Becsült adatok szerint Magyarországon 35-50 ezerre tehetô a kábítószer szenvedélybetegek száma; közülük valamivel több mint tízezren állnak folyamatos orvosi kezelés alatt. Rajtuk kívül még legalább százezren vannak az úgynevezett alkalmi fogyasztók, akik csak a hétvégéken vesznek maguknak egy-két szem extasyt vagy más diszkódrogot. Ma már valamennyi település diszkójában, fiatalok által látogatott szórakozóhelyén beszerezhetô szinte valamennyi kábítószer fajta. Szakemberek szerint az elkövetkezô néhány évben eldôl, hogy Magyarországon korlátok közé szorítható-e még a drogfogyasztás, avagy elszabadul a pokol.
A rendôrség és az egészségügyi hatóságok egyeztetett, de fôképpen becsléseken alapuló jelentése szerint Magyarországon 35-50 ezer kábítószer szenvedélybeteg él. Többségük heroinfüggô. Rohamosan nô azonban az alkalmi kábítószer-fogyasztók száma. A szintetikus kábítószerek elterjedésének következtében mind többen próbálják ki a különbözô amfetamin származékokat. Egyes becslések szerint hétvégéken 50-100 millió forintért vásárolnak a fiatalok diszkdrogokat. A legkelendôbb a tablettázott extasy, de még mindig nagy a kereslet az LSD-vel átitatott bélyegek, a por alakú Speed, és a marihuána iránt is.
Sokan a diszkókban zajló kábítószer-kereskedelmet rosszarcú maffiózók cselszövéseként képzelik el. Mások az iskolák környékén áldozataikra lesô dealereket hibáztatják a kábítószerek rohamos terjedéséért, s persze mindkét esetben a rendôrséget, amiért nem képes hathatós intézkedéseket tenni a drogprobléma kezelésére. Sajnos el kell oszlatni néhány tévhitet. Rendszeres és alkalmi kábítószer-fogyasztók körében végzett felmérések kimutatták, a fiatalok az elsô adag kábítószert nem idegenektôl (rosszarcú maffiózóktól), hanem barátaiktól, osztálytársaiktól, valamint a náluk csak néhány évvel idôsebb ismerôseiktôl vásárolják. Az iskolák környékén ingyen kábítószert kínáló "beetetô" réme szinte csak a drogkérdést kezelni nem tudó szülôk és pedagógusok szeme elôtt létezik.
Csak kevesen mernek és tudnak szembenézni a szomorú valósággal: a kábítószerek ma már mindenhol könnyen beszerezhetôk. Nemcsak az országos sajtó híradásaiban "drogdiszóknak" aposztrofált helyeken, hanem bárhol, a legkisebb falu néhány tucat fiatal szórakoztatására vállalkozó diszkójában is. És ezek a fiatalok által látogatott táncos helyek kínálják a legjobb lehetôséget a dealerek számára.
A Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) országosan 200-220 olyan diszkót tart nyilván, amelyekben rendszeresen és nagy mennyiségben árulnak kábítószereket. Rendszeresek ezeken a helyeken a razziák, ám ezek hatása csekély. A nagy drogdiszkókat ugyanis maguk a kábítószer-kereskedôk üzemeltetik. A dealerek nem véletlenül jutnak be oda, hanem a tulajdonos által felállított portaszolgálat tudtával. A portások feladata az is, hogy riasszák a dealereket, ha a rendôrség közeledik. Ezért kell oly gyakran kommandósokat is bevetni egy-egy közönséges diszkó ellenôrzéshez; az ô feladatuk, hogy szempillantás alatt ártalmatlanná tegyék a portásokat, hogy azok ne riaszthassák a kábítószer árusokat. A rajtaütésszerű akciókban a rendôrség csak a jól ismert, nagy tételben dolgozó dealereket tudja elfogni. Ôket heteken át követik, volt, hogy össze is barátkoztak velük a civil ruhás rendôrök. Aztán az akció napján a megadott jelre, a földre vitték ôket, hogy ne tudják eldobni a náluk lévô anyagokat. Egy nagyobb akcióban tíz dealert és száz fogyasztót állítottak elô egy Pest megyei szórakozóhelyrôl. A drogárusok nem tudták eldobni a maguknál tartott anyagot, így több száz szem lefoglalt tabletta bizonyította, hogy mivel foglalkoztak a diszkóban. Ennek ellenére, amikor felkapcsolták a világítást, 2200 szem extasyt, néhány kisebb zacskóban összesen húsz gramm amfetamin port és más drogokat találtak a rendôrök. Ezeknek természetesen nem volt gazdájuk. A szórakozóhelyet a jegyzô bezáratta. Késôbb a megyei közigazgatási hivatal azonban már helyt adott a tulajdonosok fellebbezésének, hogy tudniillik, ôk nem tudtak a szórakozóhelyen zajló drogkereskedelemrôl. Bármennyire is hihetetlenül hangzott ez a védekezés elfogadták. A megyei közigazgatási hivatal vezetôje szerint nem bizonyítja a tulajdonosok cinkosságát az, hogy nem néztek utána a csökkenô szeszesital-fogyasztás okának. Pedig a diszkók nem a belépôjegyek árából élnek és virágzanak, hanem az eladott szesz és üdítô eladásból. Ott azonban, ahol a vendégek jelentôs számban fogyasztanak kábítószereket, jobbára csak az ásványvíz fogy.
Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy a diszkósoknak nincs más választásuk, mint hogy eltűrik a kábítószer-kereskedôket. Öltek már meg vendéglátóiparban érdekelt kétes múltú vállalkozókat is pusztán azért, mert hosszú ideig hatékonyan ellenálltak a drogterjesztôknek. S ki tudja hány diszkó leégését eredményezték hasonló körülmények.
Juhász Gábor parlamenti képviselô, az Országgyűlés által a kábítószerek rohamos terjedésének visszaszorítására létrehozott eseti bizottság elnöke szerint robbanás elôtti helyzetben van az ország. Egy-két éven belül eldôl, hogy Magyarország azon országokhoz csatlakozik-e, amelyek képesek voltak számukra még elviselhetô keretek között tartani a drogfogyasztást, avagy néhány év alatt megsokszorozódik a drogfogyasztás és megerôsödik a beszerzési bűnözés. A már hivatkozott felmérések szerint minden tizedik tizenéves kipróbált már valamilyen kábítószert. A többség szerencsére csak az extasyt. A rendôrség találkozott azonban már több olyan gyermek- és fiatalkorúakból álló bandával, amelyek kisebb betöréseket követtek el azért, hogy hétrôl hétre meglegyen a napi drogadagjuk ára. Ezt nevezi a szakirodalom beszerzési bűnözésnek. A rendôrség illetékes tisztviselôje elismerte, amikor a betörésekért eljártak a fiatalokkal szemben, sem ôk, sem a gyámhatóság nem vizsgálta meg kellô alapossággal, hogy mi végre követték el egyre-másra a sokszor csak pár ezer forintos zsákmányt eredményezô butik betöréseket, lopásokat. Csak évekkel késôbb derült ki, hogy mire kellett a pénz, amikor az egyik bandatagot kábítószerrel visszaélésért ôrizetbe vették és megnézték a priuszát.
Magyarországon jelenleg arról folyik a vita, hogy a hatályos jogszabályok alkalmasak-e a drogkereskedelem hatékony üldözésére, illetve, hogy a kábítószer-fogyasztót betegnek vagy bűnözônek kell tekinteni. A törvény látszólag egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja: a kábítószer elôállítása, értékesítése, birtoklása egyaránt büntetendô cselekmény. A Btk. lehetôséget ad azonban arra, hogy aki saját fogyasztására csekély mennyiségű kábítószert termel, birtokol vagy vásárol és vállalja, hogy részt vesz egy legalább hathónapos elvonó kezelésen, az elkerülje a büntetést. Ellenük ugyanis a kábítószerrel való visszaélésért indított eljárást meg kell szüntetni. A törvény atekintetben nem egyértelmű, hogy nem mondja ki, mennyi ideig élvez büntethetetlenséget a drogfogyasztáson tetten ért gyanúsított?
Aggasztóan magas az a drogmennyiség, amelyet a törvényt értelmezô Legfelsôbb Bíróság illetékes kollégiuma még csekély mennyiségűnek tart. A Magyarországon lefoglalt kábítószerek hatóanyagtartalmát vizsgáló laboratóriumok a bíróság állásfoglalása alapján megállapították, hogy Magyarországon közel száz szem extasy tabletta, négy-öt gramm heroin vagy kokain, illetve egy mázsa marihuána is még csekély mennyiségűnek számít. Egy gyakorló bíró azonban ezzel kapcsolatban leszögezte: hozza nyugodtan elé a rendôrség azt, akinél száz szem extasyt találnak és azt állítja, hogy saját fogyasztásra tartja. Ennyi drogot egy éjszakára felesleges magánál tartania, hiszen két-három szemnél többet maga úgysem tud elfogyasztani. Ha pedig másnak is ad belôle, akár ingyen, akár pénzért, olyan bűncselekményt követ el - amire már nem vonatkozik az elterelési szabály, azaz, nem mentesül tettének jogkövetkezményei alól.
Az Egyesült Államok kormánya feladta a kábítószer-kereskedelemmel szemben eddig alkalmazott stratégiáját. A föld legtôkeerôsebb állama belátta, pusztán rendészeti eszközökkel semmit nem tehet a terjedô drogfogyasztás ellen. Hiába lônek le az USA légterében évente tucatnyi kokaint szállító csempész repülôgépet, hiába támadták F-16-os vadászgépekkel a kolumbiai termelôterületeket és hiába számoltak fel tucatszám egész terjesztô hálózatokat, a drogüzlet virágzik tovább. Egyetlen esély van a drogbárókkal szemben, ez pedig a fogyasztás és általában a kereslet csökkentése? Azaz, a megelôzés. Ha idôben észreveszik a szülôk, hogy gyermekük kipróbálta vagy rendszeresen fogyaszt kábítószert, ha az önkormányzatok gyorsan és határozottan fellépnek a drogterjesztô szórakozóhelyekkel szemben - akkor, amikor az ott működô banda még nem elég tôkeerôs az ellenálláshoz-, csökkenthetô a kereslet és a kínálat egyaránt. Ha az iskolákban idôben felhívják a fiatalok figyelmét a drogfogyasztás veszélyeire, talán kevesebben kapnak rá az anyagra. Struccpolitika a rendôrségre, a vámôrségre és a határôrségre mutogatni, hogy akadályozzák meg a drogok forgalomba hozatalát, s akkor megszűnik a probléma. A szintetikus drogok, például az amfetamin egy teakonyhában elkészíthetôk és nem kell hozzá vegyészmérnöki diploma. Néhány tízezer forint értékű, többnyire a háztartási boltokban is beszerezhetô vegyszer felhasználásával több millió forint értékű drog készíthetô. A kínálat tehát akkor is nagy lehet és lesz is, ha a rendôrség megsokszorozza a kábítószer felderítéssel foglalkozó nyomozóinak a számát, és azok a mainál sikeresebben lépnek fel a terjesztôkkel szemben.
Fekete Gy. Attila
Lapunk következô számaiban szándékunk szerint rendszeresen közlünk olyan írásokat, amelyek segítséget nyújthatnak az iskolák és az önkormányzati tisztviselôk számára a helyi drogproblémák kezelésére, megelôzésére. Várjuk kérdéseiket, észrevételeiket, hogy segíthessünk. Szívesen beszámolunk ezen a téren elért önkormányzati sikerekrôl, iskolai programokról. Írjanak nekünk.