Közismert, hogy az állampolgársági kérelmek intézése a belügyi tárca hatáskörébe tartozik. Azonban az állampolgárságért folyamodó kérelmeket a lakóhely szerinti önkormányzatnál nyújthatják be a letelepedett külföldiek. A település közösségébe már sikeresen beilleszkedett kérelmező beadványával a közigazgatás helyi szervénél jelzi először, hogy új hazát, állampolgárságot választott. Vajon mindenütt szakszerűen kezelik-e az állampolgársági kérelmeket, avagy akad még kívánnivaló?
1989-ig évente átlagosan ezer állampolgársági kérelem érkezett a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztályára, ami kezelhető mennyiségnek bizonyult. A következő évtől azonban robbanásszerűen megnőtt a beadványok száma. A környező országokból több tízezren érkeztek hazánkba a jobb megélhetés reményében, ill. a háború elől menekülve. Az újonnan érkezettek közül többen - elsősorban a magyar nemzetiségűek - a magyar állampolgárságot is kérényezték. 1990 és 1993 között évente több mint 13 ezer család nyújtott be honosítási kérelmet, ami példátlan a hazai állampolgársági ügyintézésben. 1994-től napjainkig a beadott kérelmek száma évi 3 ezer.
A kérelmezők többsége magyar ajkú. Ezen belül 57 százalékuk román, 21 százalékuk jugoszláv állampolgár. Az ukrán és szlovák kérelmezők aránya jóval alacsonyabb. A Közép- és Kelet-Európa más államaiból érkezettek beadványai 6-7 százalékot, az Európán kívüli államokból és hazánkban letelepedni kívánók száma kb. 2 százalékot tesz ki.
Az állampolgársági ügyek intézése rendkívül időigényes. Ráadásul a hirtelen megsokasodott kérelmekkel az ügyintéző apparátus már nem tudott lépést tartani, így nem csoda, hogy - dacára annak, hogy évente hatezer ügyben született döntés - rendkívüli hátralék halmozódott fel. Mindezek ellenére az ügyintézés idejét sikerült átlag két és fél évre csökkenteni, ami már közelít az Európában elfogadottnak tekinthető másfél, két évhez.
A honosítást kérelmezők döntő többsége megkapja a magyar állampolgárságot. Az elutasítottak aránya 10 % körüli. Az elutasítás legjellemzőbb oka, hogy a kérelmező alaptalan kérelmet nyújt be. Például: még nem telt le az itt lakásra előírt minimális időtartam; nem tudja igazolni jövedelmét, itteni megélhetését; bűncselekményt követett el.
A helyi önkormányzatok felelősségét és feladatait az állampolgársági eljárás során az 1879-ben elfogadott L. törvény szabályozta első ízben. Az akkortájt formálódó községi illetőség intézményére építve, a községek meghatározó véleményt nyilváníthattak a honosítással kapcsolatosan. A település (község, város) lakosságának képviselete eldönthette, hogy az ott letelepedett külföldit méltónak találja-e a magyar állampolgárság elnyerésére. A községi illetőség megszűnésével a településnek ez az úgynevezett vétójoga megszűnt.
Az európai államok némelyikében azonban még ma is létezik a települések honosítással kapcsolatos véleményezési joga. Így Svájcban, ha a község a honosítást nem javasolja, a kérelem már el sem jut a kanton illetékes hatóságához, ill. a Belügyminisztériumhoz. Hollandiában az állampolgársági törvény kötelezi a helyi önkormányzat szervét, vagy a polgármestert, hogy a kérelmező beilleszkedését megvizsgálja és tegyen javaslatot a kérelemmel kapcsolatosan.
A hatályos magyar állampolgársági törvény nem írja elő, de nem is zárja ki, hogy az önkormányzatok a honosítási kérelemmel, illetve a kérelmezővel kapcsolatban véleményt közöljenek. Például, hogy beilleszkedett-e a külföldi az adott város, vagy község polgárainak közösségébe, megbecsülést élvez-e, vagy épp ellenkezőleg, környezetével összeférhetetlen, családját nem látja el, vagy ténylegesen nem is él a településen. A Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztályának munkatársai, ha véleményt is mellékel az önkormányzat a kérelemhez, minden esetben figyelembe veszik azt, sőt e vélemény segít a döntési javaslat kidolgozásában is.
Az anyakönyvvezető és a polgármester honosítással kapcsolatos eljárási feladatait a kérelem átvételéről és az eskütételről az 1993. évi LV. törvény és annak végrehajtási rendelete részletesen szabályozza. Mégis előfordul, hogy - nem ismerve a hatályos jogszabályokat - egy-egy kisebb település anyakönyvvezetője a kötelező kérelem-nyomtatványt és a kérelmet az előírt iratok nélkül terjeszti fel, ezzel késleltetve a beadvány elbírálását. A másik véglet, hogy az anyakönyvvezető kötelességének érzi kivizsgálni a törvényi feltételek meglétét, holott ez nem az ő hatásköre. Az állampolgársági kérelmek átvételekor legfontosabb az ide vonatkozó jogszabályok ismerete és betartása, és a kérelmező korrekt tájékoztatása.
A köztársasági elnök által honosított, vagy visszahonosított személy az állampolgársági eskü letételével válik magyar állampolgárrá. Tapasztalataink szerint a polgármesterek már valamennyi önkormányzatnál kivételes gondot fordítanak arra, hogy az állampolgári eskütétel méltó körülmények között történjen és maradandó élményt nyújtson annak, aki esküvel fogadja, hogy tiszteletben tartja hazánk írott és íratlan szabályait.
dr. Parragi Mária