Dunaújváros 1995-1997 között

A "csinált" város

Stagnáló érdeklődés, lényegesen nagyobb elégedettség

A dunaújvárosiak általában vett politikai érdeklődése az elmúlt két évben csökkent, majd ez évben a csökkenés megállt (1995-ben 44, 1996-ban 40, 1997-ben 40 pont). A várospolitika iránti érdeklődés valamivel magasabb, az elmúlt három év alatt aonos szinten stabilizálódott. (1995-ben 47, 1996-ban 45, 1997-ben 46 pont). Valamennyi említett érték, még az ötven pontos is, az "érdektelenségi" határ alatt van.

Az elégedettség mértékét általában két szempont szerint vizsgáljuk. Egyrészt, hogy mennyire és milyen arányban elégedettek vagy elégedetlenek az ország és a város helyzetével. Másrészt viszont azt szeretnénk tudni, hogy régen volt vagy most jobb-e helyzet. Azt is szeretnénk feltérképezni, hogy ki milyen mértékben elégedett a közösségi szolgáltatásokkal.

1995-ben a dunaújvárosiaknak csak hét százaléka volt nagyon, illetve inkább elégedett azzal, ahogy az országban mentek a dolgok. Ugyanakkor ennél lényegesen nagyobb arányban (36%) voltak elégedettek a városi ügyekkel. 1995-ben - százfokozatú skálán értékelve - az általános elégedettség az országra - vonatkozóan 17 pont, míg a város esetében 42 pont, ami öt ponttal magasabb volt a többi város átlagánál. 1996-ban már láthatóan jóval többen lettek elégedettek az országos helyzettel ("nagyon elégedettek" 1%, "elégedettek" 41%), 1997 őszéig az általános elégedettség tovább növekedett ("nagyon" elégedettek 17%, "inkább" elégedettek 54%). 1996-1997 fordulójára nagyjából az 1992-es helyzetérzékelés szintjére érkeztünk el ismét.

Régen jobb volt, de ma sem rossz

A következőkben azt tudakoltuk, hogy a korábbi (1991-1992-es) évekhez képest jobban vagy rosszabbul mennek a dolgok...? 1995-ben a megkérdezettek valamivel több, mint a háromnegyede (77%) azt állította, hogy rosszabbul mennek a dolgok az országban. 1996-ra a "pesszimisták" száma csökkenni kezdett (60%), s 1997 őszéig a csökkenés ismét számottevően folytatódott (50%). Ugyanakkor majdnem megháromszorozódott azok aránya (7%-ról és 18%-ra), akik szerint az országban a helyzet jobb, mint a korábbi években volt. A város-helyzetek összehasonlításában általában magasabb értékeket kapunk. Dunaújvárosban is pontosan ez a helyzet. A városi ügyeket és a várospolitikát jobbnak értékelők aránya így alakult: 1995-ben 11%, 1996-ban 19%, 1997-ben 24%. A városi helyzet rosszabbodását érzékelők aránya viszont látványosan, majd felére csökkent csökkent: 1995-ben 51%, 1996-ban 33%, 1997-ben 27%. Összességében tehát megállapítható, hogy az országos viszonyokkal való elégedetlenség majd tízszerese a várossal való elégedetlenségnek.

Dunaújvárosról hagyományosan azt állítják, hogy közműellátottsága magas szintű. A huszonnyolc megkérdezett közösségi szolgáltatás közül tizenkilenc területtel abszolút módon elégedettek a helyi polgárok. Különösen a szolgáltatásokkal, a sportlétesítményekkel, a helyi nyilvánosság megteremtésével. A "telefónia-helyzet" megítélése nagyon látványosan javult a városban (1995-ben 29, 1996-ban 76, 1997-ben 89 pont). Ellenben a környezetvédelemmel, különösen a levegő szennyezettségével elégedetlenek. A környezetvédelmet a preferencia sorrendben mégis meglehetősen hátra sorolták. Figyelmeztető jel, hogy az ún. szegénység problémákat is súlyosan ítélik meg.

Az önkormányzat egészével való elégedettség másik fontos összetevője lehet a hivatal munkájáról szerzett személyes tapasztalat. Az ügyüket könnyen, illetve egyáltalán el nem intézők aránya megfelel a többi nagyváros adatainak. Az ügyintéző tisztviselők értékelése viszont magas (68 pont), ami a hivatalszervezettel való egyértelmű elégedettséget jelzi.

A megkérdezettek véleménye szerint türelemre és összeköttetésre (84 és 68 pont) azért szükség van a sikeres ügyintézéshez, megvesztegetésre azonban csak kisebb mértékben (1995-ben 23, 1996-ban 12, 1997-ben 18 pont) gondoltak.

Bizalom a hatalomban

A város közéletének alakításában elsősorban a helyi gazdasági-politikai elitnek tulajdonítanak döntő befolyást. A döntéshozási és befolyásolási rangsort hagyományosan és érthetően a polgármester, a képviselő-testület és a helyi gazdasági elit vezeti.

Dunaújvárosi sajátosság, hogy a többi város lakóinál lényegesen kedvezőbben ítélik meg a központi hatalom intézményeit. (Hasonló eredmények születtek a szintén iparosodott Tatabányán is.)

A helyi politika szereplői iránti bizalom pontszámai is magasabbak, mint az országos átlag, és elsősorban a város polgármestere, Almási Zsolt és országgyűlési képviselője, Kovács Pál iránt nyilvánul meg. Ha a központi és a helyi hatalmi intézmények bizalmi sorrendjét nézzük egy dolog tűnhet fel. A helyi képviselő-testület iránti viszonylag alacsony bizalom-pontszám (1995-ben 49, 1996-ban 56, 1997-ben 52 pont). A rangsort már megszokott módon a köztársasági elnök, Göncz Árpád vezeti, az országgyűlési képviselő, Kovács Pál előtt.

A százfokú skálára átszámított bizalom pontszámokat vizsgálva a nagyvárosi átlaghoz képest is jellegzetes eltérésnek tűnik a demokratikus politikai intézmények (szakszervezetek, kormány, bíróságok, Alkotmánybíróság) iránti lényegesen nagyobb kinyilvánított bizalom. A szakszervezetek hatékonyságába vetett hit egyedülálló, de könnyen magyarázható azzal a ténnyel, hogy az üzemek működnek is.

A város polgárai nem érzik, hogy érdemben tudják befolyásolni a helyi politikát.

A helyi demokrácia esélyei

A dunaújvárosiak a politikai intézmények között meglehetősen hátra sorolták az önkormányzatokat a bizalmi rangsorban. A saját helyhatóságukról jóval kedvezőbb a véleményük. 1996-ban még kedvezőbbnek tűnt a helyzet a polgári akaratérvényesítés, az érdekek és vélemények érvényesítésénél. A megkérdezett polgárok szerint a vélemények ismeretében egy pont híján elérik az országos átlagot. (Az országos átlagról tudni kell, hogy a kistelepülések miatt magas, hiszen minél kisebb egy település, az emberek annál inkább úgy érzik, hogy problémáikat ismerik és kezelik az önkormányzatoknál). Dunaújváros helyi demokrácia-eredményei a nagyvárosok között egészen kiemelkedő, mondhatni "kisvárosi mértékű" volt. (A mért értékek szerint 1995-ben 35-32, 1996-ban 46-38, 1997-ben 41-33). A helyzet mára ugyan valamit - öt-öt pontot - romlott, de valójában nem történt semmi más, minthogy visszaállt a "nagyvárosi rend".

Az ismert és kedvelt polgármester

Az újjáválasztott polgármester, Almási Zsolt ismertsége 95%-os, ami magasabb a nagyvárosi átlagnál. A válaszadók 54%-a még azt is tudta, hogy melyik párt támogatja a polgármestert.

Almási Zsolt népszerűsége (1995-ben 66, 1996-ban és 1997-ben 63 pont) magasabb a más városok vezetőinek átlagánál, elfogadottsága az 1992-ben mért 59 ponthoz képest emelkedett, és stabilizálódott. A megkérdezettekk közel felének (48%) - iskolai osztályzatokkal kifejezve - nagyon vagy igen rokonszenves a polgármester. Elenyésző viszont azoknak a száma, akiknek egyáltalán nem tetszik a személye vagy vezetési módja. A polgármesterről leginkább azt tartják, hogy higgadt, tisztességes, tapasztalt, megfontolt és tevékeny. A szintén erős hatalmi befolyással rendelkező képviselő-testület a polgármesternél lényegesen rosszabb megítélést kapott. Laikus működésük és politizálásuk láthatóan erősen megosztják a város közvéleményét.

Kovács Pál országgyűlési képviselőnek még mindig lényegesen alacsonyabb az ismertsége (82%), mint a polgármesteré, de azok körében, akik ismerik őt, magasabb rokonszenvpontszámot kapott (84 pont).

Kétpárti közélet

A városi élet alakításában a pártoknak általában nőtt a hatalmi szerepük. Ám az egyházaknak továbbra sem tulajdonítanak nagy szerepet. Dunaújváros "ateista város, kevés vallásos emberrel és hagyománnyal. A polgárok elsősorban a város önkormányzatában betöltött szerepüknek megfelelően értékelik a pártokat. A megkérdezettek úgy látták, hogy az MSZP-nek erősebb, az SZDSZ-nek valamivel gyengébb befolyása van a döntésekre. Az előbbi hátterében a jól lobbizó szocialista országgyűlési képviselő és a közgyűlési többség áll; az SZDSZ esetében egyértelműen az, hogy a pártállását nyilvánosan vállaló polgármester, Almási Zsolt jelentős kisebbségben kormányoz. A választások óta a szocialisták versenyelőnye nem csökkent. A biztos pártválasztók közül minden harmadik megkérdezett őket támogatja. (1995-ben 34%, 1996-ban 39%, 1997-ben 37%; miközben a részvételi és szavazási hajalndóság is lényegesen -15%-al megnőtt. A szabad demokraták 1996-ban a harmadik, ebben az évben a negyedik helyre szorultak.

Preferenciák és gondok

A városi közszolgáltatások megítélésében kedvező képet kaptunk. Az átlagnak megfelelően a legjobbnak itt is a városi közüzemi szolgáltatásokat ítélték. Elégedetlenek viszont a közbiztonsággal, a lakáshelyzettel, a környezetvédelemmel, az önkormányzati fenntartású intézményekkel (oktatás, egészségügy). A nagyvárosok között egyedülálló probléma a telefonhiány.

A polgárok által készített költségvetések sajátossága, hogy más városokkal ellentétben nem minden esetben használták fel a rendelkezésre álló keretet. A fő támogatást a dunaújvárosiak is az egészségügynek adnák, bár a juttatás mértéke elmarad az országos átlagtól. Ez egyébként csaknem minden területre jellemző. Az országhoz képest változás a szociális ellátás és az oktatás támogatásának sorrendjében jelentkezett. Az alsó- és középfokú oktatást a dunaújvárosiak fontosabbnak tartották, és egy kicsivel jelentősebb támogatásban is részesítenék.

Helyi nyilvánosság

A város polgárainak tájékozottsága megfelel a más városokban tapasztaltaknak, azaz leginkább a polgármester tevékenységét, legkevésbé az önkormányzat pénzügyi, gazdálkodási mozgásterét ismerik.

A legfontosabb források a helyi médiumok, a városi televízió (81%) és A Hírlap című városi újság (70%). A polgárok több mint háromnegyedének véleménye szerint a városi televízió hitelesen tájékoztat a közügyekről, a közérdeklődésre számot tartó témákra szánt műsoridőt megfelelőnek tartják.

Rendkívül érdekes a megyei napilap csekély (10%-os) szerepe, ami feltehetően Dunaújváros megyei jogú város státusából, illetve az ebből fakadó rivalizáló lokálpatriotizmusból adódik.

A helyi négy rádió talán éppen számosságuk miatt nem tudnak megerősödni a hírpiacon, hiszen a hallgatók szóródnak a négy adás között.