Kuncze Gábor országgyűlési képviselő, belügyminiszter, koalíciós miniszterelnök-helyettes, az SZDSZ pártelnöke. Azon kevés miniszterek közé tartozik, aki a kormány megalakulásától kezdve tagja a kabinetnek, sőt kezdettől fogva "kormányfőhelyettes" is. Vihar volt bőven a négy év alatt, mégis sikerült partot érnie. Hogyan élte meg ezt a négy évet, milyen volt koalíciós miniszterelnök-helyettesként részt venni a kormányzásban, most, ennyi tapasztalattal, vállalná-e újra ezt a szerepet? - ezekről a kérdésekről faggattuk a humoráról is közismert politikust.
Sokan azt mondják, hogy az SZDSZ a kormányzás négy éve alatt végig árnyékban volt. A nagy párt árnyékában. Napozáskor az árnyék kifejezetten elônyös, nem lehet leégni. Hogy van ez a politikában. A hasonlatot folytatva, a kellemetlen égési sérüléseket az árnyékvetôknek kellett volna elszenvedniük, de nem így történt. Rosszul látom?
A hasonlat - mint általában - kissé sántít. Az egész rendszerváltás célja egy modern, liberális demokrácia kiépítése. Az elmúlt négy év végig a gazdaság átalakításáról szólt, amely pedig liberális elvek alapján ment végbe, így nem beszélhetünk arról, hogy az SZDSZ négy évig árnyékban volt. Én úgy látom, hogy az elmúlt négy év gazdasági eredményei jórészt az SZDSZ-nek köszönhetôek. Az SZDSZ végig következetesen kiállt a szigorú megszorító intézkedések mellett, s ami legalább ilyen fontos, nem engedte, hogy ezek a sikerek veszélybe kerüljenek, amint a gazdasági kényszer szorítása enyhült egy kicsit. De ugyanígy említhetem a liberális oktatáspolitikát, vagy a rendôrség és az önkormányzati rendszer átalakítását. Ezeken a területeken egyértelműen a szabad demokraták elképzelései érvényesültek.
Belügyminiszterként a négy év alatt megszámlálhatatlan mennyiségű nyilatkozata volt, jó volt a sajtója. Mégis, mintha lépéshátrányban lett volna a miniszterelnökkel szemben. A közvéleményben a jó dolgok a szocialisták nevéhez kötôdtek, ami meg nem sikerült, azért Önök voltak a felelôsek. Kommunikációs zavar volt?
A koalíciós kormányzás nem futóverseny. A játékszabályok betartása mellett, közös kormányzás esetén nem állíthatjuk a partnert kész helyzetek elé. Más kérdés, hogy voltak esetek, amikor a koalíciós partner ezt megtette és egyeztetés nélkül állt elô javaslatokkal. Ilyenkor, természetesen, az SZDSZ csak utólag tudta kifejteni az álláspontját.
A kívülálló azt hiheti, hogy a koalíciós miniszterelnök-helyettes a kormányfô helyettese, együtt terveznek, a kormánykereket is együtt fogják. Mint tudjuk ez nem így történt. A szocialisták kormányoztak, Önök néha ellen kormányoztak - nem is eredménytelenül - mint a nyilatkozatokban kiderült azért, hogy tartsák a jó irányt. Ez ma már választási szlogen. Hogyan értékeli ezeket a helyzeteket?
Ha igaz lenne az, hogy a szocialisták kormányoztak, a liberálisok pedig ellenkormányoztak, akkor nem sok minden történhetett volna itt az elmúlt négy év alatt. A döntések túlnyomó része mögé mindkét kormánypárt felsorakozott. Egyáltalán nem osztom azt a véleményt, miszerint az SZDSZ szerepe másodlagos lett volna a közös kormányzás alatt. Ha visszaemlékszik a ciklus elsô éveire, amikor a Bokros csomag elfogadtatása és végrehajtása volt napirenden, másról sem lehetett hallani, csak arról, hogy az SZDSZ rákényszeríti az akaratát az MSZP-re, hogy a parlamentben elfoglalt helyzeténél lényegesen nagyobb arányban vesz részt a kormányzásban. Ez az állítás éppúgy nem igaz, mint az elsô. Az SZDSZ határozott elképzelésekkel kezdett hozzá a kormányzáshoz, és ezek az elképzelések nagyrészt belekerültek az MSZP által is elfogadott kormányprogramba. A viták jelentôs része arról szólt, hogy az SZDSZ nem akarta, hogy a kormány eltérjen a kormányprogramban foglaltaktól. De ez nem azt jelenti, hogy az SZDSZ szerepe a folyamatos korrekcióra korlátozódott volna. A kormányzás elején meghatároztuk, hogy mi a jó irány: Magyarország modernizációja, a gazdaság rendbetétele, az európai integráció. Ezek liberális célok. Amikor azt mondjuk, hogy a jó irány tartásához az SZDSZ-re van szükség, akkor azt értjük alatta, hogy az SZDSZ elveinek és következetességének nagyban köszönhetôek a mostani eredmények és ezekre szükség van a következô négy évben is.
1994-ben a koalíció létrejöttekor melyik feladatát tartotta nehezebbnek a koalíciós miniszterelnök helyettességet vagy a belügyminiszterséget?
A két feladat ugyan szorosan egymáshoz tapadt, a nehézségén azonban korábban sem gondolkodtam, ma meg már fölösleges.
Került-e a pártjával szembe, amikor más volt a kormányérdek és más a kisebbik koalíciós partner érdeke?
Abból kell kiindulni, hogy a kormány érdeke és az SZDSZ érdeke ugyanaz: a sikeres kormányzás, az ország helyzetének javítása. Amikor vita van a párton belül, akkor nem kormányérdek és pártérdek harcáról van szó, hanem arról vitatkozunk, hogy mi a helyes és a koalíciós partnerrel is elfogadtatható álláspont az egyes kérdésekben. Elvi viták tehát vannak, de nem lennék olyan pártban, amelyben ez nem természetes.
A szabad demokraták meghatározó politikusai között többször is felmerült a koalícióval való szakítás gondolata. Ilyenkor mit gondolt Ön, "kormányfô-helyettesként", belügyminiszterként, hiszen a legnagyobb felelôsség Önt terhelte? Nehezen lehetett úgy dolgozni, hosszabb távra tervezni, hogy ott lebegett a "csomagolás" gondolata. Ma már ez könnyebb, hiszen Ön a párt elnöke is ...
Azt hogy a párt bent marad-e a koalícióban vagy nem, nem az dönti el, hogy mit gondol errôl a kérdésrôl a párt elnöke. Meg kell jegyeznem, hogy az igazán fajsúlyos kérdésekben, amikor valóban odáig jutottunk, hogy az SZDSZ elveinek feladása árán köthet csak kompromisszumot, nos ezekben az esetekben a szabad demokraták álláspontja érvényesült és az MSZP elfogadta érveinket. Gondolok itt a gazdasági csúcsminisztérium felállítása vagy Bôs kérdése körül kialakult koalíciós vitákra. Természetesen voltak olyan ügyek, amikor az MSZP akarata érvényesült. Példa erre a Vatikánnal kötött szerzôdés, amikor az ellenzék a szocialisták mellé állt. Mi hangot adtunk aggályainknak, de a parlamentarizmus szabályai alapján nem tudtuk megakadályozni egy szerintünk hibás döntés meghozatalát. Azonban itt sem beszélhetünk az elvek feladásáról. Ilyen kiélezett helyzet azonban nem volt sok, ezért ezek nem befolyásolták a tervezést és a mindennapi munkát.
Ma már csak a közbiztonság hanyatlásáról, a rendôrség szervezetén belüli problémákról hallunk, pedig voltak a Belügyminisztériumoknak sikerei is. Belügyminiszterként, mit tart a legnagyobb sikernek?
Elôször is hadd reagáljak arra, amit a közbiztonságról és a rendôrségrôl mondott. Ma a lakosságot leginkább a közbiztonság helyzete foglalkoztatja. A bűnözés növekedése és veszélyesebbé válása a rendszerváltás óta a magyar társadalmat érô egyik legnagyobb kihívás. Ebben a növekedésben sokféle hatás összegzôdik: az életszínvonal visszaesése, a munkanélküliség, de olyan - önmagukban pozitív - változások mellékhatásai is, mint a jogrendszer átalakulása, a határok megnyitása. A bűnözés növekedése a magyar társadalmat váratlanul és sokkolóan érte. Belügyminiszterként az elmúlt években elfogadtam azt, hogy a gazdaság rendbetétele elsôbbséget élvez és emiatt minden tárcának takarékoskodnia kell. A gazdasági növekedés beindulásával rendelkezésre álló többletforrások elköltésénél azonban a rendôrség és a közbiztonság ügyének prioritást kell kapnia. Az emberek biztonságra vágynak és félnek a bűnözéstôl. A kormány által jóváhagyott közel 8 milliárd forintos többlettámogatás a jó irányba tett elsô lépés. Ennek révén jut több pénz a rendôrautók járôröztetésére, a fokozott utcai rendôri jelenlétre és a túlórapénzek kifizetésére. Ahhoz azonban, hogy tartósan javuljon a közbiztonság helyzete, további erôfeszítésekre van szükség.
Ami a sikert illeti: a Belügyminisztérium sikerének tartom mindazt a lépést, amit a közbiztonság javításáért eddig tettünk. Megújult a rendôrség vezetése, elindult a rendôrség állományának növelése és fiatalítása. Elkészült a rendôrség hároméves fejlesztési programja, amely 36 milliárd Ft-ot irányoz elô fejlesztésekre. A rendôrség fokozott közterületi jelenlétének is köszönhetôen az autólopások száma 1997-ben az elôzô évhez képest több mint 10 %-kal csökkent és 8 %-kal csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma Budapesten. A Belügyminisztérium nagyon nagy fontosságot tulajdonít a bűnmegelôzésnek, ezért a civil kezdeményezések támogatása érdekében 100 millió forint alaptôkével létrehozta az Országos Bűnmegelôzési Közalapítványt és folytatta a DADA-programot, amely tanárok és rendôrök közreműködésével, szituációs és szerepjátékok keretei között segíti elô az általános iskolai bűnmegelôzést.
Ön szerint szükség van-e a rendôrség megújulására? Ha igen, ez megvalósíthatatlan súlyos milliárdok nélkül?
A bűnözés növekedésének okai közé tartozik, hogy a rendôrség hosszabb ideig nem kapta meg a megfelelô technikai fejlesztésekhez és béremelésekhez szükséges pénzeket. A rendszerváltást követô idôszakban a rendôrségre jutó pénzek csökkenését elôször 1997-ben sikerült megállítani, és a forrásokat reálértéken tartani. Az is örömteli tény, hogy 1997-ben a rendôri állomány létszámának csökkenését sikerült megállítani. Ez nem kis részben annak köszönhetô, hogy a bérek 1994-rôl 1997-re 78 %-kal emelkedtek. Ezek a számok azt mutatják, hogy a rendôrség helyzete ugyan stabilizálódott, de mint mondottam, ahhoz, hogy a lakosság biztonságérzete jelentôsen javuljon további támogatásokra van szükség.
A következô négy évben a Belügyminisztérium munkájában az önkormányzatokra vonatkozóan melyek a legfontosabb feladatok?
A rendszerváltás után Magyarországon egy lényegében liberális önkormányzati rendszer jött létre. Ez a rendszer alapvetôen bevált és működôképes, ezért radikális változtatásra nincs szükség. Az elmúlt négy évben az önkormányzatok is egy rendkívül nehéz periódust vészeltek át. A gazdaság rendbetétele és az ezzel járó forráscsökkenés érzékenyen érintette az önkormányzatokat is. A rendszer azonban megôrizte stabilitását. A "látnokok" által megjövendölt tömeges összeomlás nem következett be. Ehelyett az önkormányzatok belsô innovációja folytatódott és az érdekképviseletekkel egyeztetetve számos joghézagot is sikerült megszüntetni. A rendszer keretei kiszámíthatóvá váltak és megszilárdultak.
A következô évek feladata, hogy folytassuk a megkezdett átalakításokat és tartsuk a jó irányt. Ki kell alakítani az önkormányzatok pénzügyi ellenôrzési rendszerét, mert csak így tudhatjuk meg, mennyire hatékonyan működik egy-egy önkormányzat és milyen mértékben van szüksége állami forrásokra illetve belsô ésszerűsítésekre.
Erôsíteni kell az önkormányzati társulásokat. Az Európai Unióban természetes régiókban gondolkodnak, nem olyanokban, amelyeket íróasztal mellett alakítanak ki. Meggyôzôdésem, hogy Magyarországon is a különbözô méretű régiók jelentôs szerepet kapnak.
Az SZDSZ önkormányzati programjának alapvetô kérdése a finanszírozási rendszer megváltoztatása. Olyan új rendszert kell kialakítani, melyben kiszámíthatóvá, elôre tervezhetôvé válik a gazdálkodásuk, de mindez nem csorbítja önkormányzati önállóságukat. A központi adó csökkentése mellett a helyi bevételek súlyát növelni kell, azonban a bevétellel nem bíró önkormányzatokat nem lehet magukra hagyni.
Pártelnökként, országgyűlési képviselôként, belügyminiszterként hogyan látja a következô hónapok eseményeit?
A következô két hónap nyilvánvalóan a választások jegyében telik el. A kormány az elmúlt négy évben stabilizálta és növekedô pályára állította a gazdaságot és megteremtette annak a lehetôségét, hogy a megkezdett tárgyalások után végre csatlakozzunk az Európai unióhoz. A választások legfontosabb kérdése az, hogy tudjuk-e tartani ezt a jó irányt.