A lejárt érvényességű útlevelek meghosszabbítása 1997. december 22-étől nem a teljes útlevél kicserélésével történik (kivéve a használhatatlanná vált okmányokat), hanem egy lézergravírozással készített, nehezen hamisítható címkét ragasztanak be. 1998 júliusától pedig az útlevéligénylők egészen új okmányt kapnak kézhez, amiben a lehető legkorszerűbb védelmi eszközöket vonultatják fel. (És mindezt változatlan áron !!)
A XXI. századi színvonalú útiokmányunk története az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza.
Először 1903-ban hozott törvényt a magyar Országgyűlés az útlevélről. E jogszabály kimondta, hogy nem szükséges útlevél a külföldre utazáshoz és az államhatár átlépéséhez, de a kivételek körébe jóformán minden belefért. A magyar királyi belügyminiszter 1914. évi körrendelete már a monarchia területén belüli utazásokról rendelkezett, ám ugyanebben az esztendőben - július 28-án - az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, ezért 1915-től minden határátkeléshez útlevél kellett.
Az I. világháború befejeztével a gazdagok igyekeztek külföldre menteni vagyonukat, így az első Magyar Népköztársaság belügyminisztere, 1919. március 10-én kelt rendeletében, csupán óvadék letétbe helyezése ellenében engedélyezte a külföldre utazást. A rendelet tovább szigorodott: amerikai és tengerentúli országokba csak a belügyminiszter előzetes engedélyével lehetett útlevelet kiadni, Ausztriába, Romániába, Csehszlovákiába, Olaszországba, Jugoszláviába és Lengyelországba csak a férj kaphatott útlevelet, feleségét útitársként jegyezték be.
A II. világháború kitörését megelőzően még mindig az 1903-as útlevéltörvény volt érvényben, ám az utazás korlátozását tartalmazó passzusok egészen új elemekkel bővültek. Nem kaphatott útlevelet: aki még nem töltötte le katonaidejét, egzisztenciájától megfosztott (zsidótörvény). A háború végén ismét nagy volt a határforgalom, a háborús bűnösök kifelé, a hadifogságból, deportálásból szabadultak pedig befelé igyekeztek. Az 1945. évi 4340. számú rendeletében a debreceni ideiglenes nemzeti kormány az államrendőrségre bízta az útiokmányok kiadását. Vizsgálták az utazni szándékozó tartózkodási helyét, büntetlenségét, előéletét, 1946-ban minden útlevélügy intézésére az országos rendőrfőkapitányt hatalmazta fel a belügyminiszter.
1953 júniusától kisebb fokú enyhülés következett be, elsősorban méltányossági alapon, rokonlátogatási céllal több engedélyt adtak ki a korábbiakhoz képest.
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 10/1961. számú rendelete már részletesebb szabályozást tartalmazott, hat útlevéltípust különböztettek meg: magán, szolgálati, csoportos, kiránduló, személyigazolvánnyal együtt érvényes útlevéllapot, valamint konzuli útlevelet.
1984. január 1-jétől új útleveleket adott ki a Belügyminisztérium, az útiokmányfajták száma négyre csökkent: diplomata, szolgálati, magán és külföldön élők útlevele. Az új magánútlevéllel valamennyi szocialista és nem szocialista országba lehetett utazni.
Az új világútlevél bevezetésével 1988-ban mintegy 3 600 000 állampolgár kapott útlevelet, azaz 2 millióval többen, mint egy évvel korábban.
A külföldre utazásról jelenleg az 1989. évi XXVIII. törvény paragrafusai rendelkeznek, de az Országgyűlés már részletes vitában tárgyalja a belügyminiszter által előterjesztett új "útlevéltörvény"-t. A törvényjavaslat elfogadása esetén mindössze két típusú útlevelet különböztetünk majd meg: magánútlevelet és hivatalos útlevelet. A hivatalos útlevél kategória tartalmazza a diplomata, a külügyi szolgálati, a szolgálati és a hajószolgálati útlevelet. Különleges esetekben igényelhető másodútlevél is, ám ezt csak igen nyomós indokra adják ki a hatóságok (így nem kell attól tartani, hogy a bűnözők ezentúl 3-4 útlevéllel szaladgálnak a világban, s visszaélések sorozatát követik el).
Az útlevélsztori tehát folytatódik, rendszeres időközönként mind újabb és biztonságosabb útlevelekkel utazhatunk. A lejárt útlevelet pedig a hatóságok 4000 Ft-ért (illetékbélyeg formájában) 5 évre (6000 Ft-ért 10 évre) megújítják - az év közepétől kicserélik -, és nem kell hozzá más, mint két db, egy évnél nem régebbi igazolványkép (45mm x 35mm), igénylőlap (postán beszerezhető) és a lejárt útlevél, továbbá 5-30 perces sorbaállás (március és június között 25-50 perces) a helyi önkormányzatnál vagy a megyei közigazgatási hivatalban vagy a BM Adatfeldolgozó Hivatala ügyfélszolgálatán.
Az útlevél történtének hepiendje ma egy olyan törvényi szabályozás megszületése, ami az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban kimondja:
"A polgár nem korlátozható abban, hogy szabad belátása szerint válassza meg azt az országot és népet, amelynek körében élni kíván. Az ország elhagyása és az oda való visszatérés alapvető emberi jog. A szabad mozgáshoz való jog olyan szabadságjog, amely mindenkit megillet, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, továbbá magába foglalja a tartózkodási hely szabad megválasztásához, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához, való jogot is. "
Ga Vi