetleges.
Ma már nyilvánvaló, hogy a pályázati rendszer megváltoztatása, az önkormányzat jogainak csorbítása - a kapitányságvezetői kinevezés határozatlan időre szól, a helyhatóságok pedig csak véleményt nyilváníthatnak, vétójoguk azonban már nincs - elhibázott lépés volt. A túlzott egzisztenciális biztonság ugyanis a vezetőket "biztonsági játékra" ösztönzi, akik elsősorban saját parancsnokaiknak igyekszenek megfelelni, "látványtervezett" intézkedéseket tesznek, a minden áron megfelelni törekvés jegyében manipulálják a statisztikát, miközben hajlamossá válhatnak figyelmen kívül hagyni a helyi közösség szempontjait.
Kacziba mindezzel összefüggésben emlékeztetett a törvénytisztelő többség és a deviáns kisebbségek közötti konfliktusokra, amelyek gyakran etnikai köntösben jelennek meg. Ezek hátterében szinte kivétel nélkül mulasztások sora érhető tetten, ha ugyanis az illetékes hatóságok a törvénysértések miatt késlekedve és nem kellő hatékonysággal lépnek fel, a helyzet kezelhetetlenné válik. Az önkormányzat és a rendőrség hatékonyabb együttműködésével elejét lehetne venni például a tömeges lakásfoglalásoknak, de más sorozatos jogsértéseknek is, amelyek - a hatóságok beavatkozása híján - végül a kisebbségek elleni általános gyűlölködésben ölthetnek testet. Ha pedig valahol rendre szemet hunynak a kisebb törvénytelenségek felett, a helyzet könnyen eszkalálódhat, és akkor már csaknem lehetetlen jogállami keretek között fellépni.
Kérdésünkre Kacziba kijelentette: az egyes rendőri szervek értékelésekor természetesen figyelemmel kísérik a felderítési eredményességet is, ám csupán ebből nem vonnak le következtetéseket. Az ugyanis, hogy például néhol az ismeretlen tetteseknek csupán néhány százalékát fogják el, számos okkal - és nem csak a vezetők alkalmatlanságával, vagy a rendőrök felkészületlenségével - magyarázható. Jelentheti például azt, hogy túlterhelt az apparátus, de figyelmeztethet a technikai ellátottság hiányosságaira is. A munkafeltételek megteremtése pedig kormányzati feladat, bár a pénzhiány gyakran csak látszólagos; amennyiben a szakma és a gazdálkodás prioritásai egybeesnek, az alaptevékenységet sehol nem fenyegeti veszély. A rendelkezésre álló források elosztásánál tehát minden esetben elsőbbséget kell biztosítani a végrehajtó apparátus számára: a legfontosabb, hogy legyen a rendőrnek tisztességes fizetése, irodája, fegyvere, szolgálati autója, jusson benzinre, és minden másra csak ezt követően szabadna költeni. Egyébként az ORFK vezetői igen nehéz helyzetben vannak, hiszen a közel egy évtizedes hiánygazdálkodás következtében eltorzult szerkezetű rendőrségi költségvetés messze áll a tényleges szakmai igényektől.
L. K.