A magyar parlament lassan bekerülhet a Guiness-rekordok könyvébe, amilyen ütemben folytatja a polgári demokrácia működéséhez elengedhetetlen jogszabályok meghozatalát. A parádésnak is nevezhető tavalyi év végi hajrában az Országgyűlés számos - főként önkormányzatokat érintő - új jogszabályt és a régiek módosítását fogadta el: megszülettek a társasházakról, az ingatlan-nyilvántartásról, a menedékjogról, a társulásokról, a címzett- és céltámogatási rendszer módosításáról szóló törvények, s megkezdték az állatvédelemről és nem utolsó sorban az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló javaslatok vitáját.
Mielőtt még felidéznénk a viták emlékezetesebb pillanatait és felszólalásait, nézzük, milyen feladatok várnak a tavaszi ülésszakon a T.Házra. A kormány által benyújtott törvényalkotási program szerint a képviselőknek 34 törvényjavaslatot kell megtárgyalniuk. Ne felejtsük el azonban, hogy a törvényhozási időszak az országgyűlési választások miatt lerövidül. A programban szereplő indítványokból a kormány 15-öt már benyújtott a parlamentnek. A maradék 19 túlnyomórészt már meglévő jogszabály módosítására irányul - írja Horn Gyula miniszterelnök Gál Zoltán házelnöknek küldött levelében.
A benyújtott javaslatok között szerepelnek a következők is: az állatvédelemről, a nemdohányzók védelméről, a helyi önkormányzati képviselők jogállásáról, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népszavazásról és a termőföldről szóló törvényjavaslatok. Benyújtásra vár többek között: a prostitúcióról, a `98. évi címzett támogatásról, a sportról, az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről, a távhőszolgáltatásról, a fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat.
Már csak az utolsó szentesítő igen hiányzik a társasházakról szóló törvény kihirdetéséhez, ugyanis a T. Ház decemberben szavazott a javaslathoz benyújtott módosító indítványokról. Az indítványok száma is mutatta, hogy közérdeklődésre számot tartó témáról van szó. A jogszabály - mint ahogy azt Vastagh Pál igazságügyminiszter zárszavában elmondta - 1 millió lakás és ezáltal több millió ember életkörülményeit befolyásolja. A képviselők által előterjesztett 240 módosító indítványból a kormány csak 50 elfogadását javasolta.
A gombnyomást megelőzően azonban - a megszokott parázs politikai vita helyett - szakmai érvek ütköztek a részletes vita képviselői felszólalásaiban. Sasvári Szilárd /Fidesz/ úgy vélte, hogy egyértelművé kellene tenni, mi minősíthető közös költségnek. Ugyanis ebből nagyon sok feszültség adódik a társasházakban. Javaslata szerint a következő meghatározást kellene alkalmazni: minden olyan típusú költség, amelyik a nem lakás célú helyiség, lakás és tárgy fenntartásának, felújításának a költsége, a közös költséget tartalmazza. Érvelt még amellett is, hogy a közös képviselői és intéző bizottságelnöki tisztség ellátásának feltételük jelöljék meg az erkölcsi bizonyítványt. A koalíció szocialista párti képviselője, Hegyi Gyula a lakónyilvántartás bevezetése érdekében szólalt fel. Véleménye szerint a lakók adatait be kellene jelenteni a közös képviselőnek, illetve az intézőbizottságnak nyilvántartást kellene vezetnie a tulajdonosokról és a lakásokba bejelentett lakókról. A részletes vitában azonban adatvédelmi és személyiségi jogi védelmi okokból az előterjesztő igazságügyi tárca elzárkózott e megoldástól. Pedig a honatya felhívta a figyelmüket arra is, hogy az adatvédelmi biztos sem zárta ki a lakónyilvántartás bevezetésének lehetőségét.
A kormány egyébként egy puhább módosítási változat mellett állt ki, amely valamifajta nyilvántartást lehetővé tesz, de csak annak érdekében, hogy ahol a közös költséget a lakók arányában kell fizetni, ott ki tudják számolni az elosztási arányokat. "Magam néhány éve pár hónapig laktam egy holland lakásban, és igen természetes volt, hogy a rendőrségre kellett menni, és a lakóházban is mindenki azonnal megtudta, hogy ki vagyok, mi vagyok és mit keresek ott" - példálózott Hegyi Gyula országgyűlési képviselő. Koalíciós társa, Tamássy István /SZDSZ/ úgy vélte: nem törvényben, hatóságilag kellene kötelezni a társasházakat a lakónyilvántartás vezetésére, hanem biztosítsanak lehetőséget arra, hogy erről a lakók közgyűlésen dönthessenek.
A szabaddemokrata Mészáros István László üdvözölte a környezetvédelmi bizottság azon indítványát, amely szerint a társasházak működése szempontjából a lakhatás nyugalma is védendő érték. Frakciótársaival - Béki Gabriella, Dióssy László, Tamássy István, Hankó Faragó Miklós és Szentkuti Károly - olyan értelmű módosítást terjesztettek elő, amely lehetővé tenné hogy az elővásárlási jog ne csak a lakásokra, hanem az úgynevezett nem lakás céljára szolgáló helyiségekre is terjedjen ki. Ugyanakkor szeretnék megtiltani, hogy ez a jog az előbérletre is vonatkozzon. Ám a képviselő bevallása szerint a kormány nem kívánta támogatni ezt a módosítást.
A másik jelentős módosításuk a zálogjogra vonatkozott. Eszerint, ha valaki hat havi közös költséggel tartozik, kétharmados közgyűlési döntés alapján el lehet zálogosítani a lakás meghatározott tulajdoni hányadát. Ám mivel ezen az úton szinte lehetetlen érvényesíteni a tartozás behajtását, javasolták még, hogy a tartozást ebben az esetben az ingóságok elzálogosításával rendezzék, természetesen a szokásos bírósági út fenntartása mellett.
Pártállástól függetlenül álltak ki a képviselők amellett, hogy adókedvezményekkel is ösztönözzék a társasházakat a közös helyiségek hasznosítására, felújítására, karbantartására. Sőt, a szabaddemokraták úgy vélték, hogy az utóbbi esetekben áfa-visszatérítésre is adjanak lehetőséget. Mint azt az igazságügyminiszter a vita végén jelezte. A kormány ötféle indítványt tud támogatni. Többek között azokat, amelyek a nyilvántartás bevezetésére, a jelzálogjog bejegyzésének megkönnyítésére, a közös képviselővel szembeni összeférhetetlenségi szabályok megállapítására vonatkoznak. Az adókedvezményekről szólókat csak az összes lakásformára vonatkozó pénzügyi szabályok áttekintése után tudják megvizsgálni - közölte a miniszter.
Annál élesebb nézetkülönbségek alakultak ki a címzett és céltámogatási rendszer módosítása érdekében benyújtott törvényjavaslat nyomán. Mint arról már korábban beszámoltunk, a kormány nemcsak a közbeszerzési törvénnyel kívánta összehangolni a jogszabályt, hanem a rendszeren is alapvető módosításokat javasolt: bevezette a céljellegű decentralizált támogatást és a címzett támogatások elaprózódásának megakadályozása érdekében a 200 millió forint alatti beruházásokról szóló döntést átadta a megyei területfejlesztési tanácsoknak. A gondosabb előkészítés érdekében változtak az igénybejelentési határidők is: címzett támogatásoknál az előző év november 14-e, céltámogatásoknál az adott év február 2-a volt a javaslatban. A támogatható célok köre pedig 1999-2001. évekre vonatkozik. A határidők elmulasztása ezentúl jogvesztő. Ez utóbbi feltételt az önkormányzati bizottság kisgazda elnöke, Bernáth Varga Balázs nem tartotta szerencsésnek, mondván, hogy az egyes önkormányzatok igen eltérő feltételek mellett dolgoznak. A képviselő pártja nevében is támogatta az általa életszerűnek minősített változtatásokat, de nem volt elégedett az elosztható támogatás összegével és az elosztás módjával.
Egyetértett felvetésével Puha Sándor /SZDSZ/ is, aki a megyék újraelosztó szerepének feléledéséről beszélt. A 200 millió forint alatti beruházások adják az összes címzett támogatással megvalósuló beruházás 75 százalékát, az összegnek viszont alig több mint 10 százalékát - derült ki felszólalásából. A pénz szétosztása a megyék és a főváros között normatív alapon történne. Az éves előirányzat 40 százalékát lakosságarányosan, 40 százalékát az szja-nak az országos átlagtól való elmaradása, 20 százalékát pedig az önkormányzatok száma alapján kapnák meg a megyék.
Az ellenzéki pártok és a kisebbik koalíciós párt országgyűlési képviselői azonos álláspontot foglaltak el a tekintetben, hogy a rendszer ilyen értelmű módosítása túlságosan is tág teret biztosít a helyi lobbiknak. Sokat segítene egy jó területfejlesztési koncepció, amely elvenné a kritikák élét, ha a területfejlesztési tanácsok minden esetben ennek és a területfejlesztési törvény szellemében járnának el - fogalmazott Puha Sándor. A képviselő egyébként hiányolta, hogy a Fidesz nem fogalmazott egyértelműen arra vonatkozóan, hogy ki mellé is áll ebben a vitában. A céltámogatási rendszer leglényegesebb változását, a támogatások mértékének 10 százalékos emelését a képviselő úgy értékelte, mint amely ösztönzi a társulásban megvalósítható beruházások számának növelését. A javaslatot december 2-án 234 igen, 27 nem szavazattal 2 tartózkodás mellett fogadta el a parlament. A társulásról szóló jogszabályról pedig december 9-én döntöttek: 255 igen, 18 nem szavazattal, 13 tartózkodás mellett.
Talán még az előterjesztő környezetvédelmi és területfejlesztési minisztertől sem kapott dícséretet a december 9-én parlamenti tárgyalásra került országos területfejlesztési koncepció. Tulajdonképpen kormánypártiak és ellenzékiek is csak egyetlen közös pozitívumot találtak a javaslatban: hogy kész van, végre vitatkozhatnak róla. Baja Ferenc, az előterjesztő tárca képviselője minden esetre elmondta: Maties Wulf, az Európai Unió strukturális és regionális alapokért felelős főbiztosa úgy találta, hogy hazánk elmúlt néhány évben kialakított területfejlesztési intézményrendszere Kelet-Európában példaértékű. Magyarország így valóban alkalmassá válhat arra, hogy 2002-ben az EU strukturális és kohéziós alapjaiból rendkívül jelentős támogatást szerezhessen.
A miniszter expozéjában szabadkozott amiatt, hogy a koncepció ilyen késéssel került a T. Ház elé. Ennek az volt az oka - magyarázta -, hogy szerettük volna, ha az érintett felek egyetértésével kimunkált tervezet került volna a képviselők kezébe. Pontot kellett tenni annak a vitának a végére is, hogy a rövid vagy a hosszú változat elfogadását kérjék a parlamenttől. A kormány végül úgy döntött, hogy köztes megoldást választ: a Ház egy rövid országgyűlési határozatot fogad el, amelyhez mellékleteként csatolják a szélesebb merítésű anyagot. Ebben a mellékletben foglaltaknak azonban nem lesz kötelező ereje. De enélkül is nagy jelentőségű dokumentumról van szó - vélte a miniszter -, hiszen most először kerülnek egy kötetbe a fejlesztési politika alapelvei. E dokumentum alapján lesz lehetőség arra, hogy a megyei és az ágazati szinten a kistérségi, megyei és regionális fejlesztési tanácsok ne projekt-, ne egyedi finanszírozási rendszerben, pályázati döntéshozatali mechanizmusban, hanem programfinanszírozás alapján döntsenek - jelentette ki Baja Ferenc.
A dokumentum szerint a területfejlesztés alapvető feladata továbbra is a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, az ipari szerkezetátalakítás és a mezőgazdasági vidékfejlesztés térségeinek felzárkóztatása, továbbá a tartós munkanélküliséggel sújtott területek felzárkóztatása. Ezért a hátrányos helyzetű kistérségek fejlesztésére többlettámogatást kell biztosítani - mondta a miniszter. Rövidtávú feladat ugyanakkor Magyarország regionális és strukturális versenyképességének növelése is, természetesen az Európai Unióhoz való csatlakozásra is figyelemmel.
A környezetvédelmi bizottság nevében Baráth Etele /MSZP/ a koncepció gyors elfogadását kérte, tekintettel arra, hogy az a regionális és helyi programok elkészítésének alapjául szolgál. Ennek ellenére a képviselő alapvető hibákat és hiányosságokat sorolt fel beszédében. Többek között azt, hogy csak a statisztikai alapon megközelített régiókból indul ki. A bizottság pedig azt javasolja, hogy jóval szélesebb alapokon határozzák meg a régiók helyét, szerepét és jövőjét a koncepcióban. Véleményük szerint evvel egyidőben felül kell vizsgálni az önkormányzati törvényt és a közigazgatás korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket. Majd erősíteni kell az egyes területi célokat szolgáló pénzügyi eszközök, alapok együttműködését.
Az önkormányzati bizottság többségi véleményének előadója, a szabaddemokrata Puha Sándor is a koncepció alapos átalakítására hívta fel képviselőtársait. Az ellenzéki véleményt tolmácsoló Balsay István /Fidesz/ pedig a következő szavakkal jellemezte az előterjesztést: erősen megyecentrikus, letűnt, hierarchikus önkormányzati rendszer rossz tulajdonságait ötvözi magában. Nem alulról építkezik, az önszerveződő és összetartó erővel bíró kistérségeket háttérbe szorítja. Nem tesz határozottabb lépést a regionális politika irányába, és a hátrányos helyzetben lévő, a megyehatárok mentén lévő településekkel nem nagyon foglalkozik. Az ágazatok eklektikus érdekeit tükrözi, s főként a nemzetközi infrastruktúra-fejlesztésnél nem veszi figyelembe a megyei területfejlesztési tanácsokkal való egyeztetés tapasztalatait.
A szabaddemokrata Szentkuti Károly így folytatta az éles kritikát: "egy általános, a prioritásokat, a határozott területfejlesztési elképzeléseket mellőző anyag készülhet, ami véleményünk szerint tökéletesen felesleges; sőt veszélye, hogy a mindenkori politikai vezetés és apparátus számára nagy mozgásteret biztosít, az osztogató protekcionista politika számára kedvező helyzetet teremthet." A képviselő felhívta a figyelmet arra is, hogy az úgynevezett melléklet nélkül a rövid országgyűlési határozat önmagában nem él meg. Ám , ha az nem lesz kötelező érvényű, az anyag csak kívánságlistának számíthat.
Németh Era