Tervek és tények

Fogarasi József, az Államigazgatási Fôiskola adjunktusa, a Magyar Közigazgatási Kar elnöke március 15-e alkalmából, az igazságügy-miniszter elôterjesztése alapján, érdemes és eredményes munkája elismeréséért vehette át a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. A magas kitüntetés megtisztelô és figyelemre méltó. Egy hosszabb életút elismerését jelzi. Ki kapta, a pedagógus vagy a közigazgatási szakember? Vajon a kitüntetés kárpótolta-e egy megvalósulatlan álomért, azért hogy a Magyar Közigazgatási Kar nem lehetett Kamara.

Igazán szép elismerést kapott, szakmai munka értékeléseként is felfogható. Ki kapta, Fogarasi József, fôiskolai tanár vagy a Közigazgatási Kar elnöke?

A kitüntetés átadásakor a miniszter úr a Közigazgatási Kar elnökét hangsúlyozta. A szervezet munkáját ismerték el, egy csapat munkájáról van szó.

Melyik miniszter úr?

Az igazságügy -miniszter. A Közigazgatási Kar szempontjából megtiszteltetés, hogy a kormány egyik jelentôs tevékenységéért, a jogalkotásért, a törvényalkotásért felelôs miniszter kezdeményezésére kaptam a kitüntetést, de azért annyi szépséghibája van a dolognak, hogy így tevékenységüknek csak az egyik részét ismerték el a kormányzat részérôl.

Mintha ezt kevésnek tartaná. Történhetett volna másként is?

Azt hiszem igen. De errôl nehéz beszélni, hiszen kitüntetésrôl van szó, s ez ünnep. Ilyenkor nem szokás panaszkodni. Csak, hogy pontosítsak. Történhetett volna úgy is, hogy a belügyminiszter az igazságügy-miniszterrel közösen terjeszt fel. Ez azért más.

A belügyminiszter? Miért tette volna?

A két évente megrendezésre kerülô Országos Közigazgatási Napok, az évente ismétlôdô Országos Jegyzô- Közigazgatási Konferencia, a Párbeszéd elmélet és gyakorlat között című szakmai rendezvény- és kiadványsorozatunk stb. mind-mind azt mutatják, hogy tevékenységünk szakmai, amelyben az állami és az önkormányzati közigazgatás vastagon benne van. Országos konferenciáinkon 6oo - 7oo szakember szokott részt venni. A rendezvény sikerérôl maga a belügyminiszter úr is meggyôzôdhetett, hiszen többször megtisztelt bennünket a részvételével. Az országos konferenciák mellett regionális tanácskozásokat is rendezünk. A jogszabály-véleményezés és a jogszabályalkotásban való közreműködésünk is hangsúlyt kapott. Hogy mégis az igazságügy-miniszter tartotta fontosabbnak, hogy elismerje munkánkat? Errôl csak annyit, hogy jól esett. A szakma szempontjából a lényeg az, hogy ez a Közigazgatási Kar elnökének szólt. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a szervezet létezik, munkáját elismerik. Legalábbis igazságügy-miniszteri szinten.

Lehet, hogy a Belügyminisztérium ezt másként látja, hiszen ott van a Jegyzôk Országos Szövetsége, ôk is szakmai érdekeket képviselnek.

Ez igaz, de a két szervezet között jelentôs különbség van. A Jegyzôk Szövetsége, mint a neve is jelzi, csak azt a 3200 jegyzôt tudja képviselni, aki az önkormányzatoknál van mint munkavállaló. A Jegyzôk Szövetségének szakmaiságában keverednek a munkáltatói és a munkavállalói jogosítványok. Erre a szervezôdésre szükség van, amennyiben a jegyzôk sajátos érdekeit meg tudja jeleníteni. A jegyzôk szervezkedésének akkor volt létjogosultsága, amikor még a polgármesterek gyakorolták a munkáltatói jogokat, és a jegyzôk ki voltak nekik szolgáltatva. A jegyzô volt a hivatalvezetô, de nem választhatta meg szabadon a munkatársait. Ezért indokolt volt a védekezés, szervezetbe való tömörülés. Ma már a jegyzôk egyértelműen rendelkeznek a munkáltatói jogokkal.

A Magyar Közigazgatási Kar többre vállalkozik?

Igen. Alapszabálya szerint az összes köztisztviselô szakmai érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezete, a szakmát képviseli, nem az egyes személyt. A közigazgatást egységesnek tekinti. Mit jelent ez? A közigazgatásnak két alrendszere van; az állami közigazgatás és az önkormányzati közigazgatás. Az állami közigazgatás személyzeti irányítója a Miniszterelnöki Hivatal, míg az önkormányzati tevékenységnél a belügyminiszter. Hangsúlyozom, mi egyik szervezethez sem tartozunk. Mi a köztisztviselôi kart képviseljük. Azt mondjuk, és ezt ma már a politikusok is elismerik, hogy egységes, pártpolitika-semleges közigazgatásra, s egységes köztisztviselôi személyi állományra van szükség. Ha ez az egység megvan akkor a rendszer átjárható. Hangsúlyozzuk azt is, hogy a közigazgatás egy szakma, amely sajnos a legközvetlenebb kapcsolatban van a politikával. Ezért nehezen tud önállóvá válni, erre pedig szükség lenne, mert ha nem, akkor a felelôsség kérdését sem tudjuk pontosan behatárolni. Vajon meddig tart a politika felelôssége, és hol kezdôdik a szakma felelôssége. Ugyanis a köztisztviselônek kötelessége kiszolgálni a mindenkori legitim kormányzatot, de csak a szakma erkölcsi követelményének a szintjéig. Utána jelezni-e kell, hogy itt már gond van. Ha már egységes a személyi állomány, legyen egységes a szakmai, etikai követelményrendszer is mindkét alrendszerhez tartozó munkatárssal szemben. Az átjárhatóság viszont azt jelenti, hogy ha a közigazgatást majd szolgáltató tevékenységként fogjuk fel, akkor fönt, a miniszteriális szinten csak az tud szolgáltatni, aki lent már valamilyen szinten dolgozott. Tehát mi a két említett alrendszert olyannak tekintjük, amelyikbôl horizontálisan és vertikálisan is ide-oda lehet közlekedni. Sajnos ma még mindkét alrendszer az "utcáról" szerzi a köztisztviselôt, és ezért csak néhány év múlva derül ki az alkalmatlansága. Hiszen az alapvizsgát is késôbb kell letenni-e.

A Magyar Közigazgatási Kar mit tehet az említett problémák megoldásáért?

Mint Kar csak véleményével és javaslatával ostromolhatja az arra illetékes szerveket, hangot adhat véleményének az általa vagy mások által szervezett fórumokon. Ha viszont, céljainknak megfelelôen szakmai köztestületté válhatnánk, akkor az említett kérdésekben az állam által átadott jogosítványokkal rendelkezhetnénk és gyakorolhatnánk azokat.

Melyek lennének ezek a jogosítványok?

Például a különbözô szakmai képzési, továbbképzési fórumok ellenôrzése, közreműködés szakmai vizsgáztatásokban, részvétel a minôsítési kérdésekben, közreműködés etikai kérdések elbírálásában...

Mi ennek az akadálya, eddig miért nem valósult meg? Nem tudtak lobbyzni?

Az, hogy még nem nyilvánítottak köztestületté minket, a kormányzat nem volt partner abban, hogy megszülessen a kamarai törvény, pedig már 1994-ben úgy tűnt, hogy az új kormányzat partner lesz ebben. Biztatásukra kidolgoztuk saját kamarai törvénytervezetünket és az etikai kódex tervezetét is. Sajnos nem lett belôle semmi, ami számunkra elfogadhatatlan. Lett viszont Vadász Kamara! Ôk biztosan jobban lobbyztak...

Csiky Ildikó

Tartalomjegyzék

Ön-Kor-Kép

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.