Hajrájához érkezett az 1994-ben megválasztott Országgyűlés törvényalkotó tevékenysége. Még nem lehet tudni, hogy a tavaszi ülésszak kezdetén meghatározott 34 törvénybôl és határozatból mennyit sikerül március közepéig, a zárónapig elfogadniuk a képviselôknek, annyi azonban biztos, hogy nagy hajrába kezdtek. Az egyik, és az önkormányzatok számára legfontosabb javaslat - az országos területfejlesztési koncepció - vitája februárban már lezajlott. A kormány benyújtotta az országgyűlési és a helyi képviselôk választásának módosításáról szóló elképzelését is. Szavaztak az új címzett támogatásokról, s napirendre kerültek a távhôrôl és az állatok védelmérôl szóló törvényjavaslatok is.
A fejlett társadalmakban a területfejlesztési politika alapvetôen két modellbe sorolható. Vagy a fejletlen régiók felzárkóztatása a legfôbb cél - ez az etatista modell. Vagy a belsô erôforrásokra támaszkodva, a minôségi megújulás reményében, alulról építkezve igyekeznek megvalósítani a területfejlesztés céljait, fejleszteni annak eszközrendszerét. Úgy gondolom, tisztán egyik út sem járható - vallott nézeteirôl a szabaddemokrata Puha Sándor az országos területfejlesztési koncepcióról szóló parlamenti vitában. Véleménye szerint, nagyon fontos a helyi erôforrások mozgósítása, az alulról építkezés, ám nem lehet lemondani az állami gondoskodásról sem, mert Magyarországon egyes térségek annyira elmaradottak, hogy mindenképpen kiemelt figyelmet érdemelnek.
A másik fontos kérdés - vélte a képviselô -, hogy a kedvezôtlennek ítélt jelenségeket próbáljuk-e orvosolni, avagy az elmaradottság alapjait változtassuk meg. Elôször tehát azt kell vizsgálnunk, hogy a területfejlesztési politika eszközrendszerével mely ágazatokban érdemes beavatkozni.
Az egyes régiók versenypozícióját, vagyis végsô soron a fejlettségét, a humán és a természeti erôforrások, valamint a földrajzi fekvés határozzák meg. Ezek közül a legkönnyebben a humán erôforrás alakítható, változtatható elem. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gazdaság eléggé független a határoktól, a területi közigazgatási szervezôdésektôl. A hagyományok miatt sem lehet azonban lebecsülni a megyék szervezô szerepét, ám - hangsúlyozta a képviselô - minden eszközzel az önállóan és alulról szervezôdô kistérségek, városkörnyéki régiók szerves fejlôdését kell támogatni, ösztönözni, elsôsorban a megfelelô források biztosításával.
Megkerülhetetlen az a kérdés is, hogy fejleszteni vagy segélyezni akarjuk az elmaradott térségeket. A szociális támogatásokat ugyanis nem szabad összetéveszteni a fejlesztési programokkal. Csak ott lehet eredményes bármely területfejlesztési politika - szögezte le Puha Sándor -, ahol a szereplôk maguk is megtesznek minden erôfeszítést saját helyzetük javítására. A támogatandó programok leglényegesebb elemeit pedig a helyi társadalomnak kell meghatároznia és a megvalósítás lépéseit kidolgoznia.
A döntéshozóknak abban a kérdésben is állást kell foglalniuk, hogy a területfejlesztési politikájuk középpontjában a gazdaság fejlesztése vagy az életkörülmények javítása áll. El kell kerülni azt - figyelmeztetett a képviselô -, hogy a cél elsôsorban az infrastruktúra-fejlesztés legyen és a gazdaság szerkezetének átalakításáról megfeledkezzenek. Ez utóbbi fejlesztése nélkül véleménye szerint a résztvevôk nem számíthatnak sikerre. E gondolatok jegyében javasolta alapos megtárgyalásra, majd mielôbbi elfogadásra a benyújtott elképzelést, mondván, ez az alapja az oly régen kidolgozásra váró regionális és ágazati terveknek.
A kisgazdák véleményét tolmácsoló Bernáth Varga Balázs, az önkormányzati bizottság elnöke egészében a területfejlesztés célkitűzéseinek megvalósítására alkalmatlannak minôsítette az elôterjesztést. Ám kiemelte: frakciójuk olyannyira nagy horderejűnek ítéli a javaslat által szabályozott területet, hogy nem értenek egyet azzal, hogy a kormány azt csak országgyűlési határozati javaslatként nyújtotta be a T. Háznak.
Alapvetô gondjuk az volt az elôterjesztéssel, hogy a jelenlegi formájában nem területfejlesztésrôl, hanem településfejlesztésrôl szól. A megyei területfejlesztési tanácsok a források nagyobbik részét nem hosszú távra kidolgozott, a térségeket helyzetbe hozó koncepciók támogatására fordítják, hanem - megfogalmazása szerint - lokális érdekek kielégítésére. Nem is tehetnek mást - vélte -, hiszen a megyei területfejlesztési tanácsokhoz juttatott források rendkívül szerények. A tavalyi költségvetés szerint a területfejlesztési célelôirányzat 10,2 milliárd forint volt, a kiegyenlítést szolgáló támogatás pedig, egy másik tárca részérôl, 8 milliárd forintot jelentett. Így 1997-ben a megyei területfejlesztési tanácsok, eltérô nagyságrendben, összesen 18,2 milliárd forinttal gazdálkodhattak.
Ugyanakkor, a területpolitikai célokat elôsegítô állami támogatás, melynek elosztása a központi államigazgatási szervek hatáskörébe tartozik, csaknem 253 milliárd forint volt. Ez is mutatja - állapította meg -, hogy a területfejlesztés rendszere rendkívül központosított. Ebbôl következôen pedig az a már korábban kialakult, torz állapot konzerválódott, hogy van egy túl hangsúlyosan fejlôdô Budapest-régió, egy dinamikusan fejlôdô északnyugat-magyarországi térség, és azután a többi, saját gondjaival küszködô, rendkívül eltérô adottságú országrészek.
Az elmúlt fél évtizedben a fejlesztési célú beruházásoknak több mint 60 százaléka Budapestre irányult. Az eddigi gyakorlat pedig nem ad garanciát arra, hogy a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, a mielôbbi eurokonform gyakorlat Magyarországon is kialakuljon - szögezte le a bizottság elnöke. Mégpedig azért nem, mert az önkormányzatokat nem partnerként kezelik a területfejlesztési döntési gyakorlatban. A kötelezô feladataikhoz gyakorlatilag nem biztosítják a megfelelô pénzügyi forrásokat. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, véleménye szerint mindenekelôtt tisztázni kell a területfejlesztés résztvevôinek és alanyainak szerepét.
Azt hiszem, a 2000-es évfordulót ez az ország már nem tudja úgy megünnepelni, mint ahogy száz évvel ezelôtt - hatalmas létesítményekkel, sugárutakkal. Erre már nincs idô. Ugyanakkor nem hiszem el, hogy ne legyünk elég gazdagok ahhoz, hogy rendelkezzünk olyan jövôképpel, amely a következô évezredben folyamatosan megvalósítható. Szűkebben véve, talán a következô száz vagy tíz évre elérhetô. Bátrabban, határozottabban kell megfogalmaznunk néhány olyan célt, amit feltétlenül el tudunk érni a következô idôszakban - Baráth Etele, a szocialista frakció területfejlesztéssel foglalkozó szakértô képviselôje e gondolatokkal kapcsolódott be a parlamenti vitába. Az is természetes - folytatta -, hogy ebben az idôszakban úgymond, mozgó célpontra kell lônünk. Miközben javítani kell saját lehetôségeinken, figyelnünk kell arra is, hogy az európai államok fejlettsége is pozitívan fog változni. Ezeknek a követelményeknek is eleget kell tenni. A csatlakozás azonban lehetôvé teszi, hogy az évtizedeken keresztül bezárt határ, ha képletesen is, de megnyíljon, az ország belsô régiói közelíthessenek a szomszédos országok régióihoz. Tehát a nemzetközi együttműködés is újfajta erôként jelenik meg a magyar társadalom és gazdaság számára.
Vagyis, egy sokkal demokratikusabb Európában visszanyerünk egy 80, avagy 60 évvel ezelôtt elveszített történelmi, kulturális, földrajzi egységet. Ez azonban azt is feltételezi, hogy Magyarország belsô szerkezetének, is meg kell változnia, az ehhez tartozó közigazgatási és irányítási intézményrendszerrel egyetemben. Ennek következtében várhatóan furcsa kettôsség fog kialakulni. A hagyományos közigazgatási kategóriáink: a település, a megye és maga az ország lesz a fenntartó, üzemeltetô. Ugyanakkor a településekbôl kialakulnak a kistérségek, régiók, amelyek valószínűleg nem a megyékre épülnek. Ezek a szervezôdések várhatóan a határokat is átlépik és bekapcsolódnak az európai területfejlesztési rendszerbe. Ezért el kell érni - szögezte le a képviselô -, hogy a területfejlesztési törvényben létrehozott intézményrendszer, az ott meghatározott társulási formák, az állam, az önkormányzatok, a gazdaság közötti munkamegosztás erôsödjék.
Gondot jelent az is, hogy az elmúlt 45 évben mi ágazatiul tanultunk meg fogalmazni - mondta a képviselô. Megtanultuk, hogy a közlekedésnek, az iparnak, a mezôgazdaságnak milyen összefüggései vannak. Késôbb felfedeztük azt is, hogy egy-egy ilyen ágazat területileg hogyan oszlik meg: beszéltünk az iparról Borsod megyében, vagy a vízgazdálkodás problémáiról más területeken. Amikor régióról szólunk, nem ez a lényeg! Hanem, hogy egy adott térségben a természeti, műszaki, fizikai, társadalmi, gazdasági és intézményi rendszer hogyan függ össze egymással, s milyen mértékben vannak egyensúlyban. Eszerint a gondolkodásmód szerint a rendszer és nem az ágazatok számítanak. És épp ebben van az ereje is: így lehet az erôforrások közötti együttműködést és kölcsönhatást növelni, erôsíteni - foglalta össze álláspontjának lényegét Baráth Etele.
N. E.