Az elmúlt négy évben a helyi adók jogi szabályozása, eszközrendszere alapvetôen nem változott, idôközben néhány, a rendszer egészét nem érintô korrekcióra a gyakorlati végrehajtás során szerzett tapasztalatok alapján azonban sor került. A helyi adók a magyar adórendszer szerves részévé váltak, az önkormányzati költségvetésen belül a saját bevételek egyre növekvô hányadát teszik ki. Jelen összeállítás a helyi adóknak az önkormányzati szférában betöltött szerepét, súlyát, az adóbevételek alakulásának legfontosabb tendenciáit vázolja fel.
A helyi adót működtetô önkormányzatok száma 1994 óta jelentôsen emelkedett. 1997-ben 2537 önkormányzat - az összes önkormányzat 81%-a - élt az adók bevezetésének lehetôségével. Ez 977-tel több mint 1994-ben.
A legnagyobb számban megállapított adónem változatlanul a magánszemélyek kommunális adója, amelyet 1470 önkormányzat működtet. A helyi adót bevezetô önkormányzatoknak több mint a fele élt ezzel a lehetôséggel. A magas arány annak tudható be, hogy az adó megállapítása, adminisztrációja viszonylag kevés ráfordítással jár, a kisebb településeken ezt az adónemet könnyebben el lehet a lakossággal fogadtatni, és nem okoz komolyabb anyagi megterhelést számukra. A magánszemélyek kommunális adójának mértékét az önkormányzatok éves szinten általában 1000-2000 Ft közötti értékben határozták meg, kivétel Pest megye, ahol többségében 3000-4000 forintos adómértékeket állapítottak meg. Az adómaximumot (12000 Ft/adótárgy/év) kb. 20 önkormányzat alkalmazta.
Az önkormányzatok által a másik leggyakrabban működtetett adónem az iparűzési adó, amelyet 1437 helyen vezettek be, ez 315-tel több önkormányzatot jelent az 1996. évhez képest. Az iparűzési adót bevezetô önkormányzatok 70%-a 0,8% és 1,2% között állapította meg az adómértéket, a fôvárosban maradt az 1,2%-os mérték. A helyi adóbevételek iránti fokozódó igényt jelzi az, hogy a maximális adómértéket 368 önkormányzat alkalmazta. Az iparűzési adó megkülönböztetett jelentôségét az adja, hogy az összes helyi adóbevételen belüli aránya évek óta kb. 83%. Az ideiglenes iparűzési adóátalányt 646 önkormányzat vezette be területén.
A vállalkozók kommunális adóját 846, építményadót 841 (nem lakás céljára szolgáló építmények után 628, lakás után 213), idegenforgalmi adót 468 (tartózkodási idô után 288, szállásdíj után 10, építmény után 170), telekadót 394 önkormányzat állapított meg.
Az idegenforgalmi adót bevezetô önkormányzatok túlnyomó többsége az eltöltött vendégéjszakák után 100-200 Ft-os tételes adót alkalmazott.
A vállalkozók kommunális adójának mértékét az önkormányzatoknak kb. a fele az adómaximumban (2000 Ft/foglalkoztatott, létszám/év) határozta meg. Az építményadónál és a telekadónál a tételeket tág határok között (20-300 Ft/m2 ) állapították meg. Amíg pl. az elmúlt években a telekadónál nem volt ritka a 10 Ft/m2 alatti adómérték, addig ma már csak elvétve található ilyen alacsony tétel. Ugyanakkor az építményadónál a maximális adótétellel (900 Ft/m2/év) alig lehet találkozni.
Megállapítható, hogy az önkormányzatok a vártnál nagyobb arányban éltek az elmúlt években helyi adók bevezetésének lehetôségével. A maximálisan alkalmazható felsô adómérték az iparűzési adó esetében jelentôsen emelkedett, mivel a bevezetéskori 0,3%-kal szemben két ütemben, az adóalap csökkentésével egyidejűleg, elôször 0,8%-ra, majd 1,2%-ra módosult, ugyanakkor a magánszemélyek kommunális adójánál, az építmény- és a telekadónál mérsékelt emelkedés figyelhetô meg. Ez utóbbiaknál az adóbevétel növekedéséhez az ilyen adónemet bevezetô önkormányzatok számának bôvülése is hozzájárult.
Érvényesül az a korábbi tendencia is, hogy az önkormányzatok változatlanul a vállalkozói szféra adóztatására törekednek. Az építményadónál továbbra is csak kis számban élnek a lakások utáni adómegállapítás lehetôségével. Inkább a nem lakás céljára szolgáló építményekre vezetnek be helyi adót, azon belül is a műhelyekre, iroda- és üzlethelyiségekre, garázsokra terjesztik ki ezt a kötelezettséget.
1997-tôl már a fôváros valamennyi kerülete élt a helyi adók bevezetésének a lehetôségével, fôleg a nem lakás céljára szolgáló építményeket és a telkeket adóztatják. Ezen belül jelentôs volument képvisel a szállodaépületek utáni építményadó-bevétel. Ugyanakkor mindössze 4 önkormányzat vezette be területén a magánszemélyek kommunális adóját. A szállásdíj után megállapítható idegenforgalmi adó és az iparűzési adó a fôváros egész területén egységesen funkcionál. Az idegenforgalmi adó mértéke a szállásdíj 3%-a.
A helyi adóbevételek önkormányzatok által tervezett 1997. évi elôirányzata 94,8 milliárd Ft volt. Elôzetes adatok szerint ezzel szemben a bevétel 111 milliárd Ft-ot tett ki. A mintegy 16 milliárd Ft-os túlteljesülés több tényezô együttes hatására alakult ki. Bôvült az iparűzési adót bevezetô önkormányzatok száma, emelkedett az adómérték. További bevételt növelô tényezô, hogy nemcsak az árszínvonal növekedése miatt emelkedik az adóalap (nettó árbevétel), hanem a gazdasági növekedés miatt a reálteljesítmény is emelkedett.
Az elmúlt négy évben részben a helyi adókat bevezetô önkormányzatok számának növekedése, részben a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben módosított felsô adómértékek következtében a helyi adókból származó bevétel több mint háromszorosára növekedett.
1994-ben az önkormányzatok által realizált helyi adóbevétel 34 milliárd Ft-ot, 1997-ben pedig mint már említettük 111 milliárd Ft-ot tett ki. Az adóbevételek területileg is jelentôs differenciáltságot mutatnak. Ezt jól tükrözi az, hogy 1997-ben az összes helyi adóbevétel 48,5%-a a fôváros és Pest megye területén realizálódott. Ugyanakkor az elmúlt években tendenciaként jelentkezett, hogy az országos bevételhez képest csökkent a fôvárosban realizált iparűzési adóbevétel. 1995-ben a fôváros iparűzési adóbevétele az országoshoz viszonyítva még 48%, 1996-ban 45% volt, 1997-re az arány 39%-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a többi településen az iparűzési adó volumene jobban növekedett mint a fôvárosban. Ezzel az iparűzési adóbevételen belül csökkent Budapest "túlsúlyossága".
A helyi adóbevételeknek az önkormányzati költségvetésben betöltött növekvô szerepét jól mutatja, hogy a szóban forgó bevételek aránya 1997-ben várhatóan eléri a 10%-ot, az 1994. évi 4,2%-os aránnyal szemben. Amennyiben a helyi adóbevételek arányát a saját bevételekhez viszonyítjuk, az arányeltolódás még plasztikusabb. 1994-ben az adóbevételeknek a saját bevételeken belüli aránya 26,9% volt, 1997-ben várhatóan meghaladja a 40%-ot.
Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésénél a helyi adókkal mint jelentôs és egyre bôvülô saját bevételi forrással a jövôben is a súlyának megfelelôen kell számolni. A helyi adóknak az államháztartás bevételi struktúráján belüli szerepét erôsíteni kell. Ezt a követelményt azonban megalapozottan és társadalmilag elfogadható módon csak úgy lehet megvalósítani, ha a jövôben a vállalkozásokat és az állampolgárokat terhelô összes adóteher nem növekszik, illetve a központi adóelvonások mértéke valamelyest csökken, lehetôséget teremtve a helyi adók szerepének növelésére.
A helyi adóbevételek realizálhatósága tekintetében jelentôsen eltérô helyzetben vannak az önkormányzatok. Az iparosodottabb, jelentôsebb kereskedelemmel, szolgáltatási szektorral rendelkezô városok, vagy települések egy fôre vetítve többszörös bevételt érnek el a helyi adók közül meghatározó jelentôségű iparűzési adóból, mint a termelô, szolgáltató szférával nem, vagy alig rendelkezô kistelepülések. Ezért meg kell találni a formáját annak, hogy ezeket a jövedelemkülönbségeket valamilyen módon az önkormányzati pénzügyi szabályozórendszerben is kezelni lehessen. E célra olyan pénzügyi kiegyenlítô mechanizmus jöhet szóba, amely az önkormányzati bevételi érdekeltséget nem csorbítja, és összeegyeztethetô az önkormányzatiság elvével. Egy ilyen rendszer kialakítása sokoldalú vizsgálatot, elemzést és egyeztetést igényel.
Az önkormányzati szabályozás és az adórendszer kiszámíthatósága szempontjából nagy jelentôségű lépésnek tekinthetô, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 1998. január 1-jén hatályba lépett módosítása szerint az iparűzési adóalap anyagköltséggel történô csökkentésével (1998-ban annak 33%-ával, 1999-tôl 66%-ával, 2000-tôl pedig a teljes anyagköltséggel) egyidejűleg az adómérték felsô határa is 2000-ig rögzítésre került (1998-ban 1,4%, 1999-ben 1,7%, 2000-ben 2,0%). Több önkormányzat helyi adórendeletét már az említett felsô mértékek, illetve kondíciók figyelembevételével hirdette meg, így ez helyi szinten a kiszámíthatóságot és a stabilitást is növelheti.
| Megnevezés | 1994 = 100,0% | ||||
| Építményadó | 3.255 | 4.145 | 8.313 | 11.120 | 341,6 |
| telekadó | 710 | 813 | 1296 | 1.727 | 243,2 |
| kommunális adó | 1.716 | 1.822 | 2.666 | 3.184 | 185,5 |
| a./ vállalkozók | 1.200 | 1.075 | 1.174 | 1.178 | 98,2 |
| b./ magánszemélyek | 516 | 747 | 1.492 | 2.006 | 388,7 |
| iparűzési adó | 27.257 | 38.472 | 66.572 | 93.375 | 342,6 |
| idegenforgalmi adó | 1.054 | 1.131 | 1.966 | 1.888 | 179,1 |
| a./ tartózkodás után | 745 | 768 | 1.505 | 1.342 | 180,1 |
| b./ építmény után | 309 | 363 | 461 | 546 | 176,7 |
| Összesen | 33.992 | 46.383 | 80.813 | 111.294 | 327,4 |
F. I.